Világgazdaság, 1971. szeptember (3. évfolyam, 168/663-189/684. szám)

1971-09-15 / 178. (673.) szám

TILÁGGAZDASÁG 1971. SZEPTEMBER 15., SZERDA III. ÉVFOLYAM, 178. (673.) SZÁM RENDEZŐDŐ FRONTOK NÖVEKVŐ ELLENTÉTEK - Ma kezdődik a Tízek londoni értekezlete A nemzetközi pénzügyi világ nagy érdeklődéssel, de csupán szerény várakozással tekint Londonra, ahol ma kezdődik a tőkés világ tíz legte­hetősebb hatalmának értekezlete a nyugati valutarendszer megreformálá­sáról. A japán—amerikai kormányközi konferencia kudarca és a Közös Piac minisztereinek együttes állásfoglalása után a Tízek csoportja a kiéle­zett ellentétek jegyében ül össze. Az Egyesült Államok továbbra is partne­reire óhajtja hárítani a pénzügyi rendezés terheit, ezzel szemben a Nem­zetközi Valuta Alap és Japán állásfoglalásával egybehangzóan, a­datok is síkraszálltak a dollár leértékeléséért és a 10 százalékos pótvám eltörléséért. A megfigyelők véleménye szerint most, miután a nyugatnémet—fran­cia nézeteltéréseket többé-kevésbé sikerült kiküszöbölni, sok függ attól, hogy a Közös Piac leendő tagja, Anglia, csatlakozik-e az EGK-országok frontjához. A brüsszeli határozat jelentőségét visszatükrözi a devizapiacok moz­gása: a dollár ára lejjebb ment a nagy pénzügyi központokban, a márka és a jen új csúcsszintre emelkedett, felélénkült az arany iránti érdeklődés. Különösen sokatmondó, hogy az amerikai valuta New Yorkban is számot­tevően gyengült a „kapkodó és ideges forgalom közepette”. A Közös Piac miniszteri tanácsa hét­főn este az alábbi pontokban foglalta össze nézeteit a nemzetközi monetáris reformról: 1. a dollár leértékelése is tartozzék bele a devizaparitások kiiga­zításába; 2. a devizák árfolyamingado­zási sávjának „mérsékelt” kibővítése; 3. az együttesen létrehozott új tartalé­kok, tehát az SDR szerepének fokozása és evvel párhuzamosan a dollár tar­talék­ funkcióinak leépítése. A minisz­terek a monetáris reformra vonatkozó programot közvetlenül összekapcsolták avval a felhívással, hogy az Egyesült Államok vonja vissza a 10 százalékos pótvámot. A záróközlemény — írja a Reuter jelentése — hangsúlyozza a pót­vám hatásainak komolyságát, s meg­jegyzi, hogy útját állja a reális deviza­­árfolyamok rögzítésének és akadályozza a paritások kiigazítását”. Emellett — hangoztatja az okmány — „komolyan zavarja a világkereskedelem áramlását. Ezért a tanács ennek törlését kívánja”. Az egység és határai kommentálva e határozatot, amelyet az EGK képviselői a londoni tanács­kozás elé terjesztenek, a DPA­ hírügy­­nökség megjegyzi: a Közös Piac orszá­gai ismét összeegyeztetett valutapoli­tikai álláspontot tudtak kialakítani. Ám ez csak úgy vált lehetségessé, hogy fi­gyelmen kívül hagyták a Közös Pia­con belüli paritások újjárendezésével kapcsolatos nézeteltéréseiket és az USA-val szemben követendő magatar­tásukat inkább elvileg és általánosan rögzítették csak. A brüsszeli megbeszé­lésen a nyugatnémet pénzügyminiszter hasztalan emelt szót a követelések mér­sékléséért. De, hogy ne torlaszolja el a közös nyilatkozat útját, Schiller kü­lön hangsúlyozta az NSZK fenntar­tásait avval kapcsolatban, hogy a köz­lemény egyértelműen kifejezésre jut­tatta a dollár leértékelésének igényét. A Hatok