Világ, 1924. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-29 / 74. szám

A csongrádi ünnep Piroska János nyugalmazott főhadnagy testvérével, Györggyel ma Csongrádra ér­kezett, ahol a vasúti állomáson mintegy kétszáz főnyi csoport lelkes éljenzéssel fo­gadta őket és a csoport egyik ifjú szónoka körülbelül a következő szavakkal üdvözölte a hazatérőket: — Üdvözlünk benneteket szülőföldete­ken, folytassátok tovább munkátokat, mint eddig, a keresztény Magyarország fölépíté­séért. A Piroska-fivérek, akiket ezzel az ünnep­léssel fogadtak, Szegedről tértek vissza szülőföldjükre, Szegedről, ahol a Csillag­­börtönben elhelyezett ügyészségi fogházban vizsgálati fogságukat töltötték. A Piroska­­fivérek egy karácsonyesti cselekmény miatt voltak majdnem három hónapig Szegeden, mígnem földbirtokóvadék ellenében sza­badlábra helyezték őket. Nem óhajtjuk a bíróság joggyakorlásának módját a szabad­­lábra helyezések kérdésében sem bírálni, sem kritizálni, csak éppen megállapítjuk, hogy akinek néhány száz hold földje van, az szabadlábra kerülhet a vizsgálati fogság tartama alatt is olyan bűncselekményért, amelyért bizony szegény embernek vizsgá­lati fogságban kell maradnia és talán egy olyan elvi gyakorlattal, amely nem fogad el földbirtokóvadékot, gazdag embernek is vizsgálati fogságban kell maradnia, sőt ta­lán egy olyan elvi gyakorlattal, amely tor­­t­onabb szigorral nézi a karácsonyi aktus módszerét és jelentőségét, szegénynek is, gazdagnak is vizsgálati fogságban kell ma­radnia. A Piroska-fivéreket arra szólította fel a csongrádi szónok, hogy folytassák tovább is munkájukat, úgy, mint eddig, a keresz­tény Magyarország fölépítésére. Hogy a két Piroska-fivérnek munkássága milyen irányú volt a magyar középosztály, a magy­ar szel­lemi élet és a magyar kultúra területén egészen karácsony másnapjának estéjéig, mezt nem tudjuk, de nyilván a pályaudvari szónok sem ezekre az érdemekre és ezek­nek a cselekedeteknek jelentőségére gon­dolt, hanem a karácsonyi aktusra, amelyet folytatni kell. .Ez a karácsonyi aktus pe­dig az a bizonyos bomba volt, amely be­röpült a csongrádi bálterembe és amely há­rom embert ölt meg ottan és sok-sok embert sebesített meg, eltépvén testüket és fölmar­cangolván életüket. Bethlen István gróf miniszterelnök ma azt mondotta, hogy súlyos megpróbáltatá­sok várnak az országra, ha a szanálási ja­vaslatok nagypéntekig nem emelkednek törvényerőre. A miniszterelnök nyilván azt hiszi, hogy ha a különböző pénzügyi és gazdasági javaslatokat a nemzetgyűlés meg­szavazza, a nemzet úgy érzi, hogy a súlyos megpróbáltatásoknak korszaka és lehető­sége megszűnik. Mi valahogy mégis úgy lát­juk, hogy ennek az országnak nemcsak gazdasági sebei vannak, de lelki sebei is, súlyos és válságos lelki sebei, amelyeket szintén meg kellene gyógyítani, amelyeket szintén szanálni kellene és szintén ki kel­lene vágni, mint ahogy ki kell vágni és ki kell küszöbölni a költségvetés deficitjét. Van itt egy nagy lelki betegség, van itt egy nagy érzésbeli deficit, amelyet szintén meg kellene szüntetni és szintén le kellene fo­kozni, hogy ne izgassa, ne háborítsa és ne pusztítsa állandóan és nyughatatlanul az ország