Világgazdaság, 1971. április (3. évfolyam, 63/558-83/578. szám)

1971-04-22 / 77. (572.) szám

2)( 1971. ÁPRILIS 22. KÍNA GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE A KANTONI VÁSÁR TÜKRÉBEN A hagyományos kantoni vásár — amelynek megtekintése Bíró József kül­kereskedelmi miniszter kínai utazásá­nak egyik célja — és amely eddig in­kább a Kínai Népköztársaság politikai és gazdasági propagandáját szolgálta, idén csaknem kizárólag az eladók ki­állítása. Kína tömegkínálata főként az afrikai és az ázsiai szükségletek kielé­gítésére törekszik. Az iparcikkek kö­zött sok a kicsi és egyszerű gép. Je­lentősen bővült a mezőgazdasági gépek kínálata, kezdve az egyszerű kézi trak­tortól, egészen az arató-cséplőgépekig. Első ízben mutattak be háromkerekű kétéltű járműveket, amelyeket a vizek­ben gazdag vidékeken lehet jól használ­ni. A textiláruk közül feltűnő hangsúlyt kapott a szövet és a készruha. Az idei tavaszi kantoni vásárra mint­egy 8000 üzletember érkezett az ősi kereskedővárosba,­­akik közül mintegy 1500 európai. A nyugati szakemberek a vásár hangulatát kifejezetten barát­ságosnak és kellemesnek találják — írja a Handelsblatt. A vásár a külföld figyelmét foko­zottabban irányítja a kínai gazdaság­ra. Az ezt elemző legújabb japán ta­nulmány szerint a nemzeti­ össztermék 1970-ben 10 százalékkal 75 milliárd dollárra nőtt. Bár ez a japán összter­méknek csupán 40 százaléka, szembe­szökő, hogy a kínai gazdaság kihever­te a kulturális forradalom következ­ményeit. Tavaly igen nagy erőfeszítéseket tettek az öntözőrendszerek bővítésére, a gépesítés fokozására, a műtrágyafel­használás növelésére és a vidék villa­mosítására. Ezzel sikerült a gabona­hozamot az előző évi 210 millió tonná­­­ról mintegy 220—230 millió tonnára emelni, ami 5—10 százalékos növeke­désnek felel meg. A gabonatermés hozama az egész országban szinte egyenletesen javult és ezzel felesleget értek el olyan tartományokban is (Ho­pei, Honan, Shantung), ahol eddig szó sem lehetett az önellátásról. A városi és vidéki ipar párhuzamos fejlesztésének főleg a vidéki ipar látta hasznát. Az ipari termelés az előző év­hez képest 15—20 százalékkal emelke­dett. Ahol az ipari termelés nem érte el a tervben kitűzött célt, ott ennek okát vagy a finanszírozási nehézségek­ben kell keresni — vagy abban, hogy még nem alakult ki egységes nézet a mezőgazdasági, illetve ipari termelés prioritásáról. Jelentősen növekedett az import, amely egyidejűleg ösztönözte a belföldi termelést. Az 1970. év októberéig a na­gyobb nyugati országokba irányuló ex­port 34,2 százalékkal, 920 millió dollár­ra esett vissza. Az egész évi import és export összértéke viszont (becslések szerint) elérte a rekordot jelentő 4 milliárd 300 millió dollárt. A Kína által nyújtott gazdasági se­gély értéke a szóban forgó időszakban 972 millió dollárt tett ki és abban egy­részt szocialista országok, másrészt af­roázsiai országok részesültek. A fejlődés jelenlegi irányzatából a japán közgazdászok arra következtet­nek, hogy Kína a következő négy gaz­dasági elvnek igyekszik majd érvényt szerezni: 1. a könnyűipar és mezőgaz­daság kiegyensúlyozott fejlesztése a ne­hézipar vezető szerepének a fenntartá­sával; 2. a városi lakosság decentrali­zálása vidékre a mezőgazdaság