Világgazdaság, 1971. május (3. évfolyam, 84/579-103/598. szám)
1971-05-08 / 88. (583.) szám
IT MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG 3KOHOMUHeCKaH rasema Az új szovjet ötéves terv fontos feladatul tűzi ki a pénzügyi és bankintézmények elé, hogy segítsék a termelés anyagi és munkaerőtartalékainak mozgósítását, a hitelmechanizmus széles körű alkalmazását a technikai fejlődés és a termelékenység növelése érdekében. A gazdasági reform során nőtt a hitel szerepe az ipar, a mezőgazdaság és más ágazatok fejlesztésében, a termelés ösztönzésében. A rövid lejáratú hitelek értéke az 1965-ös 572 milliárd rubelről 1970-ben 934 milliárdra nőtt, azaz 63,2 százalékkal. 1971. eleje óta már több mint 100 milliárd rubelre rúgnak az Állami Bank rövid lejáratú hitelbefektetései. A népgazdaság jelenlegi forgóeszközeinek mintegy a fele bankhitelre létesült. 1966-ban az ipar saját forgóeszközei 45,7 százalékát tették ki az összes forgóeszközöknek, 42,6 százalékát pedig bankhitelre létesítették. 1970-ben a saját forgóeszközök százalékaránya 39,6 volt, a hitelre alapulóké pedig 43,7 százalék. 1970-ben a hitelek több mint 41 százalékát az ipar kapta. Jelentős részét a termelés fejlesztésére fordították, új árutípusok gyártására, új technológiák bevezetésére, műszaki fejlesztésre. Gyökeres változás ment végbe a mezőgazdaság és a bank hitelkapcsolataiban. A kolhozok jelenleg közvetlenül az Állami Banktól kölcsönöznek. A nekik nyújtott hitelek biztosítják a mezőgazdasági termelés egész folyamatát, beleértve a munkabéreket is. A nyolcadik ötéves tervidőszakban az előzőhöz viszonyítva kétszer több rövid lejáratú hitelt bocsátottak a kolhozok rendelkezésére, a hosszú lejáratú hitelek értéke pedig 1,7-szeresére nőtt ebben az időszakban. A kolhozok tőkebefektetéseinek egyharmadát hosszú lejáratú hitelekből fedezik. Ilyen forrásból építettek fel istállókat, baromfiházakat, iskolákat, óvodákat és klubokat. A szovhozoknak nyújtott hitelek az anyagi-műszaki bázis javítását segítették elő. Az elmúlt tervidőszak tapasztalatai azt mutatják, hogy a hitel szerepének növekedése kedvezően befolyásolta a népgazdaság fejlődését. A hitelkapcsolatok természetesen még nem teljesen A VILÁGSAJTÓBÓL A hitel és a gazdasági fejlődés a Szovjetunióban kielégítőek, a problémákat a következő öt év során kell megoldani. A hitelt olyan iparágakba kell irányítani, amelyek a műszaki fejlődés alapján biztosítják az ipar termelékenységének növelését. A hitelmechanizmus segítségével ösztönözni kell a tervmutatók teljesítését. Fontos a hitelkapcsolatok fejlesztése a mezőgazdasági vállalatokkal, az ipar területén főként a közszükségleti cikkeket termelő vállalatokkal, valamint a kis- és nagykereskedelmi vállalatokkal. A cél az áruforrások jelentős növelése, a piacnak jó minőségű és nagy választékú áruval való ellátása. Nagyobb mértékben kell hiteleket korszerűsítésre, műszaki fejlesztésre és automatizálásra a vállalatok rendelkezésére bocsátani, főként a könnyűiparban. A gazdasági elszámolás javítása a jövőben megköveteli az Állami Bank részéről, hogy erősebben ellenőrizze a vállalatok és gazdasági szervezetek pénzeszközeinek felhasználását, elsősorban a béralapot. Növelni kell a hitel szerepét a terven felüli árukészletek csökkentésében. Ösztönözni kell egyrészt az olyan termékek kibocsátásának csökkentését, amelyek nem szükségesek a népgazdaságnak, és nem felelnek meg a keresletnek. Fontos a vállalatok anyagi