Világ, 1925. április (16. évfolyam, 74-97. szám)

1925-04-28 / 95. szám

Kedd VILÁG 11925 április 28. 9 4 — Ha-her. Ezt a furcsa nevet egy norvég újság közlése szerint ezentúl Székesfehérvár viseli a rádióforgalomban. A városkeresz­­telés okáról a norvég lap azt írja, hogy Székesfehérvárt olyan nehéz kiejteni, hogy ehhez külön nyelvgyakorlatra lett volna szükség és ezért választottak egy új, köny­­nyen kiejthető nevet. A magyar nyelv ne­hézségeit nem most fedezik fel a norvégek. A háborúban például a porosz katonák­­Izbugyaradvány és Legenyealsómihályi­val nem tudtak sehogy sem kibékülni. Mikor Fiuméban bevezették az iskolákban a ma­gyar nyelv tanítását, az olaszok humoros plakátokon kérdezték, mikép fogják az olasz gyerekek megtanulni ezt a magyar szót: legmegengedhetetlenebbnek. Néhai való ja Tóth Béla sietett válaszolni, hogy a magyar gyerekek nyelve meg majd az olasz impon­­derabilissimi-be törik bele. Erre valaki to­vább fűzte a játékot azzal, hogy mindenki­nek, aki nem német, kificamodik a nyelve, ha véletlenül a Reichsverkehrsamtsvorsteher­­stellvertreter úrral óhajt beszélgetni. Nem kell hát a derék székesfehérváriaknak bú­­sulniok, hogy a rádióforgalomban így elke­resztelték az ősi várost, megtörténik ez a világ minden országából való várossal. — Áprilisi színjáték. Április mindig fene­gyereke volt az időjárásnak és soha az ördög annyiszor nem verte meg a feleségét, vagyis annyiszor nem esett pásztás eső napsütés mel­lett, mint a legszeszélyesebb évszaknak ebben a legrigolyásabb hónapjában. Az idei április sem vált hűtlenné az idő nagy klepsidráján már lepergett áprilisokhoz, és hol úgy viselke­dik, mint szeleverdi süldő lány, hol mint mig­rénes asszony, vagy pedig gyilkos kedvű göthös öreg. Olyik napon, mint például tegnap is, óránként felhőzte el, vagy derítette kékre az égboltot és az esti órákban olyan színjátékot produkált, melyet megirigyelhetne tőle a leg­­furfangosabb színpadi világosító. A búcsúzó nap sugaraiból olyan szín­orgiát kevert az égre, hogy még a földre horgadt fejű budapesti járó­kelők tekintetét is az égre emelte. Világos alma-zöld szín meleg és tüzelő selymét terítette az ég egyik sarkára, cinóber vörösére gyújtotta fel a zenithet, míg az égbolt másik sarkán meghagyta azt a derült kék színt, mely nyári napokon világítja be a kerek eget. És közbe a színek szivárványos árnyalatait festette a lehanyatló napsugarak ecsetjével. Mint a ter­mészet minden színjátékában, ezen a pompázó színekre illuminált áprilisi égbolton is volt va­lami misztikusan lebilincselő. Meteorológusok, akik nem káprázó szemmel mércsikélik az ég jelenségeit, talán viharos szelek heroldját lát­ják a kigyulladt égboltban, de akik álmélkodva hunyászkodnak meg a nagy mindenség még titkokat rejtegető hatalma előtt, azok talán új csodák eljövetelének jeleit olvasták le a tar­kára hímzett áprilisi mennyboltról. — Egy bécsi szélhámos Boris királynak mondja magát. (A Világ bécsi tudósítója jelenti.) Néhány bécsi lap szombati számá­ban megírta, hogy Bécsben egy ember Bo­ris bolgár királynak adja ki magát. Bizo­nyára szélhámosról van szó, aki hasonlít Boris királyhoz. Hogy a szélhámosnak mi a célja ezzel a mesével, azt még nem tud­ják. Sejtik azonban, hogy arról az egyén­ről van szó, akit igen sokan ismernek Bécs kávéházaiból, Schatz, Schotz, Schütz, vagy ilyesforma néven és annyit tudnak róla, hogy különböző gyanús manővereihez már gyakran felhasználta Boris királyhoz való hasonlatosságát. Hogy pontosan ki az, aki magát Boris királynak mondja, azt a meg­indult rendőri nyomozás állapítja majd meg. — Bartelmus lovaskapitány