Világ, 1924. július (15. évfolyam, 129-155. szám)
1924-07-01 / 129. szám
nen a latern'efi 'at’ ipS- tisztviselő és a munkás eret kérés ma . Ha végigfárnókat, akkor azt kell egy egyes mezőgazdasági mult sokkal inkább emelkedtek, alföldről behozott és erős vám okit iparcikkek árai, s ezek a számok aljáik, hogy a mezőgazdaság, termeidett még legjobban megküzdeni a ko-i romlásával is azzal a gazdasági vihar, amely fölöttünk dúl. Igazuk van az agráriusoknak: jó volna a tizenkét forintos búza Igazuk van a gazdáknak: jó volna, ha a búzáért annyit lehetne fizetni Monya. „ti,zágon, mini , ,eny- Agif Jeb-’t fizetni az Egtyesült Álratokban. Igazuk van a termelőknek, jó holna, ha a magyar mezőgazdaságnak nem kellene megküzdenie azzal a válságal, amely most reánk zúdult és amelynek szárnycsapásai alatt reng a föld senyved, sínylődik és meghajol mina is mindenki- Igazuk van, ja, de ezerszeresen igazuk van azoknak a millióknak is, akik boldog örömmel látják az áraknak olcsóbbodását, ha akárhol jelentkezik is: búzában, húsban, cipőben, ruházatban, cukorban, vagy bármi másban e világon, amire szüksége van az embernek, hogy élhessen és élni tudjon. A gazdáknak nem szabad elfelejteniük, hogy amióta húsz százalékos áresés állott be a búza árában— ami mindenkor és minden évben megvolt közvetlen az aratás előtt —, ugyanakkor sokkal nagyobb értékrombolás állott be az ingóvagyonban és sokkal inkább megnehezültek az életfeltételek azok fölött, akik fljfizetésből, vagy pedig szellemi munkájuk eredményéből élnek. Amikor a szanálási akció elkezdődött, akkor megjósolták volt, hogy áldozatokat kell hoznia az országnak. Áldozatokat kívánnak a tisztviselőktől és B-listára teszik őket; a kereskedelem válságban van, nem tud eladni és egyre inkább csökkentenie kell alkalmazottainak számát; az ország ipari termelése éppen harmadára csökkent termálisi képességének és a munkanélküliség n£ttőn nő a dolgozó és munkáskezek közt. A gazdáknak, nem irigyeljük őket, Javarészt sikerült tehermentesíteniük ingatlanaikat és a magyar föld ma gondtalanul azoké, akik tulajdonosai. Nagy erő van ebben, és nagy nemzeti eredmény is. A gazdáknak azonban éppen úgy tudniuk kell, éonen dffv -s««- *-* .A világspollfi:a problémái Lyonban, Herriot városában, a nemzetközi békekongresszuson ma két érdekes beszéd hangzot: az egyikben Charles Iuchet francia professzor, a másikban Quidde, az ismert német tudós, fejtette ki, hogy a „a nacionalista politika mindenkor növelte a német nacionalisták erejét, míg viszont a német nacionalisták mindig francia intranzigenciára támaszkodtak skóikban. A két nép békéje, mondották, Európa számára nyugalmat és gazdasági megerősödést jelenthetnének. Az amerikai demokraták programja A demokraták kongresszusa az Egyesült Államokban éppen úgy, mint a republikánusoké, nem foglalt nyíltan állást az antikatolikus és antiszemita A’u-A/ur-IT an-mozgalom ellen, hanem hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok a felekezeti jogegyenlőség elvén állanak és tiltakozott az ellen, hogy faji vagy felekezeti harcot rendezzenek Amerikában. A demokratáknak ez az állásfoglalása azért fontos, mert tudvalevőleg Smith new-yorki kormányzó, a párt egyik elnökjelöltje katolikus és a Ku-Klux-Klanék éppen ezen az alapon indítottak jelölése ellen heves mozgalmat. A demokraták választási programja a külpolitikai kérdésekben igen határozott. A párt ismét kifejezte bizalmát a népszövetségben és a nemzetközi döntőbíróságban való részvételét követeli, mégpedig úgy, hogy népszavazás döntsön afölött, hogy az Egyesült Államok milyen