A Világgazdaság Országmelléklete - Lengyelország (1994-2005)
1994-09-01
AZissoundRerbhTeilagen MELLÉKLETE A VILÁGGAZDASÁGBAN Magyarország Képviseleti Kft. LENGYEL0R Sikerre vagyunk ítélve Beszélgetés Dr. Grzegorz W. Kotodko miniszterelnök-helyettessel A lengyel baloldali kormánykoalíció imponáló négyéves gazdasági tervvel rukkolt elő, melyet mellékletünk 2. oldalán ismertetünk. A Stratégia Lengyelország számára című program kidolgozása Grzegorz W. Kotodko közgazdász professzor, a kormány miniszterelnök-helyettese, pénzügyminiszter és egyszemélyben a gazdasági kabinet elnöke nevéhez fűződik. Kotodko úr a lengyel gazdaság fejlődéséről, jelenlegi helyzetéről és a négyéves terv megvalósításának feltételeiről exkluzív interjút adott mellékletünk szerkesztőjének. Miniszterelnök-helyettes úr, lényeges különbség van a lengyel és a magyar gazdasági programokban, önök ugyanis már egyidejűleg tudnak a stabilizációval és a fejlődéssel foglalkozni, míg Magyarországon jelenleg a figyelem a stabilizáció megteremtésére kell, hogy koncentrálódjon. Mivel magyarázható, hogy Lengyelország, amely sokkal kedvezőtlenebb helyzetben volt, mint hazánk, gyakorlatilag másfél évvel az 1990-es sokkterápia után túljutott a válságon, és nemcsak fejlődésnek indulhatott, hanem a következő évekre rendkívül impozáns célokat is maga elé tűzhetett? Először is, azt hiszem, hogy önök a Lengyelországgal való összehasonlításban túlbecsülték saját piacorientáltságuk elemeit ebben az átmeneti időszakban. Habár éppen augusztusban volt öt éve, hogy a politikai változások végbementek, és az első nem kommunista kormány megalakult Lengyelországban, azt hangsúlyozni kívánom, hogy ami a gazdaságot illeti, a történelem nem öt évvel ezelőtt kezdődött nálunk. A lengyel gazdaság átalakítása, bizonyos mértékű piacorientáltsága és a gazdasági reformok a nyolcvanas évekre nyúlnak vissza. Azt önöknél egyáltalán nem ismerték fel, hogy például az árak mintegy felét már 1990 előtt liberalizálták Lengyelországban. 1990-ben nem kellett mást tenni, mint az árak liberalizálását befejezni, és megvonni az állami támogatást. Ez nem volt túl nehéz, hiszen a társadalom támogatta a törekvéseket. Ma - ha úgy tetszik - sokkal nehezebb helyzetben van a kormányzat, ugyanis számos törvénnyel kell saját működési kereteit decentralizálni, gondoskodni a makrogazdaság stabilitásáról, miközben az átalakulás társadalmat sújtó árát a lehető legkisebbre kell leszorítani. Ahogy mi, lengyelek mondani szoktuk: csak most érkeztünk el a lépcsőhöz, amin fel kell kapaszkodni. Könnyebb ugyanis a törvényeket, rendeleteket, intézkedéseket megfogalmazni, mint alkalmazni. Azt is hangsúlyoznom kell, hogy szemben a közhiedelemmel - ami különösen nyugaton terjedt el, de sajnos ez alól a magyar közgazdász körök sem kivételek - Lengyelországban nem volt sokkterápia. A lengyel átalakítás folyamatában ugyanis világos különbséget kell tenni a makrogazdaság stabilizálása, az intézményi keretek megváltoztatása (beleértve a privatizációt) és a makrogazdaság kapacitásainak szerkezetátalakítása között. A sokkterápia e három terület közül gyakorlatilag csak a makrogazdaság stabilizálása esetében alkalmazható. - Akkor miért alakult ki mégis ez a tévhit? -Tény, hogy 1989 végén Lengyelországban olyan nagyfokú volt a pénzügyi Folytatás a 3. oldalon Partnerként a fejlődésért Waldemar Pawlak miniszterelnök üzenete Lengyelország végre a számottevő gazdasági stabilizáció példája lett! Az infláció mérséklődött és hosszú évek óta a legalacsonyabb szinten áll. A termelés húsz éve nem tapasztalt ütemben nő. Ez a jelenség egész Európában egyedülálló. A dinamikus fejlődés csak tartalékainkon és a külföldi beruházásokon alapszik, tehát a gazdaság hatékonyságán, és nem kormányhiteleken, illetve - beszerzéseken. Az idén a Nemzetközi Valutaalap is pozitívan értékelte a lengyel folyamatokat, a készenléti hitel elbírálásakor. Az adósság szerkezeti átalakítását célzó megállapodás a Londoni Klubbal, valamint a Párizsi Klub tagországaival szemben fennálló adósság elengedésének második szakasza a lengyel állam pénzügyi stabilizációjának a jövőjét erősíti. Ez év januárjában Prágában előterjesztettem a Partnerség a Fejlődésért kezdeményezést. Európában ugyanis a tartós béke és a gazdasági siker sohasem múlik csak a politikai törekvéseken. A legmagasabb szintű kapcsolatok mindehhez komoly háttérül szolgálhatnak, és új lehetőségeket teremthetnek, de nem helyettesíthetik a társadalmak sokoldalú fejlődését. A gazdasági, kulturális és politikai partnerség együtt eredményezheti a mindenki megelégedettségét szolgáló fejlődést. A Partnerség a Fejlődésért tehát nagyszerű kiegészítője lehet a Partnerség a Békéért kezdeményezésnek.