Világ, 1923. március (14. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-22 / 66. szám
A viág a polzfári jogok harcosa. Tisztel! a labdolvány, a művészet és a gondolat szabadsága!. Oltalmazza a gyengéket, az elnyomottakat, az üldözötteket. Vétót kiált az igazságtalanságnak, a gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a munkát, mely a békétlenség levegőjében elsorvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekezetek egyetértését. Tanítja ez egyén áldozatkészségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gazdasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. Ubl.. o M&t -Jj ARA 30 KOROM A Vita* * Magyarország megújhodásit a drmnokráziától ás a fokozott mazoltságtól várja. Nem veszi hiába ajkára a hasa nevét, de a hazát szolgálja minden swifije, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés: megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli mások meggyőződését, de hadat Szen azivek mögé rejtező kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak ; kardja a szebb, jobb és tisztább magyar élet gondolatának. XIV. ÉVFOLYAM ♦ BUDAPEST, CSÜTÖRTÖK 1933 MÁRCIUS 33 ♦ 60-IK SZÁM Otto-Racine Ma megjelent a Révai-lexikonnak egy új kötete , a tizenötödik. Ötéves szünettel követi ez a tizenötödik kötet a tizennegyediket, mert nem olyan könnyű ma nyolcszáz nagy oldalt kéthasábosan, kis betűkkel kinyomatni, és kék vászonba kötni. A tizenötödik kötet 5176 koronába kerül az előfizetők számára, több, mint a tízszeresébe annak, ami az egész lexikon ára lett volna, ha nincs a háború , és így is kétséges, jön-e még a tizenötödik kötet után a tizenhatodik. Sokáig késett ez a kötet is, és talán fracine-nál fog végződni ez a magyar ismerettár, nem nyújtva többé fölvilágosítást a Rádiumról, vagy Radetzky tábornagyról. Hiszen Radetzky tábornagy régen meghalt már, és a rádium amúgy is túlontúl drága jószág az olyan szegény országnak, amilyenné mi lettünk. Van már egy szép, komoly görög—magyar szótárunk, amely megállóit az A. B. C. közepén, van sok más torzója is a magyar könyvpiacnak, de nincs többé teljes Arany Jánosa a magyar könyvpiacnak, és ma talán elégtétellel kellene konstatálni a lexikon tizenötödik kötetének megjelenését, nem pedig kérdezni, következik-e majd a tizenhatodik... Az első igazi és teljes magyar lexikont, a Közhasznú Ismeretek Tárát, 1831-ben kezdte kiadni Wigand Ottó, és 1834- ben jelent meg a tizenkettedik kötet , az Encyclopedia Britannica hetedik kiadásának megjelenése előtt, tizennyolc évvel. Wigand és Heckenast a sok kétségeskedés közepette sorjában kiadták három év lepergésével lexikonoknak mind a tizenkét kötetét, de most nagy kérdés, nem lesz-e kénytelen végleg megállani Racine-nak a Révai-cég, amely kétségkívül nagy kockázatot és talán nagy áldozatot vállalt már akkor, amikor ötesztendős szünet után továbbvitte lexikonját Offótól Racinc-ig. Apáczai Cseri Jánosig nyúlik vissza a magyar lexikonok története, Cartesius magyar tanítványáig, és most mégis bizonytalanná vált, mikor jön és jön-e még a tizenhatodik kötet az ötesztendős késéssel megjelent tizenötödik kötet után. Hiszen az új kötet „alapára" mindössze negyvennyolc korona, csak éppen a szorzószám nagyon magas már ma, és még sokkal magasabb lesz holnap , tehát nem olyan szerény, mint az a másik szorzószám, amelynek kereseteket kellene sokszoroznia nem az árakat. Lakbér A lakbér kérdésében most két precedens alakult ki. Az egyik Sir Arthur Griffith-Boscamentnek, a volt angol közegészségügyi és népjóléti miniszternek tervezete, amely kompromisszumot dolgozott ki a lakbérek felszabadítása és a lakbéremelés tilalma között. Ez a tervezet buktatta meg Sir Arthur Griffith-Boscawen-t, mint képviselőjelöltet a mitchami kerületben, és ezért a javaslatért bukott meg Sir Arthur Griffith- Boscaven, mint miniszter. A másik példa Vass