Világ, 1923. augusztus (14. évfolyam, 171-195. szám)
1923-08-19 / 186. szám
IVOág a polgári jogok harcosa, am* domon), a mü részei és a gondolat szabadvágát. Oltalmaim a gyengékét, a* elnyomottakat, a« fildazftffeket. Vétói kiált az Igaz^gtuildraágnak, h gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmen a munkát, mely a békétlenség levegőjében el- Korrad. Hirdeti a népek, osztályok és feleheget ték egyetértését* Tanítja az egyén áldozatkész*ségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gazdasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra úttövik szabadságát és vámmentességét.VILÁG A Világ Magyarország megújhodását a 9tmti / ki áriától és a fokott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkéra a haza perét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, értéke/ Világ ereje a tiszta meggyőződés: megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli mások meggyűrődénél, de hadat üzen az elvek másé rejtőző kalandorságnak és üzletnek. A Vttdg eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, mm pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak ; kardja a szebb, óbb és tisztább sagyar élet gondolatának. XIV. ÉVFOLYAM ♦ BUDAPEST, VASÁRNAP 1033 AUGUSZ DETUS 19 ♦ 186-IK SZÁM István király Augusztus huszadika méltán történeti ünnepe Magyarországnak. Sorsdöntően nagy kérdésekkel került szembe István király és jól döntötte el ezeket a kérdéseket, mert a holnap felé fordult, és nem a tegnaphoz tapadt pillantása. A kereszténység és a pogány hit közül a kereszténységet választotta István király, a Kelet és a Nyugat között a Nyugatot, apostolává szegődvén a Nyugatnak, ugyanannyi energiával, ugyanolyan kemény erővel, mint a keresztény hitnek, amikor pedig a falelmélet és Magyarország fenmaradása között kellett választania. István király ezelőtt kilencszáz évvel félrelökte a már akkor elavult fajelméletet... Kilencszáz évnek kellett elmúlnia ahhoz, hogy Magyarországon némelyek elfelejtsék Szent István tanítását, és vakká változzanak olyan tételek iránt, amelyeket tisztán látott már István királyunk. Talán nem fegyeletsérttés megállapítani, hogy István király elsősorban politikus volt, és jórészt politika volt nála a keresztény hit uralmának erőskezű megahipozása Magyarországon. A keresztény hit uralma szerves kiegészítése volt István király nyugati politikájának és István király nézete szerint Magyarország nem élhetett más hiten, mint a vele nyugatról szomszédos országok, ha élni akart. A nyugatihoz kapcsolódás jelentette a haladást már töibb, mint kilencszáz év előtt is és István király tudta azt, hogy az országok és a népek előtt ez a kérdés vagyon írva: haladni, vagy pusztulni. István király nem akarta a pusztulást Magyarország sorsául, és ezért eljegyezte Magyarországot a haladással, eljegyezte Magyarországot a Nyugattal és ezt a frigyet megkötötte olyan keményen, hogy kilenc évszázadon át senki nem gondolt a frigy felbontására. Kilencszáz évvel István király uralkodása után mégis megindult a nagy válóper a Nyugat ellen. Kilencszáz évvel István király uralkodása után elfelejtették azt, amit tudott István király, nem látták többé, hogy nincs más választás, mint: haladni vagy pusztáini". kilencszáz évvel István király után kitűzték jelszóul a visszafejlődést, és az erők megbénításával, az energiák lefojtásával, a fejlődés vérkeringésének megfagyasztásával akartak országot menteni . , , A tiszta fajok, a fisitavérű népek sorsa a pusztulás, és a fajkeveredés az a hatalmas történeti erő, amely előresegíti, gazdaggá teszi, szellemileg fejleszti az országokat és a népeket, néhány évtized óta senki nem vonja többé kétségbe ezt a tételt, amelyet a példák és a dokumentumok hézagtalan sora igazol, csak néhány horogkeresztes Németországban, a hétesztendős várfogságra ítért Horatio Pottomley, és a fél-perusus