leszögezték, hogy fontosnak tartják elgondolásaik egyeztetését a fel­vételt kérő országokkal. Az EGK kon­cepciója — mutat rá a kommentár — az alábbi elveken alapszik: a reform eredményeként valamennyi országban vissza kell állítani a rögzített paritá­sokat. Az arany továbbra is az első számú tartalékeszköz, ezt azonban fo­kozatosan növekvő mértékben új tar­talékokkal kell kiegészíteni a „külön­leges lehívási jogok” kibővítése formá­jában. Az egyes nemzeti valuták tar­talékszerepének ily módon fokozatosan csökkennie kell, vagyis Nyugat-Európa ezzel közvetve síkraszáll a dollár tar­talékvaluta szerepének felszámolásáért. A brüsszeli döntés visszhangja A nyugatnémet kormányhoz közel­álló körökben pozitív lépésnek minő­sítik a brüsszeli döntést, de felhívják a figyelmet a záróközleménynek arra a mondatára, amely kijelenti, hogy a paritásmódosításoknak az összes or­szágokat fel kell ölelnie. Nem világos, jegyzik meg, hogy ez azt jelenti-e, Franciaország is hozzájárul a frank kismérvű felértékeléséhez. Eddig ugyanis a Közös Piacon belüli paritás­kiigazítások fő akadálya Franciaország elzárkózása volt. A TASZSZ brüsszeli tudósítója meg­jegyzi, hogy a Közös Piac miniszterei csupán a reform néhány elvében álla­podtak meg, és csak a küszöbönálló találkozók mutatják meg, hogy mekko­ra az egység még ezekben az elvekben is. A párizsi Aurore ezt írja: „Minden­ki tudja, hogy a hétfői megállapodás a legkisebb közös nevezőt jelenti a Ha­tok között, és továbbra is fennmarad­tak a súlyos nézeteltérések”. A brüsz­­szeli eredmény következtében nagyobb a lehetőség arra, hogy a nyugat-euró­pai országok és Japán összefogjanak az Egyesült Államok ellen — írja hivata­los körökre hivatkozva a Reuter tokiói tudósítója. Ugyanakkor a japán Kyodo hírügynökség, szintén hivatalos köröket idézve, csalódást keltőnek minősíti a megállapodást, s megjegyzi, hogy az csupán elvi jellegű, de kevés elemet tartalmaz a közvetlen feladat, a devi­zaparitások kiigazítására vonatkozóan. Londonban egyelőre óvakodtak az állásfoglalástól, a brit kormány még nem támogatott nyilvánosan egyetlen alternatívát sem. A pénzügyminiszter a rendezéssel kapcsolatban mindössze azt mondotta, hogy Nagy-Britannia nem tűri kereskedelmi versenyképes­ségének rontását. Az amerikai pénz­ügyminisztérium hivatalosan nem nyi­latkozott a javaslatról, de magán­­beszélgetésekben — az előző állásfogla­lásokat megismételve — kijelentették, az Egyesült Államok nem hajlandó a dollár leértékelésére, legalábbis a kö­vetkező elnökválasztásig, amire 1972- ben kerül sor. A Tízek tanácskozása A Tízek Klubjához tartozó országok — Franciaország, NSZK, Olaszország, Belgium, Hollandia, az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia, Japán, Kanada és Svédország, illetve megfigyelőként. Svájc­­ már tegnap megkezdték meg­beszéléseiket. Barber brit pénzügymi­niszter tárgyalt az olasz pénzügymi­niszterrel, aki tájékoztatta a Közös Piac állásfoglalásáról, fogadta a Tízek csoportjának elnökét, Benson kanadai pénzügyminisztert, továbbá a japán pénzügyminisztert. Ma az IMF elnöké­vel és az amerikai pénzügyminiszterrel folytat megbeszélést. Az események tanúsága szerint a leg­több ország egy átfogó rendezés