Világ, 1923. október (14. évfolyam, 221-246. szám)
1923-10-02 / 221. szám
Kedd Súlyos zavarok Németországban Rupprecht volt bajor trónörököst Münchsenben „Éljen a király!" felkiáltások fogadták, és kísérték, az emléktábla-leleplezés után pedig Rupprecht, balján dr. Kahr főállanynztással , szemlét tartott a Reichstwerrt csapataifölött, vagy legalább elvonult kirendelt századok frontja előtt, és itt azzal a tisztelgéssel fogadták, mint az uralkodókat öt év előtt. Az emléktáblát királyikorona díszíti és a háborúban elesettek iránti kegyeletből eléggé mellőzték ugyan a beszédekben az aktuális politikai vonatkozásokat, de azért Schweier, dr. belügyminiszter, minthivatalos szónok, éles szavakkal bélyegeztemeg a bűnös és dicstelen novemberi forradalmat-na Erre a novemberi forradalomra erezeti vissza létét a német köztársaság, amelynek egyik része tudvalevőleg — Bajorország. !az ünnepen résztvettek, királyi hercegük és királyi hercegnők gyanánt fogadva. A IWitbelsbach-család tagjai szinte mindannyian, és von Lossow tábornok, akit Kahl fet.1. ellenőrzésével bízott meg a berlini kormány, természetesen szintén a törvényes király gyanánt fogadta Rupprechtet. Hiszen a háború hadvezérei közül megjelentek az emlékünnepen Bothmer gróf vezérezredes, Jelepp tábornok. Ezeket ugyan nyugdíjaztaarköztársasági kormány, de a birodalmi védőrség tábornokai, vagy legalább a tábornokok jórésze nyilván még fölötteseinek tekinti a háború nyugdíjazott hadvezéreit.Egyébként a vasárnap csendesen múlt elMünchenben, ahol sokan keddre vagy csütörtökre várják a királyság visszaállításának proklamácisát. Düsseldorf és Küstrin Sokkal súlyosabb vasárnapjavolt Düsseldorfnak, ahová a rajnai köztársaság hívei, a szerparatisták gyűltek össze francia védnökség alatt. A különvonatokat természetesen a franciák bocsájtották a szeparatisták rendelkezésére és minden másban is kezére jártak Mathes-nek, aki Dorien háttérbeszorulása óta vezére a rajnai szeparatistamozgalomnak. francia hatóságok eleinte több rokonszenvet éreztek az exkluzívan polgári jellegű szeparatista mozgalom iránt, de miután ez nem bizonyult elég erősnek, most megnyugodtak a szeparatista mozgalom elég baloldali irányban demokratizált formájában. És csakugyan : a düsseldorfi napnak, francia szempontból nézve, jóval nagyobb sikere volt, mint német részről gondolták. A párizsi lapok által bejelentett százezer ember ugyan nem gyűlt össze Düsseldorfban, de egyes német források szerint is vagy harmincezer szeparatista vett részt a gyűlésen. A szeparatisták és Düsseldorf német érzésű lakossága között véres összeütközésre került a sor : az összeütközésnek tíz halottja és többszáz sebesültje volt. A sebesülések közül vagy hatvan súlyos természetű. A harmadik esemény már hétfőn kora hajnalra esik, és nem vasárnapra, ma virradatkor ezerötszáz félt egy vérzett nemzeti szocialista megtámadta és elfoglalta Küstrint. A Reichswehr küstrini utászcsapata nem fejtett ki ellenállást a nemzeti szocialistákkal szemben, de ez alighanem csak a túlerő respektálásánál fogva történt így. A küstrini epizód részletei még nem tisztázódtak teljesen, és délultán még olyan hírek riasztották Berlint, hogy Küstrin felől offenzívátfognak megkísérelni a német főváros ellen. Egyben azt várták, hogy, Küstrin megszállásával egyidejűleg akcióba lépnek a jobboldali radikális szervezetek fegyveres osztagai is Berlinben, sőt az valószínű, hogy a nemzeti szocialisták Küstrin ellen vonult csapatai ebben a feltevésben jártak el. Estére azután megnyugodott Berlin, mert kiderült, hogy a kastrini csíny kisebb jelentőségű volt, mint amilyennek eleinte tartották. A küstrini Utászcsapat parancsnoka csakugyan kiürítette a katonai épületeket, ahol a nemzetizocialisták helyezkedtek el, egyben azonban i dejonon segítséget kért Odera-Frankfurtból, ahionnan a Reichswehr két