felelősségének növelése a forgóalap racionális felhasználásában. A megfelelő intézkedések végrehajtásához, amelyek a forgóeszközök kiegészítését biztosítják, a vállalatok hitelt kaphatnak. A saját és kölcsöneszközök helyes felhasználása érdekében célszerű lenne megvalósítani egy szélesebb differenciálást, százalékosan növelni a hitelfelhasználás utáni kamatot, oly módon, hogy ez ösztönözze az elveszett forgóeszközök pótlását és az anyagi érték forgásának gyorsítását. A népgazdaság minden ágazatának fejlesztéséhez szükség van a vállalatok és gazdasági szervek pénzügyi helyzetének javítására. Az elszámolási rendszer javítása érdekében is határozatot kell hozni. Bizonyos banktechnikai kérdések szintén intézkedésre várnak. (1971. évi 18. szám) NÁCHMORTEM Mexikó fizetési mérlege FOR RUSSEN HANDEL erőteljesen aktív A Banco de México, a mexikói központi bank előzetes évi jelentése megállapítja, hogy az ország fizetési mérlege a jelentős többletbevitel és a nemzetközi pénzpiacok tartós bizonytalansága ellenére is, 1970-ben igen nagy aktívummal zárult. A fizetési mérleg többlete 1970-ben 102,1 millió dollár volt (1969: 47,9 millió), aminek következtében a bank bruttó fedezeti tartalékai (arany, ezüst és devizák) 1970 végén 820,1, a nettó tartalékok ugyanakkor 751,3 (1969: 654,0) , millió dollárra rúgtak. A fizetési mérleg részleteiben a következőképpen alakult: a teljesítmények mérlegének hiánya a kereskedelmi mérleg 1090 milliós passzív egyenlegének következtében az 1969. évi 472 millióról 865 millió dollárra emelkedett. A szolgáltatások mérlege 223 (1969: 221) millió dollárral bár továbbra is aktív maradt, de az aktívum 0,9 százalékos növekedés messze elmaradt az 1969. évi 50,1 százalékhoz képest. Ennek a tételnek a keretében az idegenforgalom és a határ menti forgalom többletének alakulása 604,0 (1969: 552,9) millió dollárt mutatott, a külföldi beruházások jövedelmeiből 343,0 (1969: 315,0) millió dollárt, a közületek külföldi kölcsönszolgálatára 185,0 (1969: 174,6) millió dollárt utaltak át. A tőkeforgalmi mérlegben nagyon lecsökkent a hosszú lejáratú tőkének a beáramlása: az 1969. évi 646,0 millióról 16,3 százalékkal 541,0 millió dollárra. E jelenségben a központi bank szerint a kormánynak az a felfogása jut kifejezésre, hogy kevesebb hosszú lejáratú kölcsönt kíván ezután külföldön felvenni. Valóban a kormány csak 887,0 (1969: 949) millió dollár hosszú lejáratú külföldi kölcsönt vett fel; a törlesztések 550,0 (1969: 499) millió dollárt tettek ki. A külföldi közvetlen beruházások 14 millió dollárral haladták meg az 1969. évieket és 210 millió dollárt értek el, amely összeg azonban bizonyos adatokat még nem tartalmaz. (1971. április 29.) Handelsblatt DEUTSCHE WIRTSCHAFTSZEITUNG índusíriekimer Chaban-Delmas miniszterelnök a televíziós beszédével a francia közvéleményben azt a benyomást erősítette meg, hogy a gazdaságtervezés most is, mint azelőtt (De Gaulle idejében) a „hazafias népfelvilágosítás” tevékenységi körébe tartozik. A hatodik — ezúttal ismét ötéves — terv is mindenekelőtt a nemzeti függetlenség szolgálatában áll, amire viszont a meggyorsított iparosítás segítségével kell törekedni. A bruttó nemzeti termék évi növekedési ritmusát az előző terv 5,8%-os növekedésével szemben 5,9%-ban állapította meg az új terv. Az ipar három szektorának fejlesztése: a gépgyártásé (a gépi berendezések gyártásáé), a vegyiparé és az elektronikáé megelőz minden más iparágat. Az ipari termelés évi növekedési ütemét 7,5 százalékban irányozta elő az új terv és ennek megfelelően az ipari beruházások 17 százalékkal fognak ugyancsak évenkét növekedni. A tőkepiacnak ezzel párhuzamosan — szintén évenként — 10 százalékkal kell növelnie teljesítőképességét. 