Világgazdaság, 1972. július (4. évfolyam, 127/876-147/896. szám)

1972-07-25 / 143. (892.) szám

TILÄGGAZDASAG 1972. JÚLIUS 25., KEDD IV. ÉVFOLYAM, 143. (892.) SZÁM A Nixon-Tanaka találkozó és Kína AMERIKAI-JAPÁN GAZDASÁGI TÁRGYALÁSOK Az új miniszterelnök hivatalba lépése óta szemmel láthatóan új lendüle­tet nyert a Távol-Keleten gyorsulni tűnő változásokhoz való alkalmazkodásra irányuló japán törekvés. Az augusztus végére bejelentett Nixon—Tanaka találkozót a nyugati kommentárok szoros összefüggésbe hozzák a­ Kína és Japánok közötti viszony normalizálásának kilátásaival. Ma kezdődnek meg Hakone japán fürdőhelyen az amerikai—japán gaz­dasági tárgyalások. Az előzetes jelentések arról tanúskodnak, hogy mit sem enyhültek a két ország ellentétei és az érdekkülönbségek gyors áthidalásá­nak lehetőségei csekélyek. Egyes vélemények szerint a gazdaságiakon túl­menő politikai nézeteltérések és ezen belül is a gyorsuló japán—kínai köze­ledés jelei késztették Nixont arra, hogy kezdeményezze az augusztus 31-re tervezett eszmecserét Tanakával. Hétfőn megtartotta első plenáris ülé­sét a hatalmon levő liberális demok­rata párt Kínával való kapcsolatren­dezést előkészítő tanácsa. Az eszme­cserére az nyomta rá a bélyeget, hogy Csou En-laj kínai miniszterelnök az el­múlt héten határozottan jelezte Peking készségét a kapcsolatok normalizálá­sára és kijelentette, hogy szívesen látja Tanaka „mielőbbi” látogatását Peking­­ben. A liberális demokraták ülésén a japán miniszterelnök pártjának ígéretet tett, hogy a legteljesebb „körültekintés­sel és határozottsággal” készül eleget tenni feladatának, ugyanakkor azzal nyugtatta a párt Kína-ellenes, konzer­vatív elemeit, hogy minden lépéséről tájékoztatni fogja az Egyesült Államo­kat. Tanaka részletesen kifejtette kap­csolatrendezési terveit és leszögezte, hogy „teljes mértékben megérti az ez­zel összefüggő hármas kínai előfel­tételt”. (Kína annak elismerését köve­teli, hogy a Kínai Népköztársaság je­lenti az egyetlen törvényes Kínát, Tajvan Kína része és fel kell bontani a Japán és Tajvan között 1952-ben megkötött békeszerződést.) A liberáli­sok ez év szeptember 10-ig kívánják véglegesíteni a párt álláspontját és en­nek alapján — mint megfigyelők rá­mutatnak — Tanaka pekingi látogatá­sára még az amerikai elnökválasztás előtt sor kerülhet. Washingtoni jelentések rámutatnak, hogy a hawai Nixon—Tanaka találkozó bejelentése közvetlenül azután történt, hogy Csou En-laj készségét fejezte ki a japán miniszterelnök pekingi foga­dására. A japán—amerikai csúcsérte­kezlet megszervezéséről szóló hivatalos közlés amerikai meghívásról beszél, jól tájékozott washingtoni források szerint azonban a találkozó japán kez­deményezésre jön létre. A kezdeménye­zésre vonatkozó eltérő információk el­lenére a magas, szintű eszmecserében mindkét fél nyilvánvalóan sürgősen ér­dekeltté vált. Nixon a maga részéről még belpolitikai „osztalékot” is remél­het, hiszen az elnökválasztási kam­pány keretében háríthatja el a „pekingi nyitás” miatt elhangzó kritikákat. Hakone japán fürdőhelyen ma négy­napos amerikai—japán kereskedelmi tárgyalások kezdődnek, amelyeknek középpontjában a két ország éles gaz­dasági és kereskedelmi ellentétei