Világ, 1925. július (16. évfolyam, 144-170. szám)

1925-07-24 / 164. szám

fi TV 25 július 21. VILÁG telmében védtelenné tette, más országok folytatják fegyverkezésüket, úgyhogy a ver­­saillesi szerződésben hirdetett általános le­szerelés csak holt betű marad, így állván a helyzet, Németországnak legalább jogi biz­tosítékot kell kapnia a tekintetben, hogy területét nem használhatják felvonulási te­repnek és hadműveleti területnek olyan ka­tonai viszályokban, amelyek az általános fegyverkezési versengésben a népszövetség eljárásának ellenére, vagy még inkább ennek következtében támadhatnak. A most vita tárgyává tett általános kérdéseket vég­leg csak akkor lehet rendezni, ha a lesze­relés dolgával összefüggő valamennyi kér­dést, tehát a Rajnavidék északi kerületének kiürítését kielégítő módon szabályozták. Az úgynevezett nyomozási jegyzőkönyv sem felel meg annak a szellemnek, amely a most célul kitűzött új megállapodásokat áthatja. Természetesnek találom, hogy a Ruhrvidék most folyó kiürítése nem fog végeredmény­ben csapatáthelyezéssé kialakulni. A biro­dalmi kormány felfogása szerint a bizton­sági szerződés visszaható erejét biztosítani kell. A német kormány a végleges békeálla­pot megteremtése érdekében mindent elkö­vet, ami tőle telik. Köln kiürítése nélkül a németek nem tehetik be lábukat Genibe Brecht dr. (gazdasági egyesülés) kijelenti, hogy pártja továbbra is támogatja a Luther­­kormányt, természetesen bizonyos fentartá­­sokkal. Felszólítja azonban a kormányt, hogy külpolitikai kérdésekben ne tegyen ezentúl lépéseket a birodalmi gyűlés meg­kérdezése nélkül. Leicht (bajor néppárt) elvben hozzájárul a német jegyzékhez és kijelenti, hogy Köln kiürítése nélkül a németek nem tehetik be lábukat Ger­fbe. Rewentlow gróf (fajvédő) szembefordult a külügyminiszter politikájával és állást fog­lal a biztonsági szerződés és Németország­nak a nemzetek szövetségébe való belépése ellen. A birodalmi gyűlés ezután a kormány­pártok indítványát, amellyel helyeslik a kül­ügyi politikát, 235 szavazattal 150 ellen el­fogadta. Tizenhárom képviselő nem szava­zott. A szociáldemokraták, a kommunisták és a fajvédők az indítvány ellen szavaztak, a gazdasági egyesülés nem vett részt a sza­­vazásban. ------..MLM.JU­. .H.l i r limUM"-----­ Jámbor Ernő tiszthelyettes nem jelent meg a mai főtárgyaláson és sehel sem találták (A Világ tudósítójától.) Jánosdeák Márton hadnagy és társai bűnügyének mai főtárgyalá­sán Jámbor Ernő tiszthelyettes — az egyik Vádlott ■—, aki ellen a tegnapi tanuk igen súlyos vallomást tettek, nem jelent meg. A hadbíróság úgy határozott, hogy az ellene ho­zandó intézkedést függővé teszi attól, hogy megjelenik-e esetleg később a tiszthelyettes. Gosztonyi Nándor váchartyáni földbirtokos az első tanú, aki elmondta, hogy egyik alkalma­zottját a katonai nyomozók véresre verték és elhurcolták, később a bántalmazók egyikére ráismert Jámbor tiszthelyettesben. Néhány je­lentéktelen tanúvallomás után Kovács Imre rendőrtisztviselő kerül a bíróság elé és el­mondja, hogy akkoriban a rendőrségen is az volt a vélemény, hogy a névtelen leveleket Já­­nosdeák hadnagy írta. A proletárdiktatúra alatt vörös volt Jánosdeák, a bolsevizmus bu­kása után fehérre vedlett — mondta a tanú — és hogy korábbi bűneinek nyomát eltüntesse. Sok iratot ellopott az irattárból. Sáfár Elemér váci rendőrtanácsos hallott arról,­­hogy Kerschbaumayer őrmestert János­deák megverette. A forradalom kitörésekor — vallott tovább a rendőrtanácsos, —, a csőcse­lék meg akart lincselni egy rendőrt. A tömeget Jánosdeák vezette és buzdította. 