Világ, 1948. június (898-922. szám)

1948-06-26 / 920. szám

fillértól Bítepatokról - Hadifogolynévsor és üzenetek -1115 éves kémnő VILÁG 920 SZÁM *­ÁRA 60 FILLÉR Főszerkesztő SUPKA GÉZA DR 1948 JUNIUS 26 * SZOMBAT Ar. A polgárság egyedüli útja írta Zsolt Béla A polgári baloldal politiku­sainak és újságíróinak van a legnehezebb feladatuk a spái magyar közéletben, ugyan­akkor, amikor legjobb hitük szerint a polgárság érdekei­nek védelmezői, arról kell meggyőzniük a polgárságot­­hogy sok minden, ami az ő rovására történik, nemcsak a pillanatnyi erőviszonyok, ha­nem a történelmi előzmények­­alapján is szükségszerű. Nem vitás- hogy mindnyá­jan, akik a baloldali polgár­ság szószólói vagyunk, ma is lelkesebben hirdetnek a szá­­zadeleji polgári radikalizmus programját- amely akkor ab­ból indult ki, hogy minden szektuáris, esedékes problémát meg tud oldani. Viszont a polgárságot vezetnők félre, ha nem ismernők be őszintén, hogy ez a sok tekintetben ma is érvényes program nem fu­tot­t a félszázad alatt felme­rült problémák megoldására s még kevésbé arra, hogy a fél­század alatt bekövetkezett ka­tasztrófák következményeivel megbirkózzék. E katasztrófák közül a legvégzetesebb a két világháború volt, amely leg­többet a polgárság hatalmi, sőt fizikai állományából so­dort magával. Ma már tisztá­ban kell lennünk azzal, hogy a polgári programot azokban az államokban sem lehet ön­magában megvalósítani, ahol évszázadok alatt nagy és fej­lett polgári osztály és polgári kultúra alakult. A­hogy még Franciaországban és Angliá­ban is, e tegnap még vezető polgári államokban, az elpro­­le­árosodás hatása alatt a na­­fit polgártömegek megtizedelőd­tek s a po­lgári pártok a pol­gári nyugaton már sehol sem tudnak egyedül kormányozni s a koalíciós kormányokban is elveszítették primátusukat. Még kevésbbé léphet fel a magyar polgárság azzal a pre­­tenzióval, hogy a megválto­zott körülmények között a nagy munkás- és paraszttöme­gek érdekeihez szabott poli­tika irányát saját intranzi­­gens érdekeihez idomítsa. A mi polgárságunk mielőtt ki­bontakozott volna, máris meg­indult a felbomlás és prole­­tárosodás útján s két világ­háború után ma számbelileg is gyenge ahhoz, hogy a nagy töm­egeket mozgató politika korszakában az erők játékába dinamikusan beleszóljon. De a polgárságnak vannak nagy kvalitásai, amelyek már a múltban is aránytalanul túl­nőttek számarányán , s e kvalitások: a szakértelem, a rutin, a szervezőképesség s álltalános műveltségi színvona­lának magas foka, alkalmasak arra, hogy megsokszorozzák számbeli jelentőségét a mun­kássággal és a parasztsággal való politikai együttműködés keretei között,­­ feltéve, ha a polgárság azt a régi bizalmat­lanságot, amelyet úgy a pa­rasztságban, mint a proleta­riátusban a nagyburzsoázia ébresztett, el tudja oszlatni. Mi, polgári baloldali poli­tikusok és publicisták ezt a feladatot vállaltuk,­­ a demo­kratikus népi tömegek meg­győzését arról, hogy a pol­gár­ ugyanolyan nép, mint amilyen a paraszt és a mun­kás — s arra törekedtünk- hogy megteremtsük az időszerű kompromisszumok alapján való politikai és építő együtt­működést a demokráciával. Sohasem titkoltuk, hogy e kompromisszumokban, ame­lyektől a rengeteg vérveszte­séget, hajszát és zaklatást szenvedett polgárság bántat­­lanságát, biztonságát, törvény­előtti egyenlőségét, a munká­hoz és a kultúrához való fel­tétlen jogát várjuk, nekünk, a polgárság képviselőinek, kell nagyobb és sokszor fáj­dalmas engedményeket ten­nünk a régi, polgári fogalmak és értékek rovására,­­ már csak azért is, mert a kompro­misszumokban mindig a gyen­gébbnek kell nagyobb kon­cessziót tennie. Viszont a kompromisszumot meg kell teremteni, már csak