Világgazdaság, 1969. július (1. évfolyam, 121-143. szám)

1969-07-22 / 136. szám

I HARC A BÚZAPIACON Az Egyesült Államok földművelésügyi minisztériuma bejelentette, hogy július 18-i hatállyal 8—12 centtel leszállította a búza buszelenkénti exportárát. Az árcsökkentés — jelentette ki a földművelésügyi minisztérium — megfelel annak a határozatnak, amelyet a múlt héten az öt legnagyobb tőkés búzaexportáló ország (az Egyesült Államok, Argentína, Ausztrália, Kanada és a Közös Piac) hozott. Az amerikai exportár ilyenformán jóval alacsonyabb lett a Nemzetközi Gabonaegyezményben megszabott minimális árnál, amelyet az amerikaiak már hoszszabb ideje amúgy sem tartottak be. A legnagyobb mértékben — 12 centtel — a szabványos kemény „Red Winter” búza árát szállították le, s csak kisebb mértékben csökkent a magas protein tartalmú kemény és a lágy „Red Winter” búza ára. A Dél-Amerikába szánt kemény „Red Winter” exportára változatlan maradt. A washingtoni ülés részvevői megegyeztek abban, hogy a versenyképesség fokozására bizonyos mérvű kiigazításokat kell a búza árában végrehajtani. Már akkor kialakult az az amerikai nézet, hogy a versenyképesség fenntartásának egyetlen módja az árleszállítás . A közlemény hozzáteszi — írja a Rewter-iroda washingtoni tudósítója — hogy rövidesen közreadják az 1970. évi vetésterület-tervezetet; ebben a búza vetésterületének további csökkentését irányozzák elő. A határozat értelmében a keleti kikötőkből, illetve a Mexikói-öbölből kiszállított kemény „Red Winter” ára ezentúl bushelenként 1,55 dollár lesz a Nemzetközi Gabonaegyezmény által ajánlott 1,73 dollár helyett. Ebben a búzafajtában nyilvánul ugyanis meg a legnagyobb versengés világszerte; ebben a fajtában jelentkezik a legtöbb eladó és egyúttal ebből a legnagyobb az ellátmány. (A dél-amerikai piacon azért nem csökkentik a búza exportárát, mert ott jóval kisebb versennyel kell számolniuk, mint Európában.) A földművelésügyi minisztérium exportszolgálatának igazgatója a rendelkezéssel kapcsolatosan elmondotta, hogy az USA azért nem változtatott a nyugati partról exportált búza árán, mert megvárta az első lépés utáni közös piaci, főleg francia visszahatást. Az Egyesült Államokat nagyon nyugtalanítja az, hogy Franciaország rendkívül alacsony áron kínál búzát a távol-keleti piacokon, amelyek addig az USA hagyományos vásárlói voltak. A washingtoni ülésen részt vevő közös piaci küldöttek az igazgató szerint kijelentették, a közösség hajlandó fontolóra venni, hogy egy ideig ne jelentkezzék versenytársként a távol-keleti piacokon. (Franciaország bushelenként mintegy 1,55 dollárért adott el búzát a Távol-Keleten, míg az amerikaiak ugyanazért a minőségért 1,76—1,79 dollárt kértek.) Pepin, kanadai kereskedelmi miniszter a washingtoni lépést kommentálva kijelentette: „Túl korai lenne még megítélni, vajon ez a lépés a megegyezéses ár összeomlását jelenti-e, vagy részét képezheti egy olyan kiigazításnak, amely helyreállítaná a rendet a világpiacon.” A washingtoni döntés árháború nyitánya lehet, de vezethet alacsonyabb és stabilabb árakhoz is. Az amerikai határozatot a Kanada és az Egyesült Államok által elítélt francia és ausztráliai olcsó eladások kényszerítették ki; az egyensúly kibontakozását erősíthetik vagy gyöngíthetik más, a Nemzetközi Gabonaegyezményen kívüli erők is, például a Szovjetunió állásfoglalása. Ha az egyezményhez nem tartozó országok valamelyike még olcsóbb áron kínál nagyobb tételt eladásra, ez arra kényszerítheti a gabonaegyezmény tagjait, hogy teljesen feladják a minimális árszint tartására irányuló erőfeszítéseiket. A washingtoni ülésről hazatérő McEwen ausztráliai miniszterelnök-helyettes és kereskedelmi miniszter kijelentette: Ausztrália úgy döntött, lelassítja az exportot annak érdekében, hogy a másik két búzanagyhatalom