Világgazdaság, 1971. május (3. évfolyam, 84/579-103/598. szám)
1971-05-04 / 84. (579.) szám
MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG TWUT Sfospodareze Az elmúlt ötéves tervben (1965—1970) jelentősen nőtt az NDK nemzeti jövedelme és ipari termelése. Általában teljesítették a kitűzött tervfeladatokat. Feltűnő azonban a munkatermelékenység elmaradása: a tervezett 140—145% helyett csak 132%-kal emelkedett, így is az ipari termelés növekedésének 80%-a származott a munkatermelékenység emelkedéséből, ami egyedülálló valamennyi szocialista ország között. Persze, erre szükség is volt, hiszen nem állt rendelkezésre fölös munkaerő. A nagymértékű fejlesztés feszültségeket idézett elő az anyagellátásban. A beruházásokhoz nem állt mindig, rendelkezésre megfelelő mennyiségű munkaerő és építőanyag, valamint keveset termeltek egyes fogyasztási cikkekből is (iparcikkek, bútor, hús, zsír). Hozzájárult ehhez az is, hogy a népgazdaság már harmadik éve energiaproblémákkal küzd. A NSZEP 1970. évi XIII. plénuma a legfőbb okot a vállalati munka hiányosságaiban látta: a terveket nem hajtják végre, a termelés gazdaságtalan, nem használják ki a termelési tartalékokat, megsértik a pénzügyi fegyelmet. A múlt év decemberében megtartott XIV. plénum már a mélyebben fekvő okokkal is foglalkozott. Vizsgálta a terv arányosságára ható tényezőket és a plénumon kétségek hangzottak el az új gazdaságirányítási rendszer realitását illetően. A decemberi plénum nyomán ez év januárjában felülvizsgálták a vállalatok idei terveit és azokat a valóságos feltételekhez közelítették. Hiányosságok három területen fordulnak elő: a vállalati vezetésben, a központi tervezésben és irányításban, valamint a gazdaságpolitikában. A cikkíró szerint az NDK-ban is ugyanaz a baj, mint Lengyelországban: a vállalairtschaftische Mitteilungen M Informations Economiques 1971. március 22-én Madridban ünnepélyes keretek között megalakult a spanyol—portugál kereskedelmi kamara. A spanyol fejlesztési miniszter a két ország közötti gazdasági kapcsolatoknak hosszú ideje tartó, úgyszólván teljes elhanyagoltságát kifogásolta beszédében. Rámutatott továbbá arra, hogy Portugáliának kivitele 1960-tól kezdve, vagyis az EFTA-ba történt belépése óta, az EFTA-országokba megötszöröződött, még az egyéb államok irányában is körülbelül megduplázódott, ugyanakkor Spanyolország viszonylatában visszaesett. Végeredményben a miniszter a kétoldalú kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok intézményesítésének hiányát okolta azért az aránytalanságért és leghatásosabb gyógyírként azt ajánlotta, hogy az EFTA mintájára alakítsanak ki egy ibériai szabadkereskedelmi övezetet. Még ha ez a gondolat csupán a fejlesztési miniszter elképzelése is, abban az esetben sem érte a beavatott gazdasági köröket meglepetésként. A spanyol kormányzat és különösen a gazdasági élet vezetői ugyanis már hosszabb ideje azon fáradoznak, hogy a kapcsolatokat Portugáliával javítsák. Már Caetano portugál miniszterelnök madridi és a spanyol külügyminiszter liszaboni tavalyi kölcsönös látogatásai is ezt a célt szolgálták. A VILÁGSAJTÓBÓL Feszültségek az NDK népgazdaságában laknak, nincs elég autonómiájuk, nem érzik tevékenységük anyagi kihatásait. Mivel a tervet harmonikusan teljesítették, ezért a hiba nem is a végrehajtásban, mint inkább magában a tervben van. Elgondolkoztató például, hogy a terv a nemzeti jövedelem növekedését 128—132%-ban jelölte meg, ugyanakkor a beruházások viszont 148—152%kal nőttek volna. (A teljesítés folyamán még ezt is túlteljesítették: a tényleges növekedés 159% volt.) A népgazdaság szerkezetét túlságosan