áll­nak. Tokiói jelentés szerint az Egyesült Államok azt kívánja a távol-keleti szigetországtól, hogy még ebben az év­ben mintegy egymiliárd dollár értékű külön vásárlást eszközöljön. Az USA tokiói nagykövetségének szóvivője a washingtoni kívánságot azzal magya­rázta, hogy el kell hárítani az USA- ban erősödő protekcionista irányzatok érvényesülését, amelyeket a két ország kereskedelmében növekvő amerikai mérleghiány idéz elő. Az elmúlt évben az amerikai deficit 3 milliárd dollárt tett ki és a jelenlegi becslések szerint ebben az évben 3,8—4 milliárd dol­lárra emelkedhet. A washingtoni kor­mány kereskedelmi szakértői szerint a külön vásárlásokat elsősorban dúsított uránium és gabona szállításával le­hetne megvalósítani. Az elmúlt hetek­ben a fejlett tőkésországok és elsősor­ban az USA Tokióba látogató különféle megbízottai a nyilvánosság előtt és a kulisszák mögött rendkívül nagy nyo­mást gyakoroltak a japán kormányra és a gazdasági élet vezető köreire, hogy növeljék az importot. Ezzel hozzák összefüggésbe a japán energiaipari szervezet bejelentését, amely szerint hajlandók 160 millió dollár értékben dúsított urániumot vásárolni az Egye­sült Államokban. A tokiói USA nagy­­követség szóvivője azonban a két or­szág közötti gazdasági kapcsolatokra vonatkozó japán magatartást továbbra sem tartja kielégítőnek és azzal fenye­getőzött, hogy a múlt évihez hasonló Nixon-féle „sokk-kezelésre” van kilá­tás, ha a japánok nem mutatkoznak engedékenyeknek. Kifogásolta, hogy noha a hivatalos tényezők megérteni látszanak a nehézségeket,­­gyakorlatilag nem tesznek semmit a mérleghiány csökkentésére. A japán kormány a gazdasági tár­gyalások előtt tartott minisztertanácsi ülésen csupán arról határozott, hogy gyorsítani kívánják az úgynevezett hét­pontos program megvalósítását, amely a jen értékének védelmére, az import­­korlátozások és a külföldi tőkebeáram­lás könnyítését célozza. A határozatok parlamenti jóváhagyást igényelnek, a képviselőház azonban nyári szünetet tart. A kormány ugyanakkor nem adott konkrét utasításokat a japán—amerikai tárgyaláson részt vevő küldöttségének, melynek így a megbeszélések során állandóan újabb utasításokat kell majd kérnie. Megfigyelők nem tartják valószínű­nek, hogy a japán gazdaságpolitika a távol-keleti fejlemények mostani sza­kaszában lényegesen változni fog. In­kább úgy vélik, hogy Japán, mielőtt nagy horderejű gazdasági változásokra szánná el magát, kivárja azt a lehe­tőséget, hogy újból felmérhesse a hely­zetet a Nixonnal, illetve Csou En-laj­­jal tervezett eszmecserék után. Figyel­met érdemel, hogy a japán—kínai ke­reskedelem kilátásait most hangsúlyo­zott optimizmussal ítélik meg. A Nem­zetközi Kereskedelmet Előmozdító Tár­saság elnevezésű szervezet előrejelzése szerint tíz éven belül 11 milliárd 300 millió dollárra emelkedik a japán— kínai kereskedelem volumene, ami 12,6- szerese az 1971. évinek. (MTI, Reuter, AP, DPA) A szabadkereskedelmi megállapodás részletei A brüsszeli Egmont-palotában szombaton délelőtt aláírták a Közös Piac és a nem csatlakozó EFTA-országok közötti szabadkereskedelmi megállapo­dást. Az öt év alatt fokozatosan megalakuló szabadkereskedelmi zóna Euró­pa 16 országát tömöríti 300 millió lakossal. A brüsszeli megállapodások értelmé­ben a tizenhat nyugat-európai ország között 1973. április 1-én kezdik meg a vámtarifák fokozatos leépítését. 