Világ, 1948. december (1051-1076. szám)
1948-12-01 / 1051. szám
A fővárosi hivatalok és üzemek ellenőrzése A polgármester Török Sándor köztisztasági alkalmazottat szolgálattételre kirendelte az alpolgármesteri hivatalhoz. Egyidejűleg a polgármester megbízta Török Sándort az összes székesfővárosi közigazgatási hivatalok, intézetek, intézmények és üzemek ügyvitelének ellenőrzésével és felülvizsgálatával. A polgármesteri rendelet már értesítette erről az érdekelt hivatalok, intézetek és intézmények vezetőit azzal, hogy Török Sándort munkakörének ellátásában támogatni kötelesek. ti** j ipgp* Rádió -műsor - Hadifogolynévsor - A Britannia f^mtggenye ^fslfe^y^ hÉ: |||| *®É|l ^Syj ' “" 1051. SZÁM * ÁRA 60 FILLÉR Főszerkesztő SUPKA GÉZA DR. 1948 DECEMBER 1 * SZERDA Ellenfél, vagy ellenség Irta Bálint Imre izzó korunkban talán nem időszerű, ha valaki minden, felfogást, minden véleményt komolyan vesz, mérlegel és igyekszik a gyakran jogos türelmetlenség leintő ereje helyett, az okszerű meggyőzés eszközét használni. Mégis ezt tettem fiatal barátommal — egyetemi hallgató ! — mert hiszem, hogy a jó érvek nem maradnak hatástalan. És leírom nagyjában beszélgetésünket, mert remélem, hogy másokban is el tudok oszlatni egy bövéleményt, olyanokban akik hajlamosak gondolkodás nélkül hibás szóláncok befogadására. A brit törvényhozásban— mondta fiatal barátom — vitafolyt arról miként kell megítélni a német tábornokokat. Jz akadt hang, amely nemcsak enyhítő körülményeket sorakoztatott föl* hanem egyenesem felmentést követelt. Ezt a jelenséget itt, nálunk, több _ oldalról rendkívül heves bírálat érte , egyben vád is_ a szigetország felé* erőteljesen aláhúzva az angol képmutatást és álembenséget.. Holott — folytatta — a kérdés nem olyan egyszerű. Mert lehettek olyan méanet parancsnokok, akiknek hatásköri területén, vagy legalább is az, ő intézkedésükre.. nem történtek tömeggyilkosságok. Akik betartották a háborúnak kegyetlen, de nemzetközileg mégis elfogadott szabályait. Ezeket mégis ellenfélnek kell tekinteni és nem háborús bűnösnek, megilleti hát őket az ellenfélnek kijáró kímélet s nem érdemlik, hogy egyazon megítélés alá kerüljenek a véreskezű hóhérokkal. Figyelmébe ajánlottam, válaszul: egynéhány kétségbevonhatatlan történelmi tényt. A bírálat hangja lehetett ittott szenvedélyes. Az ügy maga viszont olyan, hogy érthetően vált ki szenvedélyt, sőt indulatot. Mert: Tegyük fel, hogy valóban akadtak egyesek, akik közvetlenül nem követtek el embertelenséget, vagy ilyenre parancsot sem adtak. (Bár a feltevés pusztám elméleti. Nem volt olyan hadikörzet, vagy megszállt terület ahol igenis, a parancsnoki tábornok tudtával és beleeegyezésével, de közvetlen parancsára jobbadán ki ne végeztek volna kezesekként összeszedett ártatlan polgárokat, jó hazafiakat, ahonnan, megint csak a parancsnok hozzájárulásával, el ne hajtottak volna kényszermunkára, gyűjtőtáborba és gázhalálba, szerencsétlen áldozatokat, aggokat, nőket- gyermekeket.) De: Ez már mind csak végső következménye, gyakorlati végrehajtása, volt az emberiség ellen szervezett barma egileneküvésnek. A főbűn szálai régebbre és mélyebbre nyúlnak vissza. A háború előkészítésében és kirobbantásában cinkosa volt Hitlernek, az kellett hogy legyen minden magasrangú német katona. Tudnia kellett, mire készül az őrült mázoló S ez — minden borzalma mellett — nem is háború volt csupán. Háború és háború között van különbség. Nem ítélhetjük egyenlő módom a horogkereszt rabló hadjáratát azzal a küzdelemmel, amelyet egy jogtalanul és felháborító gonoszsággal megtámadott nép folytat szabadságáért, nemzeti létéért, függetlenségéért, vagy amelyet az