Világ, 1924. augusztus (15. évfolyam, 156-180. szám)

1924-08-02 / 157. szám

6 1924 augusztus 2. Valutakölcsönt szereznie. De ez szórványos eset. Maguk a pénzintézetek is beismerik, hogy amíg a közönség nem tér vissza ahhoz, hogy fölös tőkéjét takarékbetétek alakjában kama­toztassa, mindaddig nem is lehet remélni a ■jelzálogkölcsön­ üzlet egészséges föllendülését. Hogyan mulatott a régi Pest? A magyar é­let minden rétegét föltárták­ a bécsi titkos parancsra dolgozó bányászok és sokszor a legzártabb kuckóját is bevilágította a spionok Davy-lámpája. Egyszerű, rövid, jobbára Töpti­­ben készült, olykor naivul kusza jelentések, de . elgy'egy' sora mélyre villant, nemcsak az egész szociális tagozódást mutatja, hanem itt-ott a nemzeti ellentálló ösztön jelek­ is, amelyek néha groteszkül, de csaknean mindig az el­nyomás érthető visszahatójaként nyilatkoznak meg.­ ­ Rendőri jelentés a farsangról­ ­ A pesti társasálot többé-kevésbé fontos ese­ményeit nagyon különböző személyek közölték a bécsi rendőrminiszterrel. Tekintélyes öreg bíró épúgy akad köztük, mint könnyű dáma, aki az udvari első lakáj kedvese volt és külde­tésben egyszerre barátnői és spicli-állást fog­lalt el egy fiatal magyar gróf oldalán. Metter­nich kancellár szükségesnek tartotta, hogy a pelsti farsangról is tudósítsák, mert számára egy báli est is nem egy áruló momentumot nyújthatott. A polkcás­ miniszter ezért még afféle báli tudósítóról is gondoskodott. Sedlnitzky rendőrminiszter egyi­k ilyen kon­­fidense Pistori kapitány volt, aki 370. számú Meldungját (ex 1823) így irta: ■i — A mostani farsang nagyon csöndes, ami az úri mulatságokat illeti, ő császári fensége, a palatínus­ főherceg, nem ad bált s a többi uraság is alig. Gróf Sándor január 18-án hívta fényes bálra az előkelőségeket. Sógora, gróf Festetich és gróf Berchtold (hadnagy a Ferenc főherceg vértesezredben) tiszteletére, aki viszont ép 18-án kelt egybe a Radetzky-kontesszel. Az est 6 órakor kezdődött és 11-ig tartott. Ő csá­szári fensége a főherceg palatínus és fenséges neje megtisztelték ezt a bált legmagasabb je­lenlétükkel í de szét­­ órától fél 11-ig maradtak. Táncolni nem kegyeskedtek. — Január 23-án özvegy gróf Orczynénál és 25-én gróf Győry­éknél volt gyermekbál. — A budai Redoute, amely régebbi években mindig jelentékeny mulatságok színhelye volt, mostanság ugyancsak megtelik, de már alanta­sabb osztálybeliek járnak oda. A noblesse tagjai már két évvel ezelőtt visszavonultak a Redout­­tól, nem akarnak a publikum köz­é vegyülni és a maguk számára hetenként egyszer kibérel­ték a Redout-termet. Pikniket rendeztek, de előre kimondták, hogy senki más ott nem le­het, csak aki a nemesség akceptált tagja. Akár valóságos uralkodó is lehet: ha nem közéjük való, akkor kizárják. Ilyen nobilis pikniket most is folyton rendeznek, de mind kevesebbet,­­ mert a táncosok száma csökken, úgy hogy leg­­utóbb iddig hat pár jelent meg. — Zárt társasági bálok, a helytartóság, a ka- '■ merálisok és a katonai parancsnokság hivatal-­ nokainak rendezésében, itt hetenkint három-­­ szor szoktak lenni. Legjobbak vasárnap a For­tunánál. Eberl császári gazdasági főtiszt vezető­: ­int az anyagi gondoktól. Éppen ezért adott ki gyors egymásutánban néhány regényt, amelyek neon állanak egy