Világ, 1921. november (12. évfolyam, 244-269. szám)

1921-11-25 / 265. szám

2 ? 92 ?. november 25 VILÁG nehézségekkel kell még megküzdenie a miniszter­elnök úrnak. Az első kérdés, amelyben a szombat esti pártértekezletnek döntenie kell, a p­árt nevé­nek és programmjának kibővítése lesz. Én a ma­gam részéről nem tartom kizártnak, hogy már a párt nevének kibővítésénél erős vita fog megin­dulni és nem lehetetlen, hogy már ebben a kér­désben is elháríthatatlan akadályok merülnek fel. Munkatársunknak arra a kérdésére, hogyan képzeli Bethlen az egységes párt megalakításának technikai részét, Nagyatádi így felelt: — Különböző formulák merültek fel... A mondatot azonban nem fejezte be, majd később hozzátette, illetőleg megismételte: — Bizony, még vannak nehézségek. A munkapárt előnyomulása Nagyatádi meglehetősen pesszimisztikus hang­nemben tartott nyilatkozata az egyetlen olyan pozitívum, amelyet a miniszterelnök dezignálását követő órák rövid történetéből ki lehet ragadni. A­ kisgazdapárt tagjainak véleménye szerint Nagy­atádinak minden oka megvan arra, hogy a hely­zetet ne lássa a legrózsásabb színben. Bethlen ugyanis a párt nevének és program­jának kibő­vítése kérdésességi' olyan kívánsággal'' terjesztett elő, amelyek nehéz profin elé Maffiák a kisgazda­­pártot. Ennél többra­ a# pártt­ok sem tudtak és ez volt az oka anhtff a meglehetősen vegyes han­­jflmtna­k,­ amely­­a­­ pártkör helyiségeit belengte. A párt több vezetőr politikusa rámutatott munkatár­sunk előtt arra, hogy egyáltalán nem érti, miért titkolódzik annyira Bethlen, miért nem kötötte programmját és terveit teljes részletességgel a de­­zignálás megtörténte után a pártok vezetőivel. Nem­ tudják megmagyarázni maguknak, mi célja Jehelen­ Bethlennek azzal, hogy csak szombaton és személyesen kíván megnyilatkozni. Nagyon so­kan attól tartanak, hogy B­ethlen éppen úgy, mint a múltkor, most is fait accompli elé akarja állítani a pártokat úgy programmjának tárgyi vonatkozá-­­ saiba­n, mint a kormányalakítás személyi kérdé-­­ seiben. Ez utóbbi kérdéssel kapcsolatban egyéb- \}­j, .u ként az este folyamán olyan hírek terjedtek el a . ’ kisgazdapártban, hogy Bethlen az új kabinet lis-P ,1 r­s­tájának összeállításánál a munkapárt újabb elő­nyomulásainak akar teret engedni. A feudális osztálypolitika végvára Miután ezekre a hírekre vonatkozólag bizo­nyosat megtudni nem lehetett, a párt állásfogla­lása sem alakult k­i olyan egységesen, hogy ebből messzebbmenő konzekvenciákat szabadna levenni. A párt mérsékelt tagjai nem tartják aggályosnak ezt a törekvést, sőt —­ éppen az ország érdekében­­— kívánatosnak látják et munkapárt értékes ele­mein.?/: az aktív politikai életbe való bekapcsolá­sát. A kisgazdapártban a volt munkapárt több tagja foglal helyet ——mondotta informátorunk. —, igy Holvass-Szabó János, gróf Széchényi Viktor, Berl­y Gyula, Rubinér­ Gyula és Lukovich Aladár. Elvileg tehát nem lehet kifogást emelni az ellen, hogy Bethlen az új, egységes pártba bele akarja kapcsolni azokat a hatalmas erőket, amelyeket a munkapárt reprezentál, így szólt a kisgazdapárt mérsékelt elemeinek felfogása. Ezzel szemben Nagyatádi hívei nem lelkesednek annyira a munkapártért, amelyet még ma is a feudális osztálypolitika végvárának tekin­tenek. Ha Bethlen — mondották — a munkapárt térhódításával kívánja az egységes pártot alátá­masztani, akkor ezzel Bethlennek olyan távoli céljai lehetnek, amelyek semmiképpen sem