közvéleményét. A Piroska-fivéreket arra hívták föl Csong­­rádon, hogy folytassák úgy, mint eddig, munkájukat a keresztény Magyarország föl­építésére. A miniszterelnök is építő munkát ígért és építő munkát kértek Csongrádon a Piroska-fivérektől is. Minden kérdésnek az a lényege: ugyanazt az építő­munkát érti-e a kormányzat és a miniszterelnök az építő­munka fogalma alatt, amit Csongrádon ér­tettek azok, akik ott ünnepeltek és akik ott lelkesültek. Madách Az ember tragédiájá­ban bámu­latos erővel és tökéletes plaszticitással állít be egy hatalmas drámai ellentétet. Abban a képben, amely a francia forradalom kor­szakát rajzolja meg a nagy művész ragyogó elevenítő erejével, Danton, mint Ádám, nem tud választani a vérre szomjas és fölgerjedt pórnő és az ártatlan, becsületes márkinő két arca és két különböző lelkülete között. Azt szeretnék tudni, hogy így tétován, elha­tározás nélkül és lelkiismeretével való szám­vetés nélkül áll-e válaszúton a kormányzat a magyar közélet és a magyar társadalmi élet két arca között. Nyílt és őszinte kérdés ez, amelyre nyíltan és őszintén kellene vá­laszolnia a kormánynak, mert vagy hajto­gatás és uszítás, gyilkosság földícsérése és a bombavetés apoteózisa a csongrádi ünnep­lés, vagy politika ... Ha uszítás, ha fölbúj­­­tás, akkor a kormánynak meg kell aka­dályoznia a lelkek megmérgezését és meg kell hiúsítania az újabb bűncselekmények lehetőségét, ha pedig nem az, akkor valóban el kell ismernünk, hogy az új Magyarország fölépítésének módja a Piroska-fivérek gya­korlati programja, nem pedig az, amely most a nemzetgyűlés előtt van és amelyet népszövetségi szakértők meghallgatásával csináltak meg. Végre is vannak kérdések, amelyeket egyszer el kell intézni, el kell intézni nyíltan, őszinte szavakkal, el kell intézni határozottan, mert meg kell nyugod­niuk a lelkeknek és tudomásul kell venniük: mi a helyzet és mik az ország kormányzásá­nak céljai és módszerei. A csongrádi ünne­pet nem lehet jelentéktelen ténynek tekin­teni, amint nem volt jelentéktelen a kará­csonyesti bombamerénylet sem: kijegecese­­dései ezek annak a módszernek, amely a választásokon­­Ily Lászlóékkal paktált és amely az ébredők választási főhaditanyájául jelölte ki a miniszterelnökség egyik szobá­ját. Vagy a Piroska-fivérek politikájának lehet érvényesülni, vagy pedig az igazi sza­nálásnak, de választani kell a kettő között, őszintén és a lelkiismeret szavára hallgatva, választani kell. Még egy tény van, még egy igazság, ame­lyet halkan és csendesen, de mégis csak el kell mondani : ha gyilkosok szabadon jár­hatnak, akkor szaporodhatnak a gyilkossá­gok. . ^ . . ír. .. a \­ÁRA 1300 ^..........—...........jmst A Világ a polgári jogok harcosa. Tja*fe­l a ti­­domány, a művészet és a gondolat szabadságát. Oltalmazza a gyengéket, az elnyomottakat, az üldözötteket. Vétót kiált az igazságtalanságnak, ■k gyűlöletnek és a bosszúnak. Védelmezi a mankót, mely a békétlenség levegőjében el­­torvad. Hirdeti a népek, osztályok és felekeze­tek egyetértését. Tanítja az egyén áldozatkész­ségét a nemzet és a társadalom nagy érdekei iránt, az erősebb mérsékletét a politikai és gaz­dasági életben. Hirdeti a műveltség