Világgazdaság, 1972. január (4. évfolyam, 1/750-19/768. szám)

1972-01-14 / 9. (758.) szám

VIGGAZDASÁG 1972. JANUÁR 14., PÉNTEK OXIGÉNPALACK A GAZDASÁGNAK A FRANCIA KORMÁNY ÖSZTÖNZI A NÖVEKEDÉST Nem könnyű dolog Franciaország számára megmaradni a gazdasági virágzás szigetének — ahogyan a párizsi kormányférfiak nemrég többször is nevezték — a lanyhulással küzdő nyugat-európai országok között. A folyó évre előirányzott 5,2 százalékos expanziós ütem fenntartásához az állam beavatkozása szükséges. Erre a következtetésre jutott a párizsi kormány a szerda este tartott minisztertanácson, s egész sor intézkedést határozott el a növekedés ösztönzésére. Többek között előbbre hozzák az állami és közületi beruházásokat, tekintélyes adókedvezményt és adóvisszatérítést nyújtanak bizonyos szektorokban, s ezzel párhuzamosan leszállítják a hi­vatalos kamatlábat. Ipari és pénzügyi körökben örömmel nyugtázták a „gazdasági életnek nyújtott oxigénpalackot”, de nem egészen bizonyos, hogy a viszonylag óvatos rendszabályok eredményesek lesznek-e. A francia minisztertanács szerdán este néhány igen jelentős gazdasági határozatot fogadott el annak érdeké­ben, hogy megteremtse a folyó évre előirányzott 5 százalékos gazdasági nö­vekedés feltételeit — jelenti párizsi tudósítónk. Az elfogadott határozatok két részre oszlanak: egyrészt az állami és közü­leti kiadások előrehozásával 4,5 mil­liárd frankot bocsátanak a gazdasági életbe, másrészt adó- és pénzügyi in­tézkedésekkel 2,2 milliárd, frankot szabadítanak fel. A Giscard d’Estaing pénzügyminisz­ter által ismertetett program értelmé­ben 40 százalékkal mérséklik megha­tározott iparágakban az adót. Ezáltal 1,2 milliárd frank többlet­tőkéhez jut elsősorban a nehézipar, a szállodaipar és a mezőgazdaság. Kiterjed a kedvez­mény az olyan gépipari ágakra is, amelyekben Franciaországnak van sa­ját termelése, de jelentős importra is szorul. Az elengedett adó összegét az állam visszafizeti a vállalatoknak, de csak azzal a feltétellel, hogy 1972-ben többet fordítanak beruházásokra, mint 1970-ben. Az állami vállalatok az első félév­ben 2 milliárd frankkal növelik az elő­irányzott megrendelések összegét. Ez elsősorban a postára és a gázművekre vonatkozik, de ezen túlmenően, az ál­lami tulajdonban levő termelő vállala­tok is kötelesek lesznek első félévi be­ruházásaikat növelni. A költségvetésben foglalt kommuná­lis beruházásokból 2 milliárd frank összeget a második félévről az első fél­évre hoznak előre. Ebből az összegből 1 milliárd az útépítésre, 1 milliárd az olcsó bérű lakások építésének támo­gatására jut. Ugyanakkor fél milliárd frankkal 1,4 milliárd frankra emelik­ azt a hitelkeretet, amelyet az állami takarékpénztárak magánépítkezések­hez nyújthatnak. A minisztertanács határozata értel­mében a Banque de France csütörtökön bejelentette, hogy 6 százalékra szállítja le hivatalos viszontleszámítolási kamat­tételét az eddigi 6,5 százalékról. Fran­ciaországban a központi bank kamat­tételének nincs olyan közvetlen hatása a gazdasági élet kamatszintjére, mint például Angliában. A lépésnek első­sorban lélektani jelentősége van: alá­húzza a kormánynak azt a szándékát, hogy minden rendelkezésére álló esz­közzel ösztönözze az ipari