jobban érvényesülhessen. Ausztrália abban a hiszemben ajánlotta ezt a megoldást a washingtoni ülésen, hogy az Egyesült Államok és Kanada nem hajt végre további árleszállítást. A washingtoni ülés másik ausztráliai résztvevője, a Búzatermelők Szövetségének elnöke elmondotta, hogy az országot azért érte a legtöbb bírálat, mert szállítási költségei jóval alacsonyabbak a versenytársakénál. Ez keltette azt a látszatot, hogy magát az ausztrál búzát adják olcsóbban. Az ömlesztett szállításnak általuk használt e módja azonban nincs ellentétben a Nemzetközi Gabonaegyezményben szereplő feltételekkel. Winnipegből lapzártakor érkezett Reuter-jelentés szerint a kanadai búzahivatal bejelentette: bushelenként 2,7 centtel leszállítja a különféle búzafajták exportárát. Kompromisszumra számítanak a Hatok miniszteri értekezletén A Közös Piac tagjai kedden kezdik meg első külügyminiszteri értekezletüket De Gaulle távozása óta. A tanácskozást nagy érdeklődéssel várják, elsősorban Franciaország partnerei és az angolok, mert azt remélik, hogy Franciaország engedékenyebb magatartást tanúsít majd, mint De Gaulle kormányzása alatt. Az értekezletet élénk diplomáciai sürgés-forgás előzte meg: Párizsban járt Luns holland külügyminiszter és Rey, a Hatok brüsszeli bizottságának elnöke. Mind a ketten derűlátóan nyilatkoztak. Luns szerint a franciák szótárából eltűnt a „vétó” kifejezés, Rey pedig megjegyezte, hogy „még az év vége előtt nagy döntések várhatók”. Brüsszeli tájékozott körökben azt mondják, hogy „csomagterv” körvonalai bontakoznak ki. Az alku lényege az lenne, hogy Franciaország megengedi a tárgyalások megkezdését Anglia csatlakozásáról, s még néhány engedményt tesz, például a Jugoszláviával és Izraellel kötendő megállapodás kérdésében. Ennek fejében partnerei elfogadják a Közösség mezőgazdasági politikájának finanszírozására és a kölcsönös pénzügyi segítség rendszerére vonatkozó francia javaslatokat. Luns holland külügyminiszter a múlt héten tett párizsi látogatásán a Reuteriroda jelentése szerint arra szerette volna rávenni a francia politikusokat, hogy a külügyminiszteri értekezleten szavazzák meg a Hatok ünnepélyes nyilatkozatát, amely szerint hajlandók megkezdeni a tárgyalásokat Anglia felvételéről. Ezt a javaslatot Párizs elvetette, de megismételte, hogy Franciaország célszerűnek tartja a Közös Piac csúcsértekezletének összehívását, még az ősszel, az EGK kibővítéséről. A tárgyalások befejezése után Luns kijelentette, hogy a franciák magatartása hajlékonyabbá vált. Erre mutat az is, hogy Giscard d’Estaing pénzügyminiszter sajtóértekezletén, amelyre ezúttal szokatlan módon a külföldi újságírókat is meghívták, biztató kijelentéseket adresszált Anglia címére. A csúcstalálkozó tervéről tanácskozott Pompidou elnökkel és a francia kormány vezetőivel Rey, a Közös Piac vezető politikusa is. Az MTI jelentése szerint távozóban megjegyezte: „nagy döntések előestjén vagyunk. Dűlőre kell jutnunk még az év vége előtt, ami az az átmeneti időszak végét is jelenti. Erősen bízunk abban, hogy megfelelő és egyhangú megoldást találunk”. A Reuter-iroda brüsszeli értesülése szerint a Hatok bizottságában remélik: Franciaország a mezőgazdasági finanszírozásában való megállapodás fejében hajlandó engedni az angol csatlakozás kérdésében. Franciaország a Közösség legnagyobb mezőgazdasági termelője és így a fő haszonélvezője lesz a közös mezőgazdasági alapnak, amely jövőre a becslések szerint már 3 milliárd dollár fölé emelkedik. Hasonló a helyzet a kölcsönös monetáris segítség rendszerével is, amelynek bevezetését a pénzügyminiszterek nemrég tartott értekezletén a francia miniszter követelte a legmakacsabbul. A következő időszakban ugyanis feltehetőleg Franciaország lesz a legjobban ráutalva erre a támogatási rendszerre. Valószínűnek tartják, hogy