Világgazdaság, 1969. május (1. évfolyam, 80-100. szám)
1969-05-03 / 80. szám
MAGYAR GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG The Economist Az Európai Gazdasági Közösség közös kereskedelempolitikájának a jövő év elejére tervezett határideje mindig kissé bizonytalannak tűnt. A szocialista és a fejlődő országokkal folytatott kereskedelemnek politikai vonatkozásai is vannak, aminek eredményeként Franciaország és mások is úgy idegenkednek a közös kereskedelmi szerződésektől, mint a közös külpolitika elkezdésétől. A közösségi elv és a nemzeti érdekek elkerülhetetlen összeütközését lehetett várni, amikor a Hatok állandó képviselői megvitatták az új szovjet— francia kereskedelmi szerződés tervezetét, szem előtt tartva a Bizottságnak a közös politika kialakítására vonatkozó elgondolását. Ebben az esetben is szokás szerint második helyre szorult a közösségi szemlélet. A Római Szerződés kívánalmai világosnak látszanak: az átmeneti időszak elmúltával minden kereskedelmi egyezményt a tagországok és kívülállók között a miniszteri tanácstól kapott felhatalmazás alapján a Bizottságnak kell megtárgyalnia. Még 1961-ben — más korban és más körülmények között — a hat tagország megállapodott abban, hogy nem kötnek olyan bilaterális egyezményeket, amelyek érvényessége az átmeneti időszakon túlnyúlna. Ennek eredményeként az idén lejár a kelet-európai országokkal kötött szerződések egész sora. Csak véletlen, hogy a szovjet—francia egyezmény merült fel elsőként és így precedenst teremt. A Bizottságnak igazság szerint meg kellett volna kezdenie e szerződések FranBfurfer^eilung BLICK DURCH DIE WIRTSCHAFT Kína és az arab államok külkereskedelmi forgalma kedvezően fejlődik. Ez részben annak a fejlesztési segélynek köszönhető, amelyet Kína néhány arab államnak nyújtott. Egyiptom, Jemen és Szíria — amely államok 11 évvel ezelőtt elsőként ismerték el Kínát — együtt kb. 450 millió nyugatnémet márka értékű segélyt kaptak. A hónap elején Khartumban aláírták az 1969. évre szóló kínai—szudáni kereskedelmi jegyzőkönyvet. A Szudánból Kínába irányuló kivitel főleg gyapotból áll, amiből 1968 első nyolc hónapjában Kína kb. 32 millió nyugatnémet márka értéknek megfelelő mennyiséget vett át. Ez a mennyiség az előző év megfelelő idejéhez képest mintegy 27 százalékos emelkedésnek felel meg. Kína a Szudánba irányuló kivitelét 1967-ről 1968-ra csaknem megduplázta. Az 1968-ban a Szudánba irányított kínai szállítások értéke 68 millió márka volt. Egyiptommal a folyó évre március elején írtak alá Pekingben kereskedelmi és fizetési megállapodást. Az 1968. évi megállapodásban a kölcsönös áruforgalom keretét kb. 290 millió nyugatnémet márkában állapították meg. A Kína által Egyiptomnak öt évvel ezelőtt nyújtott kamatmentes áruhitelkeretet, amely kínai gépek vásárlására használandó fel és amely 1972—1981-ig A Közös Piac óvatos kereskedelempolitikája újbóli megvitatását. A Tanács azonban máris jóváhagyott néhány 1970-ig terjedő meghosszabbítást. A Bizottság pedig saját javaslataival nem akar a tagországokban izgalmat kelteni. Brüsszelben úgy beszélnek erről a kérdésről, hogy el akarják venni drámai élet, ami azt jelenti, meggyőzni a tagországok kormányait (kétségtelenül elsősorban a francia kormányt), hogy nincs szó a szuverenitás megnyirbálásáról január 1. után. Ehelyett, ha valamely bilaterális egyezmény 1970 januárja után járna le, megbeszélések során kellene tisztázni, hogy megújítása összeütközést jelent-e a közös kereskedelempolitika irányvonalával. A Bizottság csak ilyen konfliktus