Világgazdaság, 1971. április (3. évfolyam, 63/558-83/578. szám)
1971-04-22 / 77. (572.) szám
2)( 1971. ÁPRILIS 22. KÍNA GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE A KANTONI VÁSÁR TÜKRÉBEN A hagyományos kantoni vásár — amelynek megtekintése Bíró József külkereskedelmi miniszter kínai utazásának egyik célja — és amely eddig inkább a Kínai Népköztársaság politikai és gazdasági propagandáját szolgálta, idén csaknem kizárólag az eladók kiállítása. Kína tömegkínálata főként az afrikai és az ázsiai szükségletek kielégítésére törekszik. Az iparcikkek között sok a kicsi és egyszerű gép. Jelentősen bővült a mezőgazdasági gépek kínálata, kezdve az egyszerű kézi traktortól, egészen az arató-cséplőgépekig. Első ízben mutattak be háromkerekű kétéltű járműveket, amelyeket a vizekben gazdag vidékeken lehet jól használni. A textiláruk közül feltűnő hangsúlyt kapott a szövet és a készruha. Az idei tavaszi kantoni vásárra mintegy 8000 üzletember érkezett az ősi kereskedővárosba,akik közül mintegy 1500 európai. A nyugati szakemberek a vásár hangulatát kifejezetten barátságosnak és kellemesnek találják — írja a Handelsblatt. A vásár a külföld figyelmét fokozottabban irányítja a kínai gazdaságra. Az ezt elemző legújabb japán tanulmány szerint a nemzeti össztermék 1970-ben 10 százalékkal 75 milliárd dollárra nőtt. Bár ez a japán összterméknek csupán 40 százaléka, szembeszökő, hogy a kínai gazdaság kiheverte a kulturális forradalom következményeit. Tavaly igen nagy erőfeszítéseket tettek az öntözőrendszerek bővítésére, a gépesítés fokozására, a műtrágyafelhasználás növelésére és a vidék villamosítására. Ezzel sikerült a gabonahozamot az előző évi 210 millió tonnáról mintegy 220—230 millió tonnára emelni, ami 5—10 százalékos növekedésnek felel meg. A gabonatermés hozama az egész országban szinte egyenletesen javult és ezzel felesleget értek el olyan tartományokban is (Hopei, Honan, Shantung), ahol eddig szó sem lehetett az önellátásról. A városi és vidéki ipar párhuzamos fejlesztésének főleg a vidéki ipar látta hasznát. Az ipari termelés az előző évhez képest 15—20 százalékkal emelkedett. Ahol az ipari termelés nem érte el a tervben kitűzött célt, ott ennek okát vagy a finanszírozási nehézségekben kell keresni — vagy abban, hogy még nem alakult ki egységes nézet a mezőgazdasági, illetve ipari termelés prioritásáról. Jelentősen növekedett az import, amely egyidejűleg ösztönözte a belföldi termelést. Az 1970. év októberéig a nagyobb nyugati országokba irányuló export 34,2 százalékkal, 920 millió dollárra esett vissza. Az egész évi import és export összértéke viszont (becslések szerint) elérte a rekordot jelentő 4 milliárd 300 millió dollárt. A Kína által nyújtott gazdasági segély értéke a szóban forgó időszakban 972 millió dollárt tett ki és abban egyrészt szocialista országok, másrészt afroázsiai országok részesültek. A fejlődés jelenlegi irányzatából a japán közgazdászok arra következtetnek, hogy Kína a következő négy gazdasági elvnek igyekszik majd érvényt szerezni: 1. a könnyűipar és mezőgazdaság kiegyensúlyozott fejlesztése a nehézipar vezető szerepének a fenntartásával; 2. a városi lakosság decentralizálása vidékre a mezőgazdaság korszerűsítésének és a vidéki ipar fejlesztésének előmozdítására; 3. a mezőgazdaságban a gabonatermelés fontosságának növelése; 4. a negyedik ötéves terv keretében az elmaradt közlekedési és szállítási hálózat fejlesztése. AMERIKAI NYILATKOZAT A NEMZETKÖZI VALUTARENDSZERRŐL A nemzetközi valutarendszer egyensúlyának fenntartása szükségessé teszi a legfontosabb ipari országok együttműködését — hangsúlyozta McCracken, Nixon elnök fő gazdasági tanácsadója április 19-én Los Angelesben elhangzott beszédében. A tanácsadó utalt azokra