Világ, 1945. augusztus (65-89. szám)

1945-08-09 / 72. szám

72. SZÁMVILÁG BUDAPEST, 1945 AUGUSZTUS 9. CSÜTÖRTÖK ARA 3 PENG Még ne unyuk írta Bálint Imre Kormányintézkedések a deportáltak megsegítésére Az atombomba lehetetlenné tesz minden újabb háborút Sem, tisztelt barátom, egyelőre nem fogadom el jó tanácsát El­hiszem, hogy szándéka nemes, érzése őszinte. Még azt sem két­lem, hogy jóindulattal van irán­tam. Azt kérdezi: nem gondo­lom-e, hogy elég volt a múlt hánytorgatásából, a szenvedések folytonos ismétléséből, a harc­téren elesettek, hadifoglyok, el­hurcoltak gyötrelmének vagy szo­morú halálának kiszínezéséből, a vértanúk emlékének élesztgetésé­­ből, özvegyek és árvák gyász­­fátyolának kiteregetéséből! És tovább: nem érzem-e, hogy a közönség óvja már ezeket­­ könnysajtoló vagy indulatger­­jesztő írásokat , inkább arra kíváncsi, mit tudunk, tollforga­­tók, ötletben, javaslatban, indít­ványban kitermelni az újjáépítés siettetésére, az életnek rendes vágányra való vissza­cs­kk­entésé­­re, a szenvedélyek csillapítására A kérdés hosszú, a válasz rö­vid. Nem. Nem gondolom, nem érzem. Helyesebben: mindaz, amit felvett, kétségtelenül igen fontos. És ha szorgalmasan olvassa a la­pokat, láthatja, hogy a sajtó em­berei egyet sem hanyagolnak el az égető kérdések közül. De egye­lőre nem Unhatjuk, nem szabad Unnunk a közelmúltban átélt — vagy inkább: túl nem élt — bor­zalmakat. Huszonöt évvel ezelőtt már idő­szerű volt egyszer az ön kérdése. Emlékszik! Akkor Orgovány és Tolvajos volt napirenden. Fran­cia Kiss Mihály, Héjjas Iván, a Kovács-fivérek, Kovarcz és cin­kosai­­ voltunk, akkor, néhá­­nyan, akik igyekeztünk, elég koc­kázatos körülmények közt, nem engedni, hogy a közvélemény megfeledkezzék róluk, tettesekről és áldozatokról, Somogyiról és­­ Bacsóról, Britannia-szállóról és homokbuckák alá temetett bű­nökről. Fájdalom: sokan, legalább is nálunk többen voltak azok, akik az ön gondolatvilágában él­tek, akik Unták a makacs tetem­­rehívást, akik ránk erőszakolták közönség-véleményüket: hagyjuk a holtakat nyugodni. S most, egy negyedszázad múl­tán beismerem, hogy vétkeztünk. Vétkeztünk abban, hogy jobb meg­győződésünk ellenére abbahagytuk a lelkiismeret harangkongatójának szerepét, engedtük, hogy a jelte­len sírokat lassan, de szívósan be­fújja a szél, hal­álkocsik nyomát belepje a por. Ma már nem két­séges, hogy az áruló horog­­kereszt-imádat gyökérszálai oda nyúlnak vissza az orgoványi és tolvajosi hantokhoz, a bosszulat­­lan maradt holttestekhez, a fe­hérlő és porladó csontokhoz, a fel nem szárított könnyekhez, a meg nem nyugtatott fájdalom­hoz. Igen, ott kezdődött, ahol mi el­lankadtunk, ahol megfeledkez­tünk — s hagytuk, hogy mások is megfeledkezzenek — a megtor­lás kötelességéről. Akkor kezdő­dött, amikor mi együgyűen elhit­tük, hogy a nyitott sebek maguk­tól begyógyulnak, hogy az élet jóvátesz és lehiggaszt- Nem. Ezek a sebek gennyedni és üszkösödni kezdtek s a halottak, akikért nem álltunk bosszút, rajtunk bosszul­ták meg magukat Másodszor ezt a hibát nem követhetjük el. Akár Unja ön, tisztelt barátom, akár nem, to­vább is fülébe harsogjuk a ször­nyűségeket, hangosan és köve­tetten, hogy ne tudjon aludni, amikor a kényelem hálósapkáját a fejére százza és csendes