Világgazdaság, 1982. december (14. évfolyam, 233/3480-252/3499. szám)
1982-12-07 / 237. (3484.) szám
MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA Fővállalkozói konferencia kezdődött a Technika Házában Munkatársunktól. Tegnap elkezdődött a VI. Fővállalkozói Konferencia, amelyet a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság (SZVT) rendez a Magyar Kereskedelmi Kamara fővállalkozói tagozatának közreműködésével. A kétnapos tanácskozáson a nyitó és a záró plenáris ülés között négy szekcióban hangzanak el előadások a fővállalkozások gazdasági és szervezeti feltételeiről, az ajánlatadás és a szerződéskötés problémáiról, a fővállalkozást előmozdító ösztönzők és a felelősség, valamint a finanszírozás és az elszámolás kérdéseiről. A nyitó plenáris ülésen dr. Juhász Ádám, ipari minisztériumi államtitkár, Havas Péter, az Állami Fejlesztési Bank vezérigazgatója és Dobos István, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökhelyettese tartott előadást. Dr. Juhász Ádám rámutatott, hogy a komplett berendezéseknek fővállalkozás keretében megvalósuló exportja elmarad a kívánt mértéktől, az összes gép- és berendezésexporton belüli aránya 12 százalék. Ennél magasabb a hányada a fejlődő országokba irányuló gép- és berendezésexporton belül: 25—30 százalék, a fejlett tőkésországokba kiszállított gépekből és berendezésekből viszont csak néhány százalékra rúg. Arányuk növelése azért is fontos, mert a szellemi munka extraprofittermelő képessége leginkább a fővállalkozás keretében szállított komplett berendezéseknél érvényesül. Az előadó kiemelte, hogy a fővállalkozáshoz kapcsolódó termékek és technológiák fejlesztése a konkrét piaci igényeken kell, hogy alapuljon, s mivel ezek különbözőek, nem célszerű célul kitűzni egyazon termék minden piacon való értékesítését. Szólt arról is, hogy az árképzés jelenlegi módszere és az alvállalkozók irreálisan magas árajánlatai következtében, valamint a piaci ismeretek hiánya és egyes alkatrészek, tartozékok felesleges, de megfizettetett anyagtöbblete miatt a magyar fővállalkozók sok esetben konkurrenseiknél 25—50 százalékkal magasabb áron tesznek ajánlatot a versenytárgyaláson. A tárgyalások alatti fokozatos árengedmények azután komolytalanná teszik magát az ajánlatot is. Havas Péter a fővállalkozás jelenlegi szabályozásáról, az új rendelkezések előzményeiről beszélt. Utalt rá, hogy a régi rendeletek a fővállalkozás túlszabályozottságához vezettek, mivel azt akkoriban egy piaci viszonyokhoz nem idomuló rendszerből kellett kiemelni s előtérbe helyezni. Az új szabályozás azon alapul, hogy a fővállalkozásban részt vevők érdekeit viták folyamán egyeztették, éppen ezért néhol ellentmondást is tartalmaz. Az új jogszabályok kialakításánál arra törekedtek, hogy a fővállalkozást a többi vállalkozási formához közelítsék, s attól ne határolják el falak felhúzásával. Az előadó kiemelte, hogy a vállalatok több területen nem élnek a szabályozás által eddig adott lehetőségekkel, így a külföldön dolgozók ösztönző bérezésére még alig találni jó példát, és a kockázat megosztásával sem foglalkoznak úgy, ahogyan kellene. Példaként felhozta, hogy a bank az Állami Biztosítóhoz hasonlóan részt vállalhatna a fővállalkozók kockázatából, igaz ehhez bizonyos bevételhez kell jutnia. Dobos István a fővállalkozói tevékenységre vonatkozó, a közelmúltban elvégzett KNEB vizsgálat tapasztalatairól szólt. Elmondta, hogy 1931-ben mintegy 10 milliárd forint bevételt hozott a komplett berendezések exportja, s ez 91 fővállalkozó tevékenységének eredménye. E vállalatok közül 17 adta az egész export 86 százalékát. A múlt évben , 20 vállalat hagyta abba a fővállalkozói tevékenységet és 30 kezdte el újoncként. A fővállalkozói munkát vizsgálva megállapították, hogy a vállalatok sok esetben hamis piaci információkkal dolgoznak és a vevő országról szerzett