Világ, 1922. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-12 / 9. szám
iffeerkesipfefig és Madéthivatal TL» Andrássy út 47. sz. Előfizetési éra: Magyarországban. Egész évre 660 kor., félévre 340 kor., negyedévre 170 kor., egy hóra 60 kor. A „VILÁG“ megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 3K, Ausztriában 3 magyar K. Jugoszláviában 3 jugoszláv korona. XIII. évfolyam VILÁG ifiímégüik felrevmntít m VILÁG kiadóhivatalÁban, Blochner X* Blau J., Bokor, Benkő és Társa, Győri ,• Nagy, Jankis és Társa, Tencser Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Gomer, Schwarz József, Siklay, Mezei Antal, Moss© Rudolf, Eckstein Bernát hirdetési irodákban. Bécsben: Hausenstein és Vogler, M- Dukes Nachfolger, Rudolf Moss.* Budapest, CSÜTÖRTÖK 1922 január 9-ik szám Délibáb Ml megértjük a legitimisták elkeseredését. Ha a legitimisták forradalmi cselekedetnek tartják azt, ami 1918 novemberében történt, amikor a király önkéntes visszavonulása után úgy Magyarországból, mint Ausztriából a király által aláírt eckartsaui lemondólevél értelmében tért át a köztársasági alapra Magyarország, akkor természetes, hogy még inkább és fokozott mértékben forradalmi eljárás a legitimista gondolatmenet szerint az, hogy fegyveres erővel akadályozták meg trónjának elfoglalásában a királyt és trónvesztettnek nyilvánították az 1921 : XLVII. törvénycikk által, noha IV. Károly most más állásálláspontra helyezkedett, mint az eckartsaui levélben és a tihanyi deklarációjával ünnepélyesen óvást emelt a trónfosztás ellen. Mi teljesen megértjük azokat a szentimentális indítékokat, amelyek a legitimisták lelkét és szenvedélyeit kormányozzák. Mi teljesen megértjük a legitimista párt szentimentalizmusát, de ugyanolyan teljesen helytelenítjük a legitimisták szentimentális politikáját. Bismarck nem ok nélkül tört pálcát ismételten a szentimentális politika fölött. Politikát hideg, józan, fegyelmezett fejjel kell csinálni, nem pedig érzések és elkeseredések alapján, mert a szentimentális politika zsákutcába, vagy éppenkatasztrófába vezet, akkor is, ha tiszták az érzések és jogosak az elkeseredések. Mi sajnáljuk azt, hogy a magyar politika a legitimizmus kérdésének kiéleződése által holtpontra jutott, vagy éppen veszélyes lejtőre , és ez a kiélezett legitimizmus új ékké lett, olyan ékké, amely elválaszt egymástól embereket, akiknek együtt kellene dolgozniuk és akik egyesült erővel végezhetnek hasznos munkát. A legitimista probléma káros és veszedelmes kiéleződéséért természetesen csak a felelősség egy része esik a legitimistákra, a másik ráfeze pedig azokra, akik az üldözöttek és a meghajszoltak glóriáját fonták a legitimista vezérek homloka köré, és ezzel a glóriával fonták körül azt is, aki megszemélyesült szimbóluma a magyar legitimizmusnak. Mi elvi ellenségei vagyunk minden olyan üldözésnek, amely politikai meggyőződéseket és politikai elveket büntet. Azonfelül pedig tisztán látjuk azt, amit tisztán kell látnia mindenkinek, aki józan fejjel gondolkozik, tisztán látjuk azt, hogy Magyarország legerősebb pártja ma az elégidetlenek tábora. Minden társadalmi osztály találkozott ebben a táborban, mind a négy égtájról verődtek össze az elégületlenek tömegei és ma mindenki hibás számvetést csinál, ha kalkulációjában nem adja a legszélesebb helyet az elégületlenek pártjának. Ez a párt rokonszenvébe fogad minden üldözött embert, ha tiszta meggyőződéséért üldözik, ez a párt rokonszenvébe fogadja az üldözött eszmét. Aki ma Magyarországon üldözőbe vesz valakit, vagy valamit, egy