tevékenységet — írja ezzel kapcsolatban a Reuter­­tudósító. A pénzügyminiszter — párizsi tudó­sítónk jelentése szerint­­— elsősorban azzal indokolta az intézkedéseket, hogy a francia export növelése a nyugati országok konjunktúrájának lanyhulása miatt egyre nehezebbé válik. Ez veszé­lyezteti­­ a termelésnek az ötéves terv­ben előirányzott ütemét és kihat a be­ruházásokra is. A kormány elképzelése változatlanul az, hogy a belső fogyasz­tást igyekszik magas színvonalon tar­tani, hogy ez legyen a gazdasági ex­panzió fő hajtóereje. Párizsi gazdasági körökben — foly­tatja tudósítónk — viszonylag óvatos­nak minősítik a rendszabályokat és eb­ből arra következtetnek, hogy a pénz­ügyminisztérium és a kormány egyelőre nem tart nagyobb veszélyes és nem akar olyan eszközökhöz folyamodni, amelyek az államháztartás számára je­lentősebb kockázattal járnak. A pénzügyminiszter azonban kijelen­tette, hogy „komolyabb eszközöktől’'' sem riad vissza, ha a következő hó­napokban váratlan fejlemények követ­keznének be a gazdasági életben. A gépekre és ipari berendezésekre feladott rendelésállomány feltűnő mértékű apadása miatt azonban gaz­dasági körökben nem tartják kizárt­nak, hogy a kormány rövidesen kény­telen lesz kipróbálni ezeket a komo­lyabb eszközöket is. Francia bankkörökben a Reuter tudósítójának jelentése szerint kieme­lik azt a tényt, hogy a gazdasági élet­be irányított­­összegek elsősorban az állami szektorból származnak. Ez azt jelenti, hogy a hatás többé-kevésbé azonnali és biztos lesz. Abban azon­ban kételkednek, hogy az intézkedé­sek elegendők lesznek az 5,2 száza­lékos növekedési ütem eléréséhez. A félévvel ezelőtt még igen erősnek tartott francia gazdasági helyzetben már néhány hónapja mutatkoznak a megtorpanás jele. A L’Expansion cí­mű folyóiratnak a pénzügyminiszter bejelentései előtt közzétett tanulmá­nya megállapítja, hogy Franciaország­nak több kára lesz a nyugatnémet gazdasági fejlődés lanyhulásából, mint haszna az Egyesült Államokban vár­ható fellendülésből. Az export vár­ható emelkedését a tavalyi 9,5 száza­lék helyett idén csak 5,6 százalékra becsüli és azt jósolja, hogy a munka­­nélküliek száma, amely jelenleg a há­ború óta először 400 000 fölött van, az év végére eléri a 600 000 főt, az egész munkaerőlétszám 3 százalékát. (A francia munkanélküliség problémájá­val kapcsolatban lásd a Világsajtóból rovatunkban ismertetett cikket.) Újabb tanácskozás az USA és a Közös Piac között Tegnap visszaérkezett a belga fővárosba Eberle, Nixon elnök kereske­delmi különmegbízott­ja, hogy a karácsony előtt megkezdett tárgyalásokat továbbfolytassa a Közös Piaccal. Az újabb tárgyalássorozat előtt Dahren­dorf, az EGK bizottságának külkereskedelmi felelőse a kongresszus elé ter­jesztett aranyár javaslatra célozva kijelentette: „nem hajolhatunk meg a határidők kényszere előtt”. Ugyancsak tegnap befejezte brüsszeli látogatását az amerikai­­képviselőház pénzügyi bizottságának küldöttsége. A következ­tetéseket összefoglaló nyilatkozat ismét felsorolja az Egyesült Államok fenn­tartásait a Közös Piac kereskedelmi politikájának egyes vonásaival szemben. Az Eberle vezette amerikai delegáció ma kezdi meg hivatalos tárgyalásait a Közös Piac küldöttségével, amelyet