Világ, 1925. április (16. évfolyam, 74-97. szám)

1925-04-28 / 95. szám

Kedd VIL­ÁG 11925 április 28­. 7 Az Amundsen-expedíció pilótái a Spitzbergákon már megkezdik a próbarepüléseket Tromső, április 24. A Kingsbay-ból, a Spitzbergákról a követ­kező rádióhír érkezett az Amundsen­­expedícióról: A repülőgépek partraszállítása a hajóról és a gépek felszerelése kielégítően halad. Riiser Karsen hadnagy-pilóta aeroplánja már a parton van, a montőrök most végzik rajta ez utolsó munkálatokat; a gépre már a motort is fölszerelték. Dietrichson, a másik hadnagy-pilóta gépe még kint vesztegel a jégen , az ő motorját még nem csomagolták ki. Néhány napon belül ezt a gépet is föl­szerelik és akkor ez is partraszállítható lesz, hogy ott a részletmunkát is befejezzék rajta. Ha minden jól halad, akkor valószínű, hogy szombaton már mindkét repülőgéppel el­indulhatnak a pilóták rövid próbarepülésre. Első ízben csak ötperces repülést terveznek, hogy a pilóták a motorok teljesítőképességé­ről meggyőződjenek. Azután következnek majd a másféle kipróbálások, amik a poláris repüléshez elengedhetetlenek. Mindenekelőtt kipróbálják a repülőgépek teljes megterhelé­sének lehetőségét, a szükséges élelmiszer- és egyéb készleteken kívül a tudományos kísér­leti eszközöket illetően is. Majd külön próbá­kat fognak tartani abból, hogy miképpen tud fölemelkedni és leszállni a két gép nagy szál­lítmányával, úgy a havon, mint a jégen s végül a tengeren. Az expedíció azt hiszi, hogy a teljes meg­terhelés mellett a repülőgépnek legkevesebb ezer méternyi sík és szabad területre van szüksége a fölemelkedéshez. Kevesebb meg­terhelésnél háromszáz méternyi terület is elégséges. Ha a mostani szép idő megmarad, akkor valamennyi próbarepüléssel mintegy három hét alatt elkészülhetnek. A meteoroló­gusok kijelentették, hogy a jelenlegi légköri viszonyok a 24 órás napfénnyel és az eléggé könnyed széljáratokkal valósággal ideálisak Amundsen vállalkozásához. A felszállás előtt természetesen szüksége lesz az expedíciónak arra, hogy a meteorológusok több napra biz­tosítsák a változatlan jó időt. A Fram és Hobby hajók az induláskor északi irányba fognak hajózni s a legmesszebb határig fognak igyekezni eljutni, hogy egészen a leküzdhetetlen jégtorlaszokig szál­lítsák a repülőgépek benzíntartalékát. Ha a körülmények kedvezőek, úgy az expedíciónak nem kell megállania a Dán-szigeteken, sem a Wellman-, sem a Robbe-öbölnél. Az expedíciónak ma még nincs tudomása arról, hogy északon hol kezdődik el a jég­határ, sem arról, hogy várjon a Wellman­­öböl most szabad-e, vagy eltorlaszolták-e a jégtáblák , ugyanis ezideig még nem tudtak érintkezést találni észak felől délnek tartó bálnavadász-hajókkal, hogy felvilágosítást kérjenek. Amennyiben a Dán-szigeteket kell az expedíció bázisául választani, ez esetben ajánlatosabbnak tartják a Wellman-öbölt, mivel ez fekvésénél fogva védett hely, míg a Kobbe-öböl ki van téve a széláramlatok vál­tozásainak. Az expedíció valamennyi tagja a legjobb egészségnek örvend. Ellsworth összes szabad óráiban ski-tréninget folytat. Egyébként pedig Amundsennel együtt pontos tanulmányozás alá vették azokat a csillagászati készülékeket, amelyeknek fontos szerepük lesz sarki repü­lésük alatt. A meteorológusok kivételével az expedíció valamennyi tagja a jégen ütött sátrakban lakik. A meteorológusok és a rádió-telegrafis­­ták a Fram-on maradtak, hogy műszereiknél ott a szolgálatot fentartsák. Bőséges tudósítá­sokat kapnak naponként Kanada északi zó­nájából és Alaskából. Más jelentések viszont Norvégián keresztül jutnak el hozzájuk. Sajnos, az expedíciónak be kellett látnia, hogy ha kénytelen lesz a Fram-ot hátra­hagyni, nem fog tudni közvetlen jelentéseket kapni a Behring-tengerben fekvő Szent Pál­­szigetéről, mint ahogy azt