Világ, 1924. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-19 / 41. szám

, 1924 február 19. cenben tartózkodott, Debrecen városa éppen engem küldött be a parlamentbe, engem, aki amikor esküt tettem a köztársaságra — melyre az esküt Csernochtól kezdve József főhercegen át mindenki letette —, azt az esküt komolyan tettem. Az a döntés, mellyel Debrecen engem bízott meg a III. kerület képviseletével, felmentő ítélet az én és barátaim meggyőződése mellett, áma ezt a döntést például felajánlom az európai közvéleménynek és nyugodt szívvel kínálom fel a magyar nép titkos, becsületes népsza­vazását arra nézve, hogy ennek a népnek sem teste, sem lelke a Habsburgokat vissza nem kívánja. Huszonhat apáca ... A ma délután öt órakor induló gyors­vonattal indult vissza Nagy Vince, most már mint Debrecen III. választókerületének megválasztott képviselője, a fővárosba. A pályaudvaron hatalmas tömeg gyűlt egybe Nagy Vince búcsúztatására és ott volt az egész választási vezérkar is. Nagy Vincénét gyönyörű virágcsokorral lepték meg a vá­lasztók, akik teljesen megtöltötték a pálya­udvar hatalmas perronját. Schandl Károly államtitkár Nánássy Andor képviselő és nagy suite kíséretében ugyanazzal a vonat­tal utazott vissza Budapestre és az ő bú­csúztatásukra megjelent Debrecen egész hi­vatalos világa. Ott volt Hadházy Zsigmond főispán, Magosi György polgármester, to­vábbá a rendőrség kapitánya és még szá­mosan. Ezeknek azután végig kellett néz­niük és hallgatniuk azt a valóban t­i.vrb­ez­­szóló búcsút, amivel Debrecen vált el új képviselőjétől. A vonaton Nagy Vince elmondotta, hogy őt az egész hathetes választási hadjárat alatt az kapta meg a legjobban, hogy Debre­cen 26 apácája mind őrá szavazott le. Saj­nos, ezt egészen pontosan meg lehetett álla­pítani, mert szépen alá is írták szavazólap­jukat. Az egyiküket, Anasthasia nővért, amikor megkérdezték, hogy miért szavazott Nagy Vincére, így felelt: — Mert üldözik és azt hiszem, azért üldö­zik, mert az övé az igazság! Nagy Vince ünneplése a nyugati pálya­udvaron A nagyváradi gyors, amellyel Nagy Vin­­céék jöttek, 15 perc késéssel érkezett a nyugati pályaudvarra, amelynek födött csarnokában mintegy ötszáz­­ főnyi tömeg gyűlt össze Debrecen új Kossuth-párti kép­viselőjének fogadására. Ott volt Kupert Rezső, Vass János, Fényes László, Kobek Kornél és még számosan a Kossuth-párt tagjai közül. A vagonból kilépő Nagy Vin­cét az egybegyűlt hatalmas tömeg­riadó éljennel fogadta, majd Latinak Jenőné csokrot adott át Nagy Vincének. Slupert Rezső üdvözölte ezután igen melegen a Kossuth-párt egyik frontról a másik frontra érkező új katonáját, amire Nagy Vince mondott néhány meghatott szóval köszöne­tet. Nagy Vincét a lelkesült hallgatók be­széde után vállaikra emelték és állandó éljenzés közepette így vitték ki a pálya­udvar csarnokából. Lövik Károly. —­­ ..* etKfi11 U­Mrra ■ —_______ Az ügyészség kilenc rennbesi gyil­kossággal vádolja Marosit és Kadét (A Világ tudósítójától.) Az ügyészség tegnap készült el a bombamerénylők ügyében kidolgo­zott indítványával, amelyben a vizsgálóbírónak a hat terhelt közül ötnek előzetes letartóztatását javasolja. Marosi Károly és Kiadó József előze­tes letartóztatását kilenc rendbeli gyilkosság bűntette címén kéri. Sterczen József portás le­tartóztatását pedig bűnsegédi bűnrészesség cí­mén indítványozza. Az ügyészség elrendelte Bá­tori Miklós Mdv. felügyelő szabadlábra helyezé­­sét, azzal