Világgazdaság, 1971. augusztus (3. évfolyam, 149/644-167/662. szám)

1971-08-05 / 151. (646.) szám

Pénzpiaci izgalmak a frank körül Párizs e héten fontos devizapolitikai intézkedéseket léptetett életbe: részlegesen enyhítette a devizakorlátozási rendelkezéseket és a frank fel­­értékelésére irányuló spekuláció megtörésére megtiltotta a „forró pénz” vásárlását. Az előzőt — mint tegnapi számunkban már közöltük — Giscard d’Estaing pénzügyminiszter jelentette be. Az utóbbival kapcsolatos utasí­tásokat pedig — a nyilvánosság előtt nem ismertetett — körlevélben adta a kereskedelmi bankok tudtára a Francia Bank. E körlevél bombaként ha­tott, hatására teljes zűrzavar uralkodott el az európai devizapiacokon. Egye­sek már frankválságról kezdtek beszélni. Kérdéses azonban, milyen hosszabb távú kihatása lesz a párizsi központi bank körlevelének, tényleg újabb vál­ságos helyzetet idézett-e elő a dollár gyengesége és a hatalmas amerikai mérlegdeficit, vagy egyszerűen az utóbbi hónapokban rendkívül érzékennyé vált pénzpiacok egyik, szokottnál erőteljesebb, ideiglenes reakciójáról van-e szó. A Francia Bank körlevélben utasí­totta az ország kereskedelmi bankjait, hogy fokozottabban ellenőrizzék deviza­helyzetüket. A levél felszólította a pénzintézeteket, hogy hozzák egyen­súlyba külföldi devizában való köve­teléseiket és tartozásaikat. Dollárt és az egyéb úgynevezett „forró pénzt” csak kereskedelmi ügyletek keretében sza­bad elfogadni. Az intézkedés tehát a spekuláció ellen irányul, amely már hosszabb ideje a frank felértékelésében bízik. A kereskedelmi bankok tevé­kenységében a spekulációs ügyletek általában 10—15 százalékot tettek ki. A körlevél — nem hivatalos források szerint — nem tartalmaz korlátozásokat a külföldiek frankvásárlásaival szem­ben, ha a francia állampolgárokkal való fizetési rendezésről van szó. To­vábbá nem érinti a tőkemozgást sem. A körlevélbe foglaltakat a központi bank a jövőben havonta szigorúan ellenőrizni fogja. A hírügynökségek megjegyzik, a Fran­cia Bank mostani intézkedésére az el­múlt napok hasonló lépéseinek kere­tében került sor. Célja a frank felérté­kelésére törő spekuláció visszaverése. Részben arra irányul, hogy az egy nap­pal korábban bejelentett devizakorlá­tozási enyhítésekkel való visszaélést megakadályozza. Egyes pénzpiaci körökben a speku­lációs dollárügyletek megtiltásában a kettős devizapiac bevezetésének előké­szítését vélték felfedezni. Ennek min­tája a belga lenne: a belga franknak ugyanis két dollárárfolyama van, az egyik a hivatalos kereskedelmi ügyle­tekre, a másik pedig a spekulációs „forró” dollárra. A Francia Bank szó­vivője határozottan cáfolta ezt a felté­telezést, amely — nyilatkozata szerint — a körlevél tartalmának félreértésén és a szándékosan elterjesztett téves hí­reken alapszik. Hangsúlyozta, hogy a belső devizapolitikai intézkedéseket nem szabad eltúlozni. Márcsak azért sem, mert a Franciaországba beáram­lott dollár mennyisége messze nem kö­zelíti meg azt az összeget, amellyel az NSZK-nak május elején szembe kellett néznie. Az intézkedés célja egyszerűen az, hogy nehezebbé tegye a francia bankok számára a spekulációs deviza szerzését. A váratlan lépés Nyugat-Európa de­vizapiacain nagy zavart idézett elő és a dollárt pillanatok