József magyar népjóléti miniszteré, amely legalább egyes vonatkozásokban tiszta, teljes megoldást akar hozni, függetlenül attól, hogy a magyar százkoronásért 105 frankot adnak-e Zürichben, vagy csak IS centime-ot. Az ilyen pénzügyi részletkérdésekkel nem foglalkozhatok az a miniszter, akinek minden gondját és minden óráját leköti a népjólét... A francia kamarának most választania kellett az angol precedens, és a magyar példa között, és mi szigorúan hibáztatjuk a francia kamarát, amiért nem Vass József tervezetének alapjára helyezkedett. A francia kamara nem tartja olyan jó pénznek a frankját, mint amilyen jó pénznek tartja a mi népjóléti miniszterünk a magyar koronát , és így Raynaldy előadó most nagy beszéddel indokolta azt a törvényjavaslatot, amely 75 százalékban szabja meg a lakbéremelés felső határát. A francia frank tudvalevőleg értékének egyhamadára hanyatlott vissza, és ez elméletileg a lakbérek 200 százalékos emelését tennéjogosulttá. De a francia kamara, amely egy időre már fölszabadította a lakbéreket, most visszatér az állami szabályozásra, és 76 százalékban állapítja meg a felső határt. Az a háziúr, aki 75 százaléknál nagyobb, de 100 százaléknál kisebb lakbéremelést próbál kapni, pénzbüntetéssel szabadul, az pedig, aki 100 percentet, vagy 100 percentnél többet követel, fogházba kerül lakbéruzsoráért__ Magyarországnak már volt egy pénzügyminisztere, tele jó szándékkal és lelkes hittel, aki csillogóan, színesen, érdekesen beszélt arról, hogy terveit és javaslatait követni fogja majd Nyugat-Európa is, és ez a jó szándéktól, lelkes hittől fűtött magyar politikus ma megtört lélekkel él a külföldön, miután egy tragikus erejű nyílt levélben vallotta be, hogy tévedett, amikor példát akart adni Nyugat-Európának, és helyesebben tette volna, ha példát vesz Nyugat- Európáról.. . Teljes tisztelettel ajánljuk a népjóléti miniszter úr figyelmébe ezt a nyílt levelet, amelynek nem egy mondata és nem egy részlete úgy hangzik, mintha a meghasonlott lelkű Széchenyi vetette volna papírra valamelyik sötét és kényes órájában Olvassa el ezt a nyíltleet figyelmesen a népjóléti miniszter úr, olvassa el a nyílt levelet. Sir Arthur Griffith-Boscausen tervezetét, a Raynaldy által indokolt francia törvényjavaslatot, tájékozódjék Sir Arthur Griffith-Boscawen bukásának körülményeiről , és azután gondolja meg még egyszer, jól, komolyan, teljes felelősségérzéssel : vájjon csakugyan annyival nagyobb ma a magyar lakások bérlőinek teherbírása, mint az angoloké ét a franciáké. Az építkezés problémáját így nem oldhatja meg a népjóléti miniszter és nem viheti közelebb a megoldáshoz, csak éppen lebonthatja a magyar középosztály egy részének amúgy is nehezen védett házi tűzhelyét, szállást csinálva a konjunktúra gazdagjainak, a síkereknek, a könnyelmű és könnyűkezű spekulánsoknak. Megértjük a részvétet az olyan szegény sikerek iránt, akik még mindig három szobában kénytelenek meghúzódni, noha vagyonuk révén más szállás illetné meg őket, de ennek a részvétnek nevében talán mégis kár volna összezúzni néhány tucat jeles orvos-tanár exisztenciáját. A bajor néppárt vezére a bajor túlzókról Berlin, március 18. (A Világ kiküldött tudósítójától.) A bajor kérdés ismét a német belső politika előterébe nyomult. A Fuchs—Koehle-féle szeparációs összeesküvés, Hitler agitációs beszéde és az a tény, hogy a nemzeti szocialisták Északbajorországban féktelen izgatást fejtenek ki, letagadhatatlan jelei annak, hogy a bajor túlzók még mindig nem akarnak csendben maradni, holott t bajor jobboldal komolyan veendő politikusai igen határozottan kiadták nekik az utat. A legutolsó bajorországi események kapcsán megkéresdeztem Henis dr. birodalmi képviselőt a bajor néppárt ismert nevű vezérét, hogy milyen álláspontot foglalnak el a bajor parlamentarizmus vezető emberei a jobboldali túlzók agitációjával