színvonalon kri­tikáival, de azért írójuk népszerűségénél fogva sok kiadást érte­k meg, kivált eleinte. Janin igen sokat keresett, olyan összegeket, amelyek fantasztikusnak tűntek fel író­társai előtt, de azért a bevételek elmaradtak a kiadások mögött, és Janinnak soha nem voltak olyan súlyos anyagi gondjai, mint akkor, amikor kifelé is reprezentálta fejedelmi rangját a francia irodalomban. Csak éppen a háztulajdonos nem okozott soha nehézségeket híres lakójánál. Deyeux úr ugyanis üres óráiban­­lovagregényeket ve­tett papírra, és igen szomorú melodrámákat írt. Ha Janin a negyedév kezdetén nem tudta előkeríteni a palota bérét, felolvas­­tatta magának Deyeux úrral legújabb alko­tását és idézett ebből az alkotásból néhány sort, néhány meleg jelzővel, egyik tárcájába. Deyeux ilyenkor egy rövid levélben mondott köszönetet kedves lakójának, kérve őt, ne szégyenítse meg a háziurat a lakbér felaján­lásával. A súlyos anyagi gondokról nem sokat tudtak kifelé, de most már voltak olyan írók, akik elmaradoztak Janin délelőtti fo­gadásairól, sőt egy-két párizsi lap éles és ironikus hangon írt Janin ezüstveretű hin­­tójáról, és halvány­zöld livréjű inasairól, noha a szürke, bő háziruhától, és a gyapjú­sipkától Janin nem vált meg, a Rue de Tournon-ban sem. Egyszer végül követ­keznie kellett annak a napnak, amikor Janin kiköltözött a palotából. Elférek én egy padlásszobában is, mondotta moso­lyogva, és nem költözött éppen egy padlás­szobába, de fölment az ötödik emeletre, noha akkor még nem volt lift és noha akkor már nem hasonlított alakja a gombos­tűre. Janin így visszatért oda, ahtonn­an elindult­ a Quartier Latin kedves Rue Vau­­girard-jába, ahol a legendás Café Tabourey fölött lakott. Az egy padlásszoba kevés lett volnat, mert Japin könyvei több szobát töl­töttek meg, több szoba minden falát, a­­ padlótól aki alacsony mennyezetig. A reggeli fogadásokról nem mondott le Janin most sem, és kritikáinak súlyát, írói népszerűsé­gét talán az mutatja leginkább, hogy a Rue de Vaugirard ötödik emeletére minden délelőtt jött annyi vendég, ahány a Rue de Tournon palotájának fényes előcsarnokán át járult Janin elé. A vendégek serege még tarkább és válto­zatosabb volt, mint azelőtt, hiszen Janin kezdett közeledni a hetvenedik év felé, így sok öreg úr és sok öreg hölgy akadt a vendégek sorában, de Janin végig ügyelt arra, hogy kontaktusban maradjon a kez­dőkkel is, tehát a vendégek közt mindig voltak fiatal írók, fiatal színésznők, egész ismeretlen nevek, egészen kopott ruhák ... A francia akadémia is akkor választotta tagjai közé Junint, amikor már a Rue Vaugirard ötödik emeletén lakott. A palota a Rue de Tourrton-ban ellenkezett a fran­cia irodalom tradícióival, és így Janin csak akkor vette föl a zöld frakkot, amikor élet­módjában már meghajolt a tradíció előtt. Elmúltak azok az idők, amikor Janin fürgén, mozgékonyan járt-kelt vendégei kö­zött. Most már többnyire ágyban fogadta azokat, akik délelőttönként kopogtattak nála, és ágyban írta cikkeit is, néha akkor, amikor tíz-tizenkét vendég volt a szobában. Ez nem zavarta Janint írás közben, sőt in­kább stimulálta, és noha látszólag teljesen elmerült a munkában, időnként közbevetett egy frappáns megjegyzést arról, amiről éppen folyt a beszélgetés. Szellemileg friss