alatt új mélypont­ra szorította le. A spekulánsok Európa­­szerte igyekeznek megszabadulni valu­táiktól, elsősorban a dollártól, és roha­mosan megnőtt az arany iránti keres­let, ami a nemesfém árát újból rekord­szintre nyomta fel. A párizsi devizapiacon a dollár mély­pontjára esett. A Francia Bank azon­ban hangsúlyozta, hogy kész a dollár támogatására a piacon közbelépni, ha a beáramló pénz érvényes kereskedel­mi tranzakcióból származik. Az arany ára Párizsban az elmúlt két év rekord­szintjére emelkedett. Londonban is mindenki dollárt akart eladni, így jegyzése szintén mélypontra süllyedt. A Londonból származó jelen­tés azonban első helyen nem a francia fejleményeket említi, hanem a dollár irányzatának hanyatlását főként az eurodollár-kamatok esésével magyaráz­za. Jelentékenyen emelkedett az ezüst jegyzése, és az arany unciánkénti ára egy óra alatt 71 centtel ugrott fel. Nem sokkal dél után 42,90 dolláros áron for­galmaztak. Frankfurtban a dollár a márka má­jus 10-i lebegése óta szerdán délelőtt legmélyebb pontjára esett. Hivatalosan 3,4529 márkával jegyezték, ami a hiva­talos árfolyamhoz képest a nyugat­német pénznem 6 százalékos felértéke­lésének felel meg. A szerdai nap zűr­zavarára teljesen jellemző, hogy ellent­­mondtak egymásnak a jelentések a zürichi pénzpiacok sorsával kapcsolat­ban. Egyesek szerint felfüggesztették a dollár jegyzését, mások szerint nem. Végül maguk a bankok erősítették meg, hogy jegyezték a dollárt és forgalma­zása egész nap folyt. Az amerikai pénz­nem természetesen itt is esett, az arany pedig emelkedett. Zavar uralkodott dél­előtt a New York-i devizatőzsdén is, a frankot igen magasan jegyezték. A fe­szültség délután mindenhol alább­hagyott, bár a dollár jegyzése és az arany ára lényegesen nem változott. Franciaország ki akarja használni a devizabeáramlások adta lehetőséget va­lamennyi külföldi adósságának törlesz­tésére. Augusztus 9-én visszafizeti 24 millió dollár tartozását a Nemzetközi Valuta Alapnak. Ez az utolsó részlet az 1969 augusztusában, a frank leértékelése után felvett kölcsönből. Előreláthatólag 150 millió dollárt arany formájában fizetnek vissza, ehhez — mint azt Giscard d'Estaing közölte — a Francia­­országba befolyt dollár egy részét az USA-ban aranyra váltják át. V. A. PÁRBESZÉD AZ OLASZ KORMÁNY ÉS A SZAKSZERVEZETEK KÖZÖTT Olaszország súlyos gazdasági bajai­nak orvoslása volt a fő témája a római kormány és a szakszervezetek között kedden megindult dialógusnak, amely szerdán is folytatódott — jelenti az AFP az olasz fővárosból. A megbeszé­léssorozaton Colombo miniszterelnök mellett az iparügyi, a munkaügyi és a kincstárügyi miniszter vett részt. A szervezett munkásságot a kommunista és baloldali szocialista irányítás alatt álló CGIL, a kereszténydemokrata színezetű CISL és a szocialista párt­hoz közelálló UIL vezetői képviselték. Az első tárgyalások után nyilvános­ságra hozott közlemény mindössze any­­nyit állapít meg, hogy a szakszerve­zetek készségüket fejezik ki további tárgyalások folytatására a kormánnyal és a munkaadó szervezetekkel. Colombo miniszterelnök nyilatkozatában fegy­verszünetet javasolt a szakszervezetek­nek, a további konfliktusok elkerülé­sére a munkások és a tőkések között. Mind mondotta, csak így lehet a