Világ, 1945. augusztus (65-89. szám)

1945-08-15 / 77. szám

A reakció ellen megszervezik az Országos Propagandaközpontot A budapesti Nemzeti Bizottság ülést tartott. Tekintettel arra, hogy a szövetséges ellenőrző bi­­zottság sürgeti a honvédség tag­jainak igazolását, elhatározták, hogy utasítják az igazolóbizottsá­gokat, hetenként háromszor tart­sanak ülést. Kossa István kérte a mabadság téri irredenta szobrok eltávolítását. Rajk László az Or­szágos Nemzeti Bizottság meg­alakítását javasolta. Augusztus 11j­én pártközi érte­kezlet tárgyalja az Országos Nemzeti Bizottság hatáskörét, Supka Géza javasolta propa­gandaközpont megszervezését. Ez kü­zdene a reakció minden for­mája ellen a demokrácia gondo­latvilágának népszerűségéért, dol­gozna a magyar jövőbe vetett hit és bizalom megerősítéséért. Az elnöklő Szakosíts Árpád ki­jelentette, hogy a határozati ja­vaslat a legnagyobb mértékben találkozik a Nemzeti Bizottság véleményével és a priginganda­­központot feltétlenül meg kell teremteni. 10 '^5^ 77. SZÁM BUDAPEST 1945 AUGUSZTUS 15. SZERDA ÁRA 3 PEN­G Ó ML OJ Arait itt most elmon­dandó lessek, ne tessék holmi szándékos pogránykodásnak vagy éppen ünneprontásnak venni. Igen szent életű ember, Kálmány I­ajos néhai szegedi plébános — aki egyébként a múlt századvég egyik legkiválóbb néprajzkuta­tója • mellesleg akadémikus­­* volt — állapította meg a* itt következő nagyon érdekes nép­­lélektani igazságot. A Nagyboldogasszony ünnepé­nek eredetét kutatta fel úgy a mélymagyarság hagyományai­­ban, mint a velünk rokon ázsiai népek legendakincsében. Arra a­­jelentős eredményre jutott, hogy a »Boldogasszony« szóban foglalt »boldog«-ság őeeredetében nem az ember eufóriáé kiel­égül­tségét, nem is a túlvilági élet egyik ígéretét, sőt még csak nem is a katolikus szent­ hierarchia egyik fokozatét jelentette. Ellenben megállapította, hogy ez a »bol­­dog«­fogalom voltaképpen vér­rokona a­­ bódult* szónak, amely a régi magyarságban nem a mai értelmében —­ mint részét vesz­tett* vagy nam­t öntudaton kí­vüli* állapot volt használaton. A régi nyelvhasználat szerint a »hó­dog- szó a samánkodás gya­korlatával együtt járó ,transz* állapotot jelentette, tehát a lé­leknek egy más világba való átré­lését, vagyis az életszent­­ségnek egy magasabb, varázsla­tos — ezt tessék szó szerint venni — fokozatát. rBódogaesxony* tehát olyan nőt jelentett, aki otthonos a mágiá­ban, ismeri a dolgok varázsere­­jét, szóval vajákos nő. A »Nagy­­bódogasszony” pedig az ilyen csodálatos tehetséggel megáldott varázol­ón­óknak legszentebbje volt: a Föld termékenységének az istennője, akit Közép-Ázsiában a legkülönbözőbb neveken tisztel­tek — Ardoksó, 1 .akarni is volt a neve a görög vallásos műveltség­be pedig Demétér (Dea­métér - isten-anya) és Ceres néven lopta be a Föld-termékenység ázsiai ku Hászának nő-istepségeit. A la­tinok la­rabjául estek ennek az eeszaevilágnak és Magna Mater (Nagy anya) néven vitték be a római pantheonba. Amerre ez a nagyasszony meg­jelent, mindenütt, nyár végével, az aratás befejezésével tartottak a tiszteletére ünnepeket: az em­beriség rajta keresztül fejezte ki háláját a