Világgazdaság, 1978. október (10. évfolyam, 192/2446-212/2466. szám)
1978-10-03 / 192. (2446.) szám
1978. OKTÓBER 3. NEMZETKÖZI ÉRDEKLŐDÉS AZ ASEAN-ORSZÁGOKBAN MEGVALÓSÍTANDÓ BERUHÁZÁSOK IRÁNT Kelet-európai körúton járt Malaysia kereskedelmi és iparügyi miniszterhelyettese, s útja során a szocialista országok, köztük a Szovjetunió, érdeklődést tanúsítottak az ASEAN-országok beruházásaiban való részvétel iránt. Növelni kívánják délkelet-ázsiai befektetéseiket az amerikai cégek is. Ezt elősegítendő októberben harminc amerikai üzletember látogatja végig az ASEAN országait. Ausztrália továbbra is importkvótákat szab az érzékenynek ítélt délkelet-ázsiai importcikkekre — jelentette ki a Szingapúrban tartózkodó ausztráliai miniszter. A Szovjetunió érdeklődik az ASEAN-országok beruházásaiban való részvétel iránt — mondotta Liu Sip Hon malaysiai kereskedelmi és iparügyi miniszterhelyettes, aki a múlt héten fejezte be keleteurópai körútját. Moszkvában elmondták neki, hogy a Szovjetunió közvetlenül kíván tárgyalni a többi ASEAN-országgal, Indonéziával, Thaifölddel, a Fülöp-szigetekkel és Szingapúrral a karbamidüzem, a dízel-motor gyártó üzem és a szövetség egyéb, közös beruházásainak terveiről. Japán, mint ismeretes, 1 milliárd dollárt ajánlott fel az említett vállalkozásokhoz, amint ezek terveit kidolgozva az asztalra teszik. A malaysiai miniszter-helyettes kelet-európai útja során Romániával Malaysiában létrehozandó fafeldolgozó- és terepjáró gépkocsi összeszerelő üzem közös létesítéséről, Jugoszláviával famegmunkáló üzem létrehozásáról tárgyalt. Az ASEAN-országokba irányuló amerikai beruházások 1970 és 1975 között megháromszorozódtak s elérték a 3,5 milliárd dollárt. A befektetések növekedési üteme azóta lassult, mint ahogy az amerikai külföldi beruházások világszerte. (Míg a növekedés 1975-ben 12 százalékos volt, 1976-ban 10, tavaly pedig 9 százalékos.) A malaysiai amerikai nagykövetség elemzése szerint remélhető, hogy a Délkelet- Ázsiába irányuló beruházások ismét növekednek. A kiadvány ígéretesnek tartja, hogy valamennyi tagország a külföldi beruházásokat ösztönző intézkedéseket hozott. Eredményeket vár a jelentés annak a malaysiai küldöttségnek a megbeszéléseitől, amely az Egyesült Államokban jelenleg tárgyal, elsősorban energetikai vállalkozások terveiről. Október végén és november elején harminc amerikai üzletember látogatja végig az ASEAN- országokat ugyancsak beruházási alkalmakat keresve. A beruházások fejlesztéséről az Egyesült Államok és az ASEAN augusztusi miniszteri szintű értekezletén határoztak, ahol megállapították, hogy a délkelet-ázsiai országoknak munkahelyeket teremtő tőkeberuházásokra és fejlett technológiára van szüksége, az amerikai vállalkozóknak pedig olyan országokra, ahol a politikai stabilitás kedvező légkört teremt a vállalkozásokhoz. Ausztrália továbbra is importkvótákat szab az érzékenynek ítélt délkelet-ázsiai importcikkekre, a textíliákra, a ruházati termékekre és a cipőkre. A Szingapúrban tartózkodó Garland ausztrál miniszter, aki a különleges kereskedelmi kérdésekért felelős, jelentette ezt ki hozzátéve, hogy a restrikció a 90-es évek közepéig fennmarad, mivel az ausztrál munkanélküliség magas szintje nem teszi előbb lehetővé a gazdasági szerkezet változtatását. Garland elmondta, hogy az importra jelenleg 12,5 százalékos illetéket rónak ki, hogy csökkentsék az inflációt és mérsékeljék Ausztrália kereskedelmi deficitjét. Az illeték terheit — mondta — nem hárítják át a fogyasztókra. A miniszter elmondta, hogy az elmúlt hat év során az Ausztráliába irányuló szingapúri érzékeny exporttermékek összege 1 millió ausztrál dollárról 9,5 millióra nőtt. A Délkelet-Ázsiából származó importcikkek 90 százaléka vámmentesen érkezik Ausztráliába, s csupán 1,8 százalékát sújtja az importrestrikció. Garland elmondta, hogy ezekről a kérdésekről tárgyalt az ASEAN-országok minisztereivel a