Világ, 1922. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-12 / 9. szám

iffeerkesipfefig és Madéthivatal TL» Andrássy­ út 47. sz. Előfizetési éra­: Magyarországban. Egész évre 660 kor., félévre 340 kor., negyed­évre 170 kor., egy hóra 60 kor. A „VILÁG“ megjelenik hétfő kivé­telével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudva­rokon 3K, Ausztriában 3 magyar K. Jugoszláviában 3 jugoszláv korona. XIII. évfolyam VILÁG ifiímé­güik felrevmntít m VILÁ­G kiadóhivatalÁban, Blochner X* Blau J., Bokor, Benkő és Társa, Győri ,• Nagy, Jankis és Társa, Tencser Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Gomer, Schwarz József, Siklay, Mezei Antal, Moss© Rudolf, Eckstein Bernát hirdetési iro­­dákban. Bécsben: Hausenstein és Vogler, M- Dukes Nachfolger, Rudolf Moss.* Budapest, CSÜTÖRTÖK 1922 január 9-ik szám Délibáb Ml megértjük a legitimisták elkeseredését. Ha a legitimisták forradalmi cselekedetnek tart­ják azt, ami 1918 novemberében történt, amikor a király önkéntes visszavonulása után úgy Ma­gyarországból, mint Ausztriából a király által aláírt eckartsaui lemondólevél értelmében tért át a köztársasági alapra Magyarország, akkor ter­mészetes, hogy még inkább és fokozott mértékben forradalmi eljárás a legitimista gondolatmenet szerint az, hogy fegyveres erővel akadályozták meg trónjának elfoglalásában a királyt és trón­­vesztettnek nyilvánították az 1921 : XLVII. tör­vénycikk által, noha IV. Károly most más állás­­álláspontra helyezkedett, mint az eckartsaui le­vélben és a tihanyi deklarációjával ünnepélyesen óvást emelt a trónfosztás ellen. Mi teljesen meg­értjük azokat a szentimentális indítékokat, ame­lyek a legitimisták lelkét és szenvedélyeit kor­mányozzák. Mi teljesen megértjük a legitimista párt szentimentalizmusát, de ugyanolyan teljesen helytelenítjük a legitimisták szentimentális poli­tikáját. Bismarck nem ok nélkül tört pálcát is­mételten a szentimentális politika fölött. Politi­kát hideg, józan, fegyelmezett fejjel kell csinálni, nem pedig érzések és elkeseredések alapján, mert a szentimentális politika zsákutcába, vagy éppen­­katasztrófába vezet, akkor is, ha tiszták az érzé­sek és jogosak az elkeseredések. Mi sajnáljuk azt, hogy a magyar politika a legitimizmus kérdésének kiéleződése által holtpontra jutott, vagy éppen veszélyes lejtőre , és ez a kiélezett legitimizmus új ékké lett, olyan ékké, amely elválaszt egymástól embereket, akiknek együtt kellene dolgozniuk és akik egyesült erővel végezhetnek hasznos munkát. A legitimista probléma káros és veszedelmes kiéleződéséért természetesen csak a felelősség egy része esik a legitimistákra, a másik ráfeze pe­dig azokra, akik az üldözöttek és a meghajszoltak glóriáját fonták a legitimista vezérek homloka köré, és ezzel a glóriával fonták körül azt is, aki megszemélyesült szimbóluma a magyar legi­timizmusnak. Mi elvi ellenségei vagyunk minden olyan üldözésnek, amely politikai meggyőződése­ket és politikai elveket büntet. Azonfelül pedig tisztán látjuk azt, amit tisztán kell látnia minden­kinek, aki józan fejjel gondolkozik, tisztán látjuk azt, hogy Magyarország legerősebb pártja ma az elégidetlenek tábora. Minden társadalmi osztály találkozott ebben a táborban, mind a négy égtáj­ról verődtek össze az elégületlenek tömegei és ma mindenki hibás számvetést csinál, ha kalkuláció­jában nem adja a legszélesebb helyet az elégü­letlenek pártjának. Ez a párt rokonszenvébe fo­gad minden üldözött embert, ha tiszta meggyőző­déséért üldözik, ez a párt rokonszenvébe fogadja az üldözött eszmét. Aki ma Magyarországon ül­dözőbe vesz valakit, vagy