pártot, vagy egy ügyet, az jó szolgálatot tesz ennek a pártnak és ennek az ügynek, mert az üldözöttek mögé felsorakoznak az elégületlenek tömött hadoszlopai. A szabadkirályválasztók súlyosan vétettek saját politikájuk ellen, amikor programmponná tették az üldözést és elkésve keresték elő a feledés fátylát. Elkésve és akkor is csak néhány foszlányát. A legitimisták csak keskeny rétegét tették a magyar népnek két-három hónap előtt. És a szabad királyválasztóknak magukra kell vetniük, ha ez a keskeny réteg most hirtelen kiszélesedett, magához szíva az elégületlenek tömegeit. Rossz politika ma Magyarországon az üldözések politikája. Rossz politika akkor is, ha az üldözésnek megvan a teljes közjogi és büntetőjogi alapja. Majd máskor beszélünk arról, hogy ez miért van így és sok szóra nincs is szükség a magyarázathoz. Azonban a magyar közvélemény lélektanának ezt az elemi tényét ma nem vonhatja kétségbe senki, akinek módjában van ilyen irányú tapasztalatokat szereznie: az üldözöttek ügye mindig népszerű ügy ... És a kormány még mindig nem szánta el magát pertörlésre, egy olyan perben, amely nyilván soha nem fog tárgyalásra kerülni, a kormány még folytatja jó szolgálatait és gondoskodik arról, hogy ne kopjék el a glória, amelyet az üldözés ad az ellenzéknek, az ellenzék minden csoportjának és minden frakciójának. Az olyan üldözés is, amely a törvények paragrafusaira támaszkodik. .A szabadkirályválasztók nagy tőkét adtak a legitimisták kezébe és ezt a nagy tőkét a legitimistáknak nem szabad könnyelműen élté közölni, de még kevésbbé szabad káros célokra fordítani. A legitimistáknak a szabadkirályválasztóktól kapott nagy tőkéje ma eszköz lehetne Magyarország újjáépítésénél, a sokat hirdetett konstruktív politika megkezdésénél. A testvérharc fegyvere helyett a munka eszközévé lehetne ez a nagy tőke, annál inkább, mert a legitimisták sorában ott látunk nem egy tiszta és értékes embert. Olyan tiszta és értékes embereket, akiknek kikapcsolódása az aktív építőtevékenységből veszteség volna Magyarországra nézve, és ezt leginkább talán nekünk van jogunk leszögezni, nekünk, akiket széles politikai és világnézeti különbségek választanak el ezektől a legitimista vezérektől. Az ilyen tiszta és tanult, integer és kvalitásos emberek sok hasznosat tehetnének Magyarországért és a magyar jövőért akkor, ha vállvetve kezdenék meg a munkát az ország többi integer és kvalitásos emberével, ha közös alapot találnának a közös munkára. Ilyen közös alapot természetesen nem lehet találni addig, óráig a legitimisták pártja délibábot kerget. Mert a ma adott realitások sziklasúlyához képest a legitimista elv merev hirdetése kétségkívül csak délibáb. Az idők változhatnak, de ez nem ok arra, hogy szemet hunyjunk a mai viszonyok és a mai faktumok fölött. Ma délibáb a legitimizmus és délibáb lesz a legitimista célkitűzés minden formája legalább még néhány évig. Erre a néhány évre, mondjuk, öt esztendőre, kellene a legitimistáknak elhelyezkedniük egy olyan alapon, amely egyesíti a legitimista tábor értékeit az egyéb politikai értékekkel. Egyesíti az értékeket, nem egy erkölcstelen kompromisszum kötelékével, nem egy erkölcstelen koalíciós bázison, hanem az egyetlen erkölcsös alapon : a közös munkaprogramot alapján. Ez a közös munkaprogramul amúgy is adva van. Ez a közös munkaprogramra a tiszta értékek koncentrálása és az értéktelenségek kiküszöbölése a politikai élet területén. Ez a közös programm a politika erkölcsi integritásának helyreállítása, ami mindenmás integritási politika előfeltétele. Az