1920 január­jában, amikor már viszont fehér volt János­deák, egy népgyűlést megzavart katonáival. A tanú vallomását követő szünetben Lerch Alfréd dr. százados­ ügyész intézkedett, hogy a főtárgyaláson meg nem jelent Jámbor Ernő tiszthelyettest sürgősen vezessék elő. Fegyveres katonát küldött a tiszthelyettes lakására, aki visszaérkezése után jelentette, hogy Jámbor Ernő lakásán se található és ismerősei se tud­nak róla. Szünet után Lerch dr. százados­ ügyész be­jelentette, hogy a súlyos testi sértés és hivata­los hatalommal való visszaélés vádját János­ , deákra és Jámbor Ernőre is kiterjeszti és Jámborra vonatkozóan gyors intézkedést kért a hadbíróságtól. A bíróság rövid tanácskozás után az ügyész indítványának nem ad helyt és őt külön vádindítvány beterjesztésére hívta fel. Ivánka Pál mérnök a következő tanú, aki­től házkutatás ürügye alatt saját holmijait ci­pelték el Jámbor Ernőért. Szily András látta Zeitte Károlyt, amikor a katonai nyomozók ve­zették­. Az arca csupa vér volt, látszott rajta, hogy összeverték. Korém­ Jánosné gödöllői parasztasszony tud arról, hogy Jámbor Ernő tiszthelyettes Torma Istvánnét agyonlőtte. A tárgyalásvezető fölvilá­gosítja, hogy Jámbor azzal védekezett, hogy az asszony baltával támadt rá. A tanú azzal vála­szol, hogy ez nem igaz. Koréii Mihály gazda is hasonlóképpen vall, kijelenti, hogy Jámbor ■ Ernő pénzt követelt Torma Istvánnétól. ArA­dd­­ ide rögtön a pénzt“ f­ordított rá már az ajtó­ - nál és torkon ragadta, majd ütni, rúgni kezdte. . "Korcin Márton földműves ugyanezt mondja. Néhány jelentéktelen vallomás után ismertet a hadbíróság egy okiratot, amelyben a kommu­nista­ ügyekben nyomozó ügyész megemlékezik arról, hogy Jánosdeák kommunista volt és a proletárdiktatúra bukása után pedig azokat kí­nozta meg, akiknél a bolsevizmus alatt protek­cióért könyörgött. A főtárgyalás folytatását ez­után a hadbíróság holnapra halasztotta. ­ Boltbér, adósérelmek ! az OMKE választmányi ülésén Az OMKE nagyválasztmánya csütörtökön dél­­­­után Magyar Bertalan elnöki tanácsos vezetése­­ alatt ülést tartott Napirend előtt Eibenschütz Sándor több bu-­­­dapesti cégnek hólabda rendsze­rű eladását,­­ illetve azt tette szóvá, hogy ezek a cégek igen­­ sok vidéki városnak és községnek fogyasztóit m ily hólabda szelvényekkel árasztják el és ez­által nemcsak a szelvényt vásárló közönséget, hanem az ottani legális detailistákat károsítják­­ meg ezzel a tisztességtelen versennyel.­­ Horváth István főtitkár bejelentette, hogy az OMKE-nek is tudomása van ezekről az esetek­ről és minden olyan cég ellen, amelyek üzérke­déséről meggyőződött, maga az OMKE tesz bün­tető feljelentést, ugyanakkor azonban szüksé­gesnek látja, hogy a kereskedelmi minisztérium oly értelmű rendeletet adjon ki, amely az illeté­kes törvényszéket felhatalmazza arra is, hogy a tisztességtelen versenyről szóló törvényben szabályozott ideiglenes intézkedés során utasít­sák a postát az ilyen cégek postai küldeményé­nek visszautasítására is. Beck Salamon dr. és Bán Leó felszólalása után a választmány elhatározta, hogy az or­szág kereskedelmi kamaráival együttesen tesz javaslatot ily irányban a kereskedelmi minisz­terhez. Pollatsik Jenő (Eger) a váltók inkasszálásá­­nál a posta