Hiszen, a bizottság egyik magas rangú tisztviselője vezet. A külkereskedelmi kapcsolatokért felelős bizottsági tag, Dahrendorf azonban már előzetes meg­beszéléseket folytatott Eberlével és a sajtó képviselői előtt ismertette a Közös Piac állásfoglalását. Az amerikai küldöttség tudvalévően kereskedelmi engedményeket kíván kapni a Közös Piactól a decemberben elhatározott valutarendezés fejében. Dahrendorf viszont tegnapi nyilatko­zatában leszögezte: a Közös Piac már sokat tett, hogy az Egyesült Államokat a dollárválságból kisegítse és nehéznek ítéli, hogy — legalábbis a közeljövő­ben — további engedményeket tegyen. Brüsszeli felfogás szerint az USA álláspontja megmerevedett; közvetlen követelései között a Washington által túl magasnak ítélt gabonaár befagyasz­tása szerepel, továbbá az az igény, hogy a két fél folytasson konzultációkat az EGK és a csatlakozni nem óhajtó or­szágok szabadkereskedelmi egyezmé­nyének megkötése előtt. Mindkét lépés elősegítené a Közös Piacra irányuló amerikai export megkönnyítését és Washington felfogása szerint ellenszol­gáltatást jelentene a — még kongresz­­szusi jóváhagyásra szoruló — dollár­leértékelésért. Dahrendorf ezzel szemben kifejtette, hogy a­datok, valutáik felértékelésével és a NATO-költségekhez való hozzá­járulás felemelésével lényeges segítsé­get nyújtottak az Egyesült Államoknak Ezen túlmenően pedig szem előtt kell tartani azt is, hogy a Közös Piac hát­rányára számottevő deficit mutatkozik az USA-val folytatott kereskedelem­ben, és az sem mellőzhető tényező, hogy az EGK területén működő amerikai vállalatok nagyösszegű profitot repat­riálnak, megkönnyítve ily módon az amerikai fizetésimérleg-helyzetet. A küszöbönálló megbeszélésen az EGK a távlati feladatok megoldását tartja lényegesnek — mondotta Dah­rendorf — és azt tűzi ki célul, hogy most a megoldások alapjait rakják le. Közölte továbbá, hogy 1972-ben olyan javaslatokat terjesztenek­­ az OECD elé, amelyek ugyancsak alkal­masak arra, hogy eloszlassák a Közös Piac kereskedelmi politikájának libe­rális voltát kétségbe vonó gondolatokat. Dahrendorf kifejezte reményét, hogy a most, kezdődő megbeszélések elő­segítik a nézetek közeledését, de meg­jegyezte, valószínűleg szükség lesz további tanácskozássorozatra is. „Nem tárgyalunk határidők fenyegetése alatt” — szögezte le Dahrendorf. Az amerikai képviselőház pénzügyi bizottságának küldöttége, látogatása befejezésekor kiadott nyilatkozatában újból ismerteti az amerikai fenntar­tásokat a Közös Piac kereskedelem­politikájával kapcsolatban. Különösen a preferenciális egyezmények ellen til­takozik, amelyek — úgymond — nem lényegtelen mértékben befolyásolhat­ják az amerikai exportot. Kifogásol­ják továbbá a Közös Piac adópoliti­káját, elsősorban az értéktöbblet har­monizálására tett lépéseket, valamint a nem tarifális kereskedelmi akadá­lyok felduzzasztását, s ezzel kapcso­latban tárgyalásokat sürgetnek az efféle korlátok kölcsönös leépítésének megvitatására. Megjegyzik: a valuta­­­árfolyamok rendezése nem a teljes megoldás, s ebben az összefüggésben nagy nyomatékkal­ hangsúlyozzák, hogy az USA agrárérdekeit nem vették kellően figyelembe. (Reuter, AP) IV. ÉVFOLYAM, 9. (758.) SZÁM NAPRÓL NAPRA ♦ FRANCIAORSZÁGOT IS FENYEGETI A LANYHULÁS, amely a legtöbb nyugat-európai országban már bekövetkezett. A kormány adókedvezménnyel és a közületi beruházások emelésével tekintélyes összegeket bocsát a gazdasági életbe, hogy ösztönözze a növekedést. Párizsi gazdasági körökben azonban kétségesnek tartják az óvatos lépések hatékonyságát és nem tekintik kizártnak, hogy a pénzügy­­miniszter hamarosan kénytelen lesz azokhoz a komolyabb eszközök­höz folyamodni, amelyeket kilátásba is helyezett. ♦ MA KEZDIK MEG AZ USA ÉS AZ EGK KÉPVISELŐI újabb tár­gyalásukat Washington kereskedelempolitikai követeléseiről. Úgy tűnik, hogy mind a két fél álláspontja megmerevedett: a Közös Piac — mint szóvivője leszögezte — már sokat tett, hogy kisegítse az Egyesült Államokat a dollárválságból és nincs kedve további enged­ményekre. Washington a gabonaár befagyasztását követeli és bele akar szólni az EGK és a külső országok kereskedelmi megállapo­dásaiba. ♦ AZ ARANY MONETÁRIS SZEREPE a jövőben lényegesen kisebb lesz, mint a múltban volt, véli a cikk, amelyet a Világsajtóból című rovatunkban közlünk. Az arany kínálata világszerte képtelen az erősödő gazdaságok keresletével lépést tartani: 1948-ban a világ pénzügyi készleteinek még 69 százalékát alkotta e fém, most már csak 38 százalékát. Az arany helyébe számos más tartalék lépett így a dollár és az SDR. ♦ A KÖNNYŰSZERKEZETES ÉPÍTÉSI PROGRAM egyik első jelentős beruházásaként üzembe lépett szendvicspanelgyártó­ gépsor évi 130 000 négyzetméter panel előállítását teszi lehetővé. Az Országos Szakipari Vállalat a három hónapja üzembe helyezett nyugatnémet gépsoron kívül újabbakat is kíván beszerezni, hiszen 1975-ben már 800 ezer négyzetméter falpanelt kell előállítanuk. Egyelőre a piacok felkutatása folyik és úgy tűnik , lehetőség van exportra is. ♦ ÉLÉNKÜL A KERESLET A GYAPJÚPIACON. A Szovjetunióban és Kelet-Európában emelkedik a fogyasztás, a szintetikus szálak ter­melése lassul, a kereskedelemnek pedig csak kevés készlet áll ren­delkezésére. Az amerikai gazdasági élet fellendülése valószínűleg szintén előmozdítja a gyapjú iránti keresletet. Gazdasági gondok a ghánai államcsíny hátterében Katonai államcsínyt hajtottak végre csütörtökön Ghánában. A puccs híre teljes váratlansággal hatott. Gazdasági szakértők már hosszabb ideje egyet­értettek abban, hogy a nyugat-afrikai országok közül a legkritikusabb hely­zetben Ghána van. Az ország politikai állapotát azonban szilárdnak tartották. A Times január 9-i számában még azt írta: a gazdasági válság, amelybe Ghana jutott, a legtöbb afrikai ország­ban a kormány létét fenyegetné. Busia ghanai kormányfő pozíciója viszont még a cedi december végén történt 44 szá­zalékos leértékelése ellenére is erős. A csütörtöki események azonban rá­cáfoltak erre. A gazdasági élet meg­javításának jelszavával katonatisztek vették át a vezetést. A volt kormány­főt elsősorban nem politikai téren akar­ják felelősségre vonni, hanem — mint az új vezetők hangoztatják — gazda­ságpolitikáját akarják helyrehozni. Rusia ellen az első számú vád, hogy az ország nemzetközi pozícióját abszo­lút előnyben részesítve, elhanyagolta a belső gondokat. Ez úgy értendő, hogy Ghána eddigi kormánya elsőrendű fel­adatának