adott szó betartása indít el, védelmül szövetséges kis országok letiprása elleni. Hithű és vezérkara tudatosan, minden írott megegyezést, tisztességes érzést, a jognak még látszatát is felrúgva, hatalmi telhetetlenségből és pöffeszkedő uralmi vágyból gondosan kitervelte, minden gyilkos részletében kidolgozta a história legnagyobb és legpokolibb merényletét emberek, országok, népek ellen. És minden parancsnok részese volt a haditerv végrehajtásának, akár úgy, hogy szerkesztésében vett részt, akár úgy, hogy parancsait teljesítette. S e parancs nem úgy szólt, ahogy a nagy elméleti hadász fogalmazta: Erősítsétek a jobbszárnyat s nem úgy, ahogy a régi iskolák tankönyvei előírják. Hanem: Ki kellett kísérletezni, hogy például Spanyolországban milyen hatása van, ha egy kis város békésen járókelő lakosságát váratlanul legéppuskázzák a levegőből és iskoláslányok és felügyelő apácák sikoltva omlanak vérükbe. Ki kellett adni a rendelkezést hogy például Dániában lemészárolandók a mit sem sejtő határőrök a gyors kirohanás érdekében. Norvégiában repülőgépek vadásztak az utakon bolyongó egyes menekülőkre. Franciaországban közlekedést rekesztettek a hirtelen rémületben szegényes parasztkocsik, komor teremntetű munkások, félelemtől félőrült anyák, kerékpáros kisdiákok. Egymás hegyén hátán keresték a szabadulás a viszonylagos biztonság kis rését. Zuhanóbombázók ontották reájuk a szörnyű halált, mert a német katonai vezetők tudni óhajtották, milyen mértékben befolyásolja a hadműveleteket s a megtámadott állam ellenállási erejét, ha polgári tetemek halmai akadályozzák a visszavonulást. Elég ez példának, noha, nem néhányat, hanem tízéveshúszával lehetne a még hasonlókat felsorolni. S nem lehet elismételni elég sokszor, elismételni, hangéstlyozni és kiharsogni, hogy eh-Az igazságügyminisztériumban hetek óta folyik a gazdasági bűnösök ügyében hozott ítéletek felülvizsgálása. Eddig 800 ügyet néztek át, elsősorban azokét, akik letartóztatásban vannak. Az elbí- ruhrvidéki bányák és ipartelepek német kézbe való visszaadását célzó amerikai-brit tervezet nyilvánosságra hozatate óta a német kérdés ismét elsőszámú problémája lett a világpolitikának. Az angolszász elgondolással szemben elhangzott élesiangú francia tiltakozások és"író angol sajtó "sok orgánumának szintén elutasító hangú állásfoglalásai jól ismertek már. Hozzáfűzhetjük, hogy még magában az USA-ban is megoszlanak a vélemények az Európaszerte ellenséges fogadtatásban részesült tervvel kapcsolatban. Hogy csak két megnyilatkozást idézzünk: Flanders köztársaságpárti szenátor, aki éppen csütörtökön készül nagyjelentőségű külpolitikai beszámolót mondani, a Fehér Házban tett látogatása után (Truman elnökkel ismertette beszámolójának lényegét), igen határozottan foglalt állást a francia kormány tiltakozása mellett és kijelentette, hogy a nyugatnémet nehézipart nem német, hanem nyugateurópai gondnokság alá kell helyezni. Charles Eatons képviselő, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke hangsúlyozta, 40 esztendő alatt két ízben volt alkalma tapasztalni, hogy tudják a németek békepotenciál jukat® háborús célokra kihasználni. Hogy mennyire megalapozott a sok tiltakozás és a komoly aggodalom, meggyőzően bizonyítja a Neue Zürcher Zeitung berlini tudósítójának legújabb beszámolója, amely »A német nacionalizmus újra-megerősödése« cím alatt jelent meg a nagytekintélyű liberális lapban. A tudósító a különböző választási hadjáratok során szerzett tapasztalatai alapján megállapítja, hogy a politikusok nacionalista szólamok hangoztatásával találják meg legkönnyebben az utatben minden német parancsnok együttesen és kivétel nélkül résztvett. S ha részt vett, akkor bűnös. Enyhítő körülmény, magyarázat, utólagos védekezés nincs. És nem menthet senkit a szokványos megállapítás: katona volt, parancsot teljesített. Az ilyen parancsot nem kell, nem szabad teljesíteni, mert nincs és nem válásban az a vezető szempont, hogy azok, akik spekulatív okokból követtek el bűncselekményeket, nem kaphatnak amnesztiát, mentesítik azonban a büntetés alól a német tép szívéhez. Bizonyságképpen részleteket idéz Adenauer dr.