Világ, 1922. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-14 / 11. szám

AdtouSMg 9s ISaflSMvaM ft, Andrássy ut 47.sz. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 660 kor, félévre 840 kor, negyedévre 170 kor., egy hóra 60 kor. AVILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 3 K, Ausztriában 3 magyar K. Jugoszláviában 3 jugoszláv korona. VILÁGI XIII. évfolyam Budapest, SZOMBAT 1922 januárig HWeffielh felvételnek Budapest« A VILáG kiadóhivatalában, Blockner J, Blau J, Bokor, Benkó és Társa, Gyónta Nagy, Janka és Társa, Tonerer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Cornél, Schwan József, Siklay, Mezei Antal, Mossa Rudolf, Eckstein Léniát hirdetési irodokban. Bécsben: Hausenstein és Vogte, H. Bukes Nachfolger, Rudell Messe. 11-ik szám Ferenczy Károly Ferenczy Károly oeuvrejének bemutatására készül a Képzőművészeti Társulat s ez a holnapután megnyíló kiállítás elhozza egy művész termésének színe javát, világos és beszédes dokumentumait annak a szakadatlan küzdelemnek, amely minden igazi nagy művész fejlődését és alkotómunkájának minden fázisát kíséri. A legmagasabb művészi és esztétikai követelmények közül való az, hogy az igazi művész viaskodásának saját magával, a magas művészete továbbfejlődéséért, egy pillanatra sem szabad megpihennie, ellanyhulnia. Ebben az értelemben Ferenczy Károly a legigazibb művészek közül való — aminthogy igazi nagy művész volt minden egyéb értelemben is. Ez a meg nem álló küzdelme azonban éppen ez emlékkiállítással kapcsolatosan fokozottan fontos, mert szinte szimbólumnál erősebben vetíti elénk az egész modern magyar művészet történetét, a legutóbbi harminc-negyven esztendőét, amelyben végleg és kétségtelenül egy szinre tudott jutni a nyugat minden művésznációjával, vehemens végigrobogással áthidalván ezeréves kultúrák s a magunk alig egyszázados festőkulturájának nagy differenciáit. Milyen egyszerűen érthető az, hogy a francia művészet birodalma teremhetett olyan alkotókat, akik eljutván egy művészi irány új igazságainak megismeréséhez, ebben a megismerésben maradtak meg egész alkotópályájukon át, e zárt egységben befelé tökéletesedve és fejlődve. A magyar művészet más és nagyobb követelményekkel állt szemben a maga igazi értékeivel. Itt minden igazi művésznek legalább három olyan állomásának kellett lennie, amelyek mindenike egyegy emberöltő fejlődését jelenti kint nyugaton. Itt egy évezreden kellett minden művésznek átnyargalnia, brutálisan és száguldón — és sohasem csak a maga egyéni fejlődéséről volt szó, hanem egy egész ország művészi kultúrájának fejlődéséről. Nem véletlen az, hogy a három legjobb barát, akiket egy egész élet meghitt közelsége kapcsolt össze, három jóbarát, akik" egyben ennek a periódusnak legerősebb értékei is — Ferenczy Károly, Csók István és Ivánfi-Grünwald Béla —, mindegyik közös forrással, de a maguk egyéni útján világosan és kétségtelenül mutatják ennek a sajátosan magyar fejlődésnek gyors iramát. E három festő mindegyike eddig valóban legalább három-három művész feladatát és hivatását teljesítette be, nem programmszerű felfogadkozással, hanom azon az egyedül lehetséges úton, hogy igazi művészek voltak és gyors fejlődésükben is tiszta művészetet produkáltak. Ferenczy Károly kezéből kihullt az ecset s most, néhány esztendővel halála után összegyűjtve kerül elénk egész alkotása. És ez a fölvonultatás, azon az áhitaton, és gyönyörűségen kivül, amelyet az egészen nagy művészi teljesítmény kelt bennünk, egy vele egyenértékűen felemelő érzéssel tölt el. Ez az emlékkiállítás a maga bizonyító erejével elszámolásféle a magyar művészet minden dolgában. Ez