Világgazdaság, 1972. június (4. évfolyam, 105/854-126/875. szám)

1972-06-23 / 121. (870.) szám

1972. JÚNIUS 23. Az EGK fejlesztési segélyének árnyoldalai A közös piaci országok forgalmi adó­ban majdnem annyi összeget szednek be a trópusi termékek után, mint amennyit fejlesztési segélyként a 18 társult afrikai államnak juttatnak. A brüsszeli bizottság jelentése szerint kávé, tea és kakaó után 1970-ben 475,9 millió dollár forgalmi adót számoltak fel. A társult afrikai államok kétoldalú megállapodások alapján, valamint az Európai Beruházási Bank és az Euró­pai Fejlesztési Alap révén 534,5 millió dollár fejlesztési segélyt kaptak. A legtöbb forgalmi adót az NSZK rótta ki; a trópusi termékek után meg­közelítőleg 300 millió dollár bevétele volt (a fejlesztési segélyek állománya még a 80 milliót sem érte el). Olasz­országnál az arány 173,8 millió (27,7 millió) dollár. Franciaországnál a hely­zet fordított: 1970-ben forgalmi adó címén 3,2 millió dollár bevételhez ju­tott, a fejlesztési segély állománya vi­szont 319,6 millió dollár volt. A brü­sz­­szeli bizottság már többször javasolta a tagországoknak, hogy változtassák meg adópolitikájukat és mérsékeljék a trópusi termékek forgalmi adóját. Egy­ másik, Brüsszelből érkezett hír szerint végső stádiumba jutott a mara­dék EFTA-országokkal való szabad­kereskedelmi egyezmény kidolgozása. Az aláírás az eredeti terveknek meg­felelően július végén megtörténhet. (Reuter, DP­A) Az indonéz ipar nehézségei Közismert tény, hogy Indonézia erő­sen el van adósodva, külföldi tartozásai már elérték a 3,7 milliárd dollár érté­ket. Érthető, hogy ilyen körülmények között az ország szívesen látta a kül­földi tőke beáramlását, amennyiben az beruházási célt szolgált és most az a helyzet, hogy az utóbbi időben Indoné­ziában befektetett külföldi pénzek ér­téke elérte az 1,4 milliárd dollárt. Az ország ipara azonban most kezd rá­jönni arra, hogy ez számára esetleg kétes előnyt jelent, mert a belföldön letelepedő hatalmas külföldi vállalatok szorongatni kezdik a belföldi kézben levő ipart. Növekszik tehát belföldi ipari körökben az aggodalom, hogy a régóta áhított külföldi invesztíciók a valóságban a helyi ipar egy részét ki­irtják. Egyesek azt állítják, hogy a belföldi ipart védő jogszabályok nem bizonyul­tak elégségeseknek és sok indonéz vál­lalat ezért csőd előtt áll. Az indonéz parlament ipari bizottságának elnöke javaslatot terjesztett a kormány elé a hazai ipar megmentésére. A javaslat szerint legfőbb ideje annak, hogy a kormány és az összes érdekelt ténye­zők komoly erőfeszítéseket tegyenek a hazai ipar helyzetének megerősítésére és az ipari kapacitás növelésére. Ezért a kormánynak utasítania kell összes szerveit, hogy a lehetőség szerint ré­szesítsék előnyben a kormányszervek által minőségileg felülvizsgált belföldi gyártmányokat. Legutóbbi ülésén a magánipar érdek­­képviselete is hasonló húrokat penge­tett. Az érdekképviselet elnöke szerint Kelet-Jáva körzetében kisebb vállala­tok tucatjai vannak tönkremenőben, mert a kormánytól nem részesülnek kielégítő támogatásban. Több oldalról követelik, hogy a kor­mány a belföldi ipart sújtó adókat, il­letékeket és kamatokat csökkentse, és egyszerűsítse a hitelnyújtás