Világ, 1948. július (923-949. szám)
1948-07-09 / 930. szám
i Két ember, . Ml. .......... mindössze két ember maradt életben abból a munkásszázadból, amelyet számtalan hasonló vagy katonai alakulattal egyetemben gonoszan, lelkiismeretlenül és kegyetlenül a keleti hadszíntérre hajszoltak, hogy amazokat szándékosan, ezeket esztelenül a biztos pusztulásba kergessék. Beszéljünk róla? ne beszéljünk róla? — nem könnyű a kérdést eldönteni. Valóban sok érv szól amellett, hogy hagyjuk a sebeket behegedni s ne bolygassuk újra meg újra az emlékezéssel és emlékeztetéssel, hogy gyengédtelenül ne érintsük az amúgy is vigasztalhatatlan fájdalmat. Az élet a maga jogait követeli. Az idő feltárhatlan iramlása jelentőségben csökkenti a múlt eseményeit. S ami ezeknél is fontosabb: a roppant építéshez, amelynek csak kezdetén vagyunk, minden erőre, minden figyelemre szükség van, lényegesebb kérdések nyomulnak az előtérbe. Talán igaz, hogy a lelki megbékélés folyamatát is meg-megakasztja a rémségek felidézése, ellenérzést, tiltakozást vált ki olyanokból, akik ma már szívesen feledtetnék hozzásonulásukat a tébolyult embertelenség rendszeréhez — ha nagyobb vétek nem terheli őket. Ha mégis kötelességnek érezzük, hogy olyan alkalmakkor, amikor valamely esemény, mozzanat az emberiesség érzését ragadja torkon lélegzetelállító szorítással s feljajdulni késztet — ha ilyenkor mégis kötelességnek érezzük a szellemidézést — legkevésbé sem akarunk a kegyelet kötelező törvényébe ütközni. Mégkevésbé valamely bosszúszenvedélyt szítani — hiszen a megbocsájtást a megtévesztettekkel szemben nemcsak a legmagasabb erkölcsi tanítás ránk rótt parancsának tartjuk, hanem közéleti és kormányzati bölcseségnek is. De azt igenis szolgálni és munkálni akarjuk, hogy akik leggyászosabb szenvedői voltak a meggyalázott és elgörbített kereszt őrületének — érezzék, hogy a társadalom élő lelkiismerete nem feledkezik meg róluk és áldozataikról —, hogy akik rettent tétovasággal nem mertek szembeszegülni, emlékezzenek az elmulasztott kötelességre és mindennap megújítsák fogadalmukat, hogy az élet árán sem szabad fejet hajtani a fasizmus előtt — hogy — végül — azok, akik eltévelyedésük után magukba szállva valóban megjavulnak, vagy a hitetleneik, akik mesének hirdetik a borzalmas dúlást: való képet kapjanak az igazságról. Békásmegyeren, nem meszsze Budapesttől egy gazdag sváb paraszt, Bauer János, szombat éjjel ittas fővel kiment a határba és felgyújtotta az egyik újgazda learatott, kévébe rakott búzáját. A tüzet szerencsére sikerült megakadályozni és így nagyobb, veszedelmesebb kár nem következett be. Bauer ma került a rögtönítélő bíróság elé. A pestvidéki törvényszék első emeleti tanácstermébe Klofcor vezetik fel a sápadt, minden ízében remegő Baber Jánost. A hallgatóság soraiban egy békásmegyeri ember megjegyzi : — Ha nem ivott volna és nem hallgatott volna feleségére, nem került volna ide. Nagyon fájt neki, hogy demokráciái van, hogy kitelepítésre volt kijelölve. De miért vallotta magát németnek? Állandóan izgatott a demokrácia ellen. Az egész falu tudta, hogy kovácsműhelyében csak sváboknak volt hajlandó dolgozni Utália az újgazdákat, Mindszenty katonájának vallotta magát. Fél 6-kor bevonult a pestvidéki törvényszék statáriális tanácsa Borbély tanácselnök vezetésével. Bauer János vádlott 46 éves, két polgárit végzett. — Anyanyelve? — Német — feleli a vádlott. Az ügyész ismerteti a vádat. Bauer János 1948 július 3-án Békásmegyer községben Krausz József búzavetését szándékosan felgyújtotta. A bíróság megállapította a statáriális tanács jogosultságát. — Megértette a vádat? Bűnösek érzi magát? — kérdezi a tanácselnök. — Megértettem a vádat, nem érzem magam bűnösnek. Mert ha én gyújtottam volna fel, sokkal ügyesebben csináltam volna, úgy hogy senki sem tudta volna azt meg. — Figyelmeztetem magát, hogy töredelmes beismerése mentő körülmény. Bűnösnek érzi magát? — Bűnösnek érzem magam- Bűnös vagyok, de alig volt kár, tehát nem olyan nagy a bűnöm— Arra feleljen, hogy felgyújtotta-e azt a táblát? — Nem. Biciklivel mentem arra, rágyújtottam egy cigarettára és eldobtam a gyufát, attól keletkezett a tűz. De én mindjárt el is oltottam. — Maga kitelepítés előtt áll. Mondja meg őszintén, hogy hosszúból gyújtotta fel a búzát. Italos volt? — Igen. Italos voltam. — Nem gyújthatta fel a búzát egy feldobott szál gyufával, mert akkor szél is volt. Esés közben a gyufaszálat a szél elfújta volna. Összefogot egy néhány köteg szalmát és azt gyújtotta meg. így volt? — kérdi a tanácselnök. „ — Lehet, nem tudom biztosan, mert italos voltam. — Maga folyton italosságára hivatkozik. Nézze, férfiak vagyunk. Elkövette a bűncselekményt, őszintén vallja be. — Hát... felgyújtottam — feleli akadozó hangon a vádlott. — Hogyan történt? Mondja el. — Bementem néhány lépést a búzatáblába. Körülnéztem, nem láttam senkit sem, összefogtam egy köteg szalmát, meggyújtottam és eldobtam. Amikor láttam, hogy milyen nagy tűz lesz, megijedtem és el akartam taposni. — Észrevette maga azt, hogy ifj. Klausz a közelben tartózkodik? — Igen. Amikor mentem néhány száz lépést, akkor láttam azt, hogy ifj. Klausz rohan a tűz irányában és azt oltja. . — Mit csinált július 3-án, most azt mondja el. — Reggel elmentem az egyik kocsmába, megittam három fröccsöt. Utána elmentem a megyeri állomásnak a vendéglőjébe, ott volt 19 forintos számlám. Azt kifizettem— Sokat szokott maga inni? — Hát igen. Iszik az ember. — Kivel beszélt a bűncselekményt megelőzően? ^"Többen beszélgettünk, kitelepítésre várok. — És mit beszélgettek? Azt latolgatták, hogy mit kellene csinálni, hogyan kellene bosszút állni a telepeseken? — Hát arról ilyen határozott formában nem volt szó, de valamiképpen bosszút akartunk állni. — A kocsmából kerékpárral ment ki Klausz földjére — mondja a tanácselnök. — Egészen bolond voltam én akkor. — Mondja el férfiasan, hogy történt a Klausszal való találkozása. — Hát akkor ott voltam a búzatáblában és az kezdett füstölni. .Akkor jött oda Klausz. Azt kérdezte: »Bauer bácsi mit csinál maga itt?... Azt mondtam neki, hogy egy férfi meg egy nő mentek be a búzatáblába, cigarettájukkal felgyújtották. — Nem indolt arra, hogy ebből magának baja lehet? — kérdi a tanácselnök— Tudtam, hogy milyen büntetés vár azokra, akik ily nagy kárt okoznak- Olvasok újságot. Hallottam, amikor kidobolták a községben, hogy statárium van. — Mit gondol, milyen büntetés vár a gyújtógázokra! — Hát fel kell akasztani — feleli a vádlott. De én csak kis kárt okoztam. — Megbánta tettét? — Nagyon megbántam. A tanácselnök első tanúként Ádám Géza kocsmárost szólítja be a tárgyalóterembe. Megtört a gyújtogató a rogtomtele bíróság előtt Bosszúból gyújtotta fel a telepesek gabonáját a békásmegyeri