az indokolással, hogy nincs megfelelő bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a vérbíróság elnöke a bombamerényletek előkészítésében részt vett volna. Az ügyészség indítványa foglal­kozik a nemzetvédelmi osztállyal, amelynek köz­pontja az Ébredők sörház uccai székházában van s amelynek IX. kerületi alosztályában el­nökként Huszár János, alelnökként pedig Sá­tori Miklós szerepelt. Bátori vallomásában el­mondotta, hogy Márffyt a központból vezényel­ték az alosztályba, ahol nyomban felfordulást okozott. Márffy helyettese Marosi Károly volt, aki mindenben segédkezett Márffynak­. A nem­zetvédelmi szervezet főosztályának vezetői Héj­­jas Iván és Pránaii Pál voltak. Márffy akkor ment át a IX. kerületi alosztályba, amikor Ador­ján Géza utasítást adott ki, amelyben felszólí­totta a bajtársakat, hogy a tett propagandáját folytassák. Az ügyészségi indítvány ezután részletesen foglalkozik a bombamerénylet körülményeivel. Kiadó­nak és Marosinak a nyomozás adataival teljesen megegyező, Chriastynak pedig részleges s a többi gyanúsítottaknak terhelő beismerésé­ből megállapítható, hogy Márffy kezdeménye­zésére Chriasty, Márffy, Marosi és az akkor még kiskorú Radát, valamint az időközben el­halt Kasnyik János elhatározták, hogy az Erzsé­betvárosi Körben óraműves pokolgénet helyez­nek el, amellyel több ellenzéki képviselőt meg­gyilkolnak. A pokolgépet Márffy lakásán állítot­ták össze, április másodikén helyezték el a Kör nagytermében egy fűtőtest mögé és a tempíro­­zott pokolgép április harmincadikén este fél ki­lenc órakor felrobbant. Tekintettel arra, hogy Radó a merénylet idején még kiskorú volt, alig tizenhat éves, az 5 esetében esni, vétség forog fenn, amely tíz évig terjedhető fogházbüntetés­sel büntethető, minthogy azonban a bűncselek­­ményt nagykorúakkal együtt követte el, ügye VILÁG nem a fiatalkorúak bíróságához tartozik. Kas­nyik időközben meghalt és titokzatos halála arra enged következtetni, hogy lelkiism­eretfur­­dalásai miatt öngyilkosságot követett el, de le­hetséges az is, hogy gyilkosságnak esett áldoza­tul, mert tettestársai nem bíztak állhatatosságá­ban és attól féltek, hogy a bűntényt elárulja. Péter és Salló ipariskolai tanulók ügye a fiatal­korúak bíróságához tartozik. Az ügyészség indítványának megfelelően Bá­tori Miklóst ma délután visszakísérték a főkapi­­tányságra, ahol egy cellában helyezték el. A rendőrség holnap fog dönteni, hoggy Bátorít in­ternálni fogják-e, rendőri felügyelet alá helye­­zik-e, vagy pedig szabadlábra bocsátják. A tuberkulózis lefegyverezése (A Világ tudósítójától.) Erzsébetfalva, ma már Pesterzsébet, Budapest határán , a lezül­lött, elrongyolt anya magára hagyott, borzas kisgyermeke ... Sok ember számára föl kell még fedezni ezt az elhanyagolt proletárvárost, amelyben egymást érik a kocsmák és csapszé­kek, ahol barnás, zavaros lé az ivóvíz, ahol még rendes csatornázás sincsen, ahol tövig ki­irtották a határt övező erdőt és ahová ezért, meg sok más egyéb miatt, befészkelődött a leg­alattomosabb, legkegyetlenebb kór: a Morbus Hungaricus, a tuberkulózis. Minden negyedik embert halálba sorvaszt Pesterzsébeten a betegségek e leghatalmasabb kényura, amely a sötétségben veti el halál­­m­agvát és a sötétségben aratja a halál jegyé­ben fogant emberek ezreit. A Morbus Hungari­­cus, a magyar betegség, egyedül négyszer­­annyi áldozatot szed ebben az országban, mint a többi kór együttvéve. És Pesterzsébet