ki­indulópontjának az arany hivatalos árának felemelését tartja — írja a lon­doni értekezlet esélyeiről szólva a Reuter kommentárja. Ha ez bekövet­keznék, a dollár értéke automatikusan lejjebb menne a többi valutához képest, és egyes országok aranytartalékainak monetáris értéke növekednék. Ebből különösen azok az országok húznának hasznot, melyeknek tartalékában nagy az arany részesedése, így Svájc és Franciaország (kb. 60 százalék), Hol­landia és Belgium (kb. 50 százalék), il­letve Olaszország (kb. 40 százalék). Ke­vésbé lényeges ez az intézkedés az NSZK számára, tartalékaiban az arany ugyanis csak 25 százalékkal részesedik vagy Anglia számára (22 százalék) és a legkevésbé Japán számára, amely­nek tartalékaiban az arany részesedése mindössze 10 százalék. A londoni tanácskozás — hangoztatja a kommentár — szolgálhat a nézetek összehangolására, de bizonyosan nem eredményezi a nemzetközi devizarend­szer megváltoztatását. Ehhez várni kell az IMF washingtoni értekezletére, de talán még tovább is. V. J. Latin-amerikai követelések az USA címére Az Amerika-közi Gazdasági és Szociá­lis Tanács évi közgyűlésén Panamában a latin-amerikai országok közös frontot alakítva léptek fel az Egyesült Álla­mokkal szemben — jelenti a DPA. A déli kontinens országai azt követelik az USA-tól, hogy törölje el az augusztus közepén bejelentett gazdasági intézke­déseket, mivel ezek különösen súlyosan érintik Latin-Amerika gazdaságát. A megnyitó ülésen Panama pénzügy­­minisztere elismerte ugyan, hogy min­den országnak jogában áll belső válsá­gának leküzdéséhez a szükséges intéz­kedéseket meghozni, de hiányolta, hogy az USA, mint az Amerikai Államok Szervezetének tagja, gazdasági lépései­nek megtétele előtt nem konzultált a többi tagállammal. A gazdasági intéz­kedések megsértik a latin-amerikai or­szágokkal kötött megállapodásokat, amelyek szerint az USA lehetőséget nyújt Dél-Amerika gazdasági fejlődé­sének meggyorsításhoz. Samuels, az USA külügyminisztériu­mának gazdasági államtitkára felszóla­lásában kifejtette, hogy a gazdasági in­tézkedések nem irányulnak egyetlen nép, egyetlen latin-amerikai ország el­len sem. A döntést viszont egyformán kell alkalmazni minden országra. Az Egyesült Államok egy országgal sem tesz kivételt — közölte —, bárhonnan származnak is az ipari termékek, az USA kiveti azokra az új vámot. Nixon elnök óhaja, hogy eltörli az intézkedé­seket, amint a körülmények megenge­dik. Az importadó bevezetése ideiglenes jellegű. Samuels hangsúlyozta: a fej­lődő­­államoknak nyújtott amerikai se­gély 10 százalékos lefaragása a latin­amerikai országokat nem érinti. Az Amerika-közi Gazdasági és Szo­ciális Tanács közgyűlésén tett bejelen­tés arra indíthatja a mérsékeltebb be­állítottságú latin-amerikai országokat, hogy kövessék az Argentína és Chile által javasolt utat — írja a Reuter tu­dósítója. A két ország a latin-amerikai koordinációs bizottság e havi értekez­letén javasolta, hogy a kontinens hatá­rozottan szálljon szembe az amerikai politikával. Az Egyesült Államokat az ülésen más oldalról is támadják. A latin-amerikai országok az elmúlt évtizedben, a „Szö­vetség a haladásért” program évei alatt 6,55 millió dollár kamatot fizettek visz­­sza az