lehetősé­geit. A csempészet elleni védekezést is erősíteni kellene, mert a tömegesen csempészúton az országba kerülő áruk is veszélyeztetik a belföldi ipar érde­keit. A magánipar említett értekezletén el­mondották, hogy a textilgyáraktól a ciga­rettagyárakig sok belföldi üzem meg­szüntette a termelést az olcsóbb im­portáru beözönlése miatt. Számos eset­ben a belföldi gyártmányok nem ké­pesek felvenni a versenyt az importált termékekkel vagy a külföldi vállalatok által belföldön előállított gyártmányok­kal. A kormány eddig annyit tett, hogy a külföldi tőke behatolását megszün­tette különböző könnyűipari szektorok­ban, a gyógyszeriparban, a közlekedés­ben és a tömegtájékoztatásban. A fa­­kitermelés és a lakásépítés területén külföldi pénzt csak belföldiekkel kö­zösen létrehozott vegyes vállalatokba lehet befektetni. (Reuter) A Steyr kompenzációs üzlete Lengyelországban Hamarosan szerződést ír alá az oszt­rák járműipar legnagyobb vállalata, a Steyr-Daimler-Puch a lengyel Polinot céggel a poznani vásáron lefolytatott tárgyalások eredményeképpen. A meg­állapodás értelmében az osztrák cég nagy és kis teljesítményű motorokat szállít Lengyelországba, ahol felhasz­nálásuk szerint látják el őket külön­böző tartozékokkal. Az ügyletet valószínűleg kompenzá­ció keretében finanszírozzák — írja a Reuter bécsi pénzügyi körökre hivat­kozva. Az évi 70 millió schilling ösz­­szegű Steyr-szállításokat a lengyel fémfeldolgozó ipar gyártmányaival egyenlítik ki. Az osztrák járműipari cég — jelentések szerint — elvállalta a lengyel fémipari termékek piaci érté­kesítését, anélkül, hogy jutalékra igényt tartana. A szerződés meghatározatlan időtartamra szól. Szakkörökben emlé­keztetnek arra, hogy a Steyr már ta­valy élénk érdeklődést mutatott a Pol­­mottal kialakítható együttműködési le­hetőségek iránt, de az üzleti megbeszé­lések főként a finanszírozás nehézsé­gei miatt zsákutcába jutottak. „Igazi” kooperációról is szó van osztrák és lengyel cégek között. A poz­nani vásáron részleges megállapodást dolgoztak ki a golyóscsapágygyártás­­ban történő munkamegosztásra: oszt­rák dokumentáció alapján a Rovet vállalat kis méretű golyóscsapágyakat állít majd elő, míg a nagyobb átmérő­jű csapágyakból jelentkező igényeket az osztrák vállalat elégíti ki. Licenc és know-how átadásán alapuló együttmű­ködésről tárgyalnak a légkondicionáló berendezések területén is. saságból gépkocsikerekeket. (Reuter)a WGo jelenti 0 Ausztria és a Közös Piac viszonyá­ról tárgyal Kirchschläger osztrák kül­ügyminiszter, aki rövid látogatásra Brüsszelbe érkezett. Ausztria szabad­kereskedelmi egyezmény megkötését szorgalmazza az EGK-val. 0 A Világbank 13 millió dollár köl­csönt nyújt Iraknak. Az Egyesült Álla­mok a nyugati olajtársaságok kisajátí­tása miatt meg akarta akadályozni a hitelügyletet. A kölcsönt oktatásügyi létesítmények finanszírozására fordít­ják.­­ A brüsszeli bizottság elnöke Dániá­ban tárgyal. Manshalt nem hivatalos megbeszéléseket folytat a dán kereske­delemügyi miniszterrel.