1977- től kezdve a tagországok kereskedelmé­nek 90 százaléka mentes lesz a vámkor­látozásoktól. A piacérzékeny termékekre ferótt vámok lebontása hosszabb átme­neti idő alatt történik. Így a papírvá­mot 11, a horgany, az ólom, az alumí­nium, a különböző textíliák, a ritka fémek és a nemesacélfajták vámját 7 év alatt szüntetik meg. A feldolgozott mezőgazdasági termékek forgalmát csak részben liberalizálják. A szerződés nem terjed ki az ipar-, adó- és a verseny­­politika összehangolására. A mezőgaz­daságot csak a Portugáliával és Izland­­dal való megállapodásba vonták be. A többi négy országgal külön-külön ál­lapodtak meg bizonyos részengedmé­nyekben. A AFP hírügynökség összeállítást kö­zöl az egyes országokkal megkötött egyezmények jellemzőiről: Ausztria. Különmegállapodás értel­mében a vámok leépítését már október 1-én megkezdik, az iparcikkek vámját 30 százalékkal mérséklik. A piacérzé­keny termékeknél az engedmény 5 szá­zalék lesz. Külön engedményeket kap Ausztria a szarvasmarhaexportra. Svédország. 1977 júliusától Nagy-Bri­­tannia a kvótán felüli svéd papírex­portra átmenetileg 8 százalékos vámot vet ki. Ugyanez vonatkozik Ausztria és Finnország papírexportjára is. Svédor­szág öt év múlva vámmentesen impor­tálja a közös piaci országokból szár­mazó bort, a szőlő és az őszibarack vámját pedig 50 százalékkal szállítja le. Finnország. A többi országtól elté­rően a Finnországgal kötött egyezmény­ben nincs az együttműködés elmélyíté­séről szóló záradék. A papírexportra vonatkozó már említett rendelkezése­ken kívül megemlítendő még, hogy Finnország több, nemrég kifejlesztett iparágára kedvezményt kapott: a vá­mokat e területeken csak 8—11 év alatt szüntetik meg. A finn tejtermékeket és a tojást továbbra is kedvezménye­sen lehet a négy csatlakozó országba szállítani. Izland: Az ország kedvezményeket kapott az alumínium és a hal export­jára. Rendezetlen még a halászati vita. A Közös Piac ellenzi a halászati zóna 12 mérföldről 50 mérföldre való ki­­terjesztését. Portugália. Itt adódtak a legnagyobb nehézségek, mivel Lisszabon engedmé­nyeket­­ követel mezőgazdasági termé­kei számára. Portugália végül is a hal­konzervekre, a paradicsompüré és a borra megkapta a kedvezményeket. Egyes iparágak védelmére Portugália lehetőséget kapott, hogy több iparcikk esetében a mostani vámok egyötödét újból kivethesse. Svájc: Az ország nem vesz részt a közlekedési, a környezetvédelmi és a valutapolitikai együttműködésben. Az órák forgalmát külön rendelkezések szabályozzák. Egyes mezőgazdasági ter­mékekre vámkedvezményeket állapítot­tak meg. (AFP, DPA, Reuter) Sztrájkolnak a brit kikötőmunkások A pénteken elkezdődött dokkmunkás­sztrájk tegnap délutánra lényegében átterjedt az egész országra és más ipar­ágak munkásainak átfogó rokonszenv­­mozgalmának kibontakozását indította el. Öt angol kikötői munkás jogtalan, a munkásellenes Carr-törvény alkalma­zása révén történt bebörtönzése mély­séges felháborodást váltott ki az angol munkásosztályban. A 40 ezer angol dokkmunkás többsége mellett