Világgazdaság, 1973. január (5. évfolyam, 1/1003-21/1023. szám)

1973-01-31 / 21. (1023.) szám

* ------------T--------------------1 NAPRÓL NAPRA] ♦ VILÁGSZERTE FELTŰNÉST KELTETT A JAPÁN MINISZTER­­ELNÖK JAVASLATA AZ ÁZSIAI ÉS CSENDES-ÓCEÁNI ORSZÁ­GOK értekezletének összehívására. „Az ázsiai béke megszilárdítására” összehívandó értekezlet tervét egyes megfigyelők beleillesztik a viet­nami háborút követő amerikai stratégia és az újkeletű japán—kínai szövetségbe. ♦ AZ NSZK-BAN ÚJABB LÉPÉSEKET TERVEZNEK AZ INFLÁCIÓ MEGFÉKEZÉSÉRE. A javaslatok között szerepel a külföldi kölcsö­nöket felvevő vállalatokra vonatkozó, jelenleg 50 százalékos készpénz­letételi kötelezettség szigorítása. A kormány mindazonáltal húzódozik attól a gondolattól, hogy a Bundesbanknak jogot adjon a nyújtható maximális hitelállomány megszabására. ♦ VOLGA—URAL-CSATORNÁT ÉPÍT A SZOVJETUNIÓ. A 646 kilo­méter hosszú csatorna a Kaspi-tengertől északra fekvő sztyeppe öntö­zését tenné lehetővé. Az első 225 kilométer hosszú szakasz megépítését 1979-re tervezik. ♦ RENDKÍVÜL NEHÉZ HÓNAPOK ELŐTT ÁLL INDIA. Fél éve nem esett eső, az­ idén csak százmillió tonna élelmiszer gabona várható, 18 millióval kevesebb, mint tavaly. A devizatartalékok a gabonavásárlások miatt nagyon leapadtak, ezért valószínű, hogy újabb importkorlátozá­sokat hoznak. ♦ MÉRSÉKELT ÜTEMBEN NŐTT TAVALY A VILÁG KŐOLAJTER­MELÉSE. 2 milliárd 598 millió tonna olajat hoztak felszínre, 5,1 szá­zalékkal többet, mint egy évvel ezelőtt. Igen jó eredményt csak néhány ország, mindenekelőtt Szaúd-Arábia és Irán ért el. 1973. JANUÁR 31., SZERDA V. ÉVFOLYAM, 21. (1023.) SZÁM­­?0? Védekező támadás A JAPAN GAZDASÁGI PROGRAM Ohira külügyminiszter a japán parlament megnyitó ülésén közölte: a jövőben az export növelése helyett a közjólét emelését tartják a legfonto­sabbnak. A felelős japán kormányférfiak részéről már az előző évben is elhangzottak hasonló kijelentések, ám az ország fizetési mérlegének fölöslege és devizatartaléka nem csökkent, hanem nőtt a múlt esztendőben. Kivált az Egyesült Államok viszonylatában növekedett az exporttöbblet, márpedig feb­ruár 7-én kezdetét veszi az amerikai—japán gazdasági tárgyalások új for­dulója, amelyen Eberle a többi között a jen újabb felértékelésének témáját is feszegetheti. Emellett — és ez talán még nyomósabbnak tekinthető — Tokió a vietnami tűzszünet másnapján egyértelműen a világ tudomására hozta, hogy felhagy a második világháború óta vállalt külpolitikai passzi­vitásával és gazdasági súlyának megfelelően igyekszik — elsősorban a dél­kelet-ázsiai térségben — növelni befolyását. E tények megfelelő értékre szállítják le és kellő megvilágításba helyezik a japán gazdaságban tervezett állítólagos fordulatot. A tokiói parlament új ülésszakán fel­szólalt japán vezetők egyhangúan arra figyelmeztettek, hogy az ország a tó­váriakban nem folytathatja büntetle­nül az egyoldalúan exportra orientált gazdaságpolitikát. A nemrég közzétett adatok szerint Japán külkereskedelmi aktívuma tavaly közel 9 milliárd dol­lárra rúgott, így érthető, hogy Ohira külügyminiszter „halasztást nem tűrő­­nek” nevezte a japán gazdaság külső egyensúlyának megteremtését. Az egyre növekvő