­­ Gyorsul a svájci ipari fejlődés üte­me. Az első évnegyedben a termelési index 3 százalékos volt, nagyobb mint az elmúlt háromnegyed évben bármikor. Tavaly az ipari expanzió 2 százalékos volt. 4. Hétfőn nyílik Londonban a nemzet­közi bálnavadász szövetség 24. évi kon­ferenciája. Heves viták várhatók a bálnavadászok és a „bálnavédők” kö­zött. A stockholmi környezetvédelmi konferencia a múlt héten ajánlást foga­dott el a bálnavadászat tízéves felfüg­gesztéséről.­­ Egyre több amerikai utazik kül­földre. Tavaly 5,7 millióan voltak a ha­tárokon túl, 7,5 százalékkal többen, mint 1970-ben (5,3 millió). Az utasok 6,6 milliárd dollárt vittek ki. Az USA- ban 2,5 millió külföldi fordult meg, és 2,5 milliárd dollárt költött. A legtöbb amerikai Nagy-Britanniába utazott: 1,3 millió (324 millió dollárt váltott be). 0 Lassan csökken az angol munka­­nélküliség. Június közepén már csak 833 000-en nem kaptak munkát. (Ez a legalacsonyabb érték tavaly július óta.) 0 Deficites lett a Belgium—Luxem­burg gazdasági unió fizetési mérlege. Az első negyedévben a passzívum 3 milliárd 600 millió frank volt. (Egy év­vel ezelőtt 5 milliárd 300 millió aktí­vumot jeleztek.)­­ Veszteséges a Pan American légi­­társaság. Az idén júniusig a deficit 37,3 millió dollár volt. Tavaly a hason­ló időszakban ennél 300 ezerrel keve­sebb. 4. Norvégia első nukleáris erőműve 1980 végén lép üzembe. Az állami vál­lalkozásban épülő erőmű építési költ­ségei meghaladják a 300 millió dollárt. Kapacitása 800—1000 megawatt lesz.­­ A holland—nyugatnémet Aluminium Hardenberg arra kényszerül, hogy gaz­daságtalan termelése miatt június 30-ával bezárja hardenbergi üzemét. Az üzemben évi 13 ezer metrikus tonna másodlagos alumíniumot gyártottak. Az Aluminium Hardenberg a holland Hoogevens és a Billiton (Royal Dutch­­leányvállalata), valamint a nyugatnémet Eisen und Metall közös vállalata. SS Egyre több gépkocsit importál Fran­ciaország. Áprilisban 29 400 külföldi gépkocsit vásároltak a francia eladók. A piacra dobott külföldi autók része­sedése 21,5 százalékra emelkedett. (A márciusi adat 26 800 importált autó — 18,5 százalék.)­­ Az Ausztriában dolgozók 7 száza­léka külföldi. Az ország 175 ezer ven­­gédmunkást foglalkoztat. Azzal számol­nak, hogy jövőre már a 200 ezret is meghaladja az Ausztriában dolgozó vendégmunkások száma.­­ Szorosabbra fűzi a mezőgazdasági együttműködést Csehszlovákia és Bul­gária. A két ország megállapodott a termelőegységek közti közvetlen kap­csolatok elmélyítésében és kutatási programok tapasztalatainak kicserélésé­ben. • Ez év elejétől Ausztriában is gyárt­ják a svájci Tobler csokoládét. A ked­velt csokoládéfajta ismert a világ mint­egy száz országában. Ausztrián kívül az NSZK-ban, Franciaországban, Olasz­országban, Belgiumban, Nagy-Britann­­niában, Írországban és Ausztráliában állítják már elő.­­ Gazdasági tárgyalások folynak Lí­bia és Jugoszlávia között. Megvitatják a kölcsönös kereskedelmi forgalom és a műszaki együttműködés kiszélesíté­sének kérdéseit. (Elsősorban a kőolaj­iparban.) 0 Közös vállalatot alapított egy dél­koreai céggel a Bayer nyugatnémet gyógyszeripari konszern. A cég gyógy­szeripari termékek forgalmazásával foglalkozik majd. 0 Tanzánia beruházásainak 44 száza­lékát kívánja az idei költségvetési év­ben saját erőből finanszírozni. A fenn­maradó 56 százalékot külföldi forrás­ból kívánja előteremteni. A deficites államháztartás miatt elkerülhetetlen­nek látszik a vámok és az adók emelése.