kereskedelmi miniszterek Delhiben megtartott értekezletén. Az ASEAN-országok megjavították kapcsolataikat az indokínai államokkal, s ezzel elérték azt a céljukat, hogy a térségben stabilitást teremtsenek — mondotta Husszein Onn malaysiai miniszterelnök. A szövetség parlamenti küldötteinek konferenciájához küldött üzenetében hangsúlyozta, hogy az indokínai országokkal együtt az ASEAN-nak a térség tartós békéjén és stabilitásán kell fáradoznia. Az ázsiai országok exportőreinek erőfeszítéseket kell tenniük, hogy bejussanak az egyelőre nagyon zártnak tűnő japán piacra, a Nyugat- Európában és az Egyesült Államokban fokozódó importkorlátozás ugyanis előbb-utóbb új piacok meghódítását teszi szükségessé. Japán Fülöp-szigeti nagykövete tanácsolta ezt a manilai kereskedelmi kamara rendezvényén, szavait nem csupán a Fülöp-szigeti, hanem valamennyi ASEAN-országbeli exportőrnek címezve. Szerinte rövid távon az exportőrök előtt az a feladat áll, hogy megvessék lábukat Japánban, s csak minimális profitra törekedjenek. A nagykövet elismerte, hogy a japán piac minőségi követelményei gyakran sokkal szigorúbbak, mint az európai és amerikai piac. Ezek az előírások egyfajta vámon kívüli kereskedelmi akadályt képeznek, de — tette hozzá — Dél-Korea példája, az tudniillik, hogy teljesen meghódította a japán textilpiacot, azt mutatja, hogy az előírások teljesítése csak versenyképesség kérdése. A minőség javítása mellett alacsony árakat javasolt az új exportőröknek. Mindezt azzal kapcsolatban mondta el, hogy igen nagy mértékű Japán kereskedelmitöbblete a Fülöp-szigetekkel szemben. F. Zs. Az ASEAN megélénkülő tevékenysége Business Week Indonézia, Thaiföld, a Fülöpszigetek, Malaysia és Szingapúr fontos törekvése: kiküszöbölni a köztük fennálló jelentős ellentéteket és létrehozni egy regionális gazdasági tömörülést. Együttműködve a Délkelet-ázsiai Országok Szövetségének (ASEAN) keretében, az öt ország az elmúlt néhány hónapban közelebb jutott ehhez a céljához, mint a gazdasági szervezet fennállásának egész tíz éve alatt. Hogy ösztönözzék a regionális kereskedelmi kapcsolatok szorosabbra fűzését, kezdeti lépésként például január 1-től 10 százalékkal, 20 százalékra csökkentették 826 importcikk vámtételét évente, 400-et a továbbiakban tervezik leszállítani és bár még messze vannak egy szabadkereskedelmi övezet kialakításától, mégis ebben az irányban haladnak előre. A lassú kezdeti lépések után az ASEAN mindinkább realitássá válik. Az ASEAN-ötök ellenőrzik a világ ón-, természetesgumi-, kopra-, kókuszdió és pálmaolaj szállításainak kétharmad részét és jelentős olaj- és halkészletekkel is rendelkeznek. Ennek folytán újabban nyomást gyakorolnak az ipari országokra, hogy meggyorsítsák és minél előbb nyélbe üssék a szerződést egy, az alapvető exportnyersanyagok stabilizálására javasolt közös alapra vonatkozóan. A múlt hónapban már ígéretet is kaptak a Carter-kormánytól arra, hogy Washington „aktívan fog törekedni” a tárgyalások minél előbbi sikeres befejezésére. Az az igyekezetük azonban, hogy rábírják Japánt és az USA-t, fő kereskedelmi partnereiket: részesítség különleges vámkedvezményekben az ASEAN-termékeket, már kevésbé volt ennyire gyümölcsöző. Tokió és Washington ragaszkodnak ahhoz az állásponthoz, hogy az ilyen lehetőségeket egyaránt meg kell adni az összes fejlődő országoknak a jelenleg folyó tarifacsökkentő tokiói köztárgyalások keretében. Mindamellett az ASEAN hasonlóképpen különleges vámkedvezményt fog kérni a nyugat-európaiaktól is novemberben. Már kialakították egy széles körű együttműködés kereteit. Az öt ország központi bankjai 100 millió dolláros úgynevezett swap-valutaegyezményt (a swap valutacseremegállapodás) kötöttek abból a célból, hogy elviselhetőbbé tegyék az egyes országok valutaárfolyamainak hirtelen kilengését. Az olajban gazdag Indonézia, amely az olajválság idején édeskeveset tett a többi négy tagország