Világ, 1945. augusztus (65-89. szám)

1945-08-11 / 74. szám

2 1945 augusztus 11 SOLYMOSI TÁBORNOK RÉMURALMA­­• a L­an­wiBifli MAGYAR FOGOLYTÁBOROKBAN Egy hazatért katona leleplezi, hogyan tévesztette meg Solymosi hamisított parancsokkal a legénységet Elképesztő híreket hoznak a­ felsőausztriai úgynevezett ma­gyar fogolytáborokból hazatérő honvédeink. Ezek a hírek a nyilasok terrorcselekményeiről szólnak s arról, hogy aki haza­vágyakozik és útnak indul, az keservesen lakói az ismert nyilas kínzóeszközök módszerei szerint­i szökési kísérletéért­. Tehát most, a háború végén, Németország porbahullása után is szökésnek minősítik, ha egy magyar ember nem akar tovább a nyilas igában nyögni... Hazatért magyar katona — pesti ember — beszél most ezek­ről a rémségekről­ A fejvesztett nyilas menekülés sodorta őt sok­­százezer magyar katonával együtt Ausztriába. Akkoriban — mint mondta — csak Nyugatra lehetett menekülni, mert aki az orosz vo­nalak felé igyekezett, azt hátul­ról lelőtték. Ausztriában a németek rög­tön elvették fegyvereiket. Május 6-a volt a felszabadulás napja. Ekkor mér jóformán enni­valójuk sem volt, mert az SS- legények kifosztották őket azzal az érveléssel, hogy aki nem harcol, ne is egyék. Eyd városában állomásoztak, amikor az amerikaiak megérkez­tek. A németek vadul menekültek Wels tartomány felé, az Ens túlsó oldalán az orosz ágyúk dübörögtek és páncélos előnyo­mulás kergette a nácikat. Egy amerikai páncélos hadoszlop az Ens innense oldaláról nyomult a folyó felé. Solymosi tábornok, a magyar hadseregtest parancsnoka kihasználta a zűrzavart, amely a váratlan és gyors ame­rikai előnyomulást ezen a vidé­ken követte. Látta, hogy a nácik osztrák parasztokká vedlenek ált, a Ryd-körzetben tartózkodó közel százezernyi orosz, angol, szerb, francia, görög és olasz fogoly szétszéledt s egy részük ugyan­csak beállt az osztrák parasztok­hoz dolgozni. Természetesen szer­vezetlenség, fejetlenség volt az úr, míg a magyaroknál, miután regu­láris csapatokról volt szó, teljes volt a rend, a fegyelem. Solymosi tábornok tehát díszbe vágta magát és segédtisztje tár­saságában b­eautózott a közeli amerikai főparancsnokságra. Sza­bályos jelentést tett a magyarok helyzetéről, mire az amerikaiak kihirdették, hogy a magyarokat nem tekintik hadifoglyoknak. 1z amerikai és magyar katonák között szabad a barátkozás, a ma­gyarok egyelőre maradjanak ren­dezett táborukban s rövidesen hi­vatalos úton, igazoltatásuk után hazaszállít­ják őket. A magyarok várták az amerikai parancsokat, amelyeket naponta futár hozott Solymosi tábornok­nak. Ugyanez történt a szom­szédos stájer, linzi és ensi körze­tekben is. S hogy mégis, hogy fejlődtek újabb nyilas terror­­cselekmények sorozatáig a dol­gok, m­a csak egyetlen magya­rázat van: soha egyetlen amerikai paran­csot eredetiben nem közöltek Solymosi­ék. Ellenben kihirdették a táborban, hogy senki haza ne menjen­ek, megkísérli az indulást, tettét szökésnek minősítik és átadják az amerikaiaknak. Solymosi tábornok maga is megjelent csapatainál, barakvizi­­tet tartott, ellenőrzött és mintán