Világgazdaság, 1972. június (4. évfolyam, 105/854-126/875. szám)

1972-06-24 / 122. (871.) szám

VILÁGGAZDASÁG 1972. JÚNIUS 24., SZOMBAT IV. ÉVFOLYAM, 122. (871.) SZÁM VESZÉLYBEN A WASHINGTONI VALUTAEGYEZMÉNY Lebeg az angol font árfolyama Anglia egyetlen kiutat talált az egyre súlyosabb fontválságból: „lebe­­gővé” tette az angol valuta árfolyamát, szabad utat engedett a font de facto leértékelődésének. Mint a brit pénzügyminiszter nyíltan feltárta: Anglia tartalékai nem győzték volna a font további támogatását a devizapiacon, bár jelenlegi szintjük London szerint nem indokolja a fonttól való mene­külést. A londoni bejelentés világszerte meglepetést és a devizapiacokon óriási felfordulást okozott. A zűrzavar miatt úgyszólván minden deviza­­tőzsdét bezártak. Könnyen elképzelhető ugyanis, hogy a font lebegtetését követően a spekuláció újabb célpontokat keres és teljesen összeomlik a tavaly Washingtonban kialakított ideiglenes árfolyamstruktúra. A brit kormány pénteken reggel óriási meglepetésre bejelentette a font árfolyamának felszabadítását és a lon­doni devizapiac tevékenységének idő­leges felfüggesztését. Ez az intézkedés egyértelmű az angol valuta átmeneti de facto leértékelésével és hasonló ah­hoz, amit Nixon elnök tavaly augusz­tusban a dollárkrízis kellős közepén határozott el. E lépést megelőzően egész héten át súlyos nyomás nehezedett a fontra, a devalválásáról elterjedt hírek miatt mindenki szabadulni igyekezett font­tartalékaitól. A jegybank valutatarta­lékait erősen igénybe vették a font­mentő akciók. „Ha a fonttól való me­nekülés az utóbbi napok arányában folytatódott volna, egy idő után azt vesszük észre, hogy tartalékaink kime­rültek” — hangoztatta Barber pénzügy­miniszter a brit alsóház délelőtti ülé­sén, ahol magyarázatot adott a kor­mány rendkívüli elhatározására. Alap­talan — folytatta — a fontba vetett bizalom megrendüléséről beszélni. Ezt sem a fizetési mérleg, sem a tartalék­­állomány szintje nem indokolja. Félelem a spekulációtól Londoni pénzügyi körökben biztosra veszik, hogy pénteken minden eddigit felülmúló spekulációs roham tört vol­na ki, ha a kormány nem cselekszik idejében. Ennek elhúzódása esetén a brit tartalékok épp olyan veszteségeket szenvedtek volna, mint 1967-ben, a font leértékelését megelőző időszak­ban. Most már csak az a kérdés, mi­lyen gazdasági intézkedésekkel kíván­ja a konzervatív kormány alátámaszta­ni a rögzített paritáshoz való vissza­térést, a fontba vetett bizalom helyre­­állítását. Nem biztos, hogy ismét a közvetlen beavatkozás módszerét vá­lasztják, talán visszatérnek az árak és bérek önkéntes korlátozásának rend­szeréhez. Önkéntelenül felvetődik a kérdés, sokáig tart-e a lebegtetési idő­szak. Politikai megfigyelők szerint még heteket vesz igénybe, amíg döntés születik a rögzített paritáshoz való visz­­szatérésről. Bekövetkezett az — mondták londoni pénzügyi körökben —, amitől legjob­ban lehetett tartani, a font árfolya­mának tönkretétele csupán egy hét műve volt. A spekulánsok most a wa­shingtoni valutamegállapodás rendsze­rének újabb gyenge pontjait igyekez­nek kifürkészni, újabb valuták ellen indíthatják meg támadásaikat. Nem kellett volna az angol kormánynak ta­valy decemberben beleegyeznie a font 8,57 százalékos felértékelésébe — álla­pítják meg e körök. Hozzáteszik, hogy a valutafrontok átmeneti, s csak né­hány hónapig tartó megnyugvása után a fonttól való menekülést több ténye­ző provokálta ki: rosszabbodott a brit kereskedelmi mérleg, egyre nagyobb méreteket öltött az Angliában tevé­kenykedő külföldi leányvállalatok tőke­kivitele és Anglia közös piaci belépé­sének közeledtével a gazdasági bajok­kal terhes Nagy-Britannia mindinkább a nemzetközi érdeklődés