feltételek mellett lépjen be a népszövetsége. A demokraták elítélik az izolálás politikáját, amelyet az utolsó időben az Egyesült Államok kormánya folytatott és azt kívánják, hogy az ország vegyen részt a nemzeti kormányok intézésében, mert a mostani politika elhalasztja a világ politikai és gazdasági újjáépítésének lehetőségét, tönkreteszi az ország nemzetközi tekintélyét és árt az amerikai mezőgazdaságnak. A demokrata párt a népek családjában vezető szerepet követel az Unió számára és azt kívánja, hogy háborút minden ország csak népszavazás útján indíthasson, kivéve, ha már tényleges támadás visszaveréséről van szó. Háború esetén front mögött való általános védkötelezettséget is kívánnak, mégpedig azért, hogy ezáltal a hadinyereséget csökkentsék. Sokrata párt a magas védővámok nősét kívánja, helyteleníti a hajózás támogatását és állami hajózási vállontartását kívánja, amely a földművemegvédelmezze a szállítási kartelektől. Az angol—orosz tárgyalások Az angol—orosz tárgyalások ma holtpontra jutottak. Anglia azt követelte, hogy Oroszország ismerje el a békebeli orosz adósságok egész összegét, vagyis 60 millió fontot és kezdje meg — rögtön a kamatok törlesztését, Itakovszky orosz népbiztos ezzel szemben csak azok számára volt hajlandó elismerni a kamatfizetést, akik még 1917 előtt vásárolták az orosz kölcsönkötvényeket. Miután ebben a kérdésben megegyezés nem jött létre, az angol—orosz viszony ismét feszült lett, mert a City nem hajlandó Oroszországnak addig kölcsönt adni, amíg a szovjet a régi adóságokat nem fizeti. Miután pedig a moszkvai kormány az egész kérdésben elsősorban a kölcsönfelvétel ügyét tartja fontosnak, valószínű, hogy most már a Macdonald-kormány sem küld követet Moszkvába, úgy hogy a tárgyalások újrafelvétele előtt aligha történik majd változás Anglia és Oroszország viszonyában, úgy, hogy a deficit 1355 millió. A rendkívüli bevételek azonban 2737 millió líra többletet mutatnak, úgy, hogy eszerint a deficitre is megvolna a fedezet, mint ahogy a múlt évben is csupán 190 millió líra az olasz állami háztartás hiánya. Azonkívül, hogy a függő kölcsönökből 1889 millió lírát is kifizettek. Mussolini kormányának feltétlenül az egyik legjelentősebb sikere, hogy a költségvetést azon az alapon, amelyet mér a Kitti-kormány megkezdett, egyensúlyba tudta hozni. eg kell kívánni azoktól is, akik most Péter Pál napján kitekintenek a határba és nézik hogy hull le a sárga búza feje, vagy akik maguk is kezükben tartják a kaszát, hogy betakarítsák kis földjüknek terelését. A korszánynak arra kell törekednie, hogy kiegyenlítse az árviszonyokat és kiegyenlítse a megéletési viszonyokat és arra kell törekednie, hogy mindenkinek kenyere és betevő falatja legyen az országban és amikor a földművelési államtitkár ilyenkor azt mondja, hogy el kell vermelni a búzát és félre kell tereni a búzát és nem szabad eladni a búzát, akkor rosszul mondja. Rosszul mondja, mert amikor kormány a tisztviselőnek azt mondja, hogy ennyi a fizetése és nincs tovább, a kereskedőnek és iparosnak azt mondja, hogy ez a terhe és ez is marad akkor a gazdának sem szabad azt .ondani, hogy elérkezett a béke korszaka, elérkezett az aranyparitás ideje és hogy megint el kell következnie annak a boldognak, amikor Magyarországon is úgy fizetnek az emberek, ahogy az Egyesültamokban. Ha a chicagói fogyasztók vádnak majd Kisteleken búzát a minden karéj kenyér számára, akkor igaza Schandl Károlynak, de amíg ez a kezok számára kell, akik itt vergődnek Vödnek, itt élnek és itt akarnak megen a dús és szép magyar földön, m a