Világgazdaság, 1970. január (2. évfolyam, 1/246-21/266. szám)
1970-01-03 / 1. (246.) szám
2IA 1970. JANUÁR 3. Ausztria beruházási problémái A Financial Times cikkszolgálata nyomán. A tőkehiányban szenvedő Ausztria kormánya a tiunordi eredetű beruházások ösztönzése erdencesen erőteljes akciót indított, úgy tűnik, hogy az akció túlságosan sikeres volt és ebből most számos zavar származik. A zavarok két alapvető okból erednek: — a kereskedelemügyi minisztérium attól tart, hogy a kisfeldiek által támogatott nagyobb szabású invesztíciók üzemben tartására nem lesz az országban elegendő szakképzett és földrajzilag is megfelelően megoszló munkaerő; — az a tény, hogy az új beruházások forrása főként észak-amerikai és — ami politikailag még inkább nyugtalanító — nyugatnémet tőkéből származik, esetleg azzal jár, hogy Ausztria semleges státusa veszélybe kerül. Az osztrák ipar termelése 1964 óta valamivel több mint 20 százalékkal emelkedett, bár a múlt év egy szakaszánban 40 százalékkal is többet termeltek. Mindkét adat erősen hasonlít a nyugatnémet ipari teljesítmény alakulásához. Alapvető különbség azonban, hogy a hatvanas évek eleje óta a nyugatnémet ipar beruházott vagyona több mint 50 százalékkal nőtt és nagyjában arányban maradt a gyártás és az export fellendülésével, Ausztriában viszont nem ez történt. Az osztrák ipar beruházott vagyona szokatlan mértékben stagnált. A beruházások megközelítik ugyan a bruttó nemzeti termék egynegyedét, és ez egy árnyalattal magasabb, mint más ipari országokban, ezen belül azonban a gyáriparban és a bányászatban eszközölt invesztíciók stagnáltak vagy csökkentek. Míg ezek 1959-ben a bruttó nemzeti termék 5,3 százalékát tették ki és 1962-ben 5,7 százalékra emelkedtek, 1967-ben már csak a bruttó nemzeti termék 4,1 százalékát jelentették. Az osztrák hatóságok véleménye szerint, a folyó évre jósolt emelkedés sem jelent többet, mint hogy az ipari beruházások szintje a hatvanas évek átlagos arányát újból eléri és megközelíti az 5 százalékot. A mérleghiánnyal küszködő kis Ausztria Nyugat-Németországgal ellentétben, nem volt képes hazai tőkepiacot teremteni és ezért legutóbb külföldön keresett új forrásokat. Az akció azzal kezdődött, hogya kereskedelemügyi miniszter ez év elején körutazást tett az Egyesült Államokban és minisztériumában külön beruházási főosztályt hozott létre. A különböző törekvéseket rohamos siker követte. Eddig több mint 130 külföldi vállalattal, főként amerikaiakkal, valamint 30—40 nyugatnémet vállalattal állnak tárgyalásban. Már megkezdte a termelést 10—12 német és amerikai leányvállalat. Ezek főképp a vegyiparban és az elektronikai iparban működnek és az osztrák termelők és munkáltatók sorában nyilvántartanak most olyan világhírű cégeket is, mint a Texas Instruments of America, a BASF, a Hoechst vagy a nyugatnémet Steatit Magnesia. Félő, hogy ilyen nagyszabású projektumok megvalósítása a már most is meglehetősen feszült munkaerőpiaccal szemben támasztott hatalmas igényekkel nehézségeket okozhat. Bár Ausztria gazdasága munkaerőben sohasem volt olyan nagy fogyasztó, mint az NSZK, a munkanélküliség évek óta viszonylag alacsony szinten, körülbelül 2,75 százalék körül mozog és a múlt télen jelentkezett szokatlanul magas emelkedés után a szezonszerű kiigazítások figyelembevételével újra erősen csökkent. A kereskedelemügyi minisztérium annak a reményének adott kifejezést és gyakorlatilag azt is kívánja, hogy a tervezett bővítéseket olyan iparágakra koncentrálják, amelyek — mint például az elektronika — nem nagyon munkaigényesek vagy a vegyiparhoz hasonlóan betanított vagy átképzett munkásokat tudnak foglalkoztatni. Az osztrák hatóságok nehézségei más téren