becsületes Lord Alfred Douglas Angliában, továbbá néhány politikus Magyarországon. Ma analfabéta az, aki nincsen tisztában a fajkeveredés fejlődési törvényének perdöntően nagy jelentőségével, de kilenc évszázaddal ezelőtt csak kevés hagyelme látta olyan tisztán, mint a magyar trónra emelkedett István király, hogy az egynyelvű népek gyengék és veszendőek... Amikor István király kimondotta ezeket a szavakat, nem állott rendelkezésére a huszadik század tudományának gazdag történeti anyaga, de István király körülnézett a Nyugaton és a Keleten, körülnézett és megtalálta azt, ami a fejlődés vagy a pusztulás útjára vetett országokat és népeket könnyű volna folytatni István király érdemeinek felszámlálását, amikor István király két kézzel osztotta a földet a javarészt idegen püspököknek, és a javarészt idegen szerzetesek klastromainak, talán, nemcsak a keresztény hit megerősítésére gondolt, és nemcsak arra, hogy az egyház megbízhatóbb támasza a királyi hatalomnak, mint a világi nagybirtok, hanem gondolt arra is, hogy az egyház a kor viszonyaihoz mérten intenzív mezőgazdasági kultúrát képviseli az elmaradt magyar mezőgazdasággal szemben, és így az egyházi birtok előreviszi Magyarországot a gazdasági fejlődés útján. István király uralkodásának igazi történetét jó volna megírni, mert István király nagy államférfi volt, és mert ebből a könyvből sokat tanulhatna a mai Magyarország egyikmásik politikusa. Hiszen az, amit igaznak látott István király, igaz maradt kilenc évszázad múltával is. Csak éppen kilencszáz év előtt István király nagy elme volt, amiért már akkor látta ezt az igazságot, ma pedig homályos ész és elvakult szem kell az ilyen tiszta, napfényes igazságok félreismeréséhez. Ha István király a fajvédők oldalára állott volna, akkor Európa térképén igar sok évszázad keresné hiába Magyarország helyét. való, akiknek oltárszolgálat volt a színházi munka.. Temesvár és Buda volt Krecsányi két állomása, operát és drámát játszott Krecsányi színháza, még pedig játszott nagy operákat és játszott olyan klasszikus tragédiákat, amelyek nem szerepeltek a Nemzeti Színház műsorán. A színház vezetése nem száraz könyvelés volt Krecsányi számára, nem a bevételi lehetőségek mérlegeléséből állott, és a kiadási tételek redukálásából. A színházigazgatásnak ez a része nem volt sokkal érdekesebb Krecsányi szemében, mint az apostolok számára az ige hirdetésének jövedelmezősége... így természetesen csak akkor lehetett színházat vezetni, amikor két korona még egy szép nagy kerek ezüstérem volt, és a forinttal komoly pénz gyanánt számoltak. Ami nyomornak tűnt fel akkor, az a mai szemmel nézve rózsaszínű romantika, és Krecsányi Ignác ma este talán némi rezignációval gondol arra, hogy az ötven év közül a néhány utolsót már nem a színház szolgálatában töltötte, pedig ez a néhány év kényszerű nyugalmával sok keserűségtől kímélte meg a színház múzsáinak öreg papját. Az a színház, amelyért Krecsányi dolgozott, élt és szenvedett, nincsen többé. A színház ma alkalmazott matematika, szigorúan üzletszerű kettős könyvvezetés, és az idők vastörvénye alól nincsen felmentés. Régen akadhattak mecénások, akik nagyúri gesztussal kifizették egy színház egyesztendős deficitjét, és így adták módját a művészi munkának. Ma egy színház deficitje egy hónap alatt könnyen érheti el az ötven milliót, és nálunk még csak százezer koronás államjegyek vannak, tehát a deficites gazdálkodás a halálos ítélet. A régi igazgatók a színfalak között jártak-kertek izgatottan, az előadás megkezdése előtt, míg most az igazgatók majd egy spanyolfalat állítanak a pénztáros fülkéjébe, és onnan fogják lesni, hányan jönnek jegyért a színházba. Krecsányi Ignác pap és apostol volt a magyar színjátszás heroikus korszakában, és Krecsányi Ignác hálával tartozik a sorsnak azért, amiért nem kellett üzletemberré változnia a reánk