Világgazdaság, 1971. szeptember (3. évfolyam, 168/663-189/684. szám)
1971-09-15 / 178. (673.) szám
TILÁGGAZDASÁG 1971. SZEPTEMBER 15., SZERDA III. ÉVFOLYAM, 178. (673.) SZÁM RENDEZŐDŐ FRONTOK NÖVEKVŐ ELLENTÉTEK - Ma kezdődik a Tízek londoni értekezlete A nemzetközi pénzügyi világ nagy érdeklődéssel, de csupán szerény várakozással tekint Londonra, ahol ma kezdődik a tőkés világ tíz legtehetősebb hatalmának értekezlete a nyugati valutarendszer megreformálásáról. A japán—amerikai kormányközi konferencia kudarca és a Közös Piac minisztereinek együttes állásfoglalása után a Tízek csoportja a kiélezett ellentétek jegyében ül össze. Az Egyesült Államok továbbra is partnereire óhajtja hárítani a pénzügyi rendezés terheit, ezzel szemben a Nemzetközi Valuta Alap és Japán állásfoglalásával egybehangzóan, adatok is síkraszálltak a dollár leértékeléséért és a 10 százalékos pótvám eltörléséért. A megfigyelők véleménye szerint most, miután a nyugatnémet—francia nézeteltéréseket többé-kevésbé sikerült kiküszöbölni, sok függ attól, hogy a Közös Piac leendő tagja, Anglia, csatlakozik-e az EGK-országok frontjához. A brüsszeli határozat jelentőségét visszatükrözi a devizapiacok mozgása: a dollár ára lejjebb ment a nagy pénzügyi központokban, a márka és a jen új csúcsszintre emelkedett, felélénkült az arany iránti érdeklődés. Különösen sokatmondó, hogy az amerikai valuta New Yorkban is számottevően gyengült a „kapkodó és ideges forgalom közepette”. A Közös Piac miniszteri tanácsa hétfőn este az alábbi pontokban foglalta össze nézeteit a nemzetközi monetáris reformról: 1. a dollár leértékelése is tartozzék bele a devizaparitások kiigazításába; 2. a devizák árfolyamingadozási sávjának „mérsékelt” kibővítése; 3. az együttesen létrehozott új tartalékok, tehát az SDR szerepének fokozása és evvel párhuzamosan a dollár tartalék funkcióinak leépítése. A miniszterek a monetáris reformra vonatkozó programot közvetlenül összekapcsolták avval a felhívással, hogy az Egyesült Államok vonja vissza a 10 százalékos pótvámot. A záróközlemény — írja a Reuter jelentése — hangsúlyozza a pótvám hatásainak komolyságát, s megjegyzi, hogy útját állja a reális devizaárfolyamok rögzítésének és akadályozza a paritások kiigazítását”. Emellett — hangoztatja az okmány — „komolyan zavarja a világkereskedelem áramlását. Ezért a tanács ennek törlését kívánja”. Az egység és határai kommentálva e határozatot, amelyet az EGK képviselői a londoni tanácskozás elé terjesztenek, a DPA hírügynökség megjegyzi: a Közös Piac országai ismét összeegyeztetett valutapolitikai álláspontot tudtak kialakítani. Ám ez csak úgy vált lehetségessé, hogy figyelmen kívül hagyták a Közös Piacon belüli paritások újjárendezésével kapcsolatos nézeteltéréseiket és az USA-val szemben követendő magatartásukat inkább elvileg és általánosan rögzítették csak. A brüsszeli megbeszélésen a nyugatnémet pénzügyminiszter hasztalan emelt szót a követelések mérsékléséért. De, hogy ne torlaszolja el a közös nyilatkozat útját, Schiller külön hangsúlyozta az NSZK fenntartásait avval kapcsolatban, hogy a közlemény egyértelműen kifejezésre juttatta a dollár leértékelésének igényét. A Hatok leszögezték, hogy fontosnak tartják elgondolásaik egyeztetését a felvételt kérő országokkal. Az EGK koncepciója — mutat rá a kommentár — az alábbi elveken alapszik: a reform eredményeként valamennyi országban vissza kell állítani a rögzített paritásokat. Az arany továbbra is az első számú tartalékeszköz, ezt azonban fokozatosan növekvő mértékben új tartalékokkal kell kiegészíteni a „különleges lehívási jogok” kibővítése formájában. Az egyes nemzeti valuták tartalékszerepének ily módon fokozatosan csökkennie kell, vagyis Nyugat-Európa ezzel közvetve síkraszáll a dollár tartalékvaluta szerepének felszámolásáért. A brüsszeli