korsze­rűsítésének és a vidéki ipar fejleszté­sének előmozdítására; 3. a mezőgazda­ságban a gabonatermelés fontosságá­nak növelése; 4. a negyedik ötéves terv keretében az elmaradt közleke­dési és szállítási hálózat fejlesztése. AMERIKAI NYILATKOZAT A NEMZETKÖZI VALUTARENDSZERRŐL A nemzetközi valutarendszer egyen­súlyának fenntartása szükségessé teszi a legfontosabb ipari országok együtt­működését — hangsúlyozta McCracken, Nixon elnök fő gazdasági tanácsadója április 19-én Los Angelesben elhang­zott beszédében. A tanácsadó utalt azokra a feszültségekre, amelyek a nemzetközi gazdasági- és valutarend­szerben alakultak ki és hangoztatta, hogy az egyes országoknak folyamato­san alkalmazkodniuk kell ezekhez. Az Egyesült Államoknak és a többi országnak készen kell állnia arra, hogy alkalmazza azokat az adó- és valuta­­politikai intézkedéseket, amelyek leg­inkább megfelelnek a nemzetközi és belső gazdasági céloknak. Mindaddig, míg a legfontosabb ipari országok gaz­dasági fejlődésében az azonos gazdasá­gi ciklus keretén belül fáziskülönbségek mutatkoznak, nincs remény a világgaz­daság „ideális összhangba hozatalára”. Az Egyesült Államok belső gazdasági kérdéseiről szólva hangsúlyozta, hogy a tényleges cél jelenleg a visszahatások nélküli tartós növekedés elérése. Mc­Cracken megismételte az elnök állás­pontját, mely szerint az elmúlt héten közzétett gazdasági adatok az első ne­gyedévről igen ösztönzőek a gazdaság egészét tekintve. Az amerikai gazda­ság, amely nehéz időkön ment keresz­tül, úgy tűnik, megteremtette magának a további expanzió útját. A közeljövő­ben a figyelmet egyre inkább az inf­láció elleni küzdelemre és a munkanél­küliség csökkentésére kell irányítani. (Reuter, AFP) ­ A vártnál lassabban folynak a tár­gyalások, amelyeket Conally amerikai pénzügyminiszter folytat az amerikai vállalatokkal a Lockheed-Tristar légi­busz ügyében. A megbeszélések közép­pontjában az áll, hogy a kormány és a kongresszus hajlandó-e garantálni a Lockheed-nek nyújtandó magánbank­kölcsönt.­­ Az amerikai Export­ Import Bank refinanszírozza az 1 milliárd dolláros rövid lejáratú Eurodollár-kölcsönt, melyet januárban vett fel az amerikai bankok tengerentúli leányvállalataitól. Most ismét háromhónapos kölcsönköt­­vényeket bocsát ki, 6 százalékos kamat­ra, mint előzőleg.­­ Szorosabb együttműködésre törek­szenek a KGST-országok a numerikus programvezérlésű szerszámgépek gyár­tásában. A Moszkvában aláírt jegyző­könyv alapján a tagállamok szakembe­rei közösen szerkesztenek majd igen nagy pontosságú numerikus vezérlésű szerszámgépeket. Megállapodtak ková­csoló, sajtoló, öntödei gépek, valamint faforgács-lemez készítésére szolgáló be­rendezések kidolgozásában is. • Uruguay kormánya a valuta védel­me érdekében betiltotta a peso eladá­sát. A feketepiacon 350 pesót adnak egy dollárért, 100 pesóval többet, mint a hivatalos átváltási árfolyam. A ren­delet alól kivétel a külföldi utazás cél­jából történő devizavásárlás és a gyor­san romló élelmiszerek ellenértékének kifizetése.­­ A strasbourgi­­Európa Parlament, az Európai Gazdasági Közösség és a latin­amerikai országok közötti kapcsolatok szorosabbá tételére hívott fel. A hatá­rozatot Winter belga kereszténydemok­rata szenátor hirdette ki és elmondot­ta, hogy jóváhagyták az erre vonatko­zó tavaly júliusi Buenos Aires-i nyilat­kozatot a távközlési, a pénzügyi, a tu­dományos és technikai kapcsolatok bő­vítéséről.