­­ Japán gazdasági delegáció tartóz­kodik Kubában. A cukorimport növelé­sének kérdéseiről folytat tárgyalásokat. Japán a kubai nyerscukor egyik leg­főbb vásárlója. Francia gépsor a kámai autógyárnak A francia Renault cég nyolc komp­lett gépsort szállít az Avtopromimport szovjet külkereskedelmi vállalatnak teherautók rakfelületeinek és oldal­falainak hegesztésére. A berendezések 1973—74-ben szállí­­tandók és a kámai autógyárban állítják fel. Itt 1974-től kezdve évi 150 000 da­rab Diesel-teherautót és vontatót gyár­tanak majd, egyenként 8 tonnás hord­­képességgel. (Ekotassz) A Leyland tárgyalásai Bulgáriában A British Leyland Motor Corporation kereskedelmi együttműködésről folytat előzetes tárgyalásokat egy Londonban tartózkodó bolgár kereskedelmi kül­döttséggel. Az elgondolás hír szerint az, hogy a nagy angol tehergépkocsigyártó válla­lat járműveket adna el Bulgáriának, a bolgárok pedig ennek fejében gép­kocsikerekeket szállítanának­­a Leyland­­nak. A Leyland szóvivője nem volt haj­landó nyilatkozni az ezzel kapcsolatban megjelent sajtóértesülésekről. Ezek sze­rint a Leyland évente 5 millió font ér­tékben importálna a Bolgár Népköztár­ Szovjet—svájci gazdasági kapcsolatok Svájc intenzívebbé akarja tenni gaz­dasági kacsolatait a Szovjetunióval. Az 1973 márciusára tervezett moszkvai gépkiállításnak az a célja, hogy felkelt­se a szovjet érdeklődést a svájci ter­mékek, különösen a szerszámgépek iránt. Svájc a Szovjetunióba irányuló exportjából akarja fedezni más relá­ciókban bekövetkezett veszteségeit. A közeljövőben Moszkvában tárgyalások kezdődnek a két ország között a szel­lemi javak védelméről. (Ost-West Journal) Japán előretörés az osztrák piacon Az osztrák ipar sajtószolgálata fel­hívja a figyelmet arra, hogy Japán egyre jobban előretör az osztrák piacon. A Japánból származó import tavaly közel 1,4 milliárd schilling értékű volt, Ausztria ezzel szemben mindössze 360 millió schillingért szállított Japánba. Ezek szerint a japán szállítások 52 szá­zalékkal, az osztrák szállítások mind­össze 2,8 százalékkal emelkedtek az előző évihez képest. Az idén nagyobb sikereket várnak ugyan az osztrák exporttól, mivel tavaly a devizapolitikai bizonytalanság és a japán gazdaság egyes szektoraiban fel­lépett konjunkturális nehézségek meg­akadályozták az üzletkötéseket, de ez évben ezek az akadályok már túlnyomó részben elhárultak. Minden valószínű­ség szerint azonban a japán szállítások értéke megintcsak erősebben növek­szik majd, mint az osztrákoké. A japán piac megdolgozása igen nehéz, pedig arra az ország rohamos gazdasági növekedése miatt sokkal na­gyobb figyelmet kellene fordítani. Ja­pánban még mindig sok területen olyan gyakorlat uralkodik, amely jobban akadályozza külföldi áruk behozatalát, mint a vámok és a behozatali enge­délyek. A japánok ezenkívül hajlamo­sak arra, hogy teljesítőképes saját ipart építsenek ki, ha az igények bizonyos szintet elértek. Ezek az új iparok azután a protekcionizmus védelme alatt fejlődnek. Fordított viszonylatban számolni kell azzal, hogy a japán verseny Ausztriá­ban a legközelebbi jövőben még sok­kal inkább lesz érezhető. Japán ugyan­is legnagyobb vevőjével, az