hatalmát, a kultúra útjának szabadságát és vámmentességét. XV. ÉVFOLYAM * BUDAPEST. SZOMBAT 1934 MÁRCIUS 39 ♦ '5’4-IM SZÁM A VBAÍ Makarorvíli menújhodását a demi­­­kráciától és a fokozott műveltségtől várja. Nem veszi hiába ajkára a haza nevét, de a hazai szolgálja minden betűje, gondolata, érzése. A Világ ereje a tiszta meggyőződés: mestűrhetik, de meg nem hajlíthatják. A v­ilág tiszteli má­zok nyersgyírződését, de hadai ezen az e­vek mögé rejtőző kalandorságnak és üzletnek. A Világ eszméket, ideálokat, reformtörekvéseket szolgál, nem pártokat. Pajzsa a gyengéknek, védelmezője az elnyomottaknak , kardja a szebb, jobb és tisztább magyar élet gondolatának. Az új francia szentlán­y Párizsból jelentik: A francia kormány megalakult és a következő tagokból áll: Elnökség és kü­lügy: Poincaré. Pénzügy: Marsai. Kereskedelem: Loucheur. Hadügy:­­ Maginot. Közmunkaügy: Le Trocquer. Köz­oktatásügy: De Jouvenel. Gyarmatok: Fabry. Belü­gy: Leygyel György. Tengerészet: Bo­kanovski. Földművelés: Capus. Munkaügy: Vincent Dániel. Igazságügy: Lefebvre du Pray. Felszabadult területek:­­ Marin Lajos. Az új miniszterek este nyolc óra tájban hagyták el a miniszterelnökség palotáját. Az első minisztertanácsot holnap délelőtt fél­tízkor tartják meg az Elyséeben. A közegészségügyi minisztériumot egyesí­tették a munkaügyi minisztériummal. Mr. Lossow és Seisser Olaszországba utaztak Berlinből jelenti a cseh sajtóiroda. A szo­ciáldemokrata párt hírirodája közli Mün­chenből, hogy Kahr, Lossow és Seisser ma délelőtt fél tízkor elhagyták Münchent. Út­juk célja Olaszország. Müncheni jelentés szerint a Grossdeut­sche Zeitung és a Deutsche Presse című fajvédő lapokat egy hétre eltiltották, mert a Hitler-perben előterjesztett vádindítvánnyal kapcsolatosan különféle erőszakosságra és bűntények elkövetésére hívták föl cikkeik­ben olvasóikat. Felosztják a Juntát Madridból jelentik . A nemzetvédelmi ta­nácsot, amely a miniszterelnökből, a had­ügyi és a tengerészeti miniszterekből és ál­lamtitkáraikból áll, feloszlatták. A Junta hatásköre ezzel egyidejűleg az igazgató­ságra száll át. Újabb letartóztatás a cseh­ vesztegetési ügyben Prágából jelenti a rendőrség félhivatalos kőnyomatosa. A vesztegetési üggyel kap­csolatban ma Czerny mérnök, építési taná­csost, letartóztatták. Czerny bevallotta, hogy Riesinger mérnöktől 1922. és 1923. eszten­dőkben 16.000 koronát vett fel és pedig karácsonyi ajándék címén. Megállapították továbbá, hogy Blu­mel brünni mérnök szin­tén részes a vesztegetési ügyben, amelyben a nyomozás tovább folyik. A frank-Kontreminorek veszteségei (A Világ berlini tudósítójától.) A francia frank megszilárdulása a berlini és a bécsi tőzsdén, mint annak idején ezt a lapok már megírták, több fizetésképtelenséget okozott. Szó volt arról is, hogy Bősei súlyos anyagi veszteségeket szenvedett a frank-kontremin kapcsán. Egy bécsi jelentés, melyet közöl­tünk, ezt a hírt már néhány nappal ezelőtt megcáfolta, most pedig tudósítónk az ügyre vonatkozóan a következő részleteket je­lenti: Francia pénzügyi körökben azzal a kér­déssel foglalkoznak, hogy Bősei hogyan tudhatta meg március tizenegyedikén a francia minisztertanács