homlokteré­be került. Párizs ellenzi a lebegtetést A Közös Piac valutapolitikai bizottsága ma rendkívüli ülésen vitatja meg a valutahelyzetet, hogy előkészítse a pénzügyminiszterek hétfőn Luxem­burgban kezdődő ülését. Állítólag megvitatják azt az elgondolást, hogy a Hatok — preventív intézkedésként — közösen lebegtessék valutáik árfolya­mát a dollárral szemben. Nem valószínű azonban, hogy Franciaország, amely a tavalyi válság idején sem volt erre hajlandó, idén beleegyezzen a közös lebegésbe. Ezt látszik megerősíteni a francia külügyminiszter bonni nyilat­kozata. A franciákat, akik mindig is a rögzített paritások mellett voltak, kínosan érintette a font lebegtetése, az NSZK viszont üdvözli az „ésszerű és megfelelő” angol lépést. A belga pénzügyminiszter bízik abban, hogy a Hatok valutapolitikai együttműködését meg lehet menteni, de az angolok közreműködéséről le kell mondani: a brit pénzügyminiszter nem hajlandó részt venni a hétfői pénzügyminiszteri találkozón. Schumann francia külügyminiszter Bonnban sürgette, hogy London mi­előbb szüntesse be a font lebegtetését. Az NSZK-nak és Franciaországnak meg kell egyeznie, hogy „megszűnjön a kísértés az árfolyamok felszabadí­tására” — mondotta az NSZK-ban tar­tózkodó Schumann. El kell vetni azt a lehetőséget, hogy egy valuta flotál­­jon, de arra is rámutatott, milyen fon­tos a rögzített árfolyamok fenntartása. A jelenlegi fejleményeknek meg kell gyorsítaniuk a gazdasági és pénzügyi integrációt. Az unió kibontakoztatá­sában az NSZK-ra és Franciaországra nagy szerep hárul — fejtegette. Párizsban Giscard d’Estaing gazda­sági csúcsminiszter a hír vételekor azonnal az Elysée palotába sietett Pompidou elnökhöz. Pompidou-t na­gyon súlyosan érinti a lépés — álla­pítja meg a Reuter párizsi tudósítója. Párizs mindig a pénzügyi stabilitás mellett szállt síkra és ezt előfeltétel­nek tartotta ahhoz, hogy a Tízek ter­vezett októberi csúcsértekezletén hala­dást érjenek el valutáris kérdésekben. A font lebegtetése megerősíti azok­nak a helyzetét, akik ellenzik a decem­berben megállapított paritások szente­sítését. Elsősorban az NSZK húzódozik attól, hogy az IMF-nél hivatalosan is bejelentse az új paritást. Nagy-Britan­­nia számára is sokkal nehezebb lenne a font árfolyamának felszabadítása, ha az új paritást hivatalosan deklarálta volna — mondják pénzügyi szakértők. Schiller nyugatnémet gazdasági csúcs­miniszter — Schumannnal ellentétben — üdvözölte a brit lépést, amely „a va­lutapiaci viszonyoknak megfelelő, ész­szerű reakció” volt. A miniszter kizárta annak a lehetőségét, hogy Nyugat- Németországban korlátozó rendszabá­lyokat vezessenek be. Az NSZK-ban csak szolidaritásból zárták be a valuta­piacokat. A nyugatnémet márkát, ame­lyet három éven belül kétszer is fel­értékeltek, nem érinti az árfolyam fel­szabadítása — mondta. A Közös Piac pénzügyminisztereinek hétfőn mindent meg kell tenniük a közös álláspont kialakítása érdekében — fejtette ki Vlerick belga pénzügy­­miniszter. Belgium rendkívül fontos­nak tartja, hogy fenn­maradjanak a szűkített árfolyamok, a belga külke­reskedelem héttizede ugyanis a közös piaci országokkal bonyolódik. Elkép­zelhetőnek tartja, hogy a közös piaci valuták árfolyamát együttesen szaba­dítsák fel. Ha a miniszterek hétfőn úgy vélik, hogy a jelenlegi helyzet nem válságos és a dollár, illetve a font elleni spekuláció csak átmeneti, továbbra is fenntarthatják jelenlegi intervenciós politikájukat és támogat­hatják a dollárt — fejtette ki. Lon­donból előzőleg nem jött értesítés a fonttal kapcsolatos tervekről. A belga kormány sikertelenül próbálta Barber pénzügyminisztert rávenni, hogy részt vegyen a hétfői miniszteri értekezle­ten. Brüsszel minden befolyását lat­­ba