mun­kanélküliség továbbterjedését megaka­dályozni és a gazdasági recessziót le­küzdeni. A szakszervezeti vezetőket felszólította, támogassák a kormányt a gazdaság felélénkítése és a foglalkoz­tatottság növelése érdekében tett erő­s ViP. Ugyanakkor a dialógusban részt vevő három szakszervezet közös nyilatkozat­ban erősítette meg, hogy a jövőben is hívek maradnak korábbi álláspontjuk­hoz. Véleményük szerint az általános politikai helyzet bizonytalansága és a túlhaladott gazdaságfejlesztési prog­ramok által előidézett válságok juttat­ták az országot jelenlegi állapotába. A gazdasági erőforrásoknak az eddigitől eltérő elosztása, a beruházások ésszerű megválasztása jelenthet csak megoldást — hangoztatják. Követeléseik között első helyen szerepel az új gazdaságpoli­tika kialakítása, azonnali szociális re­formok végrehajtása és „egyenrangú” viszony megteremtése munkaadók és munkavállalók között. Az olasz gazdaságot súlyosan meg­rázták az utóbbi hónapok sorozatos munkabeszüntetései, a meredeken emelkedő árak és termelési költségek. Az év első felében az olasz ipar ter­melése évtizedes expanzió után 5 szá­zalékkal visszaesett. Lanyhulnak a be­ruházások és a munkanélküliség emel­kedőben van. Az AP hírügynökség a sztrájkokról szóló legújabb helyzetfel­mérésben megállapítja, hogy a legtöbb olasz termelő üzem a nyári szabad­ságok miatt bezárt, de a szociális moz­galmak továbbra sem szűnnek. A re­pülőterek földi irányító személyzete szerdán kezdett munkabeszüntetést, s emiatt az Alitalia 5 óra hosszat szüne­teltette teljes légiforgalmát. Róma köz­ponti pályaudvarának személyzete pe­dig már bejelentette, hogy augusztus 11-én háromnapos sztrájkba lép. Kínai külkeresk miniszterhelyette­s Szovjetunióban Szerdán Moszkvába érkezett Csou Hua-min kínai külkereskedelmi minisz­terhelyettes. Csou Hua-min részt vesz a szovjet-kínai kereskedelmi tárgya­lások befejező szakaszának munkájá­ban és árucsere-forgalmi, valamint fi­zetési megállapodást ír alá Moszkvá­ban. (TASZSZ) Schiller Romániába és Magyarországra látogat Schiller nyugatnémet gazdasági és pénzügyminiszter szerdán Bukarestbe utazott. A miniszter — az AP értesü­lése szerint — augusztus 11-ig tartóz­kodik Romániában, majd néhány na­pot Budapesten tölt. Mindkét ország­ban találkozik a gazdasági élet vezető személyiségeivel — mondja a jelentés. Schiller eszmecserét folytat az NSZK és Románia, illetve Magyarország két­oldalú kapcsolatairól: az ipari és tech­nológiai együttműködésről, a vámked­vezmények kérdéseiről és a kooperáció­ról. Árfolyamesés a New York-i tőzsdén A Wall Street nagyon kedvezőtlenül fogadta az acéliparban végrehajtandó bér-, illetve áremelkedések hírét, ame­lyet úgy értékel, hogy erősíti az inflá­ciós tendenciákat. Az amerikai üzlet­embereket az is aggasztja, hogy a Det­­roitban levő Michigan Bank prime rate emelése előfutára lehet a nagyobb bankok kamatlábemelésének. A New York-i börze hangulatát jól tükrözi, hogy a Dow Jones-index 14,89 ponttal esett és 850,03 pontos értékével január 20-a óta a legalacsonyabb színvonalat érte el. A legújabb amerikai gazdasági fejle­ményekről Connally pénzügyminiszter is nyilatkozott Aggodalmát fejezte ki, hogy esetleg más bankok is követik a Michigan példáját és az alacsony szín­vonalú hitelkérelmek