Világ, 1922. július (13. évfolyam, 146-171. szám)
1922-07-06 / 150. szám
__________ _ kiadóhivatal: TLke»* Radrássy-at 47. szád. Előfizetési árak Magyarországban: Egész évre 1800 korona, félévre 900 korona, negyedévre 460 kor., egy hóra 160 korona. A „VILÁG* megjelenik hétfő kivételével mindennap. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 8 K. Ausztriában hétköznap 150 K. Vasárnap 200 K. Jugoszláviában köznap 2 Vasárnap 27* dinár« Egyes számára 8 8g@r®sie.m fff *fk VILÁG Hirdetések felvételnek Budapesten a VILÁG kiadóhivatalában, Blockner J* Blau J., Bokor, Benkő és Társa, Győri és Nagy, Hausenstein és Vogler RT., Tenczer Gyula, Hegyi Lajos, Klein Simon és Társa, Miropold Gyula, Leopold Comós, Schwarz József, Ikray, Mezei Antal, Mosse Rudolf, Lckstein Bernát hirdetési irodákban. Bécsben: Hausenstein és Vogler, Jim Dukes’ Nachfolger, Rudolf Mosse. XIII. évfolyam Budapest, CSÜTÖRTÖK 1922 Július 150-ik szám Válságos órák Irta: Rassay Károly Ma volt az első nap, amelyen az új nemzetgyűlés eljutott ahhoz a stációhoz, hogy tanúságot tegyen életképességéről és hivatottságáról. Ma volt az első alkalom, amikor bátran szembe kellett volna nézni egy olyan kérdéssel, amelyre ezer és ezer aggódó ember várta a feleletet. És nehéz szívvel kell megállapítanom, hogy soha vigasztalanabb kép nem tárult még szemem elé, mint az a kavarodás, amelyet a nemzetgyűlés mai ülése mutatott. Csak tizenharmadik ülését tartotta az új parlament, de azt hiszem, bukását ettől a naptól fogják számítani. "Az egész ellenzék már napok óta a legsúlyosabb aggodalmak között keresi a kivezető utat a kritikus gazdasági helyzetből, amely az összeomlás sötét perspektíváját rajzolja a látók elé. Magára hagyva, a kormány és pártja részéről semmi visszhangot nem kapva, tárgyalták az ellenzék képviselői a gazdasági élet végzetes problémáját, félretéve sérelmeiket, teljes önmegtagadást gyakorolva a gazdasági helyzet kegyetlen nyomása alatt. Ebben a nyomott hangulatban azután valóságos megdöbbenést váltott ki a kora délelőtti órákban érkezett hír, amely szerint a korona zürichi árfolyama 45,5 centime-ra szállott alá. Mindenki érezte a gazdasági összeomlás kegyetlen csontkezének közeledését, és az összeomlással kapcsolatos, kiszámíthatatlan veszélyek fagyos leheletét. És ebben a helyzetben mindenki aggódva gondolt a lapokban megjelent hírekre, amelyek szerint a kormány sürgősen megjelenteti a legújabb lakásrendeletet. A hírek, amelyek a lakásrendelet rendelkezéseiről napvilágra kerültek, a legnagyobb aggodalmakat váltották ki. Szinte tanácstalanul fogadták ezeket a híreket. Egyenesen érthetetlennek tűnt föl a kormány eljárása. Ha a lakásrendelet megjelenik abban a formájában, amelyben a sajtó közleményei szerint a minisztertanács kiépítette, az amúgy is kritikus drágaság kiszámíthatatlan fokozódásának kell következnie. Mindenki várta, hogy az erre nézve előterjesztett interpellációt örömmel fogja a kormány megragadni, és végre már egy fölvilágosító, megnyugtató válasz fog elhangzani. Ebben a hangulatban, zsúfolt karzatok előtt, a szó szoros értelemben szégyenkezve, sivár eseményeknek lettünk a tanúi. A kormánypárt nem mulasztott el egyetlen alkalmat, hogy ne provokálja fegyelmezetlenül az egyik vihart a