azért is, mert a polgárságnak szerin­tünk egyedüli útja a baloldal­lal való együtthaladás. Másik útjáról, a jobboldallal való kol­­laborációról kiderült az ellen­­forradalomban és fasizmus­ban, hogy hova vezet. Aki a mi polgári politikánkat kár­hoztatja, olvassa el a Nidosi­­per förzelmeit, a világtörténe­lem leggyalázatosabb polgár­háborújának epizódjait. A mi politikánk antiimperialista, hogy ne legyen többé háború, — de a polgárság szempont­jából még ennél is inkább ir­tózunk a polgárháborútól, amely nálunk valójában min­denki háborúja a maradék polgár ellen. Ha másért nem, azért kell a polgárságnak bal­ra felzárkóznia, mert a népi demokráciának köszönh­eti, hogy az elmúlt három évben elkerülte a polgárháborút, amelyet nem egyszer a könyö­künkkel­­ súroltunk. H­alálra ítélték Nicosit A varsói eredmény Hivatalos nyilatkozat a nyolc értekezletről S­zokolovszki tábornagy erélyes rádiószózata . A varsói értekezlet tegnap este befejezte tanácskozásait és a má­ra virradó éjsz­a­ka nyilvánosságra hozták az értekezleten résztvett nyolc állam állásfoglalását a n®­­met kérdésben. A fontos nyilatko­zat­­bevezetőül megállapítja, hogy a londoni értekezletet összehívott három nyugati nagyhatalom meg­szegte és felborította a potsdami egyezményeket és a Londonban elfogadott határozatokkal félre­dobta Németország demilita­rizá­­­lásán­ak és demokratizálásának feladatait, teljesen félretette a jóvátételi kérdéseket és fő cél­jául nem az új német támadás lehetőségének meggátlását tűzte ki, hanem azt, hogy Nyugat-Né­­metországot az USA és Nagy-Bri­tannia katonai támaszpontjává tegye. A varsói nyilatkozat élesen bíráló hangon állapítja meg, hogy az USA, Anglia és Franciaország között egyezség jött létre Németország politikai és gazdasági kettéosztá­sáról. Szembeszáll a most elren­delt nyugatnémetországi pénzügyi reformmal, majd megállapítja, hogy u­gyan,a­kkor, amikor min­­den békeszerető nép érdeke a Németorsággal való béke gyors megkötését köv­­eli, a nyugati hatalmak »nincsenek érdekelve abban hogy gyorsan megkössék a német békeszerződést és gyorsan kivonják a megszálló csapatokat Németországból«. A nyolchatalmi nyilatkozat ezután demokrácia­­eleneknek minősíti a Nyugat­német álla­m felállítására vonat­kozó londoni döntést és rámutat, hogy egy föderatív Németország­­ megteremtése csak a német sovi­niszták kezére játszana, aminek eredményeképpen irenti ízjét­ a revánsgondolat, fokozódik a sovi­nizmus, amely számára Német­­országban kedvező a talaj és lét­rejönnek a feltételek az új Bis­marckok, sőt új Hitlerek felbuk­kanásához. A nyolchatalmi nyilatkozat a továbbiakban azzal vádolja meg a nyugati megszálló hatalmakat, hogy buzdítják a né­met revíziós elemeket, amelyek­nek hadjárata főként az új né­met-lengyel határok ellen irá­nyul. A nyolc ország képviselői a legerélyesebben állást foglal­nak a Marshall-tervvel szemben is, amely német viszonylatban arra irányul, hogy Németországot is bevonják a nyugati táborba. (Ugyanakkor a nyilatkozat szük­ségesnek mondja a német béke­­ipar kifejlesztését, de hangsú­lyozza, hogy meghatározott ideig fennt kell tartani, a négy nagy­hatalom ellenőrzését, hogy meg­akadályozzák a német hadiipar helyreállítását és a német mili­­tarizmus újjáéledését.*) A varsói nyilatkozat élesen bírálja a Ruhr­­vidékkel kapcsolatos döntést is, majd újból­ leszögezve, hogy a londoni határozatok durván meg­sértik a jaltai és potsdami egyez­ményeket, hangsúlyozza, hogy a nyolc állam nem hajlandó elis­merni a londoni értekezlet hatá­rozatainak törvényes erejét, sem bármiféle erkölcsi tekintélyét. A nyilatkozat befejezésül leszögezi, hogy a Szov­­je­unió, Albánia, Bulgária, Cseh­szlovákia, Jugoszlávia, Lengyel­­ország, Románia és Magyarország kormányai elengedhete­lenüt­ szük­ségesnek tartják. 