szender­ Az atombomba feltalálásának és első alkalmazásának híre egy csapásra háttérbe szorított min­den eseményt, amely az elmúlt napokban lázban tartotta a világ közvéleményét. Harminchat óra óta az újkor egyik legnagyobb felfedezése áll az érdeklődés középpontjában. A potsdami Charta, Franco uralmának vég­­vonaglása, a Pétain-per és a többi nagyjelentőségű esemény, csak másodrangú szerepet tölt be a világsajtóban. Az emberi ész új, hatalmas diadalát jelentő találmány tudo­mányos ismertetése mellett tág teret szentel a sajtó az atomrombolás jövőjének is. »Ami most elénk tá­rul, — jelentette ki Anderson, az angol tudományos kutatóbizott­ság elnöke — annak lehetőségei jó és rossz irányban egyaránt végtelenek. Lehet, hogy valósá­gos kincsesládára bukkantunk, amelynek gazdasági előnyei be­lát­hatatlanok. De lehet, hogy a halálról, pusztulásról és megsem­misülésről szóló őrült álom meg­valósulásához közeledünk.* Az egész világ óriási dolgokat vár az atombombától. Az atombomba — állapítja meg a New York Ti­mes — minden egyesült nemzet számára a béke záloga lesz­ *Az atombomba továbbfejlesz­tésével — hangzik a chilei légi­haderő főparancsnokának nyilat­kozatában — a jövőben lehetet­­lenné válik a háború, hiszen ilyen bombákkal felszerelt légierő már az első pillanatban eldöntené a háború kimenetelét*. Ipari és tu­dományos téren is óriási fejlődést indít meg az új találmány. Erőforradalom lesz, amelynek eredményeképpen erőforrásként ki lehet majd kü­szöbölni a szenet és az olajat is. »Az uránium erejének felszabadí­­■tásával — állapította meg a kali­forniai egyetem egyik tanára — immár megvalósíthatónak tetszik az az ősi emberi törekvés is, hogy elérjük a holdat.« A derű­látó jóslatok mellett azonban ter­mészetszerűleg minden állásfog­lalás kihangsúlyozza azt a tényt, hogy az atomrombolás ipari és tudományos értékesítésének ki­dolgozása még igen sok pénzt és munkát igényel. Fésében szeretné feledni hátbor­zongató emlékeit. Nem hallgatunk el és nem fordítjuk másfelé fi­gyelmét: nem engedjük elhomá­lyosulni a velőnket megremeg­tető élményeket. Idézni és újra idézni fogjuk az ellenállás hőseit, a német táborok halálkamráit, a kegyetlenül tűzbe korbácsolt hon­védek visszajáró, vádló kísér­tetét, a dunaparti sortüzeket, a lángoló városokat, az éhen sikoltó csecsemőket, a német csizmák és nyilas lakájok rombolását. Mert amíg csak egy is marad azok közül, mi nem unhatjuk áldozataink emlegetését. Ha meg­tennék, ha megengednék, meg­érdemelnék, hogy a­­múltak ta­nulsága keljen fel ellenünk bor­zasztó ítéletként. . Ami az atombomba első alkal­mazásának történetét és eredmé­nyeit illeti: az az amerikai óriás­erőd, amely az első atombombát Hirosima városára ledobta, a Mariana-szigetekről szállt fel. Az­­ atombombát a repülőgép legény­sége szabad szemmel való célzás­sal ejtette le a célpontra. (Japán jelentés szerint a bomba ejtőernyővel „érkezett** és már a levegőben robbant. A robbanás pillanatában a repülő­gép már mintegy 15 kilométerre volt a robbanás helyétől, de le­génysége még ilyen távolságból is úgy érezte, mintha közvetlen közelben légvédelmi ágyúkból ki­lőtt lövedékek robbantak volna. A robbanást követően óriási pőr­és füstfelhő támadt, amelynek közepéből fehér gőzgomolyag