másik után, pedig az ellenzék, amelynek talán több oka és több joga lenne a hangos szóra, példát adott az ország nagy kérdéseinek komoly, higgadt, fegyelmezett tárgyalására. Órákig tartó, majdnem verekedésig fajult skandalumokat kellett végignéznünk. A parlamenti viharok néha kiváltanak valamilyen megnyugvást, vagy megkönnyebbülést. De egyenesen visszadöbbentők akkor, ha azokat nem a meggyőződés leküzdhetetlen szenvedélye, hanem valami érthetetlen, sokszor gyerekes kedvtelés váltja ki. Ma tanúi voltunk annak, hogy a legnagyobb viharok közepette sem mulasztották el azok, akik a viharokat rendezték, hogy hangos jókedvüknek közbe-közbe egy-egy tréfás viccel, kedélyes nevetéssel kifejezést ne adjanak. Láttunk komoly külsejű férfiakat, akik kiveresedett arccal, artikulátlan hangokkal, sokszor hisztériás kacagással ütötték a padokat, és közben a hazaárulás, a bátorlopás, a bolsevizmus vádját vagdalták minden meggyőződés nélkül képviselőtársaik fejéhez. Mialatt aggódva gondolt mindenki a legsúlyosabb kérdésekre, ez a gyerekes játék arra szorított embereket, hogy órákon keresztül, szakadatlan skandalumok között, kénytelenek legyenek védekezni a legnevetségesebb vádak ellen. És hiába kerestük a kormány fejét, akinek talán mégis, hivatása lenne a parlamentnek, de főképpen saját pártjának fegyelmezése és vezetése. Ha benéz öt percre, mosollyal az ajkán, az ülésterembe, megnyugodva távozik újból. Az órák múlnak, egyik a másik után, és semmi remény, hogy végre elhangozhasson a kérdés, és feleletet kaphasson az ország a mindennapi élet legégetőbb, legsürgősebb problémáira. Amikor pedig végre eljut a nemzetgyűlés odáig, hogy meghallgassa az interpellációját annak a képviselőnek, aki a lakásrendeletről és az annak árnyékává szegődött gazdasági katasztrófáról kér fölvilágosítást, mindössze 35— 40 ember mutatkozik már csak a teremben. A kormány padsora még üresebb,, egyetlen tagja képviseli a kormányt a városi lakások kérdésének" fölvetésénél: nagyatádi Szabó István, a földművelésügyi miniszter. Az üres teremben elhangzott beszédre, a megdöbbentő adatokra, a riasztó perspektívára semmi válasz. Az elnök monoton hangja hallatszik csak a gyűlésteremben, amely az interpellációt átadja a feledésnek, a megszokott sablonos elintézéssel. És miközben a teremben volt pár képviselő elgondolkozva hagyja el az üléstermet, a hivatalos lap holnapi száma már (A Világ tudósítójától.) A nemzetgyűlés mai ülésén nem tűzték napirendre a drágaság kérdését. Rakovszky István indítványa után a kormánypárt inkább botrányt provokált. A drágaság ügye tehát nem foglalkoztathatja a parlamentet, — hiszen nagyatádi Szabó István szerint tanulmányozni kell a dolgot, a drágaság kérdését. Mit iised Rakovszky? Rakovszky István, aki ma a drágaság ügyét napirendre akarta tűzetni, a Világ munkatársának a következőket mondotta : — Felszólalásomnak a nemzetgyűlésen az volt a célja, hogy holnap egyöntetűen foglaljunk állást a Házban a lakásrendelet ellen, amivel a kormányt támogattuk volna egy teljesen indokolatlanul létrejött áremelkedés ellen irányuló akcióban. A hangulat a túloldalon is egész kedvező volt és csak nagyatádi Szabó István miniszter tapintatlan felszólalása, amely az egészből pártkérdést csinált, rontotta