köszöntött zord időben, ötven év előtt kezdte meg színházigazgatói tevékenységét Krecsányi Ignác, és jókor hagyott fel vele, mert nem csupán Krecsányi temesvári színháza veszett el Magyarország számára, hanem a temesvári színházzal együtt elveszett az a magyar színpad is, amely módot és tehetőséget nyújtott a múzsák papjainak az apostoli munkára. . . , 1 Ötven és Krecsányi Ignác színigazgatói jubileumának ötvenedik évfordulóját ünnepelte ma este a magyar színházi világ a Budai Színkörben ahol sok érdekes estéje volt a fővárosi közönségnek Krecsányi jóvoltából. Az ötven év emlékeiből itt-ott már elmondott egy fejezetet S Krecsányi, de a legszebb jubileumi ajándékokkal az öreg igazgató tehetné emlékezetessé a nagy estét akkor, ha egy nagy kötetben részletesen megírná a színes és mozgalmas fél évszázad történetét, sok epizóddal, és sok részletvonással. A kis részletek apró mozaikjaiból bontakoznék ki az a nagy vonal, amelyen Krecsányi útja haladt. Ez az öreg úr még azok közül ÁRA 300 KOBAM Negyvenkilenc miliárddal szaporodott az államjegy forgalom A Világ már hónapokkal előbb felállította azt a prognózist, hogy július negyedik hetétől kezdve rohamosan fog emelkedni az állam jegyforgalom. A prognózis most teljesen igazolódott. Július negyedik hetében a jegyintézet új rekordot állított fel 35 milliárd államjegy forgalombahozatalával, augusztus első hete 39 milliárd szaporulatot hozott, ma pedig, augusztus második hetéről közzétett kimutatásában 49 milliárd szaporulatról ad számot a jegyintézet. A három hét szaporulata tehát a töredékösszegekkel nem kevesebb, mint 114 milliárd. Mivel július huszonharmadikán az állam jegyforgalom még nem érte el a teljes kétszáz milliárdot, a három hét ötvenhét százalékos szaporulatot hozott, és valószínű, hogy augusztus végére megduplázódik majd a július huszonharmadikai kimutatás államjegymennyisége. A mai kimutatásnak van egy igen súlyos tétele, az, amelyik a kincstári előleg 15 milliárdos megnövekedéséről számol be. Néhány hete emelkedett heti nyolc milliárdra a kincstári előleg átlaga, és ez csak annyit jelentett, hogy a kincstári előlegnek, tehát a deficitnek heti összege kiegyenlítette a korona értékcsökkenését. Heti nyolc milliárd mellett a deficit még nem haladná meg jelentékenyen a már régebben előirányzott évi százmillió aranykoronát, heti 15 milliárd azonban, a Devizaközpont kurzusai szerint, több, mint négymillió aranykorona, és így az évi deficit ilyen alapon számbavehetően meghaladná a 200 millió aranykoronát. Mindenesetre remélni kell azt, hogy a kincstári előleg tételének ez a megnövekedése csak átmeneti jellegű, és a deficit újból leapad majd heti kétmilió aranykoronára. A 314 milliárdos államjegyforgalom a korona ma jegyzett zürichi kurzusa szerint, svájci frankokban 98 milliónak felel meg, és ez jelentékeny tényleges szaporulat, hiszen az államjegyforgalom összege viszszaesett már egészen 76 millió svájci frankig. Július elsején viszont még 110 millió svájci frank volt az államjegyforgalom, és január elsején 160 millió svájci frank. Mivel augusztus elsején már 3 centime-mal jegyezték a budapesti kifizetést, az azóta kimutatott 89 milliárd szaporulat valóságos többletet jelent az államjegyforgalom területén. Ugyancsak ma tette közzé kimutatását a német birodalmi bank, de ez a kimutatás még csak augusztus első hetéről szól, nem pedig a második augusztusi hétről, mint a magyar jegyintézeté. A német birodalmi bank annyira decentralizálta a bankjegyek előállítását, hogy ez eléggé megmagyarázza a késést a kimutatás közzétételénél. Augusztus első hetének bankjegyszaporulata egyébként 18.731 milliárd volt, míg július negyedik hetében még csak 11.900 milliárdot ért el a bankjegyszaporulat. .4 két hét alatt újonnan forgalomba hozott bankjegyek értéke teháttöbb mint 30.600 milliárd és augusztus hetedikével 