Világ, 1923. június (14. évfolyam, 146-170. szám)

1923-07-27 / 167. szám

Péntek hatalom ne legyen sem jobbról, sem balról és ha valaki más az államhatalom jogát akarná magának arrogálni, azt a legnagyobb szigorral el kell tiporni, akkor én tulajdonképpen biza­lommal vagyok a kormány és az államhatalom iránt. (Úgy van­ a bal- és szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, hogy végre, annyi idő óta, a forradalom és a kommünn lezajlása után annyi esztendővel, elérkezett annak az ideje, hogy a rendezett államhatalom vegyen át ebben az országban mindent, az államhatalomnak ilyen mankókra, ilyen támogatásra abszolúte semmi­féle szüksége nincs. Különben is az ilyen tár­saságok csak helytelen képzeteket ébresztenek és ellenségeink körében is csak arra szolgál­nak, hogy ellenünk eszközül használják föl ezen társaságok létét. Mert hiszen végre is Ma­gyarországon vagyunk és tudjuk, hogy milyen a magyar összeesküvés. A magyar összeesküvő rendesen kiül a kávéházi ablakba összeesküdni, a magyar titkos társaság rendesen erről neve­­zetes, mint a titkos rendőr, hogy mindenki előtt ismeretes az arca és mindenki tudja, hogy ki jár mellette. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ha tehát ezekről a titkos társaságokról a mi ellenségeinknek is tudomásuk lehet, a mi ellen­ségeink csak fegyvert kovácsolnak ellenünk e titkos társaságok fennállásából, úgy­hogy en­nek semmiféle hasznát nem látja semmiféle cél, semmiféle eszme, csupán a kárát valljuk mindnyájan. (Úgy van­ a bal- és szélsőbalol­­dalon.) • ’ KI íám®Gat)B­­obban a kormányt? ! Gömbös J. képviselőtársam beszédében azt mondotta, hogy az a körülmény, hogy, mi egy ilyen akciót vezettünk, vagy amint ő mondotta, of­enzívát vezettünk, odavezethet, hogy kirob­banások történnek­, amelyek a hazára nézve szeszedelmesek. Hát én nem szeretem a prófé­tákat a saját hazájukban, mert rendesen áll az a közmondás, hogy : „Senki sem próféta saját hazájában", és nem szeretem az olyan jóslá­sokat, amelyek fenyegetésekkel teljesen azo­nosak. (Ügy van­­ a szélsőbaloldalon.). Honnan tudja a t. képviselő­társam azt, hogy kirobba­nások lesznek ? Honnan sejti a­t, képviselő­társam azt ? Kirobbanások lesznek azért, mert az ekrazitos társaságot bátrak voltunk lelep­lezni. Kirobbanások lesznek azért, mert mi a legális államhatalmat, amely a kormányzó ne­vében és a maga nevében gyakorolja itt a ha­talmat, arra k­érjük­, hogy mellékkormányokat és mellékhatalmikat ne tűrjön. Mi nem kívá­nunk a magunk számára semmit és mi nem kívánjuk, hogy baloldali ilyen felforgató szer­vezkedéseket, vagy titkos társaságokat tűrjön el a kormány és legkevésbé mondhatja el a mi frakciónkról a t. képviselő úr, hogy mi ilyet kívánnánk, mert itt a közbeszóló csatározások alkalmával említette az úgynevezett radikális pártot. Hát, a t. képviselő úr kell, hogy tudja, hogy éppen a radikális párttal szemben, amely befészkelte magát a szabadkőművesség egyes páholyaiba, én kimentem, nem azért, mintha a szabadkőművesség nemes eszméivel nem ér­tettem egyet, hanem, mert nem értettem egyet az ő nemzetiségi politikájukkal, sem az ii val­lásellenes politikájukkal, sem az ő nemzetet fölforgató irányzatukkal, mert az volt a néze­tem, hogy az igazi szabadkőművességet, a fiantróp