integer és a kvalitásos emberek számára nem is volna nehéz megtalálni ezt a közös munkaprogrammot, amelynek minden egyes szakaszát és minden egyes mondatát Magyarország nagy életérdekei szabják meg, világosan és nyomatékosan. Egyelőre Magyarországon csak egyetlen lehetséges és reális politika van: az újjáépítés erélyes, komoly megkezdése erélyes, komoly tervek, erélyes, komoly végrehajtásával. Aki mást akar csinálni, az nem reálpolitikát csinál, hanem üzletpolitikát, érdekpolitikát, hiúsági politikát, vagy szentimentális politikát, és ezek ma mind egyaránt csapások Magyarországra nézve. Ott, ahol annyi a rom és ahol még kezdetét is alig vette a romok, eltakarítása, az új alapok lefektetése, ma közös munkaprogrammban, közös építési tervben kell megegyezniük azoknak, akik integritást jelentenek és kvalitást : közös munkaprogrammban és közös építési tervben kell megegyezniük azoknak, akik az elégületlenek pártjára támaszkodhatnának, és ezzel az építési terv szilárd alapjává tehetnék azt, ami ma veszedelmes és nyugtalan elem az országban. Más időkben, más viszonyok között gyönyörű hivatás tisztán és megalkuvások nélkül képviselni egy elvet, tekintet nélkül a realitásokra. De Magyarország mai helyzetében luxus volna, és peddig megengedhetetlen luxus, az ország érdeke ellen elkövetett tékozlás, ha elvek képviseletére kárhoztatnák magukat azok, akikben van hivatottság és van erkölcsi erő elveket képviselni. Az elvek politikusaira, az erős és töretlen meggyőződések politikusaira ma nagy szükség van Magyarországon, sokkal nagyobb szükség, semhogy az ilyen politikusoknak szabad volna az elvek merev hirdetésére szorítkozniuk, és ezzel letérniük a pozitív, gyakorlati munka talajáról. Magyarország elszegényedett, Magyarország szegénnyé lett politikai és erkölcsi értékekben is, tehát az ilyen értékeknek nem szabad most céltalan flotta-tüntetésekkel erejüket felőrölniük, hanem ezeket az erőket egyesíteni kell az ország minden más értékes és tiszta erejével. Ha az erőknek ez az egyesülése az elégületlenek seregének segítségével újjáépítette az országot, akkor majd újból elérkezik az elvi harcoknak ideje. Elveket szegre akasztani, ez gyanús politikai manőver volt más időkben, szerencsésebb időkben. Elveket átmenetileg szegre akasztani és csak dolgozni, teljes odaadással dolgozni, amíg eltűnnek a romok és újból szilárd pilléreken nyugszik Magyarország, ez ma a legfőbb kötelesség a magyar föld és a magyar nép iránt. Mert ma csak egy politikai elvjogosult itt, az a politikai elv, amelyet így szövegeztek meg a rómaiak : salus rei publicae supremalex esto. Ezzel az elvvel sokan éltek vissza a közelmúltban, sokan éltek vissza és egyszerűen a maguk kis érdekeit hirdették az ország létének, vagy nemlétének feltétele gyanánt. Ideje volna végre megmutatni azt, hogy mit jelent és milyen erőt képvisel akkor ez az elv, ha tiszta és értékes emberek higgadt gondolkodással és teljes odaadással szegődnek szolgálatába. Nem tételezzük fel a legitimistákról, hogy megfeledkeznének erről, de azért mégsem hagyjuk elmondatlanul : a legitimizmusnak csakúgy, mint minden más politikai világfelfogásnak egy életképes, erőteljes, kiegyensúlyozott országra van szüksége, hogy érvényesíthesse azt, ami érték benne. Utánam az özönvíz : ez volt a bolsevizmus politikája és ez a felelőtlen könnyelműség bolsevizmussá tesz minden politikát. De arról sem volna szabad megfeledkezniük a legitimistáknak, hogy csak politikai ellenfeleiknek tesznek szolgálatot azzal, ha ma mindig újból élére állítják