USA-nak. Az Egyesült Államok pénzügyi segítsége ebben az évtized­ben 16 millió dollár volt, a ténylege­sen kapott hitel tehát csak 9,45 millió dollár volt. A tanács a mostani ülésen készített jelentésében „túlzottan magas­nak” nevezi az amerikai hitelekre szá­mított kamatot és követeli, hogy e té­tel a jövőben ne haladja meg a 2 szá­zalékot. Kamatleszállítás Hollandiában A holland központi bank bejelentette, hogy hivatalos leszámítolási kamat­tételét 5 százalékra szállítja le, az eddigi 5,5 százalékról. Az alacsonyabb kamat­láb szeptember 15-én lép életbe. Az egyéb kamattételeket szintén fél százalékkal mérséklik, így a magán­­személyeknek értékpapír-biztosítékra nyújtott kölcsön kamata 7 százalékról 6,5 százalékra, a vállalatoknak nyújtott bankelőlegeké 6 százalékról 5,5-re mó­dosul. Hollandiában a hivatalos bankkamat­láb 1971. április 5. óta volt 5,5 százalék. A leszállítás a bank közleménye sze­rint azoknak az intézkedéseknek ki­egészítésére szolgál, amelyeket a kül­földi pénz beáramlásának eltorlaszolá­sára hoztak. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ A KIÉLEZETT ELLENTÉTEK JEGYÉBEN ül össze ma a Tízek cso­portja, hogy megvitassa a nyugati valutarendszer megreformálását, miután a japán—amerikai konferencia kudarccal végződött, a Közös Piac pénzügyminiszteri értekezlete pedig meghozta az egységes állás­­foglalást. Most már sok múlik azon, hogy Anglia is csatlakozik-e a dollár leértékelésének követeléséhez, s hogy az NSZK milyen lelke­sen támogatja majd a Hatoknak ezt a viszonylag szelíden megfogal­mazott követelését. ♦ A KÍNAI KÜLKERESKEDELEM TAVALY ELÉRTE a négy évvel ko­rábbi szintet. Minthogy azonban a világkereskedelem azóta ugrás­­szerűen bővült, Kína részesedése csökkent, s a szocialista országokkal folytatott kereskedelme, bár tavaly kissé emelkedett, továbbra is messze elmarad a „kulturális forradalom” előtti volumentől. Írásunk arra a megállapításra jut, hogy túlzottak a remények, amelyeket nyugati kereskedelmi körökben a kínai diplomáciai nyitáshoz fűznek. ♦ NYUGAT-NÉMETORSZÁG VISZONYLAG ERŐS POZÍCIÓBAN VAN a valutapolitikai és azzal összefüggő külkereskedelmi vitában — álla­pítja meg cikkünk, amely az NSZK konjukturális helyzetéből kiindulva igyekszik megvilágítani a vitát, s arra a következtetésre jut, hogy az USA és az NSZK érdekeit nem választja el áthidalhatatlan szakadék. ♦ A BOLGÁR—FRANCIA GAZDASÁGI KAPCSOLATOKBAN a gyor­san fejlődő kereskedelem mellett egyre fontosabb szerepet játszanak a közös vállalkozások — írja a Világsajtóból című rovatunkban ismer­tetett cikk. A tudományos és műszaki együttműködésről szóló egyez­mény lehetővé teszi, hogy bolgár mérnökök a francia elektronika, gépipar és területfejlesztés új eredményeit tanulmányozzák. ♦ GAZDASÁGOSABB LENNE KEVESEBB TEXTILHULLADÉKOT EXPORTÁLNI, ezt a jelentős másodlagos nyersanyagot itthon fel­dolgozni és késztermék formájában exportálni. Ezt a megállapítást tartalmazza írásunk, amely a textilhulladékok nemzetközi kereskedel­mével foglalkozik, s az illetékes magyar vállalat export- és import­­tevékenységének hátterén­ felrajzolja a maradék textíliák nyugat­európai piacának helyzetét is. ♦ A CSEPPFOLYÓSÍTOTT FÖLDGÁZ IMMÁR TÉNYEZŐVÉ VÁLT a