szemben, különös tekintettel arra a legalább is jóindulatú támogatásra, amelyben Ludendorff tábornok részesíti Hiteréket. — Higgye meg, kérem, — mondotta Henis dr., — hogy nemcsak a külföldön, de Németországban magában is rettenetesen túlbecsülik ezeket a mozgalmakat. München még nem Bajorország, annál kevésbbé, mert tele van idegen elemekkel. És Hitler épp oly kevéssé bajor, mint Ludendorff. Hitler Csehországból jött, Ludendorff pedig boldog volt, amikor — most három esztendeje — Svédországból jövet, Münchenben egy csendes helyet talált, ahol letelepedhetett. Ma mind a ketten úgy tesznek, mintha ők lennének az urak Bajorországban, holott szó sincs róla. A bajor nép legnagyobb részének semmi közössége sincsen ezekkel az urakkal. Hitler most már a Vaterlandische Verbande organizációjának sem tagja. Ő maga vált ki onnan, megokolván, hogy egy nagy hazafias demonstrációnál nem neki jutott a vezető szó, hanem a parlament elnökének, ami pedig csak természetes. — Hitler nem egyéb, mint egy politikai rajongó, akiben azonban a politikai kókler minden tulajdonsága is megvan. Bajorországban veszik a legkevésbbé komolyan és hogy máshol annyira túlbecsülik, annak a szocialisták az okai, akik úgy állítják be a dolgot, mintha Hitler és társai komoly veszedelmet jelentenének a német köztársaságra nézve. Nevetséges !... Nagyon gyenge lábon állana a német köztársaság, ha Hitleréktől kellene félnie. — Mi, bajorok, nagyon jól tudjuk, menynyire értékeljük ezeket az embereket és csak az a szomorú, hogy a német birodalom nagy részében annyira túlbecsülik őket, hogy komoly politikai tényező számába mehetnek. Szatmári Jenő 7 millió ukrán a lengyel uralom ellen (A Világ varsói tudósítójától.) A lengyel sejmben olyan botrányok játszódtak le, mint amilyenek az előző sejm ülésein mindennaposak voltak, de amelyek elmaradtak azóta, hogy a Sikovszki-kabinet vette át az ügyek irányítását Lengyelországban és programjával békét akart teremteni a különböző nemzetiségek között. A Sikorszki-kabinetnek megalakulása harcot jelentett a túlzó nacionalizmussal szemben és így a nemzetiségi pártok kivétel nélkül támogatták az új kormányt, amelyet azonban a litván kérdés mindinkább a nacionalisták tábora felé hajtott, úgy hogy most már az ellentétek a sejm ülésén nyílt és nagy botrányban törtek ki. A sejm abból az alkalomból, hogy a nagykövetek tanácsa Vilná-t véglegesen Lengyelországnak ítélte oda, ünnepi ülést tartott és ezen az ülésen Rataj, a sejm marsallja beszédet mondott, amelyben megemlékezett arról is, hogy a nagykövetek tanácsa elegendőnek ismerte el azt az autonómiát, amelyet Lengyelország Kelet-Galiciának adott, amenynyiben Lengyelország ennek a tartománynak ugyanazokat a jogokat adja, mint amelyeket a többi új államban élveznek a volt osztrák tartományok. Az elnök alig fejezte be mondatait, amikor az ukránok sorából felugrott Narko Lukievics képviselő és harsány hangon közbekiáltott : — Éljen Ukrajna, éljen az ukrán szabadság ! Rataj csendre intette Lukievicset, amire az felugrott és hangosan tiltakozott az ellen, hogy Lengyelország erőszakosan magához ragadta Ukránját, s az ukrán népet megfosztotta önrendelkezési jogától. Rataj folytatni akarta ünnepi beszédét, de Lukievics, aki még mindig állott a padjában, tovább beszélt, úgy hogy a jelenet egyre kínosabb lett, míg végre a nagy lármában Rataj egyszerre csak azt javasolta, hogy a sejm egy hónapra tiltsa ki üléseiből Lukievicset. A többségi pártok és a nacionalisták felállottak és szavazni kezdtek, mire huszonnégy ukrán képviselő, akiket Kelet-Galiciában, Volhiniában, a Kölni vidéken és Podiésiában választottak meg, elhagyta a termet. Csak Lukievics maradt a helyén és tovább beszélt, mire a nacionalisták rárontottak és ki akarták taszítani az ülésteremből. Rettenetes botrány és zaj támadt, de Lukievicset még mindig nem