Földanya mindent gyó­gyító, új életet teremtő, kenyér­két adó jóságáért. A magyar Nagybódogasszony kultusza te­hát akkoriban, amikor a magyar­ság a nyugati és a keresztény mű­velődés bűvkörébe lépett, egy ősi ázsiai termékenység-kultusz esz­­m­etörmelékét hozta magával. A római kereszténység aztán az anyai jóságnak ezt a fogalmát átfordította a krisztusi Újszövet­ség nyelvére , az aratás befejez­tével szokásos termékenység-ün­nepet a kereszténység legszentebb asszonyának, Máriának a tiszte­letével fedte el. Egy másik szent asszony, egy másik nagy anya fogalma fűződött ettől fogva eh­hez az ünnephez, de a magyar nép a maga nyelvében mégis megőrizte népi és vallásos múlt­jának ezt a szép emlékét, a Föld­höz való fiai ragaszkodás lelki zálogát. Ez idáig nagyon szép nyelvé­szeti vagy folklorikus kutatás is­mertetése lenne, de a mai papír­­szűkös időkben aligha érdemelné ki a vezércikk helyét, ha nem rejlenek mögötte igen fontos ta­nulság is. Ez pedig úgy szól, hogy a magyar nép mindenkor, történelme minden szakában, vég­telenül türelmes volt a vallási kérdésekben. Nem jelentett ez­ az igazi magyarnál közömbösséget vallási dolgokban, mert hiszen a példa is mutatja, hogy görcsösen ragaszkodott a maga ősi hitha­­gyatékához, a Föld­anya nevéhez. Ámde türelmes volt ezekben a kérdésekben: User­a tudta egyez­tetni a maga ősi kincsét más hit­vallások szépségeivel. Megértette, hogy a magáén kívül más ember­nek is lehet a szent és élni érde­mes meggyőződése, amelyért nem kell az em­ber tár­­át gn­in gyárt ki­­átkozni, pokolra küldeni vagy megkínozni. Az igazi, fajtabéli magyarnak ilyen úri volt a gondolkodása, innen eredt a középkorban a magyarságnak ,lovagias a híre. A magyar eszmetörténet egész fo­lyamán tömegével lehetne erre példákat idéznünk. A türelmet­lenség más ember meggyőződésé­vel szemben, nem magyar vonás: ezt a germán messianizmus, a német faj fensőbbrendűségéről vallott pökhendiség ojtotta bele a magyarság egyes rétegeibe. Városaink német polgársága volt mindenkor a vallási teszetetlen­­ség melegágya: onnan szakadt rá ez az átok a fajtabéli magyar­ságra. Csak éppen nem a föld népére, amely békésen tisztelte egyazon napon Jézus anyját meg az ázsiai Föld-anyát s mind­kettőben s asszonyi jóság varázs­latát szerette. A názáreti zsidó­asszony és a középázsiai »Bódog­­asszony« képe békésen megtért egymás mellett a magyar paraszt lelkében és szívében. Az idei Nagyboldogasszony ün­nepén talán minden m­ás időknél időszerűbb ezt a tanulságot­­ le­vonnunk és magyar hitünk oltá­rára virágként odatűznünk. Megindul a külfölddel a telefon- és távíróforgalom Tanulságok Magyboldogasszony napján Államosítják az egész nagyipart Csehszlovákiában­­ Banes, a csehszlovák köztár­saság elnöke tegnap aláírta, a nagyipar államosítására vonat­­­kozó rendeletek Ennek a rend­kívül nagy horderejű lépésnek részleteiről a budapesti cseh­szlovák delegáció sajtófőnöke Csaják professzor, a követ­kező felvilágosítást adta a Fidesz munkatársának: " A rendelet az egész cseh­szlovák nagyipart felöleli, így tehát nemcsak a nehézipar, vagyis a bánya-, kohó-, vas- és gépipar államosítását