és élénk maradt Janin mindvégig. A halál is respektálta Janin napi beosztását, és dél­előtt tizenegykor kopogtatott nála, akkor, amikor Janin fogadni szokta vendégeit. A francia kritika fejedelmének pedig olyan temetése volt, mint egy győztes hadvezér­nek, vagy egy nagy politikai párt vezérének. Nem akadt olyan párizsi lap, amely ne kö­zölt volna napokon át hosszú cikkeket Ja­­ninről, és Párizsban napokon át Janin kö­rül forgott minden beszélgetés. Jif. ~ . VILÁG sével. Kedden a Generalkommandóé a Rácvá­rosban Draskovits vaskereskedő házában, Jungbauer százados avanzsálásával. Szerdán Ottellinger udvari kamarai titkár lakásán, Ester­házy herceg várbeli házában. Mind­ez zárt tár­sasági bál, 6-kor kezdődik és legfeljebb 12-ig tart, nagyon donettül és rendesen. Beckers gróf udvarmester úr őméltósága is ott volt Ottellin­­geréknél. Ki a legény a pesti csárdában? Zúdul a panasz, hogy a magyar nemesség kerüli az osztrák családokkal való érintkezést s gyanús találkozókra vetemedik. Ahol német vagy cseh tisztek jelennek meg, ott előbb­­utóbb verekedés támad. Pisztori titkosjelű re­ferátuma 1823 január 23-án így szól: „ Farsangi mulatság volt e hónap 22-én a „Hét választó" helyiségeiben. A fiatal gavallé­rok szépen kitettek magukért. Mikor a bál vége felé járt, a még ott tartózkodó vendégeket ki­űzték. A teremben lévő összes bútort egy ha­lomra dobálták. Repült a levegőben a sok pohár és üveg s rengeteg sok összetört. Fej­vesztve rohantak ki minden ajtón át a pincérek és szolgák. Az ifjú cavalier-ek aztán behívták a „trakteur“-t, Tekuscht, aki már ágyban feküdt, mert jó szimattal idején a lakásába zárkózott. A polgári bárbiztos, Eichholz (később Tölgyesi) városi vicekapitány volt a második retiráló. Az ő­rség elvonult, mert hisz már négy óra felé járt az idő. Maga a terem ellenséges invázió színhelyének látszott. Az ajtók, ablakok mind összetörve és elrontva, aztán úgy vonultak el, hogy az alvó lakók mind fölriadtak és azt hit­ték, hogy valami nagy tűz ütött ki. Főképp az ifjú Pejacsevich gróf excellált. „Mangel an Erziehung!" — prédikálja végül a szigorú erkölcsű spion. A jelentés „második része" olyan diákokról ad számot, akik Pest „bécsi lelkű" lakóinak merték bélyegezni a josefstadti vagy rácvárosi burgereke­t s nem egy Betjarenstreich-re ve­temedtek. — A Zöldfa ucca 357. száma alatt (akkor Pest házait folytatólag számozták) Eichmayer János kávéházában a diák urak rendkívüli spektákulumot csináltak. A billiárdon táncol­tak, lármás szcénákat rendeztek. A kávés hasz­talanul kérte őket, hogy ne tegyék tönkre min­denét. Több szóváltás után pofon és verés jött. Néhány személy az ajtón is kirepült. Majd el­tart 14 napig, amíg újra a kenyerük után me­hetnek. Ez a kezdet. Mi minden történik a far­sang végéig? Borzasztó botrányok lesznek ezek­ben az uccákban és mindenkit bántalmaznak. A víg Keglevichek Híres, kedves mulatótársaság volt Pesten a Keglevich grófoké. Rengeteg sok borsot törtek a polkcáj orra alá is. Egy ilyen jelentés. — Április 29-én éjjel óriási patába folyt le a „Hét választódban. A Keglevich grófok („Stefort, Nicorl, Sándor") és e­gy csatangoló jurátus vagy ügyvéd, név szerint Gyurkovits, aki ilyen alkalommal mindig az árral tart, garázdálkodott. Hívták a pincért, hogy fizet­nek, de