tervezték. A szél­­sebességmérő készülékekkel naponta végzik a megfigyeléseket a mostani szép időben is. Ami a hőmérsékletet illeti, legutóbb napokon keresztül rendkívül hideg volt, a hőmérséklet most azonban enyhébb lett, viszont az eget némi felhőzet és ködök takarják. A font emelkedése foglalkoztatja a Nemzeti Bankot A szombati newyorki tőzsdén a font 481 -e­lel zárult. Ezzel az utolsó tízévi ár­folyamok legmagasabbikára emelkedett. A felfelé irányuló mozgalom ezzel nem jutott nyugvópontra. A mai zürichi devizajegyzé­sek zárlata a dollárnál 516-ot, a fontnál 24,90-et mutat, ami egy 482 és V4-es font­sterling newyorki jegyzésnek felel meg. Ezzel a mai újabb előretöréssel a dollár és a font közötti diszparitás 60 százalékra csökkent. Az angol és az amerikai jegybank között kötött megállapodásból arra lehetne következtetni, hogy a teljes paritás elérése már csak rövid idő kérdése, azonban sok szól amellett is, hogy az angol bank a font­sterling további emelkedésében, amint azt eddig ismételten megtette, stabilizációs szü­netet tart. A dollár és a font közötti kiegyen­lítődési folyamat legközvetlenebbül érinti a magyar koronának az osztrák koronához való viszonyát is. A font mai emelkedése abban is kifejezésre jut, hogy a Magyar Nemzeti Bank Bécset 10.080—10.140-ről 10.045—10.105-re csökkentette. A magyar 10.000 koronás és az osztrák schilling kö­zött már csak halvány árnyalati különbség van. A londoni pénzügyi események élénken foglalkoztatják a Magyar Nemzeti Bank ve­zetőségét, mely Popovics Sándor dr. elnök­lésével ma este több órán át tanácskozott és megvitatta a font várható és már bekö­vetkezett emelkedésének következményeit. Az ülésen Schóber Béla dr. vezérigazgatón kívül résztvett Siepmann népszövetségi ta­nácsadó is. Az ügyvédek szanálását is követeli a budapesti ügyvédi kamara (A Világ tudósítójától.) A budapesti ügy­védi kamara választmánya most hozta nyil­vánosságra az igazságügyminiszterhez inté­zendő szokásos évi jelentését, amelyet a május harmadikára egybehívott közgyűlés tárgyal. A jelentés hivatkozik arra, hogy a magyar társadalom a jelenleg folyó pénz­ügyi szanálás mellett egy általános, úgy lelki, mint gazdasági szanálásra vár, majd így folytatja: " Ebben a nagy, ebben az igazi szaná­lási munkában a magyar ügyvédség két mi­nőségben is van érdekelve: mint hivatás és mint kenyérkereső foglalkozás. Mint hiva­tás, magunk is a szanálok közt akarunk lenni, mint kenyérkereső foglalkozás pedig magunk is szanálásra szorulunk. Mint hiva­tás, hagyományos készséggel bocsátjuk a reformmunka rendelkezésére nemzethűsé­günket, tudásunkat, tapasztalatainkat, szo­ciális érzésünket, bíráló és teremtő képes­ségeinket, aminthogy a régi készséggel és bátorsággal fogjuk továbbra is szolgálni a rendnek és szabadságnak összhangját. Mint kenyérkereső foglalkozás pedig a magunk részére is kívánjuk a szanálást, tehát a tör­vények szerint az ügyvédség részére biztosí­tott munkaalkalmak eddigi csorbításainak megszüntetését, új munkaalkalmaknak nyi­tását, az ügyvédi munkaeredményeknek le­hető kímélését és lelki munkakészségüknek emelését a jogvédői szólásszabadságnak és immunitásnak fokozott biztosításával. Rátér ezután a kamara jelentése a kép­viselő- és törvényhatósági bizottsági tag ügyvédeknek és a nyugdíjas bírákból lett ügyvédek működésének és ezzel kapcsolat­ban a közönség körében elterjedt ama tév­hit ismertetésére, hogy az ilyen összekötte­tésekkel bíró ügyvédek a bíróságoknál és más hatóságoknál nagyobb eredményt tud­nak elérni, mint többi kartársaik. — Kétségtelen, — mondja továbbá a jelentés, — hogy annak a káros köztudat­nak fölkeltése, hogy az ügyek eldöntése in­kább a befolyáshoz, mint az anyagi igazság­hoz igazodik, csak azáltal vált lehetővé, hogy a forradalmi idők