egyez­tethetők össze azzal a demokratikus programmal, amely­ a kisgazdapárttal szervesen össze van nőve és amellyel a kisgazdapárt, ha a népnek a válasz­tásokon tett ígéreteinek eleget akar tenni,­­ áll vagy bukik. Személyi kérdések Különösen az a hír lohasztotta le a nagyatá­­d­iák támogatási hevületét, amely arról szólt, hogy Bethlen több fontos tárcát kíván a munka­­párt­a era juttatni. Ezt a kombinációt egyébként még a mérsékeltek is berzenkedve fogadták, akik közül Iklódy-Szabó János munkatársunknak a következőket mondotta : — Na nagyatádi Szabó István kimarad is a kabinetből, nem támadhatnak nagyobb bajok, fel­téve, hogy Mayer János veszi át a földmivelésügyi tárcát, Nagyatádival történt megállapodás alap­ján. Persze Ghillányit nem fogadnánk el földmi­velésügyi miniszternek. Jellemző a helyzetre és a kisgazdapárt han­gulatára, hogy komolyan foglalkoznak olyan hí­rekkel is, amelyek szerint, Bethlen még a föld­­mivelésügyi tárcát is munkapárti politikussal akarja betölteni. A kisgazdapárt többfelé húzó frakcióinak egységes állásfoglalására döntő hatással lesz az a körülmény, hogy Bethlen Nagyatádinak helyet biztosít-e a kabinetben. Úgy látszik, a kisgazda­­pártban minden ezen fog megfordulni. Gróf Beth­len István szombat este megjelenik a kisgazda­pártban és személyesen fejti ki programmját. L­i­hetségesnek tartják, hogy Bethlen a kormányala­kítás személyi kérdéseire nézve még szombaton sem fog nyilatkozni és így az egységes párt ügyé­ben dönteni kell majd, anélkül, hogy tudnák, mi a miniszterelnök terve­ a párt vezérével. A személyi kérdések uralják a helyzetet a kereszténypártban is. Lingauerék minden körül­mények között ellenzékbe mennek, de ma már úgy látszik, hogy a Haller-csoport sem csatlakozik az egységes párthoz, miután úgy tudják, hogy a Haller-frakció igényeit a miniszterelnök nem fogja kielégíteni a kormánylista összeállításánál. Csak a Huszár-frakció áll rendületlenül Bethlen mögött. A szombati nap feltétlenül meghozza a dön­tést az egységes párt dolgában és amennyiben ez a döntés Bethlenre nézve kedvező lesz, úgy Bethlen a vasárnapi vagy hétfői napon már meg Garzon lord angol külügyminiszter ma este a londoni kereskedők és üzletemberek egyesüle­tében tartott beszédében ezeket mondta : — Sokat beszéltünk a viágbékéről és a vi­lágnak az a része, amelyet ez a kérdés a legin­kább érdekel, még mindig háborút visel. A fegy­verszünet óta három év múlt el, a békét aláírtuk, de elérnünk nem sikerült. Mindezek után az angol nemzet sok reménnyel tekintett a washing­toni értekezlet felé. Azt ugyan nem várták, hogy soha többé mm lesz háború, hogy kardjaink egytől-egyig békés ekékké változnak, nem vár­ták, hogy az emberiség máról-holnapra meg fogja tagadni közös ősét, Káint, de mindamellett meg kell állapítanunk, hogy Washingtonban tör­téntek határozott lépést jelentenek a világbelié­nek valamilyen formája felé. Egy azonban bizo­nyos : a tengeri leszerelésnek semmi haszna sem lehet, amíg szárazföldön tovább folytatjuk a fegyverek tömeges előállítását és halmozását, s a teljes leszerelésre nemcsak egy, nem is két vagy három nemzetnek kell jó példá­val előljárnia, hanem a fegyverkezés korlátozásá­nak elvét magáévá kell tennie kivétel nélkül az egész világnak, tekintettel tényleges helyzetére és képességeihez mért arányban. Így azután, ha az­­ angolok, akik a világ l­egnagyobb tengeri nemzete és akiknek léte és mindennapi kenyere a