gyalogszázadát küldték el Küstrinbe. Ez a két gyalogszázad azután egyetlen lövés nélkül foglalta vissza Küstrint, úgy, amint egyetlen lövés nélkül esett el a hajdan híres küstrini vár, f Cenzúra és kormányválság . Ez az elmúlt huszonnégy óra három legfőbb eseménye, amelyhez negyedik esemény gyanánt, még azt lehetne feljegyezni, hogy a végrehajtó hatalommal felruházott Gesslerdr. hadügyminiszter a német birodalom egész területén előzetes cenzúra alá helyeztete lapokat. A helyzetet komplikálja még az, hogyStresemann impozáns többsége a birodalmi gyűlésen nincsen meg többé. A német néppárt jobbpártja és balszárnya között éles ellentétek merültek fel, és a német néppártjobbszárnya kezd közeledni a német nemzeti párt felé. A szocialista párt vezetősége is egyre nehezebben tudja a balszárnyat Stresemann mögött tartani. A szocialisták érthetően kifogásolják a birodalmi kormány teljes passzivitását Kahr dr. müncheni berendezkedésével szemben, noha ennek a tijzsavifisnak több magyarázata is van, mindenekelőtt az, hogy a berlini kormány — tehetetlen a bajor főállambiztossal szemben, tehát legalább nem akarja provokálni és nem akar lökést adni egy új fordulatra a müncheni események menetében. A szocialisták másik kifogása az, hogy Gessler dr. katonai ellenőrzés alá helyezte a szász és a thüringiai szocialista kormányt. A szocialista tábor balszárnyán tehát az a nézet, hogy jobbfelől fenyeget a veszély és a kormány mégis balfelé védekezik. A német néppárt jobbszárnya állítólag Stinnest is a maga részére nyerte meg, és itt már nyíltan vállalják a bajor követelést a szocialista pénzügyminiszter eltávolítására nézve. Viszont akkor, ha Hilferding csakugyan távoznék a pénzügyminisztérium éléről, a szocialisták számára szinte lehetetlenné válnék Stresemann kormányának további támogatása. Akik elégedetlenek a szocialista pártvezetőség politikájával, azok amúgy is hálás agitációs érvet találnak abban, hogy a jobboldali puccsok súlyos veszélyének napjaiban egy olyan ember a kancellár, aki a háború nagyobbik fele alatt a jobboldali politika exponense volt a birodalmi gyűlésen, a háború után pedig Sliines-szel társulva csinált új pártot. A dollár és a font árának megduplázása a ruhr-vidéki fegyverletétel egyetlen eredménye gyanánt, szintén nem lehet ok Stresemann pozíciójának alátámasztására. Amit a birodalom nyer azáltal, hogy nem kell többé finanszírozni a Ruhrvidék ellenállását, azt elveszíti a márka újabb elértéktelenedése által. y "*!’• A bajor királyság,, felé " Arról bajos prognózist felállítani, hogy holnapután, vagy holnap, vagy ma éjszaka mi fog Bajorországban történni. Dr. Ssahr most nyilván tárgyal, több irányban is, mindenekelőtt arra nézve, hogy mi a francia kormány álláspontja arra az esetre, ha Bajorország csakugyan elszakad a birodalomtól és proklamálja a királyságot, amit dr. Kahr alighanem a bajor képviselők szavazatainak többségével is meg tudna csinálni. Azonfelül Kahr nyilván szeretné Würtlemberget, Badent és Hessent megnyerni a csatlakozásra, hiszen a két pfalzi tartomány nincsen közvetetten geográfiai kapcsolatban Bajorország törzsével, tehát Württemberg és Baden, vagy legalább Hessen csatlakozása nélkül egészen bizonytalanná válnék a bajor Pfalz sorsa. Baden ugyan mindig összekötőtisztje volt a francia eszméknek Németország felé, de ezek más eszmék voltak, mint most. A francia demokrácia áramlatának tört rést Baden, itt volt legerősebb bázisa és talaja a negyvennyolcas forradalomnak, úgy, amint már 1848 előtt kialakult parlamentáris élete volt a bádeni fejedelemségnek. Akármilyen kapcsok is voltak Baden, és egy elmúlt francia köztársaság között, igen valószínűtlen, hogy Baden most is vállalná az összeköttetés létesítését Bajorország és Franciaország között. Baden mellett Württemberg a legerősebb támasza a német polgári demokráciának, és így