Világgazdaság, 1970. június (2. évfolyam, 103/348-123/368. szám)
1970-06-11 / 110. (355.) szám
VILÁGGAZDASÁG 1970. JÚNIUS 11., CSÜTÖRTÖK A brit fizetési mérleg és az angol választások Az elsősorban gazdasági kérdések körül forgó, s mindeddig meglehetősen eseménytelen angol választási hadjáratban a munkáspárt hirtelen ösztönzést kapott a fizetésimérleg-jelentéstől (amelyet a VILÁGGAZDASÁG előző számának első oldalán ismertettünk). A jelentés szerint a munkáspárti kormány sokkal jobb eredményt ért el a fizetési mérleg megjavításában, mint maga Jenkins pénzügyminiszter ígérte: az előirányzott 300 millió font aktívum helyett 606 milliót mutatnak ki. A munkáspárti jelöltek erre az eredményre hivatkozva könnyen megcáfolhatják az ellenzéki konzervatív pártnak azt a vádját, hogy Anglia gazdasági helyzete nem olyan kedvező, amilyennek a kormány teszi. A konzervatívok most arra koncentrálják propagandájukat, amit a mérlegjelentés nem közöl. Anglia tekintélyes külföldi tartozásaira, amelyek még a font védelmére felvett kölcsönökből származnak. Lord Cromer, az Angol Bank volt elnöke ezeket a tartozásokat több mint 4 milliárd dollárra becsülte. Jenkins pénzügyminiszter viszont még a választási hadjárat előtt az OECD elé terjesztett jelentésében azt mondta, hogy a külföldi tartozások — beleértve a Nemzetközi Valuta Alap követeléseit is — az 1968. évi 8 milliárd dollárról 4 milliárd alá estek. Azóta Anglia további törlesztéseket is jelentett be. A konzervatív ellenzék másik fő propagandatémája a munkásság bérharcának „elfajulása” és a munkabérek emelkedése. A konzervatív szónokok Wilson szemére vetik, hogy népszerűség-hat húszasból elengedte a gyeplőt, és eltűri a túlzott béremeléseket. Ebben szinte kapóra jött az ellenzéknek a nyomdászsztrájk, amelynek következtében szerda óta egyetlen londoni lap sem jelenik meg — kivéve a Morning Star-t, a Kommunista Párt lapját. A nyomdászok sietnek, hogy a választás előtt elérjék követeléseik teljesítését, mert a választások után okvetlenül szükség lesz a béremelések korlátozására, hangoztatta Heath, a konzervatív párt vezére. Jenkins szerdán ismét tagadta, hogy a munkáspárt — ha győztesen kerül ki a választásból — béremelési korlátozásokat vezet be és pótköltségvetést terjeszt elő. Az áremelkedés üteme a közeljövőben enélkül is lefékezhető, mondotta. A konzervatív Daily Telegraph mérsékletre inti saját pártját az érvelésben: „Nem helyes, ha a toryk túl sötét képet festenek a gazdasági helyzetről, mert az visszaüthet rájuk”. A lap szerint csak a „bérrobbanás” az igazán súlyos probléma. Évi 10százalékos béremelkedést nem bírhat ki az a gazdaság, amely versenytársainál lassabban fejlődik. A munkásság bérmozgalmait a Morning Star veszi védelmébe. Szerdai vezércikkében hangsúlyozza, hogy a fizetési mérleg 606 millió fontos aktívumát a munkásosztály áldozatai révén sikerült elérni, nem a bankárok, a nagyiparosok, a City spekulánsai fizettek érte. Ezért jogos, ha a munkásság követeli a maga részét és arra törekszik, hogy a kedvező fizetési mérleg hozzájáruljon az életszínvonal emeléséhez. A közvéleménykutatási adatok szerint a munkáspárt tovább növeli előnyét — a bookmakerek már csak 7:1 arányban vesznek fel fogadásokat a munkáspárt győzelmére. Az ellenzék válsághangulatot akar kelteni, mert már csak ettől remélheti a szavazók áthangolását — mondta Wilson miniszterelnök, a sajtó nélkül, úgyszólván légüres térben folyó választási kampányban (az MTI tudósítójának megjegyzése szerint legutóbb 1955-ben volt a lapokat megbénító nyomdássztrájk, s az négy hétig tartott). SPEKULÁCIÓK A MÁRKA KÖRÜL A nemzetközi valutapiacokon a figyelem a márkára terelődött. Megindult a spekulációs tőkék átváltása a nyugatnémet valutára, s ennek nyomán rendkívül