Világ, 1922. július (13. évfolyam, 146-171. szám)
1922-07-01 / 146. szám
Szombat A német köztársaság Rathenau meggyilkolásának politikai mérlegét ma még bajos volna fölállítani, de a mérleg egyik tétele már tisztán kialakult: a gyilkosságok sorozatának ez az újabb láncszeme nagyon megszilárdította a német köztársaságot, és nagyon megritkította a német monarchisták táborát. Erzbergertől Rsthenanig Erzberger és annyi más áldozat után Rathenauer gondolkodóba ejtette azokat a tömegeket, amelyek idáig az iskolai nevelésnek, a katonai szolgálat emlékeinek, a tradícióknak hatása alatt a monarchista áramlat felé húztak, annál inkább, mert Rathenau zsidó volta mellett is népszerűbb volt Erzbergernél. A közvélemény hangulatának alakulásánál a látszat mindig fontosabb szerepet játszik a pragmatikus tényeknél, és Erzberger ugyan a menthetőnek megmentésére vállalta a fegyverszüneti tárgyalások vezetésének hálátlan szerepét, de azért neve mégis összekapcsolódott a katasztrófális fegyverszüneti szerződéssel. Azonfelül pedig Erzberger nem volt tisztakezű politikus és ha nem is kötötte össze nagyobb mértékben az üzletcsinálást a politikai tevékenységgel, mint mások, politikai pályájának minden ilyen kisebb és nagyobb szépséghibáját eleregette az emlékezetes nagy pör. Rathenau ellenben egy legendás jövedelmű állást hagyott el, hogy a német külügyi hivatal élére lépjen, és beszédei, nemzetközi szereplése legalább külsőségekben fényes sikerekkel járt, olyan sikerekkel, amilyenekre német politikus nem tudott szert tenni a külföld előtt a háború óta. Éppen a monarchista érzésű rétegek nagyon fogékonyak a nemzeti presztízs kérdései iránt, és Rathenau szereplése presztízsszempontokból kétségkívül az első javulást jelentette a rossz idők után Németországban. Ezért kellett Rathenau halálának sokkal mélyebb megrendülést kiváltania, mint Erzberger tragédiájának. A másik és még fontosabb kisugárzása Rathenau meggyilkolásának a monarchista mozgalom szempontjából az, hogy a monarchikus államforma széles rétegek szemében a rend és a nyugalom záloga volt. Az olyan monarchia, amelynek gyilkosok a szálláscsinálói, nem ad többé teljes megnyugvást a rend szempontjából... Amit Ladendorf tett... Rathenau halála után Wirth birodalmi kancellár ismételten leszögezte a birodalmi gyűlés jobboldalának felelősségét a gyilkosságok rendszeréért,és Wirth kancellár nem szocialista, hanem egy mérsékelt gondolkodású politikus. Háromszor tette szóvá Wirth, a jobboldal bűnrészességét, mindig erősebb, mindig keményebb szavakban, mindig a birodalmi gyűlés többségének hatalmas helyeslésével, és a jobboldal alig mert tiltakozni a vádak ellen. Uraim,, úgy, ahogy eddig ment, nem mehet tovább: kiáltotta a jobboldal felé, a jobboldal képviselőinek politikájára célozva Wirth kancellár, személy szerint is kipellengérezte a jobboldal oszlopai közül Wulle képviselőt, aki lapjában legbuzgóbban támogatta Helfferich uszítását, és szemére lobbantotta a német nemzeti pártnak, hogy megtűr soraiban egy olyan embert, mint Wulle. Ezt a hangot a jobboldallal szemben a független szocialisták padsoraitól jobbfelé még nem használták, és Wirth kancellár, akinek formátuma faladatainak, felelősségének méreteivel arányosan növekszik, szinte Bismarckian egyszerű, plasztikus és kemény szavakat talált vádjainak megszövegezésénél. A centrum, a demokraták és a többségi szocialisták szövetsége alkalmi koalícióból most már szoros szolidaritással forrott össze a gyilkosságok kalapácsütései alatt, és a centrum, amely eredetileg