valamit, egy pártot, vagy egy ügyet, az jó szolgálatot tesz ennek a pártnak és ennek az ügynek, mert az üldözöttek mögé felsorakoznak az elégületlenek tömött had­oszlopai. A szabadkirályválasztók súlyosan vétet­tek saját politikájuk ellen, amikor programm­­ponná tették az üldözést és elkésve keresték elő a feledés fátylát. Elkésve és akkor is csak néhány foszlányát. A legitimisták csak keskeny rétegét tették a magyar népnek két-három hónap előtt. És a szabad királyválasztóknak magukra kell vet­niük, ha ez a keskeny réteg most hirtelen kiszé­lesedett, magához szíva az elégületlenek tömegeit. Rossz politika ma Magyarországon az üldözések politikája. Rossz politika akkor is, ha az üldözés­nek megvan a teljes közjogi és büntetőjogi alapja. Majd máskor beszélünk arról, hogy ez miért van így és sok szóra nincs is szükség a magyarázat­hoz. Azonban a magyar közvélemény lélektaná­nak ezt az elemi tényét ma nem vonhatja kétségbe senki, akinek módjában van ilyen irányú tapasz­talatokat szereznie: az üldözöttek ügye mindig népszerű ügy ... És a kormány még mindig nem szánta el magát pertörlésre, egy olyan perben, amely nyilván soha nem fog tárgyalásra kerülni, a kormány még folytatja jó szolgálatait és gon­doskodik arról, hogy ne kopjék el a glória, ame­lyet az üldözés ad az ellenzéknek, az ellenzék minden csoportjának és minden frakciójának. Az olyan üldözés is, amely a törvények paragrafusaira támaszkodik. .A szabadkirályválasztók nagy tőkét adtak a legitimisták kezébe és ezt a nagy tőkét a legiti­mistáknak nem szabad könnyelműen élté közölni, de még kevésbbé szabad káros célokra fordítani. A legitimistáknak a szabadkirályválasztóktól ka­pott nagy tőkéje ma eszköz lehetne Magyarország újjáépítésénél, a sokat hirdetett konstruktív pol­itika megkezdésénél. A testvérharc fegyvere he­lyett a munka eszközévé lehetne ez a nagy tőke, annál inkább, mert a legitimisták sorában ott látunk nem egy tiszta és értékes embert. Olyan tiszta és értékes embereket, akiknek kikapcsoló­dása az aktív építőtevékenységből veszteség volna Magyarországra nézve, és ezt leginkább talán nekünk van jogunk leszögezni, nekünk, akiket széles politikai és világnézeti különbségek választanak el ezektől a legitimista vezé­rektől. Az ilyen tiszta és tanult, in­teger és kvalitásos emberek sok hasznosat tehet­nének Magyarországért és a magyar jövőért akkor, ha vállvetve kezdenék meg a munkát az ország többi integer és kvalitásos emberével, ha közös alapot találnának a közös munkára. Ilyen közös alapot természetesen nem lehet találni addig, óráig a legitimisták pártja délibábot kerget. Mert a ma adott realitások sziklasúlyához képest a legitimista elv merev hirdetése kétségkívül csak délibáb. Az idők változhatnak, de ez nem ok arra, hogy sze­met hunyjunk a mai viszonyok és a mai faktumok fölött. Ma délibáb a legitimizmus és délibáb lesz a legitimista célkitűzés minden formája legalább még néhány évig. Erre a néhány évre, mondjuk, öt esztendőre, kellene a legitimistáknak elhelyez­kedniük egy olyan alapon, amely egyesíti a legiti­mista tábor értékeit az egyéb politikai értékekkel. Egyesíti az értékeket, nem egy erkölcstelen kom­promisszum kötelékével, nem egy erkölcstelen koalíciós bázison, hanem az egyetlen erkölcsös alapon : a közös munkaprogramot alapján. Ez a közös munkaprogramul amúgy is adva van. Ez a közös munkaprogramra a tiszta értékek koncentrá­lása és az értéktelenségek kiküszöbölése a politikai élet területén. Ez a közös programm a politika er­kölcsi integritásának helyreállítása, ami minden­más integritási politika előfeltétele. Az