1975-re el szeretnék elégni, hogy a külkereskedelmi többlet 15 milliárd frankra emelkedjék (1970-ben éppen hogy egyensúlyban volt a mérleg) és a fizetési mérleg 25 milliárd frank aktívumot mutasson. Egyidejűleg arra törekszik a terv, hogy a belső termelést az adók és szociális kiadások, az eddigi 39,5 százalékkal szemben 16 százaléknál nagyobb mértékben ne terheljék. Franciaország hatodik korszerűsítési terve Nyilvánvaló, hogy a tervcélokat, amelyeket — Pompidou elnök kívánságára — külön terjedelmes statisztikai mellékletben is számszerűen lerögzítettek, csakis megfelelő pénzügyi és hitelpolitika segítségével lehet elérni. A pénzügyminiszter mindezek mellett ragaszkodni látszik a közületi háztartásnak hagyományos egyensúlyi politikájához. Pompidou elnök a terv irányelveinek jegyzékét, a hozzá fűzött bevezetésben, bővítette egyebek között e követelménynyel is: a terv tartsa szem előtt, hogy egy európai politikai konföderáció létrehozása Franciaországnak is feladata. Az elnök további kívánságai közé tartozik az öregségi ellátás javítása, a folyamatos szakképzés és az a gondolat, hogy a munkások szolgálati viszonya alakuljon át alkalmazotti viszonnyá. Valószínűnek látszik, hogy az új terv is befolyásolni fogja a közületek tevékenységét. Hatékonysága az adópolitikában a financiális lehetőségektől is függ. Különben is a terv finanszírozásának évről évre alkalmazkodnia kell a realitásokhoz. A magángazdaság területén várható, hogy az előnyben részesített ágazatok területén kedvezőbb hitelekhez lehet jutni és más pénzügyi természetű kedvezményekre is lehet számítani. A magángazdaság szempontjából a tervnek az a legfőbb előnye, hogy — mint eddig is — a beruházási síkon kikapcsolja az éles versenyt. Ez másrészről meglehetősen hátráltatja a technikai haladást. (1971. május 1.) 1971. MÁJUS 8.3 NEHÉZKES A KOOPERÁCIÓ A BELFÖLDI ÜZEMEK ÉS A LÁNG GÉPGYÁR KÖZÖTT A Láng Gépgyár gyártmánylistáján a fő helyet a konzervipari gépek, a vegyipari berendezések, a kazánok és a gőzturbinák foglalják el. Az alapvető problémát — mint a korábbi években mindig — most is az anyagbiztosítás jelenti. Egy-egy élelmiszeripari gépegység 4—5000, egy-egy turbina körülbelül 12 000 gyártási tételt foglal magában. A vállalat a lehetőségekhez képest teljesíti a megrendelők kívánságait és egyre inkább speciális berendezéseket készít. Ez azzal jár a többi között, hogy már az anyagbeszerzésnél sem beszélhetünk nagy szériákról. Érthető tehát, hogy egyik vállalat sem „rajong” a Láng Gépgyár rendeléseiért. Jellemző példaként említhető meg, hogy a Dunai Vasművek egy negyedévre feladott körülbelül 1200 tonnás rendelése több mint 200 tételből áll. A kis sorozatú termék miatt gyakran jóval hátrább kerül a rendelés, s ez késedelmet okoz a gyártmányok összeszerelésében és átadásában. A szállítók pedig minden esetben éreztetik, hogy monopolhelyzetben vannak, s „krétájuk” csak a becsületességüktől, jószándékuktól függően fog. Nézzük például a lemezt. Ha a kívánt méret a szabványtól eltérő hosszúságú, szélességű, a vevő külön hőkezelést igényel, különleges lemezvizsgálatokat kér, ami többletmunkát ad a gyártóknak, amiért többletköltségeket számíthatnak fel. De hogy ez