írja elő, hanem ki­terjed a legnagyobb vegyi-, cu­kor-, textil-, bőr-, üveg- és cipő­gyártó üzemekre is. — Hogy k­ii a kritériuma an­nak, valamelyik iparág szociali­zálás alá kerül-e vagy nem, egy szóval felelhetek: kulczinar. Ami ebbe a fogalomba tartozik, azt ál­lamosítják. — A kivitel módjára vonatko­zólag még nem tudok részleteket. Több elgondolás merült fel, e te­­kinteben azonban csak a közel­jövő hoz majd döntést. Tokió minden feltételt elfogad Öngyilkossági járvány tört ki Japánban A japán hírszolgálat kedden reggel bejelentette, hogy a japán kormány elfogadja a szövetsége­sek megadási feltételeit, melye­ket az Egyesü­lt Államok Tokióba eljuttatott jegyzéke tartalmaz. A washingtoni Fehér Házban a tokiói közléssel kapcsolatban meg­állapították, hogy Japán kapitulációja ügyében kedden greenwichi idő szerint 13 óra előtt nem vár­ható hivatalos nyilatkozat. Az Egyesült Államoknak szom­baton Tokióba eljuttatott jegy­zéke a potsdami ultimátumon túl­menően a következő feltételeket tartalmazta: A japán császárt és a kormányt a szövetséges főpa­rancsnok hatósága alá rendelik. A császárnak el kell rendelnie a japán csapatok fegyverletéte­lét valamennyi hadszíntéren. A japán kormánynak a hadifoglyo­kat és polgári internáltakat azon­nal biztonságos helyre kell átál­lítania. A japán nép szabadon dönt jövőbeni kormányformájá­­ról. A szövetséges csapatok meg­határozott ideig Japánban marad­nak. * A távolkeleti küzdelem és vele a második világháború befejezé­sét jelentő híradást hosszú huza­vona előzte meg. A szombaton kora délután útnak indított jegy­zékre egyre késett a válasz. Hét­főn — amikor már fogytán volt a szövetséges kormányok türelme — Tokió még egy utolsó hazugsággal igyekezett időt nyerni magának: azt, állította, hogy Washingtonból Bernen át küldött jegyzék csak hétfőn érkezett meg a­­ japán fő­városba. A hazugságra azonban órákon belül elhangzott a csatta­­nós cáfolat: a svájci szövetségi kormány valótlannal­ bélyegezve Tokió állítását, közölte, hogy a beírni japán követ köz­vetíté­sével táviratban feladott jegyzék véte­lét Tokió már vasárnap reggel nyugtázta. Hétfő estére pattanásig feszült a helyzet. A politikai és katonai megfigyelők egyre egyöntetűb­ben kezdték hirdetni azt a meg­győződésüket, hogy — bár a szö­vetségesek jegyzéke nem volt ul­­timatív jellegű — már csak né­hány órányi­­ időhúzás* szüksé­ges a japánok részére ahhoz, hogy olyan elsöprő erejű táma­dás induljon meg Japán ulán, amilyet a világ még nem látott. Miközben a csá­zár és tanács­adói, valamint a kormány tagjai megszakítás nélkül folytatták ta­nácskozásai Irat és Japán vezető rétegében, elsősorban a császár környezetében öngyilkossági jár­vány tört ki, a szövetséges had­erők újabb súlyos csapásokat mértek a japán anyaországra és a japán hadseregre. Hétfőn kö­zel lívő repülőgép­­ látogatta meg Tokiót és környékét, ked­den reggel pedig négynapos szü­net után újra felszálltak az óri­ás bombázók, hogy­­belátásra bírják­ a japán nép vezetőit. Ugyanakkor a Vörös Hadsereg csapatai harcok közepette változatlan gyors elemben nyomulnak előre Mandzsúria te­rületén. Egy szovjet