Egyesült Államokkal szemben aktív kereske­delmi politikájának mérséklésére vál­lalt kötelezettséget, és ez az országot arra indítja, hogy exportjának áram­lását Európa felé terelje. Az európai piacon tehát komoly japán előretörés várhatók. (APA) VILÁGGAZDASÁG A KGST és a Közös Piac Az elmúlt hetekben egy sor, konti­nensünk jövője szempontjából rendkí­vül fontos külpolitikai esemény ért vé­get. Valamennyiük közös vonása, hogy rajtuk keresztül közelebb került, reáli­sabbá vált az európai biztonsági érte­kezlet. A Helsinkiben megtartandó konferenciának azonban várhatólag a biztonsággal egyenrangú témája lesz a kontinens több mint harminc országá­nak gazdasági, kereskedelmi és tudo­mányos-műszaki együttműködése is. Felmerül a kérdés: mit értünk az együttműködésen és melyek az előfel­tételei ? Kontinensünket nem akarjuk töm­bökre osztani, de kétségtelen, hogy Európában két jelentős gazdasági té­nyező játszik szerepet: a KGST és a ki­bővítés előtt álló Közös Piac. Közöt­tük számtalan olyan probléma van, amelyeket az együttműködés érdekében fel kell számolni. Ezek közé tartoznak: a kereskedelmi együttműködés általá­nos problémái, a kölcsönös vámleszál­lítások, a legnagyobb kedvezmény el­vének kölcsönös biztosítása, a közös piaci agrár­protekcionizmus felszámo­lása, közlekedéspolitikai egyeztetés, és végül,, de nem utolsósorban a pénzügyi együttműködés. Valamennyi felsorolt probléma ma a Közös Piacon belül a brüsszeli Bizott­ság hatáskörébe tartozik. (Mint látható, nem tartozik viszont oda például az ipari kooperáció, a tudományos-techni­kai együttműködés.) A Közös Piac köz­ponti szerveinek önállósága a jövőben tehát növekszik, nemcsak önmagába a régión belül, hanem a szocialista or­szágokkal való együttműködés alakítá­sában is. Realitásként kell tudomásul venni a Római Szerződés ma már érvé­nyesülő 116. cikkelyét, amely kimond­ja: „Az átmeneti idő lejárta után a tagországok közös lépéseket tesznek a nemzetközi gazdasági szervezetekkel való viszonyukban, olyan gazdasági kérdésekben, amelyek a Közös Piac számára különösen fontosak. Ennek céljából a Bizottság javaslatokat tesz a miniszteri tanácsnak a közös eljárás megvalósítására; a tanács szótöbbség­gel dönt a javaslatról.” Nyilvánvaló — és ezt azóta meg is fogalmazták Brüsszelben —, hogy a fentebb említett kérdések „különösen fontosak” a Közös Piac számára. Az átmeneti időszak végén konkrét intéz­kedéseket is tettek ennek hangsúlyozá­sára. A Közös Piac vezető szervei 1969- ben úgy döntöttek, hogy a „harmadik országokkal” való kereskedelem kérdé­seit a Bizottság kezébe utalják. A kí­vülálló országok 1970. január 1-től a Bizottsággal kötnek kereskedelmi szerződést — a szocialista országok azonban kivételt képeznek, éppen a brüsszeli vezető szervek 1969-es döntése alapján. Brüsszelben akkor lehetővé tették, hogy a Közös Piac hat tagor­szága 1972 végéig kétoldalú kereskedel­mi megállapodásokat kössön a szocia­lista országokkal. Csupán azt írták elő, hogy ezek a szerződések legföljebb 1974 december 31-ig szabályozhatják az árucsere-forgalmat. Az ilyen kétoldalú szerződéseket is jóvá kell hagyatni a Bizottsággal. A szocialista országok — ezen belül a KGST-országok — sorra megkötötték a