ellenére emelik a prime rate-ot. (AP, Reuter) Werner a közös piaci valutaárfolyamokról Werner luxemburgi miniszterelnök és gazdasági miniszter síkraszállt a közös piaci valutaárfolyamok mielőbbi rögzítéséért. „Aki gazdasági és valuta­uniót akar, annak nem lehet lemon­dani az átváltási árfolyamok rögzí­téséről” — írja Werner a hamburgi gazdasági kutatóintézet kiadványában. Hozzáteszi azonban, hogy mindez nem zárja ki az átmenet időszakában a kurzusok bizonyos mértékű megvál­toztatását. Werner szerint a jövőben ki kellene zárni minden „egoista” fel-, vagy leértékelést. A lebegő árfolyam­ról azt mondotta, hogy az hosszabb távon „tűrhetetlen”. (DPA) NAPRÓL NAPRA ♦ FRANCIAORSZÁG A FRANK FELÉRTÉKELÉSÉRE IRÁNYULÓ SPEKULÁCIÓ ELLENSÚLYOZÁSÁRA megtiltotta a kereskedelmi bankoknak, hogy spekulációs jellegű dollárt és más úgynevezett „forró pénzt” vásároljanak. A váratlan lépés Nyugat-Európa devizapiacain nagy zűrzavart okozott. A spekulánsok most az aranyra vetették magukat, amelynek árfolyama tovább szökik felfelé. ♦ BURMA GAZDASÁGI KILÁTÁSAIVAL foglalkozik a második olda­lon található cikkünk. Az ország egyike Délkelet-Ázsia legszegényebb államainak. A lakosság 80 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik, és pusztán a létminimumot tudja magának biztosítani. Burma jövőjét illetően kevés a kedvező jel. ♦ TRANSZ AFRIK­AI MÚÚT ÉPÍTÉSÉT tervezik. A Világsajtóból című rovatunkban közölt cikk szerint a kenyai Mombasat a nigériai Lagos­­szal összekötő mintegy 7 ezer kilométeres műút az áruszállítások könnyítése mellett emeli az idegenforgalmi bevételeket, ösztönzi a lakásépítkezéseket, valamint a szerviz- és üzemanyagtöltő állomás­hálózat kifejlesztését és így egyszerre jelent munkalehetőséget és jövedelemforrást az afrikai országoknak. ♦ BERUHÁZÓ VÁLLALATAINK EXPORT tevékenysége az új gazda­sági irányítási rendszerben egyre aktívabban bontakozik ki. Az ilyen jellegű export egy része szellemi jellegű, magasrendű mérnöki és szer­vezői munka, technológia, licencek, kivitele, valamint gépexport. Cik­künk a Könnyűipari Beruházási Vállalat üzletkötésein mutatja be az ilyesfajta kivitel előnyeit. ♦ ROMÁNIA ÉS A TÖBBI SZOCIALISTA ORSZÁG élénk együttmű­ködést folytat a gépgyártásban. Az elmúlt öt évben az ország gép- és berendezéskereskedelmének több mint 60 százalékát a szocialista országokkal bonyolította le. A jövőben fokozni kívánják a kooperá­ciót, különösen a szerszámgépgyártás, a mezőgazdasági gépek, és a járművek előállításában. Együttműködés a textilipari gépgyártásban A szovjet szövőautomaták kooperációs gyártására mintegy másfél évvel ezelőtt kezdődtek meg a tárgyalások a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat, a TECHNOIMPEX és az érdekelt szovjet külkereskedelmi egyesülések, vala­mint gyártó vállalatok között. A tervek szerint a KGV két részegységet készítene, amit a szovjet partnerek beépítenének a szövőautomatákba. Cse­rébe vállalják a magyar gépigények kielégítését. A magyar vállalat meg­tette a szükséges előkészületeket a termelés beindításához, s a több mint 6500 darabos vállalásból az idén már elkészíti az első 15 részegységet. Szó van továbbá arról is, hogy ebbe az együttműködésbe rajtunk kívül bolgár és csehszlovák vállalatok is bekapcsolódnak. A