Világ, 1923. november (14. évfolyam, 248-271. szám)
1923-11-24 / 266. szám
Madame Cárié és Móra Ferenc A rádium huszonötödik évfordulójának Traumáról Bárány hét előtt megemlékezett a Világ, most perig megemlékezett erről az eseményről Bérard francia közoktatásügyi miniszter is, és a kamara elé terjesztett egy törvényjavaslatot, amely 40.000 frank nemzeti ajándék megszavazásál költ Madame Curié számára, a párizsi távirat nyitva hagy egy egész keskeny Test, amely megadja a jótéteményét annak a halk kétségnek, hátha talán évjáradékról van szó... Hiszen ez sem jelentene túlságosan sokat, mert 40.000 mai francia frank nem lehít 12.300 békefranknál, és az árak a békepártjak fölött mozognak Párizsban is. Valószínű azonban, hogy a párizsi távirat egész világosan bejelentené, ha évjáratokról volna szó. Az igaz, hogy férjének, Pierre Cene-nek utóda gyanánt Madame Curie-nek jutott a Sorbonne megüresedett tanszéke, de a francia főiskolai tanszékek szerényen jövedelmeztek a háború előtt, még szerényebben jövedelmeznek a háború óta, és Madame Curie-nek két lányát kell eltartolnia. Madame Curie állandóan egyszerű, sima fekete selyemruhát hord, és valószínűleg csak két ilyen selyem ruhája van: az egyik hétköznapra, a másik ünneplőnek, azután hétköznapi ruhává lesz az ünnepi ruha, és minden két évben egyszer rendel magának Madame Curie egy ünneplő ruhát fekete selyemből, a régi szabás szerint. De még ilyen öltözködés mellett is nehéz az élet. Franciaország pedig, amelynek költségvetése már 10 milliárdos tételekben mozog, nem eléggé gondoskodott Madame Curie-ről, és nem gondoskodott eléggé Madame Curie — harmadik lányáról sem; a rádiumról... A második gram rádiumot kísérletei számára csak a rádium felfedezésének huszonhármádul esztendejében kapta meg Madame Curie az amerikai nőktől, és most 12.300 békefrankkal ró 1ó Bérard közoktatásügyi miniszter törvényjavaslata egy nagy adósságot. Nincsen olyan szerény és igénytelen foglalkozás, amely mellett Madame Curie-nek ma ne volna nagyobb vagyona 12.300 leckefranknál, ha ezt a foglalkozást olyan szorgalommal űzi, amilyen kitartással és szívóssággal végezte tudományos munkáját. Abdámélufié fölfedezte a rádiumot, és a , " 1 ' ?M: V: . .!,iT viálij-Ir,lgo,Öílt főbírójával lépett a nyivánosság elé egy negyedad előtt, tehát nem csupán egyfelfedezés fűződik nevéhez, hanem a felfedezés alkalmazása olyan széles területen, és annyi vonatkozásban, amint ezt rendszerint csak egy generáció végzi el. A rádium pedig azóta torrad,amásította a természettudomány ágainak egy egész sorát, köztük az orvostudományét is —0’,300 frankért. Ezzel szemben a Világ egyik halk és tiszteltlelöki munkatársa, Móra Ferenc, akiben mi egyformán becsüljük a nyugateurópai, minden irányban tájékozott kultúrembert és Mikszáth elbeszélési művészetének nagy letéteményesét. Móra Ferenc tegnapelőtt a Világban írt egy ■vlklict. Regnáld francia szenátor látogatásáról a szegedi múzeumban, megemlítve csendesen és rezignáltan a múzeum és a Sobogyi-könyvtár nyomorát. Huszonnégy órán belül megjelent Móra Ferencnél egy békésmegyei község Ropott jegyzője, és átadta neki a múzeum számára kis vagyonkájának egy nagy részét, 20.000 koronát. Ez nem nagyon sok, ez 17 francia frank, de ezt a 17 francia frankot egy szegény ország szegény falujának szegény jegyzője adta