­­ A Renault cég bezárja algériai ös­szeszerelő üzemét, mert az algériai pénzügyminisztérium vám- és egyéb adóhátralék címén 90 millió frankot követel tőle. A francia cég megtagadta a követelés teljesítését. • Dél-Afrika aranytartalékai 200 ezer randdal, 448,8 millióra csökkentek, így a teljes aranykészlet és külföldi pénz­eszközök összege 627,3 millió randot ért el az április 16-val végződő héten, az ÁJEI jelenti . Az Arab Egység Tanácsa április­ban tartja legközelebbi ülésszakát. A tagállamok (az EAK, Szíria, Irak, Jor­dánia, Szudán, Kuvait és a Jemeni Köztársaság) döntést hoznak a tagor­szágok közötti kereskedelemben az iparcikkek vámjának eltörléséről. Meg­vitatják a vámuniónak, valamint a gazdasági- és pénzügyi politika egysé­gesítésének kérdéseit is.­­ A spanyol iparügyi miniszter beje­lentette, hogy az ország északkeleti partja közelében fekvő olajmezők több mint 40 millió tonna kőolajat tartal­maznak. Évente mintegy 2,5 millió tonna olajat lehet innen nyeri. A ter­melést 1973-ban kezdik meg.­­ Csütörtökön nyílik meg a hanno­veri vásár. A kilenc napig nyitva tartó árubemutatón 33 országból 5768 cég képviselteti magát. A megnyitón Schil­ler nyugatnémet gazdasági miniszter mond beszédet az NSZK gazdasági helyzetéről.­­ A TU—144-es szovjet szuperszoni­kus repülőgép a párizsi légi kiállításon mutatkozik be először a nyugati kö­zönségnek. A kiállítást május 27-e és június 6-a között tartják. 0 Az Air­ Canada április 25-től 2,5 százalékkal csökkenti európai légi­járatain a jegyek árát. Ez az első osz­tályon maximum 39 dolláros megtaka­rítást jelent. 0 Ausztrália eddigi legnagyobb árube­mutatóját tartja Djakartában. Az ázsiai piac iránti növekvő érdeklődést mutat­ja, hogy az ausztráliai cégek sorozatos árubemutatót tartottak Hongkongban, Tajvanban, Manilában és Szaúd-Ará­­biában.­­ A mélyhűtött élelmiszerek forgalma tavaly 7 százalékkal emelkedett Svéd­országban. A svéd lakosok 126 ezer ton­na mélyhűtött élelmiszert fogyasztottak, az egy főre eső fogyasztás 15,6 kilo­gramm volt, s ezzel majdnem utolérte Svédország az első helyen álló Egyesült Államokat.­­ A világ csaknem 200 kikötőjében működnek konténer-átrakó berendezé­sek, úgynevezett roll-on/roll-off hajók, vagy tervezik ilyenek építését. A bré­mai tengeri közlekedési intézet szerint Európában 97 ilyen kikötő van, me­lyek közül a legjelentősebbek: Amszter­dam, Antwerpen, Bréma, Genova, Ham­burg, Le­ Havre, London-Tilbury és Rotterdam. Japán—lengyel megbeszélések A hivatalos látogatáson Tokióban tartózkodó Stefan Jedrychowski len­gyel külügyminiszter két és fél órás megbeszélést folytatott Aicsi japán külügyminiszterrel. Egyetértettek ab­ban, hogy fokozni kell a két ország kö­zötti kereskedelmet. Jedrychowski ki­jelentette: Lengyelország érdeklődik a japán áruk iránt és szeretné a kétol­dalú árucserét hosszú lejáratú alapok­ra helyezni. A lengyel—japán kereskedelemben tavaly Lengyelországnak volt export­feleslege. A japán export értéke 22 millió 412 ezer dollár volt, az importé 39 millió 569 ezer dollár. Jedrychowski szerdán találkozott Szato miniszterelnökkel is. A