napokban fejeződött be a román fővárosban a KGST 25. jubileumi ülés­szaka. A részt vevő tagországok egy­hangúan elfogadták a szocialista integ­ráció komplex programját. Ez további — és újabb — lehetőségeket nyújt nemcsak az intézmények, hanem a ter­­­melők, a kereskedelmi vállalatok kö­zötti kapcsolatok elmélyítéséhez, s a­unkamegosztásban rejlő lehetőségek ,még jobb kihasználásához. A szocia­lista országok között már számos terü­leten született több országot átfogó együttműködés. A legújabb kapcsola­tok kiépítésére a szövőautomaták terü­letén kínálkozik lehetőség. Itt egyelőre csak a magyar és a szovjet vállalatok között vannak előrehaladott tárgyalá­sok, de más országok is jelezték a rész­vételi szándékukat.. A magyar könnyűipar előtt a negye­dik ötéves tervben nagy feladatok áll­nak. A többi között például jelentő­sen növelni kell a textil- és textil­­ruházati ipar termelését. Ennek meg­valósítását szolgálja a tervezett re­konstrukció, mert a munkaerőhelyzet ismeretében csak a jelenleginél jóval nagyobb gépesítéssel lehet eleget tenni a követelményeknek. Ugyancsak inten­zívebb gépesítést követel meg a kor­szerű anyagok mind nagyobb térhó­dítása. Magyarországon a textilipari gépek gyártása nem tekint vissza nagy ha­gyományokra. A hazai vállalatok ilyen szükségleteiket elsősorban a külföldi piacokról beszerzett gépekkel fedezték — több-kevesebb sikerrel. A most szinte ugrásszerűen megnövekedő ke­reslet sem lehet ok tehát arra, hogy erőteljesen fejlesszék ezt az iparágat. Az előzetes felmérések szerint, hogy a tervezett programot megvalósítsák, a többi között mintegy 600 automata szövőgép szükséges. A magyar válla­latok már jó néhány berendezést vásá­roltak nyugati cégektől. A számítások szerint, ha a szükséges berendezéseket tőkésországokból szereznék be, az ösz­­szesen mintegy 13 millió dollárba ke­rülne, s ezt az összeget még növelnék a vám és a különböző szállítási költ­ségek. így könnyen kiszámítható, hogy a felhasználók nem jutnának viszony­lag olcsó áron ezekhez a szövőgépek­hez. Ráadásul állandó növekvő tőkés­importot jelentene majd a folyamatos alkatrészellátás. A szövőgyárak előtt azonban nem­csak a tőkés cégek termékei ismertek. A Szovjetunióban régóta gyártanak szövőautomatákat, s az elmúlt négy évben egy olyan korszerű szövőgép­típus jelent meg a piacon, ami a nyu­gat-európai termékekkel teljesen egyen­értékű. Az SZTB típusú mikrovetélővel dolgozó szövőgép két színváltós vál­tozata már Magyarországon is meg­található az üzemekben. Ezekről is nagyon jó véleménnyel vannak a fel­használók. A berendezés előnye, hogy kiszolgálása a nagy fokú automatizált­ság következtében kevés munkáskért igényel. Jó a szovjet szövőautomaták minősége, így működés közben kevés a leállás, s ami nem elhanyagolható, karbantartásuk sem igényel sok mun­kát. Az egy órára jutó vetésszám — vagyis a termelékenység — akkora, mint a nyugati gépeké. És ami lénye­ges jóval olcsóbbak, mint a tőkésorszá­­gokból­ származó szövőgépek. Mintegy másfél évvel ezelőtt a ma­gyar könnyűipar vezetői felkeresték a szovjet partnereket és információkat kértek tőlük, hogy a tervezett rekon­strukcióban milyen mértékben számít­hatnak erre a géptípusra. A gyár­tók ekkor elmondták, hogy a belső piacon nagy a