a feszültségekre, amelyek a nemzetközi gazdasági- és valutarendszerben alakultak ki és hangoztatta, hogy az egyes országoknak folyamatosan alkalmazkodniuk kell ezekhez. Az Egyesült Államoknak és a többi országnak készen kell állnia arra, hogy alkalmazza azokat az adó- és valutapolitikai intézkedéseket, amelyek leginkább megfelelnek a nemzetközi és belső gazdasági céloknak. Mindaddig, míg a legfontosabb ipari országok gazdasági fejlődésében az azonos gazdasági ciklus keretén belül fáziskülönbségek mutatkoznak, nincs remény a világgazdaság „ideális összhangba hozatalára”. Az Egyesült Államok belső gazdasági kérdéseiről szólva hangsúlyozta, hogy a tényleges cél jelenleg a visszahatások nélküli tartós növekedés elérése. McCracken megismételte az elnök álláspontját, mely szerint az elmúlt héten közzétett gazdasági adatok az első negyedévről igen ösztönzőek a gazdaság egészét tekintve. Az amerikai gazdaság, amely nehéz időkön ment keresztül, úgy tűnik, megteremtette magának a további expanzió útját. A közeljövőben a figyelmet egyre inkább az infláció elleni küzdelemre és a munkanélküliség csökkentésére kell irányítani. (Reuter, AFP) A vártnál lassabban folynak a tárgyalások, amelyeket Conally amerikai pénzügyminiszter folytat az amerikai vállalatokkal a Lockheed-Tristar légibusz ügyében. A megbeszélések középpontjában az áll, hogy a kormány és a kongresszus hajlandó-e garantálni a Lockheed-nek nyújtandó magánbankkölcsönt. Az amerikai Export Import Bank refinanszírozza az 1 milliárd dolláros rövid lejáratú Eurodollár-kölcsönt, melyet januárban vett fel az amerikai bankok tengerentúli leányvállalataitól. Most ismét háromhónapos kölcsönkötvényeket bocsát ki, 6 százalékos kamatra, mint előzőleg. Szorosabb együttműködésre törekszenek a KGST-országok a numerikus programvezérlésű szerszámgépek gyártásában. A Moszkvában aláírt jegyzőkönyv alapján a tagállamok szakemberei közösen szerkesztenek majd igen nagy pontosságú numerikus vezérlésű szerszámgépeket. Megállapodtak kovácsoló, sajtoló, öntödei gépek, valamint faforgács-lemez készítésére szolgáló berendezések kidolgozásában is. • Uruguay kormánya a valuta védelme érdekében betiltotta a peso eladását. A feketepiacon 350 pesót adnak egy dollárért, 100 pesóval többet, mint a hivatalos átváltási árfolyam. A rendelet alól kivétel a külföldi utazás céljából történő devizavásárlás és a gyorsan romló élelmiszerek ellenértékének kifizetése. A strasbourgiEurópa Parlament, az Európai Gazdasági Közösség és a latinamerikai országok közötti kapcsolatok szorosabbá tételére hívott fel. A határozatot Winter belga kereszténydemokrata szenátor hirdette ki és elmondotta, hogy jóváhagyták az erre vonatkozó tavaly júliusi Buenos Aires-i nyilatkozatot a távközlési, a pénzügyi, a tudományos és technikai kapcsolatok bővítéséről. A Renault cég bezárja algériai összeszerelő üzemét, mert az algériai pénzügyminisztérium vám- és egyéb adóhátralék címén 90 millió frankot követel tőle. A francia cég megtagadta a követelés teljesítését. • Dél-Afrika aranytartalékai 200 ezer randdal, 448,8 millióra csökkentek, így a teljes aranykészlet és külföldi pénzeszközök összege 627,3 millió randot ért el az április 16-val végződő héten, az ÁJEI jelenti . Az Arab Egység Tanácsa áprilisban tartja legközelebbi ülésszakát. A tagállamok (az EAK, Szíria, Irak, Jordánia, Szudán, Kuvait és a Jemeni Köztársaság) döntést hoznak a tagországok közötti kereskedelemben az iparcikkek vámjának eltörléséről. Megvitatják a vámuniónak, valamint a gazdasági- és pénzügyi politika egységesítésének kérdéseit is. A spanyol iparügyi miniszter bejelentette, hogy az ország északkeleti partja közelében fekvő olajmezők több mint 40 millió tonna kőolajat tartalmaznak. Évente mintegy 2,5 millió tonna olajat lehet innen nyeri. A termelést 1973-ban kezdik meg. Csütörtökön nyílik meg a hannoveri vásár. A kilenc napig nyitva tartó árubemutatón 33 országból 5768 cég képviselteti magát. A megnyitón Schiller nyugatnémet gazdasági miniszter mond beszédet az NSZK gazdasági helyzetéről. A TU—144-es szovjet szuperszonikus repülőgép a párizsi légi kiállításon mutatkozik be először a nyugati közönségnek. A kiállítást május 27-e és június 6-a között tartják. 