-nak, a kereszténydemokrata unió vezérének Berlinben elhangzott beszédéből, amelyben a német politikus igen határozott hangon szögezte le, hogy Inaz, aki még csak gondolatban is lemond Németország egységéről és "a Lengyelországhoz csatolt területekről, nem érdemli meg a német hevet ". Adettevét kemény hangon leckéztette meg a franciákat, azt követelve tőlük, tegyenek végre pontot a múltra, majd miután volt néhány »kedves« szava a britekhez, is, német öntudatossággal jelenítette ki: ,,Az, hogy Németország a jövőben kinek az oldalán fog álni, attól függ, hogyan viselkedik Nyugat-Európa a német nép irányában®. Hasonlóképpen beszélnek a német szociáldemokrata politikusok is és a zürichi lap tudósítója a nacionalista szólamok visszhangjából az alábbi következtetésre jut: »A beszédek és visszhangjuk növekvő önbizalomra és a megszálló hatalmakkal szembeni magatartás megmerevedésére mutatnak. A németek a nemzetközi feszültség és a megszálló hatalmak közötti ellentétek láttán felbuzdulva, lassanként ismét a nemzetközi politika alanyának kezdik érezni magukat. A beszámoló így folytatódik: »A jelenlegi helyzetben rendkívül nehéz dolog megkülönbözetni a jogos hazafiasságot attól a rálehet parancs, amely bárkit is — katonát vagy polgári személyt — orgyilkosságra kényszeríthet. Szóval, tettel, magatartással lehetett és kötelesség lett volna tiltakozni —, vagy legalább az egyszerű félreadás megoldását választani. Aki nem tette, közösséget vállalt azördögi tervvel és aljas végrehajtásával. És ezért, azokat, akik nehéz anyagi helyzetükben, családjuk ellátása érdekében szegték meg a törvényt, drágábban vásároltak vagy értékesítették terményeiket. madó élű nacionalizmustól, amely már oly sokszor sodorta kalandokba a németeket A korábbi háborús koalíción keletkező minden résen német nemzeti érzés bújik ki és igyekszik önállóságát bebizonyítani. Az NZZ tudósítója befejezőül megállapítja: súlyos körülmények között nem lehet minden aggodalom nélkül szemléni a fejleményeket, hiszen a tömegek nacionalista beállítottsága még nem talált megfelelő, keretekre és így lényegében még mindig nyitva áll az ajtó a szenvedélyeket felkorbácsoló izgatásra. Csattanóképen (és minden kommentár nélkül) idézzük a Némeország brit övezetében most szervezkedő jobboldali radikális ,a netyzeti demokrata párt« kieti vezetőjének. Bredenek beszédét, amelyben a parlamenti demokráciákkal szemben a tekintélyi demokrácia mellett szállt síkra, követelte a német békeszerződés mielőbbi megkötését, Németország egységének megteremtését, a Lengyelországhoz csatolt területek és a volt német gyarmatok visszaadását és, ami a legfontosabb minden német számára: a német véderő újjászervezését főleg ezért kell a bűnben elmarasztalni a Wehrmacht tábornoki karának ,minden hígját. Ezért nem lehet az ellenfél fogalmát egyikükre sem alkalmazi. Ezért ellenségek — az emberiség, az erkölcs és a tisztesség ellen ,saját —, akárki szeretné is most utólag lemosni kezükről az ártatlan áldozatok vérét. * A Ferencváros nyilatkozata a súlyos büntetésről Kik kapnak gazdasági amnesztiát Eddig 800 ügyet néztek át A nemzeti szocializmus új álarca: „tekintélyi demokrácia“