kétoldalú szerződéseket és hamarosan valószínűleg életbe lép a szovjet—nyugatnémet megállapodás is. Az egyes KGST-országok és a Közös Piac kapcsolatában tehát 1973. január 1-től fontos változás áll be: vagy sike­rül magával a brüsszeli Bizottsággal kereskedelmi egyezményeket kötni, vagy 1975. január 1-től megállapodás nélkül bonyolítják le az árucserét. A közeljövőben eszerint a szocialista országok számára felmerül a kérdés: hogyan alakulnak kapcsolataik a Közös Piaccal. Brezsnyev a szovjet szakszer­vezetek XV. kongresszusán, 1972. már­cius 20-án világosan megfogalmazta, hogy az elismerés csak úgy jöhet szóba, ha ez az első pillanattól kölcsönös. Az elismerést kettős értelemben fog­hatjuk fel: jelentheti egyrészt a másik integrációs szervezet tudomásulvételét, másrészt a diplomáciai elismerés vala­milyen formáját. Feltűnő, hogy a különböző nyugati források milyen sokat foglalkoznak a Közös Piac elismerésével és milyen ke­veset a KGST-ével. Ez is rendkívül egy­oldalú. Tény azonban, hogy a Közös Piac központi szerveinek nemzetközi jogi alanyisága a gyakorlatban világo­san érvényesül. A Római Szerződés 210. cikkelye passzív legációs jogot biztosít a Bizott­ságnak. Ennek alapján 1971-ig 91 or­szág akkreditált követet, vagy más dip­lomáciai beosztású személyt a külön­féle brüsszeli intézményekhez. Az aktív legációs jog viszont — a nyugatnéme­tek minden törekvése ellenére is — még ma is csupán elméletben él: a Kö­zös Piac csupán két fővárosban, Lon­donban és Washingtonban rendelkezik diplomáciai kirendeltséggel. A londoni képviseletet még 1954-ben alapították, amikor az angol kormány a Montán­­unióval állapodott meg a diplomáciai képviselet felállításáról. Ezt a Közös Piac utólag vette át. A washingtoni képviseletet pedig csak 1971 óta vezeti diplomata. A szocialista országok közül — mint ismeretes — senki sem ismerte el for­málisan a Közös Piacot. Jugoszlávia fé­­lig-meddig kivételnek számít 1970 óta, amikor kereskedelmi szerződést kötött a Bizottsággal. A különböző nemzetközi szervezetek­kel is a Bizottság tárgyal bizonyos vám- és kereskedelempolitikai ügyekben. A szerződéseket ilyenkor a miniszteri ta­nács fogadja el. A Közös Piac szeretné kiterjeszteni nemzetközi jogi alanyiságát. Ennek egyik példája, hogy ma is ádáz harcot vív a különböző ENSZ-fórumokon azért, hogy teljes jogú tagként vehes­sen részt azok munkájában. Brüsszel sérelmezi és tulajdonképpen jogtalan­nak tartja, hogy például az ENSZ-köz­­gyűléseken csak megfigyelőként vehet részt, mert az ENSZ csak az egyes ál­lamoknak biztosítja a tagság jogát. Ezek a kudarcok valószínűleg hozzájá­rultak ahhoz, hogy — mint már emlí­tettük — 1969-ben a Közös Piac to­vábbi két évre felhatalmazta tagálla­mait a bilaterális szerződések megkö­tésére. Ezekben a hónapokban ugyancsak éles vita folyik a nemzetközi jogi ala­nyiság kiterjesztéséről, egy másik ügy­ben. Arról van szó, hogyan vegyen részt a Közös Piac az európai bizton­sági értekezleten. Brüsszelben elhang­zottak olyan vélemények is, amelyek követelik, hogy a közösség saját dele­gációt küldjön a konferenciára. A fran­ciák ellenzik ezt az elképzelést, mert a konferencia nem blokkok találkozója, hanem az európai államok sokoldalú