Világgazdaság, 1970. június (2. évfolyam, 103/348-123/368. szám)

1970-06-11 / 110. (355.) szám

VILÁGGAZDASÁG 1970. JÚNIUS 11., CSÜTÖRTÖK A brit fizetési mérleg és az angol választások Az elsősorban gazdasági kérdések körül forgó, s mindeddig meglehetősen eseménytelen angol választási hadjárat­ban a munkáspárt hirtelen ösztönzést kapott a fizetésimérleg-jelentéstől (ame­lyet a VILÁGGAZDASÁG előző szá­mának első oldalán ismertettünk). A jelentés szerint a munkáspárti kormány sokkal jo­bb eredményt ért el a fizetési mérleg megjavításában, mint maga Jenkins pénzügyminiszter ígérte: az elő­irányzott 300 millió font aktívum he­lyett 606 milliót mutatnak ki. A munkáspárti jelöltek erre az eredményre hivatkozva könnyen meg­cáfolhatják az ellenzéki konzervatív pártnak azt a vádját, hogy Anglia gaz­dasági helyzete nem olyan kedvező, amilyennek a kormány teszi. A kon­zervatívok most arra koncentrálják propagandájukat, amit a mérlegjelentés nem közöl. Anglia tekintélyes külföldi tartozásaira, amelyek még a font vé­delmére felvett kölcsönökből származ­nak. Lord Cromer, az Angol Bank volt elnöke ezeket a tartozásokat több mint 4 milliárd dollárra becsülte. Jenkins pénzügyminiszter viszont még a vá­lasztási hadjárat előtt az OECD elé terjesztett jelentésében azt mondta, hogy a külföldi tartozások — bele­értve a Nemzetközi Valuta Alap kö­veteléseit is — az 1968. évi 8 milliárd dollárról 4 milliárd alá estek. Azóta Anglia további törlesztéseket is jelen­tett be. A konzervatív ellenzék másik fő pro­pagandatémája a munkásság bérhar­cának „elfajulása” és a munkabérek emelkedése. A konzervatív szónokok Wilson szemére vetik, hogy népszerű­ség-hat húszasból elengedte a gyeplőt, és eltűri a túlzott béremeléseket. Ebben szinte kapóra jött az ellenzék­nek a nyomdász­sztrájk, amelynek kö­vetkeztében szerda óta egyetlen londoni lap sem jelenik meg — kivéve a Morning Star-t, a Kommunista Párt lapját. A nyomdászok sietnek, hogy a választás előtt elérjék követeléseik tel­jesítését, mert a választások után ok­vetlenül szükség lesz a béremelések korlátozására, hangoztatta Heath, a konzervatív párt vezére. Jenkins szerdán ismét tagadta, hogy a munkáspárt — ha győztesen kerül ki a választásból — béremelési korlá­tozásokat vezet be és pótköltségvetést terjeszt elő. Az áremelkedés üteme a közeljövőben enélkül is lefékezhető, mondotta. A konzervatív Daily Telegraph mér­sékletre inti saját pártját az érvelés­ben: „Nem helyes, ha a toryk túl sötét képet festenek a gazdasági helyzetről, mert az visszaüthet rájuk”. A lap sze­rint csak a „bérrobbanás” az igazán sú­lyos probléma. Évi 10­­százalékos bér­­emelkedést nem bírhat ki az a gazda­ság, amely versenytársainál lassabban fejlődik. A munkásság bérmozgalmait a Morning Star veszi védelmébe. Szerdai vezércikkében hangsúlyozza, hogy a fizetési mérleg 606 millió fontos ak­tívumát a munkásosztály áldozatai ré­vén sikerült elérni, nem a bankárok, a nagyiparosok, a City spekulánsai fizettek érte. Ezért jogos, ha a mun­kásság követeli a maga részét és arra törekszik, hogy a kedvező fizetési mér­leg hozzájáruljon az életszínvonal eme­léséhez. A közvéleménykutatási adatok sze­rint a