A Világgazdaság Országmelléklete - Olaszország (1992-2003)
1992-07-01
Kiemelkedő Olaszország szerepe a magyar külgazdaság új orientációjában Beszélgetés dr. Kádár Bélával, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterével A magyar-olasz gazdasági kapcsolatok immár több évszázados folyamatossága érzékelteti, hogy itt szilárd alapokra lehet támaszkodni. A legutóbbi időben a piacgazdaság magyarországi kiépítésével kapcsolatban egyre több szó esik egyes tendenciák hasonlóságáról is a két gazdaság életében. A kapcsolatok Velencével és az észak-olasz térséggel a történelem folyamán nagy szerepet játszottak Magyarország modernizációjában. Ez a kapcsolat egyébként a sztálinizmus éveiben sem szűnt meg teljesen, amikor a budapesti Olasz Kulturális Intézet végig működött és úgyszólván az egyedüli nyitott ablak volt nyugat felé. Nagy figyelemmel kísérjük Olaszország legújabbkori gazdaságtörténeti tapasztalatait is, mert Magyarország jelenlegi fejlődési szakaszában sok olyan jelenség van, amely a nyolcvanas évek elején Olaszországban is tapasztalható volt, mint például az, hogy míg gyengélkedik az állami szektor, virágzó konjunktúra tapasztalható a kis- és középüzemeknél. A kilencvenes években minden feltétel adott ahhoz, hogy a magyar-olasz gazdasági kapcsolatok terén átlagon felüli növekedés következzék be. Ennek jele, hogy tavaly Magyarország kivitele 35%-al nőtt és elérte a 770 millió USD-t. Jelenleg már a magyar kivitel 7 százaléka és a behozatal 5 százaléka jut Olaszországra, amely ezzel Németország, Ausztria és a Szovjetunió utódállamai után Magyarország negyedik külgazdasági partnere. Ugyanakkor mintha a kapcsolatok új elemei a jelek szerint olasz viszonylatban a lehetségesnél lassabban érvényesülnének. Gondolok itt az árucsere struktúrájára és arra, hogy a tőkeimport terén Olaszország hátrább helyezkedik el a külföldi partnerek sorrendjében mint a kereskedelmi kapcsolatokban. Valóban ebben a viszonylatban még kevésbé érvényesül a korszerű munkamegosztás, amit az a tény is szemléltet, hogy az anyagok és félkész termékek részesedése az exportból és az importból még mindig 49-50 százalékot tesz ki, míg a gépek részaránya az Olaszországba irányuló magyar kivitelben tavaly csupán 4 százalékot ért el, de az Olaszországból származó behozatalban sem múlta felül a 16 százalékot. Ez legalábbis részben abból fakad, hogy az olasz beruházási tevékenység Magyarországon jelenleg még messze elmarad számos versenytársuktól. Megalakult ugyan 300 magyar-olasz vegyes vállalat, de a befektetett tőke csupán 50 millió dollárt tesz ki, ami alig 4 százaléka az eddigi összes magyar tőkeimportnak. Ugyanakkor a magyar külgazdasági stratégia kiemelkedő helyet szán az olasz viszonylatnak. - A keleti kereskedelem nagymértékű elsorvadásával kialakított új magyar külgazdasági orientáció fő eleme az Európai Közösség, ahol a kapcsolatokat 1992-től a társulás szabályozza. Ezen belül a magyar külgazdasági stratégiában létezik egy mediterrán stratégia is, amelyben Olaszország kulcsszerepet játszik, mivel az Európai Közösségben Olaszország hazánk második legnagyobb partnere. Nem csupán bilaterális üzletekre gondolok, hanem a harmadik piacokon történő együttműködésre is. A magyar-olasz kapcsolatok harmadik eleme szubregionális jellegű, a kitágult közép-európai térségben történő széles körű együttműködés. Ebben a térségben a kilencvenes évek közepére ugyanis egy dinamikusan fejlődő európai övezet alakul ki és Magyarország is felkészül az ebben a keretben történő szorosabb együttműködésre. Járulékos lehetőséget nyújt a Közép- Európai Kezdeményezések keretében fejlődő együttműködés is. Ehhez kapcsolódik a nemrég elfogadott új koncessziós törvény is, amely kedvező lehetőséget kínál az olasz cégeknek az infrastruktúra fejlesztésébe történő bekapcsolódásra. Az autópályák építésén kívül többek között szó van az északdéli energiavezetékek kiépítéséről és az energiagazdálkodás diverzifikálásáról. Széles körű együttműködési lehetőségek kínálkoznak a magyar ipar területén is, ahol például az élelmiszeripar és a járműipar korszerűsítésénél támaszkodni lehetne az olasz partnerekre. Végül kifejezést szeretnék adni azon reményemnek, hogy a globalizálódó világgazdaságban az Európai Közösséggel létrejött társulási megállapodás után az olasz vállalkozók az eddiginél nagyobb mértékben fedezik fel a közeli magyar piacot, amely számos versenyelőnnyel rendelkezik és a privatizálás következtében újszerű partneri környezetet is kínál. Bíró Gerd