szabadkőművességet azzal, hogy azt politikává tették, egyenesen kompromittálták, mondom, a t. képviselő úr tudhatja jól, hogy ezekkel a forradalmi előkészületekkel szemben senki sem volt annyira türelmetlen és a türel­metlenségig engesztelhetetlen, mint amennyire éppen én voltam türelmetlen és engesztelhetet­len akkor is, amikor a hatalom egy része reám volt bízva. A t. képviselő úr a fajvédelem lo­bogója alatt halad és a kormányt támogatja, míg én a kormánynak ellenzéke vagyok , a történetíró eldöntésére fogom bízni, hogy vár­jon ki támogatja jobban a kormányt, ki ellen­zéke jobban a kormánynak, én vagy a t, kép­viselő úr, Treuga Dei" És látok­ egy­ szent szövetséget is, amely lát­szatra nagyon messzire terjed. Sőt úgy látom, illetőleg nem is látom, hanem tudom, hogy a nagy megbocsátás és a Treuga Dei olyan mér­tékű, hogy azoknak, akik Budaörsön fegyve­res kézzel akadályozták meg a királyt a be­vonulásban, ma legitimista érzelmű mágnások juttatnak támogató adományokat. (Zaj.) Helyt állok ezen kijelentésemért. (Igaz! Ügy van! balfelől.) És látok egy nagy fajvédő fölvonu­lást, amely már Budaörsöt is megbocsátotta és amely úgy látszik, letérítette a legitimista akolba azokat, akik­ Budaörsön fegyveres kéz­zel állottak ellent koronás királyunknak. Ha már a fajvédelemről szólok, egész rövi­desen ezt a jelszót is meg kívánom világítani. Nem tudom, mit jelent ez? Turáni alapon akar­ják védeni a fajt? Platthy György : Zsidó alapon ! Vázsonyi Vilmos: Mert ha turáni alapon akarják ezt tenni, akkor a legmagasabb faj­védők ki fognak maradni. (Derült még balfelől.) Ha ugyanis magyar fajról van szó, a leghango­sabb fajvédő leszármazásának éppen annyi köze van a magyar fajhoz, amennyi nekem. (Derültség.) És­pedig nem a leszármazás a faj­védelem alapja, hanem ha egy nemzethez tar­tozást az dönt el, hogy valaki annak a nemzet­nek tradícióiban erkölcseiben nevelkedett, ha­gyományait tiszteli, akkor nekem éppen annyi jogom van ahhoz, hogy a magyar nemzethez tartozónak valljam magamat, mint azoknak, akik származásukra nézve németek vagy tó­tok s ma ebben az országban a leghangosabb fajvédők,­­igaz! Ügy van! Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon. A zsidó fajú keresztény egyház A nemzet alapja nem a faji származás, ha­nem a nemzeti kultúra, a nemzeti nyelv, a nemzeti történelem, a közös nemzeti aspirációk és a közös nemzeti munka. (Igaz­­ Ügy van! balfelől.) Nekem, aki nagyapámból is kimutat­hatom apai és anyai ágon, hogy ebbe az or­szágba nem vándoroltak be, hanem itt éltek és itt vannak eltemetve, nekem minden fajvédő­vel szemben jogom van magamat épúgy a ma­gyar nemzethez sorozni, mint bárki másnak. (Ügy van­ balfelől.) Mert ha megvizsgálom magamat és cselekedeteimet, én a nemzethez soha hűtlen nem voltam és soha hűtlen nem leszek ! Ez az úgynevezett tájvédelem tehát, ha a turáni alapról beszélnek, rögtön megbukott, mert kirekeszti a maga soraiból a leghango­sabb fajvédőket. A fajvédelem tulajdonképpen ellentétben van magával a kereszténység keletkezésével. És a fajvédelem alapján ezek a t. fajvédő urak visszaajándékozzák nekünk mindazon kiváló erőket és kiváló férfiakat, akik Ábrah­ám kebe­léből az idők folyamán kikivánkoztak. (Derü­lt­­ség.