bekapcsolásának szükségességére mutatott rá és lett ebben az irányban konkrét javaslatot, amelyet a választmány megfontolás tárgyává tesz. A főtitkár előterjesztése alapján a választ­mány egyhangúlag tudomásul vette az elnöki tanácsnak állásfoglalását az augusztusi boltbér részletfizetési kedvezményének fentartása ügyé­ben. A fogyasztási krízissel küzdő kereskedel­met a mostani holt szezon legnehezebb ulti­­mója előtt váratlanul érte a kormány elhatá­rozása. A méltányosság követelménye, hogy a kormány főleg a kisexisztenciák érdekében adja meg a lehetőséget a házbér részletekben való fizetésére is, de ne olyan módon, hogy ez a kedvezmény, amely Ausztriát kivéve minde­nütt elfogadott módja a bérfizetésnek, a házi­urak érdekképviseletének beleegyezésétől té­tessék függővé. A kormány határozatának gyors revíziójával egy súlyos lidércnyomás alól szabadítaná fel a lakók és boltbérlők ezreit. Bodroghy József dr. titkár az aktuális adó­kérdésekről referált. Ismertette az OMKB for­­galmiadó-akciójának eredményeit: a fázis­rendszer kísérletképpen való bevezetését négy cikkre, az importkereskedelemnek a külföldi verseny alól való felszabadítására és a forgalmi adó kulcsának leszállítására. Az OMKB a pénz­ügyminisztériumot arra kérte, hogy az osztrák rendszert a miniszter által már akceptált négy cikken kívül a fűszer- és gyarmatárukra, a fémre, a síküvegekre és a kincstári árrészese­­déssel sújtott árukra is terjessze ki. Minthogy a kiterjesztés kérdésében a gyáripar véleménye is megegyezik az OMKE-ével, ennek az ak­ciónak remélhetőleg sikere lesz. Az általános kereseti adó kivetése most fo­lyik. Több vidéki városból kaptuk már meg a kivetés adatait, amelyek a leglehetetlenebb eredményeket mutatják. Számos helyen a for­galom 50—60 százalékát vették nyereségként és ezen összeg után állapították meg a kere­seti adót. Az OMKB ezekben az ügyekben in­terveniált és mindenütt el tudta érni a kiveté­seknek a pénzügyminisztérium által történt azonnali revízióját. A budapesti kivetések közzététele a legközelebbi hetekben várható. Az OMKB javaslatot terjesztett a pénzügymi­nisztérium elé a budapesti kivetéseknek azon­nali revíziójára vonatkozólag, nehogy itt is ugyanaz a helyzet álljon elő, mint a vidéken. Beck Salamon dr. a cukorforgalmi adó ügyét teszi szóvá. A mai forgalmi adórendszer ennek a cikknek a forgalmát elvonta a fűszernagy­kereskedelemtől és illegitim kezekbe juttatta. Föltétlenül szükséges tehát, hogy akár a kincs­tári árrészesedés fölemelésével, akár az egy helyen való beszedés életbeléptetésével, ez a­­kérdés rendeztessék. Vértes Emil szerint a kereskedelem ma leg­teljesebb bizonytalanságban van. Nem tudjuk még azt, hogy a kormány hogyan kívánja ren­dezni az importőrök forgalmi adó ügyét. Nem jelent még meg a forgalmi adó kulcsának le­szállításáról és az átmeneti intézkedésekről szóló rendelet sem. De a kereskedelem a mai állítólagos engedményekkel nem tud megbé­­külni és föltétlenül ragaszkodik egész for­galmi adó rendszerünk végleges reformálásá­hoz. Az OMKE-nek és a többi érdekképvisele­teknek a legnagyobb energiával k­ell tovább folytatni a forgalmi adórendszer megváltozta­tására irányuló tevékenységét Magyar Bertalan javaslatára a választmány egyhangúlag köszönetet szavaz a forgalmi adó reformálása körüli tevékenységéért Sándor Pál­nak, az OMKE elnökének, továbbá Orffy Imre, Bugyi Antal, Görgey István és Fábián Béla