A POLGÁRI ELLENÁLLÁSI MOZGALOM LAPJAI Koródi Béla, a Szabadságfront ■ mártírja írta Szabó József November dereka 1944-ben. A magyar sorsért reszketve aggódó újságírócsoportban híre jár, hogy Koródi Béla kollégánk is a béke­barátok sorsára jutott: Radóék kínozva vallatják a Margit-kör­­úton. Barátai és munkatársai a németellenes mozgalomban s a Szálasiék rémuralmának gyors megtörésére indított szervezke­désben pillanatra rémülten néz­tek egymásra­. Vége mindennek. Ezt a vona­lunkat is elárulták. Többen, akik maguk is cselekvő szereplői voltak Kóródi Béla szabadságfrontjának, talán a sa­ját keserű sorsuk beteljesedését is látták már a nagyszerű baj­társ elfogatásában. Ebben a kétségbeesett hangu­latban azonban azt mondta va­laki, szinte ellentmondást nem tűrve: — Ne féljünk, dolgozzunk nyu­godtan tovább. Koródi az a férfi, aki mindent egyedül vállal. Ott ült napról napra Koródi Béla Kolosváry-Borcsáék sajtó­­kamarájának Andrássy-úti hiva­tali szobájában és­­ a Tábori Ujság­ot szerkesztette. Már ehhez is micsoda hidegvér kellett, hi­szen a német propagandával telí­tett lapocskánál szép számmal akadtak lesipuskás fél-magyarok is. Koródi a jó diplomata fölé­nyével végezte közöttük munká­ját s közben sifkk­ozott beszélge­téseket folytatott telefonon és személyesen a szabadságfront munkatársaival. Csak ők tudták, hogy azok a kis röpcédulák ame­lyek olyan ijedt, kapkodást te­remtettek a nyilasok körében. Koródi agyában születtek. Ő volt­ a szerző, előállíttató, terjesztő ,felelős kiadó*. Ez a szerény, te­hetséges és utolsó csöpp véréig magyar Koródi. Alig múlt el a szörnyű október 15-ike, néhány nappal utóbb a botránycirkusz, a kormányzó zsidóbérencezése, majd lemondó­levelének hangoskodó közzététele után a házak falairól a piros fel­kiáltójeles, igazságot kiabáló kis plakátok nyelveltek a nyilasokra és figyelmeztettek minden jó magyart: — Horthy nem mondott let... Szálasi lógni fog! Saját kardjukba döntötte e kí­méletlen és nyers igazság »a győzelem vagy halál* agyalágyult jelszavának kitervelőit. Hiszen már javában folyt a tánc. A »Nemzetvezető-testvér* már altat­­gatta lelkiismeretét az apokrif kormányzói kézirattal. Dühödten utasította Naszluhác-Szőlősi pa­tikus miniszterelnököt, no meg Kassai-Schallmayer testvért, a bűnözőből avanzsált propaganda­­minisztert, hogy a sajtóban és pártban egyaránt tisztelettel kell szólni a volt kormányzóról, csak a környezetét szabad szidni.. .­ S ezek után meg merik írni, ki merik kiabálni az igazságot, hogy Horthy nem mondott let... »Aki ellenáll, el kell taposni, mint a férget­, — üvöltötte a nemzetvezető hadparancsa októ­ber 15-én éjfélkor a türelmes ma­gyar mikrofonon át. A parancs az volt, hogy akik pedig ezt a röpcédulát még csak terjesztet­ték is, azokat ki kell végezni. Radó csendőrszázados margit­­körúti pribékjei egy kisfiút értek tetten, amint éppen gyerekes vi­gyázatlansággal ragaszthatta a nevezetes röpcédulákat Követték útján a kisfiút. Hamarosan kide­rült, hogy a gyereket a Szálasi­­pribékek vérszomjas dühe elől bujtatják. Ki is pofozták belőle­­a nagy