chicagói búzaparitásban kell hanem a magyar társadalom megírásában, abban a paritásban, k-sok könny, sok lemondás, '.ha, sok lyukas cipőtalp, sok megtört férfi erő, sok síró senyvedő szegény gyér Valamikor, aratás íket mutattak be: fény ember falatja, art* szeging erit világrend (bj) Zugiul pasa lemondása A szudáni kérdés mára teljesen kiéleződött. Az andurmáni és kartumi tüntetések után ma az egyiptomi kormány és parlaent egyformán állást foglalt amellett, hogy Szudánt egyiptomi birtoknak tekintik és ezzel egyúttal nyíltan is szembehelyezkedett az angol kormánnyal. Az a paktum, amelyet 1922 február huszonnyolcadikén kötött Angolország Egyiptommal, a megállapodás egyik feltételévé tette, hogy Szudán angol birtok marad. Ma már bizonyos, hogy a szudáni forradalmi mozgalmakat az egyiptomi kormány rendezte, hogy ezzel nyomást gyakoroljon a Macdonald-kormányra. Az angol munkáspárt külpolitikája azonban a gyarmati kérdésekben nem különbözik a konzervatív pártokétól és így Zaglus ma kénytelen volt beadni lemondását, miután előbb a parlament bizalmat szavazott neki. I. Fuád király nem fogadta el a miniszterelnök lemondását és így Zaglul pca kormánya tovább is a szudáni annexióvén áll, míg ezzel szemben előreláthatólagnglia nem enged szudáni jogainól. Hogy azután Anglia nem fog-e újból erőteljeszközökkel beleavatkozni az egyiptomi poltba, az még a legközelebbi tökér-Ma már az idegen utazó azt hihetné, hogy az ex-lex a magyar alkotmánynak egyik integráns része. Hogyne, amikor a költségvetési felhatalmazás elfogadására még rendelkezésre állott egy nyolcórás ülés, amely megakadályozhatta volna az ex-lex-nek július elsején való beköszöntését és szombaton elhatározták, hogy ezt a nyolcórás ülést nem fogják megtartani. A magyar nemzetgyűlésen egyetlen hang sem emelkedett fel ez ellen, ami az idegen utazó előtt az ex-lex-et a magyar alkotmányosság természetszerű házi beremzésének tüntette fel. Valamikor máskép volt. 1897 december végén már látható volt, hogy az ellenzék obstrukciója Bánffyval szemben költségvetési ex-lexbe viszi bele az országot. Akkor heteken át nem volt más elmélkedési téma, mint az, hogy mi lesz január elsején, össze fog-e dőlni az égboltozat felettünk, lyuk támad-e Magyarország helyén, milyenek voltak a problémák. Mindenkinek volt valami ideája. Én például sürgősen pénzt küldtem a berlini Habig kalapos cégnek és rendeltem egy kalapot, abból a célból, hogy ha az január elsején megérkezik és vámot fognak kérni tőlem, akkor tiltakozni fogok ez ellen, mert ex-lex idején nincs joga a kormánynak vámokat szedni. Nevetne Marx, ha olvasni tudná mostani elbeszélésemet, hogy miből keletkezett 1898 január elsején az első kis magyar ex-lex veszedelme. Sorsdöntőnek tartotta akkor mindenki ennek az esetnek bekövetkezését, de a marxi szkolasztika sem tudná belemagyarázni ebbe, a politikai vetélkedések esetébe, a történelmi materializmust. A história a következő volt: 1896-ban Bánffy Dezső báró választást csinált. Akkor horribilis számokról beszéltek, hogy mibe került a választás. Hatmillió forintot emlegettek. A választás után a többséghez jutott Bánffy egyik első törvényjavaslatként az osztálysorsjáték törvényjavaslatát nyújtotta be Én akkor a Pesti Napló munkatársa voltam. A Pesti Napló akkor a Holtzspach—Weissenbacher építő cég tulajdona volt. Ez a cég építette a budai királyi palotát. Nagyon jó üzlet lehetett ez az építkezés, mert a cég megvette a Pesti Naplót, arra a célra, hogy Bánffy pártját támogassa benne. • Az én időmben Neményi Ambrus volt a főszerkesztő, aki, miint képviselő, a