Világ, 1945. augusztus (65-89. szám)

1945-08-08 / 71. szám

4­2 1945 augusztus 8 Hogy működik az atombombagyár? Washington, augusztus 7. (Reu­ters) Az amerikai hadügyminisz­térium jelentése szerint az atom­bombákat előállító gyárat úgy kellett megtervezni, hogy távoli vasbetonfalak mögül lehessen az ellenőrzést gyakorolni és a mun­kásokat oltalmazni esetleges rob­banástól. Amikor az atombomba alapelvét feltalálták, csupán egy milliomod­­gram­­nyi anyagot tudtak előállí­tani az új módszerrel. E »selymi­­ségre« építettek fel hatalmas ve­gyészeti üzemeket. 1941 elején már egy ezredgramm­nyi mennyiséget lehetett előállítani az új anyag­ból. 1944 márciusában már grammnyi alapon folytak a kísér­letek. Jelenleg már nagy mennyiség­ben készítik bonyolult folyama­tok útján a robbanóanyagot. Szem nem látja, mi megy végbe a szerkezetekben, csupán bonyo­lult, mulatók árulják el azt a szakértőknek. Minden műveletet külön rekeszben végeznek, majd az anyagot a következő rekeszbe továbbítják. . Mit mond Stybár István? A Világ munkatársa felkereste dr. Rybár István egyetemi tanárt, báró Eötvös Lóránt tanszéké­neek utódát, aki a korszakalkotó fel­fedezésről a következőket mondta munkatársunknak: — Anélkül, hogy az atombombát ismerném, annak a véleményem­nek adhatok kifejezést,­­ hogy a világ ura az, aki az atombombák birtokában van. Akik tudományos alapon foglalkoztak az atom­­bomba megoldásának kérdésével, nem számíthattak arra, hogy fel­fedezése ilyen gyors lesz. A tudo­mányok mai állása szerint a fel­fedezést valóban nem tartom le­hetetlennek. — Az atombomba lényegében atomrombolás. Az atomrombolás olyan hatást vált ki, amely to­­vább bontja az atomot. Példa erre a tűz. Egyetlen szál gyufá­val egész házat fel lehet gyúj­tani. Az Einstein-féle vizsgála­tok alapján a tömeg az energiá­val egyenértékű jelenség. Ha a tömeget energiává sikerül átala­kítani, az atomátalakulás külön­böző célokra használható fel.­­ Horribilis energiaérték sza­badul igen módon fel és örvende­­tes lenne, ha nemcsak a haditer­melés terén, hanem az élet egész területén felhasználhatnák ezt az energiaértéket. Az atombomba meggyőződésem szerint a legfél­­tékenyebben őrzött hadititok s így magát az atombombát a konti­nensen senki sem­ ismerheti. A korszakalkotó felfedezéssel óriási energiakészlet áll a kulturvilág rendelkezésére és ezt az energiát minden célra fel lehet használni. — Nem ismerhetem természe­tesen az atombomba megsemmi­sítő pusztító hatását, de ahogyan az atombombát felfedezték, való­­színűleg rájönnek az ellene való védekezés módjára is. Egy öltöny naplója írta Purjesz László 1912 húsvét. Egy budai üzlet pultján feküdtem a mai napig. Szép, fekete posztó vagyok és ma háromméteres darabban eladtak. Sajnos, a vételből nem sokat ér­tettem, mert magyar gyapjúból, magyar gyárban, magyar munkás készítőit, a boltban pedig néme­tül beszéltek és új gazdám haza­vitt Budakeszire, ahol új tulajdo­nosom egy német szabónál szép kétsoros öltönyt csináltatott belő­lem. Lassanként kezdem a nyel­vüket érteni és vasárnaponként, amikor Adolf felvesz (így hívják gazdámat), a községházán csak németül beszélnek, nagyban szid­ják a magyarokat, amit viszont nem értek, hiszen Magyarorszá­gon vagyunk. Azt azonban meg kell hagynom, hogy megbecsül­nek, mert a gomblyukamba ara­nyozott, köralakú, horogkereszt­­hez hasonló jelvényt tesznek. 