Világ, 1922. július (13. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-04 / 148. szám

fleeekeenlőség és kiadóhivatal, VX km, Andrássy­ út 47. szám. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 1800 korona, félévre 900 korona, negyedévre 450 kor., egy hóra 100 korona. A „VIL­Á­G” megjelenik hétfő kivételével mindennapi Egyes szára ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 8 K. Ausztriában hétközi nap 150 K. Vasárnap 200 K. Jugoszláviá­ban köznap 2 dinár. Vasárnap 21/a dinár. Egyes szám ára 8 korona XIII. évfolyam Budapest, KEDD 1922 julius 4 148-ik szám Hirdetések felvétetnek Budapesten a VILÁ­Q kiadóhivatalában, Krockner Blau J., Bokor, Benkő és Társa, Győri és Nagy, Haasenstein és Vogler­ RT., Tender Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Leopold Gyula, Leopold Comel, Schwarz József, Siklay, Mezei Antal, Mossa Rudolf, Eckstein Bernát hirdetési iro­dákban. Bécsben: Haasenstein és Vogler, M. Dukes' Nachfolger, Rudolf Mosso. Harden ellen merényletet követtek el Hard­en Miksát ma este nyolc óra tájban a grunewaldi telepen lévő lakása közelében két em­ber ólmosbotokkal megtámadta. Harden a fején öt helyen megsebesült és eszméletlen állapotban szál­lították a lakására. A támadás egyik állítólagos tettesét letartóztatták.• Harden ellen onnan indult a merénylet terve, ahol Rathenau meggyilkolásának tervét szőtték. Har­den szintén zsidó származású és ez lehet a merénylet egyik oka, a másik pedig az, hogy Harden II. Vilmos politikai ellenfelének számított, mióta a vándorszí­­nészi pályát a publicista tollával cserélte fel. De Har­den nem a köztársasági eszme előőrse gyanánt fordult II. Vilmos ellen, hanem, mint az el­­bocsájtott Bismarck kancellár házi újságírója. Harden vasszorgalmával hamarosan a legművel­tebb német újságírók közé küzdötte föl magát és így fordult feléje Bismarck érdeklődése. Harden ismétel­ten volt vendég a vaskancellár friedrichsruhei kasté­lyában és ezért a vendégségért azután II. Vilmos ke­nyeret kellett ennie, amikor felségsértésért egy esz­tendei várfogságra ítélték, noha ismeretes volt, hogy Harden a volt kancellár sugalmazása alapján írta cikkeit és röpiratait a „fiatal­ember“ ellen. Har­den a börtönben tovább tanult, és kiszabadulása után megindította híres hetilapját, a Zuttan­f-ot, amely két évtizeden át politikai faktor volt Németor­szágban. Egy ideig Rathenau is Harden munkatársai közé tartozott, de később Harden rendszerint maga töltötte meg a Zukunft összes oldalait nagy munkás leírásával és néha nagy bőbeszédűségével. A független szocialisták is belépnek a német kormányba A müncheni Abend-Zeitung jelentése szerint Rathenau utóda Hermes pénzügyminiszter lesz. Félhivatalosan jelentik Berlinből. A függet­len szocialisták pártja elhatározta, hogy a kor­mányba való belépést megtiltó programmpontját megváltoztatja és a súlyos helyzetre való tekintet­tel elhatározta, hogy az általános német szakszer­vezeti szövetséggel és a németországi szociáldemo­krata párttal a kormányba való belépés ügyében tárgyal. Elterjedt hírek szerint a centrum a füg­getlen szocialistáknak egy szakminisztériumot és egy tárcanélküli minisztériumot hajlandó áten­gedni, a demokraták azonban ezt még ellenzik. Holnap lesz Németországban a második ál­talános munkabeszüntetés, tiltakozásul Rathenau megyilkolása miatt és tüntetésül a köztársaság mellett.