határozatát, ame­lyet a párizsi lapok is csak tizenkettedikén reggel közölhettek a nyilvánossággal. Bősey ugyanis azáltal, hogy ezt a határozatot elő­zetesen megtudta, hatalmas tőzsdei tranz­akciót bonyolíthatott le és ily módon sike­rült vagyonát megkétszereznie. A berlini és bécsi tőzsdei körökön kívül a londoni City is nagy veszteségeket szenvedett a frank­­árfolyam emelkedése következtében. Külö­nösen nagy veszteségeket szenvedtek a tex­tilkereskedők, akik a francia frank árfolya­mának­­csökkenése alkalmával Franciaor­szágban igen nagymennyiségű árut vásárol­tak későbbi fizetési határnapra és mint­hogy nem fedezték le magukat, most nem tudnak eleget tenni fizetési kötelezettségeik­nek. Románia nem tárgyal a reesszarákai kérdésről (A Világ bécsi tudósítójától.) Ma délután folytatódtak a román—orosz tárgyalások. A tanácskozások folyamán megalakították a bizottságokat és megállapították a tárgyalás programját, amelynek első pontja a területi kérdések megvitatása lesz, azután jönnek gyors egymásutánban a jogi és gazdasági kérdések. A területi kérdéseket holnap dél­után öt órakor kezdik el tárgyalni és mint­hogy a román delegátusok semmi körülmé­nyek közt sem hajlandók a besszarábiai kérdés felvetésébe belemenni, valószínű, hogy a tanácskozásoknak ez a része holnap már befejezést is nyer. Ingadozó a korona külföldi értékelése A korona külföldi értékelésében ma nyug­talanság észlelhető. Bécsben tegnap 0.86 volt a korona középárfolyama, ma 85 ko­ronáért vettek és 95 osztrák koronáért ad­tak száz magyar koronát, tehát a közép­­árfolyama 0.90. Ezzel szemben a deviza­­árfolyam változatlanul 0.96. Prágában viszont a tegnapi 4.75 cseh ko­ronáról 4.5-re hanyatlott a magyar tízezer koronás értéke, s ugyanakkor a deviza is 5.2-ről 4.75-re gyengült. A francia frank valamennyi piacon szi­lárd volt Bécsben 35 koronával emelkedett egy franknak az ára..Prágában a százfran­kos ára 192,5 koronáról 195-re emelkedett, két koronával drágult a deviza-árfolyam is. Ugyanilyen arányú drágulása volt a frank­nak Berlinben P­l.-••* • v. ­ Nagypéntek Ma egy pártközi konferencián Bethlen István gróf miniszterelnök bejelentette, hogy a szanálási javaslatokat nagypéntekig meg kell szavaznia a nemzetgyűlésnek, mert különben a németországi eseményekhez ha­sonló megpróbáltatások várnak az országra. A miniszterelnök elismerte, hogy az alkot­mányjogi kérdések meglehetősen rendezet­lenek, úgy de azt hangoztatta, hogy a mai atmoszférában az ilyen kérdések megoldása lehetetlen. A kormány tehát nem tartja a mai atmoszférát alkalmasnak arra, hogy az alkotmány sarkalatos kérdéseire vonatkozó­lag kijelentéseket tegyen, vagy irányelveket valljon, de alkalmasnak tartja arra, hogy a nemzetgyűlés az alkotmány legfőbb sark­­tételeinek e­gyikéről, a költségvetési jogról és a pénzügyi ellenőrzésről lemondjon és hogy a kormány a legközelebbi esztendőkre valósával diktatórikus hatalmat kapjon. Is­mételten hangoztatjuk és ismételten mond­juk, hogy mindenütt a világon olyankor, amikor egy ország sorsáról és egy nemzet jövendőjéről kell dönteni, igyekeztek meg­változtatni az atmoszférát, igyekeztek nyu­galmat és bizalmat belevinni a lelkekbe, még­pedig