tört fel, körülbelül másfél kilo­méteres magasságban, de még a szinte áthatolhatatlan füst- és porfelhőn keresztül is ki lehetett venni a keletkezett nagy tüzek lángját. A szövetségesek guamszigeti főhadiszállásán most értékelik ki a támadás után készített légifel­vételeket, de már az eddigi meg­figyeléseik alapján is megállapít­ható, hogy egyetlen bomba nyo­mán a 300.000 lakosú Hirosimának több mint 50 százaléka elpusztult. A városnak az a része, amelyet az atombomba teljesen megsem­misített, hozzávetőleges becslés­e szerint 7 négyzetkilométer kiter­­­­jedésű. Hogy mennyire hatásos volt a támadás (Spaatz amerikai­­ tábornok véleménye szerint egyet­len atombomba 2000 óriásbombázó támadásával egyenértékű) iga­­zolja a támadásról kiadott japán hivatalos közlemény is, amely megállapítja, hogy „a valóságos ördögi fegyver** fergeteges pusztítást okozott. Az első atombomba ledobását minden bizonnyal rövid szünet követi, hogy Japán vezetői meg­fontolhassák, van-e értelme a már eddig is kilátástalan harc folyta­tásának! Addig is, amíg japán részről válasz érkezik a minden diplomáciai okmánynál hatáso­sabb­­ultimátumra*, a szövet­séges hatalmak röplapok millióin figyelmezetik a lakosságot az atombomba borzalmaira és külön rövidhullámú leadóállomásokon újból meg újból fegyverletételre­­ szólítják fel Japánt. A külpolitika egyéb hírei A párizsi rádió jelentése szerint a külügyminiszterek állandó ta­nácsa rövidesen megkezdi műkö­dését Londonban. Az első ülés­szakra Ausztrália, Brazília, Chile, Jugoszlávia és Kína megbízottait hívják meg az angol fővárosba. A belga miniszterelnök kedden bejelentette, hogy Belgium jóvá­tételt követel Németországtól és hogy a belga hadsereg részt vesz Németország megszállásában. Tito tábornagy kedden tartott beszédében megállapította, hogy a királyság összeférhetetlen az­zal az új kormányformával,­­ amely most van kialakítlóban Jugoszláviában- A jugoszláv nép nyíltan köztársasági érzelmű. Londonban A tagállam részvé­telével kedden megkezdődött az UNRRA világ­értekezlete. Bevin külügyminiszter üdvözlőbeszédé­­ben kijelentette, hogy az új brit kormány teljes erejével az UNRRA mögött áll Szung kínai miniszterelnök kí­séretével kedden délután megér­kezett Moszkvába és már az esti órákban megkezdődött a Sztálin generalisszimusszal folyó tanács­kozások második szakasza.­­ Párizsban kissé csökkent érdek­lődés mellett folyik tovább Bétám­ perének tárgyalása. Ezen a héten a védelem vonultatja fel tanúit. A szlovák nemzeti tanács bel­ügyi megbízottja egy népgyűlés során kemény hangon megdorgál­ta azokat, akik a közellátási ne­hézségeket arra használják fel, hogy Szlovákia több városában tüntetéseket rendezzenek. Erélye­sen kikelt a Szlovákiában lépten­­nyomon megnyilvánuló antisze­mitizmus ellen­ is. Karl Renner miniszterelnök, Körner bécsi polgármester és Seitz volt bécsi polgármester egy­öntetűen állást foglalt Schuschnigg volt kancellárnak a politikai élet­be való visszatérése ellen. Néze­tük szerint Schuschnigg fasiszta volt és szereplése csak akadályoz­ná a demokratikus Ausztria ki­alakulását. Tokió szerint „fergeteges pusztítást idézett elő az ördögi fegyver** Az új fegyver lehetővé teszi a Holdba­ utazást is? fia délelőtt döntöttek az