minisz­terelnökség szóvivője szerint a két fél egyetértett a kulturális és műszaki együttműködés előmozdításának és a kereskedelmi forgalom fellendítésének szükségességében. Szato kijelentette: a lengyel—japán vegyes bizottság ősz­szel esedékes ülése jó alkalom lesz a két ország közötti kapcsolatok erősí­tésére. (Reuter) Teljesítik Indonézia segélykérelmét Az Indonéziát segélyező országokat tömörítő kormányközi csoport amszter­dami ülésén bejelentette, hogy telje­síti a szigetország nem élelmiszerre vonatkozó 480 millió dolláros hitel­­kérelmét. Az élelmiszersegély 160 mil­lió dolláros összegét is elfogadhatónak minősítette, de e segély nyújtását az egyes országok idei mezőgazdasági eredményétől tette függővé.­ Az ülés­ről kiadott közlemény megállapította, hogy Indonéziában az élelmiszerellá­tás jelenleg kielégítő. A 480 millió dolláros hitel orosz­lánrészét Japán és az Egyesült Álla­mok vállalta: 125—125 millió dollárt nyújtanak. Hollandia 35 millió, az NSZK 37,5 millió, Nagy-Britannia 21,6 millió, Ausztrália 13 millió, Belgium 4 millió, Kanada 5 millió és a Világ­bank 80 millió dollárt ad az indonéz gazdaságnak. Franciaország még nem döntött véglegesen, de előreláthatólag a tavalyi összeget, 13,5 millió dollárt biztosít. Japán 30 millió dollárral, Ausztrália 20 millió dollárral járul hozzá az indonéz élelmiszerellátáshoz. A többi ország végleges felajánlása a mezőgazdasági eredményektől függ. Az Egyesült Államok a közlemény sze­rint „méltányos részesedést” vállalt az élelmiszersegélyből. (Reuter) A szocialista országok és a Fülöp-szigetek Az ENSZ Ázsiai és Távol-keleti Gaz­dasági Bizottságának (ECAFE) április 20. és 30. közötti 27. ülésszakán meg­jelent kelet-európai szocialista küldöt­tek érdeklődést tanúsítanak kereske­delmi kapcsolatok felvétele iránt a Fülöp-szigetekkel — jelenti Manilából a Reuter. A román küldött megérke­zésekor elmondotta, hogy országának Singapore-val, Malaysiával, Indonéziá­val, Thaifölddel és Burmával már van­nak, kereskedelmi kapcsolatai, s ezúttal az ECAFE ülésszakán való részvételen kívül Fülöp-szigeti külkereskedelmi szakemberekkel is folytat megbeszélé­seket bilaterális kérdésekről. A jugoszláv küldött újságíróknak el­mondotta, hogy országát erősen érdekli az ECAFE programja. „Arra törek­szünk, hogy együttműködjünk az ázsiai országokkal és korlátozott képességeink­hez­ mérten hozzájáruljunk az ázsiai országok gazdasági erőfeszítéseihez” — mondotta. A brit hírügynökség jelen­tése szerint a megfigyelői minőségben részt vevő két magyar küldött is meg­jegyezte, hogy Magyarország érdeklő­dik a kereskedelmi kapcsolatok fel­vétele iránt a Fülöp-szigetekkel. A svájci óraipar a Fiattal kooperál A svájci óragyártók szövetsége és a Fiat nemrég együttműködési megálla­podást kötött az időmérő-szerkezetek és az elektronika területén. A két vál­lalati csoportosulás megegyezett az in­formációk cseréjében egyes szakterü­leteken, a tanácsadásban a közös ku­tatási programokat illetően, valamint a közös tevékenység lehetőségeinek megvizsgálásában. Ezenkívül a szaba­dalomvédelemben, a tervezésben, és egyéb ipari területeken is együttmű­ködne. Később a tervezett közös mun­kálatokban a csoportosuláshoz tartozó cégeknek biztosítják az elsőbbséget. A gépjárművekbe