veti, hogy rábírja a minisztert ál­láspontjának megváltoztatására. A je­lenlegi elképzelések szerint Angliát O’Brien, a Bank of England elnöke képviselné. Olasz vegyipari üzemek a Szovjetuniónak A Montecatini-Edison olasz vegyipa­ri konszern szóvivője bejelentette: a cég előzetes megállapodást kötött a Techmasimport szovjet külkereskedel­mi vállalattal két vegyipari üzem szál­lításáról. Az üzlet értéke megközelíti az 50 millió dollárt. Az egyik üzemben évi 42 000 tonna cellulóz triacetátot ál­lítanak elő, a másikban évi 30 000 ton­na polipropilént és különféle kopoli­­mereket. A szerződés értelmében a Techma­simport licenceket és know-how-t vá­sárol, a Montedison pedig a berende­zések nagyobb részét szállítja, illetve műszaki segítséget nyújt az üzem fel­állításához és beindításához. A végle­ges szerződést e hó végén írják alá Moszkvában. (Reuter) Bezárták a devizapiacokat Nagy-Britannia tőkés partnereit tel­jesen váratlanul érte a londoni bejelen­tés. A legtöbb nyugat-európai deviza­piac pénteken reggel még mit sem sejt­ve kinyitott és csupán a délelőtti órák­ban határozták el bezárásukat, amikor­ra már teljes zűrzavar uralkodott és nagyarányú dolláreladások indultak el. De néhány óra is elegendő volt ahhoz, hogy a nyugat-európai jegybankok újabb egymilliárd dollárral gyarapítsák tartalékaikat, s nyugati hírügynökségek a tavaly augusztusi dollárválság han­gulatát idézték fel. Az amerikai fővárosban, ahol egy nappal korábban Volcker pénzügy­miniszter-helyettes még határozottan elvetette a font leértékelésének lehető­ségét, a pénzügyminisztérium nyilatko­zatot tett közzé. Ebben a kedélyek meg­nyugtatására azt hangsúlyozta, hogy a font lebegtetése nem veszélyezteti a washingtoni megállapodásban lerögzí­tett paritásarányokat. Washingtoni szak­értők ugyanakkor rámutatnak a wa­shingtoni megállapodás törékeny vol­tára, amely most az „összeomlás szélére került”. Az eredeti elképzelések szerint legalább egy-két évig, a valutareform létrejöttéig ki kellett volna tartania. Legközelebb a dollár lehet a speku­lánsok támadásainak célpontja, figyel­meztetnek Washingtonban, hiszen az USA kereskedelmi mérlegének tartós deficitje és a világkereskedelmi tárgya­lások megindításának elhúzódása sokat ártott a dollár pozíciójának. A dollár mellett veszélybe került az olasz valuta is. Olaszországban határo­zottan állítják, hogy a devizapiacok nem nyithatnak ki anélkül, hogy vala­milyen módon ne intézkedjenek a líra védelmében. Három lehetőséget emlí­tenek, a leértékelést, a valuta árfolya­mának felszabadítását, végül a legszi­gorúbb devizaellenőrzési rendszer beve­zetését. Végső soron a fontválságnak ezt az újabb fejezetét egyetlen tőkésországban sem fogadták túlzott lelkesedéssel. Nemcsak a brit versenyképesség erő­södhet meg a font valószínű devalvá­lása révén, hanem olyan lavina indul­hat meg, amely veszélyeztetheti az utóbbi időkben kötött valamennyi nemzetközi valutamegállapodást. Nagy- Britannia kiválása egyebek között meg­kérdőjelezi a közös piaci valuták sző­kébb árfolyamingadozási rendszerét is. (Reuter, APA, DP­A) NAPRÓL NAPRA A ♦ ANGLIA MEGLEPTE A NYUGATI PÉNZVILÁGOT: felszabadította valutájának árfolyamát, mert nem győzte volna a font támogatásá­nak költségeit. Ez a lépés nagy rést ütött a Washingtonban tavaly kialakított valutapolitikai kompromisszumon és összeom­lással fenyegeti a jelenlegi árfolyamstruktúrát. Veszélybe sodródott a Közös Piac monetáris együttműködése is. A régi ellentét új formában bukkant fel: Párizs fanyalog, Bonn tapsol a londoni döntésnek. Tokióban attól tartanak, hogy még erősebb lesz a jen felértékelését követelő nyomás, bár ezt már előre igyekeztek kivédeni a hivatalos kamatláb leszállí­tásával. ♦ A