A Világgazdaság Országmelléklete - Portugália (1998)

1998-06-01

A kölcsönös felfedezés haszna Látványosan fordul a kelet-közép-euró­­pai térség felé Portugália. Lengyelor­szágban 200 millió dolláros befektetés­sel a legnagyobb élelmiszerkereske­delmi láncot építi ki a Jeronimo Martins cég. António Guterres miniszterelnök márciusban Budapesten azt hangsú­lyozta: „fontos, hogy Portugália közös sorsban osztozzon Magyarországgal az Európai Unióban”. Pár héttel ké­sőbb pedig Jorge Sampaio köztársa­sági elnök Kijevben fejtette ki, hogy Portugália kész megosztani tapasz­talatait azokkal a kelet-közép-európai országokkal, amelyek az ibériai kis országhoz hasonló nagy ambíciókkal vágtak bele a társadalmi-gazdasági átalakulás folyamatába. Portugália a legutóbbi évtized so­rán nemcsak megizmosodott és az Európai Unió elismert tagjává vált - amely „simán” vette az akadályokat és az első körben bekerül az európai gazdasági és pénzügyi unióba ha­nem ezzel párhuzamosan rendezte vi­szonyát a volt gyarmatbirodalommal, amellyel egyre szorosabbra fűzi ismét gazdasági kapcsolatait. (Ezért is lenne kézenfekvő a Budapest és Lisszabon közötti közvetlen légijárat, ami kitűnő összeköttetést teremtene számunkra Dél-Amerika és a portugálul beszélő af­rikai országok felé egyaránt.) Portugália teljes szívvel támogatja az EU kibővítését, amiért cserében arra számít, hogy igénye az unió további pénzügyi forrásaira meghallgatásra ta­lál majd. Ennek a stratégiának a része a portugáliai diktatúrából való kiemelke­dés tapasztalatainak megosztása azok­kal az országokkal, melyek készek erre odafigyelni - írja a tekintélyes Financial Times. A portugál tapasztalatok számunkra is nagyon lényegesek, mert segíthetnek eloszlatni számos illúziót. Megszívle­lendő például, amit dr. Vitor Martins, az európai uniós ügyek volt államtitkára hangsúlyozott e sorok írójának: az Eu­rópai Unió eddig mindig csoportosan vett fel új tagországokat. Hiába értek véget Portugáliával hamarabb a sikeres tárgyalások, be kellett várnia Spanyol­­országot. Közismert, hogy a portugál gazda­ság felélesztésében és kibontakoztatá­sában meghatározó volt az a vérátöm­lesztés, amit az Európai Uniótól kapott. A strukturális és kohéziós alapokból az ország napi 10 millió dollárhoz jutott éve­ken át. Ez a jövőben azonban ilyen nagy­ságrendben sem Portugália sem a csat­lakozásra váró országok számára nem áll majd rendelkezésre. (Az unió támo­gatásán felül egyébként 1990 óta közel 30 milliárd dollár közvetlen külföldi be­fektetés célországa is volt Portugália.) Az uniós támogatás jelentős részét a mezőgazdaság életben tartására fordí­tották. Ennek ellenére az utóbbi hat év­ben 20 ezer gazdaság ment tönkre José Manuel Casqueiro, a Portugál Mezőgaz­dászok Szövetségének főtitkára szerint, aki arra a tényre is felhívja a magyar szakmai közvélemény figyelmét, hogy Dél-Európa mezőgazdaságának 90 szá­zaléka tönkremenne, ha alávetnék a vi­lágpiaci árak versenyének, és nem ré­szesülne termelői árkiegészítő támo­gatásban. Ezért valószínűsíti Manuel Carvalho da Silva, a legerősebb portugál szakszervezet, a baloldali CGTP főtit­kára, hogy a jelenlegi farmok 40 szá­zaléka el fog tűnni. Hogyan lehet úgy privatizálni, hogy a stratégiai ágazatok azért belföldi (és nemzeti) tulajdonban maradjanak? Erre a kérdésre is van válasz Portugá­liában. Fernando Rodrigues Mendes, a Portugál Bankszövetség főtitkára például elmondta, hogy az utóbbi há­rom évben a bankok száma megdup­lázódott, jelenleg mintegy 60 pénzin­tézet működik az országban, ezek kö­zül 15-20 külföldi érdekeltségű, de a súlyuk nem nő. Az öt legnagyobb helyi bankcsoport pénzpiaci részesedése 85 százalékos. Egymás jobb megismerését, az információcserét és közös akciók előké­szítését segítik azok a megállapodások, amelyeket António Guterres budapesti látogatása alkalmával írtak alá. Luis Morales, a Portugál Iparszövetség alel­­nöke ennek nyomán azt üzeni a magyar cégeknek, hogy akik hozzájuk fordul­nak, ugyanolyan bánásmódra számít­hatnak, mint saját 3000 tagvállalatuk. Alberto Mesquita, a Portói Iparszövetség alelnöke pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy az ExpoNord állandó kiállítás kivá­ló bemutatkozási lehetőség, ahol nem­csak a portugál cégekkel lehet megis­merkedni, hanem a szomszédos spa­nyol tartomány, Galícia vállalataival is. Portugália tehát előre tekint és kö­zelebb jön. Arra készül, hogy belföldi beruházásainak húzóereje pár év múl­va alábbhagy, ezért a külpiacokon erő­síti pozícióit. Ebben a folyamatban a magyar és portugál érdekek minden bi­zonnyal találkoznak. Trom András Az EU egyik legolcsóbb országa 1 csésze kávé escudo* 80 1 kifli 10 1 doboz joghurt 65 1 kg gyümölcs 200 1 kg hús 1 200 1 pulóver 5 500 1 pár cipő 10 000 1 havi átlagkereset 100 000 * 100 escudo , 115 Ft 1 órai átlagos bérköltség: munkabér 4 dollár, járulékok 2,8 dollár munkanélküliség 1998 márciusában: 6,5 % (az Európai Unió átlaga: 8,4 %) Forrás: Semanario Económico 1998. március 5., Financial Times. The European 1998. május 25-31.

Next