is jelentkeznek. Egyes politikusok vegyes érzelmekkel figyelik az ország most fejlődő petrol vegyészeti iparában észlelhető nyugatnémet inváziót. Nemrégiben jött létre megállapodás az Österreichische Stickstoffwerke és a nyugatnémet BASF között nagy polietilén gyár felépítésére, és ezt most követte megegyezés az osztrák állami olajvállalat és a Hoechst csoport között közösen létesítendő petrolvegyészeti kombinát tárgyában. Minthogy Ausztria hosszú időn keresztül teljes mértékben betöltötte az ideológiai határterület és a semleges állam szerepét, Bécsben a szokásosnál érzékenyebben reagálnak a nyugatnémet behatolás szovjet bírálatára. Több szovjet lap már határozottan állást foglalt az ellen, amit a nyugatnémet tőke ausztriai „riasztó betörésének” neveznek és ami — nézetük szerint — egyre növekvő mértékben fenyegeti Ausztria semleges státusának gazdasági alapjait. Willy Brandt nyugatnémet kancellár március 3-án és 4-én hivatalos látogatásra Nagy-Britanniába utazik. Találkozik Wilson miniszterelnökkel és eszmecserét folytatnak az angol csatlakozásról a Közös Piachoz, a keletnyugati kapcsolatokról és más, a két felet kölcsönösen érdeklő kérdésekről. A perui külügyminiszter beszédében kiemelte az erősödő kereskedelmi kapcsolatok jelentőségét a szocialista országokkal. Várható — mondotta —, hogy a közeljövőben mezőgazdasági gépvásárlásra 30 millió dolláros hitelt kapnak a Szovjetuniótól. Szólt a Japánnal folytatott kereskedelem bővítésének szükségességéről, mivel a távol-keleti szigetország a világ második tőkés nagyhatalma. Az idei év kilátásai nem túl biztatóak a légi szállításban — jelentette ki Hammarskjöld, a Nemzetközi Légi Szállítási Egyezmény (IATA) elnöke. Meredeken emelkednek az üzemeltetési költségek, csökken a profit, és ha a légi szállítás bővülése nem éri el a kielégítő szintet, problémák jelentkezhetnek. Az IATA tagjai idén a forgalom 14 százalékos növekedésére számítanak. 1970 tavaszán tartják Prágában a nemzetközi MEDIEXPO gyógyszeripari kiállítást, amelyen legalább 70 csehszlovák és 80 külföldi vállalat vesz részt. A rendezők a MEDIEXPO-t a különböző gyógyszerek és a gyógyászati technika európai kiállításává szeretnék fejleszteni. Az Air India légitársaság az évet 18,4 millió rúpia (2,4 millió dollár) nyereséggel zárta. A légitársaság elnöke kijelentette, hogy az üzemeltetési költségek az előző évhez viszonyítva körülbelül 8 százalékkal emelkedtek. Több mint 50 millió francia frank összegű mexikói megrendelést kapott távközlési berendezések felszerelésére és szállítására a francia Cie Générale de Constructions Telephoniques (CGCT). A francia vállalat közleménye szerint a megrendelő partner a Telefonos de Mexico. Mérséklődik a francia kiskereskedelmi árszínvonal növekedése. Az októberi 0,6 pontttal szemben, novemberben az index 0,5 ponttal lett magasabb, abszolút értékben 132,6 pontot ért el. A 259 termék árváltozása alapján számított mutató képzésénél az 1962-es adatokat vették száznak. Az indiai műtrágyaipar helyzetének tanulmányozására nyugatnémet delegáció érkezett Új-Delhibe január 2-án. A küldöttség felméri az iparág gazdasági és műszaki nehézségeit és a potenciális szükségleteket a műtrágyagyártás továbbfejlesztésére. A W( JELENTI ) Az amerikai kereskedelmi mérleg aktívuma novemberben 153,4 millió dollárra ugrott, szemben az októberi 147 milliós többlettel. Az év első tizenegy hónapjában az USA kivitele 37,16 milliárd dollárt, ugyanez időszak alatt pedig a behozatal 36,04 milliárd dollárt tett ki. A washingtoni kereskedelmi minisztérium adatai szerint így az export 9, az import 8 százalékkal múlta felül az egy évvel korábbi időszakét. A svéd iparban eszközölt beruházások 