örökségeképpen a közigazgatási egyoldalúságok hihetetlenül elszaporodtak, hogy a gazdasági és pénz­ügyi válság nyomán a bíráskodás lassanként az esetjogászatnak jellegét kezdte magára ölteni és hogy egyes új törvényeink, mint például a földbirtokreform, alkalmat adnak arra, hogy vagyonokat vegyenek el és va­gyonokat adjanak, ugyan tág törvényes sza­bályok szerint, de mégis egy igen szabadjára engedett bírói belátás alapján. Hivatkozik a jelentés további részében arra, hogy a kamara annak idején figyel­mébe ajánlotta a törvényhozásnak, hogy ugyanakkor, amikor az ügyvédi kamarák kapuit a nyugdíjazott bírák és ügyészek előtt megnyitotta, ezeket a volt tisztviselő­ket el kellett volna tiltani attól, hogy záros határidőig annál a bíróságnál vagy más ha­tóságnál, amelynek tagjai voltak, mint ügy­védek szerepeljenek. Mert igaz ugyan, hogy a korábbi kollégiális viszonynak tényleges befolyása az ügyek bírói elintézésére nem volt, de a nagyközönség mindig hajlamos a ferde látszat elhivésére, ami elégséges volt arra, hogy egyrészről a bírói pártatlanság presztízsét lerontsa, másrészt pedig az ügy­védi keresmény megoszlásának jogtalan el­tolódását eredményezze. Ennek a tévhitnek hatását a bűnügyi vé­delemre nézve a következőkben jellemzi a jelentés: — Csak a közönségnek e balhitére és ter­mészetes törekvésére, hogy a belső hivatali összeköttetésekkel, tehát kijáró képességgel rendelkező ügyvédeknél keres oltalmat, ha bajba jutott, vezethető vissza az a megdöb­bentő jelenség is, hogy a bűnügyi képviselet a rendőrségnek intellektuális bűnügyekben nyomozó osztályánál kevés egynéhány ügy­védnek kezében összpontosul. A jelentés ezután az ügyvédség általános helyzetével foglalkozik. Az elmúlt évben Budapesten 2991 ügyvéd működött, míg a A 4 Megalakult Japánban is a Labour Party (A Világ londoni tudósítójától.) Japánban a hirtelen ipari fejlődés egyik következménye­képpen már évek előtt mutatkoztak a szociális nyugtalanság tünetei és különböző alakulatok próbálták magukba tömöríteni a helyzetükkel elégedetlen munkásokat. Természetesen a többé-kevésbé hasonló célokért küzdő számtalan apró csoport nem fejthetett ki olyan eredmé­nyes tevékenységet, mint hogyha csak egyetlen párt vette volna föl a küzdelmet a munkásság helyzetének javításáért. Éppen ezért a munkás­ság vezetői már régóta foglalkoznak azzal a tervvel, hogy a japán munkásokat angol minta szerint egyetlen pártba, a japán Labour Party-ba tömörítsék. Ennek a pártnak termé­szetesen magába kell tömörítenie a japán mun­kásszövetséget, a szocialista szervezeteket, a japán Fábián Societit, amely főleg egyetemi tanárokból és labeinerekből áll, továbbá a pa­rasztszövetséget és a liberális képviselők egy ré­szét is, akik jelenleg a kormánypárt és az ellen­zék padsoraiban foglalnak helyet. A japán Labour Party-t az angol munkáspárt mintájára fogják megszervezni, azonban működésében sok hasonlóságot fog mutatni az új párt a német szociáldemokratákkal. Egyelőre nem sok kilátás van arra, hogy az új párt többségbe kerüljön a japán parlament­ben, mert a választói jog rendkívül megnehezíti a munkásságnak győzelmét, amennyiben előfel­­tétele a választójognak az, hogy aki egyébként megfelel a követelményeknek, legalább évi három yen közvetlen egyenes állami adót fizes­sen, ami a japán munkabéreket és kereseti le­hetőségeket figyelembe véve, igen magas vagyoni cenzus. Mindazonáltal annak ellenére, hogy a szocialisták és a munkások csak igen kis része felel meg ennek a követelménynek, azt remélik Japánban, hogy a pártok egyesülése folytán az eddiginél jóval nagyobb számban lesz a mun­kásság képviselve a parlamenben, úgyhogy végre a törvényhozás házában is szóvá tehetik a japán munkásság követeléseit, míg eddig semmi más fegyver nem volt a kezükben a ja­pán