címet”, így tudták meg, hogy egy házmestertől kapta a röpcédulákat. Ez persze meglepő volt: a házmesterek javarésze Szálasi híve volt abban az idő­ben. Nos, a házmesternek már nem ugrottak neki a pribékek. Figyelni kezdték. És meg is érte nekik a fáradtságot, mert bármi­lyen hidegvérű s ügyes volt is szegény Koródi Béla, arra még­sem gondolt, hogy éjszakai ta­nácskozásait a házmesterével fi­gyeltetik a házában. És milyen fondorlatos, galád módon fogták el! Radó csendőr­százados másnap szelíden telefo­nozott a Tábori Újsághoz. Bizal­mas ügyben kérette magához Koródit, nem is a saját hivata­lába, hanem a vezérkari szék­házba, a Fortuna­ utcába. Aki mellette dolgozott beszélte, hogy a telefonhívás után nyu­godtan felállt asztalától, elbú­csúzott társaitól és elindult — utoljára mint szabad ember. Pe­dig meg is szökhetett volna, ő a helytállást választotta s ezzel nem kevesebb, mint hatvan munka­társának az életét mentette meg. Egyiknek a neve sem jutott a margitköruti kínvallatók birto­kába. Pedig ígérték Koródinak — annak ellenére, hogy tudták, nem esküdött fel Szálasira — többek között az életét is csak mondja meg, kik segédkeztek neki a röp­cédulák terjesztésében. Két hétig kínozták. Aztán következett a Dominics-féle vésztárgyalás, ame­lyen Koródi ismét mindent ma­gára vállalt,­akkor is, amikor a túlfűtött légkörben ridegen kop­­pantak a halálos ítélet szavai. Utolsó üzenete kivégzése előtt ba­rátaihoz szólt: — Aki ismert és szeretett, ne engedje, hogy rága­ urasok szeny­­nyezzék be a becsületemet. Erre szerencsére már idejük sem vött a becsületrablás nagy lovagjainak. Viszont a hősöknek nemcsak ez emlék­ezés néhány szép táfira jár, hanem éber és örök tiszteletadás is. VILAO a nyilas érzelmű tisztek paran­csait megismételte, a magyar le­génység nem merte megkísérelni a szökést. A vakmerő szemfényvesztés szinte még máig is elkápráztatja az amerikaiakat s csak egyes körzetekből sikerült hazajutnia néhány ezer magyarnak. A durva játék még ma is folyik, miközben a családtagok jelentős része idehaza még mindig nem tud a kintrekedt hozzátartozókról. Solymosi rémuralmának részle­teiről legközelebb számolunk be. A Népbír­óság igazolta Kornitzer Bélát A Népbíróság Nagy Károly­­tanácsa csütörtökön tárgyalta Kornitzer Béla miniszteri osz­tálytanácsosnak, Faraghó Gábor volt közellátásügyi miniszter sze­mélyi titkárának igazolási fel­lebbezését. Koritzert a miniszté­rium igazolóbizottsága .Apák és fiúk a cimfi könyve miatt állás­vesztésre ítélte. A szóbanforgó könyv ismerte­tése után a tanács elnöke azt javasolta, hogy a jelenlévő köz­életi tényezőkből és publicisták­ból bizottság alakuljon annak megállapítására, hogy reakciós-e Kornitzer Béla könyve és tisz­tázza végre azt is, hogy tulajdon­képpen mit érthetünk reakció alatt. A bizottság amelynek tagjai voltak Ugron Gábor, Kerekesházy József országos népfőüügyész, Bródy Ernő, Parragi György és Gergely István a „Világosság” felelős szerkesztője, egyöntetű álláspontot foglalt el. Húsz perces szünet után elnök megnyitotta a tárgyalást. A bi­zottság véleményének ismertetése