megelégelte az életet. A Világ bécsi tudósítója jelenti: Bécsben ma öngyilkosságot követett el Bartelmus Fri­gyes volt lovassági kapitány, Else Bland híres operaénekesnő férje. Bartelmus öngyilkossága mindenfelé nagy feltűnést keltett és még nem állapították meg annak okát, bár sokan azt hiszik, hogy az­ért követte el tettét, mert nem tudott megbékülni Ausztria mostani politikai helyzetével. Bartelmus és felesége az utóbbi időben is élénk társadalmi életet éltek, ennek ellenére azonban a kapitány állandóan rossz­kedvű volt és a búskomorság jelei mutatkoz­tak rajta. Sokszor beszélt életuntságáról és hangoztatta, hogy legszívesebben főbelőné ma­gát. Ezt azonban olyan gyakran mondta, hogy senki sem vette szavait komolyan. Felesége szombat éjszaka társasággal volt együtt és ami­kor éjszaka hazament, férjét már holtan találta. Bartelmus búcsúlevelet hagyott hátra, melyben azt írja, hogy azért lett öngyilkos, mert nem bírta tovább azt a sok csalódást, mely életében érte. — A baden-badeni sakkverseny. A baden­­badeni nemzetközi nagymesterverseny mai for­dulóján továbbra is Rubinstein lengyel bajnok maradt a vezető helyen. Aljechin is nyert pont­hoz jutott Réti ellen, Marshall megverte Bo­­goljubovot és Rosellivel döntetlent csinált, Grünfeld győzött Miezes ellen, Thomas Yates ellen, Tarrasch Samisch ellen, Spielmann Colle ellen, Treybal Nimzovics ellen. A Rabinovics— Torre, valamint a Carls—Tartakower-partik re­­misvel végződtek. Kolsté szabad volt A vezető mesterek állása a következő: Rubinstein 7, Al­jechin 614, Grünfeld 514, Marshall, Rabi­novics 5, Tartakower, Bogoljubov és Terre 41­2, Tarrasch, Nimzovics, Spielmann, Treybal 4. — Halálugrás a villanyosról. Kohn Lajos 68 éves magánzó a Múzeum körúton leugrott a robogó villanyosról. Ugrás közben elvesztette fez egyensúlyt, felbukott és koponyacsonttörést szenvedett. Azonnal meghalt, hulláját a tör­vényszék­i orvostani intézetbe vitték,­­ — Május elsejétől kezdve tűzoltási adót kell űzetni. A tűzoltóság fentartása súlyos teher­tétele a főváros háztartásának. Ezen a terhen akartak már régesrégóta könnyíteni a tűzol­tási járulék kreálásával. Sok huza­vona után, 1923-ban, a főváros közgyűlése el is fogadta a tűzoltási járulék fizetéséről való szabályrende­letet, melyet a belügyminiszter most jóváha­gyott. A szabályrendelet május elsején lép életbe. A szabályrendelet szerint úgy a hazai, mint a külföldi biztosító társaságok május else­jétől kezdve 10 százalékos adót fizetnek a főváros területén levő ingatlanok és ingók után besze­dett tűzkár elleni biztosítási díj után. A bizto­sító intézetek a 10 százallékos adót átháríthat­ják a biztosítottra, aminthogy a fél tartozik­ fizetni a tűzkárbiztosítási adót abban az eset­ben, ha olyan külföldi intézettel kötött bizto­sítási üzletet, melynek Budapesten nincs fiókja. Az ingatlan- és ingó­tulajdonosok figyel­mét felhívja a főváros tanácsa, hogy akik má­jus elsejétől kezdve biztosítják tűzkár ellen ingatlanaikat, vagy ingóságaikat, ezeket az ügyleteket az ügylet megkötésétől számított 8 napon belül, akik pedig május elsejét meg­előző bármilyen időpontban kötöttek ügyletet, azt május 3-ig tartoznak, a tanácsnak bejelen­teni. A szabályrendelet különben­­ meglehető­sen konfúzus, amelyen nagyon nehéz eliga­zodni. Az is érthetetlen, hogy a főváros, ha már ilyen súlyos adót­ kreál, miért adóztatja meg csupán azokat, akik tűzkár ellen biztosít­ják az ingatlanukat, vagy ingóságukat és miért mentesíti az adófizetés alól azokat, akik­­ nem biztosítanak­ ? Homályos, hogy az adó­kulcs ötszörösét minden külföldi biztosítónak fizetnie kell-e, vagy pedig