itt sem számíthat túlságosan nagy összhangra Kahr törekvése. Márpedig akkor, ha Bajorország egymaga szakad el a birodalomtól és feladja a két pfalzi tartományt, egy alig ötmilliós ország marad meg és egy olyan ország, amelynek nincsenek közös határai Franciaországgal. Ez a perspektíva talán nem túlságosan lelkesíti a bajor főállambiztost. De lúgba józan reálpolitikus Kahr dr., meglehet, hogy néhány nap múlva kénytelen lesz vállalni az elszakadás kockázatait és nehézségeit. Az bizonyos, hogy a szeparatizmus most naprólnapra erősödni fog Bajorországban, és így erősödni fog az a nyomás, amelyet a bajor főállambiztosra gyakorolnak hívei. Ma még nincsen komoly jobboldali ellenzéke Kahr dr.-nak és a Hitler-féle mozgalom tehetettlennek bizonyult Kahr nimbuszával szemben, de az izgalmas időkben gyorsan szoktak elkopni a nimbuszok, ha feltartóztatnak útjukon népszerű jelszavakat és így megtörténhetik, hogy Kahr dr. még ezen a héten kikiáltatja a királyságot ezzel a jelszóval : Inkább én, mint más . .. A rajnai köztársaság A bajor királyság proklamálása, és Bajorország elszakadása a birodalomtól, természetesen megerősítené a rajnai köztársaság híveit, akik így még kevésbé akarnák majd összekovácsolni sorsukat egy olyan bukott üggyel, amilyennek a német birodalmat látják. Mathes egy nyilatkozatában arról beszél, hogy a rajnai köztársaságnak már hatszázezer híve van, és így Mathes ultimátumot szándékozik küldeni a német kormányhoz, azzal a felszólítással, hogy a rajnai köztársaság vezetőségének adja át a kormányhatalmat a megszállott tartományokban, akkor azután még az ősszel kikiáltják a rajnai köztársaságot. Kölnben, a megszállott német területek másik nagy városában, a düsseldorfi gyűléssel egyidejűleg egy másik gyűlés kimondta a törhetetlen ragaszkodást a német birodalomhoz, és ezen a gyűlésen százezer ember vett részt. De itt olyan német területről van szó, ahol még öt-, tíz-, tizenöt évig, vagy beláthatatlan idők’it, hé angol és g francia szuronyok kor-mányoznak, tehát a lakosság csak a hátrányait viseli, és nem látja az előnyeit a birodalomhoz tartozásnak. A tél igen nehéznek ígérkezik és Poincaré talán azért sem fogja megkönnyíteni Stresemann birodalmi kancellár számára a telet, hogy így tovább érlelje a szeparatista mozgalmat. A rajnai köztársaságnak jutna bőven szén a Ruhrvidékről, a rajnai köztársaság megszabadulna a jóvátétel nyomása alól, és az sem lehetetlen, hogy akár egy népszavazás többséget adna a külön köztársaság híveinek, azzal a hátsó gondolattal, hogy még mindig lesz mód a visszatérésre, ha kivonulnak a francia csapatok és ha megjavul Németország gazdasági helyzete. A cseh-németek kemény ellenállását a cseh uralom ellen és csatlakozási törekvésüket a német birodalom felé, egészen elnémította az a körülmény, hogy egy cseh korona ma egészen tízmillió márka haláráig emelkedett már a berlini devizapiacon. A rajnai köztársaság számára kivált akkor, ha a Ruhr-vidék is csatlakoznék a rajnaiköztársasághoz, önként vagy nyomás alatt, a francia kormány bizonyos áldozatokkal tudna biztosítani olyan, vall.'et, mint a cseh korona, vagy akár olyan valutát, mint a francia frank... A helyzet az, hogy a „rajnai köztársaság" tartományait ma szinte csak szentimentális kapcsok fűzik Berlinhez, míg a lakosság minden reális érdeke az elszakadást ajánlja. A szeparatisták és a nagynémetek között bizonyára van egy széles semleges réteg, amely esetleg meghajlik, ha azt az érvet tálalják neki, hogy jobb megmenteni a menthetőt, és konzerválni egy rajnai köztársaságot az új Németország alapja gyanánt, mint együtt elpusztulni a pusztulásra ítélt birodalommal. Úgy látszik tehát, hogy a grand projet, a nagy francia terv, amelyet XIV. Lajostól átvett a forradalom, most újból köze,ledik a megvalósulás felé, ha módosult formában is. A Rajna ugyan nem lesz francia