rendszerint azzal a módszerrel, hogy a felelősséget megosztották és a poli­tikai diktatúra terhét minél több vállra rak­ták. Nagy nemzeti válságok idején min­denütt a koalíciós kormányzás megoldásá­nak lehetőségét keresték, nem pedig azt a módot, amely szerint az egyik fél csak a hatalmat gyakorolja, a másik pedig lemond még az ellenőrzés jogáról is. Korányi Fri­gyes báró, az új pénzügyminiszter, aki ma tette le az esküt, azt hangoztatja, hogy az evolúciónak a barátja, ami alatt azt érti, hogy a nép akarata nyilvánuljon meg a po­litikában. A politikai pártok képviselik vég­eredményében mégis csak a nemzet akara­tát és a koalíció jelentené vagy jelenthetné tehát ez időszerint a népakarat lehető érvé­nyesülését. Bethlen István gróf azonban nem csinál koalíciót, nem óhajtja megváltoztatni az atmoszférát, hanem ultima rációként a per­manens üléseket óhajtja behozni és a per­manens ülések rendszerével kívánja ellen­súlyozni az ellenzék kritikáját. A permanens ülések helyett volna más lehetősége is a­­ kormánynak: permanens meggyőzése az or­szágnak arról, hogy a szanálás csakugyan föltámadást jelent. Amit már mondottunk, azt kell meg­ismételnünk újra, mert erről a kérdésről nem lehet mást mondani, csak mindig ugyanazt: nyílt és őszinte programot kell adnia a kormánynak az ország számára arról, hogy mit akar, permanens ülések he­lyett permanens politikát kell csinálnia, ál­landó és következetes, céltudatos és de­mokrata politikát, nem pedig olyant, ame­ 5y — a nemzetgyűlés elnökének felfogása szerint imparlamentáris lévén kétszínűnek nevezni — nem is nevezhetünk annak, ha­nem nagyon is egyoldalúnak, nagyon is egyszínűnek, nagyon is következetesen olyannak kell mondanunk, amilyen ez a politika már ötödfél esztendő óta és ami­lyennek kellett lenni, hogy idáig vigye az országot. A kormány teljes felhatalmazást kér a maga számára és szeretik hangoztatni, hogy, amikor operál az orvos, akkor nem szabad megfogni a kezét, mert hiszen a beteg el­pusztul. Ez az érv és ez a hasonlat nagyon helyes, de még sohasem történt meg, hogy arra bízták volna az operációt, aki beteggé tette a beteget. Még sohasem történt meg, hogy az a kormányzás, amely hosszú időn keresztül kapkodó és céltudatlan gazdasági politikát és pénzügyi diktatúrát csinált, — mert hiszen mindaz, ami eddig történt, ed­dig is pénzügyi diktatúra volt — a rossz diagnózis után most egyszerre csak vállalja az operáló orvos szerepét is. Mondták már egyszer Hegedűs Lóránt idejében is, hogy, nem szabad megfogni az operáló orvos ke­zét, nem is fogta meg senki, de baj is lett az operációból. A kormány nagy hatalmat és hatalmas jogokat kíván a maga számára és ezzel szemben szelíden és óvatosan csak azt je­gyezzük meg, hogy az ellenőrzésbe és az együttmunkálkodásba is bele kellene vinni talán, esetleg mindazokat, akik ma tétován, tájékozatlanul és aggódva figyelik az ese­ményeket. Ebben a pillanatban az a hely­zet, hogy azok, akik a parlamentben ülnek és nem tagjai a kormánynak, sokkal ke­vésbé ismerik az állam-kormányzás céljait és a kormány pénzügyi szándékait, az ada­tokat, az okokat, a számokat és az elveket ,elveken ennek a szanálásnak programja

Next