esetében javasolná a közösségi egyezményt. A Bizottság már elébe vágott az eseményeknek, amikor tűrte olyan bilaterális egyezmények túlélését, amelyeket koordinálni kellett volna, hogy beleilleszkedjenek az egységes kereskedelempolitikába. Nem meglepő, hogy kelet-európai diplomaták magánbeszélgetések során már hónapokkal előbb úgy nyilatkoztak, hogy bíznak a kereskedelmi kapcsolatok fennmaradásában. Mindamellett bármilyen kíméletesen is kezelik a kérdést, a tagországoknak észre kell venniük, hogy az egyezménynek „uniformizálása” teljes politikai függetlenségük végének közeledését jelenti. Ezért a szovjet—francia tárgyalások során felmerült mentesítő záradékok hosszú időre a közös kereskedelempolitika határvonalait jelezhetik. (1969. április 25.) Kína árucsere-forgalma az arab országokkal fizetendő vissza, Egyiptom eddig még fele részben sem merítette ki. Kína exportja Szíriába 1967-ben mindössze 23 millió nyugatnémet márka értékű volt, 1966-ban 52,5 millióra, 1967-ben pedig 55 millióra emelkedett. A Kína által 1965-ben nyújtott fejlesztési segély keretében 45 millió DM értékben, kínai technikusok segítségével, múlt év őszén egy pamutfonóüzem építését kezdték el, amelynek havi kapacitását 600 tonnára tervezik. Az Aleppóban tartott múlt évi őszi gyapotvásáron a legnagyobb vásárló Kína volt. A Jemeni Köztársasággal 1968 nyarán kötött megállapodás alapján Kína, a fejlesztési segély keretében egy további textilgyárat épít pamutszövödével és pamutszövet-kikészítő üzemmel. A múlt év őszén Peking Dél-Jemennel is kereskedelmi megállapodást létesített, amely technikai együttműködést is előirányoz. Jordánia 1968 első felében Kínából 7,5 millió nyugatnémet márka értékű árut importált, de oda csak alig 1 millió márka értékben szállított árukat. Jordánia most azt reméli, hogy kereskedelmi mérlegének Kínával szemben fennálló hiányát a jövőben kálisóexporttal fogja kiegyenlíteni. (1969. április 19.) A VILÁGSAJTÓBÓL Virusburcher Teiling Az USA-ban érvényt szereznek a trösztellenes törvényeknek Az USA szövetségi kereskedelmi bizottsága (Federal Trade Commission) elhatározta, hogy az amerikai gazdaságban erősen korlátozza a vállalati koncentrációkat. Célja, hogy a nagyvállalatok, különösen pedig a „konglomerát-konszernek" fúzióit messzemenően megnehezítse és esetleg teljesen megakadályozza. A terv szerint az ország 350 legnagyobb vállalata, ezenkívül pedig meghatározott esetekben a középvállalatok is kötelesek lennének az általuk tervezett fúziókat és más vállalatok megszerzését az igazságügyminisztériumnak, valamint a szövetségi kereskedelmi bizottságnak két hónappal előre bejelenteni. Ha valamelyik fuzionáló vállalat aktívái meghaladják a 250 millió dollárt, avagy a több vállalat egyesüléséből eredő új vállalat aktívái együttesen lépik át a 250 milliós határt, úgy a szövetségi kereskedelmi bizottsághoz szintén 2 hónappal előre bejelentést kell tenni. A tervezett rendszabályok messze túlmennek a mammutvállalatok fúzióinak ellenőrzésén, így a vállalatoknak 10 nappal előre jelentést kell tenniök a bizottságnál az esetben is, ha valamely 10 millió dollárt meghaladó öszszegű aktívákkal rendelkező más vállalat szavazatra jogosult részvényeinek 10 százalékát, vagy ennél nagyobb hányadát megszerezni kívánják. .Ezenkívül két hónappal előre kötelesek bejelentést tenni, ha valamely 10 millió dollárnál nagyobb összegű aktívákkal rendelkező más vállalat részvényeinek 50 százalékát, vagy ennél nagyobb hányadát akarják megszerezni. A 250 millió dollárnyi aktívummal rendelkező