határállomás itt, amely azt jelenti, hogy nincs ok többé olyanfajta hivatkozásra, amely differenciákat állapít meg a Nyugat és a mi Keletünk között. Itt és ezen túl csak az abszolút művészetnek lehetnek szempontjai. És ezek az abszolút művészi szempontok most már így, minden mellékestől, külsőtől való elvonatkozottságukban is minden hódolattal állnak szemben Ferenczy Károly műveivel. Az ő művészete ott kapcsolódik bele az egyetemes fejlődés vonalába, ahol a harc, a művészetek területén egyszerre a legvehemensebb lesz. Amikor a naturalizmussal a művészet új forradalma kezdődik. Ma tudjuk már, hogy az örök művészi keresésének ez a formája nem örök igazság. Akkor azonban, a múlt század utolsó negyedében. Írásban és képben a művészetek minden területén ezzel az új zászlóval indultak harcba a fiatalok, Magyarországba ezek hozták el a festés új zászlaját, akik Münchenből és Parisból jöttek Hollósytól egyrészt, másrészt a Bastien Lepage hatása alól. úgy indult az egész, mint egy vidám nyári kirándulás, amelyre a baráti kör negyedik tagja és negyedik nagyon komoly értéke, Réti István invitálta meg a társaságot Nagybányára, Hollósy iskoláját a mesterrel együtt és Ferenczyéket, akik kívül álltak az iskolán.Egy nyári kirándulásnak készült s a modern magyar művészet lett belőle. Jóformán minden, ami ezen a téren jelentett valamit, Nagybányáról jött. Itt élte a maga igazi életét és művészetét Ferenczy Károly is, itt futotta meg új és új problémákban gaz,dag pályáját. „Finom naturalizmus“-nak nevezte azt az alapot, amelyen Parisban elindult. Az aprólékos, részletező naturalizmus ez, amelyet Bastien Lepage foglalt össze a maga oeuvrejében. Münchenen át Nagybányán jut el Ferenczy a természet színesebb, szélesebb, gazdagabb meglátásához. Az 1889-ben festett portréjának szürke egyhangúságával és aprólékosságával szemben, milyen messzi állomás a „Hegyi beszéd“ sok figurás képe a maga széles kezelésű, dekoratív hatású eszközeivel. Itt már teljes súlyával és értékével szólal meg az, amit akkor a maguk felfogása végső konzekvenciájának kellett, hogy tartsanak és amit Cézanne mondott ki azzal, hogy „a művészet a természet tónusegysége... Itt már megkísérli — bár nem teljes sikerrel —, hogy az embert és a környezetet egységbe foglalja és egyik se legyen hangsúlyosabb a másiknál. Ám Ferenczy mindvégig sokkal lirikusabb temperamentum, hogy a lelki motívumoktól teljesen el tudjon vonatkozni , ha e fejlődés további állomásain az ember iránt való különös érdeklődései alá úgtudja rendelni ennek az egységkeresésének, sohasem tud le- t mondani arról, hogy minden novellatól, irodalomtól, epikától mentesen is, a színek, a csak festői eszközök keresésében is szóhoz juttassa a maga költő voltát. A naturalizmus hive a szó legigazabb értelmében, de bármelyik állomását járja is ennek az egész széles területnek, sohasem mond le teljesen erről a lírai elemről, amely nagy dekoratív hatásaiban érvényesül. Ez érdekli őt abban a periódusában is, amikor szerelmes odaadással keresi a homályos tónusokat és ez ingerli, amikor napfényfoltjainak színes gazdagságában keres új utat. S végül elérkezik arra a pontra, ahol a teljes naturalizmus próbál megszólalni benne. . Erős és kemény lesz, nemcsak felfogásában, hanem technikájában is — és ez volt nemcsak nála, hanem mindenki másnál is a naturalizmusnak az a kiérése, amelyen túl nem lehetett menni. Ő ezt világosan és tisztán megérezte. Éppen ezért ez a periódusa nagyon rövid ideig tartott. Aztán egy pár képében néhány lépést visszafelé tesz a maga útján, mintegy nekiiramodásul, hogy egészen új alapokra fektesse művészetét, ismét belekapcsolódván