Világgazdaság, 1971. május (3. évfolyam, 84/579-103/598. szám)

1971-05-04 / 84. (579.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG TWUT Sfospodareze Az elmúlt ötéves tervben (1965—1970) jelentősen nőtt az NDK nemzeti jöve­delme és ipari termelése. Általában teljesítették a kitűzött tervfeladatokat. Feltűnő azonban a munkatermelékeny­ség elmaradása: a tervezett 140—145% helyett csak 132%-kal emelkedett, így is az ipari termelés növekedésének 80%-a származott a munkatermelékeny­ség emelkedéséből, ami egyedülálló va­lamennyi szocialista ország között. Persze, erre szükség is volt, hiszen nem állt rendelkezésre fölös munkaerő. A nagymértékű fejlesztés feszültsége­ket idézett elő az anyagellátásban. A beruházásokhoz nem állt mindig, ren­delkezésre megfelelő mennyiségű mun­kaerő és építőanyag, valamint keveset termeltek egyes fogyasztási cikkekből is (iparcikkek, bútor, hús, zsír). Hozzá­járult ehhez az is, hogy a népgazdaság már harmadik éve energiaproblémákkal küzd. A NSZEP 1970. évi XIII. plénuma a legfőbb okot a vállalati munka hiá­nyosságaiban látta: a terveket nem hajtják végre, a termelés gazdaság­talan, nem használják ki a termelési tartalékokat, megsértik a pénzügyi fe­gyelmet. A múlt év decemberében megtartott XIV. plénum már a mélyeb­ben fekvő okokkal is foglalkozott. Vizs­gálta a terv arányosságára ható ténye­zőket és a plénumon kétségek hang­zottak el az új gazdaságirányítási rend­szer realitását illetően. A decemberi plénum nyomán ez év januárjában felülvizsgálták a vállalatok idei terveit és azokat a valóságos feltételekhez kö­zelítették. Hiányosságok három területen fordul­nak elő: a vállalati vezetésben, a köz­ponti tervezésben és irányításban, va­lamint a gazdaságpolitikában. A cikk­író szerint az NDK-ban is ugyanaz a baj, mint Lengyelországban: a vállala­irtsch­aftische Mitteilungen M­­ Informations Economiques 1971. március 22-én Madridban ün­nepélyes keretek között megalakult a spanyol—portugál kereskedelmi kama­ra. A spanyol fejlesztési miniszter a két ország közötti gazdasági kapcsola­toknak hosszú ideje tartó, úgyszólván teljes elhanyagoltságát kifogásolta be­szédében. Rámutatott továbbá arra, hogy Portugáliának kivitele 1960-tól kezdve, vagyis az EFTA-ba történt be­lépése óta, az EFTA-országokba meg­ötszöröződött, még az egyéb államok irányában is körülbelül megduplázó­dott, ugyanakkor Spanyolország vi­szonylatában visszaesett. Végeredmény­ben a miniszter a kétoldalú kereske­delmi és gazdasági kapcsolatok intéz­ményesítésének hiányát okolta azért az aránytalanságért és leghatásosabb gyógyírként azt ajánlotta, hogy az EFTA mintájára alakítsanak ki egy ibériai szabadkereskedelmi övezetet. Még ha ez a gondolat csupán a fej­lesztési miniszter elképzelése is, abban az esetben sem érte a beavatott gazda­sági köröket meglepetésként. A spanyol kormányzat és különösen a gazdasági élet vezetői ugyanis már hosszabb ideje azon fáradoznak, hogy a kapcsolatokat Portugáliával javítsák. Már Caetano portugál miniszterelnök madridi és a spanyol külügyminiszter liszaboni ta­valyi kölcsönös látogatásai is ezt a célt szolgálták. A VILÁGSAJTÓBÓL Feszültségek