döntés visszhangja A nyugatnémet kormányhoz közelálló körökben pozitív lépésnek minősítik a brüsszeli döntést, de felhívják a figyelmet a záróközleménynek arra a mondatára, amely kijelenti, hogy a paritásmódosításoknak az összes országokat fel kell ölelnie. Nem világos, jegyzik meg, hogy ez azt jelenti-e, Franciaország is hozzájárul a frank kismérvű felértékeléséhez. Eddig ugyanis a Közös Piacon belüli paritáskiigazítások fő akadálya Franciaország elzárkózása volt. A TASZSZ brüsszeli tudósítója megjegyzi, hogy a Közös Piac miniszterei csupán a reform néhány elvében állapodtak meg, és csak a küszöbönálló találkozók mutatják meg, hogy mekkora az egység még ezekben az elvekben is. A párizsi Aurore ezt írja: „Mindenki tudja, hogy a hétfői megállapodás a legkisebb közös nevezőt jelenti a Hatok között, és továbbra is fennmaradtak a súlyos nézeteltérések”. A brüszszeli eredmény következtében nagyobb a lehetőség arra, hogy a nyugat-európai országok és Japán összefogjanak az Egyesült Államok ellen — írja hivatalos körökre hivatkozva a Reuter tokiói tudósítója. Ugyanakkor a japán Kyodo hírügynökség, szintén hivatalos köröket idézve, csalódást keltőnek minősíti a megállapodást, s megjegyzi, hogy az csupán elvi jellegű, de kevés elemet tartalmaz a közvetlen feladat, a devizaparitások kiigazítására vonatkozóan. Londonban egyelőre óvakodtak az állásfoglalástól, a brit kormány még nem támogatott nyilvánosan egyetlen alternatívát sem. A pénzügyminiszter a rendezéssel kapcsolatban mindössze azt mondotta, hogy Nagy-Britannia nem tűri kereskedelmi versenyképességének rontását. Az amerikai pénzügyminisztérium hivatalosan nem nyilatkozott a javaslatról, de magánbeszélgetésekben — az előző állásfoglalásokat megismételve — kijelentették, az Egyesült Államok nem hajlandó a dollár leértékelésére, legalábbis a következő elnökválasztásig, amire 1972- ben kerül sor. A Tízek tanácskozása A Tízek Klubjához tartozó országok — Franciaország, NSZK, Olaszország, Belgium, Hollandia, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Japán, Kanada és Svédország, illetve megfigyelőként. Svájc már tegnap megkezdték megbeszéléseiket. Barber brit pénzügyminiszter tárgyalt az olasz pénzügyminiszterrel, aki tájékoztatta a Közös Piac állásfoglalásáról, fogadta a Tízek csoportjának elnökét, Benson kanadai pénzügyminisztert, továbbá a japán pénzügyminisztert. Ma az IMF elnökével és az amerikai pénzügyminiszterrel folytat megbeszélést. Az események tanúsága szerint a legtöbb ország egy átfogó rendezés kiindulópontjának az arany hivatalos árának felemelését tartja — írja a londoni értekezlet esélyeiről szólva a Reuter kommentárja. Ha ez bekövetkeznék, a dollár értéke automatikusan lejjebb menne a többi valutához képest, és egyes országok aranytartalékainak monetáris értéke növekednék. Ebből különösen azok az országok húznának hasznot, melyeknek tartalékában nagy az arany részesedése, így Svájc és Franciaország (kb. 60 százalék), Hollandia és Belgium (kb. 50 százalék), illetve Olaszország (kb. 40 százalék). Kevésbé lényeges ez az intézkedés az NSZK számára, tartalékaiban az arany ugyanis csak 25 százalékkal részesedik vagy Anglia számára (22 százalék) és a legkevésbé Japán számára, amelynek tartalékaiban az arany részesedése mindössze 10 százalék. A londoni tanácskozás — hangoztatja a kommentár — szolgálhat a nézetek összehangolására, de bizonyosan nem eredményezi a nemzetközi devizarendszer megváltoztatását. Ehhez várni kell az IMF washingtoni értekezletére, de talán még tovább is. V. J. Latin-amerikai követelések az USA címére Az Amerika-közi Gazdasági és Szociális Tanács évi közgyűlésén Panamában a latin-amerikai országok közös frontot alakítva léptek fel az Egyesült Államokkal szemben — jelenti a DPA. A déli kontinens országai azt követelik az USA-tól, hogy