Világgazdaság, 1971. október (3. évfolyam, 190/685-211/706. szám)
1971-10-27 / 208. (703.) szám
VIAGGAZDASAG 1971. OKTÓBER 27., SZERDA Kína az ENSZ-ben VILÁGHATALMI BELÉPŐ Kína visszanyerte ENSZ-jogait és Tajvan kikerült a szervezetből — ez a hétfő éjjeli szavazás eredménye. A 76 igenlő szavazat (35 ellene és 17 tartózkodás) lényegében azt jelenti, hogy Kína formálisan belépett a Biztonsági Tanácsban helyet foglaló öt nagyhatalom közé. Vétójogával élve a jövőben például megakadályozhatja, hogy a világ bármely országa — például Tajvan — bekerülhessen az ENSZ-be. A közgyűlés döntése nem volt anynyira váratlan, mint amennyire sok hivatalos megnyilatkozás állítja. Joggal veti fel az Unita: „Paradox módon a szavazás eredményét maga az Egyesült Államok segítette elő azzal, hogy igyekezett megakadályozni, vagy legalább is halogatni a népi Kína szempontjából kedvező határozatot.” S ebben az összefüggésben az Egyesült Államokat sem érhette meglepetés, de Tajvan is számított rá. Már hónapokkal korábban terveket dolgozott ki a korábbi amerikai függőség enyhítésére, elsősorban gazdasági téren. Nixon elnök tanácsadóival már jó előre felmérte a kialakult politikai helyzetben és a gazdasági területeken is a lehetőségeket. Nixon egy korábbi beszédében világosan megfogalmazta, hogy „Kína potenciálisan egyike az öt nagy gazdasági szuperhatalomnak. Ez az öt hatalom határozza meg a gazdasági jövőt — állapította meg — és mivel a gazdasági erő lesz az egyébfajta erők között a döntő, az évszázad utolsó harmadában ez határozza meg a világ jövőjét”. Az Egyesült Államok jó előre biztosítani kívánta magának a Kínával kapcsolatos lehetőségeket. Ebbe a sorba tartozik a Nixon-látogatás bejelentése és érdekes módon, éppen a szavazás előtt járt ismét Kissinger Pekingben és tárgyalt a kínai vezetőkkel. (Érdemes felfigyelni rá, hogy a szavazás előtt utazott el Pekingből.) Az amerikai sajtóban megszaporodtattak az ismertetések Kínáról. Ezekben kevésbé a futurológusok szólnak, sokkal inkább a gyakorlati üzletemberek. Részletesen elemzik Kína gazdasági helyzetét, azokat a hiányokat, amelyek fellelhetők és ahol üzleti lehetőségek kínálkoznak. Ismertetik a kínai szokásokat, életmódot és azokat a kereteket, amelyek között egy külföldi mozoghat az országban. Ezek olyan benyomást keltenek, mintha az amerikai üzletemberek légiói készülődnének Kínába utazni. Egyelőre erről nincs szó. Inkább a bátortalan próbálkozások a jellemzőek, így például a Business Asia hírül adja, hogy jövő év áprilisában svéd ipari kiállítást rendeznek Pekingben. S az azon részt vevő svéd vállalatok lényegében három amerikai céget képviselnek (az érdekeltségen belül) és egy nyugatnémetet, a Siemenst. Még azt is megjegyzi a lap, hogy a svéd cégek amerikai licencek alapján készült iparcikkeket mutatnak be és kívánnak eladni Kínában, amire nem kell külön engedélyt kérniök az amerikai kormánytól. (De, ha a készülékben amerikai eredetű alkatrész van, esetenként az engedély szükséges.) Tehát egyelőre más mezbe bújva kísérlik meg a piacot feltárni. Washington nagy figyelmet fordít a kínai külkereskedelemre, és felmérték hogyan kell tárgyalni és üzletet kötni. Még 1952-ben létrehozták Kínában a nemzetközi kereskedelem támogatásának kínai tanácsát (CCPIT), amely az utóbbi időben ismét aktivizálódott. Ezen a szerven keresztül lehet kapcsolatba kerülni a kínai üzletemberekkel, vállalatokkal, külkereskedelmi cégekkel. Ugyancsak ez a szerv rendezi a külföldiek kiállításait is. Természetesen a Kínai Népköztársaság is aktivizálta külföldi tevékenységét, különösen, hogy az utóbbi időben több ország létesített vele diplomáciai kapcsolatot (az ENSZ-beli szavazás után jelentették be hivatalosan, hogy Belgium is felveszi a diplomáciai kapcsolatot