voltaképpen semleges volt az államforma kérdésében, most végleg és erőteljesen a republikánus vizek felé fordította vitorláját. Amint Wirth kancellár nyiltan és kertelés nélkül felelőssé tette a német jobboldalt Rathenau haláláért, úgy nem kímélte többé a német nemzeti párt parlamenten kívül álló nagyságait sem és a birodalmi gyűlés színe előtt mondotta ki: Amit Ludendorff tábornok tett, azt nem teheti egy német tábornok... A német tiszti becsület szabályainak megszegését vetette szemére Ludendorffnak a baloldal ujongása közben, a jobboldal tiltakozása nélkül, a kancellár, és ez mindenesetre karakterisztikus az új német politikai helyzetre nézve. Általában a Rathenau emlékének szentelt tanácskozások a birodalmi gyűlésen nagy lépést jelentettek az őszinteség irányában. Leszögezték a birodalmi gyűlésen, és pedig tiltakozás nélkül, hogy a német igazságszolgáltatás funkcionáriusainak egy része nagyon lagymatagon kezeli az államforma ellen elkövetett bűncselekményeket, akkor is, ha ezek a bűncselekmények a köztársasági államforma képviselőinek biztonsága és élete ellen irányulnak. Viharos tapssal fogadta a birodalmi gyűlés baloldala Wirth kancellárnak azt a bejelentését, hogy a köztársasági államforma védelmére szervezett új bíróság tagjai közül csak szárasgi íli-lineye£íú a l lipcsei birodalmi törvggy. Ezek elnöke, míg a másik négy bíró, tehát a többség, a birodalmi elnöktől, és újabb taps fogadta azt a bejelentést, hogy a törvényszéknek erre a négy tagjára nézve eltörlik a bírói kvalifikáció szükségességét. A német bíróság a császárság öszszeomlása előtt társadalmi és politikai szempontból nézve, külön kaszt volt, és ezért nem tudott fölmelegedni a köztársasági államforma, az új viszonyok, az új politikusok iránt. Wels, aki a többségi szocialisták nevében beszélt, igen erős szavakat használt, és többek közt ezt mondta: „Az igazságszolgáltatás országunkban olyan botrány, amely égbekiált. A reakcionárius bírák a köztársaság alapjait ássák alá .. A Reieliswehr-probléma A német bíróság és a német bürokrácia egy része, a Reichswehr egyes csoportjai, az egyemi hallgatók közül az antiszemita szövetségek támasztják alá kívülről a máig sem teljesen leszerelt különítményeknek, és a teljesen felfegyverkezett titkos szövetségeknek munkáját: ez a helyzetkép bontakozott ki a birodalmi gyűlésen elhangzott beszédekből. Gessler, aki a Reichswehr-minsztérium élén áll, gyászruhás minisztertársaival ellentétben, világos nyári öltözetben jött el a birodalmi gyűlésre, és ez lármás jeleneteket provokált, pedig Gessler nyilván nem tüntetni akart a világos ruhával, mert a demokrata párt és nem a Reichswehr soraiból került állásába, és ellenforradalmi hajlandóságot igazán bajos róla föltételezni. De az idegesség a Reichswehr-rel szemben igen erős a birodalmi gyűlésen és eléggé érthető. A Reichswehr átszervezésénél még a baloldali veszedelem volt aktuális, és ezért döntő súlyhoz jutott az a szempont, hogy a Spartakusz-fölkelésekkel szemben teljes biztonsággal, és teljes eréllyel funkcionáljon a Reichswehr. Ezért nem bánták azt, ha monarchista elemek is keverednek a Reichswehr soraiba, mert ez fokozta a csapatok akcióképességét balfelé. A Spartakusz-fölkelések már a múlthoz tartoznak és most a Reichswehrnek jobbfelé kellene funkcionálnia, de ezt nem teszi meg. Amellett a birodalmi védőrség újabb átszervezése is kényes probléma, mert a balfelé orientált Reichswehr esetleg fölélesztené a Spartakuszok harci kedvét, másfelől pedig a német politikának untig elég bajt szereznek