tudták eltávolítani, úgy hogy végre az elnök hat teremszolgát bízott meg azzal, hogy ragadják meg a képviselőt és vigyék ki. A hat markos szolga erre felemelte Lukievicset, aki így távozott el a sejmbal, miközben torkaszakadtából énekelte az ukrán harci dalt a lengyelek ellen. A sejm botránya után az ukrán képviselők sürgős indítványt terjesztettek a parlament elé, hogy minden kérdés mellőzésével tűzzék napirendre az ukrán kérdés tárgyalását. A többség ennek a kérésnek teljesítését elutasította, mire teljes lett a szakadás a lengyelek és az ukránok között. Az ukrán politikusok arra hivatkoznak, hogy Lengyelország 28 millió lakosából 7 millió az ukrán, akiket teljesen elnyomnak, akiknek nincsen semmi függetlenségük és joguk és akiknek — az ukránok memoranduma szerint — rosszabb a helyzetük, mint akár az osztrákok, akit az oroszok alatt volt. Kelet-Galiciában a helyzetet rettenetesnek mondják. Több ezer embert, akik politikailag szerepeltek, kiutasítottak az országból és a lembergi, tarnopoli, stryi és przemisli börtönök tele vannak ukrán politikai foglyokkal. Amikor a lengyel parlamentben a Lukievics-botrány elsimult, akkor fogott csak hozzá Sikorszki miniszterelnök ahhoz a beszédhez, amelyben bejelentette Lengyelország legutolsó sikereit : Vilna végleges bekábelezését, a lodz-dünaburgi vasút biztosí- lását és a kelet-galiciai határ megállapítását, vagyis az ukránok bekebelezését. Sikorszki hangoztatta, hogy a legutolsó események újabb erőpróbái voltak a francia-lengyel szövetségnek és hogy a nagykövetek tanácsának döntése is elsősorban Franciaország befolyásának és barátságának volt köszönhető. Lengyelország ekként új területekkel bővült, litván területekkel északon, amelyeknek hangulata csak csatlakozni fog a poseni németek és a kelet-galiciai ukránok nyughatatlanságához. Ezeken a területeken mindenütt állandó és el nem pihenő az izgalom, Posenban ma is hadiállapot van és Tarnopolban a múlt héten a sorozások alkalmából négy lengyel idánust megöltek és több rendőrt megsebesítettek. A lengyeleknek, akik 1 nemzeti államot akartak alkotni, ma alapjában alig van számbeli fölényük nemzetiségeik felett és a környező államok között sehol sincs barátjuk. Oroszország, Németország és Litvánia egyformán ellenségeskedéssel nézi a lengyel nagyhatalmi törekvéseket és a belső és külső nyughatatlanságok nem adnak egy pillantra sem pihenőt a fiatal és új életre serdült országnak. A lengyelek azonban egyelőre örülnek és a keleti határ megállapítását még nagyobb nemzeti örömnek tekintik, mint Vilna bekebelezését. Amikor a városi Operaházban, ahol éppen Wagner Walkür-jét játszották, Jilinarszky karmester közölte a nézőkkel a nagykövetek tanácsának határozatát, a töj meg a lengyel himnuszt és a Marseillaise-ténekelte.* A lengyel örömujjongással szemben az ukránok új küzdelemhez fogtak. Zsolloj, volt ukrán külügyminiszter Londonba utazott, hogy az angolok támogatását nyerje meg a Szabad Galícia ügyének. Ez az utazás kevésbbé aggasztó a lengyel kormányra, mint az a tény, hogy Szovjet-Oroszország és Szovjet-Ukrajna tiltakozó jegyzéket intéztek Lengyelországhoz az ukránok bekebelezése ellen és Varsóban nem tartják lehetetlennek, hogy Kelet-Galicia menekültjei révén összeköttetést keres és támogatást talál az oroszoknál. Kosztpénz Megindult a harc, a nagy küzdelem a hétfejű sárkány ellen , és a hétfejű sárkány, ezúttal a kosztpénz nevét viseli. Nincsen kétség aziránt, hogy György lovag dárdája újból szíven találja majd a sárkányt, ha szíven akarja találni, csak éppen most, a hadüzenet órájában mégis érdemes felvetni a kérdést: nem fenyegetik-e a magyar, gazdasági életet a kosztpénznél félelmesebb, veszedelmesebb, kártékonyabb sárkányok, és szabad-e szíven találni a koszt*pénz sárkányát, vagy elég megszelidíteni a fenevadat és járomba fogni. ( Akkor, amikor a pénz