nemzetgyűlési képviselőknek. Megállapítja Magyar Bertalan azt, hogy a pénzügyminiszter a nemzetgyűlésben az OMKB memoranduma ellen felhozott vádját rektifi­­kálni volt kénytelen. A pénzügyminiszter a nemzetgyűlés e hó 8-iki ülésén kijelentette azt, hogy őt félreértették, nem állította azt, hogy az OMKB memorandumának adatai valótlanok, csupán annyit, hogy bármily lelkiismeretes le­gyen is ez a memorandum, végeredményben egyoldalú, s ennek következtében ő annak ala­pos felülvizsgálása nélkül az államkincstár ér­dekeit nem veszélyeztetheti. A választmány végül egyhangúlag tudomásul vette az előadó jelentését. Varannai Aurél titkár a vámjogi törvény végrehajtási utasításának tervezetét ismertette, különös tekintettel az előjegyzési raktárak sza­bályozására. Rámutatott arra, hogy a pénzügy­minisztérium teljesen figyelmen kívül hagyta a kereskedelmi minisztériumnak az érdekeltségek előterjesztései alapján készült tervezetét és jó­formán változatlanul átvette a végrehajtási uta­sításba az előjegyzési raktárakra vonatkozó eddigi intézkedéseket, amelyek a tranzit­keres­­kedelem pusztulását okozzák. Javasolja, hogy az OMKE tegyen előterjesztést a pénzügymi­niszternek arra, hogy a végrehajtási utasításnak az előjegyzési raktárakra vonatkozó szakaszát a kereskedelmi minisztériumban készült terve­zet alapján módosítsák és tegyék lehetővé az előjegyzési eljárás liberális kezelésével a tran­­zitókereskedelem fellendülését. A választmány szükségesnek tartja az indem­­nitási javaslatban foglalt azon intézkedésnek mielőbbi foganatosítását, hogy a behozatali és kiviteli vámkezelési illetékek a forgalmi adó kulcsának csökkenésével egyidejűleg szűnje­nek meg. A vámjogi törvény végrehajtási uta­sításának tervezetével pedig külön szak­értekez­leten foglalkozik. Dán Leó javaslatára a választmány kimon­dotta, hogy a tervbe vett valutareform kérdé­sében a kereskedelem gyakorlati szempontjait kifejezésre óhajtja juttatni. Vértes Emil indítványára elhatározta a vá­lasztmány, hogy felkéri a kormányt, hogy a folyamatban lévő kereskedelmi szerződési tár­gyalások anyagáról alkalmas módon, kellő idő­ben tájékoztassa a kereskedelmi érdekeltséget. Magosi György dr. titkár bejelenti, hogy a soproni kereskedelmi kamara 75 éves jubileu­mával kapcsolatban rendezendő országos ipar­­kiállítással egyidejűleg a Soproni Kereskedelmi Testület és a Soproni Kereskedelmi Egyesület országos kereskedelmi kongresszus összehívá­sára kérte föl az OMKE-t. A választmány el­határozta, hogy ennek megszervezésére az ország kereskedelmi testületeivel karöltve min­dent megtesz és a kereskedelmi kongresszus alkalmával elsősorban a hátermenti városok kereskedelmének kérdésével óhajt behatóan foglalkozni. P£níe13 Karhatalommal visszaszerzett , és a bíróság előtt ismét elvesztett lovak históriája (A Világ tudósítójától.) A kommün utáni­­ önbíráskodás egyik jellemző esete került most­­ elbírálás alá a budapesti ítélőtábla előtt. Balázs Ignác budapesti fuvaros öt esztendő-­ vel ezelőtt egy pár lovat vásárolt Stadler Adolf­­ és fiai budapesti nagyfuvaros cégtől. Alig használta néhány napig a lovakat, amikor az utcán haladó kocsiját megállította Babrián Dé­nes kisgazda és a lovakat elvezetni akarta az­­­­zal, hogy ezek az övéi, mert tőle a proletár­­diktatúra alatt jogtalanul elvették. Utóbb a kisgazda a fuvaros istállójában is megjelent és a lovak kiadását kérte s amikor ezt megtagad­ták, másnap