az NDK népgazdaságában laknak, nincs elég autonómiájuk, nem érzik tevékenységük anyagi kihatásait. Mivel a tervet harmonikusan teljesí­tették, ezért a hiba nem is a végre­hajtásban, mint inkább magában a terv­ben van. Elgondolkoztató például, hogy a terv a nemzeti jövedelem növeke­dését 128—132%-ban jelölte meg, ugyan­akkor a beruházások viszont 148—152%­­kal nőttek volna. (A teljesítés folyamán még ezt is túlteljesítették: a tényleges növekedés 159% volt.) A népgazdaság szerkezetét túlságosan gyors ütemben akarták átalakítani. Igen sok célt tűztek ki, amelyek meg­valósítása jelentős eszközöket igényelt. Az eszközöknek adott területekre való túlzott koncentrálása viszont más terü­leteken eszközhiányt okozott, ami a ne­hézségek forrása lett. Ezért az idei beruházások összege 1,5%-kal kevesebb, mint 1970-ben volt. Az irányelv az, hogy csak a legszük­ségesebb új beruházásokat lehet meg­kezdeni. Ez három területet jelent: az ipart, az oktatást és a lakásépítést. Bár a beruházások összvolumene csökken, az ipariaké mégis nő 3%-kal. Ezt azzal indokolják, hogy eddig is az ipari ter­melésből származott a nemzeti jövede­lem legnagyobb része, továbbá fejlesz­teni kell a lemaradt iparágakat, az energiaipart és a féltermékeket gyártó ipart. Az elmúlt években megváltozott a tervezés jellege: nőtt a távlati terv sze­repe és csökkent a direktív tervbemu­tatók száma. Jelenleg a vállalat 22 köz­ponti direktív mutatót kap, ezenkívül 10 pénzügyi és 15 tájékoztató jellegű mutatót. A terv jobb végrehajtását úgy akarják elérni, hogy ezentúl az éves tervet hónapokra bontják le és a tel­jesítést havonta ellenőrzik. (1971. évi 14. szám) Ibériai szabadkereskedelmi övezet terve Spanyolországot érthetően érdeklik Portugáliának kedvező tapasztalatai az EFTA-val, amelyek esetleg egy hasonló ibériai társuláshoz vezethetnének. Más­részt portugál részről sem tekinthető újnak a törekvés a kétoldalú gazdasá­gi kapcsolatok javítása. Portugália vi­szont Spanyolországtól vár bizonyos engedményeket. És ha Portugália elvi­leg egyetért is Spanyolországgal az árucsere és a gazdasági kapcsolatok fej­lesztésének fontosságára nézve, Lisza­­bonban még nem­ alakult ki elképzelés az együttműködési formáról, hanem a spanyol fejlesztési miniszter kezdemé­nyezését egyelőre csak tudomásul vet­ték. Portugáliát az EFTA-tagsága bizo­nyos mértékig tartózkodóvá teszi. Végül a Spanyolország és Portugália közötti szorosabb gazdasági együttmű­ködés kérdését nem lehet függetleníte­ni az Európai Gazdasági Közösséggel keresett kapcsolatuknak további fejlő­désétől sem. Portugália a Közös Piac­cal tapogatózó megbeszéléseket kezdett. Spanyolország pedig azon van, hogy gazdaságát és külkereskedelmét hozzá­igazítsa ahhoz az új helyzethez ame­lyet az EGK-val kötött preferenciális megállapodás teremtett. Tehát egyik részről sem lehet túl gyors elhatáro­zásokra számítani és egyelőre csak ala­csonyabb szinten folynak a tárgyalá­sok. (1971. évi 8. szám.) tim A Délkelet-ázsiai Nemzetek Egyesü­lése (ASEAN) , Indonézia, Malaysia, Singapore, Thaiföld, és a Fülöp-szige­­tek külügyminiszterei márciusban Ma­nilában tartották kétnapos