gyors ütemben akarták átalakítani. Igen sok célt tűztek ki, amelyek megvalósítása jelentős eszközöket igényelt. Az eszközöknek adott területekre való túlzott koncentrálása viszont más területeken eszközhiányt okozott, ami a nehézségek forrása lett. Ezért az idei beruházások összege 1,5%-kal kevesebb, mint 1970-ben volt. Az irányelv az, hogy csak a legszükségesebb új beruházásokat lehet megkezdeni. Ez három területet jelent: az ipart, az oktatást és a lakásépítést. Bár a beruházások összvolumene csökken, az ipariaké mégis nő 3%-kal. Ezt azzal indokolják, hogy eddig is az ipari termelésből származott a nemzeti jövedelem legnagyobb része, továbbá fejleszteni kell a lemaradt iparágakat, az energiaipart és a féltermékeket gyártó ipart. Az elmúlt években megváltozott a tervezés jellege: nőtt a távlati terv szerepe és csökkent a direktív tervbemutatók száma. Jelenleg a vállalat 22 központi direktív mutatót kap, ezenkívül 10 pénzügyi és 15 tájékoztató jellegű mutatót. A terv jobb végrehajtását úgy akarják elérni, hogy ezentúl az éves tervet hónapokra bontják le és a teljesítést havonta ellenőrzik. (1971. évi 14. szám) Ibériai szabadkereskedelmi övezet terve Spanyolországot érthetően érdeklik Portugáliának kedvező tapasztalatai az EFTA-val, amelyek esetleg egy hasonló ibériai társuláshoz vezethetnének. Másrészt portugál részről sem tekinthető újnak a törekvés a kétoldalú gazdasági kapcsolatok javítása. Portugália viszont Spanyolországtól vár bizonyos engedményeket. És ha Portugália elvileg egyetért is Spanyolországgal az árucsere és a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének fontosságára nézve, Liszabonban még nem alakult ki elképzelés az együttműködési formáról, hanem a spanyol fejlesztési miniszter kezdeményezését egyelőre csak tudomásul vették. Portugáliát az EFTA-tagsága bizonyos mértékig tartózkodóvá teszi. Végül a Spanyolország és Portugália közötti szorosabb gazdasági együttműködés kérdését nem lehet függetleníteni az Európai Gazdasági Közösséggel keresett kapcsolatuknak további fejlődésétől sem. Portugália a Közös Piaccal tapogatózó megbeszéléseket kezdett. Spanyolország pedig azon van, hogy gazdaságát és külkereskedelmét hozzáigazítsa ahhoz az új helyzethez amelyet az EGK-val kötött preferenciális megállapodás teremtett. Tehát egyik részről sem lehet túl gyors elhatározásokra számítani és egyelőre csak alacsonyabb szinten folynak a tárgyalások. (1971. évi 8. szám.) tim A Délkelet-ázsiai Nemzetek Egyesülése (ASEAN) , Indonézia, Malaysia, Singapore, Thaiföld, és a Fülöp-szigetek külügyminiszterei márciusban Manilában tartották kétnapos értekezletüket. Megállapították, hogy a szervezet nemcsak fennmaradt, hanem lassú, de állandó fejlődést is mutat. Hogy az ASEAN kilábalt a tartós válságból, az a Malaysia és a Fülöpszigetek közt Sabah miatt folyt vita lecsendesedésének köszönhető. A külügyminiszterek az előző ülésüket 1969-ben Malaysiában tartották. Ez az ülés 98 különböző tervet hagyott jóvá, melyek a tagországok közti regionális kooperációt szolgálják, közülük többet már meg is valósítottak. Ez a tagországokban bizakodást keltett az ASEAN további működése iránt. A szervezet kifelé mind kevésbé elzárkózó és mind nyíltabb politikát folytat. Fokozott mértékben hajlandó külföldi anyagi és műszaki segítséget elfogadni. Így az amerikai Ford-konszern olcsó gépkocsi-típust kíván kifejleszteni az ázsiai piac használatára; a kocsikat több ASEAN-tagországban állítanák elő és későbben egy központi telepen (valószínűleg Indonéziában) szerelnék össze. Egyéb tervek is merültek fel a szövetség fejlesztésére. A Fülöp-szigeti BANCOM