1969-ben 8,2 milliárd koronát (1,6 milliárd dollárt) tettek ki. Folyó árakon számolva, ez több mint egymilliárd koronával múlja felül az 1968- as adatokat, — írja a stockholmi központi statisztikai hivatal. A legjelentősebb összegeket a fém- és acéliparba, a gépgyártásba, a járműiparba, és az energiatermelésbe invesztálták. A svéd Facit cég licence alapján megkezdték az írógépek sorozatgyártását a lengyelországi Radomban levő „Walter tábornok” fémművekben. A Prema—101 típusjelzésű gépekből idén háromezret, 1971-ben 15 ezret, 1974- ben pedig már 70 ezer darabot állítanak elő. Két év múlva szintén svéd licenc alapján megkezdik a Prema— 202 elektromos írógépek és a Prema— 203 telexírógépek sorozatgyártását. Ő Nixon elnök aláírásával törvényerőre emelkedett az a tervezet, amelyben lépéseket irányoztak elő a víz- és levegőszennyeződés csökkentésére az Egyesült Államokban. Az elnök újságírók előtt kijelentette, hogy Franciaország, Anglia, Japán és a többi fejlett tőkésország is hasonló nehézségekkel küzd, ezért jelentős a NATO- tagállamok határozata az együttműködésre ezen a téren. Az ausztráliai Mount Isa ólombányászati és feldolgozó centrum 6 éven belül a világ legjelentősebb ólomtermelőjévé fejlődik, jelentette ki a társaság vezetője. Értékelése szerint a Mount Isa birtokában vannak a világ leggazdagabb ólom-, ezüst-, horgany- és rézlelőhelyei. Franciaország monetáris tartalékai az 1969. december 25-vel végződött héten 719 millió frankkal 17,77 milliárdra apadtak. A francia intézmények és magánszemélyek külföldi adósságai viszont 204 millió frankkal csökkentek, így a monetáris tartalékok tulajdonképpen csak 515 milliót vesztettek. A belorussziai Zsitkovicsszk körzetében új barnaszén-lelőhelyet fedeztek fel. A lelőhely készleteit 10 millió tonnán bemülik. A szm külszíni féltéssel feltárható, így a brikettgyárak számára jó alapanyagul szolgál. Az új szénlelőhely termelésbe állításával Belorusszia függetlenné válik az ukrajnai széntől. Japán—nyugatnémet acélipari vállalkozás A Fuji Steel and Iron Company tárgyalásokat folytat a kanadai Phoenix Steel and Pipe Company-val, a nyugatnémet August Thyssen Hütte leányvállalatával acélcsőgyár létesítéséről Kanadában — közölték Tokióban. A Fuji Steel képviselője nem ismertette a tárgyalások részleteit, csak annyit mondott, hogy a tervezett acélcsőgyár méreteit tekintve nem tartozik a legnagyobbak közé. A Tokióban megjelenő Nihon Keizai Shimbun gazdasági napilap értesülései szerint a gyárat a kanadai Alberta tartományban építik fel. A legmodernebb gépekkel rendezik be és nagy átmérőjű csöveket állít elő. A londoni Guardian ezzel kapcsolatban azt panaszolja, hogy a British Steel Corp. lemarad a fejlődéstől, mert a többi angol társával együtt nem hajlandó a nemzeti határokon túllépni. „A bejelentés azt mutatja, mennyire sebesen válnak a gondolatok tettekké, és az ipar úgy érzi, hogy a nemzetközi acélprojektumok fejlődése nagy lendületet fog venni” — írja a lap. (Reuter) Svédország papíripara A svéd cellulóz- és papíripar 1969- ben részleteiben és összességében egyaránt termelési rekordot ért el. A cellulóztermelés 1968-hoz képest 7 százalékkal emelkedett és elérte a 7,6 millió tonnást. A papír- és lemezgyártás körülbelül 4,1 millió tonnát tesz ki, 13 százalékkal többet, mint az előző évben. A cellulózeladás 6 százalékkal magasabb, és eléri a 3,4 millió tonnát. 