megerősödött a márka azonnali és határidős árfolyama. Valutapiaci körök becslései szerint a Bundesbank csak szerdán 500 millió dollárt volt kénytelen felvásárolni, hogy kielégíthesse a spekulánsok keresletét, akik márkáért dollárt kínáltak. A spekulációs vásárlásokat — megfigyelők szerint — azok a híresztelések okozták, hogy a nyugatnémet hatóságok már megszereztéka Nemzetközi Valuta Alap jóváhagyását, és 3,6226 márkában állapították meg a nyugatnémet valuta új, felső intervenciós pontját a dollárral szemben. A Bundesbank szóvivője később erőteljesen cáfolta a hírt. A márkán kívül nagy volt a kereslet holland forintban és svájci frankban is, s ennek nyomán a dollár mindkét valutához képest meggyengült. A font sterling érzékenyen reagált mind az újabb spekulációs vásárlásokra, mind az eurodollár betétek ismét emelkedő kamatjaira, és gyengült a dollárral szemben. Az aranypiacon ugyanakkor általában csendes adásvétel folyt, az arany ára a 35,50 centes szint körül stabilizálódott. Az előző napokban észlelt áremelkedés már szerdán megszűnt, minthogy az eladók visszatértek a piacra. (Reuter) II. ÉVFOLYAM 110. (355.) SZÁM Tárgyalások Spanyolországgal államközi megállapodásról Hazaérkezett a dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes , vezetésével Spanyolországban járt magyar gazdasági küldöttség, amely megtekintette a barcelonai vásárt.. Dr. Szalai Béla tárgyalásokat folytatott a spanyol kereskedelmi minisztérium vezetőjével és egyetértésre jutott abban, hogy ez év második felében tárgyalások kezdődnek a jelenlegi bankközi megállapodást felváltó államközi megállapodás előkészítésére és a hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodás megkötésére. AZ EAK KÖLTSÉGVETÉSE Az Egyesült Arab Köztársaság kormánya jóváhagyta a nemzetgyűlés elé terjesztett 1970—71. pénzügyi év állami költségvetését. A Reuter-iroda jelentése szerint a kormány 343 millió egyiptomi fontot (820 millió dollár) fordít fejlesztési tervekre. Ebből 108 millió fontot (250 millió dollár) az iparba, főként a kőolajjal kapcsolatos iparágakba fektetnek be. A védelmi, nemzetbiztonsági és szükségkiadások 553 millió fontot (1300 millió dollár) tesznek ki, 53 millió fonttal többet, mint az előző költségvetésben. A védelmi jellegű kiadások összege az EAK történetében még sohasem érte el ezt a magas szintet. Az EAK hajóipari együttműködési jegyzőknyvet írt alá a Szovjetunióval. Ennek alapján a Szovjetunió szállítja le az alexandriai hajógyár gépi és más berendezéseit. A gyárban e berendezésekkel négy év alatt 26 darab 600 tonnás hajót és 6 darab 8000 tonnás teherszállító hajót építenek. Az ügylet 6 millió egyiptomi font (13 millió dollár) értékű. Mélyhűtött termékek cseréje A MAGYAR-NORVÉG EGYÜTTMŰKÖDÉS TÁVLATAI Péter János külügyminiszter a közelmúltban Norvégiában tett látogatása során aláírta az 1970 januárjában Budapesten parafált magyar—norvég gazdasági-ipari-műszaki együttműködési megállapodást. Magyarországnak Norvégiával kapcsolatos forgalma az utóbbi 10 év átlagában elérte a 16 százalékos növekedést, és valamennyi szocialista ország közül a legdinamikusabb fejlődést mutatta, s ez a fejlődés egyenletességével is kivételt képezett. Gyakorlatilag problémamentesek a gazdasági kapcsolatok Magyarország és Norvégia között, bár szükséges lenne, hogy mindkét ország kereskedelmi körei nagyobb érdeklődést tanúsítsanak egymás piaca iránt. A kölcsönös forgalom viszonylag szűk árustruktúrára épül. A magyar exportnak körülbelül 30 százaléka a különféle textilárukból tevődik össze rendszeresen. A magyar kivitel kedvező átlagnövekedési ütemét biztosította egyébként, hogy a korábbi — viszonylag nagyobb mennyiségű — cukoreladások megszűnése után jelentős hajóexportra került sor. 1969-ig tizenöt 1300—2000 tonnás hajót szállítottunk Norvégiába, s ez az összexportnak csaknem egyharmad részét jelentette. (Megjegyzendő, hogy Magyarország volt az első szocialista ország, amelytől norvég cégek hajót vásároltak.) Az import struktúrája is az exporthoz hasonló. 