a fő­hadiszállása a gyilkos betegség e legádázabb hadseregének. Ezzel a rettenete, sötét és alat­tomos ellenséggel csak a testi és szellemi jólét, tisztaság, derű és harmónia veheti föl a küz­­­­delmet sikeresen, —­ ezt jól tudta eddig min­denki. Csak éppen segíteni nem tudtunk, mert hiányzik a pénz, amikor a halállal eljegyzett százezrek megmentéséről van szó... Pesterzsébeten azért mégis akadt néhány ne­mes emberbarát, akik vállalkoztak a tuber­kulózis ellen való ké­é­mre. Pesterzsébetre i­s eljutott a hír Frien­di berlini tanár fölfe­dezéséről, aki tizenkét esztendeje gyógyítja a tuberkulotikus betegek százezreit a teknősbéka legyengített, élő tbc-bacillus kultúráiból ké­szült oltóanyagával. Harmadfél évvel ezelőtt Erzsébetfalván a tu­berkulózis elleni bizottság alakult. Társadalmi adakozásból az ottani lakosok részére ingyenes rendelőt alapítottak, amelyen Szalai Jenő dr. orvos Friedmann-féle tuberkulózis elleni szer­rel kezelt. Szalai dr., aki összesen négyezer be­teget oltott be ezzel a szerrel — köztük 2100 embert az ingyenes rendelőn­­, vasárnap dél­után számolt be a pesterzsébeti városházán kétévi tapasztalatairól. Chikán Béla dr. polgár­mester rövid és mélyreható megnyíló­ beszédé­ben vázolta, hogy milyen körülmények között indult a város a tuberkulózis elleni küzde­lembe. Elmondotta, hogy a megjelent népes gyülekezetben jelen van a negyvenkét tagú tbc-elleni bizottság és az ország közegészség­­ügyi intézményeinek számos képviselője. Ez­után Szalai Jenő dr. kezdte meg előadását. Legtöbbször egyetlen oltás is elég­ Elmondotta, hogy a legtöbb esetben fölös­legesnek mutatkozik a Friedmann-oltás meg­ismétlése, s akkor is csak hónapok múltán. Tapasztalatai szerint a csont-, szín­es-, here-, mirigy- és hashártya-tuberkulózis eseteiben, szóval a sebészi tuberkulózisnál és a skrofulo­­tikus szembajoknál még előrehaladottabb ese­tekben is, tüdőtuberkulózisnál pedig a kezdeti szakban Friedmann-szerrel sokkal biztosabban lehet a tuberkulózist gyógyítani, mint minden egyéb kezelési móddal. Nagy beteg­ anyagából tizenöt gyógyult beteget mutatott be, így be­mutatott két csonttuberkulozikus beteget. , Amputálni akarták és egyetlen oltással gyógyult Ezek közül az egyiknek a lába, bal sipolyon­­ át folyt, féllábát már amputálni akarták, a­­ másiknak jobb karját ajánlották amputációra­­ az egyik budapesti kórházban. Az első beteg­­ hét hó alatt, a második négy hó alatt teljesen meggyógyult, egyetlen egy Friedmann-oltással,­­ minden egyéb kezelés nélkül. Előszólított ez­után két izületi tuberkulotikus beteget. Egyikük — kezdeti stádiumban volt — három hó alatt, a másik, igen előrehaladott térdizületi tuber­kulotikus félév alatt gyógyult, minden gipsz­kötés és gép alkalmazása nélkül, tökéletesen hajlékony ízülettel. Sorra került egy gyermek­­kórházban konstatált friss, egy hónapos has­­hártyatuberkulózis is, amely hat hét alatt egyetlen Friedmann-oltástól teljesen meggyó­gyult. Bemutattak továbbá teljesen gyógyult négy skrofub­likus szaruhártya-gyulladásos szembeteget, akik közül az egyiket hét évig kezelték eredménytelenül szemészeti rendelő­kön. Egy oltástól 1—3 hónap alatt teljesen kiláboltak a betegségből. Ezután tüdőtuberkulolikus betegek bemuta­tása került sorra. Két kis gyermeket ültettek az asztalra. Öklömnyi, aranyos kis gyerkőcök. Az egyik harmadfél éves kis legény, a másik másfél éves, okosszemű baba. Megható, ahogy riadtan néznek a sok