egy vidéki múzeumnak, nem pedig egy nagy és gazdag ország leghíresebb egy Merni professzorának, egy korszakos felfedezésért. Szeged egyik nagy gyára lesélben jelentette be, hogy a Világban megjelent vezércikk hatása alatt 840 francia frankot folyósított Móra múzeumának és könyvtárának. Egy szegedi cég 420 francia frankot utalt ki erre a célra, egy szegedi kereskedő, aki nemrég 160 francia frankot adott már a múzeumnak, most vásárolt a könyvtár számára 140 francia frankért, könyvet. Ez összevéve 1367 francia frank, huszonnégy óra alatt egy vidéki városban, egy vidéki múzeum számára, és a példát követve Szeged városa is, megtoldotta 3800 francia frankkal a múzeum segélyét. Tehát 6367 frank, francia valutában, mint huszonnégy órának és egy cikknek a műve. Sok ez akkor, ha arra gondol valaki, hogyFranciaország 40.000 frankkal fizeti ki a vánotit huszonöt esztendejét. Egy szegény ország szegény társadalma is megment néha lerongyolt valutájával szép kulturális intézményétől, és gazdag országok, gazdag államok is valószínűtlenül fukarak tudnak lenni akkor, h ha csak a kultúráról, és a tudományról van szó, vagy pedig csak a kultúrának és a tudománynak nagy munkásairól. ember volt, de pártszempontoktól függetlenül tudott cselekedni olyankor, amikor Bécsről volt szó, a városról, amelyben gyökeredzett, amely fantáziáját és kedélyét, figurájának külsőségeit, gyermekkorától kezdve alakította, amikor a Burgot hivatalokká és aukciócsarnokokká korszerűsítette a köztársasági demokrácia. Weisskirchner azok közé tartozott, akik a legsimábban tudtak alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz, és a legőszintébben tudtak kikapcsolni a pártprogramból olyan sarkalatos és érzékeny pontot, mint amilyen például az aktív legitimizmus. Weisskirchner jó keresztény és lojális alattvaló volt, de mindenekelőtt jó polgár, aki az állam érdekeivel ellentétben sohasem engedte szabadjára elfogultságait, és mindig oda csatlakozott, ahol a józanságé volt a döntő szó. Csak így történhetett, hogy most, amikor elvonul a közéleti porondról a magánéletbe, vagy egy bankdirektori szinekúrába, az egész osztrák sajtó, a baloldali is, elismerően, néhol szokatlan meghatottsággal tiszteleg a távozónak. ..Ein alter guter Wiener írják a radikális lapok... Budapest pár hónap múlva alighanem búcsúztatni lesz kénytelen azokat a férfiakat, akik öt éven keresztül irányították sorsát Isten a tudóra, milyen örömmel hegyeznénk a ceruzánkat egy mélabús búcsúztatóra, hogy igazságot szolgáltatva politikai ellenfeleinknek, rámutassunk alkotásaikra, amelyek pártkülönbség nélkül hasznára váltak ennek a városnak. De Budapesten nincsenek Weisskirchnerek és a mai pesti városházám nincsenek régi jó pestiek, akiket egyéni és pártérdekeket háttérbe szorító alkotásokra ihlet a város iránt való szeretet. A pesti városháza ma tele van olyan férfiakkal, akikről egészen bizonyos, hogy ötven évvel ezelőtt a budai községházán körömszakadtig védekeztek volna a két város egyesítésének gondolata ellen. A pesti városházán alig akadnak pestiek, a pesti városháza mai urai még mindig nem tudtak asszimilálódni egy metropolis sajátos karakteréhez, gyors lüktetéséhez, széles arányaihoz, és európai igényeihez. A szentimentálisak a vidéki kaszinó emlékeit hordozzák magukban, a ridegebbek egy nagyközség kupaktanácsának