kereslet termékeire — ott is sok üzemben cserélik ki a teljes gépparkot — s más szocialista orszá­gok is jelezték vételi szándékukat. Fel­vetették, hogy a magyar igények ki­elégítésére úgy nyílhatna lehetőség, ha a vállalatok egyes részegységeket gyár­tanának. A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat vállalkozott a feladatra, s az előzetes tárgyalások alapján két sok­szerkezetű csoportot készít majd. Az egyik a hajtómű és a bordamozgató, a másik a szállítópálya kefeegysége és az acél mikrovetélő lesz. (Ezek az egész berendezésnek mintegy 10 százalékát teszik ki.) A szovjet gyártók a rész­egységeket beépítik az SZTB-típusú szövőautomatákba, s így szállítják to­vább azokat a felhasználókhoz. A meg­állapodástervezet szerint Magyaror­szágra annyi rubelért küldenek szö­vőgépeket, amennyiért részegységet kapnak. Az előzetes­ tárgyalások sikeresen haladnak. Várható, hogy rövidesen megállapodás jön létre az árakban és a szállítási ütemezésben is. A Könnyűipari Gépgyártó Vállalatnál azonban ezt megelőzően megkezdődtek a gyártási előkészületek. A szovjetek átadták a részegységek komplett tech­nológiáját és a dokumentációkat. Ezek­nek tanulmányozása során kiderült, hogy a hazai nyers- és alapanyagokból a folyamatos gyártás megoldható, s mindössze rövid ideig tartó kis tőkés import szükséges. A KGV három gyár­egységében — Budapesten, Vácott és Mezőtúron — megtették a szükséges előkészületeket a különböző berende­zések fogadására. Úgy tűnik, még eb­ben az évben 15 garnitúrát el is ké­szítenek. Ez természetesen csak tört része a teljes vállalásnak. Összesen több mint 6500 darabot kell 1975-ig leszállítania a magyar vállalatnak, hogy a szovjetek elküldjék a könnyűiparnak szükséges automata szövőgépeket. Egye­lőre öt évre készült csak el a szerző­déstervezet, de minden bizonnyal ez az együttműködés tovább tart majd. Természetesen az együttműködések­­nél mindig megvizsgálják azokat az előnyöket, amelyek hasznosak a részt­vevő vállalatoknak. A KGV-nál a ko­operáció eredményeként jelentős gép­gyártó kapacitás jön létre, s az ipari szakemberek tapasztalata is nő. Ezen­kívül kedvező kapcsolatokat alakíthat­nak ki egy nagy gépgyártóval, amellyel a későbbiek során más témában is együttműködhetnek. A TECHNOIMPEX — mint külkereskedelmi vállalat — az export—import szállításokat intézi, s a jutalékból jelentősen nő a bevétele. A szovjet vállalatok érdekeltsége ebben az együttműködésben az, hogy nagyobb beruházás nélkül jelentős kapacitás­többletet teremthetnek. Így figyelmü­ket a gyártásnál — és későbbiek során a fejlesztésnél — kevesebb részegységre kell összpontosítaniuk, ami lehetővé teszi az erők koncentrálását. A közeljövőben aláírásra kerülő meg­állapodás a nemzetközi kereskedelem új formájának jegyeit viseli. Most már szinte általános jelenséggé vált, hogy a vállalatok — szocialista partnereik­kel is — nem egyszerűen csak eladni, vagy venni akarnak. Az eseti kapcso­latokat felváltja mindinkább a terme­lési, értékesítési együttműködés, amely mindkét fél számára hasznos. Ez a textilipari kooperáció csak egyik pél­dája annak a számtalan lehetőségnek, amire a szocialista országok között sor kerülhetne. Ezeknek mielőbbi kiakná­zása mindenkinek nagy hasznot jelen­tene. Faragó András

Next