fiztetthelyiségek odaítéléséről A főváros, mint ismeretes, az üzlethelyiségeket pályázat útján maga adja bérbe. Ma délelőtt Vas Zoltán polgármester elnöklésével a Városházán összeült az a bizott­ság, amely a pályázatokról dön­tött. A szociális szempontokat vették figyelembe. Mesteremberek, iparosok, mégpedig legfőkép asz­talosok, bádogosok és szerelők ju­tottak üzlethelyiséghez, olyanok, akik részt vesznek az újjáépítés munkájában. Előfordult olyan eset is, amikor a pályázók mindegyike egyenlő jogcímmel rendelkezett, ekkor sorshúzás útján döntötték el, hogy ki kapja az üzlethelyiségét. Egy másik üzlethelyiségnél, ahol meg­állapították, hogy a bérlő nyilas volt és jelenleg internálva van, az üzlethelyiséget elvették az in­ternált nyilas bérlőtől. Ezenkívül számos üzlethelyiség sorsáról döntöttek. Némelyiknél az üzlethelyiség megosztása mel­lett, úgyhogy az újabb bérlő mellé visszahelyezték az eredeti régi bérlőt, ha pedig az újabb bérlő mellett semmiféle szem­pont nem szólt, akkor természe­tesen a régi és helyiségéből jog­talanul kirakott üzletbérlőnek ítélte oda a bizottság a helyi­séget Agyonlőttek üzletében egy budapesti ékszerészt Utcai tűzharc után a merénylőt is megölték Ma a koradélelőtti órákban revolveres, géppisztolyos tűzharc játszódott le a Szent István­ kör­­úton egy betörő és több magyar rendőr, valamint orosz katonák között. Gábor Lajos ismert buda­pesti ékszerész a Szent István­­körút 30. számú házban lévő ék­szerüzletében ma délelőtt egy rosszul öltözött fiatalember jelent meg, maga mögött becsukta az ékszerüzlet ajtaját, majd revolvert rántott elő és felszólította az 50 éves keres­kedőt, hogy adja át ékszerkész­letét. Gábor Lajos nem ijedt meg, félrelökte támadóját, az utcára rohant és segítségért kezdett kiál­tozni. A rabló erre hátulról rálőtt Gáborra, aki összeesett. A segélykiáltásokra a járókelők közül többen a menekülő rabló után vetették magukat, aki az őt üldöző tömeg közé lőtt. Súlyosan megsebesítette ács István keres­kedőt. Ekkor ért a helyszínre Rikker Ferenc rendőr, aki szolgálati fegyverét használta a rabló ellen. Beavatkozott a harcba több arra járó orosz katona is s így valóságos tűzharc keletke­zett a revolveres gengszter és ül­dözői között A rabló Rikkert is súlyosan megsebesítette s rálőtt az orosz katonákra is, míg Iva­­­novics Iván nevű orosz katoná­nak sikerült őt géppisztolyával ártalmatlanná tennie. A rablót súlyos állapotban szállították többi sebesülttel együtt a Ból­á­s-kórházba. Megállapították, hogy Új Wenger-Baranyai Sándornak hívják, július 12-én érkezett haza deportálásból Budapestre. A déli órákban Gábor ékszerész és a m­e­­rénylő sérüléseibe belehalt. Az éjszaka folyamán egyébként még két revolveres tűzharc volt betörők és magyar rendőrök kö­zött. A Szabadság­ tér 3. szám alatti házban betörés közben tet­­tenérték Tóth György 27 éves vil­lanyszerelőt. A helyszínre érke­zett rendőr megadásra szólította fel, mire Tóth a rendőr ellen fegyverét használta- A rendőr önvédelemből lelőtte Tóthot, akit súlyos állapotban szállítottak a Rókus-kórházba. Ugyanekkor a Phönix­ utca és a Pozsonyi­ út ke­reszteződésénél lévő bérház előtt is tűzharc volt betörők és rend­őrök között. Több sebesülés tör­tén­t.

Next

/
Thumbnails
Contents