az összeg mekkora, azt hatósági előírás nem rögzíti, így az áremelés egyik formája ezeknek a pluszmunkák díjának a növelése. Kivezető utat az import nem ad sem az anyaghelyzetből, sem pedig az áremelkedésből. A tőkésországokban a lemezárak — hiszen konjunktúra van — nagyon magasak. A szocialista országok gyártási kapacitása pedig anynyira telített, hogy még saját vállalataik igényeit is alig elégítik ki. Esetleges feleslegüket egy tételben, nagyszériás rendelésként adják el. A METALIMPEX például már évek óta sikertelenül próbálkozik a vállalat megbízásából különlegesebb kazánlemezek szovjetunióbeli importjával. És sajnos úgy tűnik, erre a közeljövőben sem lesz lehetőség. Egy másik fontos alapanyag, az acélöntvények beszerzése is nehézkes. A főleg nagyméretű öntvényeket a Lenin Kohászati Művek — kapacitáshiány miatt — nem mindig tudja szállítani a kért ütemezésben. Megpróbálkozott a vállalat a külkereskedelem segítségével külföldi beszerzési lehetőségek felkutatásával. De eddig, sajnos, az ajánlatkérésekre még válasz sem érkezett a szocialista vállalatoktól. Némi reményt jelent, hogy Romániában 1973— 1974 körül már termelni kezd egy olyan beruházás, amely talán képes lesz a Láng Gépgyár igényeinek is eleget tenni. A berendezéseknek átlag 50 százalékát külső vállalatok készítik. Az egyre gyakoribbá váló áremelési törekvésük „kivédése” nem könnyű feladat. Az Élelmiszeripari Gépgyártó- és Szerelő Vállalat már hosszú ideje a napi 30 vagon teljesítményű konzervgyári gépsorhoz a magszárító berendezéseket szállítja. Az idén 10 százalékos emelést jelentett be, s ez darabonként mintegy 116 000 forint többletköltséget rótt volna a vállalatra. Hosszas árvita után a két vállalat 36 000 forint áremelésben egyezett meg. A VILATI- tól vásárolják a napi 15 vagon teljesítményű paradicsom-besűrítők automatikáit. Az intézet arra hivatkozott, hogy szállítója, a VBKM Transzvill gyáregysége emelte az árakat és darabonként több mint 300 000 forinttal kér többet. A Láng Gépgyár eddig 5 darab gépegység szállítására írt alá megállapodást, s hogy az áremelés milyen többletkiadást jelent, nemnehéz kiszámítani. Az országos hírű vállalatok mellett a kisebbek sem akarnak lemaradni. A Heves megyei Vas- és Fémipari Vállalat, amely egyes kompresszorokat készíti, évről évre emelte az árakat. Az idén folytatta ezt a hagyományt, s ha nem is nagy összeggel, de újra feljebb srófolta kínálati árait. A példákat hosszasan lehetne még sorolni, mert most csak a legutóbb bejelentett áremelkedéseket ismertettük. Az árnövelési kísérletek azonban, mint már számtalanszor bebizonyosodott, nem mindig indokoltak. Hosszas viták, felesleges idő- és erőfecsérlések eredménye, hogy az eredeti árnövelésnek alig 30—50 százaléka marad csak meg. Vajon kinek jó ez? Nem lenne-e helyesebb talán az erőket a termelés még jobb megszervezésére fordítani? A vállalatnak egyre több terméke kerül tőkés piacokra. A szállítók közötti verseny az utóbbi időben új elemmel gazdagodott: a beruházók egyre rövidebb szállítási határidőt kérnek. (A konzervipari gépeknél a fejlődő országokban már csak 12—15 hónapos szállítási határidő-ajánlattal lehet pályázatot benyújtani a siker reményében.) Ennek a Láng Gépgyár egyedül nem tud eleget tenni, az kell, hogy a többi vállalat is megfelelő határidőre szállítson. Sajnos, ma még ez nagyon ritka. A Ganz-MÁVAG-ban, a Diósgyőri Gépgyárban például a szivattyúk készítését jóval hosszabb szállítási határidőre