Világ, 1922. szeptember (13. évfolyam, 198-222. szám)
1922-09-01 / 198. szám
Pénzel A müncheni Hindenburg-ünnep napján Hindenburg hívei megtámadták és alaposan megverték Hermann Schützinger volt századost, egy cikkéért, amely állítólag megsértette Hindenburgot. Úgy látszik, hogy a müncheni nagynémetek nem olvasnak el hosszabb cikkeket, mert különben észrevették volna, hogy Schützinger százados tanulmányai védőirat Hindenburg mellett... Schützinger ugyanis a tények és a dokumentumok alapján élesen kritizálja azt a lekicsinylést, amelyben Ludensdorff tábornok és Dauer ezredes részesítették könyveikben Hindenburg tábornagyot. Hiszen Ludendorff több izben igen nyomatékosan hangsúlyozza azt, hogy Hindenburg szerepe nem volt több, mint a Ludendorff által kidolgozott javaslatok formális jóváhagyása. Bauer ezredes viszont megkockáztatta azt az állítást, hogy a vezérkar végül nem közölte Hindenburggal azt sem, hol állanak az egyes hadestek. Schützinger részben személyes tapasztalatok alapján, részben szemtanuk meghallgatásával arra az eredményre jutott, hogy Ludendorff és Bauer visszaéltek Hindenburg úri rezerváltságával az ilyen állításoknál, amelyeket csak azért mertek megkockáztatni, mert tudták, hogy Hindenburg nem áll ki a nyilvánosság porondjára vitatkozni arról, hogy milyen szerepet töltött be a német hadsereg vezetésében Ludendorff mellett. Schützinger szerint az bizonyos, hogy Ludendorff és Dauer gyakran intézkedtek Hindenburg háta mögött, de az ilyen önhatalmú intézkedésekből többnyire kár, és nem haszon származott a német frontra. Hindenburg talán nem volt nagy hadvezér, de tiszta, józan eszével néha nehéz szituációkban találta meg a legjobb megoldást: például a visszavonulás Dél-Lengyelországból, és az egyik német hadsereg váratlan áttolása Nyugat-Poroszországba, a keleti front talán legszerencsésebb hadművelete kétségkívül Hindenburg eszméje volt, és a Hindenburg által kidolgozott részletes terv szerint került végrehajtásra. Ami a tannenbergi csatát illeti: ennek tervét márkét évtizeddel a háború előtt tanították a német hadiiskolában, és Ludendorff csak a kész, régen kidolgozott sémát alkalmazta. Ludendorff emlékirataiban elmondja azt, hogy még a vonaton a keleti frontfelé alaztában rendelte el a német hadsereg felsorakozását a tannenbergi ütközetre, de elfelejt említést tenni arról, hogy részletes utasításokat nem kellett küldenie, mert ezt a csatatervet amúgy is ismerte valamennyi német csapattábornok. Magáról a csatáról igen szerényen beszél emlékirataiban Ludendorff, s beismeri azt, hogy a csata irányításának fonala kicsúszott kezéből és csak harmadnapra sikerült megállapítania a programm pontos végrehajtását, a kitűzőt cél teljes elérését. A programm csakugyan megvalósult, a kitűzött célt teljesen elérte a német hadsereg, de nem olyan simán és nem a Ludendorffáltal kiadott parancsok automatikus eredményeként, amint azt a Ludendorff-féle emlékiratok feltüntetik. Sőt a teljes bekerítés csak azért sikerült, mert Berom tábornok az egyik hadtest élén egész önállóan járt el, függetlenül minden Ludendorff által kiadott parancstól, sőt szembehelyezkedve ezekkel a parancsokkal. Ha Below tábornok nem vonja le gyorsan, határozottan, szerencsés kézzel a konzekvenciákat, a teljesen eltolódott és Ludendorff által saját vallomása szerint sem ismert katonai helyzetből, akkor a tanttenbergi csata a legkedvezőbb esetben is csak fél- Sikerrel végződött volna. Below tábornok eljárásának teljes önállóságát könnyű aktaszerűen is igazolni, de Ludendorff tábornoknak gondja volt arra, hogy Below szerepéről ne értesüljön a nyilvánosság. Schützinger százados tanulmánya során újból és Újból hangsúlyozza Hindenburg józan, tiszta judiciumát, amelyet kár