a cechet túlnnagynak találták (azzal, hogy a számla tripla krétával készült) és meg­verték a pincért. De olyan csúnyán, hogy so­káig fog tartani, amíg fölépül. Ami csak az asztalon állt, azt mind összetörték. A helyi­ségből mindenki elszaladt, mert félt a verés-­­ Harc Pest és Buda közt A spion gyakran intrikált kartársai elleni is. Buda és Pest városi hatóságai közt akkor egy ideig alattomos harc folyt s minden kis al­kalmat fölhasználtak legalább egy-egy apró tűszúrásra. Pistori kapitány 1823 júliusában jelenti: — Ha a pesti színház rövid idő alatt más forrást nem kap a föntartásához, akkor szá­mítani kell a bezárására. Mert a budaiak semmit nem akarnak áldozni és az egész nyo­más egyedül Pestre esik. Buda csak fiókjának tartja Pestet és minden terhet rája sóz, amit csak lehet. Még az átvonuló csapatokat is. Valamennyit Pesten szállásolták el. Az 1809-iki retiráda is igazolta már, hogy a budai ma­gisztrátus a pestit mennyire elnyomja és ma­gát a legtöbb teher alól kivonja. A pesti konfidens csak a német színház ér­dekében árulkodott a budaiakra, mert arról szó sem lehetett, hogy a magyar színészekért exponálja magát. A magyarok bármi szórako­zásáról csak rosszat tudott jelenteni. Zenebona a fürdőn . Lássunk egy vidéki mulatságot is a spicli pápaszemén keresztül. 1823 augusztus 3-án kelt a 143. számú jelentés, melyet az osztrák belügyminisztérium levéltára őrt a többi közt. — Alig hihető, hogy a magyar ifjúság újab­ban milyen kihágásokat enged meg magának a divatba jött patriotizmus kielégítésére. Nem gondolják meg, hogy ennek a jövőre mily tra­gikus következései lesznek. Az idei nyáron több fiatalember kirándult a balatonfüredi savanyúi forráshoz. Nem azért, hogy ásványvizet igyék ki hanem, hogy botrányokat csináljon. Kezdték a németet szidni és hangoztatták, hogy ezentúl csak magyarul kell beszélni (... dass m­amand deutsch, sondern nur hungarisch sprechen soll. — Solch ein Unsinn!) Csak magyar ruhát akarnak viselni. A zenét leintették és meg­­zavarták a fúvóhangszerek harmóniáját s ci­gányokat hívtak. Régi Rákóczi-nótákat és tán­­­cokat mutattak be. Többen, így Barthodeiszky udvari tanácsos és Perámy báró („bei de vom hungrischen Hofkanzley") legjobban tanúsít­hatják, hogy az egész mily kínos volt. Mind­ketten ki is fejezték elégedetlenségüket. — Hallatlan ! — végzi. — Hát nem azóta boldog a magyar, amióta I. Leopold Vészár alatt az osztrák uralom enyhe korszaka eljött. Mily szép összhang volt Mária Terézia és I. József alatt magyar és német közt s éretlen tacskók most ezt akarják fölülni. Vidéki mulatók Pesten A következő héten arról szól a jelentés, hogy­ Csuzy földbirtokos milyen nagy mulatságot csapott a „Magyar Királyaiban. Fivérével együtt szidta a németet s a gránátosok patrull­­jával is véres kardafférba keveredett. —­ Hiába, a bor megoldja a legzárkózottabb ma­­gyar nyelvét is, s akkor kiderül, hogy soha nem­ tud igazán belenyugodni az osztrák uralomba. — Az idősebb Csuzy kardot rántott és szem­­beszállt a német tiszttel, aki elszaladt és kellős patrullal tért vissza. De akkor hasztalanul kérte Csuzyékat, hogy az ajtót nyissák ki. Azt felelték, hogy olyan csirkefogóval nem állnak szóba. Valóságos csata támadt a zárt ajtónál. A tiszt kívülről vezényelt és a patru­ll sortüzet