1966-ig a viszkózó műszál és cellulóz, valamint a papír jelentette a vásárlások döntő többségét, most viszont a halliszt- és halfilé-behozatal képezi a Norvégiából származó magyar import mintegy 40 százalékát. Az 1969-ben létrejött első magyarnorvég ipari kooperáció bizonyította, hogy van lehetőség a két ország közötti gazdasági kapcsolatok szélesítésére. Az új kooperációs államközi megállapodás ehhez hivatalos keretet is biztosít.I * Munkatársunk T. Ibsentől, Norvégia magyarországi nagykövetétől kért nyilatkozatot, hogyan látják a skandináv országban az együttműködés távlatait. — A gazdasági kapcsolatok — részint a nagy földrajzi távolság, részint a piaci ismeretek hiánya miatt — még mindig nem érik el a kívánatos szintet — mondotta T. Ibsen. — A norvég kivitel egyik legnagyobb tétele a fagyasztott hal, s ebből idén kétszerannyi kerül a magyar piacra, mint tavaly. Norvég üzletemberek nagy reményeket fűznek a Jászberényi Hűtőgépgyár ősszel beinduló hűtőpultgyártásához, és azt remélik, hogy hamarosan korszerű elosztási hálózat jön létre a fagyasztott hal árusítására. Szívesen vásárolják Magyarországon a norvég halolajat és halzsírt is, csakúgy, mint a papírt és cellulózt, elsősorban a különleges minőségű papírok gyártásához. A magyar export szerkezetét vizsgálva feltűnő, hogy nagy mennyiségű alumínium félkész- és készterméket szállítanak Norvégiába, holott az északi ország egy főre eső alumíniumtermelése első helyen áll a világon. Tavaly nagy mennyiségű vas- és acélgyártmányt is importált Norvégia, nem valószínű azonban, hogy a tavalyi kedvező piaci konjunktúra idén is megismétlődnék. Általánosan elismert, hogy Magyarország nyugati partnerei közül Norvégia folytatja a legliberálisabb kereskedelempolitikát, de a magyar textiláruk egy részére még így is bizonyos megkötések vonatkoznak. Mind jobban elterjedtek Norvégiában a magyar mélyhűtött zöldségek és gyümölcsök. Jelenleg Oslót elárasztotta a magyar spárga, de igen kedvelt a magyar barack, körte és eper is. Ez idáig még nem történt kellő piackutatás a magyar borok értékesítési lehetőségeinek felmérésére, holott különösen a balatoni fehér borok nagy sikerre számíthatnának. A két ország mélyhűtő iparának együttműködése nagy lehetőséget tartogat. Valóságos kooperációt jelentene, ha a Norvégiából származó mélyhűtött hal és a magyar fagyasztott zöldség és főzelék kölcsönös cseréjével közösen gyártanák az alumíniumfóliás ételeket. Tavaly például az a halexportőr, aki fagyasztott halat adott el Magyarországnak, 15 tonna mélyhűtött borsót vásárolt halételei körítéséhez. Igazi kooperációs szerződés is létrejött már: a Vörös Csillag Traktorgyár Dutra traktoraira norvég árokásót szerelnek, s azokat a két ország piacain kívül külső országok piacain közösen értékesítik. A kooperációnak reális bázist ad az a tény, hogy önök felhasználhatják a norvég műszaki ismereteket a hazai termelési kapacitásuk bővítésénél. Erre jó példa a legutóbb létrejött kooperációs szerződés. A Péten épülő új műtrágyagyár, amely 15 millió dollár értékű külföldi tőkét igényel, és amihez francia gépgyárak szállítják a szükséges berendezéseket, norvég technológiai eljárás alapján fog működni. Hogyan tovább a lassú haladás Luxemburgban Kedden a késő esti órákig tanácskoztak a Közös Piac külügyminiszterei Luxemburgban a közösség gazdasági integrációjának elmélyítéséről. A hírügynökségi jelentések szerint amilyen gyorsan sikerült megegyezniük a Közös Piac kibővítését célzó tárgyalások lebonyolításának