1943 húsvét. Egy év alatt nem sok történt, legfeljebb annyi, hogy gazdámat sorozták, de nem vált be, hogy miért, nem tudom, de hazafelé az autóbuszon azt me­sélte: majd bolond lesz magyar katonának beállni! Gazdám jó­módú ember lehet, mert a múlt­kor vett száz hold földet, feleségé­nek sok új selyemruhát, sőt há­rom német gyereket is hozatott vendégségbe és azokat tejbe-vajba füröszti. A tiszta szobában Hitler képe van nagy, aranyozott keret­ben és a német gyerekek körül­­tüzdelték apró, horogkeresztes zászlókkal. 1944 húsvét. Valami nagy vál­tozásnak kellett lennie. Úgy lát­szik, gazdám hirtelenül meghí­zott, mert­ a mellény már nem megy rá és énvólam is majd le­pattannak a gombok. Sokat já­runk be Budapestre és sokan jár­u­ak ki hozzánk is. Főleg német katonák, akiket mindig terített asztal vár, rengeteget esznek, isz­nak és arról beszélgetnek, hogyha győzünk, akkor gazdám beköltö­zik Budapestre, valami szép házba és igen nagy úr lesz belőle. Valami zsidókról is beszélnek gyakran, hogy azokat ki kell ir­tani, mire az egyik katona meg­jegyezte, hogy az már nem probléma, hiszen már nagyban csinálják és egy sem marad belő­lük. Úgy látszik, jó világ lehet, mert gazdám most már nemcsak vasárnap, hanem sokszor hétköz­nap is magára ölt és előkelő he­lyekre járunk. A szanatóriumból lehozatott egy gyönyörű nagy diófaszekrényt, a fővárosé volt , és ma este már abba akasztott fel. Nagyon előkelők lettünk. 1944 október vége. Csuda jó dol­gom van. Gomblyukamba egy­­nyilaskeresztes jelvény is került, bal ujjamra pedig gyönyörű nyi­laskeresztes selyem karszalag. A múl­t vasárnap furcsa délutánom volt. Ebéd után a rádió mellett ültünk, amikor gazdám egyszerre csak hirtelenül felugrott, elkez­dett kiabálni és, amint hallottam, az egész falu így csinált — cso­magolni kezdett, felesége pedig óbógatott és a Hitler-képet levette a falról. Estefelé aztán hirtele­­nül megint jókedve kerekedett a gazdámnak, felesége visszaakasz­totta a képet a falra, elmentünk a nagyvendéglőbe, amely akkor mér tele volt. Mindenki nevetett, örült, mindenki ivott, énekelt, él­­jenzett, a vége mégsem tetszett nekem, mert hazafelé gazdám el­esett és én alaposan sütős lettem. Most Budapesten lakunk és csak vasárnap járunk ki Budakeszire. Gazdám mindig engem visel, leg­többször nappal alszik, csak este vesz fel és éjszaka járuak há­zakba és a Dunapartra- Gazdám­nak most szép géppisztolya is van és a Dunaparton minden éjjel csak úgy kedvtelésből lövöldözni is szokott. Ilyenkor visszafelé a zsebem tele van mindenféle hol­mival, órákkal, láncokkal, gyű­rűkkel és vasárnap visszük ki a sok kincset Budakeszire. Nagyon elegáns­­ lakásban lakunk, gazdám nagyon jól él. Én csak azt sajná­lom, hogy nagyon sokat iszik és ilyenkor én foltos leszek, azt pe­dig nem szeretem, méég mindig kényes vagyok. 