adott az ajtón át. Egy golyó átfúrta az idősebb Csuzy combját. Tömérdek ember gyűlt­ össze,­­a polgárság és a katonaság részéről is hivatalos személyek érkeztek, s megindult a vizsgálat. Csuzyt senki sem sajnálja, mert ismert poltrén é­s egyáltalán az egész családja gonosz jellemű, úgy a férfi, mint a nő is. Sok ilyen botrányt csi­náltak már a lakóhelyükön is. Ha ezek a vi­déki magyarok­ Pestre jönnek, azt várják, hogy­ mindenki meghajoljon előttük. Még a Trézsi­ házból is kiszorítják a pestieket, ha rájuk jön a bolondóra. Tábori Kornél. től. A mulatók aztán vidáman hazamentek. Nem sokkal később így szól a jelentés: — Roppantul szidják Seeber városkapitány urat amiatt, hogy az egyik napérton Dub­­rovszky Sándor diákot — aki lengyel nemes, — mellen ragadta és átadta az őrségnek. Sok huza­vona után, amikor gróf Keglevich István is kérte a szabadonbocsátását, végre nagy­­nehezen elengedték a lengyelt. Mindenki di­csérte Keglevichet, hogy megakadályozta a további nagy excesszust. Ez az eset azt bizo­nyítja, hogy a grófnak jó a szíve, de környe­zete mindenfélére csábítja. Persze sokan élnek belőle, még a ruhát is az ő számlájára csinál­tatják. Hullámelmélet és detektívregény Ha egy húsz-huszonöt évvel ezelőtt matu­rált embert — az akkori tudásával — ma be­ültetnék az iskola padjaiba s levizsgáztatnák akár a harmadik gimnáziumi osztályból is,­­ egészen biztosan elbuknék a vizsgán és pedig­­ minden olyan kérdésből, amely a fizika és a­­ kémia alapelemeit illeti. Soha még az emberi­­ tudás történetében olyan forradalmi átalaku­­l­­ás nem ment végbe, mint az utóbbi 20—25­­ év alatt, amelyekben­ minden, amit eddig po­­­­zitív tudásnak véltünk, megingott: nincs vál­­­­tozhatatlanság, nincs fix pont, nincs állandó­­­­ság az egész természetben, csupán mozgás,­­ sugárzás, hullámzás van, s újra becsülethez jutott az az ógörög bölcselő, akinek minden­­ kérdésre egy és ugyanaz a szkeptikus válasza­­volt: panta rhei, minden folyik,­ minden mozog.­­ Hiszen alig pár évtizede még, hogy Mende­­­­lejeff föláillítota az elemek táblázatát, amely­­­­ben 80 egynéhány elemet mutatott ki, illető­­­leg jórészben csupán bejósolt, miután a táb­­l­­ázat felállítása idején még nem ismerték az­­ összes elemeket, sőt még ma is hiányzik a­­ táblázatból vagy 10 .és egynéhány elem. És­­ máris kitűnt, hogy ez a táblázat csupán rela­­­­tív értékű, csupán mára vonatkozik, mert a folytonos sugárzás és bomlás következtében az elemek atomsúly­helyei szüntelen eltolód­nak, az elemek hol gyorsabban, hol lassabban átalakulnak, de ez az átalakulás hol a másod­perc milliomodrésze, hol meg az évek száz­ezrei alatt megy végbe. Érmek a szüntelen mozgásnak, hullámzás­nak, a mindenséget alkotó Életnek egyes rész­formáit már régebben is ismerték : tudták, hogy vannak fény-, hő- és hanghullámok. De ezeknek egymással való összefüggését, azonos — csupán fokozati különbséggel elválasztható — voltát nem ismerték , és nem tudták, hogy ezeken kívül még más fajta hu­llámmozgások is betöltik a mindenséget. Ma az a feltevés uralkodik, hogy minden mozgás, tehát az egész Lét alapja : az elektro­mágneses éterrezgések, amelyek hő, fény és hang hullámain kívül az ezidőszerint ismert mozgások közüli még a drótnélküli telegráfia sugarait, az ultraviolett- és