csak azoknak, ame­lyeknek a fővárosban nincs fióküzletük. Annyi bizonyos, hogy mihelyt összeül az új törvény­hatósági bizottság, revízió alá kell vennie ezt az új szabályrendeletet, melynek életbelépteté­séről ma hirdetményt ragasztatott ki a ta­nács. — Reisinger Ferenc át férje egy századossal. Reisinger Ferenc nemzetgyűlési képviselnek Miskolcon incidense volt egy századossal. Az affért a képviselő a következőképpen mondta el. — Fél öt tájban, amikor útban voltam a Rákóczi utca 1. szám alatt levő pártitkárság irodájába, a Sötét-kapuná­l egy századosi rang­ban levő katonatiszttel találkoztam, aki egy hölgy társaságában jött velem szemközt. Ami­kor közvetlen mellette elhaladtam, hallottam, hogy a százados feltűnően hangosan megkér­dezte a hölgytől: Ez az a Reiseniger? A kérdés elég hangossága, sőt erélyesen hangos volta feltűnt nekem, és mert nevemet hallottam em­líteni, menetközben hátrafordultam. A százados állt és utánam nézett. Én közben irodánk ajta­jába érve megálltam és szintén visszanéztem. Erre a százados felém­ közeledett és minden be­­bevezetés és bemutatkozás nélkül azt kérdezte: — Mit bámul ? — Annak ellenére, hogy maga a felszólítás, de különösen a hang pro­vokáló és sértő volt, megőrizve higgadtságomat, így válaszoltam : — Nem ismerem önt. Semmi közöm önhöz. — Ő erre megragadta balkaromat és azzal a kijelentéssel, hogy lóduljon be, az udvarra akart belökni. Mikor láttam, hogy a százados feltség akar inzultálni, zsebemben levő revol­veremhez nyúltam. Ezt észrevette a százados, sarkon fordult és otthagyott. Én utána mentem azzal a szándékka­l, hogy a legközelebbi rendőr­­őrszemig kísérem. A Weidlich-palota előtt sétáló 1676. számú rendőrőrszemet felkértem a százados leigazol­tatására. A rendőrőrszem ud­variasan tett eleget kérésemnek, a századoshoz lépett és felszólította, hogy igazolja magát. A százados a rendőrőrszem felhívását durván visszautasította : — Nem szégyenti magát, hogy egy ilyen gaz­embernek felhívására egy magyar királyi hon­­védszázadost’ molesztál? — A nevét nem is mondta meg, mire eltá­voztam. A magam részéről az egész esetet nem értem. A századost nem ismerem. Tudomásom szerint vede soha semmi ügyem nem volt. En­nek dacára fellépése nyilvánvalóan provokáló volt. Még kevésbé értem, hogy egy magasabb­­rangú katonatiszt, hogyan vise­lkedhetik békés emberrel szemben így. De legkevésbé értem, hogy egy magasabbrangú katonatiszt, aki a tiszti becsületre nyilván nagyon kényes, hogy inzultálhat valakit névtelenül, lehetetlenné téve az elégtétel vételét. Azt hiszem, ennek a ma­gyarázata a gyávaságban keresendő. A név­­tlenül maradt támadó ellen a katonai ügyész­ségen a feljelentést megteszem. A katonaság dolga, hogy kinyomozza a századost. — A magyar gyermekorvosok első kongresz­szusa. A gyermekgyógyászatnak mind na­­gyobb mérvű jelentősége tette szükségessé, hogy a magyar gyermekorvosok egyesületbe tömö­rüljenek, miként a többi szakorvosok is. Ez az egyesülés az ősszel történt, amikor is megala­kult a Magyar Gyermekorvosok Társasága a külföldi hasonló társaságok mintájára. A tár­saság a jövő hó közepén, május 18-án és 19-én rendezi első évi nagygyűlését a Buda­pesti Királyi Orvosegyesület S­mmelweis-ter­­mében. A kongresszuson — mint előttünk a társaság elnöke, Bókay János professzor, a nagyhírű gyermekgyógyász elmondotta — részt vesz a társaság valamennyi tagja, több, mint száz gyermekorvos, köztük a gyermek­­kórházak, gyermekklinikák szakorvosai. A nagygyűlésen harminc tudományos előadás és referátum fog elhangzani. A két legnagyobb szabású előadást Heim Pál egyetemi rendes tanár, a gyermekgyógyászat előadója és Bókay Zoltán egyetemi magántanár tartja. Előbbi A vitamin kérdése és a vitamin jelentősége a gyermekorvostanban, utóbbi pedig A kis­gyer­mekek vesekehely-megbetegedéseiről ad elő. Ezt a nagygyűlést, amely a magyar gyermek­­orvosok első kongresszusa lesz s amelyet Tor­­day Ferenc dr. tanár, a társaság titkára ké­szít elő, évenként megismétlik.