Kínával). Kína aktivitása nem annyira az Egyesült Államok, hanem Nyugat-Európa irányába jellemző, és emellett az az ázsiai térségben is jelentkezik. Nemrégiben járt egy 13 főnyi delegáció Malaysiában gumivásárlás céljából és érdemes megjegyezni, hogy a malaysiai kormány annak ellenére törekszik rendezni kapcsolatait Kínával, hogy a kínaiak fegyverrel és hadianyaggal támogatják a gerillákat az országban. Néhány hete az osztrák kereskedelmi kamara küldöttsége járt Pekingben azzal a céllal, hogy egy nagyobb küldöttség érkezését készítse elő november tájára. Kínai küldöttség volt Angliában közlekedési eszközök vásárlására, ugyanez a delegáció Chilében is járt, majd Franciaországba utazott. A kínai külkereskedelmi miniszterhelyettes a skandináv országokban tárgyalt a kereskedelmi kapcsolatok bővítéséről. Az üzleti aktivizálódás tehát minden oldalról élénk. S ebből a sorból Tajvan sem lóg ki. Egyes jelentések már hónapokkal ezelőtt arról szóltak, hogy Tajvan felkészült kikerülésére az ENSZ-ből. Bár az is igaz, hogy a szavazás után a tajvani kormány rendkívüli ülést tartott, de semmiféle nyilatkozatot nem tett utána. Még a nyár folyamán ötéves tervet tettek közzé, amelynek célja a kereskedelmikapcsolatok erősítése Nyugat- Európával, ami egyet jelent az amerikai és a japán függőség lazításával. Ugyanis a sziget exportjának jelenleg 40°/o-a az Egyesült Államokba, 15%-a Japánba irányul. Importjának viszont 42%-a Japánból származik és 24%-a az Egyesült Államokból. Nyugat-Európa résziaránya a forgalomban 5—6 százalék. Exportja ebbe a régióba 162 millió dollár s az ötéves terv 1975-re ezt 500 millióra kívánja emelni. A cél, hogy Nyugat-Európa részaránya a tajvani külkereskedelemben elérje a 25 százalékot. Tajvan különösen a Közös Piaccal kíván kereskedni, bár erőteljesen megzavarta ezt a törekvését, hogy Kína kifejezte érdekeltségét, hogy kapcsolatba lép a közösség brüsszeli központjával. Ráadásul a Közös Piacbizottsága javaslatot készített 385 termék teljes liberalizálására a kínai kereskedelemiben. Tajvannak az is nehezíti a helyzetét, hogyhivatalosan nem tartozik a fejlődő országok közé és ezért nem kaphat vámkedvezményeket a Közös Piactól. Agazdasági területeken az aktivizálódás tehát elég sokrétű minden oldalról és ennek már hosszú előzményei vannak. A további lépésekhez Kína ENSZ-tagsága bizonyos politikai feltételeket teremtett, hiszen egyenrangú országként helyet foglalt az öt nagyhatalom között, s legálisan részt vehet a világpolitikai döntésekben. Gy. I. KOSZIGIN KUBÁBA ÉRKEZETT Koszigin szovjet miniszterelnök amerikai körútjának következő állomására, Kubába érkezett. A miniszterelnök tanácskozásainak egyik fontos témája a gazdasági együttműködés lesz. Ezt az is indokolja, hogy a Szovjetunió Kuba legfontosabb kereskedelmi partnere. A Szovjetunió a kubai exportból és az importból mintegy 55 százalékkal részesedik. Az elmúlt öt évben a kereskedelmi forgalom értéke 60 százalékkal növekedett. A Szovjetunió gépi berendezéseket, fűtőanyagokat, élelmiszereket, vegyi- és nyersanyagokat szállít a szigetországba, ahonnan cukrot, nikkelt, citrusféléket, rumot, szivart és cigarettát importál. A kapcsolatok azonban nem merülnek ki a szokásos árucserében. Erősödik a különböző gazdasági szervek közötti együttműködés is. 1966-ban létrehozták a Szovjet—Kubai Műszaki-Tudományos Együttműködési Bizottságot, amelyet tavaly Gazdasági és Műszaki- Tudományos Kormányközi Bizottsággá változtattak. A kormányszintű bizottság keretei között (elnöke Novikov miniszterelnök-helyettes, és Rodriguez államminiszter) a Szovjetunió szervezettebb formában és hatékonyabb módon tud segítséget nyújtani Kubának. A kormányközi bizottság megalakítása mellett rendszeres kapcsolatot létesítettek a két ország