a Röntgen-sugara­kat is felölelik. De természetesen ezeken kívül létezhetik még annyi és annyifajta sugárzás, amelyet eddig még semmiféle instrumentummal fel­fognunk, me­grögzítenünk, vagy legalább megmérnünk nem sikerült. Ide, a még felfedezendő rezgések sorába tar­tozik elsősorban az idegélet működése, s illető­leg az idegcentrumnak, az agynak az az elektro­mágneses élettüneménye, amelyet gondolko­dásnak nevezünk. El kell jönnie az időnek, amikor épúgy, mint ahogy a fény-, a hő-, a hang-, az ultraviolett- és az X-rengarakat ma már rögzíthetjük és egymássá átalakíthatjuk, lefotografálhatjuk, ugyanúgy a gondolatot is elfoghatjuk villám­gyors iramában és érzékeny lemezeken látha­tóvá tehetjük, szóval lefényképezhetjük. Ez a szellemes és éppen nem a lehetetlensé­gek közé tartozó ötlet teszi a magvát annak az izgató detektívregénynek, amelyet H. G. Wal­­lace írt, s amelyet A dadaista fénykép titka címein mostani könyvakciónk árusít. Ezzel a tudományos alapvetésével, de irodalmi kvalitá­saival is. Wallace regénye messzire kiüt a szok­ványos detektívregényeknek immár eléggé ki­taposott típusából s főként az a könnyed iro­nizálás teszi mulaltatóvá is, amellyel éppen ezeket a szürkekockás ruhájú, sportsapkás, kurtaszárú pipájú, mellényzsebükben egész vegyi laboratóriumokat magukkal hordozó de­­tektív-típusokat ökleli le az irónia és a maga­­sabb tudás fegyvereivel. * Új könyveink ezek: Bíró Lajos: A bazini zsidók (regény) 20.000.-4 Bíró Lajos: Álarcok (színjáték négy felvonásban) 2­7.000.—4 Bíró Lajos: A szerelem iskolája 1.500.—1 Krúdy Sándor: A szerelem élettana (stúdiumok) 15.000.—* Déry Tibor: A két nővér 1.500.-4 Hatvany Lajos: Gyalu grófné (igaz történet, régi időkből) 1.500.-4 Kabos Ede: Egy óra története 1.500.—* Karinthy Frigyes: Két mosoly­­ (tárcák) 9.000.—• Krúdy Gyula: Nagy kópé (regény) 5.000.— Krúdy Gyula: Őszi versenyek 1.500.—s Szép Ernő: Vőlegény (három fel­vonás) 5.000.-4 | Szép Ernő: Az isten és János (2-ik kiadás) 1.500.-1 | Wallace, H. G.: A dadaista fénykép titka (regény) 6.000.-4 : Wallace H. G.: Szellemek párbaja 1.600.­4 ♦ Mikszáth-könyveink ezek:­­ Kötetenként 20.000 korona Mikszáth : Új Zrinyiász. Rubinyi dr.: Mikszáth Kálmán élete és művei. Kötetenként 32.000 korona Mikszáth : Beszterce ostroma. „ A gyerekek. * Urak és parasztok. „ A fekete sas —A beszélő köntös. „ A saját ábrázatomról. „ A lohinai fű. 0 Tudós írások. 0 Az eladó birtok. — Mindenki lépik egyet. 0 Rajzok és szatírák. 0 Mikor az új kastély füstbe ment és egyéb elbeszélések. . 0 Az apró gentry és a nép. 0 Két választás Magyarországon. 0 A gavallérok. — A sipsirica. 0 Világít este a szentjánosbogár is. Kötetenként 42.000 korona Mikszáth: A szelistyei asszonyok. —* Ne okoskodj Pista. f. Pernye. „ Tavaszi rügyek. 0 A tekintetes vármegye. „ A tót atyafiak. — A jó palócok. 0 Mikor a mécses már csak pislog. 0 Az igazi humoristák. „ Alakok. „ Krónikás történetek. '* Újabban a következő rádióirodalom érkezett a Világ könyvosztályához : Günther-Fuchs: Der praktische Radio­amateur 142.500.—* Otto Lich: Die Werkstatt des Radio­­amateurs 63.500.-* M. Dupont: La téléphonie sans fii 34.500.—* R. Brocard: La téléphonie sans fit pour tous 41.500.-­* F. Vitus: ABC de téléphonie sans fi­ 31.500,-4 Szombat

Next