kőtárban Rádió-műsor - Hadifogolynévsor és üzenetek - Tersánszkyrezény i .i.iL ________________________■ ■—.i. — 1 y / _______________________^^_____________JStf—^_______ 930 SZ&M*ÁRA 60 FILLÉR Főszerkesztő SUPKA GÉZA PR. 1948 JÚLIUS 9 * PÉNTEK A zsidó hadsereg fegyveres akciót kezdett az illegális arab alakulatok ellen Palesztinában — 24 órával a fegyverszünet lejárta előtt — rendkívül feszült a helyzet és ez a feszültség egyre gyakrabban eredményez fegyveres összetűzéseket. A Palesztinai kérdés mellett ma délben a német vonatkozású híranyagnak, a jugoszláv EP-val kapcsolatos megnyilatkozásoknak és a Dunakonferencia összehívásáról szóló közleményeknek van legnagyobb jelentőségük. A biztonsági tanács tegnap este 8 szavazattal három tartózkodás mellett brit javaslatra úgy döntött, hogy sürgős felhívást intéz a arabokhoz és a zsidókhoz a holnap lejáró fegyverszünet meghosszabbítására. A szavazást megelőző vita elején az elnöklő Manuilszki ukrán kiküldött ég Htzsszini arab delegátus között éles nézeteltérésre került sor. Amikor Manuilszki felszólította az ideiglenes zsidó kormány képviselőit a tanácskozásokon való részvételre, Husszeini tiltakozásképpen kivonult a teremből. A tanács több tagja önkényesnek minősítette Manuilszki eljárását, azzal az indokolással, hogy az UNO még nem ismerte el Izraelt szuverén államként, de a szavazás során mégis Manuilszki álláspontja kapott többséget. A további vita során Szíria delegátusa megjegyezte, hogy »nincs s°k értelme a fegyverszünet meghosszabbításának«. Palesztinában közben több ponton megkezdődtek az decentározások. Tel avivi jelentés szerint Haifa közelében a zsidó hadsereg nagyszabású akcióba kezdett a fegyverszünet megsértett arab illegális erők ellen. Brit részről tegnap éles hangon tiltakoztak amiatt, mert az Irgun Jeruzsálemben elrabolt öt brit alattvalót. A német kérdés komplezus középpontjában változatlanul Berlin ügye és a nyugatnémet állam problémája áll. Ami Berlint illet: A városi tanács eddigiálláspontját megváltoztatva, tegnap délután egyhangúlag elhatározta, hogy Nagy, Berlin egész területén a szovjet övezetben is érvéges pénzegységet vezeti be. Az angol rádió jelentése szerint, bár repülőgépeken a szénszállítás is megindult Berlinbe, a német főváros nyugati övezeteiben fekvő iparvállalatok — szénhiány következtében — máris 50 százalékkal voltak kénytelenek munkájaikat csökkenteni. A párisi Liberation a bernuni helyzetről írva megállapítja: »A fogyó késztetők mellett egyszerű számítás alapján kitűnik, hogy a nyugati hattahnak nehezen tarthatják magukéit szeptember után.". A kommuniete Humanité így ír: »A nyugati hatalmak ma azt kiáltozzák, hogy négyen vagyunk Berlinben, négyen maradunk.. De akkor miért hallgatnak, mint a csuva, amikor az kérdezik tőlük, hogy miért nem vagyunk négyen a Ruhr-vidéken is? Mert, ha az érvelés igaz az első esetben, akkor a másodikban is az. Az igazság az, hogy Marshall, Bevin és Braau- urak nem a béke megőrzése érdekében tevékenykedjek. Koblenzban ma kezdődik meg Nyugat-Németország 11 miniszterelnökének CT- testelete a nyugatnémet állam megalakítására vonatkozó angolszász-francia javaslatról. Az MTI jelentéseiből megállapíthatólag a nyugatnémet politikusok fokozódó ellenkezést tanúsítanak a Németország kettéosztását megpecsételő tervekkel szemben. A brit és az USA kormány külön-külön jegy-