értéke folyékonnyá vált, igen nehéz megállapítani, hol kezdődik az uzsora, és hol végződik az is kissé visszájára fordult viszony, amelynél fogva most sok esetben az adós keres jól egynéhány százalékot a kölcsönvett pénzen , és a hitelező veszti el ezeket a százaklékokat. Amilyen súlyos és menthetetlenanomália az, hogy tegnap délutántól ma reggelig 8 százalékról 17 százalékra szökött fel a kosztpénz, olyan hiba volna nem: számbavenni azt a kalkulációt: mit adott, és mit kapott az, aki a múlt szerdai kasszanaptól a tőzsde mai kasszanapjáig hitelezett kosztpénzt. Tegyük fel, hogy múlt kedden adta át az „uzsorás" 200.000 koronáját kosztra, és így ma visszakap 220.000 koronát, ha sikerült elfognia a kosztpénz, legmagasabb, 10 százalékos árfolyamát, mert volt 7—8 százalékos kosztpénz is. A korona ma déli árfolyamának alapul vétele mellett ebben az esetben 286 svájci frankot kap vissza 345 svájci frankjáért az, aki hitelezett, tehát legalább papiroson az adós kerés, és a hitelező veszít 69 svájci frankot az üzleten. Aki kedveli a paradoxonokat, az akár azt mondhatná, hogy a hitelezőnek kellene uzsorafeljelentést tennie az adós ellen... Csak éppen a legtöbb papiros nemi emelkedett, vagy éppen visszaesett a tőzsdei hét folyamán, tehát az adós is elveszített legalább 69 svájci frankot, és nem járt jobban, mint hitelezője. Aki azonban a múlt kedden búzát vásárolt pénzének kosztbaadása helyett, az ma, kis szerencsével, minden 14.200 koronájáért kaphatott 18.500 koronát. Ez a többlet 4300 korona 14.200 korona után, tehát több, mint 30 százalék. 14.200 korona akkor, amikor a vásárló lefizette, 24 frank 15 centimé volt svájci valutában, és amikor ma visszakapott pénzéért 18.500 koronát, ez 24 frank és 5 centime-nak felelt meg. A kosztpénz legmagasabb tétele a múlt héten csak egyharmadát pótolta ki a pénz értékében azóta bekövetkezett csökkenésnek, az értékpapírok nagy része egyáltalában nem pótolta ki az értékcsökkenést, de a búza a legtökéletesebb óraszerkezet mutatójának pontosságával tartotta a hűséget az aranyparitáshoz, anélkül, hogy piacra került volna. Hiszen a terménytőzsde üzletei most is nagyobbrészt csak pénzajánlatokban merültek ki, áru és kínálat nélkül. Elkeseredésében mi telhetett tőle. Nagyot ütött botjával a szamár fejére. Petőfi Búsuló juhászónak ezek a sorai idéződnek fel az emlékezetben, amikor a kosztpénz ellen vívott háborúban látják sokan a nehéz gazdasági és pénzügyi válság generális orvosszerét. Mintha a magyar pénzügyi politika most azért készülne botjával nagyot ütni a kosztpénz és az értéktőzsde fejére, mivel elkeseredésében akar valamit csinálni , és hirtelenében nem tud mást csinálni. Az értéktőzsdét és a kosztpénzt nem könnyű megvédelmezni, nem csupán azért, mert népszerűtlen az egyik és a másik, hanem azért is, mert súlyos bűnök terhelik az egyiket és a másikat. De egy primer tényt talán mégis kár volna szem elől téveszteni: az értéktőzsde és a kosztpénz voltaképpen nem csinált mást, mint védeni próbálta a tőke aranyparitását, tehát azt tette, amit a búza cselekedett áremelkedésével, és a különbség mindössze annyi, hogy például a most elmúlt tőzsdei héten ez nem sikerült sem a kosztpénznek, sem az értéktőzsdének, de a múlt héten is sikerült a búzának, úgy, amint sikerült neki mindig és kivétel nélkül. A hónapok óta szinte töretlen houssehullám során történtek egyes papíroknál olyan átértékelések és fölfeléértékelések, amelyek indokolatlanok, irracionálisak, tisztára spekulatív természetűek , és a Világ nem egyszer szóvátette az ilyen fantáziaárfolyamok bizonytalan alapjait. És az elmúlt hónapokban bontakozott ki az a sajnálatos jelenség, hogy egyes bankok, amelyeket múltjuk és tradíciójuk másra kötelezett volna , teljes erővel alátámasztották ezt a hazárdjátékot, és nem temperálták az árfolyamemelkedéseket úgy, amint ez erköl.