emberre. Aztán a kisfiú játszani kezd a feketeszemű babával. Nem ve­szik tudomásul, hogy ők most fontos személyi­ségek. Nagy nyomorban élő, gyógyult betegek Elmondja róluk Szalai dr., hogy­ mindkét gyermeket rémes állapotban vitték oltásra. Mindkettő valóságos váz volt, csupa csont és bőr. A kisfiú tuberkulózisa igen súlyos volt­ Az oltás után négy kóra mindkettő teljesen fölépült, a kisleányka súlya megduplázódott, a kisfiú is teljesen egészséges, és ugyancsak bízott. Pedig tejre-vajra nem lelik nekik. A táplálkozásuk igen silány. Más iüdőtu­berkatoliku­sok bemutatása követ­kezett ezután. Szülei dr. Röntgen-lelettel, vagy valamely szaktekintély diagnózisának megem­lítésével igazolta az előrehaladott betegséget. Noha középsúlyos és igen súlyos tüdőbajból gyógyult eseteket is mutatott be, mégis kifeje­zetten hangoztatta, hogy tüdőtuberkulózis ese­teiben csak kezdő stádiumnál alkalmazható a Friedm­ann-szer nagy biztonsággal. Jellemző az oltások kiváló hatására, hogy a legtöbb beteg gyógyulásával egyidőben gyors gyarapo­dásnak, hízásnak indul, s ez oly esetekben is bekövetkezett, amikor — igen sok betegnél — öröklött diszpozícióról kellett beszámolni. Számos tuberkulotikus családjában többen is elhaltak tbc.-ben. De az ilyen családból szár­mazónak is teljesen meggyógyultak Fried­­mann-oltásra. Szalai dr. végeredményben öt pontban álla­pította meg tapasztalatai alapján a Friedmann­­szerről kialakult véleményét. Kitűnt ebből, hogy sebészeti tuberkulózisnál csaknem telje­sen bizonyos a gyógyulás, még olyankor is, amikor minden egyéb addigi eljárás hiába­valónak bizonyult. A tüdőtuberkulózis első­fokú és legfeljebb még su­btebrilis eseteiben két-három százalék kivételével klinikai gyó­gyulást eredményez. Súlyosabb eseteknél a Friedmann-szer gyógyító hatása a betegség előrehaladottságával egyenes arányban bizony­talanná válik, míg gümös agyhártyalobnál és miliaris tuberkulózis eseteiben hatástalannak mondható. Ámde még ilyenkor is teljesen ár­talmatlan. Úgy kell tekintenünk e Fric.irAcr­n­­szert, — mondotta Szalai dr. - mint a Pisteur­­oltásokat. Ott is a lappangási időszakban tör­ténik a bajnak oltás útján való megelőzése. Előzzünk meg mi is minden tuberkulózist az­zal, hogy gyanús tüdőcsúcshurutos esetekben oltsuk be a beteget Friedmann szerével. És ilyen módon még a tüdőtuberkulózist is ki­pusztíthatjuk, majdnem olyan mértékben, mint a himlőt. Végül a Friedmann-e­pírás körül kialakult nagy vitákról számolt be Szalai dr., számos hírneves külföldi professzor cikkét és véleményét olvasta fel, amelyekben egyönte­tűen megnyilvánul az eljárás iránti teljes biza­lom és elismerés. — Ilyen körülmények között — fejezte be előadását Szalai dr. — még a mai nehéz pénz­ügyi viszonyok mellett is igen csekély anyagi áldozattal meglepő eredményeket lehet elérni a tuberkulózis elleni küzdelem terén. Ezután Gárdi dr., az újpesti Röntgen-intézet vezetője számolt be a Friedmann-oltással kap­csolatos tapasztalatairól. Ő is elhozta gyógyult betegeinek egy részét és frappáns gyógyulási eseteket mutatott be. A legérdekesebb ezek közül egy hivatal­­noknő esete, akit, mint teljesen felgyógyultat, mutattak be. Egyik testvére időközben ugyan­csak tuberkulózisban elhalt. Gárdi dr. a hiva­­talnoknőnek szanatóriumi ápolást ajánlott, egyúttal pedig beoltotta őt Friedmann-szerrel. De még mielőtt megérkezett volna a szanató­rium értesítése, hogy a beteget fölveszik, s a