­ Akkor az összes nagyságok, akik a tör­ténelmi idők óta elhagyták a zsidóságot, mind visszahullanak reánk örökségképpen és a faj­védők kegyéből, mert, ha a faji elmélet alap­ján állok, azt kell mondanom, hogy azok zsidó fajú keresztények és akkor meg kell alapítani számukra egy új egyházat, a zsidó fajú­ keresz­tények egyházit. (Derültség balfelől.) A fajvédelem tehát,­­ Nemzetgyűlés, oda ve­zet, hogy tula­jdonképpen a kereszténység alapja is megtagadtatik, amely azt jelenti, hogy aki egyszer a keresztséget felveszi, ép úgy keresz­tény, mint más. A fajvédelemből tehát, ha meg­vakarom azt a fajvédelmet, nem marad semmi egyéb, mint antiszemitizmus. Hát akkor ma­radjunk csak a régi cégér mellett és a szegény úttörőktől, akik annak idején Magyarországon elsőkként hirdették az antiszemitizmust és akik anyagilag belepusztultak ebbe, ne vegyük el a babért.­­ Ne vegyük el boldog emlékű Istóczy Győzőtől, aki koldusa volt a maga esz­méjének, ne mondjuk Zajvédelemnek azt, ami­nek lényege az, hogy ezentúl mi legyünk a zsi­dók és mi csináljuk mindazt, mi kövessük el­ mindazon bűnöket, amelyeket a zsidókra rá-' fognak, hog­y mindazok ezentúl bennünk legye­nek meg s mi tegyük a jövőben minddel, amit megvetettek öltek, megbél­tegzendőnek, rossznak lenlünk a zsidóságben. Olyan őrült ember nincs a világon, aki ön-­­nek­ az országnak keresztény jellegét, vagy itt a keresztén­y erkölcs jogosultságát megta­gadná. (Igaz! Úgy van! balfelői. Helyeslés a jobboldalon és a köépen.) A kereszténységet senki sem támadja, annak jogosultságát és ennek az országnak keresztény jellegét senki kétségbe nem vonja. Különben úgy tudom, hogy mikor az ország királyság volt és prag­­metica sanetiója volt, annál kevésbé szorult Kiss Menyhárt úr védelmére, mert a prag­­matica sanetió szerint törvényes házasságból származó katolikus főherceg lehetett csak ebben az országban király és a korona örökö­sének vallása is meg volt határozva. Elvben senki a vallási egyenlőség megsértését nem látta és a képviselő úr sora tud arról, hogy­­lett volna valaha egy akció, amely a prag­matika sanctió olyan értelmű megváltoztatá­sát kívánta volna, hogy más vallású, vagy pláne zsidó is tehessen a fejedelem. (De­rültség.) Az arany középút e­gész rövid felszólalásomnak az a célja, hogy a kormányt arra kérjem, legyen kegyes a sokat emlegetett arany középút ösvényéről letérni. Nem tudom, hogy mit értünk arany középút alatt. Azt értjük-e, hogy valahányszor történik valami jobbról, akkor a baloldalra is osztogatunk ütlegeket, hogy a jobboldalon ne fájjon? Ezt az arany középutat már a Károlyi­­féle forradalom is ismerte, mert amikor arra kényszerült, hogy Kun Bélát bezárja, ugyan­akkor — hogy balról ne tegyenek neki szemre­­hányást — az ellenforrada­lmárok ellen is tett lépéseket és a forradalom nagy dicsőségére Szurmayt, Szterényit és Mikes püspököt in­ternálta és talán internált volna mások­at is, ha azok Veze­ ügyében lettek volna. Ez a böl­­cseség az arany középútnak az a bölcsesége, hogy balfelé is csinálunk valamit, jobbfelé is csinálunk valamit, egy kis cukrot adunk bal­felé is, egy kis cukrot adunk jobbfelé is, egy pofont jobbfelé és egy pofont balfelé, már a Károlyi-korszak alatt fel volt fedezve. Ezt nem lehet az arany középút politikájának ne­vezni. Ily