ismereteik nem elegendőek. A szerződéskötéseknél csak ritkán kérnek pénzügyi biztosítékokat és a létrejött szerződések után a teljesítést nem elemzik gazdasági, pénzügyi szempontokból. A konferencián elhangzott előadásokra később még visszatérünk. SINCLAIR MIKROSZÁMÍTÓGÉP-BEMUTATÓ A FÓRUM SZÁLLÓBAN Munkatársunktól: A világ legolcsóbb és legnagyobb számban eladott számítógépéből, a Sinclair ZX—81-esből egyszerre öt darabon is próbálgathatták tudományukat a hozzáértők a napokban a Fórum szállóban, ahol a Sinclair Research Limited osztrák képviselője, az Electronova Vertriebgesellschaft m. b. H. üzletvezetője tartott sajtótájékoztatót. Dr. Ernst Peter Lagler elmondta, hogy ebből a rendkívül kelendő készülékből (Ausztriában az alapgép 3 ezer schillingbe kerül) Nagy-Britanniában már 300 ezer üzemel, és havonta a világon további 20 ezer darab találhat gazdára. Mindennek köszönhetően a Sinclair Research Limited tavalyi forgalma ötmillió font sterling körül mozgott, az idén pedig előreláthatólag több, mint kétszeresére fog nőni. A cég 1981- ben egy kedvezményes akció során több, mint 2300 iskolának adott el féláron ebből a készülékből. Bármennyire üzleti siker is a Sinclair ZX—81, nyilvánvaló, hogy a személyi számítógépeknek csak a legegyszerűbb, elsősorban oktatási célra alkalmas kategóriáját jelenti. Az osztrák képviselő is ezen az alapon kívánja népszerűsíteni a terméket Magyarországon, de üzleti akciója aligha a legszerencsésebb időpontban zajlott le. Nemcsak arról van szó, hogy a szűkös importlehetőségeket elsősorban igényesebb készülékekre, illetve alkatrészekre célszerű felhasználni, hanem arról is, hogy a Művelődési Minisztérium kezdeményezésére éppen az utóbbi hónapokban kezdődött meg egy kifejezetten oktatási célra szánt hazai mikroszámítógép kifejlesztése. Az Electronova ettől függetlenül bízik benne, hogy a ZX—81 a szocialista országokban is megkezdheti a zsebszámológépekhez hasonlatos pályafutását. Ez utóbbiak éppen 10 éve kerültek a piacra — hangzott el a sajtótájékoztatón — és noha több cég egyidőben kezdte meg a fejlesztést, vitathatatlanul a Sinclair cég megalapítójáé, az angol Clive Sinclairé az elsőség. (A rendkívül invenciózus brit mérnök 1975-ben egy másik újdonsággal, a digitális karórával is meglepte a világot.) Az időközben teljesen hétköznapivá vált kalkulátor továbbra is hasznos kiegészítője akár olyan proramoknak is, mint például a Columbia űrrepülőgép útjai, amelyeken a személyzet mindig a keze ügyében tart ilyeneket arra az esetre, ha a fedélzeti számítógépben valami hiba keletkezik. A zsebszámológépnél alig nagyobb — és ahhoz hasonlóan egyszerű kezelésű — személyi számítógép a forgalmazók szerint az előbbinél nagyobb karriert futhat be. A betáplált, illetve kiszámított adatokat egy tetszés szerinti tévé képernyőjén meg lehet jeleníteni, és adattárként megteszi a legegyszerűbb kazettás magnetofon is. Akárcsak nagyobb társai, a programoktól függően ezen is lefuttatható adóelszámolás, háztartási kalkuláció, sakk- vagy kártyajáték vagy bármilyen más szórakoztató videoprogram. A gyártók most már nem is annyira az akár otthon öszszerakható készlet formájában is megvásárolható alapgépre helyezik a súlyt, hanem a számtalan, esetenként a ZX—81-nél két-háromszorta drágább kiegészítő egységekre. Ezek sorába tartozik az alapkészülék tárkapacitását megsokszorozó 64 Kbytes operatív memória, a beütést megkönnyítő, megnövelt billentyűzet, egy egyszerűbb fóliapapíros és egy ennél jóval drágább normálpapíros nyomtató. A hazai fejlesztőik ez utóbbiak tanulmányozásából talán hasznos következtetéseket vonhatnak le a magyar oktatási mikroszámítógép teljes rendszerének összeállítására vonatkozóan. Ami az összerakható készlet formájában lebonyolítandó esetleges ZX—81 szállításokat illeti, azzal kapcsolatban az Electronova illetékese az NSZK-beli és az ausztriai tapasztalatok alapján minőségi fenntartásokat hangoztatott. Munkatársunknak arra a kérdésére, hogy hogyan viszonyulnának egy magyar szövetkezet által itthon öszszeállított ZX—81-es forgalmazásához, azt válaszolta, hogy erről csak a Cambridge-i megbízó cég nyilatkozhat. 