azokba az új tendenciákba, amelyeket az idő kitermel. A csak természetkeresés princípiuma megdől és a konstrukció, a forma, az összefoglaló és megváltoztató stílus indul új útra. Ferenczy nem kis kezdő már, aki elfogadja, ••mit kap, hanem maga csinálja meg a maga útját. Fokozatos átmenetben jut el élete végső állomásához, ahol a maga naturalizmusának eszközeit olvasztja össze ezekkel az új problémákkal, egyre erősebben juttatván szóhoz ez új keresés céljait. Technikájában is elhagyja a naturalizmus érdes szélességét, simább, mélyebb foltok hangsúlyozzák a vonal és forma ritmusait. Még nem ért itt végső célt, amikor befejezte pályája. Fájdalmas ez így, amint várakozón szeretnék látni ennek az útnak végső teljesülését. Ám ezt az adósságot a halál inkasszálta. S mi mélységes meghódolással kell, hogy hálásak legyünk így is ezért a művészi nagyságért, amely elénk tárul a gazdag és nagyszerű magyar művészben. Ferenczy Károly zárkózott, finom és előkelő egyéniség volt egész életében, magánéletében is, nem szeretett beleelegyedni a harcba, mely a művészet körül forgott hangos szóval is. De e harc eredményeiért, a modern művészet győzelméért többet tett, mint bárki. (fel.) Cannesból jelentik: A legfelsőbb tanács és a jóvátételi bizottság déli 12 órakor kezdődött együttes ülésén, an.Ilyre a német delegációt is meghívták. Lloyd George kijelentette, hogy dr. Hathenau tegnapi beszédéből megelégedéssel vette tudomásul, hogy a német kormány Közép- és Kelet-Európa talpraállításában résztvenni szándékozik. Nagyon sajnálja, hogy a német delegációt kellemetlenség érte a tárgyalások miatt, amelyeket a konferencia félbemaradása folytán meg kellett szakítani. A többi delegátus hasonló helyzetben van. A jóvátételi kérdést el kellett halasztani. Ezután Dubois, a jóvátételi bizottság elnöke, felolvasta a következő határozatot: A jóvátételi bizottság a német kormánynak az 1922 január 15-én és február 15-én esedékes részletekre ideiglenes halasztást ad, mégpedig a következő feltételek fenntartásával: 1. Az ideiglenes halasztási határidő alatt a német kormány minden tizedik napon 31 millió aranymárkát fizet elfogadott devizákban. Az első fizetés 1922. január 18-án történik. 2. A német kormány tizennégy napon belül a német költségvetési rendszer és a német papírpénz Az egész római sajtó ecseteli azt az óriási hatást, amelyet a francia események gyakoroltak az olasz közvéleményre. A nézet egyhangúan az, hogy ha Franciaország ellenészegül Európa újrafelépítésének, a politikai és gazdasági elszigetelés vár reá. A Tempo így ír : Egész Franciaország mintha visszatérne a háborúhoz, fenyegetőleg és vadul fújja a versaillesi harci kürtöt. A francia válság könnyen a békének és Európa újrafelépítésének válságává lehet. Olaszország helye Anglia oldalán van. A Paese szerint a poincaréizmus azzal fenyeget, hogy hatalmába ejti a huszadik századot, mint a napohronizmus a tizenkilencediket. Zsákmányvadászok és magasangú katonák csoportja mámoraA francia nacionalisták váratlan győzelmét keresztezi a jóvátételi bizottság határozata, amely a január tizenötödikén esedékes törlesztésre nézve fizetési haladékot engedélyez Németországnak. Tekintettel arra, hogy a békeszerződés gazdasági végrehajtására nézve szuverén testületnek volt szánva a jóvátételi bizottság hatáskörének utólagos megcsonkítása mellett is kétségtelenül kompetens dönteni egy olyan részletkérdésben, amilyen az... 1022. évi törlesztés első negyedéves részletének fizetési határideje. Január tizenötödikén Németország az 1921. évi május ötödikén aláírt egyezmény értelmében a kétmilliárd márkás annuitás egynegyedét, tehát 