JUGOSZLÁV—LENGYEL GAZDASÁGI KAPCSOLATOK ÉLÉN­KÜLÉSÉT eredményezi többek között Tito marsall jugoszláv elnök most véget ért lengyelországi látogatása. Megállapodás született, hogy az 1971—75-ös időszakban a korábban előirányzott 850 millió dolláros kétoldalú árucsere-forgalmat 1 milliárd dollárra emelik. Elmélyítik a kooperációt is. ♦ KÖZÖS AKCIÓPROGRAMOT DOLGOZTAK KI A MULTINACIO­NÁLIS DUNLOP—PIRELLI KONSZERN szakszervezeti képviselői. A húsz országban működő vállalathoz tartozó szakszervezetek állandó tanácsot hoztak létre, azzal a feladattal, hogy összehangolja a kon­szern dolgozóinak kollektív tárgyalásait, bérharcait, és megvizsgálja a vállalkozók beruházási tevékenységét. ♦ AZ NSZK ÉS BULGÁRIA A BEVITELI KONTINGENSEK EMELÉ­SÉBEN állapodott meg. Az erre az évre érvényes árucsere-forgalmi megállapodás szerint Nyugat-Németország a bolgár mezőgazdasági ter­mékek importkeretét 4—4,8 százalékkal, az iparcikkek kontingensét pedig 15 százalékkal emelik. ♦ GYORSAN FEJLŐDIK A MAGYAR—CSEHSZLOVÁK ÁRUFORGA­LOM. Magyarország exportja az idén 18 százalékkal, az import pedig 10 százalékkal növekszik. Nagy jelentőségű a vegyipari együttműkö­dés. A Pozsonyban megnyílt Incheba ’72 kiállításon a prágai magyar kirendeltség vezetője hangoztatta, hogy a hagyományos kereskedelmi formák mellett a vegyiparban egyre nagyobb szerepet játszik a ko­operáció és a szakosítás is. A kooperációs megállapodásokat továbbra is szorgalmazni fogják. T­fh Közös vállalat Peruban és Iránban A közelmúltban két mérnöki kon­zultációs közös vállalkozás alakult a TESCO közreműködésével: az egyik Peruban, a másik pedig Iránban. (Min ismeretes, a TESCO eddig már több hasonló vegyes vállalat megalakításá­ban vett részt, Nigériában — egy teljes egészében magyar tulajdonban levő cégen kívül­­ kettő, Nyugat-Német­­országban és Franciaországban pedig egy-egy ilyen iroda van bejegyezve.) A magyar—perui közös vállalat rész­vénytársasági formában működik, a részvények 61 százaléka van perui kéz­ben, 49 százaléka pedig négy magyar vállalat — a TESCO, a CHEMOKOMP­­LEX, a KOMPLEX, a Vegyigép Ter­vező és Fővállalkozó Vállalat — tulaj­donában. A mérnöki konzultációs vál­lalkozás fő feladata, hogy figyelemmel kísérje a perui fejlesztési programokat, lehetőséget találjon magyar tervező­­vállalatok részvételére ezekben és ké­sőbb elvállalja a feladatokat. Szó van arról, hogy Magyarország szellemi ex­porttal bekapcsolódhatna a perui vasút­­fejlesztési programba, vegyipari objek­tumok fejlesztésébe, illetve elvégezhet­ne magas- és mélyépítéssel kapcsolatos tervezői feladatokat. A magyar—iráni közös vállalkozás szintén részvénytársaság. A Karkates néven bejegyzett cég részvényeinek fele iráni tulajdonban, másik fele pedig három magyar vállalat, a TESCO, a TECHNOIMPEX, és a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat kezében van. Az úgynevezett „consulting engineering” feladatokon kívül a vállalkozás a ma­gyar textilgépek és textilgépalkatrészek exportjának képviseletét is ellátja. Mi­vel Iránban nagyszabású textilipari re­konstrukcióra készülnek, e vegyes vál­lalat hasznos lehet a magyar ipar szá­mára is, amellett természetesen, a tex­tilmérnöki feladatok elvégzésével nö­velhető a szellemi export. V. M. KAMATLESZÁLLÍTÁS JAPÁNBAN A japán jegybank pénteken (szom­bati hatállyal) 4,25 százalékra szállí­totta le hivatalos leszámítolási kamat­tételét az eddigi 4,75 százalékról. Ezzel arányosan mérséklődnek a gazdasági életben érvényes egyéb kamatlábak Bankkörökben új korszak megnyitá­saként üdvözlik ezt a lépést, mert a második világháború óta először fordul elő, hogy Japánban a hivatalos kamat­láb alacsonyabb, mint az Egyesült Ál­lamokban, ahol jelenleg 4,5 százalék érvényes. Hivatalos