ismét megjelent egy magát Mo­nostorinak bemutatott detektivfelügyelővel s a két lovat erőszakkal elvitte. Ugyanekkor a kis­­­­gazda úgy Balázs Ignác, mint jogelőde, Stadler Gyula ellen orgazdaság címén följelentést tett és bár az eljáró rendőrtanácsos szigorúan megdorgálta a detektívfelügyelőt a lovak erő­­­­szakos elvitele miatt s utasította a kisgazdát,­­ hogy a lovakat 24 órán belül szolgáltassa vissza, ezek továbbra is a kisgazda birtokában­­ maradtak. A budapesti büntetőtörvényszék és a buda­pesti ítélőtábla a fuvarosokat az orgazdaság vádja alót­tölmentette, mert megállapította, hogy Stadler Gyula a lovakat szabályszerű jár­­latlevél alapján és pedig az egyiket a buda­pesti Tattersallban, a másikat a székesfehér­vári vásáron vette s ugyancsak szabályszerű járlatlevél alapján Balázs Ignácnak a rendes forgalmi áron eladta és a vádlottak egyike sem bírt tudomással a lovak lopott voltáról. Még a bűnvádi eljárás folyamán Babrián­ Dénes a budapesti I—III. kerületi járásbíró­ságnál előleges bizonyítás elrendelését is kérte annak megállapítása végett, hogy a Balázs Ignácnál talált lovak azonosak az 5 tulajdonát képező, de tőle a proletárdiktatúra alatt elvett lovakkal. A járásbíróság az előleges bizonyí­tást el is rendelte és a bejelentett tanukét ki­hallgatta. Ezek után Balázs Ignác Sopronyi Aladár dr. útján keresetet indított Babrián Dénes ellen a két ló kiadása iránt; Babrián viszont úgy Ba­lázs, mint pedig Stadler ellen indított kerese­tet és kérte annak bírói megállapítását, hogy a két ló tulajdonjoga Babriánt illeti meg. A budapesti törvényszéken Fodor Lajos tör­vényszéki bíró egyesítette a két pert s az el­járás lefolytatása után ítéletet hozott, mely szerint Babrián Dénest elutasította keresetei­vel, ellenben Balázs Ignác keresetének helyt­ adott és kötelezte Babrián Dénest a lovak ki­­adására. A törvényszék ítéletének indokolása szerint a bíróság n­em is foglalkozott annak megálla­pításával, hogy a Stadler Adolf és Fiai cég ál­tal megvett lovak tényleg azonosak-e a Babrián Dénestől elvett lovakkal, mert ezt a kérdést a per eldöntése szempontjából közömbösnek tar­totta. Nem vitás ugyanis a felek között, hogy Stadler Adolf és Fiai cég fuvarozási ipar tíze­sére szóló iparigazolvánnyal rendelkezett s ezen üzemében állandóan állag 25 pár lovat tartott, üzlete tehát a kisipar körét megha­ladta s így kereskedőnek tekintendő, tekintet nélkül arra, hogy cége a kereskedelmi cég­jegyzékbe bevezetve volt-e vagy sem. A fuva­rozónak pedig üzlete folytatásához tartozik teherlovak vétele, vagy ezek kicserélése foly­tán, eladása is, mint a kereskedelmi törvény­ben meghatározott mellékügyletek. Amikor te­hát Balázs Ignác a Stadler-cégtől nyilván üz­leti körében árusított lovakat meg- és átvette, ezekre nézve a kereskedelmi törvény 299. §-a értelmében feltétlen tulajdonjogot szerzett még az esetben is, ha a Stadler-cég az adásvétel idő­pontjában nem tett volna tulajdonos. Az ítélet ellen Babrián Dénes fellebbezés-­sel élt a­ budapesti ítélőtáblához, amelynek Endler­­tanácsa a törvényszék ítéletét helybenhagyta. Az ítélőtábla az előzetes bizonyítás folyamán kihallgatott tanúk vallomása alapján megálla­pította, hogy a Balázs Ignác birtokában talált lovak azonosak a Babrián Dénestől elrabolt lo­vakkal. Minthogy azonban úgy Stadler Gyula, mint Balázs Ignác a szóban lévő lovakat keres­kedőktől, ezeknek üzleti körében, illetve