horizontjáig szűkítették le a közgyűlés szép napokat látott termét, és legfeljebb egyéni mohóságukat arányosítják egy megyeszékhely méreteihez. Talán nem ott van a bajok legfőbb kútforrása, hogy Wolff Ivárelyék keresztény nemzetiek, ébredők, fajvédők és miegymások, hanem ott, hogy idegenek, nem pestiek. Öt éven keresztül rideg hatalmi kérdésként kezelték vezető pozícióikat, egy téglával nem járultak hozzá ennek a szépen elindított, befejezetlenül maradt városnak gyarapításához. Politizáltak és tisztogattak, miközben olyan messze távoztak ennek a városnak valódi életétől, hogy nem is tudnánk róluk, ha közüzemi, közlekedési, közellátási és adópolitikájukkal nem nyomorítanák agyon napjaink minden mozzanatát Nincs közük ehhez a városhoz, nem ismerik ezt a várost és nem is akarták megismerni soha. Lakosságának túlnyomó többsége iránt gyűlöletet éreznek és hirdetnek, gátat rakva a pártszempontokon felülálló polgári szolidaritás kialakulása elé, mert nem voltak és sohasem lesznek budapestiek. Milyen kár, hogy pár hónap múlva, mikor Budapest mai urai visszatérnek muszkulánumaikba, nem lehetünk lovagiasak ésnem adhatjuk meg a távozóknak azt a görögtüzet, amely a foltokat is kifényesíti. Irigyeljük a demokrata Bécset, amely melegen, meghatottam néz a keresztényszocialista Weisskirchner után, aki jó osztrák, jó pártember, jó polgár, jó polgármester és főként jó bécsi volt, régi jó bécsi, aki nemcsak uralkodott a városon, de szerette is. Weisskirchmer, a régi jó bécsi Weisskirchner Richard, aki Luegert követte a császári Bécs főpolgármesteri székében, majd a köztársasági nemzeti tanács elnöke volt, visszavonni az aktív politikától. Mikor a tok Lueger végleg lehányta szemét, általánosan, arra számítottak, hogy utóda nemcsak folytatja, de továbbfejleszti harcos keresztény -szocializmusát, amely meglehetős barátságtalán agresszivitással állotta útját a zsidók és a szocialisták várospolitikai érvényesülésének. Kagger híveinek mindjárt kezdetben nagy csalpolást hozott az új lordmajor, mert jó párt ÁMA 300 KOROWA A Vftáff * pet&rri foguk haroid, TlutoB i Hvrfouacr, a növészet és a gocdokt szabadságát- Oiaimasza a gyengéjvft. a? elnyomóitokat, az IlidSzetteket. Vétőt kiért a*, igazaágtalaná^nk, a gj^iHSIetock és a bcssnónak. Védelmezi a munkát, mely h hffcéttení^jí fereg^jében el* sarrad. Hirdeti a trepek, csítányok és felekeze* te! egyetértését. Tanítja az igjén ilüirt&tkisx*egét a nőnixet és a tár^oHaTom nagy érdekei Hiet, az eresebb mérsékletét a politikai és *azássási életben. Hirdeti a ranvertség bs-rxafmát, a brftúra útténeti szabadságát és Tetmraentességét. XIV. K . FÓLIÁM ♦ BUDAPEST, SZOMBAT 1933 NOVEMBER A Világ Magyaromig megújhodásét » demokráciája! e* a fokozott mőveltséglffl várja. részi biaba ajkéra a haranc.Tét, de a hazát szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Hág ereje a tkita meggyőződés megtörhetik, de meg nem hajlíthatják. A Világ tiszteli mások meggyőződését, de hadat üzen az elvek msigé rejtőző kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak ; kardja a szebb, jobbés tisztább magyar élet gondolatának. SKÁJ A birodalmi gyi éslem momir bizalmas a kancellárinire A Stresemann-kormény szenta lemonitásét Berlinből jelentik . A kormánypártok bizalmi indítványárólvaló név szerinti szavazásban 392 képviselő közül