körülmények között, amikor az ország pártkülönbség nélkül óhajtja, hogy itt végre legyen konszolidáció, hogy itt végre, az embe­reknek legyen kaunkakészségük, munkak­edveik, életkedvük, hogy végre ne rágják le a hernyók az emberi élet fájáról a leveleket, vi­rágokat és a gyümölcsöket, mikor az egész ország azt kí­vánja, hogy itt végre legyen jogbiztonság, le­gyen rend, legyen meg a munkának a lehető­sége , akkor mi nem szavakat várunk többé a kormánytól, hanem Cselekedeteket. A szavakat a cselekedetektől néha olyan tátongó szakadék választja el, hogy a legmerészebb hídépítő sem képes áthidalni. Nem arra van szükség, hogy indemnitási viták alkalmával határozati javas­latokba foglaljunk óhajokat és a kormány azokat elfogadja. Arra van szükség, hogy a kormány önmagának tegyen végre javaslatot, önmaga határozzon, önmaga tegye meg az el­határozó lépést, cselekedjék és azt a néhány száz embert, mert nincs többről szó. (Úgy van ! Ügy van­­ a bal- és szélsőbaloldalon.), ezt az egész ország és világ előtt, állítom befelé és ki­felé, azt a néhány száz embert, aki a forradalmi időkből megmaradt és nem tud megnyugodni, mert nem tudott elhelyezkedni és aki a foly­tonos zavart akarja, a folytonos bizonytalansá­got kívánja, mert életeleme a zavar és csupán a szennyes hullámokban érzi tól magát, és csak ott tud kalózkodni, azt a néhány száz embert fékezze meg, tegye lehetetlenné és csináljon végre ebben az országban mindnyáju­­k szá­mára rendet. (Ügy van ! Ügy van­­ a bal­oldalon.) Peyer Károly : Túlságos magas helyről vé­dik őket. (Ellentmondások és zaj a jobb­oldalon.) Vársi­nyi Vilmos : Én ezt nem hiszem,­ nem hihetem, sőt, bocsásson meg nekem Peyer­t. barátom, azt tartom, hogy nem jó szolgálatot teszünk a rend helyreállításának és annak az ügynek (Ügy van­­ a jobboldalon.), amelyet minden tisztességes, minden jogtisztelő ember­nek szolgálnia kell, ha tápot adunk. Annak a föltevésnek, amelyből ezek az elemek titok­ban, alattomban élnek, mintha nekik magas protekciójuk volna. (Ügy van­­ a jobboldalon.) Pej®? Károly : Akiket lefogtak, mind ki let­tek eresztve, amnesztiát kaptak ! Rupert Rezső : Rablógyilkosoknak amnesz­tiát adtak ! Vázsonyi Vilmos : Ezeknek az elemeknek az a taktikája, hogy hivatkoznak az ő nagy bu­daörsi érdemeikre és azt mondják, hogy ha ők nincsenek a világon, akkor nyomban itt van a felforgatás. Én azt hiszem — és ebben egyetért velem mindenki — ellenkezőleg áll a dolog. Abban a pillanatban, amelyben ez a felforgató társaság lehetetlenné van téve, ez az egész or­szág föltételezik és fölszabadul és nincs senki, aki ebben az esetben a fennálló alkotmányos tényezők ellen bármiféle ellenséges lépésnek szándékát hordozná magában. Ezt jelentem én ki, szemben ezzel az alattomos taktikával, amely folyton bizonyos protekciókra hivatko­zik és ezzel beleviszi az egész közigazgatásba azt a mérget, amely ott is megmételyezi az embereket, elhitetvén velük, hogy ők jóleső dolgot cselekszenek, ha nem teljes eréllyel nyomoznak és nem lép velé föl az ilyen elemek­kel szemben. Azt­ várom a kormánytól, hogy ne azt te­kintse arany középútnak, hogy a középen marad és kétféle erőhatalom által tépeli ma­gát: jobbról és balról. A középútnak túlzásait különben is már régen kifigurázta