törölje el az augusztus közepén bejelentett gazdasági intézkedéseket, mivel ezek különösen súlyosan érintik Latin-Amerika gazdaságát. A megnyitó ülésen Panama pénzügyminisztere elismerte ugyan, hogy minden országnak jogában áll belső válságának leküzdéséhez a szükséges intézkedéseket meghozni, de hiányolta, hogy az USA, mint az Amerikai Államok Szervezetének tagja, gazdasági lépéseinek megtétele előtt nem konzultált a többi tagállammal. A gazdasági intézkedések megsértik a latin-amerikai országokkal kötött megállapodásokat, amelyek szerint az USA lehetőséget nyújt Dél-Amerika gazdasági fejlődésének meggyorsításhoz. Samuels, az USA külügyminisztériumának gazdasági államtitkára felszólalásában kifejtette, hogy a gazdasági intézkedések nem irányulnak egyetlen nép, egyetlen latin-amerikai ország ellen sem. A döntést viszont egyformán kell alkalmazni minden országra. Az Egyesült Államok egy országgal sem tesz kivételt — közölte —, bárhonnan származnak is az ipari termékek, az USA kiveti azokra az új vámot. Nixon elnök óhaja, hogy eltörli az intézkedéseket, amint a körülmények megengedik. Az importadó bevezetése ideiglenes jellegű. Samuels hangsúlyozta: a fejlődőállamoknak nyújtott amerikai segély 10 százalékos lefaragása a latinamerikai országokat nem érinti. Az Amerika-közi Gazdasági és Szociális Tanács közgyűlésén tett bejelentés arra indíthatja a mérsékeltebb beállítottságú latin-amerikai országokat, hogy kövessék az Argentína és Chile által javasolt utat — írja a Reuter tudósítója. A két ország a latin-amerikai koordinációs bizottság e havi értekezletén javasolta, hogy a kontinens határozottan szálljon szembe az amerikai politikával. Az Egyesült Államokat az ülésen más oldalról is támadják. A latin-amerikai országok az elmúlt évtizedben, a „Szövetség a haladásért” program évei alatt 6,55 millió dollár kamatot fizettek viszsza az USA-nak. Az Egyesült Államok pénzügyi segítsége ebben az évtizedben 16 millió dollár volt, a ténylegesen kapott hitel tehát csak 9,45 millió dollár volt. A tanács a mostani ülésen készített jelentésében „túlzottan magasnak” nevezi az amerikai hitelekre számított kamatot és követeli, hogy e tétel a jövőben ne haladja meg a 2 százalékot. Kamatleszállítás Hollandiában A holland központi bank bejelentette, hogy hivatalos leszámítolási kamattételét 5 százalékra szállítja le, az eddigi 5,5 százalékról. Az alacsonyabb kamatláb szeptember 15-én lép életbe. Az egyéb kamattételeket szintén fél százalékkal mérséklik, így a magánszemélyeknek értékpapír-biztosítékra nyújtott kölcsön kamata 7 százalékról 6,5 százalékra, a vállalatoknak nyújtott bankelőlegeké 6 százalékról 5,5-re módosul. Hollandiában a hivatalos bankkamatláb 1971. április 5. óta volt 5,5 százalék. A leszállítás a bank közleménye szerint azoknak az intézkedéseknek kiegészítésére szolgál, amelyeket a külföldi pénz beáramlásának eltorlaszolására hoztak. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ A KIÉLEZETT ELLENTÉTEK JEGYÉBEN ül össze ma a Tízek csoportja, hogy megvitassa a nyugati valutarendszer megreformálását, miután a japán—amerikai konferencia kudarccal végződött, a Közös Piac pénzügyminiszteri értekezlete pedig meghozta az egységes állásfoglalást. Most már sok múlik azon, hogy Anglia is csatlakozik-e a dollár leértékelésének követeléséhez, s hogy az NSZK milyen lelkesen támogatja majd a Hatoknak ezt a viszonylag szelíden megfogalmazott követelését. ♦ A KÍNAI KÜLKERESKEDELEM TAVALY ELÉRTE a négy évvel korábbi szintet. Minthogy azonban a világkereskedelem azóta ugrásszerűen bővült, Kína részesedése csökkent, s a szocialista országokkal folytatott kereskedelme, bár tavaly kissé emelkedett, továbbra is messze elmarad a „kulturális forradalom” előtti volumentől. Írásunk arra a megállapításra jut, hogy túlzottak a