Luns lemond a Hatok ünnepélyes nyilatkozatának tervéről, az őszre összehívandó csúcsértekezlet javára. Ennek az értekezletnek összehívását Franciaországon kívül az NSZK kormánya is támogatja. Brüsszelben kiemelik, hogy Pompidou nemrég hangsúlyozta: nincs elvi kifogása Anglia felvétele ellen, ha az nem gyengíti a Közösséget. A pénzügyminiszter ugyanakkor megjegyezte: a Közösség kibővítését nem gátolják leküzdhetetlen gazdasági és pénzügyi akadályok. Ebből arra következtetnek, hogy az új francia kormány nem akar élni De Gaulle sokat hangoztatott érvével, amely szerint Anglia gazdaságilag még nem érett meg arra, hogy a Közösség tagja legyen. Két másik vitás kérdésben remélnek még engedményeket Párizsból Franciaország partnerei: az egyik a Jugoszláviával kötendő kereskedelmi egyezmény. Ha Franciaország beleegyezik abba, hogy Jugoszláviának vámkedvezményeket ajánljanak fel a csecsemőtápszer exportjára — amit az öt partner már elfogadott —, akkor a brüsszeli bizottság megbízást kaphatna arra, hogy „nem-preferenciális” kereskedelmi egyezmény megkötéséről tárgyaljon Belgráddal. Izrael esetében Franciaország öt partnere preferenciális kereskedelmi egyezmény megkötését javasolja, Párizs azonban eddig csak nem-preferenciális jellegű megállapodást lett volna hajlandó kötni. A „csomagterv” keretében feltehetőleg eldől, milyen típusú egyezményt kössenek Izraellel. Végül — de korántsem utolsósorban — megvitatja a Hatok miniszteri értekezlete a közös kereskedelempolitika kérdését. A Római Szerződés alapján jövő januárban kellene életbe lépnie a Hatok egységes politikájának a szocialista országokkal folytatott kereskedelemben. Erre a közös kereskedelempolitikára a brüsszeli bizottság javaslatot dolgozott ki (amelyet a VILÁGGAZDASÁG július 18-i, 134. számának 4. oldalán ismertettünk). A miniszterek vitájában speciális problémát jelent a szovjet-francia kereskedelmi egyezmény, amelyet nemrég hosszabbítottak meg öt évvel. Ufr ■■■■■■■ ■■■■■■ ................. ■■ ■ TM © Áregységesítés, áreltérítés vegyipari importtermékeknél © A nemzetközi kereskedelem © Fokozódik Ázsiában a gazdasági együttműködés A LENGYEL KÜLKERESKEDELEM 25 ÉVES EREDMÉNYEI A lengyel külkereskedelem összforgalma tavaly 13-szorosa volt az 1938. évinek s összegszerűen 22,8 milliárd devizazlotyra rúgott. Az áruexport értéke megközelítette a hárommilliárd dollárt (11,4 devizazloty) vagyis az 1957. évihez képest megháromszorozódott — jelentette ki sajtónyilatkozatában Janusz Burakiewicz lengyel külkereskedelmi miniszter. A lengyel külkereskedelmi kivitelben a gépek és berendezések részaránya az 1938. évi másfél százalékról 1968-ra 37 százalékra emelkedett. 1950—1968 között a gépexport 21- szeresére nőtt. Ezalatt viszont a szénás kokszkivitel részaránya 40 százalékról 12,5 százalékra csökkent. — Lengyelország külkereskedelmi áruforgalmának 65 százalékát a szocialista országokkal — ezen belül 36 százalékát a Szovjetunióval — bonyolítja le — hangoztatta Burakiewicz. — A tőkésországokra a külkereskedelmi forgalom 28 százaléka, a fejlődő országokra pedig 7 százaléka jut. A világ külkereskedelmi forgalmából Lengyelország jelenleg 1,2 százalékban részesedik. Ez nem tükrözi ugyan az ország jelenlegi gazdasági potenciálját, amelynek alapján ez a részarány 2,5 százalékos is lehetne. Lengyelország a halászhajók exportjában a világranglista élén áll. Szénből a világ második, vasúti gördülőanyagból a harmadik, tengerjáró hajókból és rézből az ötödik, horganyból a hatodik, kalcinált szódából pedig a hetedik exportőr. Az 1971—1975-ös terv a külkereskedelmi forgalom több mint 50 százalékos növelését irányozta elő. Ez azt jelenti, hogy 1965—1975 között a lengyel kivitel megkétszereződik. A legfőbb feladat most az exportcikkek választékának és minőségének további növelése — fejezte be nyilatkozatát a miniszter. Növekszik a magyar-lengyel árucsere-forgalom Ebben az évben a magyar és lengyel külkereskedelem a tavalyinál 16 százalékkal több árut cserél. Az érvényes államközi megállapodás szerint a hagyományoknak megfelelően az idén is a leggyorsabban, több mint 20 százalékkal fokozódik a gépek és berendezések kölcsönös szállítása. A magyar külkereskedelem főleg szerszámgépeket, motorkocsikat, autóbuszokat, különleges tehergépkocsikat és hozzá tartozó alkatrészeket, valamint műszereket, gyengeáramú készítményeket stb. exportál Lengyelországba, ahonnan szerszámgépeket, erőművi kazánokat, bánya-, építőipari és textilipari gépeket, műszereket, közúti járműveket — többek között személyautót —, továbbá vagonokat és számos egyéb terméket vásárol. Növelik az olyan fontos alap- és segédanyagok szállítását is, amelyekre a két ország iparának kölcsönösen szüksége van: magyar kőolajipari termékek, timföld, műbőr, gyógyszer kerül Lengyelországba és ezekért többek között PVC-alapanyagokat, alumíniumtömböt, acélöntvényt, szenet és kokszot kapunk. A két ország gazdasági kapcsolataiban az árucsere-forgalom fejlődött a legerőteljesebben. Az 1960-at követő öt évben a forgalom növekedésének éves átlaga elérte a 20 százalékot. Azóta valamelyest lassult az ütem, de az 1969-re tervezett 16 százalékos növekedés már az árucsere újabb erőteljes fellendülését jelzi. Az 1950-es évek végétől máig a magyar exportban csaknem megötszöröződött, a magyar importban pedig mintegy megtízszereződött a gépek és berendezések értéke. Mind a Lengyelországba irányuló exportban, mind az onnan származó importban, a gépipari termékek aránya meghaladja a 40 százalékot. A magyar—lengyel állandó gazdasági együttműködési bizottság 1958 óta működik. Tevékenysége hozzájárul az árucsere bővítéséhez. A gazdasági együttműködés új formájaként jött létre 1960-ban az első magyar—lengyel timföld—alumínium-egyezmény, amelyet ez év elején újabb öt évre, vagyis 1975-ig hosszabbítottak meg. Ennek alapján a Lengyelországban kohósított magyar timföld ellenében alumíniumtömböt kapunk vissza. Ugyancsak a közelmúltban jött létre hosszú lejáratú megállapodás lengyel kénimportra. Ez előre 15 évre, vagyis 1985-ig biztosítja a Szolnokon lengyel berendezésekkel épülő új kénsavgyár alapanyag-ellátását. Az alapanyagokon és a gépi berendezéseken kívül a vállalatok hosszú lejáratú egyezményeiben igyekeznek rögzíteni egyéb szállításokat is. A KONSUMEX például öt évre szóló megállapodást írt alá tűzhelyek cseréjére, amelyek értéke évente 1,2 millió rubel lesz. A fejlődő országok az Tudósítónktól: Az ENSZ gazdasági és szociális bizottságának 47. ülésszakán az általános vita keretében sor került a szovjet delegáció vezetőjének nagy érdeklődéssel várt felszólalásra. Nyesztyerenko beszédében rámutatott, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország gyors és tartós gazdasági fejlődése eredményeként ma már ezek az országok adják a világ ipari termelésének egyharmadát. A tőkés világ gazdasági helyzetét elemezve aláhúzta, hogy azt a neokolonializmus, a fejlett tőkés és a fejlődő országok közötti ellentmondás kiéleződése jellemzi. Az elmúlt időszakban a kapitalista országokat súlyos pénzügyi válságok rázkódtatták meg és gazdaságukra a növekvő inflációs jelenségek a jellemzőek. A szovjet delegáció vezetője (elismerve gazdasági sikereiket) rámutatott, hogy a kapitalista világrendszeren belül elfoglalt egyenlőtlen és függő helyzetük korlátot szab a fejlődő országok gazdasági előrehaladásának. Felhívta a tanács figyelmét arra, hogy a korszerű műszaki tapasztalatok és a modern technológia hozzáférhetővé tétele mellett olyan intéz ECOSOC tárgyalásain kédéseket kell kidolgozni, amelyek hatékonyan ellensúlyozzák a neokolonialista törekvéseket és megszüntetik