Világ, 1924. szeptember (15. évfolyam, 181-204. szám)
1924-09-23 / 198. szám
092! szeptember 23. VILÁG Végetértek a nyíregyházi centennáris ünnepségek (A Világ tudósítójától.) Homokos Nyírség ősi városában a héten mindennap vasárnap volt. Nyolc napon át ünnepelték századik évfordulóját a tótokból szívvel-lélekkel magyarrá vedlett derék tirpákok annak, hogy nagy, egységes megmozdulásukkal megváltották magukat a jobbágysorból, a Károlyi és Dessewfy grófok kezétől. Száz esztendős fordulóját ünnepelték annak, hogy a város rálépett a polgárosodás és az indusztriális fejlődés útjára. A szabadság jegyében lepergett száz esztendő csodát művelt, a tanyák szétszórt bokraival teletűzdelt nyírségi homokra várost, kultúrát varázsolt és ma már ott tart, hogy rendezett tanácsa volta, amelynek kivívása mintegy fél évszázaddal ezelőtt új lendülettel lökte előre a fejlődés útján, ma már megakasztója, kerékkötője a további fejlődésnek. A város szabadulni szeretne a megyétől való függőségtől, hogy mint autonóm jogú város, teljes mértékben azzá váljon, aminek kontúrjait ma még talán csak halványan, de máris markáns vonalakkal mutatja, az Alföld új kulturális centrumává. istodalkapak és potemkinfalvak helyett produktív munka . Érdekes és figyelemreméltó a mód, ahogyan a tótősök magyar ivadékai ünnepüik a jubileumot. Nem építettek potemkin-falvakat, diadalkaput sem emeltek, egyetlen fillért nem adtak ki olyan dologra, amelynek a város közönsége tartósan hasznát nem látná. A perifériákon túl élő egyszerű tanyai földműves és a legapróbb gyermek is tisztában van az ünnep jelentőségével és a város a kontraktus megkötése óta lepergett száz év eredményeihez méltóan a munkával, a munkában ünnepelt. Éveken át folytak az előkészületek a centennáriumra. Szabályozták az uccákat, aszfaltoztak, köveztek, renováltak, festettek, parkíroztak és a centennáriumra Nyíregyházából a vidék legszebb, legtisztább városát csinálták. Ezzel dokumentálták a jubileumra érkezett vendégek előtt a város lakóinak munkakészségét, kezdeményező és megvalósító hajlamát, befelé pedig, önmaguknak és az utánuk jövő generációnak megvetették az alapot és megszabták az irányt, amelyre lépve és amely felé törekedve indulhatnak a második centennárium felé. Csináltak egy kiállítást, amelynek keretében gondos elrendezettségben élénkbe tárulnak a város múltjának históriai (elsősorban kulturális) emlékei és a jelen munkájának komoly eredményei. A kiállítás történelmi, földrajzi, néprajzi és természetrajzi részén kívüli külön hatalmas telepen gyűjtötték össze a szabolcsi kézműves- és gyáripar produktumait, amelyek beszédes bizonyságai annak, hogy Szabolcs vármegye, élén Nyíregyházával, mekkora mértékben veszi ki részét az országot újjáteremtő munkából. A kiállítás keretében, ugyancsak külön helyen gyűjtötték össza a nyíregyházi származású festőművészek képeit; kár, hogy nem valósulhatott meg az az eredeti terv, amely szerint Benczúr Gyulának, aki szintén Nyíregyházáról származott, az összes, Magyarországon található képeit bemutatták volna. A Világ tudósítója megkérdezte Bencs Kálmán dr. polgármestert, hogy miért maradt el a Benczúr-kiállítás, mire azt a választ kaptuk, hogy a képek legnagyobb része magánosok tulajdonában van, akik nem voltak hajlandók azokat a kiállításra kölcsönadni. Minthogy a magyar piktúra elhunyt mesterének reprezentáns alkotásait ilyenformán nem tudták megszerezni, a Benczúr-kiállítástól el kellett tekinteni. Megtudtuk egyébként, hogy Nyíregyházán mintegy két évvel ezelőtt már volt Benczúr-kiállítás és azon a kitűnő mesternek több nagybecsű képe is közszemlére került. Meglepetés helyett csalódás A centennárium előkészítését irányító városatyák titkos örömmel várták az ünnepi hét elkövetkezését, mert arra a város képviselőjét, Rakovszky Iván belügyminisztert is várták, akitől azt remélték, hogy ünnepi meglepetésül, ha nem is hozza a