értekezle­tüket. Megállapították, hogy a szerve­zet nemcsak fennmaradt, hanem lassú, de állandó fejlődést is mutat. Hogy az ASEAN kilábalt a tartós válságból, az a Malaysia és a Fülöp­­szigetek közt Sabah miatt folyt vita lecsendesedésének köszönhető. A külügyminiszterek az előző ülésü­ket 1969-ben Malaysiában tartották. Ez az ülés 98 különböző tervet hagyott jó­vá, melyek a tagországok közti regio­nális kooperációt szolgál­ják, közülük többet már meg is valósítottak. Ez a tagországokban bizakodást keltett az ASEAN további működése iránt. A szervezet kifelé mind kevésbé el­zárkózó és mind nyíltabb politikát foly­tat. Fokozott mértékben hajlandó kül­földi anyagi és műszaki segítséget el­fogadni. Így az amerikai Ford-konszern olcsó gépkocsi-típust kíván kifejleszte­ni az ázsiai piac használatára; a ko­csikat több ASEAN-tagországban állí­tanák elő és későbben egy központi te­lepen (valószínűleg Indonéziában) sze­relnék össze. Egyéb tervek is merültek fel a szö­vetség fejlesztésére. A Fülöp-szigeti BANCOM fejlesztési vállalat ázsiai be­ruházási bank létesítését javasolja, a SEARC délkelet-ázsiai üzleti tanács pe­dig több multilaterális és bilaterális fejlesztési tervet kíván megvalósítani a szervezet területén. Az ASEAN nem kívánja befolyásol­ni a tagországok beruházási politikáját és közös vállalkozásait, különösen, ha Délkelet-ázsiai országok gazdasági integrációja azok külföldi tőkét és műszaki tudást hoznak az egyes országokba. Tagorszá­gainak politikáját hajlékonyan össze­egyeztetheti, de nem kényszerítheti rá­juk akaratát. Ám még ilyen körülmé­nyek között is elegendő tere nyílik a délkelet-ázsiai regionális együttműkö­désnek. Radzsaratman, singapore-i külügy­miniszter, a manilai értekezleten tar­tott megnyitó beszédében kifejtette, hogy a szervezet sikeres működése az egyes tagországok gazdaságának egész­séges fejlődésétől függ. Singapore az ASEAN fejlesztése terén óvatos gya­korlati politikát kíván folytatni. Ezért ellenzi a Fülöp-szigetek által javasolt fizetési uniót, melyet nem tart megva­lósíthatónak mindaddig, míg a Fülöp­­szigeti peso árfolyama fluktuál és amíg az indonéz rúpia stabilizálva nincs. Az együttműködés terjedelmét ille­tően az ASEAN-országok között némi nézeteltérés áll fenn. Így Singapore és Malaysia a tagországok közti koope­ráció célkitűzéseit szerényebben kíván­ja megállapítani, míg a Fülöp-szige­­teknek e kérdésben merészebb elgon­dolásai vannak. Thaiföld és Indonézia a külföldi tőkebefektetések csökkené­se folytán erősebben kíván a szervezet gazdasági erejére támaszkodni. Minthogy az ASEAN állandó bizott­sága Singapore-ban fog működni, fel­tehető, hogy legalábbis ez idén a Sin­gapore-i álláspont marad irányadó. Az ASEAN addlig is, amíg a szakértők a szervezet működését szilárd alapokra nem helyezik, a fejlesztést mérsékelt ütemben folytatja, tehát „nagy ugrás előre” ez idő szerint nem várható. (1971. évi 14. szám.) FAR EASTERN Bf ECONOMIC rím­ Hogyan alakult a nyereség az Üvegipari Műveknél A tíz évvel ezelőtt megkongatott vészharang hangja vaklármának bizo­nyult. A műanyagok térhódítása nem szorította háttérbe az üvegipar fejlő­dését. Ellenkezőleg. A