integer és a kvalitásos emberek számára nem is volna nehéz megtalálni ezt a közös munkaprogrammot, amely­nek minden egyes szakaszát és minden egyes mon­datát Magyarország nagy életérdekei szabják meg, világosan és nyomatékosan. Egyelőre Magyaror­szágon csak egyetlen lehetséges és reális politika van: az újjáépítés erélyes, komoly megkezdése erélyes, komoly tervek, erélyes, komoly végrehaj­tásával. Aki mást akar csinálni, az nem reálpoliti­kát csinál, hanem üzletpolitikát, érdekpolitikát, hiúsági politikát, vagy szentimentális politikát,­ és ezek ma mind egyaránt csapások Magyarországra nézve. Ott, ahol annyi a rom és ahol még kezdetét is alig vette a romok, eltakarítása, az új alapok lefektetése, ma közös munkaprogrammban, kö­zös építési tervben kell megegyezniük azoknak, akik integritást jelentenek és kvalitást : közös munkaprogrammban és közös építési tervben kell megegyezniük azoknak, akik az elégületlenek párt­jára támaszkodhatnának, és ezzel az építési terv szilárd alapjává tehetnék azt, ami ma veszedelmes és nyugtalan elem az országban. Más időkben, más viszonyok között gyönyörű hivatás tisztán és megalkuvások nélkül képviselni egy elvet, tekintet nélkül a realitásokra. De­ Magyarország mai hely­zetében luxus volna, és peddig m­eg­engedhetetlen luxus, az­ ország érdeke ellen elkövetett tékozlás, ha elvek képviseletére kárhoztatnák magukat azok, akikben van hivatottság és van erkölcsi erő elveket képviselni. Az elvek politikusaira, az erős és töretlen meggyőződések politikusaira ma nagy szükség van Magyarországon, sokkal nagyobb szükség, semhogy az ilyen politikusoknak szabad volna az elvek merev hirdetésére szorítkozniuk, és ezzel letérniük a pozitív, gyakorlati munka talajá­ról. Magyarország elszegényedett, Magyarország szegénnyé lett politikai és erkölcsi értékekben is, tehát az ilyen értékeknek nem szabad most cél­talan flotta-tüntetésekkel erejüket felőrölniük, hanem ezeket az erőket egyesíteni kell az ország minden más értékes és tiszta erejével. Ha az erők­nek ez az egyesülése az elégületlenek seregének segítségével újjáépítette az országot, akkor majd újból elérkezik az elvi harcoknak ideje. Elveket szegre akasztani, ez gyanús politikai manőver volt más időkben, szerencsésebb időkben. Elveket átmenetileg szegre akasztani és csak dolgozni, teljes odaadással dolgozni, amíg eltűnnek a romok és újból szilárd pilléreken nyugszik Magyarország, ez ma a legfőbb kötelesség a magyar föld és a magyar nép iránt. Mert ma csak egy politikai elv­­jogosult itt, az a politikai elv, amelyet így szöve­­geztek meg a rómaiak : salus rei publicae suprema­­lex esto. Ezzel az elvvel sokan éltek vissza a közel­múltban, sokan éltek vissza és egyszerűen a ma­guk kis érdekeit hirdették az ország létének, vagy nemlétének feltétele gyanánt. Ideje volna végre megmutatni azt, hogy mit jelent és milyen erőt képvisel akkor ez az elv, ha tiszta és értékes em­berek higgadt gondolkodással és teljes odaadás­sal szegődnek szolgálatába. Nem tételezzük fel a legitimistákról, hogy megfeledkeznének erről, de azért mégsem hagyjuk elmondatlanul : a legiti­mizmusnak csak­úgy, mint minden más politikai világfelfogásnak egy életképes, erőteljes, kiegyen­súlyozott országra van szüksége, hogy érvényesít­hesse azt, ami érték benne. Utánam az özönvíz : ez volt a bolsevizm­us politikája és ez a felelőtlen könnyelműség bolsevizmussá tesz minden po­litikát. De arról sem volna szabad meg­feledkezniük a legitimistáknak, hogy csak poli­tikai ellenfeleiknek tesznek szolgálatot azzal, ha ma mindig újból élére állítják a király­­kérdést, és ezzel