hivatalno­knő állapota erőteljes javulásnak in­dult. A szanatórium pedig már föl sem vette, kijelentvén róla, hogy immár nincs szüksége ápolásra. Vissza is küldték. Egymásután szólítja elő Gárdi dr. a felgyó­gyult betegeket. Elég volt azoknak egyetlen el­­étés, azután hazamehettek a betegek, tovább­űzték foglalkozásukat, — egyik-másik munkás­beteg nyolc—tíz órai nehéz gyári munkát —, és rövidesen felgyógyultak. Jó kezelés mellett kilencven százalék a tel­jes gyógyulás. Ezeket a kiváló eredményeket más jelenlevő specialista szakorvosok is meg­erősítették. A beszámoló ülés ezzel véget ért. K. L Felemelték a posta, távíró és telefon árát A kereskedelemügyi miniszter rendeletet adott ki, amellyel módosítja a posta-, távíró- és táv­beszélő-díjszabást. A rendelet február 21-én lép életbe, a távbeszélő-előfizetési díjszabás azonban csak március 1 -15., a hírlapdíjszabás pedig csak április 1-től kezdve érvényes. Az új díjszabás szerint a levél bérmentesítési díja: belföldre a helyi forgalomban 20 gramma 600 korona, a távolsági forgalomban 1000 korona, minden to­vábbi 20 grammért 500 korona, Ausztriába, Csehszlovákiába, Lengyelországba, Németor­szágba, Olaszországba és gyarmataiba, valamint Romániába 20 gramig 1800 korona, egyéb kül­földre 2500 korona. A levelezőlap bérmentesí­tési díja a helyi forgalomban 400, a belföldi tá­volsági forgalomban 600, külföldre 1100, illetve 1500 korona. Az expressz-díj a belföldi forga­lomban 5500, a külföldi forgalomban 5000 ko­rona. Az ajánlás díja belföldre a helyi forgalom­ban 600, a belföldi távolsági forgalomban 1000, külföldre 2500 korona. Az új távíródíjszabás szerint a belföldi forgalomban egy szó díja 300, sürgős táviratnál 000 korona. Ausztriába, Cseh­szlovákiába, Jugoszláviába és Romániába szóló táviratok szódíja 800 korona. Németországba és­­ Lengyelországba egy szó díja 1000 korona. Az Európán kívüli forgalomban a szorzószám 1000. A felbeszélő-díjszabásra vonatkozó rendelkezé­sek szerint a budapesti hálózat előfizetői két cí­men fizetnek díjat: fizetnek alapdíjat, amely magában foglalja a berendezés törlesztési és fentartási részletét s fizetnek rr­­ a haszná­latért úgynevezett beszélget­é­s pedig a használat mértékével m­iv­en egyes kimenő hívásért külön­ kitt ígetéseket a központban felszerelt s­­­­ékek auto­matikusan számlálják: a bán a pilla­natban működik, amik­ előfizető le­emeli hallgatóját. A bű­nbeszélőhálózat­ban főállomás vagy főve- után az alapdíj havonta 54.000 korona, mellékállomás­ után 23.000 korona. A beszélgetési díj hívásonként Budapesten és Újpesten 1000 korona. A meg­számlált beszélgetésekből 10 százalék levonásba jön. Naptári évenként legalább 600 beszélgetés fizetendő. Vidéken a rendes főállomás díja havi 45.000 korona. Az interurbán-beszélgetések díja Budapest körül 15 kilométerig 2500 korona, 25 kilométer távolságra 6000 korona, 100 kilométer távolságra 8000, 200 kilométer távolságra 10.000 korona, ezen felüli távolságra 1 .000 korona. Den­b­y tengerészeti államtitkár lemondása A Világ tudósítója jelenti New­ Yorkból: A petróleumbotrányban súlyosan kompro­mittált Denby tengerészeti államtitkár ma átnyújtotta Coolidge e­löknek lemondási kérvényét. Coolidge elfogadta a lemondást, és így vége szakadt annak a súlyos konflik­tusnak, amely az amerikai szenátus és az elnök között támadt. A szenátus tudvalevő­leg már a múlt héten elfogadott egy indít­ványt, amely lemondásra szólítja fel Denby