vállalják, mint amit a külföldi partnerek kérnek, így, mivel egy-egy konzervgyári gépsorban átlag 5—10 százalék a szivattyúk részaránya, súlyos gondokkal küzdenek. Vagy előre rendelnek, akkor pedig szembenéznek a készletezési problémákkal — raktár- és pénzhiány — vagy már induláskor számítaniok kell a határidő-elcsúszással. Megoldatlan a tartalékalkatrész szállítása is. A szivattyúk meghibásodása esetén szükséges alkatrészeket a Ganz- MÁVAG csak fél évvel a gép kivitele után hajlandó szállítani. A külföldi cégek pedig ragaszkodnak, hogy a gépszállításkor a meghatározott tartalékalkatrészeket is kiszállítsák. Az import csak néhány egyedi esetben segít. Az NDK-ból például már évek óta hoznak be vákuumszivattyúkat, s ezek megfelelnek a követelményeknek. De az általános problémák megoldását nem mozdítják elő a szocialista országok szállításai. A turbinákhoz szükséges különböző műszereket például hiába szeretnék már évek óta az NDK-ból beszerezni, mert a szállítási határidő 14—16 hónap, és ez nem kielégítő. Faragó András © A milánói Feal cégtől egy könnyűszerkezetű egyszintes iskolaépületet vásárolt kulcsrakész állapotban a KOMPLEX külkereskedelmi vállalat. Az iraki ásvány- és olajipari minisztériumtól a TESCO megrendelést kapott Irak geológiai térképei elkészítésére. 10 Basrad iraki város vezetői határozatot hoztak 100 IKARUS-autóbusz megrendelésére. Más iraki városok is igényt jelentettek be magyar autóbuszok vásárlására a városi közlekedés számára. A tervek szerint 1972-re további 100 IKARUS-autóbusz vásárlását tervezik. A Ganz-MÁVAG ajánlatot nyújtott be a bagdadi új vízmű építésére vonatkozó versenykiírásra. A teljes szerződés értéke 6,3 millió dollár. A nyugat-pakisztáni vasutak 200 ezer dolláros rendelést adott fel a NIKEX-nek különféle vasúti anyagokra. RÖVIDEN © Illetékes indiai hatóságok a madrasi kikötő munkálataihoz szükséges 100 tonnás úszódaru és 1000 lóerős kikötői vontató szállítása iránt érdeklődnek a magyar kirendeltségnél. Japán, francia és nyugatnémet megrendelésre az első negyedévben 9 millió forint értékű hímzést készített a Mezőkövesdi Szövetkezet. A METRIMPEX március 31. és április 9. között megtartott bukaresti önálló kiállításán 85 ezer rubeles exportkötést hozott létre 1971-re és 1972-re. © Új gyárat épít 1972-ben Mohácson a Szék és Kárpitosipari Vállalat. A bútorgyárat olasz, nyugatnémet, holland és belga gépekkel szerelik fel. Két és fél millió forintért vásárol cipőipari speciális gépeket a pécsi szövetkezet Csehszlovákiában és Franciaországban. ■■■■■■111 KERESKEDELEMTECHNIKAI HÍREK 1971. január 1-től értéknövekedési adó Belgiumban 1971. január 1-i érvénnyel Belgium is életbe léptette az értéknövekedési adórendszert. A belga TVA-törvényt mind a mai napig 37 (ebből 31 végrehajtási utasítás jellegű) királyi rendelettel, továbbá az exportadóról szóló külön törvénnyel és hozzá tartozó végrehajtási utasítással egészítették ki. Ebből következik az is, hogy bár a belga TVA-törvény nagyrészt követi az EGK TVA-összehangolási irányvonalait — sajátos rendelkezései folytán — lényeges eltéréseket mutat a többi tagországban jelenleg érvényes (egymástól csak kevéssé különböző) TVA-rendszertől. A TVA bevezetésével megszűnt Belgiumban a régi kumulatív adórendszer. A TVA mechanizmusa ezzel szemben áttekinthető és világos, az egy adott árucikkre vagy szolgáltatásra alkalmazott adókulcs minden fázisában, belföldi forgalom vagy import esetében is azonos. Legfőbb