és dr. Györki Imre védőbeszéde után a bíróság az igazolóbizott­ság határozatát megváltoztatta és Kornitzer Bélát igazoltnak je­lentette ki. Házasság: Dr. Arató István­­*1. ki­i­gazda. Arató Pál hirdetéiirodatul­ajdon­os fia és Enesei Sarolta e hó 11-én dél­után 5 órakor tartját cerkilvójilket a fa­sori református templomban. (X) A termelő munkába való bekapcsolással akarnak segíteni a visszatérő deportáltakon Kettős katasztert készít a kormány Mint a Világ jelentette Mih­ók Sándor államtitkárnál, tanácsko­zás volt a miniszterelnökségen a társadalmi egyesületek és a bel­ügyminisztérium bevonásával, amelyen a deportáltak intézmé­nyes megsegítéséről tárgyaltak. A Világ értesülése szerint a tanácskozások folyamán az a meggyőződés alakult ki, hogy a visszaérkező deportáltak segítését kapcsolatba kell hozni a mun­kapiac helyzetének javításával. A helyzet tudniillik az, hogy a munkaerőkben mutatkozó hiány egyre érezhetőbbé válik. Ugyan­akkor a kormány segélyeket osz­togat az arra rászorulóknak. Ez a megoldás egyik irányban sem célravezető. A deportálásból visz­­szaérkezőkön a jelentéktelen se­gélyek nem segítenek, ugyan­akkor viszont ezeknek a kis ki­utalásoknak végösszege hatalmas terhet ró az országra. A segélye­zés helyett tehát, mondották az értekezleten, produktív beruházá­sokat kell teljesíteni. Munkát kell adni a visszaérkezőknek, ugyan­akkor viszont a felszabaduló mun­kaerőknek rendszeres irányítását kell vállalnia a kormánynak. Az értekezleten végleges dön­tést nem hoztak, azonban elvi határozatként kimondták, hogy a munkapiacon mutatkozó feszült­­ség levezetése és a deportáltak segélyezése között kapcsolatot kell teremteni. Szükség van min­denekelőtt egy kettős kataszter lefektetésére részint a hiányzó munkaerőkről, részint a munka­­vállalók rendelkezésre álló tar­talékhadseregéről. Az első ta­nácskozást további megbeszélé­sek fogják követni e tárgyban. Miért nem lesz télen tojás Pesten Már 17—19 pengőt kérnek a to­jás darabjáért. A kereskedők a rendkívül magas árat azzal indo­kolják, hogy igen csekély a fel­hozatal, másrészt a közlekedési nehézségek akadályozzák a nagy­kereskedők gyűj­tőszervezetének munkáját. De egyébként is a nyári évszakban a tojástermelés csekély. Készletek gyűjtésére nyáron még akkor sem lenne mód, ha békebeli baromfiállo­mány teljes egészében rendelke­zésre állana. A téli szükségletet tavasszal, amikor a tojás fő­­idénye van, kellett volna bizto­sítani A Hangya-szövetkezet új veze­tősége még május hónapban tett iyen irányú javaslatot Budapest közellátási kormánybiztosának. Előterjesztésében külön kiemelte a kórházak ellátásának szüksé­gességét. Meszes kádakban és pin­cékben való, illetve hűtőházi tá­rolás helyett a begyűjtendő tojás poritását ajánlotta, amit a pest­­szenterzsébeti tojásporító üzem­ben könnyen lehetett volna meg­valósítani. Az üzem megindításá­hoz a telep villanyszolgáltatásá­nak bekapcsolására és öt vágón héjas tojás után egy vágón ros­tált daraszénre lett volna szük­ség. Hetenként két vágón, tehát mintegy 300.000 tojás poritását vállalta volna a Hangya. A