konjunkturális lehetőségek inkább javultak. Tanúsítja ezt: az Üvegipari Művek tizenegy gyá­rában 1970-ben 71 százalékkal több volt a termelési érték, mint 1965-ben, har­madik ötéves tervük előirányzatát kö­rülbelül 25 százalékkal túlteljesítették. A nagyarányú termelésfelfutás nem kis részben a FERM­ION, a METRIMPEX, az ELEKTROIMPEX, a TRANSELEKT­­RO, a MINERALIMPEX és az ARTEX külkereskedelmi vállalatok közreműkö­désével, az export emelkedéséből szár­mazik. Az Üvegipari Művek tőkés ex­portja öt év alatt 55 százalékkal nőtt, a szocialista viszonylatú kivitel pedig megduplázódott. Mindez természetesen nem spontán folyamat eredménye. Az Üvegipari Mű­vek kamatoztatják a konjunkturális le­hetőségeket, gyorsan és rugalmasan al­kalmazkodnak a­ belföldi igények vál­tozásához. Igaz, helyzetük kedvezőbb a legtöbb iparágénál (mint mondják), 30—50 millió forintos beruházásokkal gyorsan visszatérülő, kamatozó fejlesz­téseket valósítanak meg. Mivel a nyu­gati piacon is versenyképesek, a szük­séges mértékű fejlesztési hitelt különö­sebb­­ huzavona nélkül megkapják a banktól. Nem kis részben ennek kö­szönhető, hogy — a belföldi ellátás sérelme nélkül — az 1970. évi tőkés export 4,7 millió dollárra nőtt az előző esztendő 3,5 millió dollárával szemben, 1971-ben­ pedig 6 millió dolláros expor­tot terveznek. A devizahitel-konstrukció forintban is kamatozik. Az utóbbi évek fejlesz­téseinek, beruházásainak hatékonysá­gát tanúsítja az úgynevezett eszköz­­arányos nyereség kedvező alakulása is. 1968-ban 1 milliárd 935 millió eszköz­értékkel (üzemépület, gép, berendezés) 213 millió forint nyereséget értek el, ez 11 százalékos eszközarányos nyere­ségnek felel meg. 1969-ben 2 milliárd 031 millió forint eszközértékkel 263 mil­lió forint nyereséget produkáltak. Az 1970. évi 363 millió forintos nyereséget 2 milliárd 182 millió forint eszközérték mellett érték el, így az eszközarányos nyereségük 16,7 százalékos volt. Ezek után könnyű kiszámítani, hogy míg három év alatt eszközértékük 247 mil­lióval nőtt, addig a vállalati nyereség 150 millió forinttal emelkedett, a be­fektetések jövedelmezősége tehát 61 százalékos. Az Üvegipari Művek elmúlt évi 363 millió forint nyereségéből 21 millió fo­rint részesedési alap létesült. Mivel a tőkés exportot az előző évhez képest 1,2 millió dollárral emelték — a Kül­kereskedelmi Minisztériummal kötött megállapodás szerint — fejlesztési és részesedési alapjukat egyaránt dollá­ronként 3,75—3,75 forinttal növelhették. Ily módon részesedési alapjuk 4,5 mil­lió forinttal nagyobbodott. Mindent egybevetve: az Üvegipari Művek 1970- ben 5,5 százalékkal emelte a dolgozók bérszínvonalát és nemrégiben 25 napi bérnek megfelelő nyereségrészesedést fizetett. 