remények, amelyeket nyugati kereskedelmi körökben a kínai diplomáciai nyitáshoz fűznek. ♦ NYUGAT-NÉMETORSZÁG VISZONYLAG ERŐS POZÍCIÓBAN VAN a valutapolitikai és azzal összefüggő külkereskedelmi vitában — állapítja meg cikkünk, amely az NSZK konjukturális helyzetéből kiindulva igyekszik megvilágítani a vitát, s arra a következtetésre jut, hogy az USA és az NSZK érdekeit nem választja el áthidalhatatlan szakadék. ♦ A BOLGÁR—FRANCIA GAZDASÁGI KAPCSOLATOKBAN a gyorsan fejlődő kereskedelem mellett egyre fontosabb szerepet játszanak a közös vállalkozások — írja a Világsajtóból című rovatunkban ismertetett cikk. A tudományos és műszaki együttműködésről szóló egyezmény lehetővé teszi, hogy bolgár mérnökök a francia elektronika, gépipar és területfejlesztés új eredményeit tanulmányozzák. ♦ GAZDASÁGOSABB LENNE KEVESEBB TEXTILHULLADÉKOT EXPORTÁLNI, ezt a jelentős másodlagos nyersanyagot itthon feldolgozni és késztermék formájában exportálni. Ezt a megállapítást tartalmazza írásunk, amely a textilhulladékok nemzetközi kereskedelmével foglalkozik, s az illetékes magyar vállalat export- és importtevékenységének hátterén felrajzolja a maradék textíliák nyugateurópai piacának helyzetét is. ♦ A CSEPPFOLYÓSÍTOTT FÖLDGÁZ IMMÁR TÉNYEZŐVÉ VÁLT a világ energiaellátásában. Írásunk áttekinti az előzményeket, amelyek ennek az energiahordozónak a nemzetközi kereskedelembe való bekapcsolására vezettek. Távlatilag a cseppfolyósított földgáznak előnyt jelent az, hogy a levegőt kevésbé szennyezi és hogy az egyéb fűtőanyagok ára gyors ütemben emelkedik. A magyar—indiai gazdasági kapcsolatokról A magyar—indiai gazdasági tárgyalások eredményeiről kedden Budapesten emlékeztető okmányt írt alá a két ország külkereskedelmi minisztere, dr. Bíró József és L. N. Mishra. A tárgyalásokon megállapították, hogy kedvezően fejlődik a két ország kereskedelme, de még sok a kihasználatlan lehetőség. Reálisnak látszik, hogy 1971—75. között a korábbi évek fejlődési ütemét jóval meghaladva, mintegy 50 százalékkal növekedjék a két ország kereskedelme. Elhatározták, hogy feltárják az árucsere újabb lehetőségeit és így 1972 januárjában az Új-Delhi-i vegyes bizottsági ülésen kicserélik az egymásnak exportra felajánlott újabb termékek listáját. A két miniszter utalt arra az 1966-ban létrejött megállapodásra, amelyben Magyarország Indiának hitelt ajánlott fel. E hitelt India még csak kevéssé vette igénybe — szükségesnek látják, hogy e lehetőségekkel a jövőben jobban éljenek. A többi között abban is megállapodtak, hogy a tengeri áruszállításnál, a két ország fokozottabban igénybe veszi a másik ország hajóparkját. Az indiai külkereskedelmi miniszter, dr. Bíró Józsefet meghívta Indiába. A miniszter a meghívást elfogadta, a látogatás időpontját később határozzák meg. Az indiai miniszter kedden elutazott Magyarországról. Az első magyar—indiai rúpia-elszámoláson alapuló kereskedelmi megállapodást követő 10 évben a két ország közötti kereskedelem fokozatosan növekedett. India fontos helyet foglal el Magyarországnak a tengerentúli fejlődő országokkal folytatott kereskedelmében. Az alábbi számok mutatják a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok alakulását (millió devizaforintban) : 1960 1965 1968 1970 Magyar export Indiába 79,6 203,2 180,8 266,3 Magyar import Indiából 75,5 234,9 274,7 235,1 Export—import összesen 155,1 438,1 455,5 501,4 A főbb exportcikkek: hengerelt acéltermékek, vasúti abroncs és fékberendezés, vegyicikkek, gyógyszeralapanyagok, fotócikkek, gépipari felszerelések, gördülőcsapágy gyárberendezések. A főbb importcikkek: földidiódara, fehérjetakarmány, vasérc, csillám, vasúti tehervagon, kávé, tea, bors, bőrök, jutatermékek, fonalak, textíliák, különböző fogyasztási cikkek. 