bányá­szok, nyomdászok, autógyári dolgozók, teherautóvezetők, vásári szállítómunká­sok, és az ipari munkásság más ré­tegeinek képviselői is beszüntették a munkát, hogy követeljék az öt szakszer­vezeti vezető szabadonbocsátását és a bebörtönzésüket lehetővé tevő „ipari kapcsolatok” törvényének érvénytele­nítését. A sztrájk átterjedt Franciaor­szágra is. A Heath kormány eddigi legsúlyo­sabb válsága előtt áll. A legjobb a Carr-törvény sürgős felülvizsgálása lenne, amit a szakszervezetek már régóta követelnek, és amitől függővé tették az inflációellenes kormány­­akcióban való részvételüket. Londoni politikai megfigyelő körökben nem tartják valószínűnek, hogy a kormány hajlandó lenne a törvény reformjára, és így kevés remény van rá, hogy Heath és a szakszervezeti szövetség vezetője között sorra kerülő rendkívüli megbeszéléseken a sztrájk gyors meg­oldására vonatkozó kompromisszumos megoldás szülessen. (Reuter) ------------------7------------------------------1 3 4 0h NAPRÓL NAPRA V ♦ A NIXON—TANAKA TALÁLKOZÓ bejelentését a gyorsulni látszó japán—kínai közeledéssel hozzák összefüggésbe nyugati megfigyelők. Ma kezdődnek az amerikai—japán kormányközi tárgyalások a gazda­sági kérdésekről, melyeken egyelőre nem várják a szembenálló állás­pontok lényeges közeledését. ♦ A KÖZÖS PIAC ÉS A ,,MARADÉK-EFTA” ipari szabadkereskedelmi megállapodását szombaton írták alá. Öt év alatt valósul meg fokoza­tosan Nyugat-Európa 16 országának szabadkereskedelmi övezete. A brüsszeli megállapodások csak két ország esetében terjednek ki néhány mezőgazdasági cikkre, egyébként mind a hat országgal kötött egyez­mény tartalmaz egyes ipari termékekre vonatkozó külön rendezést is. ♦ AZ ANGOL KORMÁNY NEHÉZ HELYZET ELÉ KERÜLT. Az egész országra átterjedt a kikötőmunkások sztrájkja, de rokonszenvből az ipari munkásság más rétegei is beszüntették a munkát. A sztrájkolók a bebörtönzött szakszervezeti vezetők szabadonbocsátását és a szak­szervezetellenes „ipari kapcsolatok” törvényének érvénytelenítését követelik.­­ A JUGOSZLÁV GAZDASÁGBAN AZ ELSŐ FÉLÉV több kedvező tendenciát mutatott. Az ipari termelés 8,8 százalékkal, az export pedig 30 százalékkal növekedett, a devizatartalékok rekordszintre emelked­tek. Néhány főbb célkitűzés azonban nem valósult meg, például az infláció továbbra is erőteljes, s aggasztó a belső fizetésképtelenség is. Lassú ütemben változik a gazdasági szerkezet, mind a felhalmozás, mind az újratermelés szempontjából. ♦ A SZOVJETUNIÓBAN AZ IPARI TERMELÉS az első félévben 6,8 százalékkal növekedett. A munka termelékenysége 5,4 százalékkal javult, a külkereskedelmi forgalom 8,7, a belkereskedelmi pedig 7,1 százalékkal bővült. Több lett a nyereség és csökkent az önköltség. A Szovjetunió statisztikai hivatalának első félévi adatai szerint egyes fogyasztási cikkekből az egyre növekvő keresletet még mindig nem tudják teljesen kielégíteni. KÜLKERESKEDELEM ÉS VASÚTFEJLESZTÉS A KGST-országok, a vasútvonalak egyhatodán a világ vasúti áruszál­lításának 60 százalékát teljesítik , 2,5-szer többet, mint az Egyesült Álla­mok és 17-szer nagyobb mennyiséget a Közös Piac országainál. A vasút a legjelentősebb fuvarozási ág Magyarországon is. Feladatai közül — a telje­sítmény 