módjában, olyan hosszadalmas és részben eredménytelen vitát folytattak a közös gazdaságpolitika, valamint a megvalósítandó valutaunió vonatkozásában. A külügyminisztereknek nem sikerült haladást elérniük az európai integráció eléréséhez elengedhetetlenül szükséges három legfontosabb területen — írja a Reuter hírügynökség —, a gazdasági és a valutaunió, a közös iparpolitika és a regionális fejlesztés terveinek összehangolásában. A miniszterek megtárgyalták a Werner luxemburgi miniszterelnök által vezetett szakértői bizottság jelentését a valutaunió megvalósításáról. Mind a hat ország külügyminisztere egyetértett azzal, hogy a hetvenes évek végéig meg kell teremteni a közös európai valutát, de az ide vezető út megválasztásában, az első gyakorlati lépések végrehajtásában fenntartották egymástól eltérő álláspontjukat. Utak a valutaunióhoz A hat külügyminiszter végül a szakértői bizottságot bízta meg, hogy szeptember közepéig dolgozzon ki kompromisszumos megoldást, próbálja meg elsimítani a nézeteltéréseket a Franciaország vezette monetaristák és az „ökonomisták” között, akiknek első számú hangadója az NSZK. A kompromisszum kidolgozása nehéz feladat lesz, vélik gazdasági megfigyelők. A hatokat megosztja a pénzügyi koordináció szempontjainak különböző felfogása a gazdasági és pénzügyi unió programjának első hároméves szakaszára vonatkozóan. Franciaország, Belgium és Luxemburg a dollártól való függőség mielőbbi megszüntetését követeli. Ennek érdekében merevíteni kívánják a közös piaci valuták egymás közötti paritásingadozásait, illetőleg abban az esetben, ha a Nemzetközi Valuta Alap határozatot hoz a rugalmasabb árfolyamok kialakítására, fenn akarják tartani a paritásingadozás jelenlegi határait. Schiller nyugatnémet gazdasági miniszter viszont amellett foglalt állást, hogy a monetáris intézkedéseknek egyelőre háttérbe kell szorulniuk, s az unióhoz vezető első szakaszban a gazdasági stabilitás és növekedés biztosításához szükséges költségvetési és adóügyi koordinációt kell végrehajtani. Ezután — hangoztatta a nyugatnémet gazdasági vezető — kedvező feltételek teremtődnek, hogy a második szakaszban a valutapolitika területén is megtörténhessék az összehangolás. Tízpontos program Schiller hangot adott annak a nyugatnémet véleménynek is, hogy szükségtelen a közös piaci valuták ingazodásának szűkítése, és hasonlóképpen az 1971— 74-es időszakban felesleges létrehozni a Hatok valutapiaci intervencióihoz szükséges stabilizációs alapot. A külügyminiszterek megvitatták az iparpolitikai elképzelések összehangolását is. Nyíltan hangoztatott céljuk, hogy olyan európai óriásvállalatok jöjjenek létre, melyek az amerikai vállalatok méreteivel és dinamizmusával is felvehetik a versenyt. A miniszterek azonban ismét két táborra oszlottak. A franciák Schumann vezetésével az európai ipari fejlesztés merevebb rendszere mellett szálltak síkra, amely irányvonalat ad a vállalati egyesüléseknek és ellenőrzi a külföldi beruházásokat. A Schiller vezette tábor a jóval liberálisabb megközelítés mellett foglalt állást. Jólértesült luxemburgi körök szerint a miniszterek végülis megállapodtak abban, hogy a brüsszeli bizottság elé terjesztik tízpontos javaslatukat. A tíz pont között szerepel a közösségen belüli, fejlett műszaki technológiával rendelkező iparágak, illetve beruházási iparok közös fejlesztése, az európai nemzetközi vállalatok kialakításához szükséges összeolvadások elősegítése, s a tagállamok összehangolt akciói a külföldi beruházásokkal szemben. A tizedik pont nagy jelentőségű a szocialista országok szempontjából: annak a problémának az eldöntésére hivatott, hogy milyen lejáratú exporthiteleket biztosítanak a szocialista kereskedelmi partnereknek. A találkozón szó volt a Közös