fejlesztési vállalat ázsiai beruházási bank létesítését javasolja, a SEARC délkelet-ázsiai üzleti tanács pedig több multilaterális és bilaterális fejlesztési tervet kíván megvalósítani a szervezet területén. Az ASEAN nem kívánja befolyásolni a tagországok beruházási politikáját és közös vállalkozásait, különösen, ha Délkelet-ázsiai országok gazdasági integrációja azok külföldi tőkét és műszaki tudást hoznak az egyes országokba. Tagországainak politikáját hajlékonyan összeegyeztetheti, de nem kényszerítheti rájuk akaratát. Ám még ilyen körülmények között is elegendő tere nyílik a délkelet-ázsiai regionális együttműködésnek. Radzsaratman, singapore-i külügyminiszter, a manilai értekezleten tartott megnyitó beszédében kifejtette, hogy a szervezet sikeres működése az egyes tagországok gazdaságának egészséges fejlődésétől függ. Singapore az ASEAN fejlesztése terén óvatos gyakorlati politikát kíván folytatni. Ezért ellenzi a Fülöp-szigetek által javasolt fizetési uniót, melyet nem tart megvalósíthatónak mindaddig, míg a Fülöpszigeti peso árfolyama fluktuál és amíg az indonéz rúpia stabilizálva nincs. Az együttműködés terjedelmét illetően az ASEAN-országok között némi nézeteltérés áll fenn. Így Singapore és Malaysia a tagországok közti kooperáció célkitűzéseit szerényebben kívánja megállapítani, míg a Fülöp-szigeteknek e kérdésben merészebb elgondolásai vannak. Thaiföld és Indonézia a külföldi tőkebefektetések csökkenése folytán erősebben kíván a szervezet gazdasági erejére támaszkodni. Minthogy az ASEAN állandó bizottsága Singapore-ban fog működni, feltehető, hogy legalábbis ez idén a Singapore-i álláspont marad irányadó. Az ASEAN addlig is, amíg a szakértők a szervezet működését szilárd alapokra nem helyezik, a fejlesztést mérsékelt ütemben folytatja, tehát „nagy ugrás előre” ez idő szerint nem várható. (1971. évi 14. szám.) FAR EASTERN Bf ECONOMIC rím Hogyan alakult a nyereség az Üvegipari Műveknél A tíz évvel ezelőtt megkongatott vészharang hangja vaklármának bizonyult. A műanyagok térhódítása nem szorította háttérbe az üvegipar fejlődését. Ellenkezőleg. A konjunkturális lehetőségek inkább javultak. Tanúsítja ezt: az Üvegipari Művek tizenegy gyárában 1970-ben 71 százalékkal több volt a termelési érték, mint 1965-ben, harmadik ötéves tervük előirányzatát körülbelül 25 százalékkal túlteljesítették. A nagyarányú termelésfelfutás nem kis részben a FERMION, a METRIMPEX, az ELEKTROIMPEX, a TRANSELEKTRO, a MINERALIMPEX és az ARTEX külkereskedelmi vállalatok közreműködésével, az export emelkedéséből származik. Az Üvegipari Művek tőkés exportja öt év alatt 55 százalékkal nőtt, a szocialista viszonylatú kivitel pedig megduplázódott. Mindez természetesen nem spontán folyamat eredménye. Az Üvegipari Művek kamatoztatják a konjunkturális lehetőségeket, gyorsan és rugalmasan alkalmazkodnak a belföldi igények változásához. Igaz, helyzetük kedvezőbb a legtöbb iparágénál (mint mondják), 30—50 millió forintos beruházásokkal gyorsan visszatérülő, kamatozó fejlesztéseket valósítanak meg. Mivel a nyugati piacon is versenyképesek, a szükséges mértékű fejlesztési hitelt különösebb huzavona nélkül megkapják a banktól. Nem kis részben ennek köszönhető, hogy — a belföldi ellátás sérelme nélkül — az 1970. évi tőkés export 4,7 millió dollárra nőtt az előző esztendő 3,5 millió dollárával szemben, 1971-ben pedig 6 millió dolláros exportot terveznek. A devizahitel-konstrukció forintban is kamatozik. Az utóbbi évek fejlesztéseinek, beruházásainak hatékonyságát tanúsítja az úgynevezett eszközarányos nyereség kedvező alakulása is. 1968-ban 1 milliárd 935 millió