megsegítésére, most kilátásba helyezte segítségét egy újabb energiakrízis esetére. Szingapúr, Malaysia és Thaiföld tárgyalásokat folytatnak, miként segíthetnék egymást az elektromosenergia-hiány leküzdésében. Ezenkívül tengeralatti hírközlési kábelek lehelyezését tervezik 1982-ig. Mindennél nehezebb feladatnak bizonyul az egyes országok iparpolitikájának az egybehangolása a felesleges verseny elkerülésére. Jóllehet, már 1975-ben jóváhagytak öt regionális tervet, eddig még csak kettő — egy indonéziai és egy malaysiai műtrágyagyár terve — jutott túl a tanulmányozás szakaszán. A Szingapúr javasolta dízelmotorgyár az indonéziaiak protekcionista ellenállásába ütközött, míg a Fülöp-szigetek szuperfoszfát- és Thaiföld káliumműtrágya-gyár terve még mindig csak a műszaki tervezés formájában létezik. Japán ígéretet tett az ilyen regionális vállalkozásoknak 1 milliárd dollárral való finanszírozására, de — mint mondotta — addig nem ad egy centet sem, amíg az öt állam komolyan el nem szánja magát az előrelépésre. Az amerikaiak a múlt hónapban Washingtonban tartott tárgyalásokon szintén kötelezték magukat, hogy serkentik a magántőke-befektetéseket az ASEAN-térségben. Első lépésként az Eximbank és a Külföldi Magánberuházási Társaság egy-egy küldöttsége látogatja sorra a térség országait a következő néhány hét folyamán. Ráadásul ASEAN—USA gazdasági tanács felállítását is tervezik az amerikai beruházások előmozdítására az ASEAN-országokban. E beruházások jelenleg mintegy 4,4 milliárd dollár összegre rúgnak, de áramlásuk újabban lelassult. (1978 szeptember 25.) VILÁGGAZDASÁG A KGST célprogramjának végrehajtásához új szervezeti formákra van szükség Eddig a KGST-tagországok gazdasági együttműködése döntően ágazati jellegű volt. Ez az jelenti, hogy az ötéves tervek koordinálása, a gyártási szakosodás meghatározása, a kooperációs kapcsolatok kialakítása, a kereskedelmi szerződések megkötése az egyes iparágak keretein belül megy végbe, természetesen még kisebb és szűkebb témakörökre lebontva. Ehhez a módszerhez igazodik a KGST szervezeti felépítése is, például a gépipari, vegyipari és más ágazati állandó bizottságok megléte. A célprogramok eltérnek ezektől a sémáktól. Nem ágazatok szerint különülnek el, hanem bizonyos öszszetartozó gazdasági témakörök alapján. Az eddig kijelölt 5 célprogram közül az első az energia-, tüzelő-, anyag- és nyersanyagellátás kérdéseivel foglalkozik, a második témája a mezőgazdaság és az élelmezés, a harmadiké az ipari fogyasztási cikkek gyártása, a negyedik a választék és minőség szempontjából hiánycikknek számítógépek és berendezések gyártása, az ötödik pedig a szállítás figyelembevételével a nemzetközi árucsere szükségleteit. Ezazonban azt jelenti, hogy a „tárca jellegű” kapcsolatok itt öszszefonódnak, vagy éppen fordítva: szétválnak egymástól. A mezőgazdasági és élelmezési komplexum például a mezőgazdaságot és a mezőgazdasági gépgyártást épp úgy magában foglalja, mint az élelmiszeripart, az élelmiszeripari gépgyártást, vagy a vegyipar egy részét (műtrágyák és növényvédő szerek gyártását). Ugyanígy az ipari fogyasztási cikkek gyártásába az elektronika (rádiók, televíziók, magnetofonok) éppúgy beletartozik, mint a fémfeldolgozó ipar (háztartási gépek), a faipar (bútorok), vagy a vegyipar egy része (kozmetikai cikkek, háztartási műanyagok). A KGST szerveinek jelenlegi struktúrájában azonban a célprogramoknak nincsenek megfelelő végrehajtói. Az állandó bizottságok egyike sem képes valamelyik programot önállóan megvalósítani, ez ugyanis meghaladná tényleges illetékességét és lehetőségeit. Ráadásul nem csupán a programok témáját fogták fel komplexen, hanem egyúttal a megvalósításban az együttműködés formáit is. A nemzetközi együttműködés ugyanis kiterjed a kereslet-prognosztizálásra, a fejlesztési tervek koordinálására, a műszaki-tudományos kutatásokra, a tervezőmunkára, a munka szakosított és kooperációs