500 millió aranymárkát lett volna kénytelen fizetni. Február tizenötödikén válnék esedékessé egynegyede annak az átalánynak, amelyet a német árukra kivetett exportvám ellenértéke gyanánt vállalt Wirth kancellár kormánya. Ez a negyedesztendős részlet mintegy 350 millió aranymárka. A nacionalista győzelemnek sikerült félbeszakítania g canncsi kuruchaciát, és így raggelpunk forgalom tekintetében megfelelő reform- és garanciális tervezetet, valamint az 1922. évi készpénzfizetések és tárgyi szolgáltatások tekintetében teljes programmot terjeszt a jóvátételi bizottság elé. 3. Az ideiglenes határidő lejár, mihelyt a jóvátételi bizottság vagy a szövetséges kormányok a 2. pontban említett tervezet és programja tekintetében döntöttek. Dr. Rathenau volt birodalmi miniszter kijelentette, hogy a génuai konferenciára szóló meghívást a német kormány nevében tudomásul veszi. A német kormány várja a meghívólevél megküldését. Hangsúlyozta továbbá, hogy az elhangzott nyilatkozatokból kitűnik, hogy a január 15-én esedékes összeg meg nem fizetéséből Németországra közvetlen következmények nem származnak. Az ülést ezután berekesztették. Lloyd George miniszterelnök Briandhoz rendkívül szívélyes hangú táviratot intézett, amelyben kifejezi azt a reményét, hogy a francia delegátusok közreműködésével hozott határozatok megtermik a maguk gyümölcset, amennyiben az európai nemzeteket egymáshoz közelebb hozzák, őket békepaktum útján egyesülésre bírják és a népek boldogulására irányuló együttműködésüket biztosítani fogják. Irtja meg Franciaországot azzal a poincaréizmussal, mely voltaképpen nem egyéb, mint a heroikus jellegétől megfosztott napóleonizmus. A Poincarék, Tardieuk és társaik örökkön-örökké életben akarják tartani fosztogatási rendszerüket, de kísérletük annál előbb kudarcot vall, minél erélyesebben törekszenek a többi országok kormányai arra, hogy a békét esetleg erőszakkal is rákényszerítsék ezekre a csökönyösködőkre. A Secole cannesi levelezője jelenti, hogy Briand egyik barátjától és delegációbeli kollegájától értesült a volt francia miniszterelnök nyilatkozatáról, hogy a párisi kamara őrültek ésistobák gyülekezete, a francia közvélemény egészes része azonban Briand mellett áll, azt, hogy Németország végleges engedményeket kapjon a jóvátételi törlesztés tekintetében. Viszont Lloyd George keresztülvitte a jóvátételi bizottságban azt, hogy Németország az 500 és 350 millió aranymárka helyett a döntésig aznaponként fizessen 31 millió aranymárkát . , , Amellett nagyon valószínű, hogy Franciaország dezignált miniszterelnöke, Poincaré is megnyugvással vette tudomásul ezt a döntést, ha a forma kedvéért fog is tiltakozni ellene. A teljes 500 millió aranymárkát Németország nem fizette volna meg január tizenötödikén, tehát Poincaré untalan hirdetett programmjához képest kormányalakításának másnapján kénytelen lett volna Anglia és Olaszország ellenzése közben katonai rendszabályokat foganatosítani, és ezzel a végletekig kiélezte volna azt az alig palástolt, vagy élesen hangsúlyozott antipátiát, amellyel az angol és az olasz közvélemény szinte egyöntetűen fogadja a francia köztársaság volt elnökének visszatérését az aktív politikfilogáiai.El kétségtelen, hogy a hullam Fizetési haladékot kapott Németország A jóvátételi bizottság — mint Cannesból jelentik — elhatározta, hogy Aémetországnak ideiglenes fizetési halasztást ad. A legfelsőbb tanács Briandhoz táviratot intézett, amelyben sajnálkozását fejezi ki a miniszterelnök lemondása miatt. Valamennyi delegáció ma elutazott Cannesból. (MTI.) Lloyd George búcsúja Rathenautól ,A párisi kamara őrülek és ostobák gyülekezete"