Börne, mi­kor megírta, hogy a középútnak vannak olyan fanatikusai, akik azt hiszik, hogy ha ketten arról vitatkoznak, hogy Danzig az északi sar­kon van-e, vagy a déli sarkon, habozás nélkül rá kell mondjun­k, hogy az Equatoron van, pedig se az északi sarkon, se a déli sarkon nincs, és az Etjuatoron sincs. Az igazság nem a középáron van, az igazság ott van, ahol van. Az igazság lehet jobbról, az igazság lehet bal­ról, az igazság mindig ott van, ahol van. Ezt az igazságot kell felismerni és ha egyszer fel tudtuk ismerni, akkor legyen bátorságunk az igazságból levonni a kellő következtetéseket. A Deák Ferencek, Koseuth Lajosok A t. kormánynak tehát végre el kell hatá­roznia­ magát arra, hogy véget akar vetni ebben az országban ennek a zenének, amely macskazene, véget akar vetni ennek a zené­nek, amely nemzeti szempontból is a legkár­tékonyabb, mert az a törekvés, hogy vissza­szerezzük mindazt, amit elvesztettünk, nem kib­erkocsmákban, nem pincelyukakban szőtt összeesküvésekkel fog győzni, az a törekvés csak az egész nemzet komoly, becsületes, sza­kadatlan, szívós, hatalmas munkájával győz­het. (Ügy van­ a baloldalon.) Ennek előfelté­tele az, hogy először óvjuk meg, ami meg­van, először Csonka-Magyarország sebeit kö­tözzük be, először Csonka-Magyarországon le­hessen élni és dolgozni, először Csonka- Magyarországon mutassuk meg, mit je­lent a magyar nemzeti kultúra, amely­nek — nem tehetek róla — a nagy vilá­gon és túl az Óceánon is a Deák Feren­­cek, Kossuth Lajosok, Szemere Bertalanok és azok a dicső nagyok, a Petőfiek és Jókaiak, szereztek dicsőséget és nem a fajvédők. Mert a Tájvédelem egész leckéjét és egész kátéját már megcsinálta Oroszország numerus clau­­susostól egyik­­. Az egész fajvédelmi kátét ott már megcsinálták, s a bolsevizmus lett a faj­­védelem vége. A bolsevizmusból jöhet egy új tájvédelem, miként az önkény magában hord mindig minden forradalmat és minden forrada­lom méhében hordozza az önkényt. (Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert lényegileg és a valóságban forradalom és abszolutizmus egy és ugyanazon az erőhatalmi­­tényen alap­szik, nem pedig a jog tündöklő eszméjén, sem pedig az erkölcs varázslatos erején. A jog és az erkölcs uralmát kell tehát helyreállítani, és a forradalmi felfogásnak s forradalmi gondolko­zásnak minden gyökerét ki kell tépni. És itt semmiféle hazafias szólamok alatt titkos társa­ságokat megtörni többé nem lehet és nem lehet elismerni senkinek sem azt a jogát, hogy külön hazafias riadókat adjon ki és külön zász­lósúrként és kényúrként szerepeljen, aki azután bátran azt mondja Cegléden a hatósági közeg­gel szemben, amikor az azt mondja, hogy beszélni nem szabad, hogy igenis beszélek. Ez Csák Máté szelleme. Feltétel nélkül támogatom Visszatérek ahhoz a ponthoz, amelyet beve­zetésül szerény felszólalásomban bátor voltam vázolni, hogy látom, hogy a fajvédők tábora elől jár jó példával a megbocsátásban, a kien­­gesztelődésben, az egyesülés szellemében. Ak­kor azt mondottam: ideje, hogy a fajvédők által megadott nagyszerű­ példát mindannyian kövessük. Azt hiszem, hogy ha Magyarország­nak sajátosan szomorú a helyzete, hogy területé­nek legnagyobb részét elvesztette, hogy gazda­ságilag ellenségei alattomosan szorongatják és