tervhivatalai között is, amely hasonló formában fog megvalósulni mint az európai szocialista országok között. A Kubának nyújtott szovjet segítség nagyon sokrétű. A Szovjetunió részt vesz kikötők korszerűsítésében, amelyre annál is inkább szükség van, mivel a kikötői kapacitás bővítése elkerülhetetlen előfeltétele a kereskedelmi forgalom növelésének. A cukornád-aratás gépesítése a szigetország egyik legfontosabb gazdasági célkitűzése. Az aratásban szovjet kombájnok is részt vesznek és szovjet szakértők közreműködnek a hatékonyabb konstrukciók kidolgozásában. A Szovjetunió segítséget nyújt a kubai energiaipar kiépítésében. Foglalkoznak atomerőművek szállításának gondolatával is, a Szovjetunió már ajándékozott tavaly egy kísérleti atomreaktort Kubának. A mezőgazdaság kemizálását szolgálja a szovjet segítséggel épülő nyevitasi és feltoni műtrágyagyár. Tárgyalások folynak arról, hogy a Szovjetunió részt vesz a vasúthálózat rekonstrukciós munkáiban is. A légiforgalom fejlesztését szolgálja az a megállapodás, hogy kubaiakat képeznek ki a Szovjetunióban légiforgalmi szakemberekké. Szó van még arról, hogy az Aeroflot IL—62-es gépeket ad bérbe Kubának a tengerentúli légiforgalom lebonyolítására. Decemberben Pompidou—Brandt-találkozó Párizsi jelentések szerint Pompidou francia elnök pozitívan reagált Brandt nyugatnémet kancellár múlt heti javaslatára a kettőjük között tartandó rendkívüli találkozóra vonatkozóan. Brandt — mint kijelentette — a nyugatnémet—francia csúcsértekezlettől azt reméli, hogy sikerül áthidalni a megmerevedett ellentéteket a nemzetközi valutaválságban követendő közös nyugat-európai álláspontot illetően. A nyugat-európai tőkésországok a paritások kiigazításával kapcsolatos nyugatnémet —francia nézetkülönbségek miatt eddig nem tudtak egységes álláspontot kialakítani az amerikai követelésekkel szemben. (Eredménytelen volt Schiller és Giscard d’Estaing keddi magánmegbeszélése is.) Az egységes fellépés kialakításának eddigi kudarca hovatovább nemcsak a valutakérdések gyors megoldását gátolja — annak minden súlyosbodó gazdasági következményével együtt —, hanem egyre határozottabban felszínre hozza a Közös Piacon belüli politikai érdekkülönbségeket is. Brandt kezdeményezését tehát igen sokrétű aggodalom sugallta. A várakozásoknak megfelelően Franciaország elfogadta a rendkívüli csúcsértekezlet megszervezésére tett javaslatot (a két ország vezetőinek legközelebbi találkozója csak jövő év elején esedékes). Pompidou azonban december folyamán kíván találkozni Brandttal, tehát olyan időpontban, amikorra már lezajlik a közös piaci pénzügyminiszterek és a Tízek Klubja megbeszéléseinek újabb fordulója és túl lesznek a Hatok külügyminisztereinek értekezletén is. Az időzítésben — mint a kommentárok rámutatnak — nem kevésbé szerepet játszik Brezsnyev jelenlegi párizsi látogatása. (Reuter, DPA) III. ÉVFOLYAM, 208. (703.) SZÁM NAPRÓL NAPRA ♦ A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG VISSZANYERTE ENSZ-JOGAIT és egyidejűleg Tajvan kikerült a szervezetből — így döntött hétfő éjjeli szavazásán az ENSZ közgyűlése. A döntés gazdasági vonatkozásaival, Kína rohamosan bővülő nemzetközi gazdasági kapcsolataival foglalkozik az első oldalon közölt cikk. ♦ LENGYELORSZÁG 1971—75. ÉVI KÖZÉPLEJÁRATÚ TERVÉNEK alapvető célja a társadalom életszínvonalának emelése. Ebben a döntő szerepet az ipar játssza, elsősorban a fogyasztási cikkek termelésének meggyorsításával. Az irányelvek előirányozzák a közellátás rendszerének javítását, a gazdasági hatékonyság fokozását, a gazdasági struktúra korszerűsítését, a műszaki-tudományos fejlődés meggyorsítását és a gazdaságirányítási rendszer tökéletesítését. ♦ AZ ÚJ LÉGI VITELDÍJRENDSZERNEK az Atlanti-óceán feletti járatokon 1972. április 