nyil­vános vásáron vásárolták, ezzel a vásárlással, mint jóhiszemű vevők a lovakra vonatkozó tu­lajdont megszerezték, jóllehet a lovak birtokát Babrián Dénestől mint tulajdonostól, korábban a vörös katonák erőszakkal és jogtalanul von­ták el. Végül hivatkozik az ítélőtábla ílélek­ indoko­lása a Kúria jogegységi tanácsának 25. számú­ polgári döntvényére, amelynek indokolásában elfogadott jogi álláspont az, hogy, a jóhiszemű vevő, kereskedőtől, üzleti körében és nyilvános vásáron szerzett ingó dolgokra tulajdont sze­rezhet, tekintet nélkül arra, hogy az előbbi tu­lajdonos minő módon vesztette el a dolog bir­tokát. Érdekes, hogy nemcsak Babrián, hanem a per­nyertes Balázs Ignác is felülvizsgálati kérelem­mel élt a tábla ítélete ellen, azért, mert a tábla az ellentétes tanúvallomások dacára azt állapí­totta meg, hogy a lovak azonosak voltak azok­kal, amelyeket a proletárdiktatúra alatt Bab­­riántól elraboltak. Így az érdekes perfcén az utolsó szót a kúria fogja kimondani. V. J. A sí­tőmunkások ragaszteptnafe a vasárnapi misnfeasztmelh­ez (A Világ tudósítójától.) A sütőmunkások és sütőmesterek között a vasárnapi munka­szünet körül megindult harc még mindig tart és egyelőre nincs remény arra, hogy a kérdést békességben oldják meg, mert mind a két fél ragaszkodik eredeti álláspontjához. A sütőmesterek holnap délután öt órára hívtak egybe nagygyűlést, amelyen a több­ség előreláthatólag a vasárnapi munkaszü­net ellen foglal állást és a munkáltatók kö­zül nagyon sokan azt akarják, hogy ha a munkások a most következő vasárnap is ragaszkodnak a munkaszünethez, hétfőn zárják ki őket a műhelyekből. A sütőmunkások ma délután a vasmun­kások otthonában tartottak nagygyűlést, ahol Kardits Kálmán ismertette a helyzetet. Megállapította, hogy a munkáltatók­­ már három évvel ezelőtt megegyeztek a munka­szünet­ ügyében a munkásokkal és körül­belül egy évvel ezelőtt közösen megsürget­ték a vasárnapi munkaszünet rendezését. Csodálatosnak tartja, hogy most a munkál­tató testület vezetősége kizárással fenyegeti meg a munkásokat, amiért a vasárnapi munkaszünethez ragaszkodnak. Kardits Kálmán ezután beszámolt arról, hogy a munkáltatók azt az ajánlatot tették, hogy a kérdés elintézését négy hétre függesszék föl. A munkások vezetősége ezt az ajánlatot nem tartja elfogadhatónak. Határozati ja­vaslatot nyújtott be, amely szerint a nagy­gyűlés föntartja a vasárnapi munkaszünet ügyében hozott eddigi határozatokat és fel­hatalmazza a szervezőbizottságot, hogy a mozgalmat legjobb belátása szerint tovább is irányítsa és egyúttal kötelességévé teszi a sütőmunkásoknak, hogy az esetleges mun­káskizárás alatt a bizottság utasításait min­­denki kövesse. A gyűlés a javaslatot ma­gáévá tette. A gyűlés alkalmából a rendőrség erélyes intézkedéseket tett. A főkapitányság állam­rendészeti osztályának vezetője, Berkes Vilmos rendőrfőtanácsos, az inspekciós rendőrtisztviselőnek utasítást adott, hogy a legkisebb rendzavarás esetén oszlassa föl a gyűlést, Németh Béla rendőrfőtanácsos pe­dig egy rendőrfelügyelő vezetésével tíz rendőrt vezényelt ki a mosonyi uccai rendőr­laktanyából a gyűlésre. A közelben lévő 55-ös rendőrőrszobában egy rendőrfelügyelő vezetésével újabb húsz rendőr állott készen­létben. A készültségre azonban semmi szük­ség nem volt, mert a gyűlés mindvégig a leg­teljesebb rendben folyt le. .. Központi távbeszélő állomásaink: 58—00, 81—58, 81—90

Next