a hatalmas külföldi adósság rendezését tartotta. Belföldön viszont nem tudott kellő védelmet találni az infláció, a munka­­nélküliség, az élelmiszerhiány és a ter­melés, elsősorban a mezőgazdasági ter­melés stagnálása, sőt visszaesése ellen. A puccs végrehajtóinak szemében a megbuktatott kormányfő legnagyobb bűne a cedi leértékelése. Már első nyi­latkozataikban kilátásba helyezték en­nek a pénzügyi döntésnek a revideá­­lását. Ghana gazdasági helyzete tavaly tényleg mélypontjára esett vissza. Az országban uralkodó állapotok mintha igazolnák a hatalom átvevőinek vád­jait. A létfenntartási költségek roha­mosan emelkedtek, 1963. évi bázison számítva az index 1971 júliusáig 225 pontra emelkedett. A cedi leértékelé­sével pedig újabb 30—40 százalékos, drágulás előtt vált szabaddá az út. A munkanélküliek számát a Neue Zür­cher Zeitung 200 ezer főre becsüli. A mezőgazdasági lakosságot még mindig a társadalom alsóbbrendű rétegének tekintik. Rusia 1969-ben, amikor a választások győzteseként hatalomra került, rend­kívül nehéz feladat előtt állt. Ghana gazdasága monokulturális jellegű, a devizabevételek gyakorlatilag teljes egészében a kakaó terméséből és vi­lágpiaci árától függnek. Az ország, ed­digi geológiai kutatások alapján, gaz­dag ásványkincsekben, de a lelőhelyek feltárása még igen kezdeti szakaszban van. A hatalmas külföldi eladósodás, valamint a devizakészletek korláto­zottsága nem teszi lehetővé az ipari fejlesztéshez szükséges alapvető gépek és berendezések, s nyersanyagok be­szerzését. Az importból kell pótolni a szűkében levő mezőgazdasági cikkeket, de a deviza még erre is kevésnek bi­zonyul. Éppen ezért értetlenül álltak az el­lenzéki pártok a kormánynak olyan tervei és rendelkezései előtt, amelyek az import liberalizálása érdekében születtek. Bussa büszkén állapította meg, hogy bővült — az import révén — a választék. E termékek azonban csak a középosztály választási lehető­ségeit javították, az alsóbb rétegek el­látása még az alapvető élelmiszerekből is messze elmaradt a kívánalmaktól. A hatvanas években a bruttó nem­zeti termék növekedési üteme rend­szeresen elmaradt a népszaporulat mögött. Ennek következtében a reál­bevételek és az életszínvonal folyama­tosan csökkent. Nem volt szerencsés évtized ez a kakaótermés szempontjá­ból sem. A termést nem sikerült nö­velni, közepes eredmények születtek erős­ ingadozásokkal. 1969 volt az egyetlen év, amikor a termés is, és a világpiaci ár is Ghánának kedve­zett. Az ország helyzete ebben a vo­natkozásban jelenleg sem kielégítő. A legnagyobb gondok már évek óta mégis az ország nagymérvű eladóso­dásából fakadnak. 1969 végén a kül­földi követelések több mint 600 mil­­lió dollárt tettek ki. Ghana már több­ször kért és kapott is törlesztési hala­dékot. Az évi kamatok azonban olyan nagy összeget tesznek ki, hogy majd­nem teljes egészében felszívják a kül­földi pénzügyi támogatást. Amit Ghana segélyként gazdaságfejlesztésre kap, az kamatok formájában vissza­áramlik a hitelezőkhöz, tovább nö­velve az ország eladósodását. V. A. STAGFLACIO JELEI AZ NSZK-BAN Tovább tart a konjunktúra lehűlése az NSZK-ban. A Bundesbank legújabb jelentése szerint az ipari termelés ha­nyatlik és csökken a beérkező