értekezlete. A nyugatnémetek arra hi­vatkoznak, hogy az értekezleten fontos szerepet játszik majd a kelet-nyugati kereskedelem és ezért a közösség mint a kereskedelmi szuverenitás hordozója, önálló delegációval lépjen fel. Látható tehát, hogy a Közös Piacon belül sem egyformán értelmezik a nemzetközi jogi alanyiságot és ami ezzel szorosan összefügg: az elismerést. Az elismerés lazább, de egyben reáli­sabb formája a tudomásulvétel lehet. Brezsnyev március 20-i kijelentése nem az első ilyen állásfoglalás a Szovjet­unió részéről. Igaz, egészen más alap­ról, de 1962-ben a Pravda hasábjain már megfogalmaztak egy 32 pontos ja­vaslatot, amely a Közös Piacot gazda­sági és politikai realitásként ismerte el. A Szovjetunió ugyanakkor — tehát 1962-ben — javaslatot tett arra is, hogy tartsanak nemzetközi kereskedelmi konferenciát és vitassák meg olyan nemzetközi kereskedelmi szervezet lét­rehozásának lehetőségeit, amely az egész világra kiterjedne és megszüntet­né a diszkriminációt. Erre a javaslatra még nem reagáltak s a Közös Piac el­ismerésének kérdése hosszabb időre le­került a napirendről. Közben azonban voltak mértéktartó kezdeményezések egyes szocialista or­szágok részéről. Így például 1971-ben Bulgária, Magyarország, Lengyelország és Románia delegációt küldött Brüsz­­szelbe. A megbeszélések középpontjá­ban elsősorban a Közös Piac diszkri­minációs agrárpolitikája szerepelt. A megbeszéléseket — amelyek tehát szak­értői szinten, technikai kérdésekről folytak — jegyzékváltás követte. Ettől eltérő jellegű kezdeményezés volt az, amelyre Románia az idén vállalkozott: kérte, hogy a Közös Piac terjessze ki rá is az általános vámpreferencia rendszert. A fő kérdés különben is az, hogy miképpen alakulnak Európában a poli­tikai kapcsolatok, milyen lesz az álta­lános légkör, milyen minőségi változás történik a kelet-nyugati kereskede­lemben, hogyan fejlődik az ipari, tudo­mányos kooperáció. Ha e téren pozití­van alakulnak a dolgok, akkor az elis­merés mindenféleképpen másodrangú tényezőnek számít. Dr. Gubcsi Lajos KERESKEDELMI EGYEZMÉNY LENGYELORSZÁG ÉS BANGLA­DESH KÖZÖTT Hosszú lejáratú kereskedelmi egyez­ményt kötött Lengyelország és Bangla Desh. Az egyezményt Bangla Desh ke­reskedelmi miniszterének, Sziddikinek varsói tárgyalásán öntötték végső for­mába; 1974-ig érvényes. Megállapodtak az idei árulistákban is. Bangla Desh elsősorban juhát, teát, bőrt és újság­papírt exportál Lengyelországba, ahon­nan növényvédelmi szereket, vegyipari termékeket, műtrágyát, elektromos be­rendezéseket, építőipari és útépítő gé­peket, mérőműszereket és orvosi ké­szülékeket importál. Sziddiki elmondotta a PAP munka­társának, hogy országa fejleszteni kí­vánja kapcsolatái Lengyelországgal és a többi szocialista állammal. A Len­gyelországgal kötött egyezmény a for­galom érték­ét összesen 5 millió font sterlingben szabja meg. Bangla­desh hosszú lejáratú egyezményeket kötött már Magyarországgal, Bulgáriával, Csehszlovákiával és a Szovjetunióval. Dacca arra törekszik, hogy hosszú le­járatú hiteleket kapjon, amelyek elő-. Segítik a forgalom élénkítését. A mi­niszter úgy véli, hogy különösen ked­vezőek a lehetőségek Lengyelországgal a halászatban és a halászhajógyártás­ban.

Next