az elbocsátott tisztek, és ha most a német kormány menesztené a Reichswehr néhány száz gyanús tisztjét, ezzel alighanem újabb segélycsapatot küldene a C-szervezeteknek. VILÁG 1022 július 1. Hogyan szállították le az állatjóvátétel első részletét? (A Világ tudósítójától.) Az entente tudvalevőleg Magyarországtól még a télen körülbelül 26—28.000 darab tenyészmarhát követelt állatjóvátétel címén. A kormány a jóvátételi bizottság budapesti osztályával ennek a mennyiségnek leszállítására vonatkozólag tárgyalásokat folytatott, azonban lényeges eredményeket nem tudott elérni, mindössze azt eredményezték a hosszan elhúzódott tárgyalások, hogy az állatjóvátétel első részlete gyanánt 10.000 tenyészállat kiszolgáltatását követelte a jóvátételi bizottság. A választások alatt a kormány politikai okokból tagadta az állatszállítást, azonban tény, hogy már régebben megbízást adott a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének, illetve egyik alvállalatának, a Mezőgazdák Állatértékesítő Részvénytársaságának, hogy a szükséges mennyiséget vásárolja össze. A vásárlások megkezdéséhez még egy ok járult hozzá. A földmivelésügyi minisztérium ugyanis a közélelmezési tanács és a közélelmezési minisztérium folytonos sürgetésére kénytelen volt áprilisban az állatkivitelt betiltani, ami ellen az érdekelt gazdák természetesen zúgolódtak. Néhány szerencsés ember — noha a földmivelési minisztérium engedélyeket nem adott ki — a kiviteli tilalom ellenére is exportengedélyhez jutott, ezeknek igen kis része maga vitte ki az állatokat, nagy többsége azonban magát a kiviteli engedélyt adta el. A legális kereskedelem ilyen engedélyekhez nem tudott jutni és állatot csak úgy tudott kiszállítani az országból, hogy egy-egy ilyen engedélytulajdonossal „társult“. Ez a rendszer abban állott, hogy az engedély tulajdonosa a kereskedővel „társult“ és a maga haszonrészesedését fix összegben állapította meg. Ez a fix összeg mostanában 20—30.000 korona volt. A kormány az állatkiviteli tilalmat arra használta fel, hogy az állatjóvátétel szállítását megkezdje és a szállítást monopolisztikusan■ az említett Mezőgazdák Állatértékesítő Részvénytársaságára bízta, amely viszont egy dunántúli marhakereskedő-céggel, ,a celldömölki Klein-céggel társult. Az entente-tal folytatott tárgyalások folyamán Szerbia sürgette leginkább az álatok átadását és legelső részletül 600 darab tenyészállat kiszolgáltatását követelte. A kormány kénytelen volt ezt a kívánságot teljesíteni és a 600 tenyészállatot, csupa gyönyörű, drága, nehezen pótolható tenyészanyagot, a Mezőgazdák Állatértékesítő Részvénytársasága útján, Szerbia rendelkezésére kellett bocsátania. Egy szerb bizottság gondos óvatossággal vizsgálja meg az átadásra szánt állatokat és amelyeket „tauglich“nak talál, azokat a magyar kormány Szabadkára kénytelen szállítani. Az állat jóvátételben Olaszország és Görögország is részesült, úgy hogy június folyamán körülbelül 3600—4000 darab tenyészállatot szállított le a magyar kormány és így a 16.000 állat leszállítása őszre már befejezést is nyerne. A Mezőgazdák Állatértékesítő Részvénytársasága beéri egyes hírek szerint 4, mások szerint 21/* százalék jutalékkal, minden költségének felszámításával, de emellett a bevásárló is kilogrammonként egy korona jutalékot és minden költségének megtérítését kapja. Ha a 16.000 darab tenyészállatot 600 kilogrammal és egy kilogrammot 100 koronával számítunk, úgy körülbelül 960 millió koronát tesz ki a szövetkezetnek ez az üzlete, ami után két és fél százalék huszonöt, négy