a királykérdést, és ezzel módot, alkalmat, érvet adnak egyes uraknak arra, hogy az európai béke védői gyanánt szerepelhessenek Európa előtt. A szabadkirályválasztók nagy tőkét adtak a legitimisták kezébe, és most a legitimisták ajándékoznák meg nagy tőkével azokat, akik újabban és legújabban a szabad királyválasztás elvét hirdetik, ha a királykérdés minduntalan felvetésével Európa szemében nélkülözhetetlenekké fémjeleznék azokat, akiket nagyon is nélkülözhet Magyarország és akiket nélkülöznie kell a magyar politikának azért, hogy a céltalan rombolások hosszú korszaka után végül megindulhasson a céltudatos munka konstruktív korszaka. Változzék előbb újból országgá az a romhalmaz, amelyben élünk és induljon meg azután a vita arról, hogy kié legyen a hatalom ebben az országban ... Bettlén és nagyatádi vérszerződése Gróf Bethlen István miniszterelnök ma este Bécsbe utazott, ahonnan csak a pénteki nap folyamán érkezik vissza Budapestre. Politikai körökben elterjedt hírek szerint Bethlen a kisgazdákkal és a disszidensekkel már teljesen megállapodott, úgy hogy szombaton már esetleg perfektuálhatják is a két párt fúzióját. Tegnap még arról beszéltek, hogy nagyatádi Szabó István és a miniszterelnök között mélyreható ellentétek merültek föl, ami lehetetlenné fogja tenni az egységes párt létrehozatalát. Ezzel szemben ma úgy informáltak bennünket, hogy bár ezek az ellenté tek fennállanak, Bethlen és Nagyatádi az összes aktuális kérdésekre vonatkozóan tökéletesen megjegyeztek és mint informátorunk mondotta, vérszerződést kötöttek a legitimisták ellen. Ennek a megállapodásnak a lényege az, hogy, a kormány a kisgazdapárt támogatásával le fogja törni a legitimisták mozgolódását , és a választásokon fölveszik a harcot a legitimista propagandával. A miniszterelnöknek az a felfogása, hogy a nemzetgyűlés a mai összetételében munkaképtelen és ezért az ország legfontosabb érdekei fűződnek ahhoz, hogy az új választásokon az ő és Nagyatádi vezetése alatt egy abszolút többségű párt jöjjön be az új országgyűlésre. A kisgazdapárt e célból hajlandó a miniszterelnöknek rendelkezésére bocsátani vidéki és központi szervezeteiben rejtő minden erejét- . Bethlen és a kisgazdák egyébként úgy ítélik meg a helyzetet, hogy az ellenzék meg akarja obstruálni az indemnitást és attól tartanak, hogy a választójogi vita alkalmával, amennyiben a választójog nem elégíti ki az ellenzéket, az obstrukció megismérlődhetik. Ezért feltétlenül szükségesnek tartják, hogy a kormány erélyes intézkedéseket tegyen az ellenzék előnyomulásával szemben, már csak azért is, miután február tizenhatodikén feloszlatják a nemzetgyűlést. A kormány egyébként számol azzal, hogy a kisgazdapárt támogatásával sem fogja elérni tudni, hogy a választójogot február tizenhatodika előtt tető alá fázza és ezért máris különböző tervekkel foglalkozik, melyeknek megvalósítására ebben az esetben sor kerülhet. Politikai körökben már arról is beszéltek, hogy a kormány a Wekerle-féle választójogi törvényt fogja rendeleti útón újból életbeléptetni, vagy egy egészen új választójogot rendeleti útón valósít meg. Bizonyosat természetesen e tekintetben tudni nem lehet, annyi azonban kétségtelen, hogy a miniszterelnök és a kisgazdák kész haditervet dolgoztak ki. A kisgazdapárt egyik vezetőtagja munkáttársunk előtt ma hangsúlyozta,, hogy a miniszterelnököt és a kisgazdapártot az ellenzék bármilyen taktikai fogása sem fogja készületlenül, érni és ezzel kapcsolatban meglepetésekkel fognak szól Iroda. Itt .eantjük meg, hogy a tonnáim össze!