tengeri uralomtól függ, hajlandók korlátozni tengeri erői­ket, akkor tessék megtiltani a többi hatalmaknak is, hogy fenntartsák hadi eszközeiket, gyilkoló gépeiket, működjenek azok­ a levegőben vagy a­­tenger alatt, mert ellenkező esetben az angol nem­zet áldozatkészsége hiábavaló volt. Európa­­béké­jét csak valamennyi nemzet együttműködésével lehet helyreállítani. Vegyük szemre, miben áll Franciaországnak, a csatornán túli nagy szövetsé­gesünknek ereje és biztonsága? Nem katonáinak értékében, akármilyen nagy legyen is az; nem hadseregének erejében, akármily bizalmat kelt­sen is az; nem népének lelkiállapotában és szelle­mében, akármennyire is tiszteljük és nem is ügyé­nek igazságában. Franciaország, nagy szövetsége­sünk, erejét annak a ténynek köszönheti, hogy a világ öntudata és egyesített fizikai ereje — bele­értve Amerikát is — nem tűrheti el, hogy Európa szívében újból életre keljen ama nagy és veszélyes hatalom, amely mindig öntelten csörgette kardját és amely nem lehet más, mint élő fenyegetés a világbéke szá­mára. Németországról beszélek és remélem, hogy Németországot sikerül majd az európai család bé­kés tagjává tennünk, de csak abban az esetben, ha a nagyhatalmak nem ragaszkodnak merev szigorú­n­ alakíthatja kormányuk ami ha sikerül, az új kormány a jövő hét első napjaiban bemutatkoz­­hat a nemzetgyűlésen. Hivatalos jelentés a dezignálásról A Magyar Távirati Iroda jelenti : Gróf Beth­len István miniszterelnök ma déli 12 órakor ki­hallgatáson jelent meg Horthy Miklós kormány­zónál. A kihallgatás másfél óráig tartott. A kor­mányzó Bethlen István grófot m­iniszterelnökké dezignálta és felkérte, hogy a kabinetalakítás iránt előterjesztést tegyen. A miniszterelnök ma délután már meg is kezdte a pártok vezetőivel való tanácskozásait és fél 6 órakor a kisgazda­­párt képviselőivel, 7 órakor a keresztény nem­zeti egyesülés pártjának vezetőivel, ezután pedig a disszidensek képviselőivel tárgyalt. A megbe­szélések este 11 óráig tartottak és holnap folyta­tódnak.­soggal a békeszerződések puszta végrehajtásához, hanem megértetik a németekkel is, hogy nem haj­landók eltűrni a visszafizetés és bosszú politikáját, és ugyanakkor megértetik, hogy segítségére akar-,­nak lenni Németországnak ama szerepében, amelyn­­yel hozzá tud járulni az európai béke megterem­téséhez, az európai politika folytatásához, feltéve, hogy őszinteségről és jóindulatról tanúskodik. Ha Anglia, Franciaország és Olaszország összefognak, biztos vagyok benne, hogy ez sikerülni is fog. A világbéke lehetőségének nem az a biztosítéka, ha akármelyik nagyhatalom kimondja a „splendid isolation“-t, hanem az, ha a nagyhatalmak úgy törekszenek a teljesen összhangú együttműkö­désre, mintha egyetlen ország volnának vala­mennyien. A francia kamara sokallja Briand flotta­­programmját A francia kamara folyosóin tegnap, mint a Newyork Hérald írja, nagy volt a meglepetés a Washingtonba küldött francia delegációnak ama javaslata folytán, hogy a francia nagyhajók űr­tartalmát 300.000 tonnásban állapítsák meg. A lap azt hiszi, hogy a kamarában és a szenátus­ban erős ellenzéke tesz ennek a tervnek, amely a­ parlamenti körök felfogása szerint meghaladja Franciaország pénzügyi erejét. Japán aláveti magát a washingtoni határozatoknak Az új japán kormány szabadelvű politikája, a Chicago Tribüne tokiói levelezőjének jelentése szerint a nép részéről egyre fokozódó támogatásra talál. A kormány legközelebb nyilvánosságra hozza programmját, amelynek lényege a követ­kező: 1. A japán flottát­­csökkenti az amerikai, illetve az angol flotta hetven százalékára. 