munkáspárt tovább növeli elő­nyét — a bookmakerek már csak 7:1 arányban vesznek fel fogadásokat a munkáspárt győzelmére. Az ellenzék válsághangulatot akar kelteni, mert már csak ettől remélheti a szavazók át­hangolását — mondta Wilson minisz­terelnök, a sajtó nélkül, úgyszólván légüres térben folyó választási kam­pányban (az MTI tudósítójának meg­jegyzése szerint legutóbb 1955-ben volt a lapokat megbénító nyomdás­­sztrájk, s az négy hétig tartott). SPEKULÁCIÓK A MÁRKA KÖRÜL A nemzetközi valutapiacokon a fi­gyelem a márkára terelődött. Megin­dult a spekulációs tőkék átváltása a nyugatnémet valutára, s ennek nyo­mán rendkívül megerősödött a márka­ azonnali és határidős árfolyama. Valutapiaci körök becslései szerint a Bundesbank csak szerdán 500 millió dollárt volt kénytelen felvásárolni, hogy kielégíthesse a spekulánsok ke­resletét, akik márkáért dollárt kínál­tak. A spekulációs vásárlásokat — meg­figyelők szerint — azok a híresztelé­sek okozták, hogy a nyugatnémet­ ha­tóságok már megszerezték­­a Nemzet­közi Valuta Alap jóváhagyását, és 3,6226 márkában állapították meg a nyugatnémet valuta új, felső interven­ciós pontját a dollárral szemben.­­ A Bundesbank szóvivője később erőtel­jesen cáfolta a hírt. A márkán kívül nagy volt a keres­let holland forintban és svájci frank­ban is, s ennek nyomán a dollár mindkét valutához képest meggyen­gült. A font sterling érzékenyen rea­gált mind az újabb spekulációs vásár­lásokra, mind az eurodollá­r betétek ismét emelkedő kamatjaira, és gyen­gült a dollárral szemben. Az aranypiacon ugyanakkor általá­ban csendes adásvétel folyt, az arany ára a 35,50 centes szint körül stabi­lizálódott. Az előző napokban észlelt áremelkedés már szerdán megszűnt, minthogy az eladók visszatértek a piacra. (Reuter) II. ÉVFOLYAM 110. (355.) SZÁM Tárgyalások Spanyolországgal államközi megállapodásról Hazaérkezett a dr. Szalai Béla kül­kereskedelmi miniszterhelyettes , veze­tésével Spanyolországban járt magyar gazdasági küldöttség, amely megtekin­tette a barcelonai vásárt.. Dr. Szalai Béla tárgyalásokat foly­tatott a spanyol kereskedelmi minisz­térium vezetőjével és egyetértésre ju­tott abban, hogy ez év második fe­lében tárgyalások kezdődnek a jelen­legi bankközi megállapodást felváltó államközi megállapodás előkészítésére és a hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodás megkötésére. AZ EAK KÖLTSÉGVETÉSE Az Egyesült Arab Köztársaság kor­mánya jóváhagyta a nemzetgyűlés elé terjesztett 1970—71. pénzügyi év állami költségvetését. A Reuter-iroda jelen­tése szerint a kormány 343 millió egyip­tomi fontot (820 millió dollár) fordít fejlesztési tervekre. Ebből 108 millió fontot (250 millió dollár) az iparba, fő­ként a kőolajjal kapcsolatos iparágakba fektetnek be. A védelmi, nemzetbiz­tonsági és szükség­kiadások 553 millió fontot (1300 millió dollár) tesznek ki,­­ 53 millió fonttal többet, mint az előző költségvetésben. A védelmi jellegű ki­adások összege az EAK történetében még sohasem érte el ezt a magas szin­tet. Az EAK hajóipari együttműködési jegyzőknyvet írt alá a Szovjetunióval. Ennek alapján a Szovjetunió szállítja le az alexandriai hajógyár gépi és más berendezéseit. A