vállalatok bejelentésükkel együtt kötelesek a bizottságnak beszámolót benyújtani, mely a tervezett tranzakciót üzemi, gazdasági és pénzügyi szempontból részletesen ismerteti Kisebb vállalatoknak ilyen beszámolót csak a bizottság külön kívánságára kell készíteniök. Az új program kettős célt szolgál. Először is az „antitröszt"-törvények végrehajtását rendszeresebb alapokra kívánják helyezni. Másodszor is az ezen törvények végrehajtásával megbízott hatóságok számára biztosítani kívánják mindazon adatokat és információkat, amelyek szükségesek arra az esetre, ha egyes fúziókat indokolt megtámadni. A trösztellenes törvények megszigorítását jelentő új javaslatok az amerikai gazdaság köreiben éles ellenállásba ütköztek. Mind az USA gyáripari szövetsége, mind pedig az amerikai kereskedelmi kamara állást foglalt minden olyan próbálkozással szemben, amely a javaslatokat a kongresszussal el kívánja fogadtatni. Ugyanakkor a képviselőház bizottságának elnöke, Celler képviselő, valamint a szenátus szakértői helyeslik a szövetségi kereskedelmi tanács tervét. A koncentrációs politikát az utóbbi időben különösen a konglomerát-konszernek vitték helytelen utakra, amenynyiben műveleteik gyakran jártak a vállalatok túlzott eladósodásával, illetve részvénytőkéik aránytalan felvizezésével. (1969. április 16.) Az exportérdekeltségről A Magyar Rádió gazdaságpolitikai rovata „Studium” címmel műsort készít a műszaki és gazdasági vezetőknek. A VILÁGGAZDASÁG az elhangzottak alapján vitát indít. A műsor egyes részeit kiemeljük és az alábbiakban közöljük. Elsőként Akar László, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetőjének véleményét publikáljuk az exportérdekeltségi rendszerről, amelyhez várjuk a hozzászólásokat. A főosztályvezető kiemelte a szocialista országokkal folytatott kereskedelem múlt évi kedvező tapasztalatait. Másrészt felhívta a figyelmet arra, hogy bár a tőkés export volumene 1968-ban a jelenlegi árakon számolva 2,5 százalékkal csökkent, a nyereséges vállalatok, amelyek az árszorzón belül termelik ki a devizát, programjaikat 30 százalékkal túlteljesítették. Ha arra gondolunk — mondotta Akar László —, hogy korábban a G-mutatók számítása idején hány határozat született arról, hogy a rossz G-mutatójú cikkeket (pl. a gyapjútakarót) kiiktassuk a forgalomból (nem tudtuk végrehajtani), akkor biztató, hogy a vállalt programban ma kevesebb a rossz kitermelésű cikk. Ez arra mutat, hogy a most már anyagilag érdekelt vállalat igyekszik minél kisebb ráfordítással, minél nagyobb hatékonyságra törekedni és ez a reform egyik célja. Ezek után Akar László utalt arra, hogy az ösztönzésnek mintegy 12-féle módszere van, amelyek közül kiemelte a beruházási hitelpolitika eszközeit. Ismeretes — mondotta — hogy a legnagyobb preferenciát azok a hitelek élvezik, amelyek keretében a beruházó vállalja, hogy konvertibilis deviza-exporttal nemcsak a berendezéshez és az üzemeltetéshez szükséges nyersanyagok fedezetét termeli meg, hanem tartós, piacilag megalapozott, devizaszerző tevékenységet is kifejt. Külön kiemelte a devizahitelt, illetve a beruházási jellegű devizahitelt. A vállalatok kezdetben nehezen folyamodtak ilyen hitel kéréséhez, de az érdeklődés fokozatosan nő. Ennek az is oka, hogy ez évtől kezdve az ilyen devizahitelhez kapcsolódó forinthiteleket a Beruházási Bank könnyebben bocsátja rendelkezésre, mint a korábbi években. Ezek után Akar László bírálta az exportérdekeltségi rendszeren belül a különböző eszközök sokaságát, aminek megvan az a veszélye, hogy egy ügyes vállalat