1971-ben a tavalyinál mintegy 50 millió forinttal nagyobb nyereséget szeretnének elérni, s ezzel akarják megteremteni a tervezett 5 százalékos béremelés és az egyhavi nyereségrésze­sedés fedezetét. A­ vállalat arra törekszik, hogy minél jobban hasznosítsa a bel- és a külföldi piac kedvező helyzetét, s a termelést lehetőleg intenzív beruházásokkal, jobb munkaszervezéssel fejlessze. Mindebből következik, hogy az export meghatá­rozó jelentőségű. Szóljon dicséretükre, hogy az évről évre nagyobb tőkés ex­portot egyre kedvezőbb ráfordítással bonyolítják le: az úgynevezett kiterme­lési mutató 1970-ben az előző évi 69,78 forint/dollárról 65,19 forint/dollárra ja­vult. A külkereskedelmi tevékenység ha­tékonyságáról tanúskodik: a vállalat améta-nyeresége 20 millió forinttal nőtt az előző esztendőhöz képest. Az elmúlt évi 45 millió 306 ezer améta-nyereség­­ből az Üvegipari Művek 30 millió 7 ezer forint, a külkereskedelmi vállalatok pedig 15 millió 299 ezer forint része­sedést kaptak. (Ezen belül a FER­U­ION részesedése 6 millió 791 ezer forint, a METRIMPEX-é 8 millió 021 ezer forint, az ELEKTROIMPEX-é 323 ezer forint, a TRANSELEKTRO-é 15 ezer forint, a MINERALIMPEX-é 149 ezer forint volt.) A Külkereskedelmi Minisztériummal kötött adóvisszatérítési megállapodás, az Üvegipari Művek és a külkereske­delmi vállalatok a méta-szisztémájú ér­tékesítési szerződése a jelek szerint be­váltotta a hozzá fűzött reményeket, ösz­tönzést és lehetőséget ad a gazdálkodás további javítására. M. K. AZ ELSŐ KGST-INTEGRÁCIÓS KIÁLLÍTÁS BUDAPESTEM Hétfőn délelőtt nyitották meg a Tech­nika Házában „Az erősáramú iparág, a KGST-integrációért 71” kiállítást. El­ső ízben mutatják be együtt a szocia­lista országok erősáramú iparának ter­mékeit és termékismertető katalógu­sait, hogy elősegítsék a kölcsönös keres­kedelmet, a gyártásszakosítást, a KGST- országok integrációs törekvéseit egy iparágon belül. A kiállítás sajtóbemutatóján Sinka Gyula, a TRANSELEKTRO vezérigaz­gatója elmondotta: a vállalat összfor­galma az elmúlt 15 évben tizenhárom­­szorosára nőtt, 1970-ben megközelítette a 6 milliárd forintot. Most a TRANS­ELEKTRO és Konjunktúra- és Piacku­tató Intézet Gépimport Irodájának szer­vezésében, a VILLERT és a RAVILL közreműködésével megnyílt kiállításon hét szocialista ország szakemberei ta­lálkoznak egymással, hogy 24 partner­vállalat képviseletében egyeztessék be­szerzési, gyártási terveiket. Külföldi szakemberek tartanak előadást, 18 rö­vidfilmet mutatnak be a szakmai na­pokon, amelyeken külön programot ad a szovjet Energomasexport, Sudoim­­port, Masinoexport, a csehszlovák Pra­­goinvest, ZSE, az NDK-beli Elektro­technik, Transportmashhine, és Helm­­­electric vállalat. V. P. Pavlov, a szovjet Energomas­export helyettes elnöke — aki a 60 or­szágba exportáló, évente 15—16 vásá­ron és kiállításon és 20 szakkiállításon részt vevő, ötéves szovjet egyesülés kép­viseletében vett részt a megnyitáson — hangsúlyozta, hogy Magyarország a szovjet exportban az első helyet foglal­ja el a szocialista országok között. Az Energomasexport forgalmának 29,1 szá­­­zaléka jut Magyarországra. 