kereskedelmi aktívum tényét összefüggésbe hozta a gazdaság sajá­tos szerkezetével. Az „élet minőségé­nek” javítása, a szociális kiadások eme­lése hozzájárulhat az egyensúlyzavarok leküzdéséhez, természetesen csak akkor, ha kiegészül a vámok csökkentésével, az importkorlátozások feloldásával és a külföldi tőke szabadabb beáramlását célzó intézkedésekkel, — fejtette ki. A világpolitikai küzdőtéren ismét feltűnő japán diplomáciának sarkköve az USA- val fenntartott baráti kapcsolat, húzta alá a japán külügyminiszter. Kényelmetlen aktívum E baráti szálakat most igen erős te­­herpróbának veti alá a két ország ke­reskedelmi forgalmában jelentkező óriási japán aktívum. Tanaka minisz­terelnök bevallotta, hogy a március vé­gével befejeződő pénzügyi év minden eddigit meghaladó, több mint 4 mil­liárd dolláros amerikai hiányt hoz. A japán miniszterelnök még tavaly szep­temberben ígéretet tett Nixonnak, hogy 1974-ig 2 milliárd dollárra csökkentik az amerikai deficitet és azt is jelezte, hogy 1 milliárd dolláros rendkívüli im­porttal járulnak hozzá a mérleg ki­egyensúlyozásához. A deficit azonban nem csőként, hanem tovább nőtt. Wa­shingtonban úgy találják, hogy a Tokió által kilátásba helyezett intézkedések egy része csak lassan megy át a gya­korlatba, másik részét nem is teljesí­tik. Az 1 milliárd dolláros importprog­ramnak tavaly csak egyharmadát haj­tották végre, elmaradt az agrártermé­kek importjának liberalizálása és a tá­vol-keleti szigetország valutatartalékai immár a 20 milliárd dolláros szinthez közelednek. Japán pillanatnyilag a vi­lág legnagyobb dollárfelhalmozója, s ezt amerikai részről — mint már több­ször közölték — elfogadhatatlannak tartják. Tanaka arra is ígéretet tett, hogy a hatalmas dollártartalékot a fe­lére apasztják, a gazdasági szakembe­rek többsége szerint azonban ez a be­látható időn belül teljesen elképzel­hetetlen. Az USA tokiói nagykövete nemrég valóságos ultimátumot nyújtott át To­kiónak hangot adva az amerikai gaz­dasági körök növekvő türelmetlenségé­nek. Két-három hónapon belül konkrét eredményeket felmutató intézkedéseket követelt és utalt arra, hogy ellenkező esetben az amerikai kongresszus meg­szavazza az importpótadó újbóli beve­zetését a Japánnal folytatott kereske­delemben. A tavaly kimutatott 9 milliárd dol­láros japán aktívumok csak egyik fele esett az Egyesült Államokra, másik fele jórészt a Közös Piaccal és a délkelet­­ázsiai térség országaival lebonyolított kereskedelemben jelentkezett. Brüsszel­lel márciusban esedékesek az újabb tárgyalások a „feltartóztathatatlannak” bélyegzett japán exportbehatolással kapcsolatos közös piaci panaszokról és az előjelek szerint rendkívül kemény alkudozások várhatók. Ugyanakkor a délkelet-ázsiai orszá­gok viszonylatában is kényes Japán helyzete. Gazdasági túlsúlya szinte rá­nehezedik ezekre az országokra. Ma­laysia és Singapore összbeviteléből 20, Thaiföld importjából 35 százalékkal ré­szesedik, a Fülöp-szigetek és Tajvan importjában 40, illetve 45 százalékos arányt képviselnek a japán áruk. Indo­néziától a kiaknázott nyersolaj 80 szá­zalékát vásárolja meg, a Fülöp-szige­­tektől vezet, Malaysiától és Thaiföld­től gumit és nikkelt vesz hatalmas