51 százalékos részesedésével — kiemelkednek a nemzetközi áru­­szállítások. Érthető, ha a külkereskedelem fokozott figyelemmel kíséri a MÁV teljesítőképességének alakulását, fejlesztési terveit. Éveken, sőt évtizedeken át a teher­­gép­kocsipark szűkössége és elavultsága volt a MÁV legsúlyosabb gondja. A nagyobb mérvű rekonstrukció 1965-ben indult meg, eredményeképpen 1975-re az új kocsik aránya 80, a Diesel- és elektromos vontatóeszközöké pedig 90— 95 százalékos lesz. A beszerzés ma már gyakorlatilag zökkenőmentes. (Néhány éve, az import akadozása miatt igen komolyan felvetődött a hazai gyártás felfuttatásának gondolata — szeren­csére hasonló gondjaik miatt szocia­lista partnereink időközben ugrás­szerűen fejlesztették gyártóiparukat.) A tartálykocsikon kívül — amelyeket az új olajvezetékek idővel pótolnak — döntően a szocialista piacon szerzi be új eszközeit a MÁV: 1971-ben 2500, 1972-ben 1565 teherkocsit importált; az ötéves tervidőszakra tervezett meny­­nyiség 14 ezer darab. A legjelentősebb szállítók: Románia 4500, Csehszlovákia 3500, Lengyelország 1300, Bulgária 1000 és India ugyancsak 1000 kocsival. A Szovjetunióból Diesel-mozdonyokat vá­sárolt a MÁV — ez évi szállításra 76 darabot. A kocsipark fejlesztése csak egy az aktuális feladatok közül. Nem kevésbé fontos a határállomások, átrakókörze­tek modernizálása, bővítése. Murake­­resztúron a kezelési idő lerövidítése óta gyakorlatilag megszűnt az élőállat­szállítmányoknál kifogásolt nagyarányú elhullás, csökkentek a külkereskedelem reklamációi. Az idén adták át a gyé­kényest 1971-ben a sturovói közös ha­tárállomásokat, 40 százalékkal csök­kentve a szerelvények várakozási ide­jét. A beruházások költségeit minden esetben a MÁV fedezte; a külkereske­delemmel folytatott „közteherviselési” tárgyalások eredménytelenek maradtak. A kohászat sem vállal részt a záhonyi átrakókörzet fejlesztéséből, annak el­lenére, hogy a kezdetleges rakodási módszerek miatt a címére érkező kül­demények gyakran késnek. Télen, a határállomáson az összefagyott ércszál­lítmányokat robbantással bontják meg — a kocsik rongálódnak, a szovjet vasútnak fizetett kártérítés csökkenti a bevételt. Tranzitforgalom A MÁV nemzetközi szállítási fel­adatai között a tranzitforgalom lebo­nyolítása kulcsszerepet tölt be. A tárca devizabevételeihez a vasút több mint 1 milliárd devizaforinttal járul hozzá, s jelentős­­ a díjszabási kötelékekben, az INTERCONTAINER és az INTER­­FRIGO szervezetben végzett munkán keresztül — a devizakímélő szerepe is. A tranzitútvonalakat ma már nagy­részt villamosították. Részben ennek, részben a jobb üzemszervezésnek kö­szönhető, hogy a TEEM és a nemzet­közi gyorstehervonatok 6—12 óra alatt futnak át az országon. A tranzitfor­galom a legutolsó hat évben megdup­lázódott — az eredmény a MÁV fejlett kereskedelmi módszereit dicséri. A MÁV és a külkereskedelem kap­csolatai — főként az elmúlt évek fej­lesztései következtében — jelentősen javultak. Jó néhány kérdés azonban változatlanul nyitott maradt. A 12 mé­ter hosszú, 30 tonna alatti terhelésű, úgynevezett Ks kocsikra gyakran 10— 15 napot is kell várni; az OPW kocsik­ra kimondott berakási tilalom miatt néha üres szerelvények mennek vissza Záhonyba; előfordult, hogy a MÁV 12 nap alatt szállította Debrecenből Buda­pestre a sürgős rakodáshoz szükséges darukat, az importáru tulajdonosának félmilliós veszteséget okozva; megoldat­lan a szocialista országok közötti ra­kodólapcsere; másfél-két hónapig áll­nak néha Záhonyban a Szovjetunióból érkező ércszállítmányok. 