államtitkárt. Coolidge azonban nem akarta végrehajtani a határozatot, hanem arra hi­vatkozott, hogy az alkotmány értelmében a köztársasági elnök kizárólagos joga a kor­mány tagjainak kinevezése vagy elbocsáj­­tása, tehát a szenátus túllépte hatáskörét, amikor egy államtitkár elbocsájtására szó­lította fel az elnököt. Azóta újabb súlyos vádak merültek föl Fa­­ és Denby ellen, többek közt az, hogy az állami szénbányákat is ugyanolyan mó­don adták bérbe, mint az állami petró­vum­­mezőket. Coolidge­ alighnem belátta azt, hogy a további ragaszkodás Denby államtit­kárhoz megpecsételhetné saját sorsát is, és így következett be ma Denby­­ önkéntes lemondása, amellyel más formában mégis ér­vényesült a washingtoni szenátus követelése. Nincsics az olasz szerződésről Belgrádból jelentik . A szkupstina mai ülé­sének napirendjén szerepelt a fiumei szerző­dés ratifikációja. Legelőször Grisogono dalmát demokrata terjesztette elő a fiumei bizottság­ban hely­tfoglaló kisebbség véleményét. Azután Nincsics külügyminiszter emelkedett szólásra, aki egy órán át tartó beszédben indokolta meg­avaslatát. Mindenekelőtt azokkal az ellenve­­tésekkel foglalkozott, amelyeket az ellenzék hangsúlyozott a bizottságban. A békeköté­sei­ — úgymond — és a nemzetek szö­vetsége mellett most sincs béke Európában és ezért egyes államok megkísérelték egymás között védelmi szerződéseket kötni. Ilyen pél­dául a kis-er­tente-szerződés, a francia—cseh­szlovák-szerződés. Hasonló természetű a római paktum is. Az S. H. S. királyságot számos el­lenség veszi körül, de ezek Itália támogatása nélkül nem sokat jelenthetnek. Sokáig dolgo­zott az S. H. S. kormány azon, hogy Fiume önállóságát fen­tarthassák, de a sok kísérlet nem járt eredménnyel és Fiume az olaszok kezén maradt. Egyébiránt a fiumei paktum nélkül gondolni sem lehetett a barátsági szer­ződésre, amelyre pedig mindkét államnak egy­formán szüksége van. Ha mi — folytatta — akár a svájci elnököt, akár a nemzetek szövet­ségét kértük volna fel döntőbíróul, akkor sem értünk volna el sokat. Talán elérhettünk volna ezen az úton morális eredményt, de ez semmit sem jelentett volna, mert Fiume amúgy is olasz kézen volt, legfeljebb azt, hogy álla­munk és Itália között a viszonyt még élesebbé tettük volna. A kormány felelős a nemzet előtt , tehát megkötötte a baráti szerződést, amely az állam ellen minden veszélyes akciót kizár. Ez a szerződés biztosítja nekünk a békeszerződések végrehajtását Ausztriával, Ma­gyarországgal és Bulgáriával szemben. Mint­hogy Fiume sohasem tartozott hozzánk, nem is veszíthettünk földet. Ám a baráti szerző­dés és a paktum útján nyertünk terü­leteket és fontos kulturális előnyök ju­tottak birtokunkba. Ami Fiumét illeti, azt lehet mondani, hogy a lemondással csak egy nagy illúzióról tettünk le. Az olasz­SHS­­­szerződés jelentősége túlhalad a jelenen és a jövőben nyugszik. Nem lehet mondani, hogy ennek megkötése a gyengeségnek volna jele, mert gyengékkel nem kötnek szerződéseket. Nincsics ezután a horvát ellenzékkel és Ra­­dicscsal polemizált. Radicsnak nem az fájt hogy Fiumétól visszavonultunk, hanem az, hogy politikai terveit zavarja a megegyezés. A külügyminiszter után az ellenzéki pártok szónokai szólaltak fel. A vita a késő esti órá­kig elhúzódott. Szavazásra csak holnap kerül a sor. Kedd A „Világ" a demokratikus eszmékért higgadt öntsudatossággal, de megingat­hatatlan bátorsággal és tisztességgel harcol.

Next