mennyiségben. M * Új kapcsolatok Ázsiában A vietnami tűzszünet aláírását kö­vetően Tanaka a törvényhozásban ja­vaslatot tett az ázsiai és a csendes­óceáni országok értekezletének össze­hívására „a vietnami és általában az ázsiai­­béke megszilárdítása érdekében”. A javaslat világszerte feltűnést keltett. Politikai és diplomáciai körök szerint — írja az MTI tokiói tudósítója — könnyen kiderülhet, hogy az indítvány célja „a Szovjetunió általi javasolt ázsiai kollektív biztonsági rendszer megtorpedózása és olyan rendszer ki­alakítása, amely a vietnami háborút követő amerikai stratégiát, valamint az újkeletű japán—kínai szövetség érde­keit szolgálja”. Tokió külpolitikai nyitása természe­tesen az ázsiai szocialista országokat is figyelembe veszi. Japán politikusok az utóbbi napokban egymás után úgy nyi­latkoztak, hogy a kormány és külön­féle magánszervezetek nagy összegű segélyekkel kívánnak részt venni Indo­kína újjáépítésében, külön kiemelték a VDK-nak nyújtandó támogatást. Ohira külügyminiszter bejelentette, hogy hamarosan diplomáciai küldöttség indul Hanoiba, amely nemcsak a VDK háború utáni gazdasági segélyezésének kérdését vitatja meg, hanem a kétol­dalú kapcsolatok széles skáláját is, be­leértve a VDK hivatalos elismerését. Nehezen képzelhető el, hogy Kína ne tudjon a VDK-val kapcsolatos japán tervekről, és a tokiói lépésekben ne ját­szanának szerepet a Peking rokonszen­­vének elnyerésére irányuló meggondo­lások. Érdemes utalni Nakaszone japán külkereskedelmi és iparügyi miniszter nemrég befejeződött pekingi látogatá­sára, amelynek legnagyobb eredménye az volt, hogy lényegében megkezdődtek a két ország kereskedelmi szerződésé-­ nek megkötésére irányuló tárgyalások. (Reuter, Kyodo, MTI) A szovjet népgazdaság 1972-ben Moszkvai tudósítónktól. A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala közzétette a szovjet népgazda­ság múlt évi fejlődésének eredményeit. A jelentés szerint a nemzeti jövedelem tavaly 11 milliárd rubellel, azaz 4 szá­zalékkal növekedett 1971-hez képest. Ennek az összegnek mintegy háromne­gyed része került felhasználásra. A nemzeti jövedelem növekedésének kö­rülbelül 75 százaléka adódott a munka termelékenységének javulásából. Az ipari termelés egy év alatt 26 mil­liárd rubellel, 6,5 százalékkal nőtt és teljes volumene meghaladta a 424 mil­liárd rubelt. A termelési eszközök gyártásának, az ,,A” szektornak a növe­kedési üteme 6,8 százalékos volt, a fo­gyasztási cikkeké, a „B” csoporté 6 szá­zalék. A termékek önköltsége csökkent, a termelővállalatok jövedelme 9 száza­lékkal emelkedett. Az átlagosnál gyor­sabb volt a fejlődés az autóiparban, az orvosi műszerek és készülékek gyártá­sában, az építő- és útépítő gépek, vala­mint az élelmiszer és könnyűipari gé­pek gyártásában. 