0 Az Air Canada április 25-től 2,5 százalékkal csökkenti európai légijáratain a jegyek árát. Ez az első osztályon maximum 39 dolláros megtakarítást jelent. 0 Ausztrália eddigi legnagyobb árubemutatóját tartja Djakartában. Az ázsiai piac iránti növekvő érdeklődést mutatja, hogy az ausztráliai cégek sorozatos árubemutatót tartottak Hongkongban, Tajvanban, Manilában és Szaúd-Arábiában. A mélyhűtött élelmiszerek forgalma tavaly 7 százalékkal emelkedett Svédországban. A svéd lakosok 126 ezer tonna mélyhűtött élelmiszert fogyasztottak, az egy főre eső fogyasztás 15,6 kilogramm volt, s ezzel majdnem utolérte Svédország az első helyen álló Egyesült Államokat. A világ csaknem 200 kikötőjében működnek konténer-átrakó berendezések, úgynevezett roll-on/roll-off hajók, vagy tervezik ilyenek építését. A brémai tengeri közlekedési intézet szerint Európában 97 ilyen kikötő van, melyek közül a legjelentősebbek: Amszterdam, Antwerpen, Bréma, Genova, Hamburg, Le Havre, London-Tilbury és Rotterdam. Japán—lengyel megbeszélések A hivatalos látogatáson Tokióban tartózkodó Stefan Jedrychowski lengyel külügyminiszter két és fél órás megbeszélést folytatott Aicsi japán külügyminiszterrel. Egyetértettek abban, hogy fokozni kell a két ország közötti kereskedelmet. Jedrychowski kijelentette: Lengyelország érdeklődik a japán áruk iránt és szeretné a kétoldalú árucserét hosszú lejáratú alapokra helyezni. A lengyel—japán kereskedelemben tavaly Lengyelországnak volt exportfeleslege. A japán export értéke 22 millió 412 ezer dollár volt, az importé 39 millió 569 ezer dollár. Jedrychowski szerdán találkozott Szato miniszterelnökkel is. A miniszterelnökség szóvivője szerint a két fél egyetértett a kulturális és műszaki együttműködés előmozdításának és a kereskedelmi forgalom fellendítésének szükségességében. Szato kijelentette: a lengyel—japán vegyes bizottság őszszel esedékes ülése jó alkalom lesz a két ország közötti kapcsolatok erősítésére. (Reuter) Teljesítik Indonézia segélykérelmét Az Indonéziát segélyező országokat tömörítő kormányközi csoport amszterdami ülésén bejelentette, hogy teljesíti a szigetország nem élelmiszerre vonatkozó 480 millió dolláros hitelkérelmét. Az élelmiszersegély 160 millió dolláros összegét is elfogadhatónak minősítette, de e segély nyújtását az egyes országok idei mezőgazdasági eredményétől tette függővé. Az ülésről kiadott közlemény megállapította, hogy Indonéziában az élelmiszerellátás jelenleg kielégítő. A 480 millió dolláros hitel oroszlánrészét Japán és az Egyesült Államok vállalta: 125—125 millió dollárt nyújtanak. Hollandia 35 millió, az NSZK 37,5 millió, Nagy-Britannia 21,6 millió, Ausztrália 13 millió, Belgium 4 millió, Kanada 5 millió és a Világbank 80 millió dollárt ad az indonéz gazdaságnak. Franciaország még nem döntött véglegesen, de előreláthatólag a tavalyi összeget, 13,5 millió dollárt biztosít. Japán 30 millió dollárral, Ausztrália 20 millió dollárral járul hozzá az indonéz élelmiszerellátáshoz. A többi ország végleges felajánlása a mezőgazdasági eredményektől függ. Az Egyesült Államok a közlemény szerint „méltányos részesedést” vállalt az élelmiszersegélyből. (Reuter) A szocialista országok és a Fülöp-szigetek Az ENSZ Ázsiai és Távol-keleti Gazdasági Bizottságának (ECAFE) április 20. és 30. közötti 27. ülésszakán megjelent kelet-európai szocialista küldöttek érdeklődést tanúsítanak kereskedelmi kapcsolatok felvétele iránt a Fülöp-szigetekkel — jelenti Manilából a Reuter. A román küldött megérkezésekor elmondotta, hogy országának Singapore-val, Malaysiával, Indonéziával, Thaifölddel és Burmával már vannak, kereskedelmi kapcsolatai, s ezúttal az ECAFE ülésszakán való részvételen kívül Fülöp-szigeti külkereskedelmi szakemberekkel is folytat megbeszéléseket bilaterális kérdésekről. A jugoszláv küldött újságíróknak elmondotta, hogy országát erősen érdekli az ECAFE programja. „Arra törekszünk, hogy együttműködjünk az ázsiai országokkal és korlátozott képességeinkhez mérten hozzájáruljunk az ázsiai országok gazdasági erőfeszítéseihez” — mondotta. A brit hírügynökség jelentése szerint a megfigyelői minőségben részt vevő két magyar küldött is megjegyezte, hogy Magyarország érdeklődik a kereskedelmi kapcsolatok felvétele iránt a Fülöp-szigetekkel. A svájci óraipar a Fiattal kooperál A svájci óragyártók szövetsége és a Fiat nemrég együttműködési megállapodást kötött az időmérő-szerkezetek és az elektronika területén. A két vállalati csoportosulás megegyezett az információk cseréjében egyes szakterületeken, a tanácsadásban a közös kutatási programokat illetően, valamint a közös tevékenység lehetőségeinek megvizsgálásában. Ezenkívül a szabadalomvédelemben, a tervezésben, és egyéb ipari területeken is együttműködne. Később a tervezett közös munkálatokban a csoportosuláshoz tartozó cégeknek biztosítják az elsőbbséget. A gépjárművekbe építendő speciális órák gyártásán kívül a két fél elhatározta, hogy rövidesen közös munkacsoportot állít fel az akkumulátorok miniatürizálásának, illetve a felületkezelés problémáinak tanulmányozására. (OSEC) Hirdessen a VILÁGGAZDASÁG-ban VILÁGGAZDASÁG Riadalom Angliában a munkanélküliség miatt Heath a munkásokat vádolja Tegnapi számában a VILÁGGAZDASÁG már hírt adott arról, hogy Angliában a munkanélküliek száma új rekordot ért el. A 815 ezer főnyi állástalan az ország dolgozóképes lakosságának 3,4 százalékát teszi ki és a szigetországban 31 éve nem volt példa ilyen mértékű munkanéküliségre. Londoni tudósítónk beszámol az angol lapok keddi vezércikkeiről, amelyek valósággal félreverik a harangot a súlyosodó gazdasági helyzet miatt. A Times megállapítja, hogy naponta 2000 munkahely szűnik meg, amit már nem lehet megmagyarázni a termelés növekedésének elmúlt évi lassúságával. Rámutat, hogy a konzervatív kormány által követett „benem avatkozási politika” a dolgozók és munkáltatók vitáiba, azaz a kormány felelősségvállalásának hiánya nem oldja meg a problémákat. A Guardian szerint a munkanélküliség nemzeti válság méreteit ölti. A lap hangsúlyozza, hogy az ország egyes részein a férfiak közt a munkanélküliség elérte a biztosított lakosság 5-7 százalékát, a polgárháború küszöbén vergődő Észak-Írországban pedig a 10 százalékot is. A Morning Star egyetért Scanlon szakszervezeti vezető véleményével, aki szerint a toryk a munkanéküliségtől való félelmet akarják felhasználni a munkásság bérköveteléseinek letörésére. Heath miniszterelnök valóban a munkások bérharcait okolja a munkanélküliség növekedése miatt. A Reuter ismerteti a miniszterelnök keddi beszédét. Heath szerint a magas bérek tartják vissza a vállalkozókat a munkaalkalmak szaporításától. . Feather, a TUCC főtitkára, nyilatkozatában kimutatta, hogy a foglalkoztatottság hiánya évi 800 millió fonttól fosztja meg a gazdaságot és hangoztatta, hogy más országokban a növekvő bérek mellett is biztosítani tudták a gazdaság normális növekedését, miközben Nagy-Britanniában a növekedés aránya évek óta csak 2 százalék körül mozog. A DPA londoni