1970. évre a cellulózgyártásban 5— 600 ezer tonnás emelkedést, a papírgyártásban 3—400 ezer tonnás, az eladásra gyártott cellulózban pedig 150 000 tonnás növekedést várnak. A gyárak kapacitáskihasználási tervei alapján megállapítható, hogy az 1970— 1975 időszakban az ország cellulóztermelése évente 4,7 százalékkal emelkedik, az 1960—1969 időszak alatt elért, évi átlagban 5,6 százalék helyett. A papír- és lemezgyártásra vonatkozó azonos adatok 5,2, illetve 8,3 százalékot tesznek ki. (SÍP) Bővül a lengyel-olasz ipari kooperáció A lengyel és olasz vállalatok a gépkocsigyártásban megvalósult kooperáció után a közelmúltban újabb két ipari együttműködési megállapodást írtak alá. A Polmot és a Fiat gyár egyezménye alapján az olasz cég részt vesz a varsói személygépkocsi-gyár (ahol a Polski Fiat készül) szállítóberendezéseinek felszerelésében. A berendezések bizonyos alkatrészei lengyel gyárakban készülnek majd. A nápolyi Wortington és a varsói Polna vállalat kooperációs szerződése alapján a lengyelek villanymotorokat szállítanak bizonyos olasz munkavédelmi berendezésekhez (MTI) Átszervezik a lengyel hajózást Jövő év elejével átszervezik Lengyelország két állami hajózási társaságát — jelenti a Reuter varsói tudósítója —. A teherhajó- és tankerforgalmat elválasztják a kereskedelmi és utasforgalomtól. Jelenleg Lengyelországban két hajózási társaság működik: a PZM (lengyel gőzhajózási társaság) és a PLO (lengyel tengeri utak). Mindkettő foglalkozik rendszeres kereskedelmi és utasszállítással, ugyanakkor teherhajó- és tankerforgalmat is lebonyolít. „Ez — mondotta beszédében a lengyel hajózási ügyek minisztere — egészségtelen partikularizmust és gazdaságilag megalapozatlan versengést váltott ki.” 1970-től a PLO 46 hajót vesz át a PZM-től, 120 000 tonna össz-űrtartalommal és egy komphajót, amely Svédország és Lengyelország között közlekedik, öt tankörrel viszont (50 000 tonna űrtartalom), amelyeket a PLO-tól vesz át, a PZM egészíti ki tanker- és teherhajó-flottilláját.. Az átszervezés és néhány új hajó beállítása érdekében a lengyel kormány hiteleket vesz fel külföldi kereskedelmi partnereitől — mondotta a miniszter. Statisztikák szerint a lengyel kereskedelmi flotta össz-űrtartalma 1968-ban 1 722 000 tonna volt. Jugoszláv alumíniummű japán segítséggel Jugoszláviában új timföldgyár és alumíniumfinomító felállítását tervezik japán segítséggel. Mint a Nisiho Iwai Ltd. japán alumíniumvállalat szóvivője közölte a Reuter-irodával, Jugoszlávia 40 millió dollár kölcsönt szeretne kapni erre a célra Japántól. A tervek szerint a timföldgyár évi 200 000 tonnát termelne, a finomító pedig évi 50 000 tonna alumíniumot bocsátana ki 1971-től kezdődően. Később meg akarják kétszerezni ezt a kapacitást. A japán alumíniumipar tanulmányozza a jugoszláv javaslatot — mondja a jelentés. VILÁGGAZDASÁG A CSEHSZLOVÁK GÉPKOCSI ÉS TRAKTORKIVITEL Csehszlovákiában a MOTOKOV külkereskedelmi vállalat foglalkozik a közlekedési eszközök külföldi piacokra történő eladásával. Statisztikájából idéz az Új Szó: A vállalat kirendeltségei mintegy 80 országba exportálnak csehszlovák terméket, zömében személy- és tehergépkocsit, traktort. 1968-ban a vállalat 10 milliárd 725 millió devizakorona értékű forgalmat bonyolított le. Ugyanebben az évben összesen 57 000 személygépkocsit adott el külföldön, és ez azt bizonyítja, hogy a Skoda mindmáig nem szorult ki a világpiacról. Az elmúlt 19 év alatt — idézi a lap a MOTOKOV statisztikáját — 140 000 tehergépkocsit értékesítettek külföldön. Csehszlovákiától számos fejlett ország vásárol Zetor traktort, többek között Franciaország, Görögország, Anglia és Japán. A traktorok esetében nagyon fontos a megrendelők speciális igényeinek kielégítése. Japánban most a rizsföldek gépesítése van napirenden, a traktor ezeken a területeken tengelyig érő sárban, iszapban dolgozik. A Zetor alvázát, a kormányműveket, a csapágyak szigetelését ezekhez a követelményekhez kell hozzáigazítani. Ha ez sikerül, a csehszlovák