el. Részünkről elejét akarjuk venni olyan aktusoknak, amilyenek tavaly Bécsben zajlottak le, mert aki a nép jogosult kifakadásait hallja, annak látnia kell, hogy úgyszólván esetleg csak órák választanak el bennünket a kitörésektől. Nem tudom megérteni, hogy a kormány a cukor és a sör drágítását és általában a nagy drágaságot tűri, annak ellenére, hogy például a marhavásáron nagy áresések tapasztalhatók. Ilyen eljárás csak megerősíti azokat a hangoztatott híreket, hogy a cukor- és sörbárók a választási célokra nagy összegeket bocsátottak a kormány rendelkezésére. Nem árthat a drágaság leküzdése ellen folytatott küzdelmünknek — amennyiben a kormány részéről intézkedések nem történnének —, ha az indemnitási vita során az egész ellenzék éles kritika tárgyává fogja tenni ezeket a mulasztásokat. Nem értem a pénzügyminiszter urat, hogy miért jár mindig elöl a legszükségesebb élelmicikkek megdrágításában és nagyon különösnek tartom, hogy nem hajlandó nyilatkozni arról, hogy a cukordrágításból kifolyóan mennyi részesedést kap az állam. Teljesen lehetetlen és szokatlan az az állapot, hogy a dúsgazdag részvénytársaságok a közönség zsebéből valami biztosítási alap ürügye alatt súlyos összegeket vesznek ki, mikor i Mára kivételesen fölemelték a bérkocsitarifát : éppen a másfélszeresére a mostaninak, a cukor ára napról-napra nőttön nő, ma már a boltokban 208—20 koronát kértek a cukor kilójáért, s így a cukor kétszázötvenszeresen drágult meg a béke ideje óta. A cukorgyárak — a pénzügyminisztérium újabb kincstári részesedése folytán — egyre csak emelnek, a holland forint és a cseh szokás drágasága a külföldi behozatalt megakadályozza, — s így a cukor éppen most, a legnagyobb cukorszükség idején, valósággal elérhetetlen a közönség számára. Őszre állítólag olcsóbb lesz a cukor... de várjon ki tudja, mi lesz az őszre? Az árak emelkedését jelentékenyen fogja befolyásolni nyilván az új házbérrendelet is, s vannak már kávéházak, amelyek — nehogy hirtelen legyen az emelés — megkezdték az árak felszöktetését. Van olyan kávéházi helyiség, ahol a feketekávé árát ötven koronában szabták meg, pontosan a cukorparitás alapján. A drágaság napról-napra való, növekedése természetessé teszi az árak állandó hullámzását, s jellemző, hogy egy nagy áruház megkezdte az olcsó ötvenkoronás árusítást azokból a cikkekből, amelyeket békében az ismert hétkrajcáros kiárusítások alkalmával hoztak nagyban forgalomba. A drágaság hullámzásában most már nincsen apály, immár csak jövőben vannak az összes értékelések. A papírárak és a nyomdai árak emelkekészül, hogy az új lakásrendelet közzététele által egy új megpróbáltatásokkal teljes korszakot nyisson meg számukra. Így fest a valóságban az új, magasnívólú parlament, az értelmiség uralmát biztosító törvényhozótestület, amelyért a kormány nem tartotta nagy áldozatnak sem a törvénytelenségek útját, sem a választási visszaélések tömegét, úgy érzem, ennek a parlamentnek ma volt az első teherpróbája, és a mai nap volt bukásának kezdete, mindenki tudja, hogy üzleti eredményeiket rejtett tartalékokkal igyekeznek palástolni. Ha a kormány ebben a kérdésben nem hajlandó rendet teremteni, indítványozni fogjuk, hogy ezeknek a gyáraknak a könyveit parlamenti bizottság vizsgálja