­ A porosz országgyűlés alkotmányjogi bi­zottsága vasárnap egész nap és hétfőn délelőtt a köztársaság védelméről szóló indítványokat tárgyalta. Elfogadták a demokratáknak azt az indítványát, amely szerint a közigazgatás és igaz­ságszolgáltatás vezető állásait csak olyanokra ru­házzák, akik a köztársaság feltétlenül megbíz­ható hívei. Elfogadták továbbá a szociáldemo­kratáknak azt az indítványát, hogy az ifjúsági és tanári könyvtárakból távolítsák el azokat a könyveket, melyeknek tartalma a fennálló köz­­társasági alkotmánnyal nincs összhangban, azo­kat a tankönyveket, amelyek a monarchiát, vagy a Hohenzollern-dinasztiát magasztalják, vegyék ki a használatból és végül, hogy a kormány függessze föl azokat az iskolai egyesületeket, amelyeknek működése a köztársaság ellen irányul. Gróf Lerchenfeld bajor miniszterelnök Ber­linből visszatérve, minisztertanácsot hívott össze, amelyen jelentést tett a köztársaság védelméről szóló törvény ügyében folytatott tanácskozások­ról. A minisztertanács a miniszterelnöknek Ber­linben elfoglalt álláspontját helyeslően tudomásul­­vette és elhatározta, hogy a törvényt elvben eluta­sítja. Abban az esetben, ha Bajorország a tör­vénynek elutasítását a bir­odalm­i gyűlésen keresz­tülvinni nem tudná, a bajor kormány több módo­sítást fog indítványozni. A keresztény ellenzék válsága (A Világ tudósítójától.) Az Andrássy—Fried­­rich-párt holnap délben a parlament épületében fontos ügyben értekezletet tart. Hogy mi ez a fon­tos tárgy, azt a párt vezetősége nem közölte, de beavatott politikai körökben úgy tudják, hogy az értekezlet egybehívására azok a hírek adtak okot, amelyek a párt válságáról utóbbi időben elterjed­tek. A párt két frakciója közötti elhidegülést és Friedrichéknek a kormány felé való orientálódá­sét általában cáfolják, különösen a kormánypárt sajtója, de annyira nem pozitív formában, hogy a cáfolatok közül némelyiket, így például elsősor­ban magáét Friedrich Istvánét, majdnem megerő­sítésnek lehet venni. Bizonyos az, hogy a cáfolatok egy részének van is alapja. Egészen természetes, hogy azok, akiket Friedrich István nem avatott be terveibe és akiket talán már a befejezett tények elé akart állítani, mit sem tudnak a kormány és Fried­­richék között történt tapogatódzó közeledésről és így teljes jóhiszeműséggel cáfolják is az erre vo­natkozó híreket. Bizonyos továbbá az is, hogy a párt tagjainak jó része, olyanok, akik Andrássy Gyula hívei közé számítanak, egyelőre nem látnak okot a Friedrichéktől való különválásra, csak bi­zonyos idegenkedésszerű figyelemmel és hűvös tartózkodással figyelik Friedrich István magatar­tását, de szakadásra egyelőre nem gondolnak, míg terveivel és céljaival nincsenek teljesen tisztá­ban. Mindez azonban nem változtat magán, a té­nyen, legföljebb annyit jelent, hogy a párt tagjai még nem látják olyan világosan a helyzetet, mint a két frakció vezetői. A holnapi értekezlet azonban mindenezek ellenére sem fog, valószínűleg, jelentős fordulatot hozni az ügyben. A kormánypárthoz közel álló sajtó cáfolata éppen arra enged következtetni, amiről egyébként már mi is megemlékeztünk, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök vagy Friedrich István még nem, tartja az időt elérke­zettnek az együttműködésre. A holnapi értekezle­­­ten tehát minden valószínűség