építendő speciális órák gyártásán kívül a két fél elhatározta, hogy rövidesen közös munkacsoportot állít fel az akkumulátorok minia­türizálásának, illetve a felületkeze­lés problémáinak tanulmányozására. (OSEC) Hirdessen a VILÁG­GAZ­DASÁG-ban VILÁGGAZDASÁG Riadalom Angliában a munkanélküliség miatt Heath a munkásokat vádolja Tegnapi számában a VILÁGGAZ­DASÁG már hírt adott arról, hogy Angliában a munkanélküliek száma új rekordot ért el. A 815 ezer főnyi állástalan az ország dolgozóképes lakosságának 3,4 százalékát teszi ki és a szigetországban 31 éve nem volt példa ilyen mértékű mu­nkanéküli­­ségre. Londoni tudósítónk beszámol az angol lapok keddi vezércikkeiről, ame­lyek valósággal félreverik a haran­got a súlyosodó gazdasági helyzet miatt. A Times megállapítja, hogy naponta 2000 munkahely szűnik meg, amit már nem lehet megmagyarázni a termelés növekedésének elmúlt évi lassúságával. Rámutat, hogy a kon­zervatív kormány által követett „be­­nem avatkozási politika” a dolgozók és munkáltatók vitáiba, azaz a kor­mány felelősségvállalásának hiánya nem oldja meg a problémákat. A Guardian szerint a munkanél­küliség nemzeti válság méreteit ölti. A lap hangsúlyozza, hogy az ország egyes részein a férfiak közt a munka­nélküliség elérte a biztosított lakos­ság 5-7 százalékát, a polgárháború küszöbén vergődő Észak-Írországban pedig a 10 százalékot is. A Morning Star egyetért Scanlon szakszervezeti vezető véleményével, aki szerint a toryk a munkanéküliségtől való félel­met akarják felhasználni a munkás­ság bérköveteléseinek letörésére. Heath miniszterelnök valóban a munkások bérharcait okolja a munka­­nélküliség növekedése miatt. A Reuter ismerteti a miniszterelnök keddi be­szédét. Heath szerint a magas bérek tartják vissza a vállalkozókat a mun­kaalkalmak szaporításától. . Feather, a TUCC főtitkára, nyilatko­zatában kimutatta, hogy a foglalkoz­tatottság hiánya évi 800 millió fonttól fosztja meg a gazdaságot és hangoz­tatta, hogy más országokban a növek­vő bérek mellett is biztosítani tudták a gazdaság normális növekedését, mi­közben Nagy-Britanniában a növeke­dés aránya évek óta csak 2 százalék körül mozog. A DP­A londoni jelentése szerint ot­tani körökben erősödik az a vélemény, hogy a konzervatív kormány az egyre nehezedő helyzetben kénytelen lesz visszatérni a munkáspárti kormány ál­tal követett jövedelempolitikához — vagyis éppen ahhoz a módszerhez, me­lyet a választási kampányban és azóta is élesen elítélt. A Közös Piac kibővítése és az angol font I. Anglia és a Közös Piac brüsszeli tár­gyalásai közelednek végkifejletükhöz. Valószínűleg még a nyár előtt kiderül, hogy a tárgyalófelek mennyire hajla­nak a kompromisszumokra és elhárul­hatnak-e az akadályok Nagy-Britannia csatlakozása elől. Május 11-én, amikor miniszteri szinten újabb „csúcstalálko­zót” tartanak a belga fővárosban, igen kényes témákról lesz szó, mindenek­előtt a közös piaci költségvetéshez való angol hozzájárulás mértékéről, vala­mint a Nemzetközösségből származó ag­rártermékek behozataláról. Minden jel arra mutat azonban, hogy a napirend újabb ponttal bővül. Március közepén ugyanis a franciák — közös piaci part­nereiket is meglepte — váratlan kí­vánsággal álltak elő: a miniszterek tanácskozásán tűzzék