2. Az angol-japán szövetséget megszünteti, de angol részről kiinduló kezdésre. Japán nem követel a Csendes-Óceánra vonatkozóan három részről való megállapodást. 3. Statusquo a csendes­­óceánbeli erődítések és flottabázisok tekin­tetében. 4. Hozzájárul a kínai kérdésnek a nagy kínai falon belül való rendezé­séhez, amit a többi érdekelt nemzet kívánatosnak tart. Japán a koncessziókról és a területenkívüli­ség jogairól is lemond. 5. Lemond az ismeretes huszonegy követelésről egy-kettő kivételével, abban a reményben, hogy Anglia lemond Tibet szuvere­nitására vonatkozó igényeiről. 6. Japánnak Mandsuriára vonatkozó kiváltságait megalapozza azokkal a nagytőkékkel, amelyeket a mandsuriai kereskedelem fejlesztésére fordít. 7. Szah­alinról nem mond le, de bizonyos feltételek teljesítése ese­tén kivonul a partme­nti tartományba. Az angol külü­gyminiszter követeli a szárazföldi leszerelést és nem akar mereven ragaszkodni a békeszerződés végrehajtásához Vén lesz A szárazföldi leszerelés is a washinii kinfenncia A Chicago Tribuna kiküldött tudósítója je­lenti Washingtonból: A francia­ delegáció szeretné, ha a szá­razföldi leszerelésről szóló vitát annyira siet­tetnék, a konferencia végleges döntésé­vel térhetne vissza Franciaországba. A francia miniszterelnökhöz közelálló személyiségek tegnap kijelentették, hogy Briand a nagyhatalmak ré­széről azt a nyilatkozatot szeretné magával vinni Parisba, hogy támogatják Franciaországnak azt az elhatározását, hogy védő had­ser­eg­é­n­e­k létszá­mát nem szállítja le. Az H­av­a­s-ü­g­y­n­ök­s­ég ■ kü­lön tu­dó­sítója, hivat­kozással arra az olasz felfogásra, hogy a fegyver­kezések korlátozására tervezetet kellene kidol­gozni, arra utal, hogy Briand miniszterelnök a legnagyobb n­yomatékkal síkraszállott ez ellen a nézet ellen. Olaszország helyzete nem hasonlít Franciaországéhoz és Schanzer kénytelen volt megváltani, hogy Jugoszlávia, amelyre a leszere­lési tervezetben szemmel láthatólag céloznak, nem az az ellenséges hatalom, mint Németország. Más­részt az érdekelt hatalmak, Jugoszlávia, A­ománia, Csehország és Lengyelország nem engedhetik, hogy a konferencia katonai korlátozásokat szab­jon ki rájuk anélkül, hogy képviseltették volna magukat az értekezleten. A Reuter-iroda jelentése szerint úgy látszik, hogy a nagyhatalmak képviselőinek tegnapi zárt ülésén, amelyen a szárazföldi leszerelés kérdését kellett megvitatniuk, egyik hatalom sem terjesz­tett elő olyan javaslatot, amelyet a haderő lét­számának kérdésében elfoglalt francia álláspont mellett történt konkrét megnyilatkozásnak le­hetne tekinteni. Mint a Daily Chronicle Washingtonba ki­küldött levelezője jelenti, Briand tulajdonképpeni szereplése a washingtoni konferencián az volt, hogy megsemmisített minden kilátást arra, hogy Európában vagy egyebütt az álló hadseregek lét­számát csökkenthetnék. Vezércikkében azt írja a lap, hogy Briand beszéde Angliában rendkívül nagy csalódást okozott, Németországnak, amelyet hatékonyan lefegyvereztek, nincs sem ágyúja, sem felszerelése, hogy még csak álmában is Franciaország megtámadására gondoljon. Briand politikája akadálya annak, hogy a szárazföldi és a tengeri fegyverkezést általánosan korlátozni le­hessen, amit pedig Anglia a konferenciától várt és még mindig remél.

Next