volt lekicsinyelniük munkatársainak, és mégis Schützinger századost verték meg azok, akiknek mindegy, jó hadvezér volt-e Ludendorff, vagy sem, akiknek mindegy az a fölényes és mosdatlan hang, amellyel Ludendorff volt főnökéről beszélt, akik előtt csak egy fontos, az, hogy Ludendorff erkölcsi protektorátusa alá fogadja a zsidópofozásokat, a titkos szövetségeket, és a gyilkosságokat. Ebben a szerepkörben Hindenburg nem pótolhatja Ludendorffot, és ezért kellett inzultálni a müncheni Hindenburg-ünnepen Schützinger századost, aki azt merte állítani, hogy Hindenburg nem volt olyan szalmabábu, amilyennek Ludendorff iparkodik őt feltüntetni. A párisi morgue-ot lebontják s a szajnaparti metropolis ismét szegényebb lesz egy emlékkel. A községtanács ugyanis elhatározta a híres és sokszor megénekelt morgue-épület lebontását. A párisi morgue szomorú, alacsony, barátságtalan külsejű, egyemeletes épület, amely a Notre Dame-templom mögött, a régi Cité legszélső sarkában fekszik. Eredetileg a Quai du Marché- Neuron állott és onnan helyezték át mostani helyére. E hírrel kapcsolatban az Excelsior érdekesen világítja meg a morgue elnevezés etmológiáját. A morgue ■ szó a tizenhatodik században még éles, vizsgálódó pillantást jelentett. Így nevezték el később a börtönökben azt a helyiséget, ahová az elítélteket vezették abból a célból, hogy a börtönőrök az újonnan érkezett foglyot alaposan szemügyre vehessék, hogy az esetleges szökési kísérletnél azonnal ráismerhessenek. Csak később keletkezett az a szokás, hogy a morgueban tíz, ismeretlenek hulláit is közszemlére tennék- VILÁG 1922 szeptember 1.-3 Este nyolckor érkeznek az interparlamentáris képviselők (A Világ tudósítójától) Az interparlamentáris unió tagjai a magyar csoport meghívására pénteken reggel nyolc órakor indulnak a Magyar Királyi folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság Zsófia nevű szalongőzösén Budapestre. A budapesti kiránduláson körülbelül kétszázhetvenen vesznek részt. A résztvevők soraiban a következő nevezetesebb személyiségek szerepelnek: Fehrenbach volt német birodalmi kancellár, Gothein volt birodalmi pénzügyminiszter, Schücking tanár, a német csoport elnöke, Mac Kinley, szenátor, az amerikai csoport elnöke, Vandurand és Sir George Foster kanadai szenátorok, gróf Czernin Ottokár volt osztrák-magyar külügyminiszter, Merlin francia szenátor, Munch volt dán hadügyminiszter, Rode Ove volt dán belügyminiszter, Lord Newton, az angol felsőház tagja, Sir James Agg. Gardner, az angol alsóház tagja, Maggiorino Ferraris volt miniszter, olasz szenátor, Imaizumi japán képviselő, Koolen, a németalföldi képviselőház elnöke, a holland csoport elnöke, Ahmed Riza volt török miniszter és még sok bolgár, lengyel, svéd, norvég, finn, észt és görög képviselő. A Zsófia este nyolc órakor érkezik meg az Eötvöstérre. A vendégek fogadására száztagú bizottság alakult, amelynek elnöke Berzeviczy Albert titkos tanácsos, alelnöke Paikert Alajos miniszteri tanácsos. A nemzetgyűlés elnöke este kilenc órakor ünnepélyesen fogadja a parlamentben a vendégeket, akik szombaton megtekintik a város nevezetességeit, este pedig részt vesznek Bethlen István gróf miniszterelnök estélyén. Az interparlamentáris unió tagjai vasárnap reggel a Balaton-expresszel utaznak el Budapestről. Zavargások a berlini áremelkedések miatt Berlin külvárosában, Neukölnben a hetipiacon ma az élelmicikkek drágasága miatt komoly zavargás tört ki. A tömeget, amely a nagy árak miatt amúgy is nagyon izgatott volt, annyira felbőszítette az a körülmény, hogy ugyanazért az áruért a vevők szemeláttára szinte óráról-órára többet kértek, hogy megrohanta a piaci bódékat és feldöntötte. Nagy rendőri készültség jelent meg és szétoszlatta a