eszközértékkel (üzemépület, gép, berendezés) 213 millió forint nyereséget értek el, ez 11 százalékos eszközarányos nyereségnek felel meg. 1969-ben 2 milliárd 031 millió forint eszközértékkel 263 millió forint nyereséget produkáltak. Az 1970. évi 363 millió forintos nyereséget 2 milliárd 182 millió forint eszközérték mellett érték el, így az eszközarányos nyereségük 16,7 százalékos volt. Ezek után könnyű kiszámítani, hogy míg három év alatt eszközértékük 247 millióval nőtt, addig a vállalati nyereség 150 millió forinttal emelkedett, a befektetések jövedelmezősége tehát 61 százalékos. Az Üvegipari Művek elmúlt évi 363 millió forint nyereségéből 21 millió forint részesedési alap létesült. Mivel a tőkés exportot az előző évhez képest 1,2 millió dollárral emelték — a Külkereskedelmi Minisztériummal kötött megállapodás szerint — fejlesztési és részesedési alapjukat egyaránt dolláronként 3,75—3,75 forinttal növelhették. Ily módon részesedési alapjuk 4,5 millió forinttal nagyobbodott. Mindent egybevetve: az Üvegipari Művek 1970- ben 5,5 százalékkal emelte a dolgozók bérszínvonalát és nemrégiben 25 napi bérnek megfelelő nyereségrészesedést fizetett. 1971-ben a tavalyinál mintegy 50 millió forinttal nagyobb nyereséget szeretnének elérni, s ezzel akarják megteremteni a tervezett 5 százalékos béremelés és az egyhavi nyereségrészesedés fedezetét. A vállalat arra törekszik, hogy minél jobban hasznosítsa a bel- és a külföldi piac kedvező helyzetét, s a termelést lehetőleg intenzív beruházásokkal, jobb munkaszervezéssel fejlessze. Mindebből következik, hogy az export meghatározó jelentőségű. Szóljon dicséretükre, hogy az évről évre nagyobb tőkés exportot egyre kedvezőbb ráfordítással bonyolítják le: az úgynevezett kitermelési mutató 1970-ben az előző évi 69,78 forint/dollárról 65,19 forint/dollárra javult. A külkereskedelmi tevékenység hatékonyságáról tanúskodik: a vállalat améta-nyeresége 20 millió forinttal nőtt az előző esztendőhöz képest. Az elmúlt évi 45 millió 306 ezer améta-nyereségből az Üvegipari Művek 30 millió 7 ezer forint, a külkereskedelmi vállalatok pedig 15 millió 299 ezer forint részesedést kaptak. (Ezen belül a FERUION részesedése 6 millió 791 ezer forint, a METRIMPEX-é 8 millió 021 ezer forint, az ELEKTROIMPEX-é 323 ezer forint, a TRANSELEKTRO-é 15 ezer forint, a MINERALIMPEX-é 149 ezer forint volt.) A Külkereskedelmi Minisztériummal kötött adóvisszatérítési megállapodás, az Üvegipari Művek és a külkereskedelmi vállalatok a méta-szisztémájú értékesítési szerződése a jelek szerint beváltotta a hozzá fűzött reményeket, ösztönzést és lehetőséget ad a gazdálkodás további javítására. M. K. AZ ELSŐ KGST-INTEGRÁCIÓS KIÁLLÍTÁS BUDAPESTEM Hétfőn délelőtt nyitották meg a Technika Házában „Az erősáramú iparág, a KGST-integrációért 71” kiállítást. Első ízben mutatják be együtt a szocialista országok erősáramú iparának termékeit és termékismertető katalógusait, hogy elősegítsék a kölcsönös kereskedelmet, a gyártásszakosítást, a KGST- országok integrációs törekvéseit egy iparágon belül. A kiállítás sajtóbemutatóján Sinka Gyula, a TRANSELEKTRO vezérigazgatója elmondotta: a vállalat összforgalma az elmúlt 15 évben tizenháromszorosára nőtt, 1970-ben megközelítette a 6 milliárd forintot. Most a TRANSELEKTRO és Konjunktúra- és Piackutató Intézet Gépimport Irodájának szervezésében, a VILLERT és a RAVILL közreműködésével megnyílt kiállításon hét szocialista ország szakemberei találkoznak egymással, hogy 24 partnervállalat képviseletében egyeztessék beszerzési, gyártási terveiket. Külföldi szakemberek tartanak előadást, 18 rövidfilmet mutatnak be a szakmai