dolgozó osztályoknak, mint a sztrájk, amely jogukkal elég gyakran éltek is. A japán Labour Party, ellentétben az Euró­pában általános szokásokkal, magában fogja foglalni, mint a párt balszárnyát, a japán kom­munistákat és szindikalistákat is. Bár ma még természetesen hozzávetőleg sem lehet tudni a számarányokat, hír szerint a kommunisták és a szindikalisták igen erős csoportot fognak ké­pezni az új pártban. Mindazonáltal valószínű, hogy a mérsékelt szocialisták és a japán Fabianusok, aki a szocializmust Sidney Webtt és Bernard Shaw elvei alapján vallják, a párt jobbszárnyán elhelyezkedve, mérséklőleg fognak hatni a túlzó elemekre. A jobbszárny a japán munkásmozgalmak két régi vezérének, Suzuki Bunji-nak, a japán munkásszövetség elnökének és Kagawa Tojohikónak, a kóbéi ipari kerület szocialista megszervezőjének vezetésével veszi föl a küzdelmet a balszárny ellen, amelyet Yamakawa, a japán kommunisták vezetője és Sakai, a marxismus legszélsőbb kiterjesztője irányítanak. "­­ közel háromszor akkora Bécsben az ügyvé­dek száma csak 1900. A háborút követő időkben az ügyvédek egy része útlevél- és lakásügyekkel foglalkozott, ezeknek jelentő­sége azonban csökkenőben, sőt megszűnő­ben van. Felpanaszolja a jelentés, hogy a bu­dapesti kamarát, amely pedig az ország vezér­kamarája, a felsőház alakításáról szóló törvényjavaslatban súlyos sérelem érte. A kamarák egyeteme ugyanis képviselők (elek­torok) útján eszközli a választást; a buda­pesti kamara tíz elektort, a vidékiek összesen harmincöt elektort küldenek a választó­­gyűlésre s így megtörténhetik, hogy a meg­választottak között budapesti ügyvéd nem is lesz, jóllehet a budapesti kamara az ország ügyvédségének mintegy ötvenöt százalékát teszi. A kamara a törvényjavaslatnak olyan irányú megváltoztatását kéri a kormánytól, hogy a budapesti kamara, úgy mint a vidé­kiek, minden száz tag után egy-egy elektort válasszon és az egyik felsőházi tag okvetle­nül a budapesti kamara tagjai közül válasz­­tassék. Elkészült a vádirat a szófiai bombavetők ellen Szófiából jelenti a Világ tudósítója. A Boris király elleni merénylet ügyében az ügyészség elkészítette a vádiratot. Az elítéltek­nek huszonnégy órán belül módjukban lesz a semmítőszékhez folyamodniuk és ez a testü­let újabb huszonnégy órán belül dönt az el­ítéltek ügyében. A semmítőszék döntése után az ítéletet nyomban végrehajtják. Sven Hedin egy új háború veszedelméről Trondhjem, április. (A Világ tudósítójától.) Ebben a kis nor­vég városban, mely Skócia legészakibb pont­jánál jóval északabbra fekszik s csak a Golf­áramnak köszönheti lakhatóságát, az egész Skandináviát jellemző társadalmi kultúr­­fejlettségén kívül a tudományos és művészi életnek is vannak ünnepnapjai. Csak példa­kép említem, hogy tegnapelőtt mutatták be a színházban, amely Európa legészakibb kő­színháza, a Romain Rolland Canton-ját, amely, ha jól tudom, még magyar színpadon nem volt látható. A szabadkőműves-palota díszterme hetenkint nyílik meg egy-egy világ­hírű művész hangversenye számára. Múlt héten Geyer Stefi járt itt. Nem csodálható, hogy a város outsider fekvésénél fogva ép a földkutatók, északsarki és egyéb fölfedezők gyakrabban fordulnak meg benne, mint vala­mely középeurópai kultúrvárosban. Az öreg Nansen Frithjof állandóan itt él. Múltkoriban Amundsen, aki hónapok, jobban mondva évek óta nagy dobbal hirdetett útjára csak­ugyan elindult, hajókázott itt át. Ma már a Spitzbergákról értesíti szeretett közönségét, hogy kitűnő hangulatban van. Tegnapelőtt pedig Sven Hedin járt itt, ezúttal nem föl­fedezőként, hanem politikai előadóként lépve a nyilvánosság elé. A műegyetemi diákkörben beszélt. A diák­kör hivatalos helyisége egy moziban van. A diákok, norvég nyugalommal, a rajongott angoloktól eltanult k­urtapipával a