A Világgazdaság Országmelléklete - Malajzia (1997)

1997-05-01

2020 több mint vízió, a felzárkózás stratégiai programja Nagyobb területet - 750 négyzetkilomé­tert - foglal majd el mint Szingapúr. Ázsia legmagasabb épületétől a konti­nens jövőre átadásra kerülő legna­gyobb repülőteréig terjed majd, és ma­gába foglalja az épülő új adminisztratív fővárost, Putrajayat, továbbá két „tele­­elővárost”, egy technológia-parkot, egy multimédia egyetemet, va­lamint egy szellemi jogokat védő parkot. 40 milliárd dol­lárba kerül majd ez a komp­lexum, ami Malajzia multi­média szuperfolyosója (MSC) néven vált közismertté világ­szerte. Az MSC olyan tech­nológiát is alkalmaz majd, ami lehetővé teszi a távgyó­gyítást, távoktatást, papír nélküli - elektronikus - kor­mányzati adminisztrációt és a távirányítású termelést. Egyedül az új közigazgatási főváros, Putrajaya felépítése 8 milliárd dollárba kerül, amiből 30 százalékot visz el az információtechnológia. Létjogosultságát sokan megkérdőjelezik. A rendkívü­li projekt kigondolója, Ma­hathir Mohamad miniszterelnök azon­ban a gigászi vállalkozást csak esz­köznek tekinti, melynek segítségével az ország gazdaságát ki akarja vezetni a munkaintenzív mezőgazdaságból és iparból, hogy utat nyisson egy maga­sabb hozzáadott értéket tartalmazó termelést és szolgáltatást nyújtó Malaj­zia számára. Az 1981 óta az országot kormányzó miniszterelnöknek a 2020-ig előremutató fejlesztési koncepcióval - a „Vision 2020”-al - más megfogalmazás­ban az a legfőbb törekvése, hogy Malaj­ziát egy emberöltő alatt a legfejlettebb országok csoportjába emelje. Ez nem lesz könnyű. Malajzia való­jában még fejlődő ország, ahol például a The Economist kimutatása szerint 1 273 iskola - az összes oktatási intéz­mény 15 százaléka - nem jut hozzá fo­lyamatosan az energiához. Az ország erőműveinek teljesítménye (földgáz és olaj bázison) nem éri el a 6000 MW-ot. Ezzel is összefügg, hogy 8 milliárd dol­láros beruházással, a tervek szerint 2008-ra építik fel Sarawak államban a Bakuni vízi erőművet, a legnagyobbat egész Délkelet-Ázsiában, melynek ka­pacitása 36000 MW lesz. A munkaerő szerkezete az elmúlt 20 évben kétségtelenül nagyot változott. A közel 8,5 millió dolgozó 18,8 százaléka felsőfokú, 31,4 százaléka középfokú, illetve középfokú szakmai, 20,1 száza­léka pedig egyéb szakképzettséggel rendelkezik, de még mindig 29,7 szá­zalék szakképzetlen, akiknek közel 10 százaléka analfabéta. A 216 ezer mun­kanélküli száma (arányuk imponálóan alacsony, 2,6 százalék) kevesebb, mint a betöltetlen 265 ezer állás. 1,89 millió külföldi vendégmunkást alkalmaznak a térség országaiból, akiknek csak a kétharmadát foglalkoztatják legálisan. (Az ipari fizikai munkások havi átlagke­resete 378 dollárral egyenértékű.) Az új repülőtér építése, 5,2 milliárd dollárba kerül (az első fázisa jövőre, második szakasza pedig 2001-re lesz kész). A Kuala­ Lumpur-i agglomeráció közlekedési hálózatának és tömegköz­lekedésének a rekonstrukciós fejleszté­se, továbbá gyorsvasút és autópálya­hálózat építése együtt 4,7 milliárd dol­lárt emészt fel, emellett 2,4 milliárd dol­lárt szánnak a nyugat-malajziai vasút- és kikötőfejlesztési programra, 2008-ig. Malajziában 1988 óta a GDP meg­duplázódott. Az infláció mindössze 3,6 százalék. 1995-ben a gazdaság túlfű­töttségének a jelei mutatkoztak. Az or­szág fizetési mérleghiánya 1996-ban 5,9 milliárd dollár, a GDP 6,3 százaléka volt. Először csökkentek a valutatartalé­kok, amelyek tavaly meghaladták a 26 milliárd dollárt, ami az ország 4 havi im­portfedezetével egyenértékű. A kor­mány a megoldást nem a gazdaság pénzügyi eszközökkel való lehűtésé­ben, hanem az exportoffenzíva erősíté­sében és a szolgáltatási szektor fejlesz­tésében látja. Az 1996-ban kezdődött 7. ötéves terv időszakát az intenzív gazdasági fej­lődésre való áttérés, a terme­lékenység fokozása periódu­sának szánják, amikor az újabb csúcstechnikát képvise­lő iparágak és szolgáltatások ugrásszerű meghonosítása lesz az áttörés legfontosabb eszköze. Az ország egyébként 1991 és 1994 között is óriási tőkeimportot - 24 milliárd dol­lárt - vonzott, aminek az ered­ményeként a GDP előállításá­ból a mezőgazdaság és alapa­nyagtermelés 19,7, a feldolgo­zóipar 34,5, az építés és épí­tőanyagipar 4,5, a szolgáltatá­sok pedig 44,6 százalékkal ré­szesültek (3,3 százalékos im­porttöbblet mellett). 1996 júni­usában Rafidah Aziz nemzet­közi kereskedelmi és ipari mi­niszterasszony meghirdette a kis- és közepes vállalatok ipari szek­torba integrálási programját, annak ér­dekében, hogy a háttéripar fejlesztésé­vel csökkentsék a köztes termékek és alkatrészek importját. Malajzia a világ 19. legnagyobb ex­portőre. A világ legjelentősebb ónter­melője (részesedése 19 százalék). Leg­fontosabb exportcikke a nyersolaj, fa, kaucsuk, ón, pálmaolaj, továbbá színes­fémek, illetve elektronikai gyártmányok. A legfőbb exportra termelő ágazat az elektronika és a járműipar, a gépgyár­tás, valamint a textil- és ruházati ipar. A külkereskedelmi áruforgalom értéke tavaly 147,7 milliárd dollár volt (az ex­port 74,8, az import pedig 72,9 milliárd dollárra rúgott). A szolgáltatások külke­reskedelmének értéke 38,8 milliárd dol­lár volt (15,5 milliárd export és 23,3 mil­liárd dollár import tartalommal). A teljes külkereskedelmi forgalomból az egyes országok és régiók részesedése: Japán 21, az USA 20, Szingapúr 18, az Euró­pai Unió 14, Kelet-Ázsia 11, az ASEAN többi országa 6, a világ egyéb térsége pedig 10 százalék (Kelet-Közép-Európa és a FÁK részesedése mindössze 0,2 százalék). A kelet-ázsiai gazdaságok exportnövekedése 1995-ben és 1996-ban (százalékban) Fülöp-szigetek Indonézia Malajzia Hongkong , Dél-Korea Szingapúr Tajvan Kína Thaiföld Forrás: ING Barings □ 1995 11996 2

Next