hadoszlop — japán jelent­és szerint — alig 20d mérföldre áll Pekingtől. Ugyan­csak Tokió jelenti, hogy szovjet erők Szar­kálin szigetének déli részén megkezdték a pa­­rasián­­g­ot. A hadműveletekkel­ párhuzamo­­san m­gtörténnek az előkészüle­tek a fegyverszünet aláírására is. Minitz tengernagy egy brit csata­hajó fedélzetén máris Tokió köze­lében tartózkodik és rövidesen csatlakozik hozzá Mac Art­hur tá­­bornek is, aki az Egyesült Álla­mok nevében, az egyezményt alá­írja. Csungkingi jelentés szerint k* ■' el tábornagy is a rá­kászén *11­ már, hogy a japán agresszió következtében a legtöb­bet szenvedett kínai nép nevében részt vegyen a háború utolsó ak-Islául) Göpinget, Ribbentropot és társaikat­­­ürnbergbe szállíto­ták London, augusztus 14. A fő náci háborús bűnösök , mint az an­gol, rádió­­ közli,­­ vasárnap vissza­tértek legragyogóbb díszszemléik egykori színhelyére, Nürnberg városába. Ezúttal azonban egy amerikai zászlóalj kísé­retében és őrize­t alatt vonul­­tak be a városba, amelynek f.egyházába®­ész,álltak meg*. A náci bűnösök között van Hermann Gi­ring egy­kori biro­dalmi tábornagy, Joachim­ von Ribbentrop egykori kürü­gymi­­nisz­ter, Robert Ley, a mi­unka­­front egykori vezére és még sok más náci vezető. Az amerikai zászlóalj, amely Nü­rnbergbe vitte őket, eddig Luxemburgban tartotta őrizet alatt a náci vezetőket. A nácikat most a nürnbergi felr­rház nyugati szárnyában helyez­ék el, amelyet a főszárnyból 16 méter széles fel választ el. . A főszárny­ban néhány német polgár várja háborús bűneinek tárgyalását.­­A főbűnössjk bűnperének tár­gyalására a három nagyha­llom illetokes­ hatóságainak megálla­podása érelmében szeptemberben kerül sor a nürnbergi " igazságügyi" pal­tá­­ban amelynek tárgyalóiéTM"­ ét erre az­ alkalomra megnagyobbítják. A fonácik erős őrizet em­-'t cel­láikban várják be bűnügyi? tár­gyalását. Az Asco­ilers Pre’S jelentése szerint a kis cellákban egy purc­s, egy asz­al, egy *fék és egy b-Wre van. A Jeg'yek egyetlen ív e- Z- höz kaptak: G y fakunc.lul■ Ma hirdetnek ítéletet Pétain ügyében Hétfőn, a Fel­in-per tárgyalá­sának 19. napján — miután az állam­ügyész szombaton halást kért a tábornagyra — a védő­­beszéd hangzott el. Pétain soha­sem fog kegyelemért könyörögni — jelentette ki bevezetőül a védő. Pétain nem az életét védelmezi, hanem a becsületét. A védő be­széde további során megállapí­totta, hogy 43 m­entőtanú sora­kozott fel a tábornagy védel­mére, majd pedig ismertette Pétain katonai pályafutását. Pétain — mondotta — nem fe­lelős Franciaország katasztrófá­­jáért. Egészen groteszk­­ a vád, hogy összeteknvéet •nőtt » francia állam­biztonsági' ellen. Valójában, azok .. polit .k u, .V fe­lelősek, Frap-'leors-ig ku, .rá­fijáért, akik . Pétain ellen tanús­kodtak. A védő m»­i jób­’án folytatja vstin­k s,.tdél. Páris -­ban ú­gy tud­ják, hogy már a késő e­ti órák­­be­n elhangzik az­­MV . A közvélem­ény megoszlására mutat egyébként­ az a tény" is, hogy a Pétain fölöt­t ítélkező bí­róság tagjai naponta tucatjával kapják a névtelen leveleket, ame­lyekben halállal fenyegetik őket arra az esetre, ha Pétaint halálra ítélnék.

Next