1,1 százalékkal csök­kent a villamoserőművek fajlagos fűtő­anyag felhasználása. A fémkohászatban a kohók kihasználtsági foka 2 százalék­kal, a cementiparban az égető kemen­cék kihasználtsága 3, az őrlőmalmoké 2 százalékkal javult. Nem volt kielégítő a múlt évben a tudományos technikai haladás legújabb eredményeinek alkalmazása, egy sor vállalat tudományos kutatási felada­tait sem teljesítette. Problémát oko­zott, hogy több gépipari vállalat még most is gyárt olyan termékeket, ame­lyek iránt nincs kereslet. Máshol a munka termelékenységének növekedé­sét nem biztosítják megfelelő módon. Egyes vállalatoknál az elért növekedést nem a termelékeny­ségnek a terv sze­rinti javításával érték el. A vállalatok egy része nem teljesítette a felhalmo­zás és a termékek értékesítése terén kitűzött feladatait. A fenti problémák elsősorban a földgázkitermelő-iparban, a könnyűipari gépgyártó iparban, a szerves savakat előállító iparban, a tehervagongyártásban, a kartonterme­lésben, a silóbetakarító kombájnok, gyártásában mutatkoztak. Nem tett ele­get maradéktalanul a minőségi és a választéki követelményeknek a szövet­­gyártás, a konfekció- és kötöttáruipar, a cipőgyártóipar. A mezőgazdaság termelési értéke 1972-ben 84 milliárd rubel volt, vala­mivel kevesebb, mint egy évvel koráb­ban, de több, mint az előző 5 éves terv átlaga. A növénytermesztés legjellem­zőbb eredményei: a szemes termények­ből 168 millió tonnát takarítottak be (6,6 millió tonnával kevesebbet, mint 1971-ben), rizsből 1,6 millió tonnával, vagyis 15 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A gyapottermés re­kordszintet ért el, 7,3 millió tonna ter­mett. A burgonya- és zöldségtermés rosszabb volt az előző esztendőnél. Bur­gonyából 7,4, zöldségből 0,9 millió ton­nával termett kevesebb. A külkereskedelmi forgalom 1972-ben tovább bővült. A szélesedő kapcsolatok eredményeként az árucsereforgalom 9 százalékkal haladta meg az 1971. évit. A külkereskedelmi forgalom összértéke 25,8 milliárd rubelt tett ki, 2 milliárd rubellel többet, mint egy évvel koráb­ban. A WALL STREET NEM REAGÁLT ki amerikai költségvetés visszhangja Vegyes fogadtatásban részesült a július 1-ével kezdődő gazdasági év költségvetése az Egyesült Államokban. Több neves demokratapárti szenátor bírálta a Fehér Házat, mert csökkenti a szociális program előirányzatait. A republikánus párti szenátorok és képviselők többsége, és néhány közgaz­dász üdvözölte Nixon új költségvetéstervezetét. Az ellentmondásos kongresszusi fo­gadtatást két nyilatkozattal lehet visz­­szaadni: Humphrey szenátor szerint a költségvetés-tervezet az amerikaiak be­csapása, kitérés a belső gondok elől. Scott republikánus szenátor viszont ész­szerűnek,­ felelősségteljesnek nevezte, amelynek célja az újabb kiadások kor­látozása az adóemelések és az infláció elkerülése érdekében. Nixon eddigi öt költségvetése közül a legjobbnak minősítette az ideit McCracken volt elnöki gazdasági ta­nácsadó. Becslése szerint a kiadások ütemének fenntartása esetén az ameri­kai családok adóterhe 200 dollárral gyarapodott volna. Mills demokrata­­párti képviselő nyilatkozata szerint nincs szükség újabb adó kivetésére, ha a kormánynak sikerül tartania magát a 268,7 milliárd dolláros kiadáshoz. Friedman pénzügyi szakember, aki szintén üdvözölte a költségvetést, fi­gyelmeztetett arra, hogy a kiadások még így is a nemzeti jövedelem 40 szá­zalékát teszik ki. További korlátozások­ra lesz szükség — hangsúlyozta. Hivatalos japán körökben helyeslően nyilatkoznak az új amerikai költség­­vetésről. Elsősorban azt emelik ki, hogy a kiadások korlátozásával az USA