A Világgazdaság Országmelléklete - Kanada (1997)

1997-03-01

Akik trapézunkat magasan tartják Kiegyezésünk évében alakult meg a kanadai szövetségi állam, amikor 1867- ben az angol alsóház megszavazta a kanadai alkotmányt (British North America Act), amely az 1982. évi refor­mok ellenére számos feszültség for­rása, és a québeci szeparatista törekvé­sek legfőbb oka. Kanada ugyanis brit minta szerint kormányzott demokrati­kus, parlamentáris szövetségi ál­lam a Brit Nemzetközösség kere­tében. Uralkodója Nagy-Britannia királynője, a tényleges hatalmat azonban az általa államfői jogkör­rel felruházott kanadai főkormány­zó gyakorolja. Sokak szerint Kanada számára az igazi kihívást nem a ma már for­mális brit függés, hanem az Egye­sült Államok jelenti. Hans-Gerd Wiegand tanulmánya szerint Ka­nada évtizedekig az USA árnyéká­ban politizált, akár haladó­ konzer­vatív, akár liberális kormány volt uralmon. Az amerikai tőke nélkül a csúcstechnológiával felszerelt ka­nadai nyersanyaggazdaság nem volna életképes. A nyersanyagkitermelés 75 százalékának többségi tulajdona ameri­kai vállalatoké. A szociáldemokrata el­lenzéki politikusok kis csapata egyene­sen Kanada kiárusításáról szokott be­szélni. A kanadai külpolitika azonban egy­értelműen szuverén. Ezt igazolja töb­bek között, hogy támadták a vietnami háborút és befogadták az amerikai ka­tonaszökevényeket, nem engedélyez­ték atomfegyverek állomásoztatását ka­nadai területen, és a tolerancia jegyé­ben nem voltak, és ma sem hajlandók Kuba teljes elszigetelésére. A kanadai­ak hagyományosan erős és egyértelmű békeakaratának nagyra értékelése feje­ződött ki Lester Pearson nemzetközi elismerésében. Az egykori miniszterel­nök a szuezi válság ügyében végzett fáradhatatlan közvetítő tevékenységé­ért kapott Nobel-békedíjat 1957-ben. Kanada pedig méltán kapná meg - ha lenne ilyen - a „Magyarország feleme­léséért” kitüntetés legfényesebb medál­ját. Hiszen a juharfa hazája adott ott­hont az elmúlt fél évszázadban, és főleg 1956 után honfitársaink tízezrei­nek, és amint erre lehetőség kínálkozott - gyakorlatilag 1988 óta folyamatosan­­ hozzájárul nemcsak a védőháló kialakí­tásához, hanem ahhoz is, hogy egyre magasabbra felhúzott trapézon mind bonyolultabb mutatványt tudjon bemu­tatni a magyar gazdaság és társada­lom. Ez az attrakció sokkal gyengébben sikerült volna idáig is, és lényegesen veszélyesebb lenne a kanadai állam és a kanadai magyarság segítsége nélkül. Az első lépés a Nemzetközi Me­nedzserképző Központ felállítása volt, amely közel tíz éve képez szakértőket egész Közép-Európa számára. Ezt kö­vette az Első Magyar Befektetési Alap létrehozása, amihez egyébként - kana­dai magyarok sugallatára - térségünk­ben elsőként meg kellett alkotni a külföl­diek beruházásait lehetővé tevő tör­vényt. A kanadai kormány 1989-ben in­dította be térségünk 14 országában szakmai együttműködési programját. Az ebből hazánkra jutó, 15 millió kana­dai dollárral támogatott 130 program­ban kanadai és magyar oktatási, civil és szakmai szervezetek, kormányzati szervek és magáncégek vettek részt. A takarékszövetkezeti mozgalom új ala­pokra helyezésének a hátterében is ka­nadai szakértők segítségnyújtása, ta­pasztalatátadása húzódik meg. A Közép-Európai Fejlesztési Társaság (CEDC), a Közép-Euró­pai Befektetési Társaság (CEIC), az Equinox Befektetési Alap lét­rehozása mind egy célt szolgált: a különböző fejlesztési programok megvalósításához a nemzetközi tőke mobilizálását. A Humán Rt. kanadai tulajdon­ba kerülése, és olyan intézményi befektetések elősegítése, mint az Általános Értékforgalmi Bank első privatizációja, vagy régiónk legkor­szerűbb pénzintézete, a budapesti Bank Center felépítésének finan­szírozása, a Pólus Center létreho­zása és a Ferihegyi repülőtér közeljövő­ben beinduló bővítő fejlesztése mind olyan nagyberuházás, ami kanadai szervezéssel és kanadai tőke bevoná­sával jött létre vagy valósul meg. Mindezek mögött számos, tehetsé­gét Kanadában kibontakoztató magyar személyiség áll. Közülük külön említést érdemel Andrew Sarlós, aki magánva­gyonának egyharmadát hazánk meg­segítésére fordította. Nem véletlenül ír­ta róla Göncz Árpád, hogy élete egé­széből kiderül: „Kanada és a világ pol­gáraként sem tagadta meg soha ma­gyarságát, és azon kevesek közé tar­tozik, akik egyre keresik és kutatják, hogy hol és miben tudnak segítségére lenni hazánknak”. Nagy szerencse, hogy Andrew Sarlós ebben maga mö­gött tudhatja Kanadát. Trom András A világ legnagyobb gazdaságai (a GDP milliárd dollárban, 1996-ban) USA 7250 Megélhetési index Indonézia­­ [UNK] 710 Kanada | Dél-Korea ■ 590 Spanyolország ■ 570 Thaiföld ■ 420 14 Forrás: Die Presse, 1997. január Canada Business Facts, 1996

Next