tömeget, azután pedig a hetivásárt megszüntették. Linzben a lakosság ellátásának nehézségére való tekintettel a felső-ausztriai tartományi kormány a sajtó útján felhívta a Felső-Ausztriában tartózkodó idegeneket, hogy tartózkodásukat a lehetőséghez képest rövidítsék meg. Ez már azért is ajánlatos, hogy elkerüljenek olyan eseteket, amelyek összetűzésekre adhatnak alkalmat. Új művészi tervek a szezon kezdetén (A Világ tudósítójától.) Az idén szokatlanul korán kezdődik a képzőművészeti kiállítások szezonja s igy az új évad azzal az auspiciummal indul, hogy a különböző kiállítási helyiségeknek nagyon nagy anyag áll rendelkezésére és változatos és mozgalmas kiállítási szezonra van kilátás. Természetesen más kérdés, hogy a kiállítások számával arányban lesz-e a tárlatok nívója, akik azonban közelebbről ismerik a magyar piktorok idei és főleg nyári termését, biztosan állítják, hogy eseményekben is nagyon gazdag lesz az idei év. A kiállítások sorát a Műcsarnok kezdi meg, nagyon furcsa és nagyon érdekes kiállítással. Ez a kiállítás nem tartozik még szorosan a műcsarnoki programm körébe, de a nagyközönségen és a művészet emberein kívül értékes és komoly stúdiumra ad alkalmat a pedagógusoknak és a modern pszichológia kutatóinak. Ez a kiállítás tudniillik tehetséges gyermekek rajzainak gyűjteménye lesz. A kiállítók sorában természetesen ott szerepelnek a mai magyar művészvilág összes nagy nevei egy-egy gyermekkori emlékükkel, gyerekes próbálkozásokban mutatván már bontakozó képességeik első nyomát. Azonkívül természetesen más gyermekek rajzai is szerepelnek és éppen ebben a részében lesz alkalmuk a szakembereknek, hogy a művészi nevelés problémájának megoldásához értékes adatokat gyűjtsenek. A Műcsarnok egyébként szokott őszi és tavaszi tárlatán kívül az idén is rendez néhány nagyobb kollektív kiállítást. Az Ernst Múzeum szintén szeptember harmadikén kezdi meg idei évadját, mégpedig egy szerencsétlen sorsú, nagyon tehetséges és különös magyar művésznek, Gulácsy Lajosnak kiállításával. Gulácsy, aki a magyar piktorok közül egyetlen, aki egész művészi pályáján szoros rokonságot tart a praerafaelizmussal és akinek művészete hű kifejezője volt zárkózott, szinte szerzetesi emberi életének, tudvalevőleg elmegyógyintézetbe került gyógyíthatatlan bajával s már nem tartozik az élő magyar piktorgárdához. Az Ernst Múzeum nagyon kegyeletes és művészi szempontból is értékes feladatra vállalkozott, amikor összegyűjtve mutatja be ennek a piktornak a muznkáit, aki tevékenységének ideje alatt erős népszerűségnek örvendett és komoly művészi megbecsülésben részesült. Az Ernst Múzeum egyébként szokott gár-dájának fölvonultatásán kívül néhány új nevet is hoz, s valószínűleg egy-két jelentékeny külföldi kiállítást is. A Nemzeti Szalon a fiatal gárda hat tagjának csoportkiállításával kezdi meg idei évadját és szokott tárlatain kívül itt lesznek néhány nagyobb művészcsoport kiállításai is. Nagyobb változások vannak a legújabb magyar kiállítási válalatnál, a Helikonnál. A vállalat művészeti igazgatását tudniillik Dénes Lajos ügyvezető igazgató mellett Feiks Jenő festőművész, a Szabadiskola igazgatója vállalta el. Ezzel kapcsolatban a kiállítási helyiséget is elcserélték s átköltöznek a Szabadiskolának a Váci utcában lévő termeibe, ami azonban korántsem akadályozza a Képzőművészeti Szabadiskolának további fennállását Az igazgatóváltozás természetesen új programmot is jelent és az új programm tárgyalásai és megbeszélései most folynak. A magyar művészet néhány nagy neve tett ígéretet egyegy kiállítás rendezésére, azonkívül szintén terveznek néhány külföldi kiállítást Ezek a kiállítások kissé elütnek majd a szokott magyar kiállításoktól, mert egy kiállításon rendszerint csak egy művész