1982. DECEMBER 7. Az évszázad szőlőtermése Európában A márkás, palackozott borokból növelni lehet exportunkat Munkatársunktól. Európában bort eladni egyre nehezebb, hiszen a Közös Piac országai már évek óta önellátók, az idei rekordtermés pedig tovább nehezíti a magyar exportőrök amúgy sem könnyű helyzetét. Mi az, amivel mégis előbbre lehet lépni és legalább a már megszerzett piaci pozíciókat meg lehet tartani. Egyrészt az utóbbi években bevezetett magyar bormárkák megőrzése, illetve fejlesztése, másrészt az ügynöki hálózat felülvizsgálata és esetenkénti módosítása. Tenni kell azonban a kedvezőbb önköltség alakulásáért és természetesen a technikai felszereltség javításáért is. A MONIMPEX a külpiaci feladatok elvégzése mellett igyekszik a termelők segítségére lenni: fejlesztési alapjából az utóbbi években szőlőtelepítésre több mint 155 millió forintot, a technikai-technológiai színvonal fejlesztésére pedig több mint 165 millió forintot adott át. A Magyar Kereskedelmi Kamara marketing tagozata legutóbi ülésén a magyar borexport fejlesztéséről, a marketingmunka tapasztalatairól rendezett tanácskozást a tagvállalatok számára. Vitaindító előadásra Teremes Lászlót, a MONIMPEX, vezérigazgatóját kérte fel, korreferensként pedig dr. Halmai Róbert, a Borgazdasági Vállalatok Társulásának ügyvezető igazgatója és dr. Papp Bálint, az ÁGKER Kft. ügyvezető igazgatója fejtette ki véleményét. Az utóbbi évek piaci lehetőségeiről Teremes László elmondta, hogy két alapvető ok kényszerítette a magyar borexportőröket az értékesítési politika megváltoztatására. Az egyik, hogy a 70-es évek elején létrejött a KGST borszakosodási egyezmény (Magyarország szakosodott a szőlő- és bortermelésre, a Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia és Lengyelország pedig a bor importálására). A másik: a nem rubel elszámolású piacokon megnövekedtek a protekcionista jelenségek. A Közös Piacon megjelent az első rendelkezés — amit később újabbak követtek — , amely védte a bortermelőket és akadályozta a harmadik országokból származó borok beáramlását. Amíg a KGST-egyezmény termelési biztonságot teremtett a magyar gazdaságok számára, addig a közös piaci rendelkezés egyre nehezebbé tette a Nyugat-Európába irányuló értékesítést. Ennek ellenére lehetőség nyílt a tőkés exportra, sőt növelésére is, de ehhez változtatni kellett az eddigi kereskedelmi módszereken. Járható útnak a különleges magyar bormárkák kialakítása ígérkezett, amit a hagyományos borimportőrökkel karöltve a MONIMPEX meg is valósított, méghozzá úgy, hogy partnerei kizárólagos jogot kaptak, elsősorban az NSZK-ban. Utólag ugyan akadnak, akik kifogásolják ezt a megoldást és valószínű, hogy változtatni is kell egyik-másik megállapodáson, de az vitathatatlan, hogy annak idején csak ezzel a módszerrel lehetett stabillá tenni a magyar bor exportját. A MÁRKA ÖNMAGÁBAN KEVÉS Igazolja ezt az állítást az export dinamikus növekedése, hiszen 1970—80 között a rubelelszámolású export megduplázódott, a nem rubel elszámolású kivitel pedig több több mint háromszorosára emelkedett. Megjegyzendő az is, hogy ebben az időszakban a szocialista országok közül egyedül Magyarországnak sikerült exportját ilyen mértékben növelni. A márpa-kialakítás mellett természetesen törekedni kellett a hatékonyabb ármunkára is, méghozzá a reláció, illetve a termékszerkezet változtatásával egyidejűleg. Ez utóbbin elsősorban a palackos borok arányának növelését kell érteni. Itt viszont hangsúlyozni kell — mondotta a vezérigazgató —, hogy sürgősen meg kell oldani a palackozott áru