zsebében a városnak annyira óhajtott törvényhatósági joggal való felruházásáról szóló leiratot, de legalább megörvendezteti a város közönségét azzal, hogy az ügy a törvényhozás előtt van. A miniszter le is jött, nagy dísszel és pompával fogadtál, azonban hiába várták a meglepetést, nem nyilatkozott. Amikor már huszonnégy óra is eltelt azóta, hogy a miniszter a város falai közé érkezett és még mindig nem hallatott egy szót sem a várost elsősorban érdeklő kérdés felől, a jó nyíregyházaink oldalát fúrta a kíváncsiság. „Ha a miniszter nem szól magától, juttassuk eszébe mi magunk", mondották és jóhiszeműen megállapodtak abban, hogy „a miniszter bizonyára akart szólni, csak a nagy örömben elfelejtkezett róla". Nosza, elindult a hatvantagú mostreküüldöttség, hogy eszébe juttassa a miniszternek, úgyis, mint a város képviselőjének, a saját elfelejtett mondókáját. Elő is állott a küldöttség szónoka és ékes beszédében félre nem érthető célzásokat tett a város kívánságaira. A miniszter csakugyan megértette, hogy mi járatban vannak, meg is válaszolta a beszédjüket szépen, annak rendje és módja szerint megköszönvén a „hozzámvaló szíves bizalmukat", a törvényhatósági jog kérdésére azonban csak nem akart rátérni. Beszélt kultúráról, magyarságról, nyugatról, keletről, városok jelentőségéről, szóval kertelt erősen. Végre azután mégis csak rátért, elintézve egy mondatban az egészet. „A törvényhatósági jog megszerzése pedig sajnálatomra ma még nem lehet aktuális, mert egész seregvárosnak van hasonló igénye és ezeket csak egységesen lehet majd megoldani, ha a városok új alapokra fektetett gazdálkodásának eredményeit látni fogjuk. Kivételt nem tehetek." A miniszter válaszára néhány pillanatig csönd következett, a csalódottság meghőköléséé. Majd a küldöttség szónoka nyelt egy nagyot és — mit tehetett mást, már úgyis benne voltak az ünnepi hangulatban, csalódás ide, csalódás oda, — elkiáltotta magát, hogy: „éljen a miniszter úr!" Amire azután a küldöttség tagjai is alaposan megéljenezték. Amikor azután egy óra múlva egy másik küldöttség járt nála, ugyancsak a „t. h. j. f. v.“ öt bűvös betűje dolgában, erre az éljenzésre hivatkozva mondotta a miniszter, hogy „tudomása szerint igen sokan vannak a város lakosai között, akik az átalakulás tervét ellenzik." Mert hogy nem elleneznék és őt mégis megéljeneznék, — erre nem is gondolt a miniszter úr. Érdekes egyébként — és a valóságnak tartozunk ezzel a megállapítással — hogy Nyíregyházán csakugyan vannak néhányan a tervnek ellenzői, akik attól tartanak, hogy ha az megvalósul, „nagyobb lesz az adó, többet kell fizetni". Ezek azonban nem menesztettek küldöttséget a miniszterhez. Negyvenötezer lakos — tizenkétezer vendég Minden elismerés megilleti a derék nyíregyháziakat azért, ahogyan megcsinálták a maguk ünnepét. A centennnáris hét első napjától állandóan hatvan fogatot és vagy egy tucat autót rendeltek ki az állomásra, ahol minden vonal érkezésit egész sereg kék-piros szalagos rendező várja. Ezek azután megszólítanak minden érkezőt, hogy nem a centennáriumra jött-e és ha igen, a következő pillanatban máris a kétkerekű homokfutón ül, szerencsésebb esetben autón, mellette a rendező, aki viszi rögtön a városházára, ahol a vendégek elhelyezését központilag intézik. Kezébe nyomnak egy lakáscímet, ahol az ünnepségek alatt mint a város vendége díjmentesen tartózkodhat, megkérdezik, akar-e banketten résztvenni és hányan (mindennap volt egy-kettő), egy pillanat és kezében vannak a névre szóló „közebéd"- és „közvacsora"-jegyek, kiállításra és máshová szóló belépőjegyek. Így bánnak a vendégekkel Nyíregyházán, pedig volt velük dolog ugyancsak sok, mert hozzávető becslés szerint a negyvenötezer lakosú városban az ünnep hetében nem kevesebb mint tizenkétezer vendég fordult meg. Hogy senki sem maradt lakás nélkül és mindenki ott lehetett, ahol akart és azt nézte meg, amit kívánt, az a