módot, alkalmat, érvet adnak egyes uraknak arra, hogy az európai béke védői gyanánt szerepelhessenek Európa előtt. A szabad­királyválasztók nagy tőkét adtak a legitimisták ke­zébe, és most a legitimisták ajándékoznák meg nagy tőkével azokat, akik újabban és legújabban a szabad királyválasztás elvét hirdetik, ha a király­­kérdés minduntalan felvetésével Európa szemében­­ nélkülözhetetlenekké fémjeleznék azokat, akiket nagyon is nélkülözhet Magyarország és akiket nél­külöznie kell a magyar politikának azért, hogy a céltalan rombolások hosszú korszaka után végül megindulhasson a céltudatos munka konstruktív korszaka. Változzék előbb újból országgá az a romhalmaz, amelyben élünk és induljon meg az­után a vita arról, hogy kié legyen a hatalom ebben az országban ... Bett­lén és nagyatádi vérszerződése Gróf Bethlen István miniszterelnök ma este Bécsbe utazott, ahonnan csak a pénteki nap fo­lyamán érkezik vissza Budapestre. Politikai kö­rökben­ elterjedt hírek szerint Bethlen a kis­gazdákkal és a disszidensekkel már teljesen meg­állapodott, úgy hogy szombaton már esetleg per­fektuálhatják is a két párt fúzióját. Tegnap még arról beszéltek, hogy nagyatádi Szabó István és a miniszterelnök között mélyreható ellentétek me­rültek föl, ami lehetetlenné fogja tenni az egy­séges párt létrehozatalát. Ezzel szemben ma úgy informáltak bennünket, hogy bár ezek az ellenté­ t­­ek fennállanak, Bethlen és Nagyatádi az összes­­ aktuális kérdésekre vonatkozóan tökéletesen meg­­j­egyeztek és mint informátorunk mondotta, vér­­­­szerződést kötöttek a legitimisták ellen. Ennek a megállapodásnak a lényege az,­­ hogy, a kormány a kisgazdapárt támogatásával­­ le fogja törni a legitimisták mozgolódását , és a választásokon fölveszik a harcot a legitimista­­ propagandával. A miniszterelnöknek az a felfo­gása, hogy a nemzetgyűlés a mai összetételében munkaképtelen és ezért az ország legfontosabb érdekei fűződnek ahhoz, hogy az új választáso­kon az ő és Nagyatádi vezetése alatt egy abszolút többségű párt jöjjön be az új országgyűlésre. A kisgazdapárt e célból hajlandó a miniszterelnök­nek rendelkezésére bocsátani vidéki és központi­­ szervezeteiben rejtő minden erejét- .­­ Bethlen és a kisgazdák egyébként úgy ítélik meg a helyzetet, hogy az ellenzék meg akarja ob­struálni az indemnitást és attól tartanak, hogy a választójogi vita alkalmával, amennyiben a vá­lasztójog nem elégíti ki az ellenzéket, az obstrukció megi­smérlődhetik. Ezért­­ feltétlenül szükségesnek tartják, hogy a kormány erélyes intézkedéseket te­gyen az ellenzék előnyomulásával szemben, már csak azért is, miután február tizenhatodikén fel­oszlatják a nemzetgyűlést. A kormány egyébként számol azzal, hogy a kisgazdapárt támogatásával sem fogja elérni tudni, hogy a választójogot feb­ruár tizenhatodika előtt tető alá f­ázza és ezért máris különböző tervekkel foglalkozik, melyeknek megvalósítására ebben az esetben sor kerülhet. Po­litikai körökben már arról is beszéltek, hogy a kormány a Wekerle-féle választójogi törvényt fogja rendeleti útón újból életbeléptetni, vagy egy egészen új választójogot rendeleti útón valósít meg. Bizonyosat természetesen e tekintetben tudni nem lehet, annyi azonban kétségtelen, hogy a mi­niszterelnök és a kisgazdák kész haditervet dolgoz­tak ki. A kisgazdapárt egyik vezetőtagja munká­­t­társunk előtt ma hangsúlyozta,, hogy a m­iniszter­­­­elnököt és a kisgazdapártot az ellenzék bármilyen­­ taktikai fogása sem fogja készületlenül, érni és ez­­­­zel kapcsolatban meglepetésekkel fognak szól­ Iroda. Itt .ean­tjük meg, hogy a tonnáim­ össze!­

Next