1972. első öt hónapjában a nemzetközi szállításoknál a károk növekedése meghaladja a 200 százalékot... A MÁV néhány év alatt 80 százalék­ra kívánja emelni a nemzetközi áru­­szállítások részesedését. (Érdekesség­ként említjük meg, hogy 1972 első felé­ben az importszállítások mennyisége 7,9 százalékkal csökkent, a tranzit- és exportáruk volumene viszont 9,9 illetve 34 százalékkal emelkedett.) Ehhez, és a külkereskedelem szállítási gondjainak felszámolásához újabb fejlesztésekre lesz szükség. Közülük a legfontosabb: a konténerizáció. Konténerizáció 1971. december 3-án, Budapesten, a KGST-országok képviselői egyezményt írtak alá az egységes konténerfuvaro­zási rendszer létrehozásáról. A nagy befogadóképességű konténerek, speciá­lis gördülőanyagok, különleges átrakó­­berendezések gyártásának előkészítése 1975-ig befejeződik, nagyüzemi stá­diumába lép a gyártásszakosítás és a sokoldalú termelési kooperáció. Az elő­készítő időszak egyik fontos eseménye lesz a szovjet—csehszlovák—magyar közös konténerátrakó állomás megépí­tése szovjet területen. Átadására a ter­vek szerint 1974-ben kerül sor. Az üze­meltetési feltételekről, a valutáris kér­désekről, a finanszírozásról szeptem­berben kezdődnek egyeztető tárgyalá­sok. Az új darus pályaudvar lehetővé teszi a jelenleg meglehetősen szerény konténerpark kihasználását és az egyre erőteljesebben „konténerizált” nemzet­közi szállítmányok fogadását, gyors át­rakását is. A MÁV távlati fejlesztési tervei kö­zött szerepel az automata kapcsoló­­rendszer bevezetése is. Európa vasútjai 1981. tavaszára állnak át az új kap­csolási módra, s 1985-ig az ütközőket is leszerelik a kocsikról. Forradalmi változást jelent ez a vasút életében: lehetővé teszi az önműködő vonatössze­állítási és rendezési módszerek kidol­gozását, minden korábbinál nagyobb vonóerő alkalmazását. A Szocialista Vasutak Együttműködési Szervezetének (OSZZSD) szerkesztői irodája már ki­dolgozta az INTERMAT elnevezésű automata kapcsolótípust. A szocialista országok egy-egy részegység gyártásá­ra specializálódnak s kölcsönösen szál­lítják a fő darabokat egymásnak. —s —e —s Kína Concorde gépeket vásárol A pekingi gépkülkereskedelmi válla­lat vezetője tegnap előzetes vételi meg­állapodást írt alá Párizsban, amelynek alapján Kína két darab Concorde típu­sú szuperszonikus repülőgépet vásárol. A kínai üzletember 8 tagú delegáció élén két hónapot töltött Franciaország­ban, ahol tárgyalásokat folytatott a francia—angol kooperációban készülő repülőgépek vételi feltételeiről, és meg­tekintette a gép francia prototípusát is. A Kínával aláírt megállapodással immár két biztos megrendelővel dicse­kedhetnek a rendkívül sokat vitatott jármű készítői. Korábban az angol BOAC légitársaság kötött vételi szerző­dést a világ leggyorsabb utasszállító gépének kikiáltott Concorde-ra, mely­nek ára 23 millió font sterling. (Reuter)

Next