jelentése szerint ottani körökben erősödik az a vélemény, hogy a konzervatív kormány az egyre nehezedő helyzetben kénytelen lesz visszatérni a munkáspárti kormány által követett jövedelempolitikához — vagyis éppen ahhoz a módszerhez, melyet a választási kampányban és azóta is élesen elítélt. A Közös Piac kibővítése és az angol font I. Anglia és a Közös Piac brüsszeli tárgyalásai közelednek végkifejletükhöz. Valószínűleg még a nyár előtt kiderül, hogy a tárgyalófelek mennyire hajlanak a kompromisszumokra és elhárulhatnak-e az akadályok Nagy-Britannia csatlakozása elől. Május 11-én, amikor miniszteri szinten újabb „csúcstalálkozót” tartanak a belga fővárosban, igen kényes témákról lesz szó, mindenekelőtt a közös piaci költségvetéshez való angol hozzájárulás mértékéről, valamint a Nemzetközösségből származó agrártermékek behozataláról. Minden jel arra mutat azonban, hogy a napirend újabb ponttal bővül. Március közepén ugyanis a franciák — közös piaci partnereiket is meglepte — váratlan kívánsággal álltak elő: a miniszterek tanácskozásán tűzzék napirendre a font különleges nemzetközi helyzetét is, abban a megvilágításban, hogy Nagy- Britannia mennyire képes összeegyeztetni a sterlingövezetben vállalt szerepét és közös piaci tagságát. A szigetországban heves visszhangja volt a francia javaslatnak. Olyan hangok is hallatszottak, hogy Párizs csupán új indokot keres az angol belépés ügyének végleges megtorpedózására. Józanabb volt a Whitehall és a City reagálása. Elismerték, hogy a font helyzete, asterlingövezet pénzügyi struktúrája, az angol fizetési mérleg mind egymással szorosan összefüggő problémák, a kibővített Közös Piac jövőjére is kihatnak és természetesen tárgyalni kell róluk, de érdemben csak akkor — hangoztatták —, amikor Anglia már „benn van”. Egyelőre még nem tisztázódott, hogy milyen javaslatokkal fognak a Közös Piac képviselői Anglia elé állni és az sem, hogy milyen formában terjesztik elő kívánságaikat, mivel eddig maguk a Hatok sem tudtak egységes álláspontot kialakítani. Azt remélik, hogy a Közös Piac miniszteri tanácsa még a brüsszeli tárgyalások előestéjén egyeztetni tudja álláspontját. Érdemes közelebbről megvizsgálni, hogy tulajdonképpen mit jelent a font különleges helyzete, hogyan jött létre asterlingövezet és Angliának milyen előnyei, illetve hátrányai származnak abból, hogy a font a dollár mellett a nemzetközi pénzügyi rendszer második számú kulcsvalutája. Az első világháború előtt Anglia már hozzászokott ahhoz, hogy behozatala lényegesen felülmúlta exportját, hiszen a kivitt tőkék után járó kamatok, a profitok repatriálása, a hajózás és egyéb, köztük a bankszolgáltatások után járó díjak — egyszóval a láthatatlan jövedelmek — fedezték a különbözetét. A két világháború között azonban Anglia mindinkább lemaradt a gazdasági versenyben és a bevételek már nem voltak elegendőek a kiadások fedezésére. Ennek ellenére változatlan hévvel folyt a tőkekivitel, és a behozatal szintje sem mérséklődött. A passzívumot a spekulatív tőke beáramlása és más országok sterlingaktívumainak növekedése fedezte. A második világháborúban elszenvedett veszteségek miatt Nagy-Britannia kénytelen volt zárolni a külföldiek rövid lejáratú követeléseit, értékesítette külföldi beruházásainak jelentős hányadát és likvidálta arany- és valutatartalékainak nagy részét. A háború kezdetén életbe léptetett valutakorlátozásokat hosszú évekig fenntartotta. A font dollárra való szabad átváltását 1958-ban állította csak vissza, de még akkor sem tudta lehetővé tenni, hogy a fontövezet országai automatikusan dollárrá váltsák át Londonban felhalmozódott fontköveteléseiket. Ez persze gyengítette a font nemzetközi szerepét, de a valutáris korlátozások teljes lebontása azonnal csődbe vitte volna az angol valutát. 