szájukban, a német diákokat is megszégyenítő barna­­sörös fiaskók mellett csendes tisztelettel hall­gatták végig Sven Hédin előadását. Sven Hédin egy új világháború veszedelmé­ről beszélt és a Skandináv­ államok katonai kérdéséről. — Egy új világháború valószínűsége ma legalább akkora — mondta —, mint volt 1914-ben, mert a mai Európa a versaillesi béke erőszakára van építve. És ez égbekiáltó, de a természeten nem lehet büntetlenül erő­szakot tenni. Sven Hedin erős honvédség fölállítását tartja Skandináviában szükségesnek. Szándé­kosan használom a honvédség kifejezést, mint amely legjobban megközelíti azt a fogalmat, amelyről Sven Hedin, mint a katonaság ideá­lis formájáról beszélt, kitérvén közben a svéd és norvég testvérnépek közös politikai és katonai érdekeire. Azt úgy látszik ő is jól megérti, hogy a népek testvériségénél a közös érdek többet számít mindenféle fajtabéli, meg kultúrabeli rokonságnál, mert a svéd és norvég testvériség egyik fő okául azt emlegette, hogy Svédország gazdaságilag keletre néz, Norvégia nyugat felé van érdekelve. A nyu­gati érdeklődés pedig nem más, mint Grön­­land, amely miatt a szintén testvér dánokkal néznek a norvégek afféle szelídebb farkas­­szemet. Az a tárgyilagosság, amellyel a hallgatóság, amelynek két­harmada a huszadik év körül mozgott, az előadást követő vitában a mili­tarista, a pacifista, a polgári, meg a kommu­nista felszólalásokat hallgatta, bármennyire szokatlan egy délibb ember szemében, nem­csak az északiak nyugodt jellemét dicséri, hanem valahogy azt is mutatja, hogy itt ezek a kérdések csakugyan közel járnak az akadé­­mikussághoz. Rögtön a Sven Hedin beszéde után Buen bankigazgató tisztelettel kijelentette, hogy őt az illusztris vendég nem győzte meg a katonai készülődés szükségéről, pláne előnyéről. — Csak gondoljuk meg — mondta —, milyen előny volt nekünk a világháborúban teljes katonai jelentéktelenségünk, amiért nem kellettünk egyik félnek sem. Kellene azonban a világbékéért felkészülnünk, magam mennék legelői. De eddig azt láttuk, mennél többen készülnek föl katonailag, annál na­gyobb a veszedelem. Ez a politika vezetett a világháborúhoz. Vegyük még hozzá Norvégia financiális helyzetét, melyben még, ha a mai katonai büdsét meghúszszoroznák, sem sokra mennénk. De én a militarizmust, mint a füg­getlenség akadályát ítélem meg s ha majd a népek és országok ugyanezt fogják benne látni, boldogabb lesz a világ. Buen felszólalására Lykke képviselőházi elnök, mérsékelten militarista beszédet mon­dott, amelynek veleje az volt, hogy amíg mindenütt a hatalom úr a jog fölött, addig katonaság kell. Ravatsmark generális is meg­védte a militáris eszmét, ámbár mérsékelt be­széde nálunk talán baloldalinak hangzott volna. — Hála Istennek — mondotta —, mi meg voltunk kímélve a háborúban való részvétel­től. Különben is a háborút gazdasági érdek­­összeütközések okozzák, nem egyéb. A többi felszólaló között Sjelderup egyes­tem­i docens annak a véleményének adott ki­fejezést, hogy ez a kérdés csakugyan a mai európai kultúra középpontjába helyezendő. Csakhogy a védelmet semmi másra, mint a kultúra megvédésére, nem szabad használni. A vitát különben Sven Hedin újabb felszó­lalása zárta be. Ebben fölemlegette, hogy ha Skandináviának nem lett volna meg a véd­­ereje, Anglia és a cári Oroszország fölvonu­lási tereppé változtatták volna ezt a két békés államot. Majd rátért arra, hogy az európaiak a világháborúban egymást gyengítették, köz­ben a színeseket megtanították gyilkolni mo­dern fegyverekkel, végül csináltak egy nép­­szövetséget, amelyből Európa két legnépesebb országa, Németország és Oroszország kima­radt és Észak-Amerika sincs benne. De Ázsiá­ban a sárgák, Európa keletén a félázsiai vörö­sek fegyverkeznek. Ez ma a világ képe. ——^----­ K. L !

Next