gyárban e berendezé­sekkel négy év alatt 26 darab 600 ton­nás hajót és 6 darab 8000 tonnás teher­szállító hajót építenek. Az ügylet 6 mil­lió egyiptomi font (13 millió dollár) értékű. Mélyhűtött termékek cseréje A MAGYAR-NORVÉG EGYÜTTMŰKÖDÉS TÁVLATAI Péter János külügyminiszter a kö­zelmúltban Norvégiában tett látoga­tása során aláírta az 1970 januárjában Budapesten parafált magyar—norvég gazdasági-ipari-műszaki együttműködé­si megállapodást. Magyarországnak Norvégiával kap­csolatos forgalma az utóbbi 10 év át­lagában elérte a 16 százalékos növe­kedést, és valamennyi szocialista or­szág közül a legdinamikusabb fejlő­dést mutatta, s ez a fejlődés egyenle­tességével is kivételt képezett. Gyakor­latilag problémamentesek a gazdasági kapcsolatok Magyarország és Norvégia között, bár szükséges lenne, hogy mind­két ország kereskedelmi körei nagyobb érdeklődést tanúsítsanak egymás piaca iránt. A kölcsönös forgalom viszonylag szűk árustruktúrára épül. A magyar exportnak körülbelül 30 százaléka a különféle textilárukból tevődik össze rendszeresen. A magyar kivitel ked­vező átlagnövekedési ütemét biztosí­totta egyébként, hogy a korábbi — vi­szonylag nagyobb mennyiségű — cukor­eladások megszűnése után jelentős hajóexportra került sor. 1969-ig tizen­öt 1300—2000 tonnás hajót szállítottunk Norvégiába, s ez az összexportnak csak­nem egyharmad részét jelentette. (Meg­jegyzendő, hogy Magyarország volt az első szocialista ország, amelytől norvég cégek hajót vásároltak.) Az import struktúrája is az exporthoz hasonló. 1966-ig a viszkózó műszál és cellulóz, valamint a papír jelentette a vásárlá­sok döntő többségét, most viszont a halliszt- és halfilé-behozatal képezi a Norvégiából származó magyar import mintegy 40 százalékát. Az 1969-ben létrejött első magyar­­norvég ipari kooperáció bizonyította, hogy van lehetőség a két ország kö­zötti gazdasági kapcsolatok szélesíté­sére. Az új kooperációs államközi meg­állapodás ehhez hivatalos keretet is biztosít.I * Munkatársunk T. Ibsentől, Norvégia magyarországi nagykövetétől kért nyi­latkozatot, hogyan látják a skandináv országban az együttműködés távlatait. — A gazdasági kapcsolatok — ré­szint a nagy földrajzi távolság, részint a piaci ismeretek hiánya miatt — még mindig nem érik el a kívánatos szin­tet — mondotta T. Ibsen. — A norvég kivitel egyik legnagyobb tétele a fa­gyasztott hal, s ebből idén kétszer­­annyi kerül a magyar piacra, mint ta­valy. Norvég üzletemberek nagy remé­nyeket fűznek a Jászberényi Hűtőgép­gyár ősszel beinduló hűtőpultgyártá­sához, és azt remélik, hogy hamarosan korszerű elosztási hálózat jön létre a fagyasztott hal árusítására. Szívesen vásárolják Magyarországon a norvég halolajat és halzsírt is, csakúgy, mint a papírt és cellulózt, elsősorban a kü­lönleges minőségű papírok gyártásá­hoz. A magyar export szerkezetét vizs­gálva feltűnő, hogy nagy mennyiségű alumínium félkész- és készterméket szállítanak Norvégiába, holott az északi ország egy főre eső alumíniumterme­lése első helyen áll a világon. Tavaly nagy mennyiségű vas- és acélgyárt­mányt is importált Norvégia, nem va­lószínű azonban, hogy a tavalyi ked­vező piaci konjunktúra idén is