por­tojásból egy deka felel meg víz hozzáadásával egy tojásnak. A tojásvásárlási engedély ki­adását azonban minden indokolás nélkül egyszerű szóbeli válasszal utasították el Ezért nem lesz Budapesten a télen tojás, ezért fogja a főváros nélkülözni ezt az elsőrendű közszükségleti cikket, amely pedig hivatva volna a hús részbeni pótlására. Így világítja meg a Hangya­­szövetkezet egy, a Kilóshoz inté­­zett levelében a tojás­ellátási helyzetet, amelyért a Hangya dol­gozóit mulasztás nem terheli. A Hangya 1940-től 1944-ig 58.256.485 tojással enyhítette a fővárosi la­kosság élelmezési gondjait. Jól beszervezett vidéki hálózata most is rekord-teljesítményt produkált volna — ha hagyták volna. Trafikosok,Kereske­tők!­ Új Címem: Andrassy'út |­45., az udvarban: Gya-I fa, cigarettapapír, hü- I vely, dohá­ny»ócikke«*, I háztartási, pipere-, u-1 lat-szercikkek nagyban a legolcsóbban beszerez- I hetük. KRAUSZ JEN*|| (azelőtt: Király­ u. 86.) B­EH­OSS bélyegszaküzlete Veseel-etLa­dds. IV., Szer­vita-tér 8. 9—2-ig. (1068) Írógépet, számológépet RÁDIÓT (sérültet is), csö­veket magas áron ve­szünk. Áruforgalmi, Ki­­rály­ u. 28. (1066) Magyar származású­ orosz partizán, Szalaveti Adolf a­z összes igazoló iratait elvesztette a 67-e es villamoson. Kéri a be­csületes megtalálót, hogy magas jutalom elle­né­ben juttassa el Lujza­ u. 16. L 7. címre. (045) Orion 877/6 zepeszekrényt megvételre Seresek •Lehet hibás is, pedigére fölki­adóba. Villany motorok, porszívók, ventrikorok, kvarklámpa, márkás rádió gramofon­­nal is alkalmi árban ak­adó. Áruforgalmi VÁLLALAT Király­ u. 25. (1)*1 valódi erős | még kapható 1 J­udl Andrássy-út 9.1 BÚ1QK£R7 ruháért, háztartásért leg­többet fizet Szorngiszer. Teleki-tér 3. Bombasé­­rilltért is. (933) deresek 3—­ sz. öröklakást villát v. rész házat. Érte házát rendbehozom vagy megveszem. Andó építész, VUL, Viey Imre­ utca 14. (944) IpiaS­­EH tud Fett LxLolinóról se. Klein Erzsiké, 43 éves. Utoljára Bü­rkenaubajt lát­ták 1944 szeptember vé­gén. Szives érdesítést kér 4. * 9—é­ fig: Fett, Pau­­sep Ede-u. n. bőrfelet (1066) Eladunk 7-50 X 20, 190 X 20, 7.00 X 20 wesziKiic 6.00 X ló, 6.50X18, 6.00X19 Cyklop garage Nagyatádi Szabó-n. 28. _____________________(1084) Balatonra SZEMÉLY- és ÁRUSZÁL­LÍTÁST vállal SZOPUI szállító, IV., Magyar-u- 7. TELKET­­HÁZAT vennék ALMADIN, Káp­talan­ furdőn. »Azonnalra« jel. Patakhoz, Bajcsy- Zs.-út 28. (1098) Komoly gyakorlattal ren­delkező textiltech­nikust keresünk vezetőnek Ajánlatokat a Középüzem* jeligére Barro&h hirdetőibe, Szent István-krt 9. (1036) Ki tud Steinglisser György fiamról, akit január vé­gén Slerzburgból munkára vittek. Értesítést kérek Népsínház­ utca 37., espe­­ttalet (1005) Vennék acelorótol celluloidot és fémárat. Ajánlatokat: Aradi-u. 81, ernyőözletbe. (1098) Minden ezenkezt hirdetésekkell­zem­ben Karády Katalin és Jávor Pál va­sárnap délelőtt 11 órakor kizárólag a Fővárosi Nagy Cirkuszban lép­­et (X) Orvosi hír. TV. Deitreeb Mihály röntgenológus Günskirchenből haza­­érkezett és rendelését Népszínház-u. U. I. 1. sirám alatt megkezdte.

Next