1941 január. Felköltözünk a Várba és most vagyunk a leg­nagyobb urak. Tegnap egy kór­házban voltunk, gazdám, szokás szerint, lövöldözött és a zsebem megtelt fülbevalókkal. Kis kelle­metlenség is esett, mert a zsebem csupa vér lett, amit a gazdám ha­mar letörölt. Nagyon sok a német katona és gazdám panaszkodott nekik, hogy már nem tud haza­menni, mert ott oroszok vannak és fél, hogy valami eltűnhetik a házából, vagy­­a feleségének baja eshetik. Úgy látszik, gazdám na­gyon szerethet már, mert éjjel­nappal rajta vagyok és ez bizony meglátszik rajtam. Nem­ vagyok már tiszta, sok a folt rajtam, de gazdám­­ már nem törődik ezzel. Rettenetes nagy a zaj éjjel-nap­pal, bomba és lövés hallatszik és a pincében még nagyobb a lárma, mert mindenki veszekszik. 1945­ március. Kezdem gazdámat nem érteni. A géppisztolyt tegnap éjjel elásta a várkertben, a jelvé­­nyeket és a szép karszalagot pe­dig elégette. Amikor az orosz ka­tonák jöttek, akkor már csak egy kis piros szalagot tett a gomb­lyukamba és letagadta, hogy teg­nap még milyen szép voltam a jelvényekkel és a karszalaggal. 1945 július. Az az érzésem, hogy gazdám nem jól érzi magát. Le­fogyott, mellény nélkül is lötyö­gök rajta és nagyon piszkos va­gyok. Érdekes az is, hogy most sokkal többet beszél magyarul és csak esténként, amikor a zsúfolt szobában lefekszik, csak akkor be­szél németül a többi emberrel, de azokkal is csak suttogva. Nappal téglát hord a gazdám, meg romo­kat, és tegnap véletlenül éppen abban a házban voltunk, ahol en­gedet három évvel ezelőtt vásá­rolt. Teljesen r­ombadőlt az a ház, az üzletből nem maradt semmi és most a gazdámra rendőrök vi­gyáznak, hogy gyorsabban men­jen a romeltakarítás. ... Meguntam már a gazdámat, piszkos vagyok, nem törődik ve­lem, megkoptam és elfáradtam... Szeretném, ha akasztóra kerül­nék és végre jól kipihenhetném magamat... ! Két német zsidó tudós is részt vett az atombomba kidolgozásában London, augusztus 7. (Reuters) Két zsidó tudós, akiknek a nácik miatt el kellett hagyniuk Német­országot, szintén részt vett az atombomba körüli kutatásokban. Az egyik Rudolf Teyerle, 1937 óta a birminghami egyetem mennyi­ségtantanára, a másik Franz Eugén Simon, 1933 óta az oxfordi egyetemen a thermodinamika elő­adója. Simon a Reuter-iroda mun­katársának kijelentette, boldog, hogy segíthette a szövetségeseket a bombaverseny megnyerésében, ami meg fogja rövidíteni a há­borút. VILÁG A Polgári Demokrata Párt nyilatkozata A Polgári Demokrata Párt el­nöksége szükségesnek tartja kö­­zölni a párt tagjaival és a párt keretein kívül álló polgársággal, hogy a Világ szombati számában 1 A polgári politika válaszúton* címmel megjelent vezércikk nem a párt megbízásából és nevében látott napvilágot. Annak egyes részeivel a párt nem azonosítja magát. A P. D. P. elnöksége * A Világ szerkesztője természe­tesen a pártfegyelem követelmé­nyeit megillető­­ tisztelettel veszi a fenti nyilatkozatot tudomásul. Csupán azt a tiszteletteljes két megjegyzést fűzi hozzá, hogy egyrészt a szóbanforgó cikk nem is lépett fel azzal a preterzióval, mintha a PDP nézetét képvisel­né. Hiszen ezt kizárja már az a­ tény is, hogy a cikket szerzője saját névjelével jegyezte: ha a­ PDP hivatalos állásfoglalása lett volna, akkor nem is viselhetett volna a cikk semmiféle személyes jelzést A másik megjegyzés pe­dig arra vonatkozik, hogy — mint a PDP minden tagjának — a