napokon, amelyeken külön programot ad a szovjet Energomasexport, Sudoimport, Masinoexport, a csehszlovák Pragoinvest, ZSE, az NDK-beli Elektrotechnik, Transportmashhine, és Helmelectric vállalat. V. P. Pavlov, a szovjet Energomasexport helyettes elnöke — aki a 60 országba exportáló, évente 15—16 vásáron és kiállításon és 20 szakkiállításon részt vevő, ötéves szovjet egyesülés képviseletében vett részt a megnyitáson — hangsúlyozta, hogy Magyarország a szovjet exportban az első helyet foglalja el a szocialista országok között. Az Energomasexport forgalmának 29,1 százaléka jut Magyarországra. 1966 és 1970 között 157 millió rubel volt a magyar vásárlás, és ez a következő öt évben megkétszereződik. A csehszlovák kereskedelmi kirendeltség képviselője, Juraj Békési mérnök arról beszélt: a KGST-országok szinte az egész elektrotechnikai skálán párhuzamosan gyártanak termékeket és az integrációs törekvések célja, hogy a gyártmánymegosztás révén növelni lehessen a mennyiséget, és a műszaki színvonalat. —is Olasz bemutató Az AUTOKER Népköztársaság útja bemutatótermében május 4. és 8. között 12 olasz cég szerviz- és garázsberendezéseket, szerszámokat és autóalkatrészeket állít ki. A cégek a Consantest egyesülés tagjai, amelyet termékeik bemutatására hoztak létre. A mostani kiállítás nemcsak a szakközönségnek, hanem a gépkocsi tulajdonosoknak is nyújt látnivalót: a bemutatott áruk között autóápolási cikkek, és a kényelmes autózást szolgáló berendezések is vannak. A kiállítást megelőző sajtótájékoztatón megtudtuk, hogy a MOGÜRT idén mintgy 300 ezer dollár értékű forgalmat bonyolít le a Consantest vállalataival, és ez a tavalyi hasonló bemutató sikerét bizonyítja. (Akkor hat cég állított ki Budapesten.) A forgalom a jövőben várhatóan növekszik majd, mert több, egyébként hiánycikknek számító berendezést (lökésgátlók, szűrők stb.) az olasz cégek szállítani tudnak. Az osztrák Funder cég szállítja a Mohácsi Farostlemezgyár egyes berendezéseit. A magyar faanyag ellenében a Funder üzem a LIGNIMPEX felkérésére kidolgozta, hogyan használható fel a magyar cserfa a farostlemez gyártásához. Az együttműködés bővítése érdekében az osztrák cég képviselői a napokban újabb tárgyalásokat folytattak. MIÉRT LETT DRÁGÁBB A HALFILÉ? A Halértékesítő Vállalat 1967-ben 330 vagon tengeri halfilét hozott forgalomba. Ez a mennyiség a következő években folyamatosan csökkent: 1968- ban 265, 1969-ben pedig csak 170 vagonnyi halfilét forgalmaztak a belföldi vállalatok. Tavaly némileg emelkedett a behozatal, 190 vagon volt. A kereslet hullámzását nagyrészt az elmúlt öt évben bekövetkezett többszöri árnövekedés okozta, 1967-ben még egy kiló 20 forintba került, 1968-ban 25 forintba, 1969-ben 27 forintba, és ugyanebben az évben — igaz, csak átmenetileg — 30 forintra emelkedett a belföldi ár. Az árnövekedés oka minden esetben az volt, hogy a külföldi szállítók jelentősen emelték az eladási árakat. A cégek arra hivatkoztak, hogy a tengeri hal fogyasztása az elmúlt évtizedben egész Európában jelentősen növekedett. A kereslettel azonban nem tartott lépést az árualap. A tenger halállománya, a „rablógazdálkodás”, valamint a vízszennyezettség következtében egyre csökken, a hagyományos halászati területekről egyre kevesebb halat tudnak kifogni. A halászok problémáin némileg segít az újabb területek — Dél- Amerika, Afrika partvidékeinek — bekapcsolása, de alapjában véve a nagy halszállítók nem tudnak lépést tartani a növekvő igényekkel. Az eladók, ,hogy a keresletet és a kínálatot egyensúlyba hozzák, a közelmúltban újabb áremelkedést jelentettek be. A magyar vállalat egyik legnagyobb