traktorok nemcsak a japán piacot hódítják meg, hanem más, kelet-ázsiai vevőket szereznek. A Zetor-Crystal 8011 nemrég jelent meg a piacon és nagy sikert aratott. A 80 lóerős motorral ellátott gép úgyszólván minden mezőgazdasági munka elvégzésére alkalmas. Az angol, francia, olasz és belga autószalonokban nagy feltűnést keltett típusra a MOTOKOV annyi megrendelést kapott, hogy a Zetor-Crystal 2011-ből hazai piacokra egyelőre csak korlátozott mennyiség jut. A MOTOKOV statisztikája jelentős gépkocsi-behozatalról is tanúskodik. Az 57 000 exportált személyautóval szemben Csehszlovákia csak 40 000-et importál, többnyire a szocialista országokból. Megérkezett Csehszlovákiába az első japán kiskocsi, a Toyota. Nagyobb mennyiség vásárlása annak függvénye, mennyi csehszlovák traktort sikerül eladni a japán piacokon. Csehszlovákiában nagy probléma a szervizhálózat kiépítése. Külföldön a gépkocsijavítókat ma már sorozatban gyártják, nem csak Nyugaton, hanem például Magyarországon is. A MOTOKOV import útján próbálja a hiányokat pótolni, többek között Magyarországtól is vásárolnak szervizberendezéseket. Kutatási-fejlesztési kiadások a fejlett tőkésországokban A kutatás és fejlesztés igen sok intézmény és vállalat tevékenységét öleli fel, s bár elsődlegesen az olyan modern iparágakra koncentrálódik, mint az elektronika, a vegyipar és a szintetikus szálak gyártása, az utóbbi időben a hagyományos iparágakban is tért hódít. A Lloyds Bank Review legutóbbi számának cikke — a kérdést A kutatásigényes iparágakban — a bérdifferenciákat figyelembe véve — az Egyesült Államokban kutatási célokra fordított összegek az eladási forgalom 6 százalékát, Angliában 3,5 százalékát tették ki (ezen belül a repülőgépgyártásban 23,1, illetve 23,9 százalékát) néhány évvel ezelőtt. A kevésbé kutatásigényes iparágakban ez az arányszám az USA-ban 0,7, Angliában 0,4 százalék, míg az egyéb iparágakban (élelmiszer-, textil-, fa- és bútoripar stb.), 0,2—0,2 százalék volt a részesedés. Az összes iparágat tekintve az USA az eladási volumen 2,8, Anglia 1,5 százalékát fordította kutatási célra. Az Egyesült Államok és Anglia közötti „technológiai szakadék” nagyságrendjét, jellegét jellemezve a cikk — többek között — megállapítja, hogy a piacok bővítéséhez nemcsak a kutatási-fejlesztési kiadások tartoznak. Rövidlátra ennél is fontosabb például a marketing és a termelés-szervezés. Az angol gazdasági fejlődés szempontjából is több eredménnyel járna, ha a kutatási célra fordított összegek megoszlásán változtatnának. Angliában ugyanis a tudományos munkaerő nagyobb hányadát foglalkoztatják az iparon kívül, mint az Egyesült Államokban. Ezenkívül az iparban a termelés és a marketing frontján kevesebb a kvalifikált munkaerő. Mindez magyarázatot ad arra, hogy Anglia esetében miért hosszabb az az idő, ami egy új angol szemszögből vizsgálva — több érdekes adatot és megállapítást közöl. A rendelkezésre álló — a dolog természetéből adódóan csak néhány évvel ezelőttről származó — adatok alapján a cikk a fontosabb tőkésországokban kutatási célra fordított összegeket az alábbiakban mutatja be: projektum kivitelezésének megkezdésétől az előállított termék piacra történő bevezetéséig eltelik. A cikk utal arra is, hogy Angliában jelenleg túl sok tudományos munkaerőt foglalkoztatnak az állami intézmények, ahelyett, hogy az iparban dolgoznának. A kutatási-fejlesztési kiadások felét Angliában 1966—1967-ben az állam finanszírozta, 40 százaléka származott a magánipartól és 10 százalék egyéb forrásokból. Az ilyen rendeltetésű öszszegek felhasználásának 64 százaléka esett a magániparra s az állami intézmények részesedése csupán 22 százalék volt. A magánipar kutatási-fejlesztési kiadásainak 93 százaléka egyébként a 2000 alkalmazottnál többet foglalkoztató vállalatokra jutott. Az USA-ban és Franciaországban (1964—1965-ben) a kutatási entoudások 64 százalékát fedezte az állam, az NSZK-ban 41 százalékát. Az utóbbi években fokozódott a magas képzettségű angol szakemberek külföldre, elsősorban az USA-ba való áramlása. 