1960 óta a két ország közötti árucsereforgalom megötszöröződött. Az 1966. évi rúpia-leértékelés átmenetileg kedvezőtlenül hatott, elsősorban a magyar exportra, azonban 1969-ben a forgalom újra fejlődésnek indult. Nemcsak a volumenben, hanem az árulisták diverzifikálásában is számottevő a fejlődés, különösen az Indiából importált árucikkek számában, választékában. Ma már nem az import jelenti a fő problémát e relációban, hanem hogy az exporttal kitermeljük a növekvő hazai importigények kielégítéséhez az ellenértéket. India nagyarányú iparfejlesztése, az importáru struktúrájának változása, az ennek megfelelő ipar- és importpolitika következtében — figyelembe véve Magyarország adottságait és exportlehetőségeit is — ma már az egyszerű adásvételi formák nem elegendők a gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztéséhez, hanem új módszereket, együttműködési formákat kell bevezetni és alkalmazni. Széles területen kínálkozik lehetőség a műszaki-tudományos együttműködésre, a gyártási, kereskedelmi kooperációkra, a két országban meglevő tervezési, műszaki, ipari kapacitások kölcsönös igénybevételére. Az utóbbi években bizonyos haladás van a kereskedelemben érdekelt vállalatok részéről, a realizálás azonban sokkal lassúbb és nehezebb. Ennek egyik oka, hogy a magyar kezdeményezések, javaslatok nem mindig találnak megfelelő visszhangra a piacon; a szerződések létrejöttétől az engedélyezésig, majd a megvalósulásig évek telnek el. A kooperációk területén kedvező eredmények vannak az alumíniumiparban, gyógyszeriparban, a vasúti vagongyártásban, a fénycső- és lámpagyártásban ezek azonban csak kezdeti eredmények, amelyekkel nem lehetünk elégedettek. Több olyan terület van, ahol a kölcsönös igények találkoznak: a híradástechnikai iparban, az alumíniumipari együttműködés továbbfejlesztésében, a bányaiparban, a gépgyártásban, az erőműépítésben, csőgyártásban, lámpagyártásban, a vízgazdálkodásban, a mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlesztésében stb. Ezeken a területeken Magyarország részt tudna vállalni az indiai nemzetgazdaság fejlesztésében, de még számos egyéb együttműködési lehetőség is kínálkozik. Az eddigieknél még mélyrehatóbban kell megismerni országaink fejlesztési terveit, a piac legégetőbb igényeit, a rendelkezésre álló műszaki, tervezési, gyártási kapacitásokat. Az ez év márciusában aláírt 1971—75. évekre szóló kereskedelmi és fizetési megállapodás megfelelő alapot, keretet biztosít a két ország közötti gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésére. A megállapodás egyik paragrafusa külön foglalkozik az ipari együttműködésben érdekelt vállalatok, szervek közötti kapcsolatok bővítésével. Ez azonban csak államközi lehetőséget, keretet biztosít, tartalommal feltölteni csak a külkereskedelemben, az iparban érdekelt vállalatok, üzletemberek tudják. Kölcsönös erőfeszítésekre, ösztönzésre van szükség és intenzívebb, célratörőbb, koncentráltabb tevékenységre. Ezt a célkitűzést segítette elő a két külkereskedelmi miniszter mostani tárgyalása is. Czébely Lajosné Szovjet—japán műszaki-tudományos megbeszélések A Szovjetunió és Japán megállapodott: hamarosan tárgyalásokat kezdenek kétoldalú műszaki-tudományos együttműködési egyezmény megkötéséről. A két fél a most véget ért moszkvai megbeszélések után jutott erre az eredményre. Gvisianival, a szovjet tudományos és műszaki állami bizottság elnökhelyettesével Wataru Hiraizumi, a japán tudományos és műszaki ügynökség vezérigazgatója tárgyalt. Tervbe vették szakértők, tudományos és műszaki információk cseréjét, valamint azt, hogy miniszteri szintű találkozókat fognak tartani. Gvisiani ígéretet tett, hogy tanulmányozza Hiraizumi kérését a szovjet urándúsítási eljárás átadására. A japán delegáció vezetője meghívta Kirillint, a szovjet tudományos és műszaki állami bizottság elnökét, hogy tegyen látogatást Japánban. (Kyodo)