meg­ismétlődnék. Általánosan elismert, hogy Magyar­­ország nyugati partnerei közül Nor­végia folytatja a legliberálisabb keres­kedelempolitikát, de a magyar textil­áruk egy részére még így is bizonyos megkötések vonatkoznak. Mind jobban elterjedtek Norvégiában a magyar mélyhűtött zöldségek és gyümölcsök. Jelenleg Oslót elárasz­totta a magyar spárga, de igen kedvelt a magyar barack, körte és eper is. Ez idáig még nem történt kellő piackuta­tás a magyar borok értékesítési lehe­tőségeinek felmérésére, holott különö­sen a balatoni fehér borok nagy si­kerre számíthatnának. A két ország mélyhűtő iparának együttműködése nagy lehetőséget tar­togat. Valóságos kooperációt jelentene, ha a Norvégiából származó mélyhűtött hal és a magyar fagyasztott zöldség és főzelék kölcsönös cseréjével közösen gyártanák az alumíniumfóliás ételeket. Tavaly például az a halexportőr, aki fagyasztott halat adott el Magyaror­szágnak, 15 tonna mélyhűtött borsót vásárolt halételei körítéséhez. Igazi kooperációs szerződés is létre­jött már: a Vörös Csillag Traktorgyár Dutra traktoraira norvég árokásót sze­relnek, s azokat a két ország piacain kívül külső országok piacain közösen értékesítik. A kooperációnak reális bá­zist ad az a tény, hogy önök felhasz­nálhatják a norvég műszaki ismerete­ket a hazai termelési kapacitásuk bő­vítésénél. Erre jó példa a legutóbb létrejött kooperációs szerződés. A Péten épülő új műtrágyagyár,­ amely 15 mil­lió dollár értékű külföldi tőkét igényel, és amihez francia gépgyárak szállítják a szükséges berendezéseket, norvég technológiai eljárás alapján fog mű­ködni. Hogyan tovább a lassú haladás Luxemburgban Kedden a késő esti órákig tanácskoztak a Közös Piac külügyminiszterei Luxemburgban a közösség gazdasági integrációjának elmélyítéséről. A hírügy­nökségi jelentések szerint amilyen gyorsan sikerült megegyezniük a Közös Piac kibővítését célzó tárgyalások lebonyolításának módjában, olyan hosszadalmas és részben eredménytelen vitát folytattak a közös gazdaságpolitika, valamint a meg­valósítandó valutaunió vonatkozásában. A külügyminisztereknek nem sike­rült haladást elérniük az európai in­tegráció eléréséhez elengedhetetlenül szükséges három legfontosabb terüle­ten — írja a Reuter hírügynökség —, a gazdasági és a valutaunió, a közös iparpolitika és a regionális fejlesztés terveinek összehangolásában. A mi­niszterek megtárgyalták a Werner lu­xemburgi miniszterelnök által vezetett szakértői bizottság jelentését a valuta­unió megvalósításáról. Mind a hat ország külügyminisztere egyetértett azzal, hogy a hetvenes évek végéig meg kell teremteni a közös európai valutát, de az ide vezető út megválasztásában, az első gyakorlati lépések végrehajtásában fenntartották egymástól eltérő álláspontjukat. Utak a valutaunióhoz A hat külügyminiszter végül a szak­értői bizottságot bízta meg, hogy szep­tember közepéig dolgozzon ki komp­romisszumos megoldást, próbálja meg elsimítani a nézeteltéréseket a Fran­ciaország vezette monetaristák és az „ökonomisták” között, akiknek első számú hangadója az NSZK. A kompromisszum kidolgozása ne­héz feladat lesz, vélik gazdasági meg­figyelők. A hatokat megosztja a pénz­ügyi koordináció