Világ szerkesztőjének is meg kell azt a jogot kapnia, hogy a Világ­ban a maga elgondolásait a párt jövője és politikája dol­gában képviselhesse. A Szovjetunió helyreállította a diplomáciai viszonyt Finnországgal és Romániával Moszkvai hivatalos közlemény szerint Zsdanov, a finnországi ellenőrzőbizottság elnöke augusz­tus 1- án a szovjet kormány utasí­tására nyilatkozatot nyújtott át Paasikivi finn miniszterelnöknek. A nyilatkozat szerint a szovjet kormány tekintettel arra, hogy Finnország híven végrehajtotta az 1944 szeptember 19-én kötött fegyverszüneti megállapodást és ezzel hozzájárult a szövetségesek­nek a hitlerista Németország felett aratott győzelméhez, elha­tározta, hogy helyreállítja a diplomáciai viszonyt Finnországgal. Ugyancsak augusztus 6-án Szu­sza­jkov vezérezredes, a romániai szövetséges ellenőrzőbizottság al­­elnöke közölte Oroza román mi­niszterelnökkel, hogy a Szovjet­unió helyreállítja a diplomáciai vi­szonyt Romániával. A szovjet kormány nyilatkozata megállapítja, hogy Románia 19. augusztus 23-tól tevékeny részt vett a szövetségesek oldalán a hit­­lerista Németország ellen vívott küzdelemben és a román nép je­lentékenyen hozzájárult Német­ország leveréséhez, azonkívül Ro­mánia becsületesen eleget tett a fegyverszüneti megállapodásban vállalt kötelezettségeinek. A szovjet kormány elhatározá­sát mind Helsinkiben, mind Buka­restben megelégedéssel fogadták és a legrövidebb időn belü­l sor kerül a követek kölcsönös kineve­zésére. Szeri* A potsdami döntések szellemé­ben hozott nagyjelentőségű el­határozást minden bizonnyal rö­vid időn belül más országok irá­nyában és az angolszász hatal­mak részéről is hasonló lépések követik, úgyhogy a nemzetek közötti együttélés és együttműkö­dés hamarosan a régi békés meder­ben folyhat tovább. A külpolitika egyéb hírei Fjodorov Nikoláj, a moszkvai rádió ismert hírmagyarázója a potsdami Chartát ismertetve, a következőket jelentette ki: A győztes hatalmak Magyarország elbírálásánál számolásba veszik, hogy az ország a demokrácia út­­jára lépett, hogy demokratikus kormánya van, amely­­ igyekszik teljesíteni a szövetséges hatal­makkal megkötött fegyverszünet feltételeit. Hétfőn kezdődött meg Német­otszög ellenőrzésének második szakasza. Montgomery tábornagy és Hisenhower tábornok rádiófel­hívással fordultak az angolszász megszállási övezet lakosságához. Bejelentették, hogy tovább foly­tatják Németország teljes lefegy­verzését és a náci militarizmus, gyökeres kiirtását. A moszkvai rádió a következő felhívást intézte a spanyol nép­hez: bár egész világ a spanyol demokrácia hangját akarja hal­lani. A világ tudja, hogy a spa­nyol irtózik a fasizmustól, keresi a szabadságot, amelyért mindig kész volt vérét is ontani.­ Truman elnök rövidesen meg­érkezik Amerikába és nyomban megérkezése után rádióbeszédben számol be az Egyesült Államok népének a potsdami értekezletről. Bécsben van ablaküveg, de nincs ennivaló, nincs fizetés Vas Zoltán polgármester, aki néhány nappal ezelőtt Ausztriá­ba utazott, visszaérkezett. Buda­pestet érintő kérdésekben folyta­tott tárgyalásokat és útjára ma­gával vitte Hahn Sándor köz­egészségügyi tanácsnokot, aki a főváros kórházainak gyógyszer­rel, műszerekkel és más kórházi felszerelésekkel való ellátása kér­désében folytatott Bécsben meg­beszéléseket. A jövő héten Hahn tanácsnok ismét Bécsbe utazik s remény van arra, hogy a kór­házak gyógyszer és egyéb hiánya enyhíthető lesz. A Világ munkatársa beszélt Hahn Sándor tanácsnokkal, aki elmondotta, hogy Bécsen alig lát­szik az ostrom hatása.