jellemzője ugyanakkor, hogy olyan több fázisú nettó adó, amely — mint a neve is mondja — a mindenkori áruforgalmi fokon képzettértéknövekményhez, illetve realizált új értékhez kapcsolódik. Miután a termelési és forgalmazási folyamat minden résztvevője csak az általa hozzáadott érték után adózik, a TVA teljes összegben csak egyetlen alkalommal terheli az árut, amikor az a végtermék formáját öltve a fogyasztóhoz jut. Következésképpen a régi adózási formánál megvolt kumulatív hatás itt teljesen kiküszöbölődik. Hogyan történik ez a gyakorlatban? Mindenekelőtt úgy, hogy a gazdasági folyamat minden fázisában keletkezett adóösszeg a számlákban külön feltüntetendő és így az egyes adóalanyoknak módjukban van az adott fázisban részükre esedékes adóösszegből levonásba hozni az előző szállítóik által már kifizetett és a számlába — külön feltüntetetten — beállított összegeket. A TVA hatálya alá esnek — egy-két kivétellel — mind a belföldi áruszállítások és szolgáltatások, mind az árubehozatal. Sajátos belga intézkedés egyrészt a kiskereskedők bizonyos rétegének kiemelése és részükre a kiegyenlítő adó formájában csökkentett átalány megállapítása, másrészt az export megadóztatása, úgynevezett különleges adó formájában. Mindkét, a régi adórendszer maradványaként ide átültetett adó, átmeneti jellegű és a TVA szellemétől és mechanizmusától teljesen idegen. Különösen áll ez a másodikra, mert — mint ismeretes — az értéknövekedési adórendszer az export megadóztatását nem ismeri, s azzal, hogy csak a belföldi és importforgalmat terheli, hozzájárul az export ösztönzéséhez is. Amennyiben a külföldi exportőr olyan kategóriába tartozó cégnek szállít, amelyre a már említett kiegyenlítő adó (taxe legalisation) vonatkozik, annak a kiegyenlítő adóval növelt TVA-t kell kalkulációjánál figyelembe vennie. Az így kialakult adókulcsok (a jelenleg érvényes és fenti sorrendben felsorolt TVA-kulcsok alapján) a következők: 6,90%, 18,62%, 23,94%, 33,25%. Az egyes áruk és szolgáltatások a TVA- adókulcsok között az 1970. július 20-i 20. sz. királyi rendelet és annak A, B, C melléklete alapján oszlanak meg. A 6%-os csökentett adókulcs alá esnek többek közt — az árucikkek közül: az élelmiszerek, takarmány, dohányipari termékek, ásványok, gyógyszeripari termékek, textilanyagok, szappan, mosószer, könyv, újság stb.; — a szolgáltatások közül: mezőgazdasági munkálatok, szállítási, utazási vállalatok, szállodai üzemek, tisztítóvállalatok és üzemek szolgáltatói tevékenysége stb. A 14%-os mérsékelt adókulcs (B melléklet) alá esnek többek között — az árucikkek közül: az üzem- és fűtőanyagok, energia, textiláru, cipő stb.; — a szolgáltatások közül: az árukarbantartás és javítás, épületfelépítés és karbantartás, távközlő szolgálat stb. A belga TVA-törvény III. fejezete részletesen tárgyalja — természetesen az adózás szempontjából — az áru és az áruszállítás fogalmát. Nem tekinti ebben az értelemben árunak a bemutatóra kiállított értékpapírt, viszont a hő, a hideg és az energia szállítása áruszállításnak minősül. Adóköteles (adóalany) a törvény II. fejezetének 4. cikke értelmében mindaz a személy, akinek rendszeres és önálló, fő vagy alkalmi tevékenysége, haszonszerzési szándékkal vagy anélkül, az e törvény hatálya alá eső áruk szállítására vagy szolgáltatások teljesítésére irányul. Különös jelentőséggel bír ezzel kapcsolatban az a belga sajátosság, amely az 1970. március 12-i, az importot szabályozó 7. sz. királyi rendelet