1966 és 1970 között 157 millió rubel volt a ma­gyar vásárlás, és ez a következő öt év­ben megkétszereződik. A csehszlovák kereskedelmi kiren­deltség képviselője, Juraj Békési mér­nök arról beszélt: a KGST-országok szinte az egész elektrotechnikai skálán párhuzamosan gyártanak termékeket és az integrációs törekvések célja, hogy a gyártmány­megosztás révén növelni lehessen a mennyiséget, és a műszaki színvonalat. —i­s Olasz bemutató Az AUTOKER Népköztársaság útja bemutatótermében május 4. és 8. között 12 olasz cég szerviz- és garázsberende­zéseket, szerszámokat és autóalkat­részeket állít ki. A cégek a Consantest egyesülés tagjai, amelyet termékeik be­mutatására hoztak létre. A mostani ki­állítás nemcsak a szakközönségnek, ha­nem a gépkocsi tulajdonosoknak is nyújt látnivalót: a bemutatott áruk között autóápolási cikkek, és a kényelmes autózást szolgáló berendezések is van­nak. A kiállítást megelőző sajtótájékozta­tón megtudtuk, hogy a MOGÜRT idén mintgy 300 ezer dollár értékű forgalmat bonyolít le a Consantest vállalataival, és ez a tavalyi hasonló bemutató sike­rét bizonyítja. (Akkor hat cég állított ki Budapesten.) A forgalom a jövőben várhatóan növekszik majd, mert több, egyébként hiánycikknek számító beren­dezést (lökésgátlók, szűrők stb.) az olasz cégek szállítani tudnak. ­ Az osztrák Funder cég szállítja a Mohácsi Farostlemezgyár egyes beren­dezéseit. A magyar faanyag ellenében a Funder üzem a LIGNIMPEX fel­kérésére kidolgozta, hogyan használható fel a magyar cserfa a farostlemez gyár­tásához. Az együttműködés bővítése ér­dekében az osztrák cég képviselői a napokban újabb tárgyalásokat folytat­tak. MIÉRT LETT DRÁGÁBB A HALFILÉ? A Halértékesítő Vállalat 1967-ben 330 vagon tengeri halfilét hozott for­galomba. Ez a mennyiség a következő években folyamatosan csökkent: 1968- ban 265, 1969-ben pedig csak 170 va­­gonnyi halfilét forgalmaztak a belföldi vállalatok. Tavaly némileg emelkedett a behozatal, 190 vagon volt. A kereslet hullámzását nagyrészt az elmúlt öt évben bekövetkezett többszö­ri árnövekedés okozta, 1967-ben még egy kiló 20 forintba került, 1968-ban 25 forintba, 1969-ben 27 forintba, és ugyanebben az évben — igaz, csak át­menetileg — 30 forintra emelkedett a belföldi ár. Az árnövekedés oka minden esetben az volt, hogy a külföldi szállítók jelen­tősen emelték az eladási árakat. A cé­gek arra hivatkoztak, hogy a tengeri hal fogyasztása az elmúlt évtizedben egész Európában jelentősen növekedett. A kereslettel azonban nem tartott lé­pést az árualap. A tenger halállomá­nya, a „rablógazdálkodás”, valamint a vízszennyezettség következtében egyre csökken, a hagyományos halászati terü­letekről egyre kevesebb halat tudnak kifogni. A halászok problémáin némi­leg segít az újabb területek — Dél- Amerika, Afrika partvidékeinek — be­kapcsolása, de alapjában véve a nagy halszállítók nem tudnak lépést tartani a növekvő igényekkel. Az eladók, ,hogy a keresletet és a kínálatot egyensúlyba hozzák, a közel­múltban újabb áremelkedést jelentettek be. A magyar vállalat egyik legnagyobb szállító cége, a norvég Frionor pél­dául tavalyhoz képest az idén mintegy 40 százalékkal növelte árait. Átszámít­va, most már egy kilogramm halfilé 41 forintba kerülne. Hogy ez a növekedés ne terhelje teljes egészében a fogyasz­tókat, jelentős — mintegy 50 százalékos­­ állami ártámogatást adnak. A keres­kedelmi vállalatok is a szokásosnál ki­sebb árrésért adják el ezt a terméket, s így sikerül elérni azt, hogy a fogyasz­tóknak mindössze 4 forinttal kell töb­bet fizetniük a tavalyinál, s az üzletek­ben 31 forintért kínálhatják eladásra. A HALÉRT