1-ig életbe kell lépnie, különben rendkívül heves „viteldíj háború” robbanhat ki a tőkésországok legfontosabb légiforgalmi társaságai között. Egyik jelentésünk szerint tegnap összeültek az észak-atlanti forgalomban érdekelt vállalatok az álláspontok egyeztetésére. ♦ RÉSZLEGESEN MEGBÉNULT A GAZDASÁGI ÉLET ÉSZAK-ÍRORSZÁGBAN, de számos nagyüzem egyelőre épségben van. Az ipar termelése augusztusban 7 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi szintet — írja a Világsajtóból című rovatunkban közölt cikk. A kormánynak azonban súlyos gondot okoz a munkanélküliség, az export hanyatlása, a külföldi tőke kiszakadása és a sok csőd. ♦ AZ ARANY ÁRA TISZTÁN A KERESLET ÉS KÍNÁLAT alakulásának függvénye, s mivel a fogyasztás már elérte a termelés színvonalát s a jövőben meg is haladja, az ár folyamatosan emelkedni fog, függetlenül attól, hogy a monetáris válság rendezése milyen pillanatnyi ármozgást von maga után — mondta a Rotschild bankház igazgatója. Az állami visszatérítés változása és az exportforgalom dinamikája Az új gazdasági mechanizmus exporttámogatási rendszere abból a feltételezésből indul ki, hogy a nyereségük növelésében érdekelt vállalatok csak akkor exportálnak, ha termékeik exportára nem kisebb a belföldön elérhető árnál. Azoknak a vállalatoknak, amelyeknek a belföldi értékesítési árai magasabbak az egységes árszorzókon forintra átszámított devizaáraknál, a különbözetet az állam „visszatéríti”. Az állami visszatérítést 1968— 70-re általában Vállalatonként, devizaegységre vetítve, három évre előre határozzák meg, igen sok vállalat számára degresszíven, azaz évről évre csökkenő mértékben. A degresszió alapja az a várakozás volt, hogy a vállalatok évről évre javítják exportstruktúrájukat, fokozzák exportcélú termelésük hatékonyságát stb., így egyre kisebb „forintráfordítással” termelik ki a de vizát. Az 1971. január 1-től módosított exportszabályozás szigorúbb feltételrendszert teremtett az exportáló vállalatok számára. A vállalatok zöme most már nem a szerint kap állami visszatérítést, hogy a vállalati export belföldi árakon mért forintösszege mekkora, hanem a szerint, hogy az ágazat összes exportjának belföldi árakon mért forintöszszege miként viszonyult az exportértkapott és egységes árszorzóval átszámított devizaösszeghez. Elvben tehát ezentúl is a belföldi árat térítik meg az exportban, csak a válalati aggregátumról eggyel magasabbra, az ágazati aggregátumra térnek át. Az ágazati aggregátumra való áttéréssel a vállalatok egy része — az, amelynek egyéni „devizakitermelési” költségei az ágazati átlagosnál alacsonyabbak — pótlólagos, ösztönző jellegű támogatáshoz jut. A pótlólagos támogatás összege azonban igen kicsi, mert az új állami visszatérítések megállapításának általános tendenciája a devizaegységre jutó támogatás erőteljes csökkentése volt. Azon túl, hogy a viszszatérítés 1971—75 között sok vállalat (és ágazat) számára állandóan csökken, viszonylag nagy fokú degresszió érvényesül 1970-ről 1971-re, tehát az egyik szabályozási periódusról a másikra való áttérés idején. Felvetődik a kérdés: hogyan reagálnak exportáló vállalataink a viszatérítés csökkentésére? Exportunk 1971 eddig eltelt hónapjaiban tapasztalt viszszaesését (vagy dinamikájának csökkentését) lehet-e az 1970-ről 1971-re bekövetkezett jelentős degresszióval magyarázni ? Erre a kérdésre kerestünk választ, amikor a rubelviszonylatú export körülbelül háromnegyed részét, a dollárviszonylatú export körülbelül kétharmad részét reprezentáló vállalatok adatait vizsgáltuk: az állami visszatérítés 1970- ben vagy 1971-ben, vagy mindkét évben csökkent-e, illetve mindkét évben változatlan volt, vagy éppen nőtt 1971- ben. Ehhez viszonyítva: a forgalom a megfelelő években (mindig az első féléves