megosztására és egyes termékek együttes gyártása esetén a közös beruházásokra is. Ilyen körülmények között szükségessé vált, hogy az egyes célprogramok végrehajtásához egyes tagállamokat jelöljenek ki koordinátorként. Három programot (az energia- és nyersanyag, gépipar, szállítás) a Szovjetunió koordinál, a mezőgazdasági és élelmezési téma felelőse Magyarország, az ipari fogyasztási cikkek programját pedig Lengyelország koordinálja. Erre a feladatra különleges munkacsoportokat hoztak létre, amelyet az adott célprogramot koordináló ország minisztertanácsa mellett működő tervezőbizottság egyik elnökhelyettese irányít. A munkarend szerint néhány hónap alatt olyan pontosan ki kell dolgozni a célprogramok részleteit, hogy azok alapul szolgálhassanak az 1981 és 1985 közötti ötéves tervek koordinálásához, valamint a megfelelő nemzetközi szakosodási, kooperációs, kereskedelmi és egyéb szerződések megkötéséhez. (Interpress, APN, MTI) Új intézkedés a török vendégmunkások hazautalásainak fellendítésére A török kormány új módot talált ki, hogy fellendítse a több, mint 800 ezer külföldön dolgozó török vendégmunkás hazautalásait, amelyek igen fontos devizaforrásul szolgálnak a súlyos pénzügyi gondokkal küzdő török gazdaságban. Az új lehetőség szerint a vendégmunkások — megkerülve a török gyártmányú járművekre való várakozás jelenleg kétéves idejét — devizáért azonnal vásárolhatnak ilyen járműveket, legyen szó gépkocsiról, traktorról vagy buszról. Az első tapasztalatok igen kedvezőek. Mint arról Sadiklar, a török központi bank kormányzója beszámolt, már az első 10 nap alatt 425 járművet rendeltek, és ez különböző keményvalutában 6 millió dollárt hozott az államkasszának. Más módon is igyekeznek ösztönözni a hazatérőket, hogy külföldi vásárlás helyett otthon vegyenek hazai gyártmányú járművet. A török gyártmányok ára magas és a választék korlátozott, de nem kell megfizetni az importgépkocsik magas vámját. Mint ismeretes, a súlyos munkanélküliség elől a 70-es évek elején megindult a török munkások külföldre áramlása. Hazautalásaik, amelyek 1974-ben 1,42 milliárd dollárral érték el a csúcsot, fontos szerepet töltenek be a török gazdaságban. (Miután a vendégmunkások többsége — mintegy félmillió fő — az NSZK-ban dolgozik, a visszautalt pénz nagy része nyugatnémet márkában érkezik.) A nyugat-európai gazdaságok recessziója azonban erősen beszűkítette a munkalehetőségeket, és ezzel mérsékelte a hazautalásokat is. Értékük 1976-ban 1 milliárd dollárra esett. Az idei év első hét hónapjában összesen 428 millió dollárt utaltak haza, szemben a tavalyi azonos időszak 560 milliót valamivel meghaladó értékével. A hazautalások megcsappanását a szakértők részben a magas nyugateurópai megélhetési költségekkel magyarázzák, a drágulás különösen az alacsony fizetésű kategóriákat érinti, amelyekhez a török vendégmunkások is tartoznak. Emellett elképzelhető, hogy a kint dolgozók nem szívesen váltják erős márkájukat bizonytalan jövőjű török fontra, különösen akkor, amikor sokan újabb leértékeléseket jósolnak. Újabb tényező, hogy — részben éppen a török kormány követeléseinek hatására — lassan javulnak a török dolgozók nyugat-európai munkafeltételei, bizonyos szociális juttatásokhoz is hozzájutnak, és így sokan kiviszik családjaikat is, ahelyett, hogy a devizát utalnák haza. A mostani járművásárlási könynyítésnek van azért néhány hátulütője. Az egyik, hogy az, aki azonnali szállításra devizáért török járművet vásárol, öt évig nem hozhat be külföldi gépkocsit. Sújtja az in- megrendeléskor, hanem az átvételiézkedés a belföldön dolgozókat, mikor kell kifizetni, a várakozók a szén hacsak az autógyárak nem tud- gyors infláció miatt egyre rosszabbul jár az új megrendeléseknek meg járhatnak. Végül az sem biztos, hogy felelő mértékben felfuttatni a terme- a kínált kedvezmények elveszik a rést, a hazai várakozók sora tovább vendégmunkások, kedvét