japán pénzügyi körökben hangoztatják: Japán, mint a kamatle­szállítás mutatja, őszintén törekszik arra, hogy hozzájáruljon a nemzetközi valutaproblémák megoldásához. Az an­gol font lebegtetésére azt mondják, hogy azt helyi zavarnak kell tekinte­ni, amely nem vezethet újabb nemzet­közi valutaválságra. Megjegyzik azon­ban, hogy a kamatleszállítás időpontja rendkívül szerencsés volt, mert a font lebegtetése, amelyet feltehetőleg az an­gol valuta leértékelése fog követni, erősítheti a jen újabb felértékelésére irányuló nemzetközi nyomást. Az alacsonyabb kamatszint következ­tében előreláthatólag leapad Japán ha­talmas devizatartaléka, amely a kül­földi, elsősorban amerikai bírálat fő célpontja volt. A kormány ki akarja egészíteni a kamatleszállítást: az új miniszterelnök megválasztása után az import további ösztönzésére és az ex­port fékezésére irányuló intézkedése­ket tesznek. Sasaki, a Japán Bank el­nöke kifejtette az újságíróknak, hogy a gazdasági tevékenység felélénkülésé­re számít a tervezett lépések eredmé­nyeként. (Reuter) Tito befejezte varsói látogatását Lengyel—jugoszláv gazdasági megállapodás Befejezte lengyelországi látogatását Tito jugoszláv elnök. Hazaérkezése után adott nyilatkozatában a lengyel veze­tőkkel folytatott tárgyalásait eredmé­nyesnek mondotta, de megállapította, hogy a fejlődő kapcsolatok ellenére a két ország együttműködésének fokozá­sára még sok lehetőség van. A látogatásról kiadott közös közle­mény szerint a varsói tárgyalások során a két ország külkereskedelmi, minisz­tere egyezményt írt alá, amelynek alap­ján az 1971—75-ös időszakra a koráb­ban előirányzott 850 millió dolláros két­oldalú árucsere-forgalmat egymilliárd dollárra emelik. Megállapították — han­goztatja a közlemény —, hogy a két ország közötti ipari kooperációra külö­nösen kedvezők a lehetőségek a jármű­vek, traktorok, mezőgazdasági, építő­ipari és háztartási gépek gyártásában, valamint az elektronika és a halászat területén. A kétoldalú együttműködés fejlesztésében fontos szerep vár az újonnan életrehívott bank­konzorcium­ra. Támogatnia kell azoknak az ágaza­toknak fejlesztését és korszerűsítését, amelyek a kétoldalú és a harmadik piacokon megvalósítandó együttműkö­désben elősegítik a két ország gazdasági kapcsolatainak elmélyítését. Varsói értesülés szerint a kibővülő árc­sere keretében Lengyelország Jugo­szláviától többek között 2000 autóbuszt és tehervagont vásárol. Ösztönözni fog­ják a közfogyasztási cikkek cseréjének bővítését is. (MTI, Reuter) TOVÁBBRA IS KÉTSÉGES A TÍZEK CSÚCSTALÁLKOZÓJA „Ezúttal is amellett szálltam síkra, hogy az októberre tervezett nyugat­európai csúcsértekezletet halasszuk el, ha sikere nincs előre biztosítva” — mondta Schumann francia külügy­miniszter az újságíróknak a nyugat­német kollégájával pénteken tartott öt­órás megbeszélés után. Hozzáfűzte, hogy ma még nem lehet eldönteni, adva van­nak-e a csúcstalálkozó feltételei. A bonni külügyminisztérium hivata­los szóvivője azonban hangsúlyozta, a sajtótájékoztatón, hogy a csúcstalál­kozó előkészítése továbbra is tervsze­rűen folyik. A francia külügyminiszter, akinek lá­togatása Pompidou és Brandt találko­zójának előkészítését szolgálta, nyilat­kozatában éreztette, hogy a két kor­mányfő megbeszélésein aligha születhet megegyezés a csúcstalálkozóról. Schumann kifejtette még, hogy Euró­pában „az enyhülés új szakasza” kez­dődött az NSZK keleti szerződéseinek ratifikálását és a Berlinre vonatkozó négyhatalmi megállapodás életbelépését követően. A bonni külügyminiszterrel folytatott megbeszélései után az a meg­győződés alakult ki benne, hogy ezt az új fázist Franciaország és az NSZK azo­nos szellemben és hasonló szándékokkal kezdi meg. (DPA)

Next