értelmében — bizonyos körülmények között — adókötelessé (adóalannyá) teheti a külföldi exportőrt is. Milyen módon és milyen körülmények fennforgása mellett válhat az exportőrből „belga” adóalany? Bő választási lehetőséget biztosít erre az említett rendelet 5. cikkének 1. §-a, amely a következőket mondja: az adót (TVA) a címzett nevére importált árukra vetik ki. Adóalannyá válik az exportőr, ha — belgiumi telephellyel bíró lerakattal (établissement stable dans le pays) rendelkezik, mint műhely, ügynökség, üzlet, raktár stb.; — „franco rendeltetési hely, adó fizetve” feltétellel szállít; — Belgiumban építési, szerelési stb. munkákat végez vagy végeztet, különös tekintettel, ha az ehhez szükséges anyagokat is ő szállítja stb. Az utóbbi két esetben — belgiumi lerakat hiányában — előfeltétel egy felelős adóügyi képviselő megbízása, vagy, ha már van ilyen, annak elismertetése. (A képviselők kijelölésével, elismertetésével a Bureau central de TVA pour assujettis étrangers, Rue Beillard 35, 1040 Bruxelles foglalkozik.) Találunk a bevezetőben elmondottakat alátámasztó belga sajátosságokat az adókulcsok megállapításánál is. Az első mindjárt az adókulcsok száma és szintje. Érdekes belga sajátosság továbbá az is, hogy a TVA- törvény (V. fejezet, 37. cikk) a négy adókulcsra kizárólag felső határokat (max. 15 százalék) jelöl meg, ugyanakkor semmiféle előírást nem tartalmaz végleges adókulcsokra vonatkozóan. Ez a megfogalmazás feltehetően nagyobb „játéklehetőséget” biztosít az adókulcsok menetközbeni, a gazdasági helyzetnek megfelelő módosítására. • Ezt példázza az eredetileg megállapított adókulcsoknál eddig végrehajtott kétszeri csökkentés is, amit a következő táblázat szemléltet: A 25%-os felemelt adókulcs (C melléklet) alá esnek elsősorban a luxuscikkek, mint bizsu- és ékszeráru, óraipari cikkek, szőrmeáru, zenegép, rádió- és tv-készülék, illatszer, fotócikkek, alkoholtartalmú italok, jármű stb. A 18%-os általános adókulcs alá esik minden egyéb — a mellékletekben fel nem sorolt — áru és szolgáltatás. Az adókivetés alapjának — különös tekintettel az importra — a TVA-törvény (IV. fejezet 34. cikk) alapján a következőket kell magába foglalnia: az áru vagy szolgáltatás árát, a csomagolási, szállítási és szállítással kapcsolatos költségeket, biztosítási költséget a külföldi feladási helytől a belföldi rendeltetési helyig, ügynöki jutalékot és minden egyéb pótlólagos költséget, amennyiben az árban már eleve nem foglaltatnának benne. Mindez növelve a vámmal, esetleges egyéb adókkal, illetékekkel és lefölözéssel, kivéve a TVA-t magát. Mentesülnek a TVA alkalmazása alól (többek között) a vámszabad-raktárban elhelyezett és tranzitáruk, az érték nélküli vagy alacsony értékű mintaküldemények, katalógusok, árjegyzékek, ha kis mennyiségben küldik stb. Bánki Györgyné TVA-kulcs megnevezése Csökkentett (taux réduit) Mérsékelt (taux intermédiaire) Általános (taux normal) Eredetileg megállapított 6% 15% Megemelt (taux renforcé) * Meghosszabbítva az év végéig (1971. márc. 20% 18% Érvényes 1971. dec. 31-ig 1971. ápr. 30-ig* 6% 6% 14% (14% helyett a 27.01, 27.02, 27.03, 27.04, és 27.05 Vt. SZ. alá eső termékekre) 25% 25% — 25-i rendelettel.) VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp., V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp., VIII., Blaha Lujza tér 1—3. Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 71.2925/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008