szerint meg fognak ismétlődni a már elhangzott cáfolatok és ezzel a keresztény ellenzék egysége pillanatnyilag és lát­szólag helyre fog állani. Kétségtelen viszont, hogy ennek csak rövidlejáratú jelentősége lesz, mert vannak a pártnak olyan tagjai, akik már most is a legnagyobb fokú idegenkedéssel nézik Friedrich István parlamenti magatartását és szívesebben vennék, ha határozatlan cáfolatok helyett, ame­lyek úgyis csak ideglenesen alkalmasak a párt egységének összekovácsolására, a két frakció kü­lönválna és mindegyik a maga külön útját járná tovább. Lehetséges tehát az is, noha az előbbi fölte­vés a valószerűbb, hogy a holnapi értekezleten megnyilatkozik ez az idegenkedés és ellenzés is, ha pedig a pártnak ezek a Friedrich István maga­tartásával és sejtett céljaival elégedetlen tagjai nem nyernek kellő megnyugtatást arra nézve, hogy a párt valóban abban az irányban fog ha­ladni, amelyet a választások előtt és a választások alatt magának kitűzött: kierőszakolják a szaka­dást vagy pedig maguk válnak ki a pártból. Rassay az Indemnität vitájában Rassay Károly, a Független Kisgazda- és Pol­gári Párt vezére kedden szólal föl az indemnitási vita során és éles kritikát fog mondani beszéde keretében a kormány működéséről. Fölszólalása elé az egész politikai világ a legnagyobb érdeklő­déssel tekint. A nemzetgyűlés nyári szünete Az indemnitás vitájához úgy kormánypárti,­ mint ellenzéki képviselők aránylag kevesen van­nak föliratkozva, valószínű tehát, hogy a vita nem fog nagyon hosszúra elnyúlni. A kormányhoz kö­zelálló körökben úgy vélik, hogy aligha fog már tovább tartani tíz napnál. Július közepén tehát a nemzetgyűlés áttérhet az adóreform tárgyalására, aminek sürgős elintézéséhez Kállay Tibor pénz­ügyminiszter föltétlenül ragaszkodik. Amennyiben előre nem látott események nem zavarják meg a programmot, az adóreform vitája is véget érhet augusztus elsejére és akkor a főrendiházi reform tárgyalásának az őszi ülésszakra való halasztásá­val a nemzetgyűlés megkezdi nyári szünetét. Ha az adóreform vitája hosszabbra nyúlna, akkor a nemzetgyűlés nyári szünetének megkezdése is el­tolódnék augusztus közepére, de a kormány állí­tólag el van szánva arra is, hogy ha az ellenzék a javaslatot megobstruálja, egyáltalában nem ad szünetet. A konzílium és Szibilla könyve A drágaság, a korona árfolyam, a bankjegy­­forgalom nagy kérdései vetődtek fel a nemzet­gyűlés mai tanácskozásának során és Nagy Emil többek közt felállította ezt a tételt: Az ország be­teg és konzíliumot kell fölötte tartani ... Ez az elég általános kijelentés volt alighanem az egyet­len pozitív eredmény a felszólalások és közbeszó­lások mérlegén: az ország beteg és a szakembere­ket, az igazi szakembereket kell összehívni konzis­­iumra, hogy a gazdasági bajok orvosságát megta­lálják. Mert veszedelmes az, ha a politika elha­nyagolja a gazdasági problémákat, de még veszé­lyesebb az, ha a politika jelszó­alapokon és jelszó­­módszerekkel maga vállalja a gazdasági betegsé­gek orvoslását. A háborúhoz pénz, pénz és újból pénz kell, a gazdasági helyzet szanálásához pedig szaktudás, szaktudás és újból szaktudás, elméleti gondolatmenetek követésén és gyakorlati tapaszta­latokon kiérlelődött minden irányban teljes, min­den irányban tiszta szaktudás. Nagy Emil komo­lyan képzett jogásznak számított már a régi képvi­selőházban