­­ Csak jellemzésül mondom, hogy százezer bécsi ház közül csu­pán 3464 lett használhatatlan, a sérült házak száma pedig m­ind­­össze 8000. Mégis a bécsiek azt hiszik, hogy ők szenvedtek leg­többet, fogalmuk­ sincs arról, mi volt Budapesten. — Milyenek a bécsi háztetők! Vannak-e ablakok! — Tetőkár úgyszólván nincs, mert vagy teljesen elpusztult a ház, vagy nem károsodott. Az ablakok is legtöbbnyire megvan­nak, hiszen az ostrom alig négy napig tartott. Mégis, bár már négy hónapja felszabadult a vá­ros, nincs semmi mozgás, nem javítják a sérült házakat. Egye­dül a Rathaus tetőzetén dolgozik vagy nyolc ember, ez olyan lát­ványosság, hogy egész nap szá­zak bámulják. •­­ Az üzletek zárva, a Karntner Strassen láttam két-három üzle­tet, az Opera környékén néhány kávéház nyitva van, de általában nincs kereskedelem és ipar is alig. — Köztisztaság? — A mellékutcákban szemét és rom. Senki sem gondol arra, hogy elszállítsák. Általában mun­­kátlanság az egész vonalon és álmosság. Fizetést nem kap sen­­ki, csak ISO márka előleget. De h­át ez is elég, mert úgy sem tudnak semmire sem költeni, fi­zetik belőle a lakbért és megve­szik a kötött gazdálkodás élelmi­szereit­— Van-e ennivalójuk a bé­­csieknek? — Csak amit jegyre kapnak, abból pedig megélni aligha lehet. A kenyér fejadagja 25—45 deka, más élelmiszert jóformán nem kapnak. Szabad élelmisze­rpiac nincs. Van ugyan feketepiac, azon azt adják el, amit Magyarország­ról és Szlovákiából odacsempész­nek. Bécs el van vágva Stájer­­országtól, amely angol megszál­lás alatt és Felső-Ausztriától, amely amerikai megszállás alatt van és ezért nem tud élelmiszer­hez jutni. A feketepiac, amely ti­los, a Karlskirche előtt bonyoló­dik le, ahol óriási tömeg csere­­keresketést folytat. A Villamos csak a külső vá­rosrészekben van, gáz csak egyes kerületekben, az elektromos áramszolgáltatás pedig csak korlátozott. Én Kobenziben lak­tam, ahol este fél tízkor gyűl ki a villany. A belső városrészek­ben azonban mindenütt van vil­lany. A lakosság gyalog este tízig közlekedhetik, az autók tizenkettőig járhatnak. — Nincs szégyenkeznivalónk — állapította meg a tanácsnok a beszélgetés befejezéseképpen. Kiinda László textilnagykereskedő új címe:8p„ Bsjd­y-Zrf Hanzky BMH­­M El "nem múló fájdalmat és pótolhatatlan ű­rt hagyva maga után, hh éves korában él távozott körünkből Édesanyánk az v. Fodor Károlyné szül- Lédner Karolta. TövipS­ol­k szivükben gráfe/ol­­jája. Öt gyermekei: Foucroisan Szilárdb­a rt. Fodor Aranka és családja. Fodor Imre és neje. Fodor Ferenc és neje, Fodor László és családja, Arad, de­portált Irán.vn: Braun * Bollánó Fodor Gizella és reálad­ja, testvérei: L­iderer Linób­ó ez. Lédner Regina és e­buróo 1 4 fi­vérei: ifOduor Bernét, Győr. Lédner Lajos, Budapest. Tem­etése augusztus 1l-án déli '/jl-kor lesz RÁkos keresztd­ron. wmmmmmmmmm

Next