világ energiaellátásában. Írásunk áttekinti az előzményeket, amelyek ennek az energiahordozónak a nemzetközi kereskedelembe való bekap­csolására vezettek. Távlatilag a cseppfolyósított földgáznak előnyt jelent az, hogy a levegőt kevésbé szennyezi és hogy az egyéb fűtő­anyagok ára gyors ütemben emelkedik. A magyar—indiai gazdasági kapcsolatokról A magyar—indiai gazdasági tárgyalások eredményeiről kedden Buda­pesten emlékeztető okmányt írt alá a két ország külkereskedelmi minisztere, dr. Bíró József és L. N. Mishra. A tárgyalásokon megállapították, hogy ked­vezően fejlődik a két ország kereskedelme, de még sok a kihasználatlan lehetőség. Reálisnak látszik, hogy 1971—75. között a korábbi évek fejlődési ütemét jóval meghaladva, mintegy 50 százalékkal növekedjék a két ország kereskedelme. Elhatározták, hogy feltárják az árucsere újabb lehetőségeit és így 1972 januárjában az Új-Delhi-i vegyes bizottsági ülésen kicserélik az egymásnak exportra felajánlott újabb termékek listáját. A két miniszter utalt arra­ az 1966-ban létrejött megállapodásra, amelyben Magyarország Indiának hitelt ajánlott fel. E hitelt India még csak kevéssé vette igénybe —­ szükségesnek látják, hogy e lehetőségekkel a jövőben jobban éljenek. A többi között abban is megállapodtak, hogy a tengeri áruszállításnál, a két ország fokozottabban igénybe veszi a másik ország hajóparkját. Az indiai külkereskedelmi miniszter, dr. Bíró Józsefet meghívta Indiába. A miniszter a meghívást elfogadta, a látogatás időpontját később határozzák meg. Az indiai miniszter kedden elutazott Magyarországról. Az első magyar—indiai rúpia-elszá­moláson alapuló kereskedelmi meg­állapodást követő 10 évben a két or­szág közötti kereskedelem fokozatosan növekedett. India fontos helyet foglal el Magyarországnak a tengerentúli fej­lődő országokkal folytatott kereskedel­mében. Az alábbi számok mutatják a két ország közötti kereskedelmi kap­csolatok alakulását (millió devizaforint­ban) : 1960 1965 1968 1970 Magyar export Indiába 79,6 203,2 180,8 266,3 Magyar import Indiából 75,5 234,9 274,7 235,1 Export—import összesen 155,1 438,1 455,5 501,4 A főbb exportcikkek: hengerelt acél­termékek, vasúti abroncs és fékberen­dezés, vegyicikkek, gyógyszeralapanya­gok, fotócikkek, gépipari felszerelések, gördülőcsapágy gyárberendezések. A főbb importcikkek: földidiódara, fe­hérjetakarmány, vasérc, csillám, vasúti tehervagon, kávé, tea, bors, bőrök, juta­termékek, fonalak, textíliák, különböző fogyasztási cikkek. 1960 óta a két ország közötti árucsere­forgalom megötszöröződött. Az 1966. évi rúpia-leértékelés átmenetileg kedvezőt­lenül hatott, elsősorban a magyar ex­portra, azonban 1969-ben a forgalom újra fejlődésnek indult. Nemcsak a vo­lumenben, hanem az árulisták diverzi­fikálásában is számottevő a fejlődés, különösen az Indiából importált árucik­kek számában, választékában. Ma már nem az import jelenti a fő problémát e relációban, hanem hogy az exporttal ki­termeljük a növekvő hazai importigé­nyek kielégítéséhez az ellenértéket. India nagyarányú iparfejlesztése, az importáru struktúrájának változása, az ennek megfelelő ipar- és importpoli­tika következtében — figyelembe véve Magyarország adottságait és