hivatalos város legszebb dicsérete. A nem hivatalos várossal kissé másként állunk. A vendéglőben maga a fizetőpincér panaszkodik, hogy nem tud eligazodni az árak között, mert a gazdája naponta emeli. A drágaság ellenére is óriási a forgalom mindenütt, vendéglők, kávéházak, cukrászdák zsúfolva, pedig mindegyik létesített két-három fiókot a kiállítási épületekben. Az egyik kávéházban vasárnap csak trafikneműekben tizennyolc millió korona volt a forgalom. A hátrafáradt város A város minden pontja tele van megpakkolt, jókedvű emberekkel, szórakoznak, mulatnak, de csak az idegenek. A város polgársága dolgozik tovább. A vendégjárás természetesen megfeszített munkát rótt különösen azokra, akik a fogadás, vagy az ellátás körül vállaltak teendőket. Ezek, valamint a kávéházak, vendéglők személyzete szombatra már holtra fáradtak a sok sürgés-forgásban és nemalvásban. Az ünnep hetében reggel ötkor volt a záróra mindenütt és egy óra múlva már újból kezdődött minden elölről. Gazdabál tirpák módra Az Ünnepségek betetőzése a vasárnapi gazdabál volt, amely tarka és mozgalmas képével külön látványossággal szolgált. A gazdák szövetsége a centernáriummal egyidőben ünnepelte fennállásának huszonöttéves évfordulóját. Saját épületük van a gazdáiknak, mégpedig emeletes, valóságos palota, akkora parkettás táncteremmel, mint egy hodály. Ennek a táncteremnek köszönheti egyébként létezését az egész épület. Úgy esett a dolog, hogy húsz és egynéhány esztendőkkel ezelőtt, farsang táján kedve szottyant a tanyai fiatalságnak néhány túl ronagós csárdásra. Ki is bérelték a mulatság céljára a Korona-szálló tánctermét, azonban azzal a kikötéssel, hogy a fényesre csiszolt parkettre patkós csizmával senki nem teheti a lábát. Lett erre nagy felhorkanás: „Micsoda, parancsolni akarnak nekünk abban, hogy ki hogyan táncoljon ?" Összedugták fejüket a megharagított fiatalok, akik most az asztaltenderes fővel, napokat bólogatva iddogálnak, megbeszélték egymás közt, hogy „a patkót, azt le nem szedik a világ minden kincséért sem, csak úgy csizma a csizma, ha patkó van rajta. Nem bizony, inkább építenek maguknak külön tánchelyiséget." És építettek is. Hatalmas frontja ott düszíti a Bethlen utcát. Itt ropták a táncot kivilágos virradatig. Furcsa, szokatlan mulatság annak, aki még nem látta. A pódiumon a barna művészek sajátságos, rikoltó nótákat játszanak, nem is a hegedű,hanem a fúvós hangszer dominál. A fényesíttetlen park elten ropják a táncot, többnyire csárdást, elvétve bosztont. Van sztep, tangó, shimmy, foxtrott száműzve, azt nem lehet szöges cipővel, patkós csizmával járni. Sokan vannak, lányok leeresztett copffal, benne világoskék, vagy rózsaszín pántlika, menyecskék koszorú konttyal, megannyi ráncos rokolyákban, végigujjjas pruszlikban. Egyikmásiknak kendő a fején. A férfiak, többnyire Einstein Bécsben. A Világ bécsi tudósítójától, Einstein professzor, a világhírű fizikus, ma érkezett Bécsbe, ahol előadásokat fog tartani. Ma este szűkkörű tudóstársaságban tartott előadást, holnap pedig a bécsi fizikai társaságban fog beszélni. Balthazár püspök ismét New Yorkba készül. Balthazár Dezső, a tiszántúli református egyházkerület püspöke, elhatározta, hogy október 15-én másodszor is Amerikába utazik. A debreceni kollégium ugyanis a legsúlyosabb anyagi válság szélén áll és Balthazár püspök Amerikában nagy propagandára készül a nagyhírű református kollégium ügyének megmentésére. Most szorgalmasan tanulja az angol nyelvet az ötven esztendős püspök, mert Amerikában nemcsak az ottlévő magyarok, hanem az angol nyelvű protestánsok szívét is meg akarja nyerni angol egyházi beszédekkel. Balthazár püspök két-három hónapra tervezi amerikai misszióját. — Az amerikai németek La Folette mellett. New-Yorkból jelenti a Világ tudósítója. Tegnap az Amerikában élő németek nagy tüntetést rendeztek La Folette elnöksége mellett. A newyorki Stadionban mintegy