1961 és 1966 között az Angliát elhagyó mérnökök és technikusok száma megkétszereződött, s jelenleg az ilyen képzettséget szerzők 40 százalékát teszi ki, öt évvel ezelőtt ez az arányszám 24 százalék volt. Hasonló a helyzet, ha kisebb mértékben is, a tudósok esetében. Ma az újonnan képzett szakemberek egynegyede elhagyja az országot. Egy főre eső Teljes összeg Ország Év Teljes évi fejlesztési a bruttó tárösszeg összeg sadalmi termillió $$ mék %-ában USA 1963—65 21 075 110,5 3,4 Anglia 1964—65 2 160 39,8 ’ 2,3 NSZK 1964 1 436,. 24,6 1,4 Franciaország 1963 1 299 27,1 1,6 Hollandia 1964 330 27,2 1,9 Olaszország 1963 291 5,7 0,6 Belgium 1963 137 14,7 1,0 Derűlátó prognózisok a nyugati acéliparban A szokásos év végi nyilatkozatok az acéliparban világszerte optimizmust sugároznak. A francia acélgyárosok szövetsége azt jósolja, hogy az ország az 1969. évi 22,6 millió tonna helyett 1970-ben 24 millió tonna acélt termel. A szövetség évi jelentésében azt állítja, hogy 1970 első felében a hazai kereslet magas marad, az év második felében viszont a belföldi igény csökken és a termelés növekvő hányada kerül exportra. A szövetség megerősíti azt a hírt (amelyről már a VILÁGGAZDASÁG is megemlékezett), hogy a francia acéltermékek árait az Európai Szén- és Acélközösségen belül átlagban 9 százalékkal emelik. Korábban ipari körökben az emelés mértékét csak 6 százalékra becsülték. Tekintettel arra, hogy a francia árak még az emelés után is alacsonyabbak maradnak a Közös Piac más államai által érvényesített árakhoz képest, s ezen belül januárra 4,5 százalékos nyugatnémet áremelés is várható, elképzelhető, hogy a francia acélipar kénytelen lesz árait rövidesen tovább emelni. A British Steel Corp. elnöke szerint az angol acélipar 1970-ben termelését körülbelül 2 millió tonnával növeli. A BSC tagjai 1969-ben 24 millió tonna nyersacélt állítottak elő. A belföldi és külföldi kereslet egyaránt nagy volt és a termelés magasabb is lett volna, ha nem következtek volna be termelési veszteségek. A nagy kereslet, sajnos, nem tükröződik az ipar pénzügyi eredményeiben — mondotta a BSC elnöke. Ebben egyrészt a már említett termelési veszteségek játszottak közre, másrészt a belföldön érvényesülő árkorlátozások, amelyek nem tették lehetővé a folyamatos költségemelkedések áthárítását. Az amerikai Republic Steel Corp. elnöke beszámolt arról, hogy a vállalat 1969-ben termelési rekordot ért el, amennyiben az előző év 10,2 millió tonnás eredményét már december közepén túlhaladta. A folyamatos nagy kereslet, valamint az acélimportban mutatkozó csökkenés 1969-ben a hazai ipar számára termelésben és fogyasztásban egyaránt igen kedvező lehetőséget teremtett. Az RSC elnökének véleménye szerint az inflációellenes intézkedések, amelyek most kezdenek érvényesülni, 1970-ben valamelyest csökkentik majd az acél iránti keresletet, a termelés szintje azonban viszonylag magas marad. Argentína acéltermelése 1968-ban éppen csak meghaladta az egymillió tonnát. A kormány 1968 decemberében hozott határozata szerint az ország acéltermelését 1973 végéig évi 3,86 millió tonnára kell emelni. Ennek a határozatnak egyik eredménye, hogy a múlt év utolsó napjaiban üzembe helyezték az Ensenada városban épített új hideghengerművet. Ennek évi kapacitása teljes kiépítés után, 1975-ben eléri a 2,5 millió tonnát. (Reuter)