megren­delések száma. Novemberben, a szep­tember-októberi átlaghoz képest kere­ken 2,5 százalékkal kevesebb megren­delés futott be. Különösen az export­kereslet csökkent érezhetően, október­hez képest 7 százalékkal. Ez mindenek­előtt a valutaparitások akkori rende­zetlenségére vezethető vissza. Az ipari termelés novemberben 2 százalékkal esett vissza, amiben a fémmunkások sztrájkja is közrejátszott. A Bundes­bank szerint nem szabad „félvállról venni” a márka 6,5 százalékos felérté­kelésének következményeit, annak elle­nére, hogy megszűnt a valutáris bizony­talanság. A termelés visszaesése nagy ütemű inflációval párosul. A megélhetési költ­ségek tavaly 5,8 százalékkal emelked­tek, tehát „stagflációs” helyzet kiala­kulásáról lehet beszélni. A romló ki­látásokat jól mutatja, hogy a szén­bányák csökkentett munkaidőre álltak át. Ezt az alacsony színvonalú keres­lettel, mindenekelőtt az acélipar nehéz­ségeivel magyarázzák. A bizonytalan helyzet és az infláció növeli a társa­dalmi feszültségeket is. A baden-wür­­tembergi fémmunkások nemrég lezaj­lott nagyszabású munkabeszüntetése után újabb sztrájkokra van kilátás. A hivatalos gazdaságpolitikát mind­eddig a nagyfokú óvatosság jelle­mezte. Fokozatosan könnyítéseket ve­zettek be (legutóbb január 1-én a kö­telező tartalékletétek csökkentésével 2 milliárd 900 millió márkával növel­ték a likviditást), az áremelkedések azonban látványosabb intézkedéseket nem tettek lehetővé. A jelenlegi va­rázsformula a túlzott konjunkturális visszaesés megelőzése, anélkül, hogy veszélyeztetnék az árak és a költségek stabilizálódásának tendenciáját. E po­litika fényében értékelhető a Szövet­ségi Bank tanácsának csütörtöki ülése is, amelyen különböző nyomásoknak ellentállva, nem határozták el a kamatláb újabb csökkentését. (APA, AP, DPA, Reuter) A GATT felszólítja Dániát a pót­vám gyorsított eltörlésére A GATT tanácsa genfi ülésén elfo­gadta azt a jelentést, amely felszólítja a dán kormányt, hogy az 1971. október 20-án elrendelt 10 százalékos import­­pótadót a tervezettnél gyorsabb ütem­ben törölje el. Megfigyelők szerint ez a jelentés lényegesen enyhébb fogalma­­zású, mint az, amellyel az amerikai pótvámra reagáltak. A jelentés elis­meri, hogy Dánia fizetési mérlegének helyzete súlyos, de megjegyzi, hogy a pótvám kivetésének időpontja nem a legszerencsésebb volt. Az október 20-i rendelkezés szerint a 10 százalékos importpótadót 1972. július 1-én 7 százalékosra, 1973. január 1-én 4 százalékosra csökkentik, 1973. április 1-én törlik el végleg. A dán kormány a GATT 12. cikkelyével tá­masztotta alá döntését, mert ez a pont lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy rendkívüli intézkedésekkel vé­delmezzék fizetési mérlegüket, ha szükséges. A dán képviselő a tanács ülésén kifejtette, hogy a bejelentés időpontját a dán kormány szándéká­tól független tényezők határozták meg. Dánia január 1-én vezette be az ál­talános preferencia-rendszert, amely szerint bizonyos termékekben kedvez­ményeket nyújt a fejlődő országok­nak. Nem vonatkozik a 10 százalékos importpótadó azokra a fejlődő orszá­gokból érkező cikkekre, amelyek sze­repelnek egyébként a 10 százalékkal megadózandó termékek listáján is. (Reuter, DPA)

Next