62.326 milliárdra emelkedett a német bankjegyforgalom, amely így július huszonharmadikáil augusztus hetedikéig kétszeresére emelkedett. A berlini kifizetés tízszer márkáját ma 3,35 centime-mal jegyezték Zürichben, tehát egy svájci frank ára körülbelül 740.000 márka volt. Ilyen kulcs szerint átszámítva a német bankjegyforgalom 62.326 milliárdja nem több 85 millió svájci franknál, és így a német bankjegyforgalom svájci frankokban 13 millióval kisebb a magyarnál. A magyar államjegyforgalom most 98 millió svájci frank, a német bankjegyforgalom, a birodalmi bank augusztus hetediki kimutatása szerint 85 millió svájci frank, az osztrák bankjegyforgalom viszont meghaladja a 700 millió svájci frankot. A német birodalom lakossága tízszeresét teszi az osztrák köztársaságénak, a német bankjegyforgalom effektív értéke pedig alig haladja meg az osztrák bankjegyforgalomnak egy tizedét . . . Talán nem érdektelen folytatni ezeket az összevetéseket. A cseh bankjegyhivatal szintén ma teszi közzé kimutatását feluugusztus tizenötödikéről, és mindössze 8969 millió bankjegyforgalomról számol be Csak éppen egy cseh korona ma ,. 7.5’ svájci centimé, tehát ez a látszólag igen alacsony bankjegyforgalom svájci frankokban számítva, közel 1600 millió, mintegy húszszorosa a németnek, és tizenhatszorosa a magyarnak. Az angol bank augusztus tizenhatodikai kimutatása, amely szintén ma jelent meg, kerek számban 125 millió font bankjegyforgalomról ad számot, és az angol font árfolyama fölötte áll a 25 svájci franknak. Az angol bankjegyforgalom tehát, kevés híján 3200 millió svájci frank. A háború előtt az angol és a német bankjegyforgalom összege nem esett távol egymástól, most pedig az angol bankjegyforgalom csaknem negyvenszerese a németnek, közös nevezőre hozva. A budapesti kifizetés jegyzése Zürichben változatlanul 3.125 centime, míg Genfben 3 centime-ról 3.5 centime-ra javult a jegyzés. Prágában javult egy árnyalattal a budapesti kifizetés középértéke, 1.9 cseh koronára. Londonban ma is 75.000 korona volt a font ára és a budapesti kifizetés new-yorki árfolyama janut egy árnyalattal: 5.70 centről 5.75 centre. A márka Zürichben javult egy árnyalattal, és 1.40 centime-os megnyitás után 1.35 volt a déli forgalomban. Londonban 18 millió volt a font ára, és New-Yorkban 2.5 cent körül mozgott a márka. A berlini devizapiac ma paritáson felül jegyezte a külföldi fizetési eszközöket, részben azért, mert ma csak magánforgalom volt. A font 19,15 milliós áron cserélt gazdát, míg a kábel-dollárt 1,2 millióért vették. Brüsszelben átnyújtották a francia jegyzéket A Temps brüsszeli jelentése szerint a francia nagykövet ma délelőtt féltizenkettőkor a külügyminisztériumban átnyújtom a francia jegyzéket. A Liberté szerint a jegyzéket hétfőn este bocsátják a sajtó rendelkezésére. Mint a lap írja, a jegyzék az utolsó szó és a legszélső határ, ameddig Franciaország azegyezkedésben elmenni hajlandó. Abból a 26 milliárd aranyfrankból, amelyet Franciaországnak kapnia kell, egy soust nem enged el. Azt is megállapítja a jegyzék, hogy Franciaország nem vonja vissza csapatait a Ruhr-vidékről, mert az angol felfogással ellentétben, a megszállást tartja az, egyetlen eszköznek, amellyel a németekre a fizetésre való akaratot rákényszeríeltetik. Az Intransigeant szerint a jegyzék huszonhat oldal terjedelmű. A pénz halála Havenstein, a német birodalmi bank elnöke, igen megnyugtató közléseket tett. A pénzhiány csak átmeneti jelenség, és a német szervezőképesség teljes energiával kezdte meg tevékenységét a pénzhiány csökkentésére. Hétfőn még csak 10.000 milliárd volt a napi termelés, kedden 12.000 milliárd, szerdán 15.000 milliárd, és azóta naponkint átlag 3000 milliárd az emelkedés. Berlin öszszes kvalitásmunkára berendezett nyomdái már naponkint háromszor nyolc órán át dolgoznak a pénzhiány leküzdésén, és a