pénzügyi bizottság tagja volt és referense az osztálysorsjáték törvényjavaslatának. Neményi, mint újságíró, kiadta lapjában az osztálysorsjáték prospektusát Ezt a prospektust későbben reklámcédulaként osztogatták, de akkor, mint első hír, szenzáció volt Én számítgatásokat végeztem a prospektus alapján és kiszámítottam hogy a prospektus adatai szerint az osztálysorsjáték engedményesei legalább is évi négymillió forint, tehát a húszesztendős koncesszióidő alatt legalább nyolcvan millió forint nemzeti ajándékot kapnak. E számításaimat nevetve megmutattam Szemere Attila országgyűlési képviselőnek, akivel személyes barátságban voltam, mondván neki, hogy megint milyen szép panamát csinálnak. Szemere nem hitt számításaimnak, ezért kérdéseket intézett Neményihez, aki az én számításaim helyességét elismerte előtte. Szemere Attila ekkor összehozott engem Szemere Miklóssal. Egy napon urasági határ állott meg lakásom előtt, urasági inas szállott ki belőle, s jött fel hozzám, Károlyi Sándor grófnak egy levelével, melyben a gróf arra kért, hogy kocsiján menjek el hozzá. Elmentem, az öreg gróf betegen feküdt, ágya mellett ült Károlyi István gróf. Megkértek, hogy mondjam el nekik számításaimat. Elmondtam, de nem nagyon értették meg, ezért megkértek, hogy egy másik napon megint menjek el, amikor többen lesznek. A kitűzött napon ott találtam a két grófon kívül többeket, köztük Horánszky Nándort és Ivánka Oszkárt is. Előadást tartottam nekik, mire Horánszky Nándor azt kérdezte tőlem, hogy hol vettem az adatokat. Erre felmutattam nekik a Pesti Naplóban megjelent prospektust. Nagyon meg voltak ütközve, mert azt hitték, hogy titkos aktákat lopott el valaki és azoknak az alapján beszélek. Nem tudták elképzelni, hogy egy nyilvános számadásból minden kétséget kizáró módon ki lehessen olvasni egy nyolcvan millió forintos panama adatait. Elhatározták tehát, hogy Horánszky Nándor elmegy a kereskedelmi törvényszékhez, az osztálysorsjáték cégjegyzési adatait megvizsgálja és ha azok is gazolni fogják számításaimat, akkor összehívják Károlyi Sándor házába, Becseméfy Aurél gróf vezetése mellett, a főrendit ellenzékét, fölállítanak a teremben egy vite iskolatáblát, amelyen én a szát előttük úgy végzem el, hogy regérthessék. Vártam a meghívás Ahelyet híre kerekedett, ha Nándor kereskedelmi minisztert ellezzék kibékül Bánffy A hír nem bizonyult igáni ani treuga defféle állapot Bánffy Dezső báró és az ellenzék között, de aztán a legmesszebbmenő háborúskodás fejlődött ki közöttük. A többi közt azzal vádolták Bánffyt, hogy becsapta az ellenzéket, azt ígérte, hogy beveszi őket a kabinetjébe, de ahogy nyilvánosan mondták róla: „Hazudott". Ebből párbaj is keletkezett Horánszky és Bánffy között. De még több keletkezett. Egy az előzőnél nagyobb obstrukció, mely belement 1899 januárjába, de amelyet most már nem szereltek le, mint ahogy leszerelték az 1898-ikit Az obstrukció kinyúlt januárig, lehetetlennek látszott tehát, hogy Magyarországon kormány fennállhasson költségvetési ex lex mellett, Bánffy kénytelen volt lemondani, önmaga helyett Fejérváry Géza bárót ajánlotta, amivel szemben Szili Kálmán bemutathatott a felségnek egy aláírási ívet, amelyen kötelezte magát az ellenzék, hogy abbahagyja az obstrukciót, ha Széli Kálmánt nevezik ki elnökké. A király is oly lehetetlenségnek tartotta az ex-lex állapotot, hogy lemondott legkedvesebb emberének, Fejérváry Géza bárónak kinevezéséről és vállalta a ráerőszakolt Széll Kálmánt miniszterelnöknek. Bosszút is állottak ezért 1903-ban, de ez nem tartozik most ide. Az elmondottakból