mesterségesen akarják tönkretenni, ami még megmaradt, Magyarországnak ez a szomorú, helyzete általában indokolja azt, hogy kiélesí­­tett fegyverekkel ne harcoljunk egymással szemben. Újabb, még súlyosabb gazdasági ve­szedelem fenyeget minket. (Ügy van ! halfelől.)) Nem kutatom senkinek a felelősségét abban, hogy ez a gazdasági helyzet miért állott elő, mert ez a felelősség­kutatás teljesen meddő és teljesen céltalan. De abban a helyzetben azon­ban, amelyben most vagyunk, amikor az egész magyar középosztály le van rongyolódva, nem­csak a közhivatalnoki kar, hanem a lateinerség is, mert valorizálni nem tud, mikor az egész magyar középosztály számára óriási probléma az, hogy ruházkodjék és táplálkozzék, tehát az állati primitív lét feltételei számára, mint nagy­, és hatalmas problémák mutatkoznak, amikor nem tud tehát foglalkozni azzal, amivel iga­­­zán kellene foglalkoznia: a haza érdekeivel és­ problémáival, akkor azt hiszem elérkezett az ideje annak, hogy kövessük mindannyian a tisztelt fajvédők példáját abban, hogy iparkodó­junk egymáshoz közeledni és iparkodjunk meg-* találni egymás között a megegyezést a jogrend* a jogbiztonság és a közszabadság kérdésében- Azt hiszem, elérkezett az ideje annak, hogy eb­ben az országban megteremtsük a becsületes­ munkának és a gazdasági létnek a lehetőségét­ és alapját, hogy ne érhesse az a szemre-­ hányás, hogy a miatt­a néhány száz ember­ miatt romlik meg Magyarország gazdasági­ helyzete. Azt hiszem, elérkezett az az idő­, amikor a kormányt, ha ezen az úton halad* mindamoyiunknak támogatnunk kell, még azoknak is, akik ezidőszerint a kormány mo­*‘ gólt ülnek. (Derültség a bal- és szélsőbalolda­"' ion.) Ha a kormány erre az útra lép, ha a­ kormány rendet csinál, ha megteremti a jog­biztonságot, merőben formai okokból tagadom­ meg az indemnitást, mert ellenzéki alapon állok és mert zárszámadás nélkül nem lehetek a­j kormánnyal szemben azzal a bizalommal,­ hogy indemnitási javaslatot szavazzak meg.­ Ellenben minden olyan törekvésében, amellyel­ ebben az országban az államhatalom tekinté­lyét helyreállítja, a jogbiztonságot megszilár­dítja s mindenféle külön önkényt és külön törekvést tetöz s amellyel megteremti végre ebben az országban a becsületes munkának és a gazdasági boldogulásnak a feltételeit, a kor­mányt támogatom minden fentartás nélkül.* Csak arra kérem a túloldalt, hogy a túloldal is támogassa ebben a kormányt. (Élénk he­lyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) . Az elnök javasolja, hogy a legközelebbi ülés holnap legyen és annak napirendjére az in­­­demnitási vita folytatását tűzzék ki. Vanczák János a napirendhez szólal fel. A­ drágaság tárgyalásába a nemzetgyűlés nyílt­ ülésén sohasem akartak belemenni. Ez kü­lö­­nösen most fontos, a korona újabb hatalmas esése folytán. A kormány kötelessége volna,­ legalább e veszedelmes órában, amikor min-­ den órában emelkedik a drágaság, cselekedni­ valamit ez ellen. Kell lenni módunk, hogy se­­­gíteni lehessen. A Károlyi-kormány alatt, mi­kor rengeteg baj volt a rengeteg frontkatona visszaözönlése és munkanélküliség miatt, a­ háborúban meggazdagodott ipari kapitalizmust kényszerítette a kormány a segítésre. Felhív­,­juk e veszedelemre a figyelmet, ezért indítva­.t­ávozza, hogy