igennel szavaztak fel-en, nemmel pedig 330-an; 7 képviselő tartózkodott a s/zavazástól. A hoztumi indítványt ennélfogva elvetették. *» A diAidain’n gyüu , •p.bTe.inük.fer\- artakv/iVte dShrtaroW1, firigy ,« ''dresemimid kormány bukása esetére a birodalmi gyűlés ülésezése mindaddig szüneteljen, amíg újabb kormány nem alakul. ■ . A birodalmi gyűlésen lefolyt szavazás után a birodalmi kormány rövid miniszteri megbeszélést tartott. Stresemarn kancellár ezután a birodalmi elnökhöz metri, hogy benyújtsa az egész, kormány lemondását. A birodalmi elnök elfogadta a birodalmi kormány lemondását és megbízta az ügyek ideiglenes vezetésével. * . Berlinből jelentik: A birodalmi gyűlésen a politikai vita folytatása előtt felolvasták a német nemzeti pártiak, a szociáldemokraták sziitén-külön benyújtott bizalmatlansági indítványát. A birodalmi kancellár a bizalmi kérdésben a parlament világos és félre nem érthető döntését kérte. A kormányt támogató pártok nevében a német néppárt vezére bialmi indítványt nyújt be, amelyet a német néppárt, a centrum és a demokraták írtak alá. Az indítvány így szól: A birodalmi gyűlés bizalmát fejezi ki a birodalmi kormánynál. Ezután, nynl a vita utolsó szónoka, Erkelem demokrata képviselő szólalt föl, aki kijelentette, hogy a demokraták ,továbbra is a nagy koalíció gondolatánál, szentelik erejüket. Azt a kommunista részről tett javaslatot, hogy a németországi kommunista párt betiltását vonják vissza, nem tűzték napirendre. I.előt bajor néppárti képviselő ezeketmondotta:" Nem győződhettünk meg arról, hogy a birodalmi kormány cselekedetei a jövőben meg fognak-e felelni az alkotmány föderrrtis alapon való kiépítéséről vallott felfogásunknak. Ezért nem járulhatunk hozzá egy esetleges bizalmi indítványhoz. Gessler dr. birodalmi hadügyminiszter a következőket fejtette ki: Ismerjük úgy a jobboldali, mint a baloldali harci terveket és eltökéljük magunkat arra, hogy fölvesszük a küzdelmet a legélesebb eszközökkel a német de- mokratikus köztársaságért. Amikor Kahr urat bajor főkormánybiztossá nevezték ki, a veszedelem növekvőben volt. Elhatároztuk, hogy a középnémetországi harctéren sem hátrálunk meg a küzdelem elől, azonban nem hagyhatjuk, hogy a kommunista századok nálbatámadhassanak. Nem tűrhetjük, hogy ebben az időben tartományi kormány élén kommunisták álljanak, akik a weimari alkotmány fölborulását erőszakos eszközökkel akarták elérni. Seeekt tábornoknak a végrehajtó hatalom birtokosává való kinevezése annyit jelent, hogy küzdeni fogunk a német köztársaságért. Elhatároztuk, hogy a németországi viszonyok erőszakos fejborítására irányuló törekvéssel, bármely oldalról jöjjön is, minden eszközzel szembeszállunk Posenfeld dr. (szociáldemokrata) tiltakozott a kommunista Rote Fahne betiltása ellen. Frühsch (kommunista) a kolonai diktatúra ellen való harcban a proletariátust fegyveres fölkelésre hívta föl. A beszéd folyamán a kommunista koimen a kommunista pártot éltette : a jelen volt kommunisták erre háromszoros éljent kiáltottak. Miután Hertiig (fajvédő) tiltakozott a fajvédő szabadságpárt feloszlatása ellen, a birodalmi gyűlés ülését félórára felfüggesztették, hogy azok a képviselők, akik Havenstein birodalmi bankelnök temetésén voltak, részt vehessenek a bizalmi indítványról való szavazásban. A bizalmi indítvány feletti szavazás