­­ Egy bécsi írót halálra gázolt a villamos. A Világ bécsi tudósítója jelenti: Tragikus kö­rülmények között halt meg ma éjszaka Blümml dr. bécsi író. Fél tizenkettő tájban Blümml dr., aki a Wahringerstrasse 200. számú házban la­kott, Pötzleinsdorfból villamoson akart haza­térni. Amikor a pötzleinsdorfi végállomáshoz érkezett, robogva közeledett az a villamos, amellyel be akart utazni a városba. Blümml utánaszaladt és fel akart ugrani a kocsira. A rohanó villamos azonban fellökte, úgyhogy el­esett és betörte a koponyáját a kövezeten. Nyomban meghalt. A mentőorvos már csak a halálát konstatálhatta. Negyvenhárom éves ko­rában így vesztette el életét a neves bécsi író. — A város fizeti ki a miskolci munkanél­küliek lakbérét. A tavasz legsúlyosabb gondja, a májusi házbérfizetés, a munka­nélküliek egyre szaporodó tömegét érinti a legkínosabban. Miskolc az egyetlen város, amelyben mozgalom indult meg, hogy a munkanélküliek házbérét, amely körülbelül 100 millió koronára rúg, fizesse meg a vá­ros abból a másfél milliárdnyi összegből, amelyet közmunkára utalt ki a kormány. A munkanélküliek küldöttségileg kérték ezt a polgármestertől, aki megígérte, hogy tá­mogatja őket akciójukban­ és reméli, hogy sikerül a munkanélküliek hátbérét a kor­mány által kiutalt összegből kifizetni. Mis­kolc városának ez a valóban humanisz­tikus cselekedete példaadás kell legyen mindazok részére, akik a szanálás évé­nek legsúlyosabb pontját, a munkanélküli­ség kérdését még mindig bürokratikus esz­közökkel kezelik. Ha Miskolc város meg­szabadítja a hátbérgondoktól az állásnél­külieket, úgy megmutatta, hogy gyakorlati szemmel tudja nézni és kezelni a kifogy­hatatlan szociális bajokat. — Papp-Váry Elemérné síremlékének lelep­lezése. A kerepesi temetőben vasárnap délelőtt leplezték le Papp-Váry Elemérnének síremlékét a kormányzó jelenlétében. Az ünnepi beszédet Ágoston Gézáné mondotta, majd a kormányzó méltatta a költőnő jelentőségét és megadta a jelet a leleplezésre. Ezután a különböző női egyesületek képviselői koszorúzták meg a sír­emléket, amely Horvay János munkája.­­ Az öngyilkos prágai holland konzul bele­halt sebeibe. A Világ prágai tudósítója jelenti: Hollandia prágai konzulja, Franz Jansen, aki szombaton délelőtt szerelmi bánatában öngyil­kosságot kísérelt meg, tegnap belehalt sérü­léseibe.­­ Száznyolcvan milliárd a „közérdekű in­­tézmények“-nek. A Kézműiparosok és Keres­kedők Országos Szövetsége és a Budapesti Épület- és Műlakatosmesterek és Rokonszak­mák Szövetsége ma este 7­ órakor iparos-nagy­gyűlést tartottak a régi képviselőházban. A gyűlést Rózsa Gyula elnök nyitotta meg, aki rámutatott azokra az okokra, amelyek a gyűlés egybehívását indokolttá tették. Somló Jenő arról beszélt, hogy a műhelyekben megállt a munka és az iparosok nem tudnak megfelelni súlyos adókötelezettségeiknek. Annak idején a pénzügyminiszter megígérte, hogy orvosolni fogja az iparosok adókérelmét, de mindezideig nem történt semmi, illetve, sajnos, az történt és történik napról-napra, hogy a kényszerköl­­csön miatt végrehajtanak egy sereg iparost. Nemcsak a férgese hull el a kisexisztenciák­­nak, hanem régi, jól megalapozott műhelyek is a teljes pusztulás útján vannak, mert az ipa­rosok még önköltségi áron