és az importőr TERIM­­PEX, hogy a jelenleginél alacsonyabb áron adhassa el a halfilét, megpróbál­kozik más beszerzési források felkuta­tásával. Az izlandi és dán cégek kíná­lati árai azonban még a norvég terme­lőkéinél is magasabbak. Most svéd szál­lítókkal tárgyalnak. A problémák meg­oldását talán elősegíti az, hogy az egyéb mélyhűtött áruk behozatala növeked­ni fog. A Szovjetunióból, Lengyelor­szágból és Bulgáriából már eddig is ér­keztek különböző halféleségek. Mivel ezek ára alacsonyabb, s várhatóan mi­nőségi problémák sem lesznek a szállí­tók részéről, a hazai piacon sikerül majd a fogyasztók igényeit kielégíteni. Faragó András Vasúti aljak a Szovjetunióba A magyar építőanyagiparnak feltehe­tően eddigi legnagyobb üzletét kötötte meg a közelmúltban a Beton és Vas­betonipari Művek, a KOMPLEX, illet­ve a szovjet Cvermetpromexport köz­vetítésével. A szovjet fél vasútvonalat épít Guineában, s 300 ezer feszített­­beton-vasútaljat vásárolt a magyar vállalattól 3 millió 150 ezer rubelért. A vasúti aljakat (talpfákat) a vállalat alsózsolcai gyára állítja elő, s ezek megfelelnek a trópusi követelmények­nek: állják a párás levegő és a ter­meszek „támadását”. Az üzlet érdekessége, hogy az aljak­hoz szükséges cementet és betonacélt a Szovjetunió kontingensen felül bizto­sítja. A BVM-nek ez azért is előnyös, mert enélkül is rendelkezik az adott munkához szükséges anyagokkal, s így a külön engedélyt inkább másféle tőkés importot pótló cement és betonacél be­hozatalára használja fel. D. L. 1971. MÁJUS 4.3 RÖVIDEN : Az elmúlt napokban Pécsett járt Herbert Key, a Pepsi-Cola bécsi keres­kedelmi igazgatója és megtekintette az épülő Pepsi-Cola üzemet. A pécsi üzemben évente 20 millió palack üdítő italt töltenek majd és a gyártás rövi­desen megkezdődik.­­ Svájci üzletemberek tárgyalnak a komlói Carbon Könnyűipari Vállalatnál női és férfi kordbársony nadrágok vá­sárlásáról.­­ Hétszázezer rubeles szerződést írt alá a TRANSELEKTRO a lengyel Elektrim céggel. A megállapodás sze­rint a Mechanikai Művek által gyártott ipari fázisjavító kondenzátorokat ex­portál a magyar vállalat. A TRANS­ELEKTRO az elmúlt napokban közel 700 ezer rubeles importszerződést is kö­tött Moszkvában. Különféle kisfeszült­ségű készülékeket, hegesztőgépeket, villamos motorokat és félvezetőket vesz a Szovjetunióban a vállalat.­­ 120 ezer pár kesztyűt szállít az idén a Szovjetunióba és Svédországba a Pé­csi Kesztyűszövetkezet.­­ A NIKEX 1973-ig mintegy 7 millió rubel értékű rakodógépet rendelt meg a Transportmaschin/NDK külkereske­delmi­­vállalatnál.­­ A szentendrei Építőanyagipari Szö­vetkezet épületdíszítő kerámiát gyárt osztrák, holland és svéd rendelésre. Hárommillió forintos beruházással új, korszerű üzemet építenek, ezzel a je­lenleginek négyszeresére növekszik a kerámiaüzem termelése. A gyártmá­nyok nagy részét külföldi megrende­lésre gyártják. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp., V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp., VIII., Blaha Lujza tér 1—3. Tel­efon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 71,2687/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next