alkalmával a bajor parasztszövetség tagjai üres lappal szavaztak. A bajor néppárt a bizalmi indítvány ellen szavazott. A bizalmi indítvány feletti szavazás következtében a bizalmatlansági, indítványokra már nem került sor. A birodalmi kancellár és a kormány tagjai a szavazás után eltávoztak az ülésteremből. A szocialistáknak és kommunistáknak a katonai kivételes állapot megszüntetésére vonatkozó indítványát elvetették. Elvetették a kommunistáknak azt az indítványát is, hogy hazaárulás miatt emeljenek vádat a müncheni puccs részesei, főleg Kahr, Lossow, Ludendorff, Leister és Hitler ellen. A demokraták ennél az indítványnál is kijelentették, hogy közülük azok is, akik a javaslat ellen szavaztak, azt kívánják, hogy a hazaárulók ellen a legnagyobb szigorral lépjenek fel, csupán azt akarták elkerülni, hogy politikai parlament beleavatkozzék az igazságszolgáltatásba. A kommunista pártot feloszlató rendelet felfüggesztéséről szóló indítványt elvetették. Az elnök az ülést egynegyed kilenc órakor azzal a kijelentéssel zárta be, hogy a legközelebbi ülést akkor hívja össze, ha a mai szavazásból eredő következtetéseket már levonták. Mst shillinget vernek Bécsijeit Bécsből jelentik. Ma jelent meg a kormánynak az ezüstérmék veréséről és kibocsátásáról szóló javaslata. A javaslat szerint háromféle erőtét vernek. .Az egyiknek a névértéke 5000 korona és elnevezése ,,fél-shhilling‘'', a másodiknak 10.000 korona a névérteke és .oshílliifi" az elnevezése, a harmadik 20.000 korronáhóz szól és a megjelö-If se "kettős-shílíingi'. • ■ ” Az angol választások Lord Birkenhead néhány hónap előtt kissé könnyelműen azt mondotta, hogy Baldwin túlságosan sok kis agyvelőt gyűjtött maga köré kormányába, és ez a maliciózus megjegyzés volt az egyik oka annak, hogy a kis agyvelők a kormány tagjainak sorában szövetkeztek Birkenhead nagy agyvelejének reaktiválása ellen... A kis agyvelők demonstrációjára azzal felelt a londoni konzervatív pártszervezet, hogy nagy vacsorát rendezett Birkenhead tiszteletére, elismerve azt, hogy őt tekinti a párt igazi vezérének. Birkenhead újból okosan és frappánsan beszélt, de beszédének legsúlyosabb mondata az volt, amely szerint reménykedve és aggódva néz a választások eredménye elé. Birkenhead tehát számol azzal a lehetőséggel, hogy a konzervatív párt nem kapja meg a választásokon az abszolút többséget... Birkenhead aligha tartja valószínűnek a munkáspárt nagy előretörését. Baldwin kisajátította magának a védvám jelszavát, mint a munkanélküliség problémájának gyors megoldását, a munkáspárt pedig bizonytalanul ingadozik ideoda a védvám és a szabad kereskedelem politikája között. Jack Jones, aki a szókimondós embere a munkáspárt soraiban, most kijelentette, hogy a munkáspártot alighanem keresztre feszítik majd a két lator, a védvám és a szabadkereskedelem között. Ez a pesszimizmus aligha indokolt, és nem valószínű, hogy a munkáspárt területet veszíthetne, de a területnyereség kilátásai sem nagyok. Frank Hodges, aki most már elismert vezére az angol bányamunkásoknak, és talán az angol munkásosztály fiatalabb generációjának, amerikai tanulmányútjáról visszatérve, csaknem teljes nyíltsággal a védvám mellé átlőtt, míg a munkáspárt vezérkarának egy másik része nem tud szakítani azzal a tétellel, amely szerint a védvám a tőke keresetét hizlalja