sem tudják értéke­síteni termelvényeiket. Közszállítások alig jut­nak a kisiparosoknak, a már oly sokszor be­harangozott építkezés pedig nem akar megin­dulni. Az iparosok követelik a végrehajtások felfüggesztését. Az adókivető bizottságoknál működő szakértőknek jóformán semmi szere­pük nincs és megbízatásuk nem egyéb fikció­nál. Súlyos teherként nehezedik az iparosságra a tízszázalékos adópótlék és a munkásbiztosí­­tási járulékok után fizetendő ugyancsak 10 szá­zalékos késedelmi kamat. Érthetetlen, hogy a főváros ilyen körülmények között a kereseti adót ötről hét százalékra akarja felemelni. Félreismerhetetlen az a tendencia, hogy a ter­hek legnagyobb részét a városi lakosság vál­­laira akarják rakni. A kisiparosok hitelügyé­nek a megoldására csak a legutóbbi időkben történtek lépések, de az eddigi intézkedések sem nem megnyugtatók, sem nem kielégítők. A szónok hivatkozott a Világ­ra, amely meg­írta, hogy a Pénzintézeti Központ 183 milliárdot folyósított úgynevezett közérdekű intézmé­nyeknek. Ezzel szemben az ország kisiparossá­gának mindössze huszonöt milliárdot folyósí­tottak. Az iparosság kiváncsi arra, melyek azok a közérdekű intézmények, amelyeknek ennyi pénz jut az iparosok rovására. Értesülése sze­rint a kisipari hitel kamatlábát már a legkö­zelebb le fogják szállítani. Cseke József meg­említi, hogy Ripka Ferenc kormánybiztos most, a választások küszöbén, a hatósági üze­mek megszüntetését megígérte, de az iparosok nem ígéreteket akarnak kapni, hanem ténye­ket. Ma a közmunkáknál olyan feltételeket szabnak, amelyeket az iparosság teljesíteni nem tud, ezért sürgősen intézkedni kell, hogy a szigorú feltételeket enyhítsék. A meglévő sé­relmeket csak az iparosság erőteljes gazdasági szervezkedésével lehet ellensúlyozni. Huska Vilmos nemzetgyűlési képviselő és Rózsa Gyula elnök felszólalásukban a szervezkedés fontos­ságát hangsúlyozták. A gyűlés végén határo­zati javaslatot fogadtak el, amelyben adómora­tóriumot, a hatósági üzemek megszüntetését, közmunkáknál a bánatpénz eltörlését és anyag­­árelőlegek utalványozását, a kisipari hitel ügyének mielőbbi gyökeres rendezését, a lak­béreknek részletfizetési kedvezményét, a szorzószám leszállítását, és a kincstári haszon­­részesedés eltörlését követelik. A nagygyűlés határozatait holnap küldöttség fogja átnyúj­tani a kereskedelmi és pénzügyminiszternek. A felszólalók hangoztatták, hogy amennyiben fellépésüknek nem lesz meg a kívánt ered­ménye, az iparosok üzleteik bezárásával és tün­tető felvonulással fognak demonstrálni ügyük igaza mellett. — Mussolini drámát ír... (A Világ ró­mai tudósítója jelenti.) Római lapok hírt adnak arról, hogy Mussolini nemsokára drámaíróként is ünnepelteti magát. A drá­mát Mussolini fiatalkori regényéből alakít­ják át színdarabbá. Az olaszországi bemu­tató csak akkor lesz meg, ha Bazzi, az Amerikában élő olasz színész, ígéretéhez képes elkészül Mussolini regényének dra­­matizálásával. A dráma két felvonása a ci­gányéletet viszi színpadra és témája egy öregedő férfi szerelme a fiatal leányzóhoz. A harmadik felvonást maga Mussolini akarja megírni a színpad számára.