egy többletteljesítés révén többféle kedvezményt tud elérni. Ezért álláspontja az, hogy át kell gondolni az egész exportstratégia rendszerét és megvárva az 1969. évi tapasztalatokat, áttekinthetőbb, egyszerűbb, kevesebb eszközzel, de koncentráltabban működő ösztönzési rendszert kellene felépíteni. Félő ugyanis, hogy a jelenlegi exportérdekeltségi rendszer, amely lehetőséget ad ugyanazon többletteljesítésért különféle kedvezmények élvezésére, nem megfelelő hatást válthat ki: a vállalatok a kevésbé gazdaságos vagy a kívánatosnál nagyobb ráfordítással előállítható termék exportjára is vállalkozhatnak, hiszen a jelentkező többletterheket ellensúlyozzák (esetleg bőségesen) azok a különféle juttatások, amelyek ma az ösztönző rendszerben többféle csatornán juthatnak a vállalatokhoz. Akar László főosztályvezető befejezésül hangot adott annak, hogy az 1968—69-es tapasztalatok alapján szakmánként és területenként meg kell vizsgálni a sajátos körülmények figyelembevételével az exportösztönzés rendszerét. „Természetesen — mondotta — nem arra gondolok, hogy minden területen sajátos mechanizmust építsünk fel. Ahhoz, azonban, hogy az egész népgazdaságra érvényesülő szabályozó rendszer hatását értékelni lehessen, látni kell, hogy azok az irányzatok, amelyeket szeretnénk kibontakoztatni az exportra ösztönzéssel, milyen szóródások mellett érvényesülnek a gyakorlatban.” Véleménye szerint ennek ismerete a szabályozásokhoz is sokkal megnyugtatóbb alapot ad. Zentay Lea KERESKEDELEMTECHNIKA Külföldi vámtarifák ismertetése BRAZÍLIA A jelenleg érvényben levő brazil vámtarifát az 1957-ben hozott vámtörvény alapján 1957. március 1-én léptették életbe. A vámtarifa az úgynevezett „brüsszeli nomenklatúra” besorolási rendszerét követi: XXI. áruosztályra és 99 árucsoportra oszlik. A vámtarifaszámok azonban már némi eltérést mutatnak a „brüsszeli” vámtarifaszámokhoz képest. (A 99 árucsoportból 23 árucsoportnál azonos, 25 árucsoportnál kevesebb és 51 árucsoportnál több vámtarifaszám szerepel.) Ezenkívül szembetűnő, hogy a brazil vámtarifa az egyes vámtarifaszámokhoz tartozó árukat sok altételre bontja. A vámtarifa csaknem kizárólag érték-vámtételeket tartalmaz. A vámtarifában csekély kivételt képez az a 17 specifikus vámtétel, amelyet USA-dollár értékben fejez ki. Ilyenek például egyes vegyi cikkek, penicillin, transzformátor, egyes gépek, távcsövek, légkondicionáló berendezés és játékok vámtételei. A specifikus vámtételek egy részénél a feltüntetett USA-dollár eltérték a vámkiszabás alapjául szolgáló minimális értéket jelöli. A vámmentes cikkek száma meglehetősen korlátozott és főleg élő állatok, halak, állati eredetű termékek, ásványi termékek, ércek, vegyipari termékek, gyógyszerek, műtrágyák, papíráruk, könyv, érmék, vasáruk, gépek, műszerek stb. árucsoportok egyes cikkeiből tevődik össze. Egyes cikkeket esetenként országos érdekből külön rendeletekkel mentesítik a vámfizetés kötelezettsége alól (például rovarintószerek, nyers réz, járművek rokkantak részére). A brazil vámtarifa szintjét szemléletesen tükrözi az alábbi összeállítás, amely egyrészt a vámtarifában szereplő XXI. áruosztály legalacsonyabb és legmagasabb, másrészt a leggyakrabban előforduló vámtételeit tünteti fel áruosztályonként . Megjegyzés: Az áruosztályok megfelelnek a magyar vámtarifa I—XXI. áruosztályainak, ami vámmentes. A brazil államelnököt felruházták a joggal, hogy szükség esetén rendeletet adjon ki a behozatal korlátozására, illetve megnehezítésére. Ennek alapján 1968. december 31-én kiadta a 398. számú