kiviláglik, hogy ,az exlerek megindító oka Magyarországon az osztálysorsjáték üzletére épült politikai vetélkedés volt. Akkor azt hitték, hogy a hatmilliós választási költséget az osztálysorsjáték engedélyesei adták Bánffynak. Később megtudtam, hogy mindössze csak 1.200.000 forintot adtak választási költségre. Amellett még meg kellett közülük választani négy engedélyest országgyűlési képviselőnek és még többeket kinevezni udvari tanácsosoknak. Ilyen kis okok hoznak létre nagy okozatokat a történelemben. A magam csekélységére is azzal a hatással volt az és hogy önmagamban — hiszen tényező egyáltán nem voltam — elfordultam az ellenzéki mert úgy ítéltem meg az ellenzék viselkedéi hogy ők nem a panama miatt fordultak Bán ellen, ellenkezően, azt megbocsátva azemeltyűnek akarták volna használni, hogy , politikailag paktálva, bevonuljanak a kozma pártiság sáncai közé. De akkor Bánffyfioz s csatlakoztam. Bánffyval csak bukása után merkedtem meg és akkor alapítottuk egy 1900 február elsején, a református írán Magyar Szó című lapot. Azért február else mert Bánffy lemondásakor ígéretet tett a rálynak, hogy egy évig nem fogja bírálni Kálmánt. Azóta az ex-lex éppen úgy hozzátartozik magyar alkotmányos élethez, mint a reg kávéhoz a zsemlye. Pedig nagy következme van az ex-lex rendszerének. Ez azonban nem történelmi riport, hanem történelmi ébredés. Én a demokráciát elméletileg így találnám: „Mindenki mindenkiérti" Ez azor csak ideális teória. A demokráciának belső lényege: „Mindenkinek felelőssége demokrácia csak ott lehet, ahol mindenki fél Természetesen kivéve a nemzetnek teljes szét, aki tulajdonosa a nemzeti szuverénitás A szuverénitás jelenti az abszolút önjogás, vagyis a felelősségnélküliséget. Az egész együtt szuverén, tehát nem felelős. Mind más felelős, még a király, vagy államfő is fős, nem személyében, hanem az alkotimán berendezkedések szerint a miniszterelnök mélyében. Az ex-lex megszüntette a felelősségek rendszerét. Ezért állítom, hogy az ex-lex-ek rendszere akadályozta meg Magyarországon a demokráciának kifejlődését. Természetesen ez is csak teoretikus beállítás, mert a magyar választási rendszer mellett a képviselőházat a kormány teremtette meg. A kormány felelőssége tehát a képviselőházzal, a nemzet képviseletével szebben, csak üres frázissá lett. A kormányhazalom és a választási kassza teremtették meg a parlamentet. 1915- ben kiadtam Németországban egy könyvet ,Deutschland und ungarn" cím alatt Ebben megírtam azt, hogy egy és ugyanazon a napon kérdeztem meg Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnököt és Apponyi Albert grófot, az ellenzék vezérét- Mi az oka Magyarországon a korrupciónak. Khaen-Héderváry gróf így felelt: _ Magyarországon szükség van a korrupcióra, hogy féken lehessen tartani a nemzetiségeket. Apporli Albert gróf pedig így felelt: _ Magyar országon szükség van a korrupcióra hogy féken lehessen tartani a magyarságitín pedig ezekre azt mondtam, hogy ntme a kettőnek igaza volt. A magyar alkotmányos életben eképpen sok volt a látszat, a kendőzés, de elvileg fenmaradt a felelősség elve, amelyből kifejlődhetett volna az általános felelősségérzet és kötelesség. Az ex-lex-ek intézményesen megszüntették a felelősség rendszerét, tehát gyökerében támadták meg a demokrácia alapelvének kifejlődhetését, í me olasz költségvetés ű olasz pénzügyminiszter mást az olasz költségvetést, amely 51 a jövő év június harmincais. A kiadások összege 17.999 bevételeké 16,641 millió lírai Az ex-lex, az osztálysorsjáték és a demokrácia írta : Pályi Ede dr. világ Kedd