határrá, de a Rajna és Franciaország között kialakul a régóta tervezet Pufferstaat. Az bizonyos, hogy a német birodalom egysége igen súlyos válságban van. A szász kommunisták felajánlották részvételüket a kormányban Zeigner szocialista miniszterelnöknek. Mivel Zeigner erősen balfelé áll, és igen éles ellentétbe jutott a berlini kormánnyal, megtörténhetik, hogy elfogadja az ajánlatot, és így erősíti meg pozícióját Müller Reichswehr tábornokkal szemben, akit Gessler hadügyminiszter küldött le Drezdába. Zeigner ellenőrzése végett. A politikai hatalom Szászországban ma kétségkívül Zeigner kezében van és az is kétségtelen, hogy Zeigner politikája igen: távol esik a német szocialista párt vezetőségének józan mérsékletétől. Szászországi tehát változatlanul súlyos veszély ,zónája német válságnak. VILÁG A djisselporfi vérengzés részletei A Világ berlini tudósítója jelenti : A' tegnapi " harcoknak az eddigi megállapítások szerint 10 ember esett áldozatul, 71-en pedig súlyosan megsebesültek. A kékzubbonyos rendőrség felügyelőjét a franciák letartóztatták. Megbízható jelentések szerint az első lövéseket a Sonderbündlerek adták le a német rendőrségre. Az első halott egy kékzubbonyos rendőr volt. A francia megszálló hatóság is bűnös az összecsapás súlyyos következményeiben. A legborzalmasabb jelenetek a düsseldorfi Hofgartenben játszódtak, le, ahova tízezer ember menekült. A Sonderbündler-ek, akik helyzetüket a német rendőröktől veszélyeztetve hitték, vakon lőttek saját híveikre, aminek következtében hetven ember sebesült meg. Számosan csak úgy tudtak menekülni, hogy a tavon keresztülúsztak. Fél óra hosszat tartott a küzdelem, amely után az utcákon szerteszét feküdtek a sebesültek és halottak. A Imre végeztével francia lovas- és gyalogos csapatok jelentek meg, és leszerelték a rendőrcsapatokat. A Wolff-iroda jelenti: Az Havas-ügynökségnek és a francia laptudósítóknak azzal a megállapításával szemben, hogy a düsseldorfi incidenst a rendőrség szigorú és jogosulatlan eljárása okozta, amennyiben kihívás nélkül, vaktában lőtt a tömegbe, az éjszaka érkezett hivatalos jelentések alapján megállapítható, hogy a rendőrség csak akkor lépett közbe, amikor a szeparatisták a „két" rendőrség több tisztviselőjét a legsúlyosabban bántalmazták és az egyik rendőrtisztviselőt lelőtték. Csak ekkor tisztította meg a „zöld" rendőrség a teret, mire a szeparatisták francia katonaságot hívtak segítségül, amely a rendőrséget lefegyverezte s lehetővé tette, hogy a lefegyverzett rendőröket a tömeg bántalmazza, sőt részben súlyosan megsebesítse. Percival, a francia-barát Daily Mail ruhr-vidéki külön tudósítója a vasárnapi eseményekről szóló tudósításban azt írja, hogy a francia lovasjárőrök, akik a düsseldorfi utcákon cirkáltak, le akarták fegyverezni a rendőrséget. A szeparatisták ezt az alkalmat ragadták meg, hogy az úgynevezett zöldrendőrséget megtámadják. A francia lovasság erre kénytelen volt a német rendőrséget a zendülő tömeg elől védelemben részesíteni. A szeparatisták oly elkeseredéssel támadtak a rendőrökre, hogy kettő ezek közül az ütésektől meghalt. Erre a francia tiszt megparancsolta katonáinak, hogy kivont karddal lovagoljanak neki a tüntetőknek. A francia csapatokkal így történt összeütközésnél tizenkét szeparatista megsebesült. A gyülekezés azonban mind nagyobb lett és a francia katonák hiába igyekeztek azon, hogy a lefegyverzett rendőrséget megvédjék. Az elkeseredett tömeg a lovak alatt is átsiklott és bunkós és egyéb botokkal ütötte a védtelen rendőrtiszteket, akik vérrel borítva összeestek. Percival kijelenti, hogy a tömeg lelkesedése a francia csapatok érkezésekor határtalan volt. Számos ember francia nyelven kiáltotta: Éljen a szabadság! Mathes szeparatista vezér a tudósítónak a gyűlés előtt ezeket mondotta: Ha megkapjuk a szükséges támogatást, akkor a berlini