a presztízst nő. Miután pedig a gépkocsit nem a jelenítő nyugati kocsiktól. (Reuter) TÖRÖK DEVIZAFORRÁSOK FELTÁRÁSA # NACHRICHTENT FÜRAUSSENHANDEL Űj devizaforrások feltárása már évek óta gondokat okoz a török gazdaságban — írja a Nachrichten für Aussenhandel. Az utóbbi időben megcsappantak a vendégmunkások átutalásaiból, az idegenforgalomból és az exportból származó bevételek, Ankara új exporttámogató rendszabályokat vezetett be, hogy ezzel is előmozdítsa a deviza beáramlását. A vendégmunkások hivatalos átutalásainak, az ország egyik fő devizabevételi forrásának az erős visszaesése egyebek között arra vezethető vissza, hogy számos vendégmunkás előnyösebbnek látja valutájának feketepiaci beváltását. 1978- ban, az év derekáig, mindössze csak 342,40 millió dollár átutalás folyt be. Hasonlóan kedvezőtlen képet mutatnak az idegenforgalmi devizabevételek is. 1978 első négy hónapjában többen látogattak ugyan Törökországba, mint tavaly, de sokan rövid ideig 12 napig tartózkodtak az országban (igaz csökkentek az idegenforgalmi kiadások is.) A külkereskedelem területén 1978- ban az előző évinél kisebb deficittel számolnak. A legutóbbi becslések az 1978. évi bevitelt 2273 millió dollárra, (a tavalyi 2963 millió volt) a kivitelt pedig 963 millió dollárra teszik. (Tavaly: 883 millió.) Az első félévben növekedett többek között a nyersgyapot, a hámozatlan mogyoró, a damaszkuszi mazsola és a hűtőszekrények kivitele, visszaesett ugyanakkor a gyapotszál, a gyapottextíliák, az acéláruk, a krómérc, a paradicsomlé, a dohány és az olivaolaj exportja. A kivitel bővüléséhez az idén (a tavalyi évvel szemben) főleg a mezőgazdasági termékek járultak hozzá. A kivitel ösztönzésére már a múlt év júliusában új intézkedéseket vezettek be. Ezek részét képezik az 1979-ben életbe lépő ötéves terv új gazdasági stratégiájának, amely egyebek között éppen az exportra termelő iparágak kiépítését serkentik. Némely iparágban a devizakészletek fogytán hiány mutatkozik nyersanyagokban és pótalkatrészekben, és így nagy a kapacitások kihasználatlansága. 1978. március elején, a török font leértékelését követően, számottevően leszállították bizonyos áruk exportadótételét. Ez év júliusa óta az adókedvezményeket az eddiginél több árura, elsősorban az iparcikkek exportjára terjesztették ki és tovább csökkentették az adótételt. (Eszerint 20-35 százalékos exportadókedvezményben részesülnek a ruházati cikkek, az elektromos háztartási eszközök, a gépkocsik és traktorok, az élelmiszerkonzervek, a takarók és szőnyegek, a különféle motorfajták, a rádió- és tv-készülékek stb.) Az ipari és bányászati termékek exportőrei továbbra is igényelhetnek exporthiteleket nyersanyagok és pótalkatrészek beszerzésére, feltéve, hogy exportra termelnek. Ezenkívül a jövőben az exportőrök a szükséges importra megtarthatják az exportból és a Törökországban működő külföldi társaságoknak szóló eladásaikból származó devizabevételeiknek 25 százalékát. Augusztus végén a török gépkocsi-összeszerelő vállalatok első ízben adtak el autókat török vendégmunkásoknak devizáért. A gépkocsigyártó vállalatok a személygépkocsik után járó devizabevételeiknek 50, az egyéb járművek esetében pedig 75 százalékát tarthatják vissza nyersanyag- és alkatrészimport céljára. Japán elengedi a legszegényebb országok adósságát Japán — részben vagy teljesen — elengedi a világ legszegényebb országainak vele szemben fennálló adósságait. A döntés az Asian Wall Street Journal szerint, Japánnak a hivatalos fejlesztési segélykeretéből nyújtott mintegy 1,2 milliárd dolláros hitelét érinti. Az adósságok elengedésével Tokió követte Svédországot, Kanadát, Svájcot, Nagy- Britanniát, Hollandiát és az NSZK-t. A japán határozat azt követően lép életbe, hogy a parlament most folyó ülésén jóváhagyja a pótlólagos költségvetési kiadásokat. Japán pénzügyi körökben ellenezték az adósság elengedését precedenstől tartva. (AP—DJ)