és igy nyilván a legképzettebb jogászok egyike a mai nemzetgyűlésen. De elmúltak azok az idők, amikor a jogi képzettség mindenre kva­lifikált és főleg a gazdasági kérdések kompliká­­lódtak annyira, hogy nem szakembernek szót emelnie itt nagyobb istenkísértés, mint lóháton átnyargalni a befagyott tó fölött. Nagy Emil be­szédének azért megvan az az érdeme, hogy le­szögezte a konzílium tartásának szükségességét, és az érdemet fokozná az, ha Nagy Emil nem nyugodnék a konzílium összehívásáig. A német birodalmi gyűlésen részben a lajstromos szavazás eredménye gyanánt helyet kapott a gazdasági élet számos szakembere, de azért a német kormány és a német birodalmi gyűlés nem tartották fölös­legesnek a Reichswirtschaftsrat felállítását és hz a szakemberek birodalmi gazdasági tanácsa csak­ ugyan részletesen és nyilvánosan megvitat min­den gazdasági törvényjavaslatot, mielőtt az a bi­rodalmi gyűlés politikusai elé kerülne. Ami nem fölösleges Németországban, az bizonyára nem fö­lösleges Magyarországon sem. Erre a konzíliumra égetően nagy és égetően sürgős szükség van, mindenekelőtt azért, hogy kiirtsa azokat a, sajnos, gyakran népszerű jel­szavakat, amelyeknek több részük van az­­árak felhajtásában minden árdrágítónál és minden ár­­drágításnál. Egész fölösleges módon és ka­­tasztrófális következményekkel esett át Ma­gyarország egy olyan kísérleten, amely a bank­jegyforgalom csökkentésében vélte felfedezni a magyar gazdasági bajok univerzális gyógymód­ját, pedig ez az orvoslás tudományos szempont­­ból, vagy az igazi szakorvosok tapasztalatai felől nézve nagyjából ugyanazt jelentette, mint amit jelentene az, ha még ma is piócák felrakásával próbálná gyógyítani valaki a tüdőgyulladást, a gyomorfekélyt, vagy a tuberkulózist. A gazdasági bajokon a bankjegymennyiség leszorítása épp oly kevéssé segíthet, mint az a terv, amelynek most szaporodnak a hívei: a Hegedűs Lóránt re­ceptjének tótágast állítása, a bankjegymennyi­ség szaporítása, mert sem a győztes, sem a le­győzött országoknak nem volnának gondjaik, ha színesre nyomott papírcéduláknak halmozásával lehetne gazdasági betegségeket gyógyítani. A bankjegyforgalom legfeljebb lázhőmérője a gaz­dasági életnek és semmiesetre sem univerzális gyógymódja. Aki ezt a lázhőmérőt leszorítja a beteg torkába, és akár a bankjegymennyiség mesterséges csökkentésével, akár a bankjegyfor­galom mesterséges emelésével akar gyógyítani, az vajákos asszony és nem orvos. Goethe nem volt gazdasági szakember, csak éppen tisztán lá­­tott és tisztán gondolkodott gazdasági kérdések­ben is, és ezért látta már Faust-jában, hogy a papírcédula önmagában nem gazdasági faktor. Pedig akkor, amikor Goethe ezeket a sorokat le­írta, a bankjegyek története még gyerekkorát élte. Tegnap csökkenteni akartuk a bankjegy­­forgalmat és keserves árat fizettünk az experi­mentumért, de ugyanilyen keserves ára lenne annak a kísérletnek, amely gyógyítani akar pa­piroscédulákkal. A lázhőmérő nem arra való, hogy akármilyen dózisokban, ostyával, vagy ostya nélkül­­ lenyelje a beteg. A magyar gazdaságpolitikának csak egy alapja és egy kiindulási pontja lehet: a külkeres­kedelmi mérleg. Ez a rideg, száraz számoszlopok­ból egymás alá sorakoztatott statisztikai kimuta­tás a magyar jövőnek, a magyar sorsnak Szibilla­­könyve, ez dönti el a korona árfolyamának ala-

Next