kormányhoz ultimátumot fogunk intézni és föl fogjuk azt szólítani, hogy a kormányhatalmat nekünk átadja .Akkor azután az ősz folyamán kikiáltjuk a független rajnai köztársaságot. Kijelentik, hogy a rajnai köztársaságnak több, mint hatszázezer híve van. Kahr betiltotta a szocialista védelmi osztagokat és a sztrájkot (A Világ berlini tudósítójától.) Kahr főállambiztos közhírré teszi rendeletét a szociáldemokrata védőcsapatok betiltására vonatkozólag. A tilalom szerint feloszlatják az összes kommunista és szocialistaönvédelmi osztagokat, a fegyvereket, késeket és gumibotokat pedig az államhatalom részére foglalják le. Minden olyan kísérletet, ami a feloszlatott osztagok újraszervezésére irányul, súlyosan büntetnek. Másfelé Kahr azon fáradozik, hogy a Hitler-féle harci szöv tvetségbe besorozza az összes véderőszerve-zeteket, hogy így egységes front álljon a háta mögött. A köztársaság védelméről szóló törvényt illetőleg ma már nem lehet kérdéses, hogy Kahr felfogása szerint Bajorországnak nincs szüksége a birodalmi hatóságok támogatói sara. Erre mutata Völldscher Beobachter betiltása is. A főállambiztos állását a bajor gazdák gazdasági segélyakcióval is támogatják és Kahr-kölcsönt szerveznek, avárosokban uralkodó élelmiszeriiség enyhítő* j Söre.. .1 ijV. fi ' Ti ' szerint magát' : a királyság Münchenbi Kahr állami főbiztos újságírói adott beszélgetésbele; kifejtette pc irányelveit. Kijelenttette, hogy silárd és merev államtekintélye az összes hazafias erők egyességével. A marxizmus-’sat való paljesen ki van zárva. A' minduntala erek a szeparatizmusról és arról,ugy, ő összeköttetésben lenne Franciaországgal, elcsépelt valótlanságok. Ha már arról beszélnek, hogy ő ki akarjakiáltani a monarchiát, erre csak azt mond, hatja, hogy ilyen dolgokat nem szoktak kikiáltani. Azok maguktól érlelődnek meg, ha az eszme egészséges. A Völkischer Beobachter harcmodorát, mely az államtekintélyt kikezdi, teljes elszántsággal fogja le-verni. A német harcos szövetség együttműködését szívesen fogadja, külön akciókat azonban nem fog tűrni. Remélhető, hogy az egyetértés létrejön. Elvárjuk, hogy mindenki, aki Bajorországban lakik, csatlakozik a nagy nemzeti eszméhez. Az egész nemzeti erő egyesítésével kell az erős Bajorországot megteremteni. Az állami főmegbízott végül kijelenti, hogy ha ezt a célt eléri, akkor az egész birodalomnak és a többi országoknak is szolgálatot tesznek. A müncheni Korrespondenz Hoffmannt, jelenti. A főbiztosságtól vett értesülés szerint rendeletet bocsátottak ki, hogy, a munkát és az üzemeket biztosítsák. E rendelet eltilt minden sztrájkot és kizárást, úgyszintén a szabotálás minden nemét. A büntetés fogház vagy pénzbírság, különösen súlyos esetekben fegyház. A büntetések határa nincs megállapítva. Emberhalál esetére halálbüntetést is ki lehet mondani,, Hasonló súlyos büntetésekkel sújtanak' minden terrorisztikus' tényt, bántalmazást, sértést, fenyegetést, vagy, gazdasági károsítást, amelyet tisztviselők, alkalmazottak és munkások ellen követnek el hazafias, odailt más politikai meggyőződésük miatt. Berlin ideges (A Világ berlini tudósítójától.) A Vossische Zeitung szerint Kahr nagy pozíciójának sokkal rosszabb hatása van a német politikai helyzetre, mint Hitler szájaskodó harci riadójának.A katonai sajtócenzúra kihirdetése mindenesetre nagy idegességre vall. Úgy látszik, hogy kormánykörökben nagyon súlyosnak látják a helyzetet. A helyzetet még csak súlyosbítja, hogy a holnapi Reichstag-ülést hosszabb időre elnapolták. Mint késő éjszaka jelentiki, a Reichstag holnapi ülését mégis megtartják. Kedden beszél a kancellár Berlinből jelentik . A birodalmi kormány ma délután a birodalmi elnök elnöklésével folytatta tegnapi tanácskozását a birodalmi kancellárnak a birodalmi gyűlés holnapi, '■ülésén teendő nyilatkozatairól. A több drány 1923 október 2.3