negyvenezer Amerikában élő német gyűlt össze, akik La Folettet lelkes ovációkban részesítették. A jelenlévő tornászok egész spontán módon felvonulást rendeztek La Folette előtt, akit a gyűlés befejezése után a tömeg újból lelkesen megéljenzett és meleg ovációban részesített. A portugál követ beiktatása a kormányzónál. A kormányzó szeptember 21-én, vasárnap délelőtt 12 órakor ünnepies kihallgatáson fogadta Conceio de Costa Mánuel Ferenc portugál rendkívüli követ és meghatalmazott minisztert. A követ megbízólevelét nyújtotta át, majd bemutatta a kíséretében megjelent Jose de Moreas Carvalho Guimanaes követségi tanácsost. A szertartásnál Bartha Richárd dr., a kabinetiroda főnöke és Ambrózy Lajos gróf rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter működtek közre. — Földrengés Genovában. Genovából jelenti a Világ tudósítója: Ma Genovában erős földlökést éreztek. A földrengés különösen az esti órákban volt nagyon erős. A lakosságon pánik vett erőt. Csaknem mindenki a szabadban töltötte az éjszakát. Jelentősebb károkról eddig nem érkezett hír. — Párbajvétségért államfő,"házra ítéltékKlár Zoltánt. Egy évvel ezelőtt Klár Zoltán dr. főorvos egy magánügyből kifolyólag összeszólalkozott Pissenberger Imre pécsi kereskedővel. Az összeszólalkozásból kifolyólag provokálta és a párbajban megsebesítette. Ma tárgyalta az ügyet a budapesti büntető törvényszék Krauzelli tanácsa és Kiár Zoltán doktort háromnapiállamfogházra ítélte. Pissenberger Imre ügyét, aki a mai tárgyaláson nem jelent meg, áttették a budapesti büntető járásbírósághoz. — Házasság: Cukor Ernő, a Mercur Váltóüzleti R.T. igazgatója és Weill Ilus, Rózsa Gyula, a zsolnai posztógyár igazgatójának és neje, szül. Vogel Emmy leánya szeptember 21-én Zsolnán házasságot kötöttek. Hoffmann János szegedi terménynagykereskedő leányát, Mádyt, eljegyezte Róbert Lajos Temesvárról. (Minden külön értesítés helyett.) Rosenblüth Lajos vaskereskedő (Abaújszántó) leányát, Irénkét, eljegyezte Goldstein Zoltán fakereskedő. (Minden külön értesítés helyett.) Ifj. Zimmer Péter szeptember 25-én délelőtt fél 12 órakor tartja esküvőjét a Kálvin téri református templomban Rózsa Erzsébettel, Rózsa Károlynak, a fővárosi gázművek vezérigazgatóhelyettesének leányával. Loránd-Weiss Mária és Margittai Rikárd dr. házasságot kötöttek. (Minden külön értesítés helyett.) — Amnesztiát kaptak a macedón felkelők. Belgrádból jelentik: A király az igazságügyminiszter javaslatára és a minisztetanács hozzájárulására rendeletet írt alá, amelyben közkegyelmet biztosít a macedón részeken a büntetőtörvénykönyvbe és az állam védelméről szóló törvénybe ütköző bűntettek és vétségek után. A közkegyelem alá nem tartoznak azok a tettesek, akik szökésben vannak, vagy akik közvetlenül terrorista cselekményekben vettek részt. E rendszabály célja, hogy előkészítse a megbékélés és megnyugvás új korszakát ebben az országrészben, amely hosszú éveken keresztül véres harcok és egymással viaskodó politikai propagandák színhelye volt. — Filozófiai és esztétikai előadások. Szemere Samu dr. ebben a tanévben a következő előadásokat tartja: 1. Bevezetés a filozófiába, heti két órában. 2. A filozófia történetének nagy alakjai, heti két órában. 3. A világirodalom egyes remekeinek esztétikai elemzése, heti két órában. Az előadások október közepétől május közepéig tartanak. Bővebb felvilágosítást ad az előadó, II., Zsigmond ucca 6. Telefon 199—11. alig pelyhező állú legények, kivétel nélkül mind csizmában, belefutó fényes-fekete nadrágban; van néhány, aki kékesre kékítőzött rojtos gatyában ropja a táncot Megtudjuk, hogy a pántlikás-copfos lányok közül nem egy négy polgárit végzett, zongorázni is tud, a legények között meg van egy, aki gimnáziumi érettségi bizonyítvánnyal zsebében töri a rögöt otthon, a Suján-bokor egyik tanyáján. Jómódúak mind, van akinek négyöt hatszáz hold földje van, egész közönséges