gondosabb és a célt jobban szolgáló csomagolását, mert az igénytelen üvegek és a figyelmet fel nem keltő címkék alkalmatlanná teszik még a legjobb magyar bort is a magasabb áron való értékesítésre. A MONIMPEX az exportképes árualap megteremtéséhez, a versenyképesség javításához, vagyis a technikai-technológiai színvonal növeléséhez évek óta mintegy 13 borászati belföldi közös vállalkozásban vesz részt, így például az izsáki és a hosszúhegyi állami gazdaságoknál a tankpezsgő-gyártás megvalósításában. Hozzájárult a budafoki pezsgőüzem rekonstrukciójához, a badacsonyi és a balatonboglári állami gazdaság palackozó üzemének beruházásához, a szőlőkombájnok beszerzéséhez, valamint a HUNGAROCAMION-nal megkezdte egy közös kamionpark kialakítását, amely jelenleg öt, bor és sör szállítására alkalmas tartálykocsiból áll. Ezenkívül ugyancsak az állami gazdaságoknak, valamint a termelőszövetkezeteknek adott szőlőtelepítési kölcsönt is ezekben az években. Borászati beruházásokra összesen több mint 165 millió forintot, szőlőtelepítésre több mint 155 millió forintot, a kamionpark létesítésére pedig közel 13 millió forintot fordított. A JÓ BORNAK IS KELL CÉGÉR A rubelelszámolású borexport az utóbbi három évet véve alapul töretlen fejlődésről tanúskodik (a Monimpex 1930-ban több mint másfél millió hektoliter bort exportált a szocialista országokba, 1981-ben egymillió 623 ezer hektolitert és az idén várhatóan eléri az egymillió 800 ezer hektolitert). A nem rubel elszámolású exportnál azonban az idén némi visszaesésre kell számítani. (1980-ban a tőkés kivitel 560 ezer hektoliter volt, 1981-ben 642 ezer, és az idén a 600 ezer hektoliteres kivitel várható.) A csökkenés részint a külföldi rekordterméssel magyarázható, valamint azzal, hogy a különleges minőségű borok ellen a Közös Piacon, illetve az NSZK-ban az idén különböző kifogásokat emeltek. Sokszor olyan hibákat reklamáltak, amelyeket korábban minden további nélkül tudomásul vettek. Hozzájárul a gondokhoz az is, hogy a borimportőrök mintegy 70 százaléka nemzeti valutában téríti a bor árát és ezeknek a nemzeti valutáknak a forinthoz viszonyított leértékelődése például csak 1981-ben meghaladta a 35 százalékot. A vezérazgató végül a még megoldásra váró feladatokról szólt. Így például arról, hogy a külkereskedelmi társaságon belül tovább kell fejleszteni az alapvető piacpolitikai kérdéseknél a kollektív döntés lehetőségét. Foglalkozni kell az olyan önálló elszámolási rendszer megvalósításával is, amely egyaránt javítani tudja a vállalati és a személyi anyagi érdekeltséget. Felül kell vizsgálni — és ahol szükséges, módosítani — a külpiaci értékesítési politikát. Nevezetesen elsősorban azokat a kizárólagossági szerződéseket, amelyek nem biztosítanak elegendő előnyt a magyar exportőr számára. Folytatni kell a reklámtevékenységet a tőkéspiacokon, hogy a magyar borok megismertetése révén növelni lehessen az exportot. Dr. Papp Bálint a termelők képviseletében azokra a gondokra igyekezett felhívni a figyelmet, amelyek nehezítik a munkát. A többi között elmondta, hogy 1980- ban már 18 állami gazdaság vett részt a borexportban és kivitelük meghaladta az egymillió hektolitert. A technikai feltételek javultak a termelő üzemekben, ennek következtében a mennyiségi igényeket már ki tudták elégíteni, de a minőségi követelményekre még ezután is több gondot kell fordítani. Külön gondot jelent az anyagköltségek növekedése, ami meghiúsítja a bor gazdaságos exportját. Példaként megemlítette: ha az 1970- ben egy hektárra fordított forintértéket 100-nak vesszük, ez az összeg 1975-re már majdnem 400 forint és 1980-ra jóval meghaladja a 600 forintot, így az ágazat nyeresége az állami gazdaságoknál ugyanezekben az időszakokban 12 százalékról 9 százalékra, majd 10,6 százalékra módosult. Tekintve, hogy a bor „puha” cikknek minősül a Közös Piac