szempontjainak kü­lönböző felfogása a gazdasági és pénz­ügyi unió programjának első három­éves szakaszára vonatkozóan. Francia­­ország, Belgium és Luxemburg a dol­lártól való függőség mielőbbi megszün­tetését követeli. Ennek érdekében me­revíteni kívánják a közös piaci valu­ták egymás közötti paritásingadozásait, illetőleg abban az esetben, ha a Nem­zetközi Valuta Alap határozatot hoz a rugalmasabb árfolyamok kialakítására, fenn akarják tartani a paritásingadozás jelenlegi határait. Schiller nyugatnémet gazdasági mi­niszter viszont amellett foglalt állást, hogy a monetáris intézkedéseknek egyelőre háttérbe kell szorulniuk, s az unióhoz vezető első szakaszban a gaz­dasági stabilitás és növekedés biztosí­tásához szükséges költségvetési és adó­ügyi koordinációt kell végrehajtani. Ezután — hangoztatta a nyugatnémet gazdasági vezető — kedvező feltételek teremtődnek, hogy a második szakasz­ban a valutapolitika területén is meg­történhessék az összehangolás. Tízpontos program Schiller hangot adott annak a nyugat­német véleménynek is, hogy szükségte­len a közös piaci valuták ingazodásának szűkítése, és hasonlóképpen az 1971— 74-es időszakban felesleges létrehozni a Hatok valutapiaci intervencióihoz szük­séges sta­bilizációs alapot. A külügyminiszterek megvitatták az iparpolitikai elképzelések összehango­lását is. Nyíltan hangoztatott céljuk, hogy olyan európai óriásvállalatok jöj­jenek létre, melyek az amerikai válla­latok méreteivel és dinamizmusával is felvehetik a versenyt. A miniszterek azonban is­mét két táborra oszlottak. A franciák Schumann vezetésével az euró­pai ipari fejlesztés merevebb rendszere mellett szálltak síkra, amely irányvona­lat ad a vállalati egyesüléseknek és el­lenőrzi a külföldi beruházásokat. A Schiller vezette tábor a jóval liberáli­sabb megközelítés mellett foglalt állást. Jólértesült luxemburgi körök szerint a miniszterek végülis megállapodtak ab­ban, hogy a brüsszeli bizottság elé ter­jesztik tízpontos javaslatukat. A tíz pont között szerepel a közös­ségen belüli, fejlett műszaki technoló­giával rendelkező iparágak, illetve be­ruházási iparok közös fejlesztése, az európai nemzetközi vállalatok kialakí­tásához szükséges összeolvadások elő­segítése, s a tagállamok összehangolt akciói a külföldi beruházásokkal szem­ben. A tizedik pont nagy jelentőségű a szocialista országok szempontjából: an­nak a problémának az eldöntésére hiva­tott, hogy milyen lejáratú exporthitele­ket biztosítanak a szocialista kereske­delmi partnereknek. A találkozón szó volt a Közös Piac, amerikai részről oly sokat kifogá­solt kereskedelempolitikájáról is. A brüsszeli bizottság külkereskedelemben illetékes alelnöke, a francia Deniau sür­gette, hogy a szervezet egységes keres­kedelempolitikával váltsa fel a jelen­legi rendszert, amelyben a preferen­­ciális kereskedelmi megállapodások egész szövevénye alakult ki a hatok és a fejlődő országok között. E megállapo­dások ellentétben állnak a GATT- szabályokkal, hacsak nem vezetnek szorosabb társulásokhoz. Az iparilag fejlett országok emiatt ellenrendsza­bállyal élhetnek a Közös Piaccal szem­ben, figyelmeztetett Deniau. Mégis, alig hangzott el e