Piac, amerikai részről oly sokat kifogásolt kereskedelempolitikájáról is. A brüsszeli bizottság külkereskedelemben illetékes alelnöke, a francia Deniau sürgette, hogy a szervezet egységes kereskedelempolitikával váltsa fel a jelenlegi rendszert, amelyben a preferenciális kereskedelmi megállapodások egész szövevénye alakult ki a hatok és a fejlődő országok között. E megállapodások ellentétben állnak a GATT- szabályokkal, hacsak nem vezetnek szorosabb társulásokhoz. Az iparilag fejlett országok emiatt ellenrendszabállyal élhetnek a Közös Piaccal szemben, figyelmeztetett Deniau. Mégis, alig hangzott el e beszéd, a miniszterek elfogadták a Spanyolországgal és Izraellel kötött új kereskedelmi megállapodások szövegét. E megállapodások mindkét ország részére nagyarányú vámengedményeket tesznek, végleges aláírásukra június 28-án kerül sor. Változatlan árak A miniszteri tanács ülésével párhuzamosan külön megbeszélést tartottak a földművelésügyi miniszterek az 1970 —71-es gazdasági évben érvényes mezőgazdasági árakról. A miniszterek a brüsszeli bizottság javaslatával ellentétben úgy döntöttek, hogy a jövő mezőgazdasági évre változatlan árakat állapítanak meg. Mint ismeretes, Mansholt és az általa vezetett szakértői csoport az árak leszállítását javasolták, mint a túltermelés enyhítésének leghatásosabb eszközét. A miniszterek viszont kijelentették, hogy csak megfelelő strukturális reformok végrehajtása esetén lehet vállalni az árleszállítás következményeit. Nem sikerült közös nevezőre jutni a közös hal-, len- és kenderpiac létrehozásában, a franciák sürgetése ellenére sem, akik pedig még a csatlakozási tárgyalások előtt dűlőre akarták vinni a kérdéseket. NAPRÓL NAPRA ♦ A SZOVJETUNIÓ 1969-BEN ÁRUCSEREFORGALMÁNAK 65 SZÁZALÉKÁT a szocialista országokkal bonyolította le, ami azt jelenti, hogy a kölcsönös áruforgalom — értékben — 10 százalékkal magasabb volt, mint 1968-ban — jelenti a moszkvai Ekonomicseszkaja Gazeta. A fejlett tőkés országok közül Nagy-Britannia vezetett a Szovjetunióval folytatott kereskedelemben, a fejlődő országok közül pedig az Egyesült Arab Köztársasággal bonyolította le a legnagyobb forgalmat a Szovjetunió. A szovjet—kínai kereskedelem csökkent az előző esztendőhöz viszonyítva. ♦ A GAZDASÁGI ÉS A VALUTAUNIÓ illetve a közös iparpolitika kialakításáról tanácskoztak a Közös Piac külügyminiszterei Luxemburgban. A vita ismét felszínre hozta a nézeteltéréseket, elsősorban Franciaország és az NSZK között. A franciák a pénzügyi koordináció megvalósítását tekintik elsődlegesnek, főleg a dollártól való függőség megszüntetése érdekében, a nyugatnémetek a gazdasági stabilitás és növekedés biztosítására fektetnek súlyt. Az iparpolitika vonalán ugyancsak ellentétesek a nézetek: Schumann francia külügyminiszter az iparfejlesztési rendszer kialakítását azért tekinti döntőnek, hogy jobban lehessen versenyezni az amerikai vállalatok dinamizmusával. Tanácskozást folytattak a Közös Piac földművelésügyi miniszterei is, akik úgy döntöttek, hogy a jövő mezőgazdasági évre változatlan árakat állapítanak meg. ♦ SPANYOLORSZÁGGAL TÁRGYALÁSOK KEZDŐDNEK államközi megállapodás előkészítésére, hosszúlejáratú kereskedelmi megállapodás kidolgozására, közölte dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes, aki szerdán hazatért Spanyolországból. ♦ A MUNKÁSPÁRT VÁLASZTÁSI ESÉLYEIT JAVÍTJA a negyedévi fizetési mérlegről közzétett jelentés, amely 600 millió fontos aktívumot mutat ki, kétszer annyit mint amennyit a pénzügyminiszter költségvetési nyilatkozatában beígért. A konzervatívok fő érve gazdasági téren a „bérinfláció” bírálata, de úgy fest, hogy propagandájukat a választók nem tekintik meggyőzőnek. A legújabb közvéleménykutatások a munkáspárt előretöréséről tanúskodnak.