napirendre a font különleges nemzetközi helyzetét is, ab­ban a megvilágításban, hogy Nagy- Britannia mennyire képes összeegyez­tetni a sterlingövezetben vállalt szere­pét és közös piaci tagságát. A szigetországban heves visszhangja volt a francia javaslatnak. Olyan han­gok is hallatszottak, hogy Párizs csu­pán új indokot keres az angol belépés ügyének végleges megtorpedózására. Józanabb volt a Whitehall és a City reagálása. Elismerték, hogy a font hely­zete, a­­sterlingövezet pénzügyi struktú­rája, az angol fizetési mérleg mind egymással szorosan összefüggő problé­mák, a kibővített Közös Piac jövőjére is kihatnak és természetesen tárgyalni kell róluk, de érdemben csak akkor — hangoztatták —, amikor Anglia már „benn van”. Egyelőre még nem tisztázódott, hogy milyen javaslatokkal fognak a Közös Piac képviselői Anglia elé állni és az sem, hogy milyen formában terjesztik elő kívánságaikat, mivel eddig maguk a Hatok sem tudtak egységes álláspon­tot kialakítani. Azt remélik, hogy a Közös Piac miniszteri tanácsa még a brüsszeli tárgyalások előestéjén egyez­tetni tudja álláspontját. Érdemes köze­lebbről megvizsgálni, hogy tulajdon­képpen mit jelent a font különleges helyzete, hogyan jött létre a­­sterling­­övezet és Angliának milyen előnyei, il­letve hátrányai származnak abból, hogy a font a dollár mellett a nemzet­közi pénzügyi rendszer második számú kulcsvalutája. Az első világháború előtt Anglia már hozzászokott ahhoz, hogy behozatala lé­nyegesen felülmúlta exportját, hiszen a kivitt tőkék után járó kamatok, a pro­fitok repatriálása, a hajózás és egyéb, köztük a bankszolgáltatások után járó díjak — egyszóval a láthatatlan jöve­delmek — fedezték a különböze­tét. A két világháború között azonban Anglia mindinkább lemaradt a gazdasági ver­senyben és a bevételek már nem voltak elegendőek a kiadások fedezésére. En­nek ellenére változatlan hévvel folyt a tőkekivitel, és a behozatal szintje sem mérséklődött. A passzívumot a speku­latív tőke beáramlása és más országok sterlingaktívumainak növekedése fedez­te. A második világháborúban elszenve­dett veszteségek miatt Nagy-Britan­nia kénytelen volt zárolni a külföldiek rövid lejáratú követeléseit, értékesítette külföldi beruházásainak jelentős há­nyadát és likvidálta arany- és valuta­­tartalékainak nagy részét. A háború kezdetén életbe léptetett valutakorláto­zásokat hosszú évekig fenntartotta. A font dollárra való szabad átváltását 1958-ban állította csak vissza, de még akkor sem tudta lehetővé tenni, hogy a fontövezet országai automatikusan dol­lárrá váltsák át Londonban felhalmozó­dott fontköveteléseiket. Ez persze gyen­gítette a font nemzetközi szerepét, de a valutáris korlátozások teljes lebontása azonnal csődbe vitte volna az angol va­lutát. 1958 után is több alkalommal kri­tikussá vált Anglia valutáris helyzete, csak külföldi hitelek és kölcsönök so­rozatos igénybevétele segített. A fizetési mérleg krónikus deficitjét az egymást követő kormányok egészen az utóbbi évekig képtelenek voltak le­építeni, az ország tartalékai pedig nem bizonyultak elegendőnek, hogy a kül­földi adósságokat kiegyenlítsék, illetve a font elleni spekulációt kivédjék. Amint ugyanis időről időre meggyen­gült a fontba vetett bizalom, azonnal megindult a fontkövetelések