beszéd, a miniszterek elfogadták a Spanyolországgal és Iz­raellel kötött új kereskedelmi megálla­podások szövegét. E megállapodások mindkét ország részére nagyarányú vámengedményeket tesznek, végleges aláírásukra június 28-án kerül sor. Változatlan árak A miniszteri tanács ülésével párhu­zamosan külön megbeszélést tartottak a földművelésügyi miniszterek az 1970 —71-es gazdasági évben érvényes me­zőgazdasági árakról. A miniszterek a brüsszeli bizottság javaslatával ellen­tétben úgy döntöttek, hogy a jövő me­zőgazdasági évre változatlan árakat ál­lapítanak meg. Mint ismeretes, Mans­holt és az általa vezetett szakértői cso­port az árak leszállítását javasolták, mint a túltermelés enyhítésének legha­tásosabb eszközét. A miniszterek viszont kijelentették, hogy csak megfelelő strukturális re­formok végrehajtása esetén lehet vál­lalni az árleszállítás következményeit. Nem sikerült közös nevezőre jutni a közös hal-, len- és kenderpiac létre­hozásában, a franciák sürgetése elle­nére sem, akik pedig még a csatlako­zási tárgyalások előtt dűlőre akarták vinni a kérdéseket. ­ NAPRÓL NAPRA ♦ A SZOVJETUNIÓ 1969-BEN ÁRUCSEREFORGALMÁNAK 65 SZÁ­ZALÉKÁT a szocialista országokkal bonyolította le, ami azt je­lenti, hogy a kölcsönös áruforgalom — értékben — 10 száza­lékkal magasabb volt, mint 1968-ban — jelenti a moszkvai Ekono­­micseszkaja Gazeta. A fejlett tőkés országok közül Nagy-Britannia vezetett a Szovjetunióval folytatott kereskedelemben, a fejlődő or­szágok közül pedig az Egyesült Arab Köztársasággal bonyolította le a legnagyobb forgalmat a Szovjetunió. A szovjet—kínai keres­kedelem csökkent az előző esztendőhöz viszonyítva. ♦ A GAZDASÁGI ÉS A VALUTAUNIÓ illetve a közös iparpolitika kialakításáról tanácskoztak a Közös Piac külügyminiszterei Luxem­burgban. A vita ismét felszínre hozta a nézeteltéréseket, elsősorban Franciaország és az NSZK között. A franciák a pénzügyi koordi­náció megvalósítását tekintik elsődlegesnek, főleg a dollártól való függőség megszüntetése érdekében, a nyugatnémetek a gazdasági stabilitás és növekedés biztosítására fektetnek súlyt. Az iparpoli­tika vonalán ugyancsak ellentétesek a nézetek: Schumann francia külügyminiszter az iparfejlesztési rendszer kialakítását azért tekinti döntőnek, hogy jobban lehessen versenyezni az amerikai vállalatok dinamizmusával. Tanácskozást folytattak a Közös Piac földműve­lésügyi miniszterei is, akik úgy döntöttek, hogy a jövő mezőgazda­­sági évre változatlan árakat állapítanak meg. ♦ SPANYOLORSZÁGGAL TÁRGYALÁSOK KEZDŐDNEK államközi megállapodás előkészítésére, hosszúlejáratú kereskedelmi megálla­podás kidolgozására, közölte dr. Szalai Béla külkereskedelmi mi­niszterhelyettes, aki szerdán hazatért Spanyolországból. ♦ A MUNKÁSPÁRT VÁLASZTÁSI ESÉLYEIT JAVÍTJA a negyed­évi fizetési mérlegről közzétett jelentés, amely 600 millió fontos aktívumot mutat ki, kétszer annyit mint amennyit a pénzügymi­niszter költségvetési nyilatkozatában beígért. A konzervatívok fő érve gazdasági téren a „bér­infláció” bírálata, de úgy fest, hogy propagandájukat a választók nem tekintik meggyőzőnek. A leg­újabb közvéleménykutatások a munkáspárt előretöréséről tanús­kodnak.

Next