kövérre, és az élet megdrágításánál fogva súlyos hátrányt jelent a munkásosztálynak. A nézeteknek ezen a kettéoszlásán kívül nem bizonyult szerencsésnek a vagyondézsma felfrissítése sem, mert a n*« ■ százalékos vagyonadó terve ellen nan iendoben tiltakozott élesen, hanem e nagy nyugtalanságot kellett a munk. soraiban is, ahol igen sokan úgy látja a vagyonadó egyetlen közvetetten k miyt'-i- et^invoka'oflköli .,•••_ növekedése volna. Éppen ezért Madeini szükségesnek látta, hogy megtegyen lépést visszafelé a vagyonadó kérdését kijelentette: „A vagyonadót nem fo vetni addig, amíg a legsúlyosabb szakértőket nem hallgatjuk meg a kivetést más módszerekről...“ Macdonald pedigan van azzal, hogy a súlyos szavak mit fognak mondani. A veszély nem erről az oldalról a munkáspártot, hanem a liberális pártszövetség részéről. Már a két liberális párt szövetsége is nagyon megjavította a liberálisok választási kilátásait, és valószínűvé tette azt, hogy a liberális párt legalább százötven mandátummal fog visszatérni az alsóházba. De azóta még inkább megjavultak a liberális párt kilátásai. Asquith, aki éveken át fáradt és bágyadt volt, most újból olyan friss és kombatdáns, mint a paisleyi pótválasztás idején volt, és azt nem lehet tagadni, hogy Lloyd George presztízsét rendkívüli módon emelte amerikai útjának sikere. Lloyd George kijelentései szerint pihenni ment Amerikába, de azért nem egészen négy hét alatt nem kevesebb, mint huszonkét városban beszélt. Mindenütt a legnagyobb színházban, vagy a legnagyobb hangversenyteremben, és a termek soha nem voltak elég nagyok, mert Lloyd George érkezését összehasonlíthatatlanul nagyobb érdeklődés előzte meg az amerikai közvélemény részéről, mint Cleanenceau, vagy Foch tábornagy amerikai propagandsa-útján Jos ha Clemenceau beszédei éles visszautasítást váltottak ki még az amerikai szenátusban, is, Lloyd George-nak mindenütt sikere volt. Lloyd George-ot meghívta egy előadás tartására az American Légion is, a háborús emlékeknek is a francia barátságnak őrzője. Lloyd George az American Légion előtt tartott beszédében latba vetette szónoki művészetének minden eszközét és végül eljutott odáig, hogy a hallgatóság harsány tapssal fogadta azokat a kijelentéseit, amelyek Franciaország makacsságát Európa végzetének mondották. A huszonkét városban tartott beszédeket az összes nagy amerikai lapok bőven közölték, a beszédek érdekelték az amerikai közvéleményt, és Angliában ma sokan azt hiszik, hogy Lloyd George volna az egyetlen alkalmas politikus az angol—amerikai közeledés kiépítésére. Márpedig az angol—amerikai közeledés ma az angol közvélemény többségének az álma. Azonfelül a liberális párt esélyeit javítja az is, hogy a védvám programja nem váltott ki olyan általános örömet még az ipari körökben sem, mint ahogy Baldwin várja és remélte, így például az angol ipar nagy és erős szövetségének elnöke, Sir Alton Smith lemondott állásáról azért, mert hibásnak és károsnak tartja Balduin politikáját. A Federationt of British Industries elnöke maga nem nagyiparos, csak szakember gyanánt jutott az elnöki székbe, és most átengedte helyét az angol Daimler-társaság elnökének, Sir Edward Manvine-nak. De azért Baldwin nem számíthat a nagyipar egységes támogatására sem. Sír Alton Smith lemondása volt a kisebb kellemcítens.ée a véd vámos piacra.