fog szerepelni, mégpedig nem több, mint huszonöt-harminc képpel. Az egészen modern törekvésű magyar piktúrának és szobrászatnak kiállítási terme továbbra is a Belvedere marad, mely az idén ismét néhány új nevet fog bemutatni. Ha ezekhez a kiállítási termekhez hozzászámítjuk még a Szépművészeti Múzeum minden alkalommal nagyon értékes grafikai kollekcióit, az iparművészeti kiállításokat és egyes kisebb műkereskedések kiállításait, az idei évben minden más esztendőnél nagyobb és változatosabb szezonról lesz szó, amelyet még gyarapíthat az is, ha a Képzőművészeti Társulat amint szó van róla, valóban visszakapná a régi Műcsarnok helyiségeit •e®®®©©«®©©®©© •••••••*•• •®®®*’***®**• Hatszázmilliós magyar államkölcsön a Déli Vasútnak (A Világ tudósítójától) A Világ megírta, hogy a párisi Association Nationale a Déli Vasút ügyében kötött velencei egyezményt visszautasította és erről az elhatározásáról az érdekelt utódállamokat a francia kormány utján értesítette. A vasút sorsa most érdekes fordulat előtt áll és erről jól informált helyen a következő fölvilágosítást kaptuk: — A francia kormány említett jegyzékét úgy az osztrák, mint pedig a magyar kormány megkapta, de az értesítést megküldték a bécsi vezérigazgatóságnak, illetve a regime provisorrenak is. A jegyzéket azonban az osztrák és a magyar sajtó több tekintetben tévesen magyarázta, mert az nem határozott elutasítást, hanem csupán barátságos figyelmeztetést tartalmazott. A franciák a velencei tárgyalások anyagát újabb konszideráció tárgyává kívánják tenni és ragaszkodnak ahhoz, hogy az olaszok az annuitások kérdésében is álláspontot foglaljanak el és azt ne halasszák el egy később tartandó konferenciára. A francia jegyzék megérkezte óta különben a Déli Vasút helyzete alaposan megváltozott és nincs is kilátás arra, hogy az átvétel kérdését egyhamar rendezni tudják. Nevezetesen a jugoszlávok eredeti álláspontjukat szintén megváltoztatták és most már nem akarják a vasút jugoszláv vonalait a kikötött bér ellenében átvenni, sőt ott arra törekszenek, hogy a Déli Vasút önállóságát továbbra is megtartsa és a régi szerb-horvát államvasutaktól, melyekdeficittel dolgoznak, néhány vonalat átvegyen. Tehát most éppen a megfordította következett be annak, ami volt a velencei egyezmény előtt, ami érthető is, mert Jugoszlávia állampénzügyeit a vasút átvétele erősen megterhelné. — Ami a magyar vonalakat illeti, a velencei egyezmény megkötése óta itt lényegbevágó változás nem történt. A magyar vonalak — miután természetes közlekedési vonalaitól el vannak vágva — nagy deficittel dolgoznak, úgy, hogy a vasút igazgatósága kénytelen állandóan államkölcsönökkel operálni. Ez az állapot már a világháború befejezte óta tart, úgy, hogy az utóbbi időben a hónaponként fölvett magyar államkölcsön összege már elérte az ötvenmillió koronát, ami stabilizálás esetén is évi hatszázmillió korona államkölcsönnek felel meg. Lehetséges, hogy most, amikor a vasút a tarifáit szintén fölemelte, a magyar államkölcsön összege csökkenni fog, nyilván az esetben, ha a nyomasztó drágulás nem folytatódik. Elvégre minden szakember tudja — és erre az osztrák vasutak találó példát mutattak —, hogy a vasúti szállítási díjak fölemelését általános drágulás szokta nyomon követni és ezt a vasutak úgy a személyi, mint pedig a dologi kiadásoknál erősen megérzik.• Ezek a változások természetszerűen a tervezett bérbeadást megnehezítik és nem is hisszük, hogy a végleges rendezés egy éven belül bekövetkezzék. A velencei egyezményt is másfélesztendős beható tárgyalás előzte meg. Most, hogy a franciák álláspontja ismertté vált, az érdekelt utódállamoknak a kérdést újból le kell tárgyalniok és ezek a tárgyalások sem fognak *90 fenél rövidebb ideig tartani