százalék pedig negyvenmillió koronát tesz ki, jóllehet, a legális kereskedelem fél százalékért bármikor hajlandó lett volna az állatokat megvásárolni, ami 20—35 millió megtakarítást jelentett volna. A legális kereskedelem tagjai úgy érzik, hogy ezzel az újabb monopóliummal sérelem és méltánytalanság érte őket, mert — szerintük — ha az állam általuk vásároltatta volna össze a jóvátételi állatokat, akkor módjában lett volna ezeket a tényleges naptáron megvásárolni. Ennek jelentőségére azt mondják, hogy csak egy tízkoronás eltérés a naptár és a vásárlási ár között is már százmillió korona kárt jelenthet az államra nézve. Mit kívánnak az állatkereskedők? Ezek a műveletek teljesen megbénították Budapestnek eddig igen erős kiviteli pozícióját, a külföldi vevők elmaradtak, elmaradt a román marhák felszállítása is és mindamellett a főváros közélelmezési helyzete nemhogy javult volna, hanem még mindig drágább lett a monopolizált vásárlások folytán. Sajnos még, hogy az összes tárgyalások a legnagyobb titokban folytak le, semmi hír róluk nem szivárgott ki, úgy, hogy az érdekeltek már csak az üzlet megkötése után értesültek az egész kérdésről, amikor már persze későn volt. Most az érdekeltek megalakították a főváros tulajdonát képező Budapesti Állatvásárpénztár Rt. igazgatójának, Bokor Ernőnek az elnöklete alatt az OMKE kebelében a Magyar Állat- és Húsbizományosok Egyesületét, amely széleskörű akciót indított, hogy a kormányt álláspontjának megváltoztatására kérje. Beadványuk, amelyet a földművelésügyi miniszterhez ma intéztek, az egész állatvásárlási ügyet igen érdekesen ismerteti. A következő kérelmeket terjesztik elő : 1. Kérjük, hogy a jóvátétel címén a győztes ellenfeleinknek kiszolgáltatandó vágó- és tenyészállat-kontingens megvásárlása kizárólag a budapesti állatvásáron történjék, visszaadatván annak exportvásár jellege. Ebbe a vásárlásba a legitim kereskedelem legszélesebb körben vonassák be, melyet oly módon, lehetne elérni, hogy a budapesti állatvásáron működő bizományosokból állami ellenőrzés mellett egy szindikátus alakíttatnék, amely szindikátus hetenként váltakozó 3 tagú bizottság útján eszközölné a vásárlást. Ezért a tevékenységéért a szindikátus fél százalék jutalékot és készkiadásainak megtérítését kapná. A megfelelő felhajtást és szükséges kínálatot biztosítjuk. 2. Kérjük, hogy az Ausztriával kötendő kereskedelmi szerződés értelmében ezen országnak havonként kivitelre engedélyezett állatkontingens kizárólag a budapesti állatvásárról legyen kivihető. A kivitelben legalább 50 százalék erejéig a magyar kereskedők részesüljenek és az engedélyek kiadásánál hallgattassák meg a tisztelettel alulírott egyesület, mint az a testület, amelyben a magyarországi állat- és húsbizományosok szervezkedtek. 3. Kérjük a román megszállás alatt levő területekről a budapesti álatvásárra felhajtott és innen külföldre eladott állatokat a 10 százalék kiviteli vám alól mentesíteni. 4. Kérjük általában a kiviteli engedélyek kiadásánál, amint ez a kereskedelem és termelés minden ágában történik, érdekeltségünket meghallgatni. Mi okozza az állatdrágaságot A memorandum szerint az összevásárlás nyilvánosság előtt, a leghatékonyabb ellenőrzés mellett történvén, mindenféle visszaélés ab ovo kizáratik. Az exportvásár újramegnyitása és azon körülmény folytán, hogy a jóvátételi vásárlások a budapesti vásáron 9M»*9»o®®*SBe®»®e*®»**o*ee9o®***®***®®91*®®®*®®®*****®**®®**®®*®**®®® Aki új előfizetőt, új olvasót hoz a Világnak, új ténát állít a jobb idők hadseregének soraiba