a fejlődő országokban a külföldi monopóliumok uralmát. A japán delegáció vezetője felszólalásában hangsúlyozta, a fejlődő országok gazdasága olyan jelentős mértékben összefügg a fejlett országokéval, hogy az utóbbiak gyors fejlődése nélkül elképzelhetetlen jelentős előrehaladásuk. A jugoszláv küldött beszédében rámutatott, hogy az UNCTAD ajánlásainak nem kielégítő mértékű adaptálása fékezi a fejlődő országok előhaladását. * Franciaország küldötte az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának 47. ülésszakán bírálta a Világbankot, mert nem dolgozott ki rendszert arra, hogy közvetlen kölcsönökkel támogassa a fejlődő országokat abban, hogy csatlakozhassanak nemzetközi áruegyezményekhez. Viaud francia küldött helyeselte a Világbank programját, amely lehetővé teszi, hogy a fejlődő országok ütközőalapok finanszírozására hiteleket hívhassanak le a Nemzetközi Valuta Alapnál jegyzett kvótájukból, de szükségesnek mondta, hogy a bank közvetlen kölcsönökkel is segítse a tagállamokat az egyes árucikkek piacának stabilizálásában. Tekintettel az Eurodollár-piacon uralkodó magas kamatszintre, amelyet — fejtette ki a francia küldött — elsősorban az amerikai bankok kölcsönfelvételei idéztek elő, „kétséges, hogy honnan és milyen áron szerezheti be a szükséges tőkét” a Világbank a következő évekre tervezett nagyarányú programjának finanszírozásához. (Reuter) A PLANÉTÁK MEGHÓDÍTÁSAKOR A hírek szerint mintegy 600 millió ember, a Föld népességének ötöde leste a televíziót, az ember első lépteit a Holdon. De valószínű, hogy mindenkit magával ragadott a csodálat — ezzel adózik a VILÁGGAZDASÁG Armstrongnak, Collinsnak és Aldrinnak. A szerkesztői asztalon tornyosuló jelentések erre valósággal kényszerítik is, a hírügynökségek ezen a hétfőn, 1969. július 21-nek történelmi napján szinte alig írnak egyébről, minthogy megvalósult, és hogyan valósult meg az emberiség ősi álma. Miközben Armstrong és Aldrin talajmintákat gyűjtött a földi tudósok számára, hogy megfejtsék a Hold, a Föld és talán az Univerzum néhány titkát, a nagy vállalkozás végrehajtóinak címére a világ minden részéről özönlöttek a jókívánságok. Felelős vezetőktől és egyszerű emberektől egyaránt. A világ sajtója elragadtatott beszámolókban üdvözölte az eseményt: a romániai újságok „az ember ragyogó győzelmének” nevezik a Holdra szállást. Ez a történelmi győzelem — írja a varsói Trybuna Ludu — az egész emberiség győzelme. Az egyik csehszlovák lap szerint e nap bekerül az iskolakönyvekbe, a gyermekek évezredeken át tanulni fogják. Az üdvözlet és a megilletődöttség hangjai közé azonban a magábaszállás és az intelem hangjai is vegyülnek; a nagy nap, a nagy győzelem sokakban fölébreszti a kérdést: mikor fog az ember itt a Földön, ezen az „immár nem is oly magányos planétán” harmóniában élni a természettel, békében embertársaival. Az ember új világot hódított meg, s kilátása van rá, hogy még újabbakat ismerjen meg, s közben az a veszély fenyegeti, hogy elveszti a maga világát. Az emberiség képes már arra, hogy megteremtse a tudomány csodáit, de még nem képes arra, hogy megfelelő otthont nyújtson embertársainak, hogy megfelelően öltöztesse és táplálja őket. Bízunk benne, hogy a világraszóló sikerek ezt az ellentmondást is segítik megszüntetni. Befejezte tárgyalásait a szudáni miniszter Hétfőn elutazott Budapestről Abdel Karim Mirghani, Szudán gazdaság- és külkereskedelmi minisztere, aki magyarországi tartózkodása során tárgyalásokat folytatott dr. Bíró József külkereskedelmi miniszterrel és dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettessel. Áttekintették a két ország gazdasági-kereskedelmi kapcsolatait, az együttműködés perspektíváit és az ezekből fakadó lehetőségeket. A szudáni miniszter találkozott Bárdi Imrével, az Országos Tervhivatal elnökével is.