hoz­zájárulhat az infláció visszafogásához. Tokiói vélemények szerint az új állam­­háztartás segít helyreállítani a dollárba vetett nemzetközi bizalmat. A fejlődő országok részéről nyilatko­zat már nem hangzott el, de valószínű­leg kelletlenül veszik tudomásul, hogy az élelmiszer-segélyprogramot, az úgy­nevezett PS-480-as törvény keretében nyújtott támogatást, 10,5 százalékkal kénytelen csökkenteni a mezőgazdasági minisztérium. Washingtoni megfigyelők hozzáfűzik viszont, hogy e program rendelkezésére bocsátott összeg lefara­gása sokkal kisebb mértékű, mint a várt 50 százalékos. Közzétették a kereskedelmi minisz­tériumban a decemberi gazdasági ada­tokat. A legfontosabb mutatószámokból összeállított index 2,2 százalékkal javult és 1967. évi bázison számítva 155,6 pont­ra nőtt. Gazdasági körökben ezt igen kedvező előjelnek tekintik az idei évre. A decemberi eredményeket kommen­tálva, Manus gazdasági államtitkár rá­mutatott, hogy egy negyedév kivételével a decemberi fejlődés 13 év óta a leg­erőteljesebb volt. Schultz­­ pénzügymi­niszter kongresszusi felszólalásában pedig azt mondotta: a következő két esztendő „az amerikai gazdaság törté­netének két legjobb éve lehet”. A Wall Street mégsem reagált a vá­rakozásnak megfelelően. A New York-i részvénytőzsdén a jegyzések az elmúlt három hónap legalacsonyabb szintjére estek vissza, s november 15-e óta elő­ször ismét 1000 pont alá került a Dow Jones index. A Rewter-iroda jelentése szerint az üzleti élet képviselőit ag­gasztja az infláció, a szűkös pénzellá­tás és az emelkedő kamatlábak. Hoz­zájárult a lanyhuláshoz a dollár továb­bi gyengesége. A francia baloldal gazdasági programja A franciaországi választási kampány­ban a kormánykoalíció pártjai azzal próbálják ellensúlyozni a baloldal kö­zös kormányprogramjának vitathatat­lan tömeghatását, hogy el akarják hitetni a választókkal: a baloldali prog­ram megvalósítása túlságosan megter­helné az ország gazdaságát, és „gazda­sági katasztrófát” idézne elő. Az FKP székházában a hét elején tartott sajtóértekezleten Georges Mar­chais főtitkár és a párt gazdasági szak­értői részletes számítások alapján bi­­zonyíttották, hogy programjuk szilárd gazdasági és pénzügyi alapokon nyug­szik, minden kiadásra megvan a fede­zet. Marchais hangsúlyozta, hogy a szo­ciálpolitikai program megvalósítását pénzügyi eszközökön túl gazdaságiak is biztosítják, amelyek egy átgondolt, ösz­­szefüggő gazdasági terv szerves részét képezik. Az ipar kulcsszektorai és a legfontosabb monopol vállalatok álla­mosítása, valamint­­ a gazdasági struk­túra mélyreható reformja és demokra­tizálása lehetővé teszi majd a termelő­erők jobb kihasználását, a termelé­kenység növelését, a beruházások éssze­rűsítését. Megválasztása esetén a baloldali kor­mány első költségvetésében 20 milliárd frankot fordítana a szociálpolitikai in­tézkedések megvalósítására. A katonai kiadások csökkentésével és a nagy vál­lalatoknak nyújtott adókedvezmények megvonásával viszont 23 milliárd fran­kot takarítanának meg. A gazdaság- és pénzügyminisztérium adatai szerint tavaly 295 közszükség­leti cikket alapul véve az árak 6,9 szá­zalékkal emelkedtek, 1971-ben 5,6 szá­zalékkal. Az élelmiszerek