szállító cége, a norvég Frionor például tavalyhoz képest az idén mintegy 40 százalékkal növelte árait. Átszámítva, most már egy kilogramm halfilé 41 forintba kerülne. Hogy ez a növekedés ne terhelje teljes egészében a fogyasztókat, jelentős — mintegy 50 százalékos állami ártámogatást adnak. A kereskedelmi vállalatok is a szokásosnál kisebb árrésért adják el ezt a terméket, s így sikerül elérni azt, hogy a fogyasztóknak mindössze 4 forinttal kell többet fizetniük a tavalyinál, s az üzletekben 31 forintért kínálhatják eladásra. A HALÉRT és az importőr TERIMPEX, hogy a jelenleginél alacsonyabb áron adhassa el a halfilét, megpróbálkozik más beszerzési források felkutatásával. Az izlandi és dán cégek kínálati árai azonban még a norvég termelőkéinél is magasabbak. Most svéd szállítókkal tárgyalnak. A problémák megoldását talán elősegíti az, hogy az egyéb mélyhűtött áruk behozatala növekedni fog. A Szovjetunióból, Lengyelországból és Bulgáriából már eddig is érkeztek különböző halféleségek. Mivel ezek ára alacsonyabb, s várhatóan minőségi problémák sem lesznek a szállítók részéről, a hazai piacon sikerül majd a fogyasztók igényeit kielégíteni. Faragó András Vasúti aljak a Szovjetunióba A magyar építőanyagiparnak feltehetően eddigi legnagyobb üzletét kötötte meg a közelmúltban a Beton és Vasbetonipari Művek, a KOMPLEX, illetve a szovjet Cvermetpromexport közvetítésével. A szovjet fél vasútvonalat épít Guineában, s 300 ezer feszítettbeton-vasútaljat vásárolt a magyar vállalattól 3 millió 150 ezer rubelért. A vasúti aljakat (talpfákat) a vállalat alsózsolcai gyára állítja elő, s ezek megfelelnek a trópusi követelményeknek: állják a párás levegő és a termeszek „támadását”. Az üzlet érdekessége, hogy az aljakhoz szükséges cementet és betonacélt a Szovjetunió kontingensen felül biztosítja. A BVM-nek ez azért is előnyös, mert enélkül is rendelkezik az adott munkához szükséges anyagokkal, s így a külön engedélyt inkább másféle tőkés importot pótló cement és betonacél behozatalára használja fel. D. L. 1971. MÁJUS 4.3 RÖVIDEN : Az elmúlt napokban Pécsett járt Herbert Key, a Pepsi-Cola bécsi kereskedelmi igazgatója és megtekintette az épülő Pepsi-Cola üzemet. A pécsi üzemben évente 20 millió palack üdítő italt töltenek majd és a gyártás rövidesen megkezdődik. Svájci üzletemberek tárgyalnak a komlói Carbon Könnyűipari Vállalatnál női és férfi kordbársony nadrágok vásárlásáról. Hétszázezer rubeles szerződést írt alá a TRANSELEKTRO a lengyel Elektrim céggel. A megállapodás szerint a Mechanikai Művek által gyártott ipari fázisjavító kondenzátorokat exportál a magyar vállalat. A TRANSELEKTRO az elmúlt napokban közel 700 ezer rubeles importszerződést is kötött Moszkvában. Különféle kisfeszültségű készülékeket, hegesztőgépeket, villamos motorokat és félvezetőket vesz a Szovjetunióban a vállalat. 120 ezer pár kesztyűt szállít az idén a Szovjetunióba és Svédországba a Pécsi Kesztyűszövetkezet. A NIKEX 1973-ig mintegy 7 millió rubel értékű rakodógépet rendelt meg a Transportmaschin/NDK külkereskedelmivállalatnál. A szentendrei Építőanyagipari Szövetkezet épületdíszítő kerámiát gyárt osztrák, holland és svéd rendelésre. Hárommillió forintos beruházással új, korszerű üzemet építenek, ezzel a jelenleginek négyszeresére növekszik a kerámiaüzem termelése. A gyártmányok nagy részét külföldi megrendelésre gyártják. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp., V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp., VIII., Blaha Lujza tér 1—3. Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 71,2687/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008