1958 után is több alkalommal kritikussá vált Anglia valutáris helyzete, csak külföldi hitelek és kölcsönök sorozatos igénybevétele segített. A fizetési mérleg krónikus deficitjét az egymást követő kormányok egészen az utóbbi évekig képtelenek voltak leépíteni, az ország tartalékai pedig nem bizonyultak elegendőnek, hogy a külföldi adósságokat kiegyenlítsék, illetve a font elleni spekulációt kivédjék. Amint ugyanis időről időre meggyengült a fontba vetett bizalom, azonnal megindult a fontkövetelések lehívása. Mindez viszont azt is jelentette, hogy a rapszodikus tőkemozgásokat, és emiatt a brit tartalékok megcsappanását nem a font tartalékvaluta szerepe okozta. A külföldi követeléseknél meg kell ugyanis különböztetni a hivatalos követeléseket a magánjellegű követelésektől, melyeket részben rövid lejáratú befektetésekként, részben a külkereskedelmi elszámolások lebonyolítására használtak fel. A sterlingövezetbe tartozó országok számára előnyösnek bizonyult, hogy tartalékaikat egy helyen tartják: lehetővé tette számukra, hogy a „külső országokkal” folytatott elszámolások céljaira nemzetközi tartalékaik viszonylag kisebb részét használják fel. A „tartalék pool” előnyei biztosították a font-tartalékrendszer fennmaradását, de amint a második világháború utáni fejlődés megindult, különösen 1960 után, egyre kevésbé bizonyult praktikusnak. Egyrészt a sterlingövezet országait mind szorosabb gazdasági és politikai szálak fűzték az USA-hoz, s mind több dollárt tartalékoltak. Másrészt a valuták átválthatóságának helyreállításával a nemzetközi pénzpiacok egymás közötti kapcsolata szorosabbá vált, ezzel párhuzamosan egyre veszélyesebbé, már-már pusztítóvá váltak a magánbefektetők fontköveteléseinek spekulációs jellegű változásai. Rögtön levonható az a következtetés, hogy alapvető különbség van a dollár és a font tartalékvaluta szerepe között. Az USA pénzének tartalékvaluta szerepe egyre nő, jóval gyorsabban, mint ahogy ezt a nyugat-európai országok kívánják. Ezt kíséri, sőt táplálja az Egyesült Államok krónikus fizetésimérleg-hiánya. (Gyakori a panasz: az USA az európaiak pénzéből finanszírozza az európai ipar felvásárlását.) A fontkövetelések közel azonos szintenmaradtak egészen az 1967-es leértékelési válságig. A font szerepe tehát nem tette feleslegessé a fizetési mérleg kiegyensúlyozásával járó kötelezettségeket, és nem emelte Nagy-Britanniát irigylésre méltó és szilárd nemzetközi pénzügyi hatalommá. Ellenkezőleg, inkább a gyengeség, mint az erő forrása volt. 1968-ban mélypontra zuhant a külföldi számlakövetelések szintje és félő volt, hogy a sterlingövezet pénzügyi felépítése összeroppan, ami maga után vonhatta volna a nyugati monetáris rendszer súlyos megrázkódtatását. Ekkor, csakúgy, mint a 60-as években többször is, a leggazdagabb tőkésországok nemzetközi mentőakciójára került sor. 1968 szeptemberében aláírták a bázeli egyezményt, amelynek értelmében Anglia számára 2 milliárd dollár gyorssegélyt ajántottak fel, s igénybevételét a sterlingövezethez tartozó országok fontköveteléseinek csökkenésével hozták kapcsolatba. A sterlingövezet országaival szemben viszont Anglia garantálta fonttartalékaik 90 százalékának értékállandóságát. Ennek fejében kikötötte, hogy ezek az országok, vagyis az olajban gazdag arab államok, a távol-keleti országok (Malaysia, Hongkong), a volt afrikai gyarmatok, Dél- Afrika, Ausztrália és Új-Zéland a tartalékokat az egyezmény aláírásakor meglévő szinten tartsák. Ezzel, legalább is időlegesen, megoldódott a fontkövetelések problémája, tartalékok ismét emelkedni kezdtek. Idén szeptemberben ezúttal már lényegesen kedvezőbb körülmények között lesz esedékes a szerződés megújítása. Hirschler Richard