exportle­hetőségeit is — ma már az egyszerű adásvételi formák nem elegendők a gazdasági kapcsolatok továbbfejleszté­séhez, hanem új módszereket, együtt­működési formákat kell bevezetni és alkalmazni. Széles területen kínálko­zik lehetőség a műszaki-tudományos együttműködésre, a gyártási, kereske­delmi kooperációkra, a két országban meglevő tervezési, műszaki, ipari ka­pacitások kölcsönös igénybevételére. Az utóbbi években bizonyos haladás van a kereskedelemben érdekelt vál­lalatok részéről, a realizálás azonban sokkal lassúbb és nehezebb. Ennek egyik oka, hogy a magyar kezdeménye­zések, javaslatok nem mindig találnak megfelelő visszhangra a piacon; a szer­ződések létrejöttétől az engedélyezésig, majd a megvalósulásig évek telnek el. A kooperációk területén kedvező ered­mények vannak az alumíniumiparban, gyógyszeriparban, a vasúti vagongyár­tásban, a fénycső- és lámpagyártásban ezek azonban csak kezdeti eredmények, amelyekkel nem lehetünk elégedettek. Több olyan terület van, ahol a köl­csönös igények találkoznak: a híradás­­technikai iparban, az alumíniumipari együttműködés továbbfejlesztésében, a bányaiparban, a gépgyártásban, az erő­műépítésben, csőgyártásban, lámpa­gyártásban, a vízgazdálkodásban, a mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlesz­tésében stb. Ezeken a területeken Ma­gyarország részt tudna vállalni az indiai nemzetgazdaság fejlesztésében, de még számos egyéb együttműködési lehetőség is kínálkozik. Az eddigieknél még mélyrehatóbban kell megismerni országaink fejlesztési terveit, a piac legégetőbb igényeit, a rendelkezésre álló műszaki, tervezési, gyártási kapacitásokat. Az ez év már­ciusában aláírt 1971—75. évekre szóló kereskedelmi és fizetési megállapodás megfelelő alapot, keretet biztosít a két ország közötti gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésére. A megállapodás egyik paragrafusa külön foglalkozik az ipari együttműködésben érdekelt válla­latok, szervek közötti kapcsolatok bő­vítésével. Ez azonban csak államközi lehetőséget, keretet biztosít, tartalom­mal feltölteni csak a külkereskedelem­ben, az iparban érdekelt vállalatok, üzletemberek tudják. Kölcsönös erőfe­szítésekre, ösztönzésre van szükség és intenzívebb, célratörőbb, koncentrál­tabb tevékenységre. Ezt a célkitűzést segítette elő a két külkereskedelmi mi­niszter mostani tárgyalása is. Czébely Lajosné Szovjet—japán műszaki-tudományos megbeszélések A Szovjetunió és Japán megállapo­dott: hamarosan tárgyalásokat kezde­nek kétoldalú műszaki-tudományos együttműködési egyezmény megkötésé­ről. A két fél a most véget ért moszk­vai megbeszélések után jutott erre az eredményre. Gvisianival, a szovjet tu­dományos és műszaki állami bizott­ság elnökhelyettesével Wataru Hiraizu­­mi, a japán tudományos és műszaki ügynökség vezérigazgatója tárgyalt. Tervbe vették szakértők, tudományos és műszaki információk cseréjét, vala­mint azt, hogy miniszteri szintű talál­kozókat fognak tartani. Gvisiani ígé­retet tett, hogy tanulmányozza Hiraizu­­mi kérését a szovjet urándúsítási eljá­rás átadására. A japán delegáció vezetője meghívta Kirillint, a szovjet tudományos és mű­szaki állami bizottság elnökét, hogy tegyen látogatást Japánban. (Kyodo)

Next