tényszámok alapján) csökkent-e, vagy nőtt. A rubelviszonylatú adatok táblázata a következő (megoszlási viszonyszámok, az összes vizsgált forgalom százalékában) : A degresszív visszatérítésben részesülő forgalomnak tehát csaknem a fele növekvő irányzatú, de változatlan, illetve növekvő szubvenció mellett is csökkenő irányzatú a vizsgált exportforgalom körülbelül 22 százaléka. A megfelelő dollárviszonylatú adatok táblázata a következő: A dollárviszonylatú degresszív viszszatérítésben részesülő forgalomnak tehát több mint a fele növekvő irányú. Változatlan vagy növekvő szubvenció mellett a forgalomnak körülbelül 18 százaléka csökkenő irányú. Ezek az adatok viszonylag lazának tüntetik fel a visszatérítés változása és a forgalom változása közötti korrelációt. Persze három félév tényszámaiból nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy az exportforgalom alakulása nem magyarázható kizárólag az állami visszatérítés növekedésével vagy csökkenésével, változatlan vagy növekvő visszatérítés is sokszor jár együtt az exportforgalom mérséklődésével. Sokféle tényezőtől függ, hogy a válalatok miként reagálnak a visszatérítés változására. Például, ha a vállalat termékei iránti belföldi kereslet nő, akkor a vállalat esetleg változatlan vagy növekvő visszatérítés esetén is csökkenti exportját, és inkább belföldön ad el, lanyha belföldi kereslet növelően hat a degresszív visszatérítésben részesülő vállalatok exportjára is. A vállalatok exportjára a visszatérítés változásával ellentétes hatást fejthetnek ki a külföldi piac változásai is: a nyugati világpiacon a konjunkturális ingadozások, a szocialista viszonylatokban pedig az államközi kontingensek volumenének és termékösszetételének változásai. A legfontosabb azonban talán az, hogy a válalatoknak csökkenő visszatérítés esetén is érdekük lehet exportálni, ha kapacitásaikat csak exportcélú termeléssel tudják optimálisan kihasználni. Exportáló vállalataink többségének termelőkapacitásai meghaladják a belföldi piac felvevőképességét. Ha ezek a vállalatok a belföldi piacon elhelyezhető mennyiségnél többet termelnek, akkor csak termelésük változó költségeinek összege nő, a fix költségek öszszege bizonyos határokon belül változatlan marad. Ilyen esetben a vállalatok érdekeltek abban, hogy még alacsony árszínvonalon is exportáljanak. Határesetben elég, ha az exportárbevétel csak a termelés változó költségeit fedezi. De ez nem általános, gazdálkodási feltételektől függően vállalatonként, de ezen belül is termékenként, sőt esetenként változik, hogy minimálisan mekkorának kell lennie az exportárbevételnek, minimálisan milyen költségeket kell fedeznie. A lényeg azonban az: vállalataink többsége kapacitásainak kihasználása érdekében akkor is exportál, ha a (viszszatérítéssel növelt) devizaár kisebb a belföldi árnál, ezért a vállalati (és így persze a népgazdasági) exportvolumen tág határokon belül közömbös lehet a visszatérítés változásaival szemben. Tarafás Imre Exportforgalom Csökkenő Növekvő forgalom forgalom összesen Csökkenő visszatérítés Változatlan vagynövekvő vissza22,9 20,3 43,2 térítés 21,1 35,1 56,8 összesen: 44,6 55,4 100,0 Exportforgalom Csökkenő Növekvő forgalom forgalom összesen Csökkenő visszatérítés Változatlan vagy növekvő 19,5 22,6 42,1 visszatérítés : 17,7 40,2 57,9 összesen: 37,2 62,8 100,0 Lapzártakor érkezett! Szovjet—kanadai közlemény Koszigin szovjet miniszterelnök Kanadából történt elutazása után hozták nyilvánosságra Ottawában a szovjet— kanadai tárgyalásokról a záróközleményt. A két állam megegyezésre jutott, hogy tovább építi kereskedelmi kapcsolatait, tanulmányozza egy hoszszú lejáratú kereskedelmi egyezmény lehetőségét és közös lépéseket tesz az Északi-sark szennyeződésének megakadályozására. (AP)