fölül. Akciónkban félúton nem állunk meg, mert tudom, hogy a párt nem fogja tétlenül nézni a közönség kiuzsorázását. Örömmel olvastam, hogy az ügyészség uzsora vétsége miatt akarja a sörfőzőket vád alá helyezni. Én nem félek a gyárosoknak attól a fenyegetésétől, hogy üzemüket beszüntetik és hogy ezáltal a munkások nagyrésze munka nélkül marad, mert ennek is van egy nagyon hatásos ellenszere és ez a cukor és sörmonopólium behozatala. Peyer gazdasági katasztrófától fél Peyer Károly az egységes pártnak a parlamentben ma tanúsított magatartásáról és az új lakásrendeletről munkatársunknak a következőket mondotta : — Az indemnitási vitában kezd kialakulni az egységes párt képe, amely épp olyan reakciós, sőt klerikális, mint az elődje volt, ami ma a szabadkőműves-vitánál eléggé kifejezésre jutott. A különbség csak az, hogy a csizmást fölváltotta a szolgabiró és ők magukkal hozták kintről a munkás iránt érzett gyűlöletet. Minden visszaélésnek és minden bűnnek pártfogója akad és folyton a kommün alatt elkövetett dolgokkal akarják a most elkövetett cselekedeteket mentegetni. A kombum alatt elkövetett gazságokat megtorolták és mi nem fogunk nyugodni, amíg a jobboldali atrocitásokat is meg nem torolják. — Ez a tiszta pártdiktatúra, ami annál veszedelmesebb, mert a gazdasági helyzet napról napra rosszabbodik .A kormány a drágaság kérdésében semmit sem tesz, de ugyanakkor meg akar jutalmazni egy kis társadalmi osztályt azzal, hogy sürgősen kiadja a lakbérek fölemeléséről szóló rendeletet. A munkásság nyomora kimondhatatlan és ha a lakbérek fölemelése bekövetkezik, úgy ez nemcsak újabb bérmozgalmat fog előidézni, de figyelembe véve, hogy ugyanarra az időre esik a munkásoknak az ellátatlanok sorából való kivétele, könnyen súlyos gazdasági katasztrófát idézhet elő. dése folytán például az iskolaszezonra az új iskolakönyveket a tavalyi árak kétszeresen fogják forgalomba hozni, és valószínű, hogy ezt az emelkedést a szülök meg fogják érezni az írószerek áraiban is. Az árnövekedés különösen textilárukban és bőrárukban nagy, a fehérneműboltok és a cipészek kirakataiban úgy változnak az árjelző-cédulák, mikéntha tovaröppenő konfettipapiroskák volnának ... A gyógyszerárak is emelkedni fognak. Ma délután száztagú küldöttségben járult az Országos Gyógyszerész Egyesület dr. Vas József népjóléti miniszter elé. A küldöttség vezetője, Gaál Endre, arra kérte a minisztert, hogy vegyes bizottság állapítsa meg időnként a gyógyszerárakat. Ebbe a bizottságba a gyógyszerész-egyesület négy tagjának kidelegálását is kérték, mert lehetetlen az az eddigi szokás, hogy a gyógyszerek árát a gyógyszerészek meghallgatása nélkül állapítják meg és így megtörténhetett, hogy a gyógyszeranyag százszázalékos drágulásával szemben a gyógyszerek árát mindössze huszonnyolc és fél százalékkal emelték. Kérték továbbá, hogy hagyja jóvá a miniszter huszonnégy órán belül az előterjesztett újabb gyógyszerárszabást. A miniszter válaszában, melyben megígérte a küldöttség, kérésének figyelembevételét, fölemlítette, hogy rövid idő múlva beterjeszti a közegészségügy közigazgatási javaslatát. A gyógyszerészek küldöttsége ezután Mayer Jánost kereste föl és kérte támogatásáé A kormány majd tanulmányozza a drágaságot Mi drágult meg ma?