országaiban, és Spanyolország belépésével ez a helyzet még tovább romolhat a mi szempontunkból, az eddiginél jóval nagyobb gondot kell fordítani a palackos borok csomagolására és reklámjára is. Folytatni kell a szőlőültetvények felfrissítését, javítani kell a tárolótér jelenlegi helyzetén és ami már nem a termelőkön és külkereskedőkön múlik, változtatni kell a szállítási lehetőségeken (például határáteresztő képesség). Miután az ez évi, mintegy 600 ezer hektoliteres tőkésexporttal szemben jövőre a tervek 700 ezer hektoliter bor kivitelével számolnak, az értékesítési politikán belül szükségesnek tartja a külpiaci szervezet, illetve az ügynöki hálózat felülvizsgálatát. A kizárólagosságot csak akkor kell fenntartani, ha az mindkét fél számára előnyös. CSOMAGOLÁSI GONDOK Dr. Halmai Róbert a többi között rámutatott, hogy a borgazdasági vállalatok egyre nagyobb mértékben kapcsolódnak be a magyar bor exportjába. A növekvő export azonban alig áll arányban a műszaki színvonal fejlesztésével. Tekintve, hogy új beruházásokra most sem nyílik sok lehetőség, az a feladat, hogy a meglévő objektumokat szinten tartsák, s a feltétlenül megvalósítandó fejlesztéseket igyekezzenek devizahiteles konstrukciókban megoldani. A jövő évi exportot illetően rámutatott, hogy miután Európában az évszázad termését takarítják be és ez nemcsak a mennyiségi korlátozásokat, hanem az árak esését is magával hozza majd, nekünk viszont százezer hektoliterrel több bort kell értékesítenünk az ideinél, elsősorban a minőségi és a szállítási előírások pontos betartására kell törekednünk. Ugyanakkor növelni kell a palackozott borok és pezsgők tőkés exportját. Ezzel kapcsolatban a borgazdasági vállalatok nevében kijelentette, hogy vállalják több palackos áru kiszállítását és vele együtt a háttéripari (üveg, címke) problémák megoldását is. A hozzászólások közül kettőt érdemes külön kiemelni. Csenger Attila az Interinvest részéről elmondta, hogy 150 millió forintos fejlesztést Villányban és a Dél- Alföldön már finanszíroztak, de most inkább azt javasolná, hogy ne az árualap növelésére fordítsák a megkapható összegeket, hanem a csomagolás problémáinak megoldására. Erre annál inkább is szükség van, mert így eredményesebb reklámtevékenységet fejthetünk ki külföldön, és ha Nyugat-Európában megismerik és elismerik a magyar borokat, ez növelheti a harmadik világba irányuló exportunkat is. Kósik István, a gyöngyösdorroszlói állami gazdaság helyettes igazgatója elmondta, hogy náluk megfelelően módosult a fajtaösszetétel. Ennek köszönhetően az 1970. évi 1500 hektoliterrel szemben 1982-ben már 17 000 hektoliter bort exportálnak, elsősorban az NSZK-ba. Egy gyakorlati problémát is felvetett: ha a külkereskedelmi vállalat importőröket óhajt levinni a gazdaságba, adjon előzetes alapos információt a vevő lehetőségeiről és anyagi helyzetéről, hogy az állami gazdasági szakemberei jobban felkészülhessenek a célnak megfelelő árubemutatóra. K. L RÖVIDEN Első ízben rendezett külföldön kiállítást a TSZKER, a Termelőszövetkezetek Kereskedelmi Központja, a párizsi Magyar Műszaki Tájékoztató Központban a Magyar Kereskedelmi Kamara és az InteraQ közreműködésével. A hétfőn megnyílt kiállításon közel 30 termelőszövetkezet mutatja be melléküzemági tevékenységének termékeit, amelyek skálája a különböző élelmiszerektől kezdve ■ ruházati cikkeken és egyéb iparcikkeken át népművészeti tárgyakig terjed. A bemutató célja: a termékek értékesítése és új kooperációs kapcsolatok kialakítása.%■ Ugyancsak hétfőn Párizsban megnyílt ELEC nemzetközi elektrotechnikai kiállításon hazánk villamosiparát — az ELEC-en első alkalommal — a Transelektro külkereskedelmi vállalat képviseli. 6S négyzetméteres standján az Egyesült Villamosgépgyár, a Villamosberendezés és Elektronikai Vállalat, a Kontakta és a Magyar Kábelművek áruit mutatja be az érdeklődőknek.