lehívása. Mindez viszont azt is jelentette, hogy a rapszodikus tőkemozgásokat, és emiatt a brit tartalékok megcsappanását nem a font tartalékvaluta szerepe okozta. A külföldi követeléseknél meg kell ugyan­is különböztetni a hivatalos követelése­ket a magánjellegű követelésektől, me­lyeket részben rövid lejáratú befekteté­sekként, részben a külkereskedelmi el­számolások lebonyolítására használtak fel. A sterlingövezetbe tartozó országok számára előnyösnek bizonyult, hogy tartalékaikat egy helyen tartják: lehe­tővé tette számukra, hogy a „külső országokkal” folytatott elszámolások­­ céljaira nemzetközi tartalékaik vi­szonylag kisebb részét használják fel. A „tartalék pool” előnyei biztosítot­ták a font-tartalékrendszer fennmara­dását, de amint a második világhá­ború utáni fejlődés megindult, külö­nösen 1960 után, egyre kevésbé bizo­nyult praktikusnak. Egyrészt a ster­lingövezet országait mind szorosabb gazdasági és politikai szálak fűzték az USA-hoz, s mind több dollárt tarta­lékoltak. Másrészt a valuták átváltha­tóságának helyreállításával a nemzet­közi pénzpiacok egymás közötti kap­csolata szorosabbá vált, ezzel párhu­zamosan egyre veszélyesebbé, már-már pusztítóvá váltak a magánbefektetők fontköveteléseinek spekulációs jellegű változásai. Rögtön levonható az a következtetés, hogy alapvető különbség van a dollár és a font tartalékvaluta szerepe között. Az USA pénzének tartalékvaluta sze­repe egyre nő, jóval gyorsabban, mint ahogy ezt a nyugat-európai országok kívánják. Ezt kíséri, sőt táplálja az Egyesült Államok krónikus fizetési­m­­érleg-hiánya. (Gyakori a panasz: az USA az európaiak pénzéből finanszí­rozza az európai ipar felvásárlását.) A fontkövetelések közel azonos szinten­­maradtak egészen az 1967-es leértéke­lési válságig. A font szerepe tehát nem tette feleslegessé a fizetési mérleg ki­egyensúlyozásával járó kötelezettsége­ket, és nem emelte Nagy-Britanniát irigylésre méltó és szilárd nemzetközi pénzügyi hatalommá. Ellenkezőleg, in­kább a gyengeség, mint az erő forrása volt. 1968-ban mélypontra zuhant a kül­földi számlakövetelések szintje és félő volt, hogy a sterlingövezet pénzügyi felépítése összeroppan, ami maga után vonhatta volna a nyugati monetáris rendszer súlyos megrázkódtatását. Ek­kor, csakúgy, mint a 60-as években többször is, a leggazdagabb tőkésorszá­gok nemzetközi mentőakciójára került sor. 1968 szeptemberében aláírták a bá­zeli egyezményt, amelynek értelmében Anglia számára 2 milliárd dollár gyors­segélyt ajántottak fel, s igénybevéte­lét a sterlingövezethez tartozó országok fontköveteléseinek csökkenésével hoz­ták kapcsolatba. A sterlingövezet or­szágaival szemben viszont Anglia ga­rantálta font­tartalékaik 90 százaléká­nak értékállandóságát. Ennek fejében kikötötte, hogy ezek az országok, vagyis az olajban gazdag arab államok, a tá­vol-keleti országok (Malaysia, Hong­kong), a volt afrikai gyarmatok, Dél- Afrika, Ausztrália és Új-Zéland a tar­talékokat az egyezmény aláírásakor meglévő szinten tartsák. Ezzel, legalább is időlegesen, megoldódott a fontköve­telések problémája, tartalékok ismét emelkedni kezdtek. Idén szeptember­ben ezúttal már lényegesen kedvezőbb körülmények között lesz esedékes a szerződés megújítása. Hirschler Richard

Next