Világesemények Dióhéjban, 1961 (5. évfolyam, 49-11. szám)
1961-01-01 / 49. szám
Miután Hammarskjöld, az IKSZ főtitkára 1960. július 27-én megbeszélést folytatott Brüsszelben Eyskens belga miniszterelökkel a Kongói Köztársaságban tomásozó belga egységek kiválásárál, a miniszterelnök mégnap délután sajtókonferenciát endezett, s a Sok este már vaságbetűs főcímben hozta: „A miniszterelnök bejelenti az auserity (nadrágszíj-megszorítás) és a fegyelem programjának előkérítését!” Ez a program, a hírhedt „lui unique” (szó szerint „egyedülálló”, itt: adóegységesítési törvény) 1960 novemberében került a parlament elé, s ekkor kezdődött a belga nép hatalmas erejű Utakozó mozgalma, amely dcemberben már a belga munkásosztály történetének legnagyobb sztrájkmozgalmává nőtt. Joggal vetődik fel a kérdés: vajon a „loi unique” nem a belga tösztök kísérlete-e, hogy a dolgozók életszínvonalának rovásába kárpótolják magukat a kincsekben gazdag Kongó elvesztőéért? Mielőtt közelebbről megnéznék ezt a kérdést, röviden foglalkoztunk kell azzal,hogy mennyijén veszélyezteti a belga dolgozó pénztárcáját a kormány takarékossági programja. Havi 6 dollár nem csekélység A 16 milliárd frank (320 millió dollár) megtakarítását célzó program a következő módon hat ki minden belga dolgozóra: 0 5 százalékról 6 százalékra emelik a forgalmi adót, azaz megdrágulnak a közszükségleti cikkek; © 10—20 százalékkal csökkentik a társadalombiztosítási juttatásokat; ^ csökkentik a táppénzt;^ a dolgozóknak ezentúl fifizetésüknek nem 6, hanem 7,5 százalékát kell befizetniük a nyugdíjpénztárba; ^ az állami alkalmazottak ezentúl nem 60, hanem csak 65 éves korukban mehetnek nyugdíjba; fjl csökken a munkanélküli - segély; bizonytalan ideig nem emelik a városi alkalmazottak fizetését. Ily módon átlagbanhavi 300 frankkal (6 dollár) csökken a munkások havi bére. A ,,loi unique” nagyon is közvetlenül érinti a belga dolgozókat, s most folytathatjuk az előbbi felvetett kérdés vizsgálatát: ennyire súlyos kihatással lett volna a belga gazdasági .