1. Amerikai-brit, francia-szovjet megegyezést Né­metország demili­arizálásának vég­rehaj­ására, 2. meghatározót, idő­­táramra négyhatalmi ellenőrzés megvalósítását a Ruhr-vidéki ter­melés irányí­ására, 3. ideiglenes demokra­ikus békeszerető német kormány alakítását a nagyhatal­mak megegyezése alapján. 4. a né­met békeszerződés megkötését a potsdami határozatoknak megfele­lően és a megszálló csapa­ok kivo­nása a békekötés­ől számított egy­ éven belül, 6. Németország jóvá­­tétel ii kötelezesség­einek rendezé­sét. Berlinben változatlanul súlyos a helyzet, bár a keleti és nyugati márka kibocsátása során mindezideig nem történt komolyabb inci­dens. A kétféle márkabank­jegy kilátásait illetően a párisi i‘Aube megalapítja: »A nyugati márka pénzügyileg szilárdabb lesz talán, mert szilárdságát a dollár bizto­sítja, viszont az oroszok által ki­bocsátot márkáért ennival­ót le­het majd kapni.­ Szovjet részről tegnap közölték, hogy a nyugati övezetek és Berlin­­ közötti teher- és személy­forgalmat erősen kor­látozni kellett, mert a műszaki zavarok sokkal súlyosabbak, mint azt az első pillanatokban hitték. A szovjet közlemény hozzáfűzi, hogy a Berlin nyugati öveze­­t­­mek élelmiszerellátását súlyosan érintő korlátozások feloldásának időpontját még nem lehet meg­állapítani Ugyancsak műszaki za­varok miatt erősen korlátozni kel­lett Berlin nyugati övezeté­nek a szovjet övezetből történő áram­­ellátását. Egyidejűleg az angol­szász hatóságok megszüntették a brit és az amerikai övezetből a Szovjet övezetbe irányuló teher­­áruforgalmat. Szokolovszki tábornagy, szovjet katonai kor­mányzó tegnap keményhangú rádiókiáltványban utasította visz­­sza a nyugati hatalmaknak azt a kísérletét, hogy Nagy Berlin te­rületén is bevezessék a új nyugat­német valutát. A kiáltvány újból leszögezi, hogy a szovjet hatósá­gok megtiltották a nyuganémet pénz használatát Berlinben,­­hang­súlyozza, hogy a szovjet katonai kormányzat a nyugatnémet terve­ket elfogadott berlini német vá­rosvezetőket nem tekinti többé a­ népakarat kifejezőinek, majd szemenszedett hazugságnak mi­nősíti azokat az állításokat, ame­lyek szerint­­a szovjet hatóságok a keleti németországi pénzegység bevezetése után nyomást kíván­nak gyakorolni mindazokra a sze­mélyekre, akik nem vallanak kommunista nézeteket vagy akik szembehelyezkednek a kommu­nista világnézettel­.­­ Szokolovszki ezzel kapcsolatban leszögezte: »Köztudomású, hogy a ném­­országi szovjet megszálló ha­tságok senkire semmiféle p°li­­tjkai álláspontot nem kényszerül­nek rád. Igen nagy jelentősége van Szokolovszki ama bejelentésé­nek is, amely szerint »a berlini szövetséges ka­on­ai parancsnokság­­gyakorlatilag megszűrd«. A Berlin Szovje öveze­tben megjelenő Tg.g­.­liche Rundschau szerint »az USA­, Anglia és Franciaország katonai hatóságai maguk tették kérdé­sesssé berlini tartózkodásukat és semmi okuk sincs arra, hogy kro­­­­kodius könnyeket hullassanak­­ azért, hogy el kell hagyniuk Ber­lin­t. Clay­ábornok, ameikai ka­tonai kormányzó tegnap este új­ból leszögezte, hogy a nyugati ha­talmak Berlinben maradnak,­ Sam­­eonbajl pedig rendkívüli k­i­nisz­­teranács fog­alkozik a berlini helyzettel. . Aranyspekulánsok a munkásbíróság előtt Aranyspekuláns társaság áll vádlottként a munkásbíróság Já­vor Iván­ tanácsa előtt. Lóránt Mór és társai :210 darab 20 és 10 koro­nás­ aranyérm­ével, arany cigaretta­­tárcákkal, 40 darab Napóleonnal, többszáz gramm törtarannyal és többszáz dollár értékkef®uzérked­­ték. A tanács több tenute hallgatott ki, akik terhelő a‘t'r^|p§§szolgáltak. A tárgyalás tart.

Next