dekrétumot és 1971. december 31-ig terjedő érvénnyel egy sor — főleg az úgynevezett nem létfontosságú — árura 100 százalék ad valorem pótvámot vetnek ki. Ezek a pótvámok a fenti összeállításban már szerepelnek. Ha az árut kikészítés céljából importálták — és az erre vonatkozó rendelkezéseket betartották — a Vámpolitikai Tanács döntése alapján a lefizetett vámot részben vagy teljes mértékben visszafizetik. Ezt a kedvezményt alkalmazzák, ha a behozott nyersanyagokat és félkésztermékeket közvetlen kivitel céljára készülő áruhoz használják fel vagy ha készülékeket, gépeket és alkatrészeket azzal a céllal hozzák be, hogy a kivitelre szánt gépeket, készülékeket, járműveket vagy berendezéseket ezekkel kiegészítsék; végül, ha azt árucsomagolás, adjusztálás stb. céljaira hozták be, hogy a belföldi munka elvégzése után áruval együtt ismét kivigyék külföldre. Brazília tagja a Latin-amerikai Sza-badkereskedelmi övezetnek (LAFTA) és a GATT-nak. A GATT keretében részt vesz a Kennedy-forduló vámcsökkentéseiben. A Kennedy-fordulóval kapcsolatos brazil listán viszonylag kevés cikk szerepel, kivétel nélkül GATT- vámlekötésként, vagyis, hogy a feltüntetett cikkek vámtételét nem fogja felemelni az érdekelt GATT-tagok beleegyezése nélkül. LAFTA-tagországokból származó áruk behozatalánál külön listában összefoglalt preferenciális vámtételeket alkalmaznak. Magyarország 1961-ben kötött megállapodás alapján élvezi a legnagyobb kedvezményt. A brazil vámtarifa német és portugál nyelvű kiadása a Magyar Kereskedelmi Kamara Kereskedelemtechnikai Osztályán betekintés céljából rendelkezésre áll. Deák Sándor ÁRUOSZTÁLYAMLEGGYAKRABBAN TÉTELNYI SZEREPLŐ VÁMTÉTEL I. vm — 170 25—60 II. vm — 185 4 — 15 és 40—60 mi. vm — 80 40— 60 IV. 2 — 205 185 — 205 V. vm — 80 vm — 20 VI. vm — 205 10— 40 VII. 10 — 205 30— 60 vm. vm — 205 100 — 205 IX. 10 — 185 60 — 170 X. vm — 205 60 — 185 XI. 15 —. 205 60 — 205 xI. 80 —185 80 — 185 XIII. 15 185 40 — 185 XIV. vm — 185 vm és 20 — 170 XV. vm — 170 40—80 XVI. vm — 205 30— 80 XVII. 2 —120 2 és 30 — 120 xvm. vm — 185 2 — 40 és 60—120 XIX. 50 — 100 80 — 100 XX. 20 — 205 80 — 205 XX. — vm — — vm — Ülést tartott a Vásártanács A Vásártanács dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes vezetésével ülést tartott, amelyen megtárgyalták Magyarország külföldi kiállításainak 1970. és 1971. évi programját, a HUNGEXPO előterjesztése alapján. Megtárgyalták az eddig megtartott Magyar Hetekről szóló beszámolót is. A hivatalos kiállítások 1970. évi programja 39 nemzetközi vásáron és szakkiállításon való részvételt, önálló kiállítást, és Magyar Hét-akciót tartalmaz. Hasonló az 1971-re tervezett program is. A szocialista országok hagyományos nemzetközi vásárai mellett Magyarország 1970-ben részt vesz a moszkvai vegyipari kiállításon és az első ízben megrendezésre kerülő Bukaresti Nemzetközi Vásáron is, és először rendez Magyar Hetet a Szovjetunióban. VEGYIPARI GÉPKIÁLLÍTÁS LONDONBAN Tudósítónktól: Szombaton zárja kapuit a londoni Earls Court hatalmas kiállítóttermében megrendezett International Chemical and Petroleum Engineering Exhibition, amelyen 17 országból 120 vegyipari berendezéseket gyártó cég mutatta be legújabb termékeit. A kiállítók egyben 450 gyárat képviseltek. A kiállításon két magyar vállalat vett részt: a NIKEX és a LAMPART. A NIKEX egy mozgó kis modellen a Budapesti Vegyipari Gépgyár tartályait mutatta be, amelyből korábban már elhelyezett néhány darabot a nyugati piacon. A külkereskedelmi vállalat és a gyár képviselői elmondották, a kiállításon