az, aki harminc-negyven hold jó tűlevény gazdája. K. B. — A bécsi rendőrség elkobozta Veér Imre útlevelét. (A Világ bécsi tudósítójától.) Mint a bécsi rendőrség köréből értesül a Világ tudósítója, a budapesti rendőrség megkereste a bécsi rendőrséget, hogy kobozza el Veér Imre útlevelét. Veér Imre ugyanis sógora nevére kiállított útlevéllel érkezett Bécsbe. A bécsi rendőrség eleget is tett a budapesti rendőrség kérésének. Bécsben azt hiszik, hogy ily módon akarják megakadályozni, hogy Veér Imre Franciaországba és Angliába menjen, hogy a magyar köztársaság neve mellett ott propagandát fejtsen ki. Mint tudósítónk értesül, itteni köztársasági körök közvetítésére az egyik középeurópai állam bécsi követsége, kormánya tudtával és beleegyezésével, felajánlotta, hogy útlevelet állít ki Veér Imre részére, hogy Franciaországba utazhasson. — A magyar képviselők Rómában. A magyar képviselők és újságírók a budapesti olasz—magyar kereskedelmi kamara vezérigazgatójának kíséretében Rómába érkeztek. A pályaudvaron a magyar ügyvivő és a magyar követség tisztviselői, továbbá az olasz külügy- és belügyminisztérium képviselői, valamint több előkelőség fogadta őket. — Győrszabadi tűzkatasztrófája. Győr vármegye egyik virágzó községét, Győrszabadit, ma délután pusztító tűzvész majdnem felébe elhamvasztotta. Délután 2 órakor jelentették a győri központi tűzőrségnek, hogy a községben nagy tűvész dühöng. Mire a tűzoltók kivonultak, egész csomó ház állott lángokban. Az erős szélben és a hiányos vízszolgáltatás mellett a tűzoltóknak erős munkájukba került, míg a tűzet lokalizálni tudták. Így is majdnem a község fele, a hatvan házból mintegy huszonöt, a lángok martaléka lett. Emberéletben szerencsére nem esett kár, de égési sebeket többen szenvedtek az oltás közben. Nagyszámú igás- és háziállat égett az elpusztult házaikban és melléképületeiben. A kár a leégett ingatlanokban eddigi becslés szerint meghaladja a négymiliárd koronát, de a termésben és egyéb elpusztult értékekben szenvedett kár nagyságát még nem ismerik. A tüzet ismeretlen okból kigyulladt szalmakazal okozta.— Többszázmilliós lopás egy szerszámárugyárban. Székely Ignác szerszámnagykereskedő cég Podmanicky utca 18. szám alatti üzletében megjelent ifj. Paulik Károly ügynök, aki fúrógépet kínált megvételre. A Székely cég előtt gyanúsnak tűnt fel az ügynök, mert az általa ajánlott speciális szerkezetű fúrót kizárólag csak a Székely cég gyártja. .Székelyek feljelentésére a nyomozás megállapította, hogy Paulikhez a fúrók Misik Gyula kereskedősegédtől kerültek, aki mint a Székely cég alkalmazottja lopta ezeket a speciális fúrógépeket. A nyomozás során kiderült, hogy Misik, aki már tíz éve áll a cég szolgálatában, rendszeresen lopkodott a raktárból. A főkapitányságon beismerte, hogy körülbelül 130 millió korona értékű vasárut és szerszám árut lopott az utóbbi hónapokban. Misiket, Paulikot és Niederlander Sándor kereskedőt, aki szintén vásárolt Misiktől lopott holmikat, a főkapitányságon letartóztatták. — Ingyenes tanfolyam felnőtt analfabétáknak. A fővárosban mintegy 30.000 felnőtt analfabéta van, akik részére most a főváros iskoláiban ingyenes tanfolyamot rendeznek az írás,olvasás és számolás elsajátítására. Beiratkozhat minden 15 évesnél idősebb férfi és nő. Jelentkezni az iskolák igazgatóinál kell. HÍREK 55> íCcsxUimeÁ csxflS Esőköpeny 350.000 K Hó, sárcipő Neumann Gésa VI. Nagymező ucca 50 Dessewffy ucca sarok mtm ANGOL FOGKRÉM íoo évnél résenDirS&ass. Krausz Testvérek, műötvösök, IV, Haris köz 4. sz. Idei Sár és hócipő legjobb minőségben,legolcsóbban kertész. is. Andrássy út 36 MICHELIN PNED M M Bél. Lázár ucca 11. Telefon ISI—28. ■nrTMTI IMM —I I I Ili '1. • — - *- - ■ m ■■ _______ A legszebb felestemény A legszebb előadásbanMagyar Színház DARVAS LILI Sasfiók belül KERPEL kézfinomító kezét bársony simává és hófehérré teszi Kerpel gyógysár, Lipót körút 2.