­­ Terhelő tanú jelentkezett a csongrádi bombamerénylet felmentettjei ellen. Egy fiatal szegedi bankár, akit a szegedi ügyészség most egyévi vizsgálati fogság után szabadlábra helye­zett, igen terhelő nyilatkozatot tett a csongrádi bombaper felmentett vádlottjai ellen. Elmon­dotta, hogy a szegedi rendőrség fogházában hallotta, amint a szomszédos cellában őrzött Sinkó László a hozzá benyitó őrmesternek sírva szönyörgött, hogy mentse meg, mert ővele azt hitették el, hogy kakaó­bombát dob a bálozók közé. A csongrádi merénylettel egyébként csü­törtökön foglalkozik az ítélőtábla. Lehetséges, hogy ez a terhelő vallomás is el fog hangzani a fellebbviteli bíróság előtt. — Magyar udvari orvosa van egy afrikai fe­jedelemnek. Nem mindennapos kar­ert csinált Afrikában egy magyar orvos, akit a sors esz­tendővel ezelőtt sodort messzire hazájától. Mé­száros Kálmán dr. Gyuláról indult el, hogy más világrészen találjon boldogulást. Afrikába került, ahonnan most érkezik híre karrierjé­nek : udvari orvos lett. Igaz, hogy nem vala­melyik hatalmas császárnál, csak Rasz Heulou, Godzsám ország fejedelmének udvarában, Abesszinia fővárosából kapta Mészáros Kálmán dr. a meghívást, hogy menjen el Godzsám fe­jedelmének udvarába és ma már a fiatal ma­gyar orvos egy uralkodó egészségére vigyáz. Az egzotikus fejedelem bőkezűen fizet, főúri lak­osztálya, nagy fizetése, sőt autója is van a godzsámi fejedelem magyar orvosának, aki most levélben értesítette hozzátartozóit a vá­ratlan karrierről. — Három fogoly szökési kísérlete. A pest­vidéki törvényszék főutcai fogházának három foglya, Varró Tivadar, Puzsár Gábor műaszta­losok és Palotai László iparművész a fogház asztalosműhelyébe voltak munkára beosztva. A három fogoly tegnap délután is a műhelyben foglalatoskodott és Neidek Pál fogházőr fegy­ver nélkül vigyázott rájuk. A foglyok rávetet­ték magukat a fogházőrre és ártalmatlanná tet­ték. Varró Tivadar a fogházőr zsebéből elvette a kulcsot, mellyel kinyitotta a fogházőröknek a szobában levő szekrényét. A szekrényből ki­vett egy Frommer-revolvert és így felfegyver­kezve hagyták el a műhelyt, azonban az ajtót rázárták a fogházőrre. A foglyok alig léptek ki az épület egyik kapuján, mikor Neidek fog­házőr kiabálására elősiettek a többi fogház­őrök és a menekülők után vetették magukat. Palotai beszaladt a szemben levő Fő utca 93. számú házba, ahol a negyedik emeletre mene­kült, de ott elfogták. Pozsár a Pálffy téri hajó­állomás felé igyekezett egérutat nyerni, azon­ban egy rendőr elfogta. A harmadik fogoly, Varró Tivadar, revolverével fenyegetőzve me­nekült a Dunapart felé. A fogházőrökön és rendőrökön kívül az utca közönsége is üldö­zőbe vette. Varró háromszor is üldözői felé lőtt, de a golyók senkit sem találtak. A Pálffy téren már tisztában volt azzal, hogy nem tud egérutat nyerni, de még arra volt ideje, hogy beugorjon a Pálffy tér 4. számú házba. Ott a házban levő kocsma udvari bejáratán bemene­kült a kocsma egyik mellékhelyiségébe, ahol az ajtót magára zárta. Mikor az ajtót rátörték és a kis kamraszerű helyiségbe benyomultak, Var­rót eszméletlen állapotban találták a padlón. Az orrából erősen ömlött a vér. A foglyon, aki vászon nadrágban és ingujjban szökött ki a fogházból, ekkor már egy fekete kabát volt. A kis kamrában fölfeszítette azt a szekrényt, ahol a pincérek a ruhájukat tartják, felöltött egy kabátot, de arra már nem volt ideje, hogy kisurranjon a rejtekhelyéről, mert üldözői már a nyomába értek. Elbújt a szekrényben s minden valószínűség szerint az erős izgalomtól agyvértolulás érte s eszméletét vesztve kibukott a szekrényből. Az eszméletlen állapotban levő Varró Tivadart hordágyon átvitték a törvény-­­székre, ahol rövid idő múlva meghalt. " Ha némelyik asszony tudná hogy néha mennyire nem praktikusan vásárol, akkor sok pénzt megspórolhatna. Ne hagyja magát félreve­zetni s ne tartson más kávé­pótlékot épen olyan előnyös­nek, mint a „Franck“-ot. Az igazi olcsóság épen ab­ban az utolérhetetlen ki­adósságban rejlik, amely a régen bevált „Franek kávé­­pótlékának specifikus tu­lajdonsága. A kávédarálóval mint védjegy.

Next