a holnapi ülés napirendjére a­ drágaság kérdésének tárgyalását tűzzék ki. Bethlen István nem járul hozzá Vanczák in­,­­dítványához, mert a javaslatra ki van mondva, a sürgősség. Ha drágaságról akarnak beszélni,, ott van a drágasági bizottság. Nem az­ért hoz­,­ják ide a kérdést, hogy segítsenek, hanem pol­­iitikát csinálnak az ügyből. (Fölkiáltások :, Gyanúsítani tud ! Gyanúsítás! Nagy zaj az­­egész Házban. A miniszterelnök utolsó szavai: elvesznek a zajban.) A nemzetgyűlés az elnök javaslatát fogadta­ el. Az ülés kilenc órakor végződött. VILÁG 1923 július 27.) Láigoló szénakazlak a Gyáli úton (A Világ tudósítójától.) Ma délután 2 óra 50 perckor a budapesti tűzőrség központi ügyele­tén jelentették, hogy a Székesfővárosi Fuvar­­telep Gyáli úti telkén fölhalmozott takarmány­­készlet lángokban áll. Néhány perc múlva a központi laktanya legénysége, megerősítve a kilencedik és tizedik kerületi őrség tűzoltósá­gával, megjelent a tűz színhelyén, s a legújabb típusú motoros fecskendőivel azonnal hozzá­látott az oltási munkához. A Székesfővárosi Fuvartelep épületei a Kispesti és Gyáli út kö­zött elterülő nagy rét Gyáli úti szögletében emelkednek s a telep hatalmas udvarán kaz­lakban állott a fővárosi üzemek egész eszten­dőre fölhalmozott takarmánykészlete. Préselt széna-, szalma- és sáskazlak sorakoztak két­­emeletnyi magasságban a nagy telken, s az utóbbi napok kánikulája természetesen any­­­­yira kiszárította az elraktározott takarmányt, hogy a kora délutáni órákban keletkezett tűz pillanatok alatt terjedt tova, s így a tűzoltó­ság, mely a telefonközpont megszokott kése­delmes kapcsolása miatt csak húsz perc múlva értesült a veszélyről, már emeletnyi magas­ságba csapó lángtengerhez érkezett. A délután keletkezett szél még aggasztóbbá tette a hely­zetet: a lángokat oly vad erővel korbácsolta, hogy a telket környező távh­őoszlopok is meg­gyulladtak. A tűzoltóság Breuer Szilárd főparancsnok vezetésével Benedek Mihály főtiszt és Sturm István segédtiszt közreműködésével azonban bámulatosan rövid idő alatt ura lett a vesze­delemnek, s bár oltásról már szó sem lehetett, a tüzet oly hamar lokalizálta, hogy egy égési városrészt mentett meg a katasztrófától. A fuvartelep környékén ugyanis barakkok, deszkabódék és kátránytetejű ideiglenes épü­letek állanak, a takarmányudvar közvetlen­­szomszédságában pedig a­ telep aljai és istállói épültek. Ezekből nem lehetett kihajtani a tűztől megriadt állatokat. A menthetetlenül elpusztuló takarmánykészleten kívül tehát igen nagy értékek forogtak kockán. A lokalli­zálás munkáját még az is megnehezítette, hogy a környéki csatornahálózatban igen cse­kély volt a víznyomás, s a fecskendők így nem tudtak elegendő mennyiségű vizet zúdí­tani az égő tömegekre. Mindamellett a tűz elszigetelése sikerült s a tűzoltók megfeszített munkája következtében egyre nagyobb térköz támadt a lángoló udvar­­s a tű­ztől megkímélt épületek között. A kör­,­nyék lakosságát természetesen nagy izgalom fogta el a tűz kitörésekor, nyüzsgő, fekete embergyűrű figyelte lélekzetfojtva a vízsuga­­rak csodálatos harcát Körülbelül háromórai égés után az egyik kazalsor bezuhant, a má­sik kazal, mely préselt szénából állott, lassan omladozni kezdett s Így­ a lángok fenyegető

Next