elsőrendű céljuk az, hogy felhívják a potenciális vevők figyelmét szállítási lehetőségeinkre. Az érdeklődés kielégítő volt, annál is inkább mert az érvényes kereskedelmi szerződések következtében néhány fejlődő országban egy-egy nagyobb megbízás elnyeréséhez szükség van arra, hogy a szállított berendezések egy része szocialista országból származzon. Ugyancsak a NIKEX állította ki a Pest megyei Műanyagipari Vállalat néhány szerelvényét, valamint a Műszaki Tömítő Szövetkezet egyes armatúráit. Ezekre is volt érdeklődés, sőt egyes próbarendeléseket is feladtak, olyanokat, amelyek később esetleg egy nagyobb üzlet reményével kecsegtetnek. A másik kiállító a LAMPART Zománcipari Művek volt, amely öt év óta igyekszik betörni az angol piacra. Mint a vállalat képviselői elmondották, az angol szabványok kielégítése érdekében kooperációban vannak két angol céggel. Egy svájci cégnek adtak el a kiállított 3000 literes zománcozott autóklávból, de igen beható tárgyalások folynak több jelentős angol céggel — többek között a SCI-vel — s ezért remélik, hogy a kiállítás pozitív eredménnyel zárul a LAMPART részére. 1969. MÁJUS 3. 3 _______RÖVIDEN _ Az Építőgépgyártó Vállalat megvásárolta az ettlingeni ELBA cég világhírű betonkeverő gépének gyártási licencét. A berendezés tulajdonképpen kis betongyár, amely óránként 15 köbméter beton keverésére alkalmas, vagyis háromszor annyit termel, mint az eddig használatos gépek. Valamenynyi tartozéka utánfutóra szerelhető, így a berendezést építkezőről építkezésre lehet vontatni. Kezeléséhez mindössze két ember szükséges. A megállapodás szerint a két vállalat együttműködik az alkatrészek gyártásában, s a magyarok alkatrészek szállításával tesznek eleget fizetési kötelezettségüknek is. A csehszlovák Autóipari Egyesülés és a Gépexport Vállalat képviselői komplett autójavító üzemek, illetve autójavító technológiai berendezések magyar exportjára vonatkozó jegyzőkönyvet írtak alá. A megállapodás értelmében, ha a magyar ajánlat megfelel, 1970—1975 között a csehszlovák egyesülés 23 komplett autójavító szervizt, további 20 szerviznek pedig a gépi berendezését vásárolja meg tőlünk. Százhatvanezer márkáért légfegyvereket exportál az ARTEX ebben az évben Nyugat-Németországba. © A CEFAR (a francia konstruktőrök klubja) mérő-, ellenőrző-, szabályozó- és automatikakészülékek exportőre, május 5—9-ig műszaki bemutatót tart Budapesten a Technika Házában. © Svéd üzletember tekintette meg a Pécsi Textilgyár 1970-es modelljeit. A skandináv partner ebben az esztendőben már 70 ezer pár kesztyűt vásárolt a pécsiektől. Török delegáció Magyarországon Április 25-től május 2-ig török műszaki és gazdasági delegáció tartózkodott Magyarországon. A delegációt Ekrem Ceyhun, a Török Állami Tervhivatal koordinációs vezérigazgatója vezette. Eszmecserét folytatott a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztésének lehetőségéről, valamint műszaki-kooperációs kérdésekről. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször, 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság vezetője: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Budapest, V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 180—830 Kiadja a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Előfizethető a Magyar Posta Központi Hírlap Irodánál, az MNB 8. sz. egyszámlára, vagy a 61 066 sz. csekkszámlára. Előfizetési díj egy évre 2400 Ft, fél évre 1300 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 69.2633/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25008