többi német nagyváros között is van olyan, ahol három-négy nyomda van üzemben éjjel-nappal. Havenstein azt reméli, hogy a jövő héten 46.000 milliárdra fog növekedni a napi bankjegytermelés, és így a jövő hét végén már nem lesznek nagyobb fennakadások a pénzszükséglet kielégítésénél. A bankjegytermelés tempóját gyorsítani fogja az is, hogy a birodalmi bank vezetősége már kicsiroztatja a százmillió márkás bankjegyet is. Július huszonötödikén adta hírül a birodalmi bank az egymillió márkás címletek kibocsájtását, és így csakugyan alaptalanoknak látszanak azok a vádak, amelyek szerint Havenstein nem áll a helyzet magaslatán. Alig több mint három héttel az egymillió márkás bankjegyek árán következnek a százmillió márkás bankjegyek. Ez tényleges javulást jelent a pénzhiánnyal szemben, hiszen az egymillió márkás kibocsájtása idején mintegy két dollárnak felelt meg, míg most a százmillió márkás értéke meghaladja a húsz dollárt. Tehát a dollár ára csak tízszeresére emelkedett, mióta a birodalmi bank százszorosra emelte a leg’ nagyobb címletű névértékét. Másfelől igaz az, hogy a régi idők ezer márkás bankjegyeinek pótlására most milliárdos bankjegyeket kellene forgalomba hozni, nem pedig százmilliósokat. A fejlődést könnyű megállapítani egy másik ponton is. Másfél hónap előtt, július pisáján, 17,291 milliárd volt az egész (német) bankjegyforgalom és már ez is szédület) összegnek látszott, hiszen azt jelentette, hogy az 1923 január elseje óta eltelt hatdónap alatt tizenhétszeresére emelkedett abank- jegyforgalom. Most azonban a napi termeés már meghaladja azt a 17,291 milliárdot , ahová az egész német bankjegyforgalom éri el július elsejével, és a jövő héten 16.000 milliárdra fog emelkedni a napi termelés, tehát az év kezdetén kimutatott bankjegyforgalom negyvenötszörösére, és a július elsejei bank- jegyforgalomnak közel háromszorosára. Természetesen a napi 46.000 milliárd is messze elmaradna a szükséglet mögött, ha nem sikerült volna a német kormánynak megállítania a márka esését azon a napon, amikor a berlini kifizetés tízezer márkája egy centime-ra hanyatlott a zürichi tőzsdén. A irodalmi bank által muníciós iparrá átszervezett német nyomdaüzemek a 46.000 milliárdos napi termeléssel kielégítik a szükségl®tet arra az időre, amíg Stresemann kancellár tartani tudja a márka frontját. De ha újabb frontáttörés következnék, és a tízezer márkánként egy centime-os zürichi árfolyam leszakadna százezer márkánként egy centime-ra, márpedig ezzel a lehetőséggel számolni kell,S akkor talán az sem fog segíteni, ha Hunvenstein megrendeli az egymilliárdos bankjegyet. A német helyzetet talán az jellemzi, hogy a pénzhiány legkritikusabb napjaiban Berlin városa felhatalmazást kapott a birodalmi banktól szükségpénz forgalombahozatalára, a régi százmárkás és ötszázmárkás címletekre, „százezer" és „ötszázezer" jelzést nyomatjak, Berlin pedig utólagos elszámolásra ezek-kel a százezresekkel és ötszázezresekkel egyenlítette ki fizetési kötelezettségeit. A német főváros egyelőre folytatja a szükségpénzek kiadását, legalább addig, amíg talál elég forgalomból kikerült százmárkás és ötszázmárkás bankjegyet, és ugyanígy bocsájtanak ki szükségpénzeket a nagy német iparvállalatok. Ezen a héten nem sokkal fog elmaradni a 300.000 milliárd mögött a bankjegyszaporulat, és a jövő héten 300.000milliárd körül fog mozogni. Akkor majd szünetelheti a szükségpénzek előállítása, ha ugyan au ■ gusztus végéig sikerül tartani a márka értékelésének mai nívóját a külföldi pénzpiacokon. A német pénzszükségletet könnyű kiszámítani. Azaikor a font ára húsz márka volt, a fizetési eszközök forgalma jóval meghaladta a három milliárd márkát Németországban. A múlt hét néhány óráján át ,30 millió márka fölött volt a font ára, de ha csak a húszmillió márkás font-árfolyamot vesszük alapul, akkor a békeévek ninem