áránál 8,5 százalékos, a szolgáltatásoknál 7,4 szá­zalékos emelkedést számítottak. Az élelmiszerek közül legjobban, 18,2 szá­zalékkal a hús drágult. Az ipari termelés növekedési üteme az év első felében valamelyest lassulni fog a Banque de Paris et des Pays-Bas legutóbbi havi kiadványa szerint, amely ezt az érvényben levő hitelkorlátozá­sokra alapozza. A bankok várhatóan legfeljebb annyi hitelt adnak, mint ta­valy, s ezért valószínűleg egészen jú­liusig nem élénkül a beruházási szféra sem. A párizsi bank szerint ez oda ve­zet, hogy a kereslet jóval meghaladja majd a kínálatot. Február 1-től várhatóan 4,55-ről 4,65 frankra emelik a minimális órabért. Az új bérszintről a francia kormány mai rendes ülésén hoznak majd döntést, je­lenti a Reuter jól informált párizsi kö­rökre hivatkozva. A béremelésre a meg­élhetési költségek indexének novem­beri 2 százalékos növekedése készteti a kormányt. Decemberben az index 0,5 százalékkal emelkedett, és 115,5 száza­lékot mutatott, egy évvel korábban 114,2 százalék volt a megélhetési költ­ségek indexe. (Reuter, DPA, MTI) Dán tiltakozás az EGK miniszteri tanácsánál A dán kormány tiltakozott a Közös Piacnál, hogy a csatlakozási egyezmény mezőgazdasági rendelkezései egyhóna­pos késéssel lépnek hatályba. Noer­­gaard közös piaci ügyekkel foglalkozó miniszter szerint a késedelem majdnem 30 millió dollártól üti el a dán terme­lőket. Koppenhága a miniszteri tanács­tól követeli, hogy a mezőgazdasági ren­delkezések az előirányzottnak megfe­lelően, február 1-én lépjenek hatályba. (A dán kormány szombaton kapott elő­zetes értesítést arról, hogy technikai nehézségek akadályozhatják a mező­­gazdasági rendtartás bevezetését, s tegnap pedig már a végleges halasztási határozat is megszületett.) (Reuter) Szénbányák államosítása Indiában Az indiai kormány tegnap este be­jelentette az ország nem kokszolható szenet termelő szénbányáinak államosí­tását. A kokszolható szén termelése 1971 október óta állami kézben van, így most az ország egész szénvagyona az államé. (Reuter) Folytatódik a dollár gyengülése A nyugat-európai devizapiacokon teg­nap folytatódott a dollár gyengülése. Belgium és Hollandia központi bankja kénytelen volt támogató vásárlásokat eszközölni, mert az amerikai valuta el­érte az alsó intervenciós határt. Frank­furtban is igen jelentős volt a dollár­­kínálat, de a Bundesbank intervenció­jára nem volt szükség. A dollár ár­folyama — a negyedik oldalunkon kö­zölt Reuter-index tanúsága szerint — a vezető tőkés valutákkal szemben is­mét a paritás alá esett. Ez az index hónapok óta a dollár ázsióját jelezte: hétfőn délután vált először negatívvá, a kedd esti helyzet alapján pedig a dol­lár átlagos diszázsiója már 0,45 szá­zalék. A legmélyebbre Svájcban esett az amerikai valuta árfolyama, ahol mint ismeretes, a központi bank már nem támogatja. A kedd esti árfolyam a svájci frank 6 százalékos felértékelő­désének felelt meg a korábbi közép­­árfolyamokhoz képest. A valutaszakértők többsége úgy véli, hogy az amerikai költségvetési deficit, a külkereskedelem passzivitása, vala­mint a svájci vagy nyugatnémet fel­­értékelés eshetősége ösztönzi a dollár elleni spekulációt. (Reuter, DPA)

Next